Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-19 / 196. szám
n»r NCCVCf &fJs4rm 1966. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK Négy művésztelep Nagymaros, Zscnnye, Kecskemét és Hódmezővásárhely Munkaműhelyenként pihenésre és üdülésre négy művésztelepet tart fenn a Képző- művészeti Alap: Nagymaroson, Zsennyén, Kecskeméten és Hódmezővásárhelyen évente körülbelül 550 festő, szobrász, grafikus és iparművész kap beutalást: két héttől hat hónapig terjedő időtartamra. A négy művésztelep \ fenntartására, a beutaltak ellátására a Képzőművészeti Alap 1965-ben több mint egymillió forintot fordított, fiz év első felében a ráfordítás 825 000 forint volt, mert a telepeket felújították, az épületeket tatarozták. A szocialista országok filmművészetéből Új sorozat a tv-ben Uj sorozattal jelentkezik a televízió szeptember 1-től: csütörtöki és vasárnapi napokon hat szocialista ország fejlődő filmművészetének egy- egy reprezentáns alkotását mutatja be a nézőknek. A műsorban mindössze két olyan film szerepel, amelyet a mozikban is vetítettek. A sorozat első darabja — a világháború kitörésének napjára emlékezve „A hétköznapi fasizmus” című szovjet dokumentumfilm. A román film- művészetet a „Négy évszak” című alkotás képviseli. „Őszi váltás” a címe a sorozat csehszlovák filmjének. Története a századforduló idején játszódik. A jugoszláv filmművészek a második világháború sötét napjainak emlékét idézik fel „Jó vadászatot” című filmjükkel, amelyet Milutin Kosovac rendezett. Szeptember közepén kerül sor az NDK televíziója „Dupla vagy semmi” című, kétrér szes bűnügyi filmjének bemutatására. A sorozatot a „Tilos a szerelem” című magyar film zárja. Ünnepélyesen megnyitották a grúz kulturális napokat A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága csütörtökön este a Madách Színházban rendezte a grúz kulturális napok megnyitó ünnepségét. Mini-golf A balatoni üdülőhelyeken nagy keletje van a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnál bérelhető játékoknak, amelyeket előszeretettel kölcsönöznek felnőttek is. Egyre jobban terjed a balatoni strandokon a tollaslabda, amely főleg a csehszlovák vendégek egyik kedvenc játékszere. Nagy sikere van a Tihanyban felépített, Közép-Európában egyedüli mini-golfpályának. Még 35 év a szénhidrogéneké — utána jön az atomkorszak Manapság az egész emberiség közös gondja, hogy a következő évtizedekben mekkora és milyen ütemben növekvő energiaszükséglet fedezéséről kell gondoskodnia, és milyen módon. Erre a kérdésre a mi szakembereink is keresik a választ. Dr. Dank Viktor, a műszaki tudományok kandidátusa például a következőképpen látja' a jövő fejlődését. Tavaly — mindenféle energiaforrást 7000 kalóriás fűtőértékre átszámítva -— Magyarországon összesen 27 millió tonna energiahordozót használtunk fel. A szükséglet azonban 1980-ig előreláthatólag 53 millió, 2000-re pedig hozzávetőleg 100 millió tonnára nő. Ezt a rohamosan növekvő igényt TV-FIGYEL© Hétköznapi történet Kimérték a hortobágyi sült ökröt Szabad tűzállás parazsán, pusztai módra sütöttek meg egy szilaj ökröt a hortobágyi hídvásár alkalmával, a ki- lenelyukú híd melletti csárda udvarán. A különleges pecsenyét, 12 órai sütés után kezdték fölszeletelni. A külföldi vendégek s a hazai kirándulók f > étvágyáról tanúskodik, hogy néhány óra alatt egyetlen falat se maradt belőle. Érdekes, háromfolytatásos tv-film első részét láthattuk szerda este. Olyan témát dolgoz fel a Hétköznapi történet, amelyet túlságosan elhanyagoltak filmíróink az elmúlt esztendőkben. Szemes Marianne filmje egy munkáslány, Mester Margit, történetén keresztül közel húsz esztendő korrajzát is adja. Méghozzá olyan két évtizedét, amely ugyancsak bővelkedett eseményekben, s amely ma már egy kicsit történelemnek is számít. Ezerkilencszáznegyvenkettő- ben kezdődik a történet, Mester Margit munkáslány egy kis falusi téglagyárban. Tanulni szeretne, emberibb életet élni — ez életének célja, értelme. Csakhogy a kor, amelyben akkor él, nem teszi számára lehetővé vágyainak teljesülését, Izgalmas történet, pedig látszólag hétköznapi. Sok ember járta végig azt az utat, amekell tehát — mégpedig gazdaságosan — kielégítenünk. Megbízható számítások szerint legolcsóbb energiahordozónk még jó ideig a hazai eredetű kőolaj marad, majd sorrendben következik utána a hazai földgáz, az importból eredő kőolaj, földgáz, feketeszén, koksz, a hazai feketeszén, az import villamosenergia és brikett, végül a hazai barnaszén. A tennivaló tehát — természetesen értékes szénkészleteink kitermelésének folytatása mellett — a hazai szénhidrogének, a kőolaj és földgáz minél gyorsabb birtokbavétele. Valószínű, hogy 15 éven belül hazánk területének 90 százalékán körülbelül 5000 méter mélységig összes kitermelhető szénhidrogénkészleteink ismertté válnak, s ennek folytán 1980-ig kőolajtermelésünk megduplázódik, földgáztermelésünk pedig megnégyszereződik. Ennek ellenére a külföldi energiahordozók behozataláról sem mondhatunk le. Ezen belül a hazai és a behozott szén- hidrogének együttes aránya az összes energiahordozók között a tavalyi 26 százalékáról 1980- ig 52—54, az ezredfordulóra pedig mintegy 70 százalékra növekszik. Ez a várható fejlődés azért is nagyon érdekes, mert világ- jelenség, hogy az eddig ismert szénkészletek legalább évszázadokra, sőt helyenként évezredekre elegendők, a már megtalált és még remélhető szénhidrogénkincs viszont legfeljebb néhány évtizedre fedezheti a fokozódó szükségletet. Csakhogy a jelenlegi szénhidrogénkorszaknak nincs is szüksége nagyobb készletekre, hiszen 2000 körül előreláthatólag megkezdődik már az új kor, a nukleáris energia korszaka. Bár az is igaz, hogy a magenergia még 2000-ben is legfeljebb 10 százalékát szolgáltatja majd a teljes energia- szükségletnek, a szénhidrogének részesedése viszont még akkor is 40 százalék körül lesz. Aki ideges — megőszül Berek Katalin (Mester Margit alakítója) és Bitskey Tibor a film egyik jelenetében. KÖNYVESPOLC Jordan Jovkov: Birtok a határon lyet Mester Margit végigjár a film során. S ahogy jobbra fordul, változik egyéni élete, úgy változik meg körülötte a világ, az emberek. Pontosabban: a világ, a társadalmi rendszer megváltozásával Mester Margit számára is lehetőség nyílik a gyermekkori vágyak valóraváltására. Természetesen dolga ezután sem könnyű, mint ahogy nem könnyű a kor sem, amelyben él, amelyben élünk. Érdeklődve várjuk a Hétköznapi történet további folytatásait, amelyek egészen öt- venhétig kísérik el Mester Margit életútját. A filmet Zsurzs Éva rendezte. p. p. A legmeghatóbb regények és riportok főhősei a nagy megpróbáltatások hatására gyakran egy éjszaka alatt megőszülnek, az ilyen történeteiknek azonban nincs nagy sikerük a bőrszakorvosok előtt. A budapesti bőrklinikán egész dokumentációs gyűjteménnyel bizonyítják, hogy az „órák alatt megőszült” emberek legalábbis hetek, hónapok alatt vesztették el haj tincseik szőke, vagy barna szánét. Persze előfórdul- hat, hogy erős lelki megrázkódtatás következtében, akár egyik óráról a másikra megszűnik a szervezet pigmenttermelése, három-négy hétig azonban még épségben kitart a haj régi festékanyaga, s utána is egy ideig csak a haj töve fehére- dik el. Kétségtelen viszont, hogy a sok bosszúság, az idegek túlterhelése gyorsítja az őszülést, különösen hamar veszti el színét azoknak a haja, akik arcideg- zsábában szenvednek. Az idegzsába szerencsére nem túl 'gyakori, annál több az ideges, az őszülésre hajlamos ember. Számukra legjobb orvosság a kikapcsolódás, a szórakozás, a zene. A legzsongítóbb melódiák sem tudják azonban végleg megakadályozni, hogy a maga természetes idejében ne deresedjék az ember haja. A tudások próbálkoztak már sokfajta gyógyszerrel, de még a legreményt- keitőbb B-vitami- nok som bizonyultak hatásosnak. A haj természetes fehéredése ellen pillanatnyilag egyetlen eszközt ismernek, a festéket. Ezt bárki tetszés szerint kiválaszthatja, ajánlatos azonban ügyelni arra, hogy sötét bőrűek lehetőleg ne használjanak szőke hajfestéket. Szakszerűen megfogalmazva ugyanis, a bőr barna pigmentjeihez a haj barna festékanyaga tartozik. Jordan Jovkov a bolgár realista irodalom legjelesebb képviselői közé tartozott. A közel harminc esztendővel ezelőtt elhunyt író igaz történetet írt meg most megjelent Birtok a határon című regényében, az 1923-as bolgár parasztfölkelés egyik megrázó epizódját. Szinte a szemtanú hitelességével örökítette meg könyvében a véres eseményeket, amelynek viharában a regény két fiatal szerelmese — Nona, a földbirtokos leánya és Galcsev hadnagy, a fölkelést elfojtó hadsereg fiatal tisztje — elpusztult Az olvasó a könyv elolvasása után hiteles képet alkothat Mika Waltari: Mikael Mika Waltari nave nem ismeretlen már a magyar olvasóközönség körében: Szinuhé című történelmi regénye egyszeriben ismertté tette nevét. A kitűnő finn író, aki egyben a Finn Tudományos Akadémia tagja, elsősorban történelmi regényeivel aratta világsikerét. (Szinuhé című regénye harminc országban jelent meg eddig!) Ezek közé tartozik a most megjelent két kötetes Mikael, amely Európa történelmének egyik legzavarosabb korszakába vezeti el az olvasót. A regény fiatal hőse, Mikael, 1520-ban kel hosszú vándorútra Turku városából és bejárja az akkori keresztény világ nagy részét, így válik a történelmi események hiteles szemtanújává. Mikaelt papnak nevelték, javíthatatlan idealista és ebből még az inkvizíció és a vallás- háborúk borzalmai sem tudják kiábrándítani. Mindenütt az eszményi szépet és jót keresi a z errülsö, ötven körüli, szemüveges jrx. asszony végigmért, ki is lehetek, megállt a szeme a fényképezőgépemen, és nagyon lelkesen ezt válaszolta: — De, tetszik. — Mosolyogva bólogatott rám, s látszott, magát is most akarja meggyőzni, hogy tényleg van oka ezt mondani. Gyanakvás is volt ebben a mosolyban: vajon megelégszem-e eny- nyivel? — Csak, tudja — folytatta — újra kellene már festeni. Hiába, tönkremetgy ebben a rossz, füstös városban. Mert jó lenne ez, tényleg, komolyan, csak restaurálni kellene. — A szobor göcsör- tös lábszárait nézte. — Szép ez — mondta megerőltetve képzeletét — szép, tudom én azt, tudja, azt akarja kifejezni, hogy ... egy modern szobor ... Semmelweisz, az anyák megmentője. Hogy nincs többé gyermekágyi láz. — Aha — bólintottam és szemügyre vettem a másik asszonyt. Eddig a szoborra szegezett arccal, szeme sarkából figyelte a beszélgetést. Testes, hatalmas arcú nő volt, buja, őszülő szemöldökkel, arca húsában elvesző szemekkel. Szürke, bozontos haját egy oroszlán is megirigyelhette volna. — Es magának tetszik? — Elé álltam. — Igen — bólintott gyorsan, és várakozva nézett rám, hogy elhiszem-e, s hanyasra értékelem a feleletét. A másik asszony is kontrázott: hogyne, hát persze. a hatalmas arcú bátorságot gyűjtött és azt mondta: — Most én is kérdezek valamit. Magának tetszik? Na, tényleg, magának tetszik? — Na, tényleg! — Mindketten izgatottan figyeltek rám. — Igen is, meg nem is. A hatalmas arcú fürkészett egy darabig, aztán megszólalt: — Tudja, mit? Megmondom az igazat: nekem nem tetszik. — Hát persze most, így — mentegette lázasan a másik. — Szép volt ez, csak most már valahogy retusálni kellene, kikezdte a szú. — Nekem nem tetszik — hajtogatta csökönyösen a hatalmas arcú. — Na igen, innen hátulról. Elölről sokkal szebb ez! Nézd csak meg elölről, Bözsikém! — Igen, elölről... hagy nézzem __ A hatalmas arcú felkelt és félig kitért karokkal elindult a szobor felé. A másik asszony hozzám hajolt és a mutatóujjával a halántékára bökött: — Nem normális — suttogta. — Szegény, elmebeteg. Ugye, ki hinné? Pedig olyan jóságos. De nem szabad egy percre sem egyedül hagyni, most hoztam ki a kórházból. — A fényképezőgépemet nézte. A hatalmas arcú megállt a szobor előtt, széttárt karokkal felhúzta a vállát, s a fejét rázta. Többször megismételte ezt, mintha színjátszó-próbán lenne, s a rendező figyelné valahonnét. a ztán jött vissza. Lobogott a haja és zx lobogott a nyitott orkán termetes alakja körül. A másik asszony még egyszer felhívta figyelmemet az elmebajára és óvatosságra intett. — Nem! Nem! — rázta a fejét tehetetlenül a hatalmas arcú, mintegy küszködve az élmény szörnyűségével. — Nem tetszik, nem bírom elviselni ezt a rettenetes szobrot. Hát, mondja meg, ilyen az ember, ilyenek vagyunk?! A másik asszony kimeredő szemekkel kereste a tekintetemet, hogy jeleket adjon, ne hallgassak rá, hiszen tudom... — Na, igen, Bözsikém — csitította —, de ha ez rendesen rendbe lenne hozva, az más. Eredetileg ez egész más. — Eredetileg igen — mondta teljesen határozatlanul a hatalmas arcú. Aztán mindketten újra mosolyogtak. Morogtam valamit, elköszöntem. Amikor a szobor mellé értem, még egyszer felemeltem a gépet. A nap már elfordult kissé, most a gyermek arcába sütött és súrolta az anya hátrahajló vállát. A ferdén hulló fény élettel töltötte meg a bronz durva plasztikáját. F isszapillantottam a pad felé. Azok ketten, szorosan egymás mellett, engem figyeltek és túláradó mosollyal bólintottak felém. Dozvald János Mi' féreg foga rág? a mikor már tizedszer emeltem rá a ■tm fényképezőgépemet a szoborra, megszólalt a tér szélén egy hang: — Igazán lefényképezhetne minket is... Két asszony ült a gesztenyefa alatti pádon. Kérdő arccal néztek rám. Aztán a túlsó, mintegy megmagyarázva a másik bátorságát, befejezte a félbeszakított mondatot: — .. .ha azt a szobrot annyiszor lefényképezi. A szobor, Somogyi József műve, anyát ábrázol, karján gyermekével, s nem mondhatom, hogy közszeretetnek örvend a környéken. Modern szobor. Alkotója az alapvető anatómiai igazságokat vallja ugyan — minden a helyén van ezen a figurán —, de ez a szobor nem sokat mutat az emberi test naturális szépségéből: őszintén bronznak és nem húsnak akar látszani. Darabos felülete a formázó-anyag nagyvonalú kezeléséről tanúskodik. Nap, mint nap százan és ezren járnak el előtte, de ritkán akad olyan, aki megértő pillantással nézne fel az anya harsány, csontos csípőjére, nádszál lábaira. E gy időben már odáig fajult az ellenszenv, hogy a bátrabbak odafirkáltak a talapzatára: — Miért nem viszik már el innen ezt a... — és most egy nagy-nagy anyagszerűtlen metafora következett, ami, szerencsére valamelyik szemérmesebb házmestert később arra késztette, hogy a márványt tisztára mossa. A nap most épp ellenfényt vetett rá: magas talapzatán vékony, derengő kontúrú sötét tömeg. Az anya meredeken visszaliajló háta íve megroppanni látszott a mellére támaszkodó gyermek súlya alatt. Ereztem, hogy az asszonyokat az bántja, mi a fenét fényképezek annyit egy ilyen szobron. — Nem tetszik a szobor? — kérdeztem. magának a húszas évek bolgár társadalmi viszonyairól Az író állásfoglalása is világos: ahogy egész életében minden írásában, úgy ebben s könyvében is a szegények pártján áll. Félreérthetetlen rokonszenvvel mutatja be hőseit; nagy éleslátással, a történelmi igazsághoz híven ábrázolja a régi világ pusztulását, a patriarkális életforma széthullását, a szegényparasztok nyomorát, föld utáni vágyát. A könyvet Karig Sára kitűnő tolmácsolásában olvashatjuk. Illusztrációit Szász Endre készítette. A regényt az Európa Könyvkiadó jelentette meg. | különös kalandjai során, ez so- ' dórja véres csatákba, megrá zó tragédiákba, olykor pedig mulatságos viszontagságokba. Utazásai során elmaradhatatlan társa a nagyszerű Antti, ez az egyszerű, mindig józanul gondolkozó parasztember. Az író éppen e két különböző jellemnek alakulásával ad hiteles képet a korról, amelyben hősei élnek, s a kor embereiről, vágyaikról, törekvéseikről, csalódásaikról. Mika Waltari nemcsak kifogyhatatlan mesemondó, egyben szenvedélyes kutató és lélekbúvár is. Kitűnő ismerője a letűnt koroknak s embereinek, ugyanakkor lebilincselő íráskészsége nagyon közel tudja hozni a ma emberéhez a régmúlt korok világát, embereit. Ez regényei sikerének legnagyobb titka. A Mikaelt Schütz István fordította s az Európa Könyvkiadó Századok — emberek című sorozatában jelent meg.
