Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
/ I 1966. AUGUSZTUS 14.. VASÁRNAP ‘“t/iKtOll .1 a szigeten... Tapintható lenne a Szentendrei-sziget csendje ... Ha nem lenne táskarádió. ' A Kossuth eredeti beat-zenével kedveskedik a déli tánczenei koktél hallgatóinak. Ott lent a parton a füzesben, terepszínű katonai sátorlapokból össze- eszkábált kunyhó előtt négyen fekszenek: három fiú és egy lány. Két fiúnak ütemesen rángatózik a lábfeje. A harmadik moccanatlan. Néz fölfelé. A lány hason fekszik és eímélyülten tanulmányozza a fövenyt. Időnként rajzol bele valamit. Négyén nincsenek hatvanévesek. Talán két lépésre lehetnek tőlünk, amikor észrevesznek. Az egyik fiú helyet szorít a pokrócokon. A lány riadtan figyel. — Régóta táboroztok itt? — Tegnap jöttünk. — Meddig maradtok? Tanácstalanul néznek egymásra. Rángatják a vállukat. — Amíg a pénzünk tart... •— felel végül az egyik fiú. — Mennyi pénzetek van? — Hát... Sokáig kapacitálom őket. Végül négyük zsebéből előkerül 7 forint. Talán a kompra elég. — Kajánk van — magyarázza az egyik srác. Valóban előkotornak néhány konzervet a sátorból. Egy sportszatyor tele almával. — Ezt vettétek? Nem felelnek, nem firtatom tovább. — Magát elengedték a szülei? — kérdezem a lányt. — Persze . .. — Tudták, hogy idejön? Az egyik fiú, látszólag ő itt a vezér, ingerülten felel a lány helyett: — Miért ne tudhatták volna? Semmivel sem veszélyesebb egy csajnak az ilyen túra, mint egy házibuli. Mi különben is haverok vagyunk. A többiek helyeselnek. Foglalkozásukat illetően kiderül, hogy a fiúk diákok, a lány az általános iskola befejezése Után még nem helyezkedett el. Ennek két éve. — A mutter azt mondja, hvgy ráérek. — Mit akar csinálni? — Ápolónő szeretnék lenni, de ahhoz érettségi kellene ... — Majd férjhez mégy egy. gazdag palihoz — adja az ötletet a vezér és mindnyájan jóízűen nevetnek. — Hogy fértek el ebben a kis sátorban? — Sípszóra fordulunk .. 1 Kantnira fekszünk, aztán reggel felkelünk és kipihenjük magunkat — mondják felváltva és nagyon tetszik nekik a dolog. — Ha most adnék nektek egy üdülőbeutalót, mondjuk a Balatonra, elmennétek? — Áh, dehogy ... Nincs az a pénz —, tiltakoznak a fiúk. Aztán a lány csendben megszólal : — Én elmennék .. 1 A fiúk megvetően néznek az árulóra. Ittlétükről először a partra húzott csónak árulkodik. Egy fiatal férfi ül, hátát egy fának támasztja. Vastag határidő- naplóba ír. Amikor odaérek, becsukja a füzetet. Nehezen áll szóba velem. — Itt is dolgozik? — Ez nekem pihenés — felel. — Mit ír? — Azt sem bánom ha kinevet. Regényt. A tartalmát elmondtam Szeberényi Lehelnek. Érdekesnek tartotta. Megpróbálom. Mit veszíthetek? — Egyedül van? — Nem, a feleségemmel. Ott van a bokorban. Ha tőle is akar interjút kérni, odamehet, de köhögjön mert... tudja azt akarja, hogy teljesen barna legyen. Fütyürészve indultam a bokrok felé és a biztonság kedvéért megkérdeztem: — Jöhetek? — Egy pillanat. 1! Az asszonyka már beszédesebb. Elmondta, hogy a férje technikus a DCM-ben. Hároméves házasok. Gyerek nincs. Nem is akarnak, — Mennyit ír a férje naponta? — Sokszor • egész nap. Ha otthon ‘vagyunk akkor fél éjszakán át körmöl. De nagyon lassan halad. — Olvasott már valamit belőle? — Nem ..: Azt mondja, hogy csak akkor adja ide ha kész lesz. Engem is beleír! — mondja az asszony, de hangsúlya kissé cinikus, lekicsinylő. — Nem örül a férje szenvedélyének? A kicsit buta kérdésre abszolút gyakorlatias választ kapok: — Még mindig jobb mintha kocsmázna, vagy a nők után járna. Önkéntelenül elmosolyodom, pedig lehet, hogy tőlem húsz méterre egy remekmű van születőben ... Az úton Skoda. Cseh rendszáma van. Lent a parton élénk sárga sátor, az alja felhajtva, látni a berendezést Bent színes gumimatracok, puha gyapjútakarók. A bogrács- tartón már üres a kondér. Két gyerek pancsol a vízben. Az útról nézzük az összkomfortos kényelmet. A középkorú házaspár összecsukható, fémvázas tábori széken ül. A bogrács alatt spirituszfőző. Az asztalkán szabályos étkészlet — természetesen alumíniumból. Minden megvan itt, ami egy jól felszerelt háztartás kelléke. A hűtőszekrényt két hatalmas, ismeretlen tartalmú termosz pótolja. A férfi hangosan szól az asszonyra. Nem értem, de hangsúlya olyan mint egy vezényszónak. Az asszony leszalad a gyerekekért, a sátorba tereli őket, lehajtja a lebernyegeket és rájuk csukja az ajtót. Hiába, itt mindennek rendben kell menni. Úgy mint otthon. Ha netán odamennek, a sátor mellett lévő fán keresném a csengőt, a névtáblát és lent a földön a lábtörlőt... ...a parton ^ A táborban nincs meleg víz, nincs társalgó, kényelmes fotelekkel. Nem fehér kötényes lányok szolgálják fel az ebédet és a déli nap tűző heve ellen nem véd az ablak redőnye. Nincs figyelmes üdülőgondnok, aki életcéljának tekinti, hogy a beutalt az itt töltött két hét alatt úgy érezze magát, mint a walesi herceg. Erről mind lemond az, aki szabadságát táborban tölti. 'L Es mit kap érte cserébe? r A természet fogható közelségét. A gondozott park helyett, ahol nem szabad a fűre lépni, és egy szál virágot letépni főbenjáró vétség, övé az erdő minden tisztása, a patakok, a Duna. Mosdóvizét a nap melegíti, estéjét a hold világítja, és a civilizáció zajai helyett a fák susogását, a folyó csacsogását és a madarak trilláját hallgatja. Nem cipel tömött bőröndöket. Estélyi ruhája a melegítő, nappali viselete a fürdőnadrág. Ilyenkor, nyáridőben, ezrek kelnek útra. Motoron, autón, kerékpáron,. vagy csónakon. A táborozok legkedveltebb paradicsoma a Dunakanyar. Az ő nyomukat járjuk, őket keressük, erdőben és vízparton ... Szöveg: Ősz Ferenc Foto: Gábor Viktor Kotroczó István Néhány kilométerrel odébb, talán száz méterrel magasabban, Királyréten a budai járás kilencven KISZ-titkára vesz részt egyhetes vezetőképző táborban. A pártkongresszusra és a jövő évben sorra kerülő KISZ-kongresszusra való felkészülés jegyében tanulnak. A program szigorú, majdnem hogy katonás. Délelőtt és délután foglalkozás, és csak az esti órák szabadok. Látogatásunk idején a tábor lakói éppen járőrversenyt tartottak. A cél a kisinóci turistaház. öt kilométer az út, át a hegyen és erdőkön. Közben fizikai és elméleti akadályokat kell leküzdeni. Egyik helyen kérdésekre válaszolnak, másutt íjat kell készíteni vagy egyéb ügyességi feladatot megoldani. Minden csapatban van egy lány — talán azért, hogy az esetleges lemaradásért legyen kit felelőssé tenni. A korán beérkezők jutalma, sörözés a turistaház kertjében. Aztán amikor összegyűlnek a versenycsapatok, azonnal indulás vissza. Készülni kell az esti Ki mit tud-ra. — Aj no smok — mondja egy cseh fiú, nem éppen kifogástalan angolsággal a német kislánynak, aki magyar Fecskével kínálta őt. A lány rágyújt, nézik egymást, aztán nagyokat nevetnek. Ez köny- nyen megy, hiszen németül is úgy kell nevetni mint csehül. És táncolni is. Talán ezért a legnépszerűbb foglalkozás a tánc a verőcei nemzetközi ifjúsági táborban. Ez idő szerint 850 fiatal táborozik itt: ötszáz magyar, a többiek Európa szinte valamennyi országából. A sztár egy néger mama és hároméves kisfia. A papa uruguayi, a mama Ghánában született, de a fiú már magyar. Így is köszön. Azt mondja: — Szíja! — És felkapaszkodik egy magyar kislány nyakába a fotoriporter kedvéért. Az úton most egy humuszos arab közeleg. Csak amikor közelebb ér, látszik, hogy turbánja törölköző, a fejdíszén levő drágakő egy gyufásskatu- lya és a burnusz egy tábori pokróc. Magas fejhangon gaj- dol valamit, minden második szava Allah és Mohamed — úgy látszik ez egy klerikális arab. Az úszómedencénél nagy csoportosulás. Egy lengyel kislányt próbál a vízbe hajítani két magyar fiú, de ez egyáltalán nem árt a hagyományos lengyel—magyar barátságnak. A legédesebb történet amit itt hallottam, a következő: Egy magyar fiú este odaállt egy nérhet kislány faháza elé és ízes hortobágyi németséggel táncolni hívta. A kislány egy ideig szabadkozott, aztán természetesen kötélnek állt. Csak a táncparketten derült ki, hogy mindketten magyarok, egyikük sem tud németül. Az a mafla fiú eltévesztette a házat, de — mint mondják — nem bánta még.
