Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-17 / 194. szám

Szentendre r— \ X. ÉVFOLYAM, 66. SZÁM 1966. AUGUSZTUS 17„ SZERDA \ ___ PEST MEGYEI HÍ R LAP KÜLÖNKIADÁSA Augusztus 19-én: ÜNNEPI TANÁCSÜLÉS Augusztus 20-át, alkotmá­nyunk törvénybe iktatásá­nak évfordulóját az idén is méltó módon ünnepli váro­sunk. Az idei évforduló egyik eredménye az augusz­tus 19-én 17 órai kezdettel a városi tanácsháza termében tartandó ünnepi tanácsülés lesz. Legfőbb gondunk lakásépítés Javult az építkezési kedv — hogyan tovább? HM Előkészület a II pártkongresszusra Az MSZMP Szentendre vá­ros-' végrehajtó bizottsága értekezletre hívta össze a vá­ros területén működő alap­szervezeti titkárokat és pb- felelősöket. Balogh János elvtárs, a pb titkára ismertette a Köz­ponti Bizottság folyó évi július hó 28-i ülésén hozott határozatokat és a IX. párt- kongresszus politikai és szer­vezeti előkészítését. Németh Ferenc elvtárs, PTO-vezető, ezután a vezető­ségválasztással kapcsolatos gyakorlati feladatokról tájé­koztatta a jelenlevőket. Szentendre lakossága az lS60-as népszámláláskor 10 300 főnyi volt. Az előző fejlődés ütemét figyelembe véve — számolták — 1975-re mintegy 12 500 lakosa lesz a városnak. Az élet azonban rácáfolt erre a számra. A fejlődés gyor­sabbnak mutatkozott, hiszen 1965 év végén a város lakosai­nak száma már 11476-ra emelkedett. Úgy tűnik, hogy a lakosság ilyen mérvű fejlődése a lakás- problémák súlyosbodását idézi elő. Nincs azonban ok a két­ségbeesésre. Való igaz, hogy a város lakáshelyzete nem túl­ságosan javult, legalább is a népesedéshez képest — nem. Sajnos, lakásgondjaink most is vannak, és még lesznek is, egy darabig. De ha figyelembe vesszük, hogy míg 1960-ban és előtte évi 60—80 építési enge­dély kiadására került sor, ad­dig 1965-ben 190-en kértek építési engedélyt. A szám te­hát megkétszereződött, örven­detes ez, mert bizonyítja, hogy egyre nagyobb az egyéni kez­ban zökkenőmentesnek mond- ható. A legújabb rendszer sze- § rint az építtető 20 százalékos § előleget kaphat, még a mun- § kák megkezdése előtt. Sajnos $ azonban, az a tapasztalat, hogy ^ az OTP hitelösszege túlságo- ^ san alacsony, feltétlen emelni § kellene! Ésszerű volna a cső-§ portos építkezések megkönnyí- v tése is. Itt elsősorban olyasmi­re gondolunk, hogy egyes építkezési közösségek, még a megfelelő egyéni alaptőke megszerzése előtt, megalakul­nának és előtakarékossági szövetkezést hoznának létre. Így az induló tőke előbb, és főleg könnyebben megterem­tődne. Az építkezést később, az eddigi gyakorlatnak megfe­lelően kezdenék el, a KISZ lakásépítkezések módjára. Az egyik legnagyobb gon­dot az építkezések terén ta­lán az anyagellátás folyama­tossága jelenti. Gyakori jelen­ség, hogy egy-egy építkezési anyagban, rövidebb-hosszabb ideig, hiány mutatkozik. Ezen csak alapos szervezéssel lehet segíteni. Ez nemcsak magán­építkezők, hanem a város szá­mára is legalább olyan súlyos gondot jelent. Pontos igény- felméréssel lehetne ezen a ba­jon segíteni. Ez is indokolná az „építkezési iroda” létreho­zását. Mindent egybevetve, az épít­kezési helyzet városunkban nem nevezhető rossznak. A meglevő gondok is csökkent­hetők és megoldhatók jobb át­gondoltsággal és szervezéssel. Ha ez megtörténik, az építke­zési kedv nőni fog, a fejlődés gyorsabb ütemű lesz, a város gondja csökken, a lakáshely­zet lényegesen javulni fog. Vé­gül is ez a fő cél! „Beat"-bemutató — vékonyka humorral ahogy egy szellemes vicc szel­lemes csattanóján szokott. Úgy látszik, ők maguk is tu­datában voltak repertoárjuk gyengeségének, mert volt any- nyi jó érzés bennük, hogy nem sokat — ha jól emlékszem, legfeljebb négyszer — lépked­tek fel a színpadra... A jó zene miatt nem is hiá­nyoltuk őket... Hiányoltuk azonban a rendezőség „éber­ségét”, amikor a magukat „beat-rajongóknak megjátszó” 5—6 főnyi éretlen leányzó és legényke visítozásának és rendbontó viselkedésének nem vetett kellő eréllyel véget. El­hisszük hogy a beat-zene ké­pes „transzba” ejteni híveit... De azt már nem hisszük, hogy Szentendrén ilyen „fanatikus”, malacként sivítozó rajongói lennének... A tetszésnyilvá­nításnak megvannak a maga formái (gyengébbek kedvéért: egyszerű taps, ütemes taps, esetleg: hogy volt!-kiáltások), éljünk hát azokkal! Már csak a nézőtéren ülő embertársaink érdekében is... Tanúi lehet­tünk még néhány „formabon­tó” momentumnak: csokor- átadás éneklés közben, búcsú nélküli villanyoltásos befeje­zés ... Érdekes volt... Horányi Sándor Strandon deményezési kedv és a feltéte­lek is adottak hozzá. Nézzük meg röviden, ezek a feltételek mennyire adottak Szentendrén? A város belterülete megle­hetősen sűrűn lakott. Üres, építkezésre alkalmas terület nem sok akad. Űj területeket kellett parcellázni. A tőmel­letti szőlőhegy rohamosan be­épült. Szerencsés és jó az az új rendelkezés, mely lehetővé teszi, hogy az OTP magánostól is vásárolhat ingatlant, s azt lakóházépítkezés céljaira érté­kesítheti. Ez egyúttal kedvező hatással van a telekárak ala­kulására is. Kedvezőnek mondható az a körülmény is, hogy az építkezésre szánt te­rületek nagy részét időközben közművesítették, ami meg­gyorsítja az építkezéseket. Bár az állami ingatlanokat az évek során nagy részben érté­kesítették, szerencsére rendel­kezünk még olyan területek­kel, ahol építkezni lehet. Az építési engedélyek meg­szerzése, sajnos, még mindig nem megy elég gyorsan. Nem vitás, hogy az újabban ki­adott „tájékoztatók” megköny- nyítik az építkezők helyezetét, de még mindig nem a kellő mértékben. A „tájékoztatók” csak az engedélymegszerzés mikéntjében nyújtanak segít­séget, s így legfeljebb csak az engedélyszerzés labirintusai­ban adnak tájékozódást. Az engedélyek kiadását egy arra hivatott szerv kezébe kellene letenni, hogy ne kelljen több, más-más helyen levő hivatalt végigkilincselni. Alkalmas len­ne erre például egy „építke­zési iroda” létrehozása a vá­rosgazdálkodási vállalat kebe­lében, ahol a tervektől kezdve minden beszerezhető lenne. (Terv, engedély, kivitelező stb.) Komoly gondot okoz minden építtető számára az úgyneve­zett „építési kapacitás” bizto­sítása. Magyarul: a tervek és engedély megszerzése még mindig könnyebb, mint kivite­lezőt kapni. Városunkban mindössze 7—8 kisiparos vál­lal házépítést. Az Építőipari Ktsz teljes erejét leköti az OTP-építkezés, a KISZ cso­portos építkezése. Ez a hely­zet — a várható fejlődést fi­gyelembe véve — egyáltalán nem nevezhető megnyugtató­nak. Problémák már most is adódnak. Ezért a kérdéssel be­hatóbban kellene foglalkoz­niuk az illetékeseknek. A családi házak legtöbbjét OTP hitellel építik. A hitel megszerzése bizonyos feltéte­leket szab (előtakarékosság, pénzben vagy anyagban). A hitelek folyósítása városunk­'sswjysssrs/yssssssssssssrjrssjrsssrjrssssssssssrssrsrssssssssssrsssssssssssssssssssssssz. A munkát abbahagyták, de — tárgyalnak Voit Pál: „Szentendre mű­vészeti emlékei” című ki­adványában ezt olvashatjuk erről az érdekes műemlék Őskelta urnasír Pomázon Jövő héten kezdik a feltárást Kedélyes búcsú fa „Kedélyes múzsával”... házunkról: „A szentendrei ke­reskedőházak egyik érdekes példája. Épült a XVIII. szá­zad közepén. Az épület sar­kán három kőgyámon pi­henő ikerablakos zárt erkély. A Görög utcai oromfalon áruberakó ajtónyílás. Az ud­varon kőgyámos függőfolyo­sóra kapaszkodó szabad lép­cső, kovácsolt vas empire- ráccsal. A földszinti bolt­helyiségek fiókos dongabol­tozatain stukkokeretelcsek.” A mozi melletti emeletes szép házról van szó, ahonnan — nagyon helyesen — kiköl­tözött a Vasipari Szőve‘ke­zet nem ide illő járműja­vító részlege. S kiköltöztet­ték a Görög utcai fronton lakó családot is. Az üresen maradt helyisé­gekben az Építőipari Ktsz hozzákezdett az élelmiszer­mintabolt építéséhez. Elvé­gezték már a villanyszere­lési és egvéb munkákat is. A múlt héten azonban meg­lepetésszerűen elhordták a már ott tároló különféle épí­tési anyagokat s megszűnt a további munka. Az állami gazdaságok termékeinek min­taboltja nyílna itt meg. azon­ban — mivel műemlék ház­ról van szó — közbeszólt a Műemlékfelüevelőség, s csak annak megfelelő előírásai után folytatható a munka. A tárevalások folynak, s kí­váncsian várjuk a fejlemé­nyeket. Bach-orgona Sárospatakon Sárospatak egyik legszebb műemléke a középkori ró­mai katolikus templom. Az 1492-es évekből származó háromhajós templomban az építéstörténeti kutatások után megkezdték a helyreállítást, amely jelenleg is tart. A gó­tikus templomban találtak egy régi orgonát. Az 1870- es évekből származó 18 re­giszteres hangszer sípjait tiszta ónból készítették és a szakemberek szerint hason­ló orgonán komponálta mű­veit Bach is. A jó álla­potban levő. kiváló hangú or­gonát rendbehozatják. Pomázon. A Munkaterápiás Intézet, vagyis az egykori Al- másy kúria udvarán egy épü­letsüllyedés helyreállítási munkálatai során értékekre bukkantak, melyeket — na­gyon helyesen — a múzeum­nak jelentettek. Egy hamvasz- tásos urnasír került elő, mely­nek kora az időszámítás előtti II. vagy III. századra tehető. Az őskelták, talán már a ró­maiakkal kereskedelmi kap­csolatban álló kelták idejéből. Két agyagedény a lelet: az egyik egy urna, az emberi hamvak elhelyezésére, a má­sik egy amfora típusú nagy­méretű edény. A Nemzeti Mú­zeum anyagtárának anyagi se­gítségével a jövő héten kezdő­dőik meg ez újonnan felfede­zett lelőhely részletes feltárá- i sa. s 5 Rossner Gyula a továbbiak- 5 ban elmondta, hogy a Pest- J megyei Múzeum Igazgatósága |és a Nemzeti Múzeum irányí- | fásában most kezdte meg Pest ! megye régészeti lelőhely-ka- i taszterének összeállítását. ! Ilyen kataszter eddig nem volt, : pedig a megye tele van lelő­> helyekkel, s ezen belül váro­sunk és járásunk is. Idő és Smegfelelő tervezés kell ahhoz, íhogy fokozatosan az eltemetett ] múlt minden részlete felszínre ! kerüljön. H. L. « ■ l > < : Másodszor ! virágzik az eper ] Másodszor is virágbaborul- iíalc az eperbokrok Szombathe- ! lyen, a hegyaljai kertekben. A \ ritka jelenséget a hűvös, csa- : padékos nyárral, s a nyár :augusztusra „tartalékolt” me­legével magyarázzák a szak- ' emberek. Városunk és egész környéke nemcsak természeti szépségek­ben bővelkedik, hanem törté­nelmi emlékekben is. Az em­beriség történetének minden korából nap mint nap kerül­nek felszínre érdekes emlé­kek. A Fő téri Ferenczy Ká­roly Múzeumban Rossner Gyulával beszélgetünk, a mú­zeum régészével, aki az ottani restauráló teremben, fáradha­tatlan munkatársával, a szent­endrei Lehoczky Jánossal dol­gozik azon, hogy minél bősé­gesebb történelmi lelet erede­ti formájában tárja elénk az egykor itt élő népek életét. — A múlt héten ismét érté­kes dolog került napfényre csendültek fel, majd Jászai Béla népművelési osztályveze­tő jelentette be a szentendrei kulturális napok kéthetes so­rozatának végét és üdvözölte a záróest művészeit. Varga B. József szellemes konferansza nyomán csattant a taps. Azután régi szép ope­rettdalok csendültek fel. Fél­szemmel János bácsit figyel­tem. A konferanszié szavai még látszólag hidegen hagy­ták. De már Kálmán Imre, Lehár Ferenc fülbemászó me­lódiái az ő kezét is tapsra csalogatták. Amikor meg Gob­bi Hilda műsora véget ért, Já­nos bácsi szélesen mosolyog­va, helyeslő bólogatások kö­zött versenyt tapsolt feleségé-; vei és nézőtársaival. — Látod, anya, mondtam, ] hogy menjünk be! — büszkéi- j kedett műsor végeztével az j öreg. — Mondtad, mondtad ... — i mosolygott megértőn a fele-1 sége. Aztán ők is ellépkedtek j kart-karba öltve a hazafelé; igyekvők nyomában. (korányi) ! kozik közbe élete párja is. Gyerünk be! Én megveszem a jegyeket! — Biztos, hogy nem hang­verseny lesz? — vonakodik még az „apjuk”, de hangján már érződik, hogy nem lesz nehéz már meggyőzni. — Persze, hogy nem. Gyere csak nyugodtan — így tovább az asszony. — Tessék csak bejönni, majd meg tetszik látni, mi­lyen jól fog szórakozni — fűzi hozzá a szőke pénztáros. János bácsi egy kicsit hüm- mögve bár, de kötélnek áll. Felesége kezében már ott a két jegy és mennek is be. A nézőtéren már szép szá­mú kíváncsi várja a műsor kezdetét. Most már János bá­csiék is közöttük ülnek. Az el­maradhatatlan szentendrei késés — most csupán félórá­nyi volt — utána fanfárok i > Erzsi néni és János bácsi ! kedves, idős házaspár, régi is- : merőseim. Szinte naponta ta- ! lálkozom hol egyikkel, hol a ! másikkal. Vasárnap este a : kertmozi pénztára előtt „bot- ! lőttünk” egymásba. > — Mi lesz itt, hangverseny? j — érdeklődött János bácsi. > — Nem hangverseny lesz [ itt, bácsika. „Kedélyes múzsa” í címmel lesz itt minden: egy i kis ének, jelenet, tréfás prózai ! számok, versek. S tudja, ki ! fog szerepelni? A „Szabó né- ! ni”, Gobbi Hilda ... meg ör­> kényi Éva. Tudja, az a szép > kis színésznő, a tv-ben már 5 biztosan sokszor látta... — j „nyugtatja” meg kedvesen a ! kis szőke pénztároslány a ! „hangverseny” szót tisztelettel ! vegyes ellenérzéssel kiejtő bá- ! csit. i — Na, látod, apjuk, nem ; hangverseny lesz itt — avat­„A késés a királyok udva­riassága ...” — tartja egy ré­gi mondás. Nos, ezen a szom­bat estén még a közmondás­beli királyokon is túltett a „Halló fiúk! Halló lányok!, Szentendrén” című műsor sze­replőgárdája, már ami a ké­sést illeti, így aztán a meg­hirdetett este hét órai kezdés helyett, háromnegyed nyolc körül lépett a színre a tv if­júsági műsorából jól ismert Antal Imre, Kern András, Farkas Zsuzsa, valamint a há­rom fiatal táncdalénekes: Tárkányi Tamara, Wittek Má­ria, Horváth Vilmos és a nagyszerű technikai „fegyver­tárral” rendelkező (csaknem félórát tartott, míg „üzem­kész” állapotba kerültek.. .) Ómega-együttes. A kertmozi nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség a késés miatti türel­metlen bosszúságát feledve lelkes tapssal fogadta a sze­replők bemutatkozását és csil­lapult kedéllyel várta: mit fog „kapni”? A most futó „beat-zene” ra­jongói meg lehettek elégedve. Az Ómega-zenekar és a fiatal énekesek kitettek magukért. Itt-ott a legjobb angol beat­zenekarokra és énekesekre emlékeztető előadásmódjukkal hamar belopták magukat fő­leg a fiatalabbak szivébe, de az idősebb generáció képvise­lői sem találhattak sok kivet­ni valót. Hogy kevés magyar számot adtak elő?! A magyar beat-zene még „gyermekci­pőkben” topog, és nagy a va-] lőszínűsége, hogy mire bele-: jön, addigra a beat — ahogy; néhány év előtt a twist — ki- i megy a divatból... Egyszóval: A modern tánc-: zene kedvelői meg lehettek: elégedve. Azzal viszont márí kevesen és kevéssé, amit a] prózai szereplők nyújtottak, j Sajnos, ismét az jutott eszünk-] be, amit már nem egy főváro-j si művészcsoport vidéki ki-i ruccanásai során éreztünk:; „Jó ez falura, parasztnak!”-: felfogásban cseppentik műso-l raikat fővárosi művészeink a; vidéki közönségnek. Mert Ka-] rinthy „szakállas” humoreszk-] részlete, az „így írtok ti”-b51,] vagy az évekkel ezelőtt ízlés-] télén vicc képében közszájon: forgott Tennessee Williams-: „dráma”, avagy a részeg em-j bér típusainak jól ismert „be-i mutatása” minden volt, csak ] nem színvonalas szórakozta- ] tás. Az ember inkább kínjá­ban nevetett, nem pedig úgy,

Next

/
Oldalképek
Tartalom