Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

1966. AUGUSZTUS 14., VASÁRNAP $t£.CYE9 'ZMírltw .1 Tanácskozás a tsz-építkezésekről Fontos értekezletet tarta­nak augusztus 16-án dél­előtt a megyei tanács szék­házéban. A termelőszövet­kezeti építési brigádvezetők tárgyalják meg az első fél esztendő építkezéseinek ta­pasztalatait, az idei hátra­levő munkákat. Szóba kerül a jövő évi beruházások elő­készítése is. Járt és járatlan utakon BŐVÜLT a büki gyógyfürdő Az idei fürdési szezonban minden eddiginél több vendég fordult meg a mai napig a gyógyhatású büki termálfür­dőben. több mint 75 000 ember. A vendégjárást elősegítette, hogy ebben az évben készült el a fedett medence és egy újabb szabadtéri, ezer embert befogadó medence. Botanikusok a rezervátumban A növény-, a rovar- és az állatvilág 20 000 éves ma­radványait őrző bátorligeti rezervátumban az idén min­den eddiginél nagyobb ivóit a forgalom. Harminc, külön­böző nyelven beszélő euró­pai és tengeren túli ország botanikusai tanulmányozták a híres rezervátum különle­ges életét. KÉSZÜL • jégtörőflotta vezérhajója A hazai jégtörő flotta ve­zérhajójának építését kezd­ték meg a Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi üzem­egységében és olyan ütem­ben dolgoznak, hogy. a hajó télre vízre kerüljön. Radar­ral, valamint elektromos mélységmérővel is ellátják. A termelés anyagi — embe­ri összetevőinek pozitív vagy negatív irányú mozgására ta­lán semmi más nem reagál oly érzékenyen, mint a — bo­ríték, azaz a bérezés. Munká­sokkal, műszakiakkal beszél­getve tíz percen belül így vagy úgy, de szó kerül a bér­re, fizetésre, s arra, hogyha kevés, miért az? Az elmúlt hónapokban megyénk üzemei egy részében bátran nekivág­tak a járatlan útnak: a bevált, de nem egyszer csak az egyen- lösdi irányába ható bérezési formákat felcserélték —, ha kísérleti jelleggel is — olya­nokkal, melyek már érzékelik a munka mennyiségét, s fő­ként minőségét; az ex-edmé- nyek igazolják a kísérletek jo­gosságát, s azt is, hogy érde­mes új utakat keresni. j Két százalék — egymillió j A Híradástechnikai Anya­gok Gyára ferrit-üzemében igen sok baj volt a termékek minőségével: a technológia előírja ugyan a különböző ter­mékek gyártási időtartamát, de a bérezés addigi rendszere csak a mennyiségi túlteljesí­tést értékelte. Mi történt? „Le­csíptek” a gyártási időből, túl­teljesítették a mennyiségi ter­vet, ezért meg is kapták a több bért, de ugyanakkor a minő­ség nem volt megfelelő, s ki- deríthetetlenné vált a selejt- gyártó személye is. Valamennyi érintett egyet­értésével új bérezési rendszert vezettek be: a mennyiségi túl­teljesítésért nem jár egy fil­lér sem. Egyszázalékos selejt- csökkentés esetén azonban — s az elszámolás most már sze­mélyre szóló, tehát kideríthe­tő az esetleges selejt „szárma­zása” is — két százalékkal több bért fizetnek ki! Kiala­kították ugyanakkor az ellen­tétpárt is: egyszázalékos se- lejtnövekedés — egyszázalékos bércsökkentést von maga után. És ami döntő: semmiféle „plafont” nem határoztak meg, tehát bármilyen arányban túl­teljesíthető — és bérben rea­lizálható — a minőségi terv. Az eredmények magát a Fizetik a családi pótlékot Visszamenőleg is Jogos az igény Az elmúlt napokban Pest megyében is megkezdték a családi pótlék kifizetését azok­nak a termelőszövetkezeti ta­goknak, akik a kormány ez évi határozata alapján váltak erre jogosulttá. Mint ismere­tes, a tsz-tagok korábban csak legalább három, tíz éven aluli gyermek után kaptak családi pótlékot. Az említett kormány­határozat szerint viszont júli­us 1-től a családi pótlék már két gyermek után is jár, a korhatárt pedig 14 évre emel­ték. Bár a nagyszámú igény- bejelentés feldolgozása, érté­kelése nagy feladatot jelentett, mégis sikerült biztosítani, hogy az új jogosultság alapján járó összegeket a többi júliusi csa­ládi pótlékkal együtt szabályos időben, zökkenőmentesen fo­lyósíthassák valamennyi érde­keltnek. Azok a termelőszövet­kezeti tagok, akik esetleg még nem nyújtották volna be a jo­gos családi pótlékra szóló igé­nyeiket, az igény elbírálása után visszamenőleg is meg­kapják a pótlékot. Komlószüret Újszilváson Az elmúlt napokban ország­szerte megkezdték a sörgyár­tás egyik fontos, nélkülözhe­tetlen alapanyagának, a komló­nak a betakarítását. Pest me­gyében az Ojszilvási Állami Gazdaság rendelkezik nagyobb területen komlóültetvénnyel, s már itt is szedik a termést. Több mint nyolcvan fürgeke­zű asszony és lány szedi a fü­zérekről a tobozokat. A termés nem valami jól sikerült, s meg­lehetősen egyenetlenül érik. Az ültetvényekben a közel­múltban károkat okozott a vi­har is. gyárvezetést is meglepték: igaz, számítottak arra, hogy javulás lesz, de az ugrásszerű minőségjavulás felülmúlt min­den várakozást, s igazolta: ér­demes felcserélni a járt utat a járatlannal. Az új bérezés a döntő tényező abban, hogy a ferritüzem a IX. pártkongresz- S7US tiszteletére tett vállalá­sában a selejt kétszázalékos csökkentését határozta el — a többi között — s ez egymil­lió forintot jelent! Büntetni is kell — ha kell Az. úgynevezett minőségi bé­rezésnek persze két oldala iian. Az egyik az említett: jobb minőségű munkáért több pénz. Ám gyengébb munkáért, selejtért — büntetés! A Hír­adástechnikai Anyagok Gyá- I rában ennek ellenére csak I egyetlen olyan csoport volt, ahol átmenetileg csökkent a kereset — s itt sem jelentősen — s ahogy itt, úgy másutt is megértésre talált az új törek­vés, s a ferritüzemben szerzett tapasztalatok alapján az új bérezés a gyár részlegeiben is bevezetésre kerül. Hasonló erőfeszítéseket má­sutt is tapasztalunk: a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál — szakít­va a nem éppen haladó ha­gyományokkal — olyan minő­ségi bérezést vezettek be, amely pénzben is kifejezi a jobb munkát, tehát érdemes arra törekedni. Az eredmé­nyek, akárcsak Vácott, itt is igen szembeszökőek: május­ban még 13,6 százalékot tett ki a műszaki hiba — tehát magyarán felületesség, gon­datlanság — miatt leminősí­tett cipők aránya az összter­melésen belül. A minőségi bé­rezést május közepén vezették be, s júniusban a műszaki hi­bás cipők aránya jelentősen, 8,3 százalékra csökkent! Ugyanakkor sor került arra is, hogy néhány munkást meg­büntessenek: a kölcsönösség — s az igazság — csak így teljes. Aki többet ad, kapjon többet, de aki kevesebbet... A sok közül két példát em­lítettünk csupán: hasonló út- j keresés — és kedvező ered­mény — jellemzi például az MGM diósdi gyára több rész­legében bevezetett új bérezési formákat, említhetjük — a műszakiak vonatkozásában — a Csepel Autógyárat, ahol az új prémiumrendelet nyújtotta lehetőségekkel élve, valóban ösztönző, jobbra serkentő pré­miumfeltételeket határoztak meg: valamennyi azt igazolja, hogy nem kell várni ’’majd az új mechanizmus” megoldja alapon, hanem igenis lehet és kell is már ma keresni az igazságosabb bérezés útját- módját. egyenlő bért az, aki ugyan azonos munkakörben dolgozik, de munkája mennyisége és minősége nagyon is elüt a má­sikétól? A bérdifferenciálás — s erre elvben eddig is mód volt, csak éppen a gyakorlatban nemigen — éppen azt jelenti, hogy kü­lönbséget teszünk: a jobban dolgozó jobban keres, a rosz- szabbul dolgozó kevesebbet visz haza. És ez független at­tól, hogy mindketten esztergá­lyosok, köszörűsök vagy éppen betanított munkások. A feb­ruári bérrendezések — s ezt a Szakszervezetek Megyei Taná­csának tapasztalatai is igazol­ják — megyénk üzemeinek nagy részében hozzájárultak az igazságosabb bérarányok kialakításához, de természete­sen nem oldhattak meg min­den gondot. (És volt olyan is, hogy újabbakat szültek.) Ja­vult a szakmunkások béi'átla- ga a betanított és segédmun­kásokéhoz képest, de a kü­lönbség még mindig eléggé kevés: érthető, ha a jövőben is ezt a „rést” kell tovább tá­gítani, erre használni a ren­delkezésre álló bérfejlesztési összegeket. Bátraké a — több bér Nem kell titkot csinálni be­lőle: üzemeink egy részében kevesebb ember is elláthatná a munkát, s ezt helyben is jól tudják. A tartós létszámmeg­takarítás nyújtotta bérkeret — több más mellett — is arra ösztönöz, hogy bátrabban apelláljanak az üzemek veze­tői az emberek egészséges mértékű anyagi érdekeltségé­re, s akik bátran vállalják az újat, az új — több, jobb mun­kát követelő — bérezési for­mát, azok jutalma több bér is legyen. A jellemző a mai helyzet­re: nagyobbak a lehetőségek, mint amennyit üzemeinkben hasznosítanak belőlük. A ké­nyelmesség, az óvatoskodás éppúgy szerepel az okok kö­zött, mint az a felfogás, hogy „miért pont én legyek a rossz fiú”, azaz miért én mondjam meg az — igazságot? Holott ép­pen a bérezés az, ahol nincs helye semmiféle köntörfala­zásnak: mindenki annyit ke­ressen, amennyiért megdolgo­zott. De amiért megdolgozott — azt kapja is meg! Mészáros Ottó Az élet kapujában A közeli napokban, hetekben benépesülnek a gyári, vállalati felvételi irodák. Frissen szerzett szakmunkás- bizonyítványaikka) jelentkeznek munkára az új munká­sok. Nem ismeretlenül mennek az ismeretlenbe. Leg­többjük már tanulóévci alatt ismerkedett leendő mun­katársaival, a rá váró követelményekkel és lehetőségek­kel. Iparitanuió-korában régi, tapasztalt mesterek vi­gyázták, gyámolították s korholták. Művezetők, intézeti szakoktatók és ifjúsági vezetők cseréltek időnként véle­ményt a „gyerekek” tudásáról, igyekezetéről, jellemük jó és rossz vonásairól, s egyesült erővel nyesegették a vadhajtásokat, ápolták a nemeseket. A fiatalok érezhették, hogy még azok a „szakik” is, akik olykor zsörtölődve mondogatták: „Bezzeg a mi tanoncidőnkben nem ajnároztak ennyit bennünket” — jó szívvel vannak irántuk. A korholással együtt adták felbecsülhetetlen értékű tapasztalataikat, tudásukat. Szurkoltak a vizsgázóknak, sok helyütt az egész műhely ügye, gondja volt az eredmény. A minősítés is megtör­tént oly módon, hogy a művezető, vagy a brigád név szerint kérte, kit küldjenek hozzájuk az új szakmunká­sokból. Az az ifjúmunkás, aki így kerül munkahelyére, méltán érezheti, hogy az oklevele mellé még egy bizo­nyítványt, nem kevésbé értékeset kapott: a kollektíva minősítését, amely az előlegezett bizalmat is tartalmaz­za. A szakmunkásbizonyítvány nem avatta „kész em­berekké” a fiatalokat. A tanulúévek megalapozták a szakmai tudást, ízelítőt adtak a munkáséletből. A bizo­nyítvány kulcs ahhoz, hogy a boldogulásról szőtt elkép­zelések, elhatározások valóra válhassanak. Aki a tanuló­éveket a Jövőre való készülésre fordította, azt biztos munkahely, kenyér várja. Hogy mekkora lesz az a ke­nyér, az már a továbbiak dolga. Attól is függ, hogy az újdonsült szakmunkás mennyire érti meg, hogy nem gyerek többé, hanem felnőtt munkavállaló. Munkajogi­lag egyenrangú a régi munkatársakkal. Am, az üzemekben sajátos törvények is uralkodnak! „Teljes polgárjogot” a munkásközvélemény adományoz: a kitartó igyekezet, a szakma értése és szeretete, vala­mint az emberség alapján. Illő szerénység, tisztelet az idősebbek iránt, készség a szakmai ismeretek mesterség­gé gyarapítására: ez megszerzésének útja. módja. Sok fájó leckét kap az elbizakodott, a kort, a tudást, tapasz­talatot lebecsülő, a tanácsot és kritikát kelletlenül, há- nyavetin fogadó „új”. És sok keserűséget megtakaríthat a szerény, figyelmes, tanácsot kérő, s fogadó ifjú. Igaz, a probléma kétoldalú, hiszen az ifjúmunkásokat, mi ta­gadás, nem mindig kedvező hatások érik. Nem minde­nütt nyilvánul meg a munkások összetartása. Jó néhány lelkesedéssel, jó szándékkal érkezett fiatalember válik csakhamar „ügyeskedővé”, s nem ügyessé egyes időseb­bek példáján. A régiek némelyikétől tanulja meg, amit pedig nem kellene: a lógást, a hanyagságot, a nemtörő­dömséget a munka és a közösség ügyei iránt. A vezetői gyengéket kiismerő, s ezeket a maga javára hasznosító helyezkedővé, talpnyalóvá, mások rovására, boldogulá­sára törővé. Megértés és példamutatás — ebben fogalmazható meg tömören az idősebb munkásnemzedék felelőssége, kötelezettsége az új fogadásában, formálásában. A fia­talok akaratától, s az idősebbek támogatásától függ, ho­gyan realizálódnak az egyéni és közös remények. A leg­nemesebb munkáshagyományok folytatóivá, továbbfej­lesztőivé válnak-e az ifjak, miközben két kezük munká­jával egyéni vágyaikat, törekvéseiket megvalósítják? Egyéni és közös cél, s akarat dolga ez! J. L Mit jelent az egyenlőség? A diósdi gyár munkaügyi csoportjának vezetője fogal­mazta meg a sok helyen kí­sértő felfogást: vannak — mondotta — emberek, akik azt hiszik, hogy a szocializmus a minden munkáért egyenlő bért jelenti. Ez képtelenség: egyenlő munkáért — egyenlő bért, a szocialista bérezési elv ezt mondja ki, s ez helyes. Az egyenlő munka pedig mennyiségben és főként mi­nőségben azonost jelent: de miért kapna a másikkal Nem kimondják, elfogadják a feltételeket Bizony, nagy hiányosságra derítettünk fényt, amíg ott, a szentendrei bérház előtti ge- remdarakáson ültünk. Búvár András bácsi, az öreg tsz- nyugdíjas kapott az alkalmon, hogy egy érdeklődő került elé­be, — akit ráadásul féligmed- dig hivatalos embernek is te­kinthet — s gyorsan elmond­ta az előttünk emelkedő színes háztömb történetét. o Az Építéstudományi Intézet emelte 1963-ban, cserébe a Ciklámenért. Az így nevezett, elszórt településről ebbe az új épületbe telepítették a csa­ládokat, többek között a szent­endrei . Április 4 Tsz négy tagját és három nyugdíjasát. így lettek ők máról holnap­ra városiak. A háromemeletes modern épület szembeötlő kontraszt a környék apró, elhanyagolt há­zai mellett. Lépcsőháza csu- pa-üveg falán át harmonikus közelségbe kerül a vonzó Du­na menti» panoráma. Könnyű, kedvderítő színeket viselnek a [alak. Sárgák, világoskékek. A lakások nem nagyok, de ará­nyosan osztották el a belső te­ret: egy nagyobb, egy kisebb szoba, előszoba, konyha, élés­kamra, fürdőszoba. A közmű­vesítés már magától értetődő. 1 \ fürdőszobában tetszés sze­rint folyik a meleg vízaboj- erból. A földszinten minden paládnak van egy kicsi fás­Tizenötezer AT-651-es AZ ORION GYÁR TERMÉKEI KÖ­ZÜL EGYIK LEG­NÉPSZERŰBB TÍ­PUS A NAGY- KÉPERNYÖS AT —651-ES KÉSZÜ­LÉK. AZ IDÉN EBBŐL A FÁJ­TÁBÓL 15 EZRET KÉSZÍTENEK A HAZAI ÉS KÜL­FÖLDI MEG­RENDELŐKNEK. BULGÁRIÁBA ÉS CSEHSZLOVÁ­KJÁBA 11 EZRET SZÁLLÍTANÁK, kamrája. A padláson ott s mosókonyha. Három tsz-nyugdíjas, nég: tsz-tag és kilenc más csalá< lakik a házban. — Nem rossz, jó lenne ez tudja-e? — bólogat Búvá: András — csak hát egy ba van: nem tarthat egy kis ba­romfit, ezt, azt az ember. Kér tűk, legalább kukoricaszárító építhessünk ide a ház elé, d< nem engedték. — Nagyon nehéz nekünk nyugdíjasoknak — teszi hozz: Tarsoly Elemér, a másik öreg Itt minden pénz. Lakbér, víz villany, tüzelő, s ha egyéb va­lami kell, mindenért a boltbí megy az ember. Ami terem i háztájin, kénytelenek vagyunl mindjárt eladni. Nem tudjul megvárni, míg egy kicsi ve jobb ára lesz. Nincs hol tarta­ni. Így bizony, rosszul jövünk ki a nyugdíjjal. — A tyúk is: igaz, nem | ment fel az ára, de azért nyolcvan forintot elkérnek égj I párért. Hát ki győzi azt? Va­lami kis ólat miért nem lehet itt elkeríteni? — így panasz­kodik Búvár András. — Persze nem úgy van az! Képzelje el, ha mindenkinek lenne egy tyúkóla, milyen szag lenne itt. — Tarsoly Ele­mér már a kollektíva szemé­vel is nézi a helyzetet. 0 Igen, itt már nem lehet tyú­kot tartani. A városiasodásnak az a tipikus helyzete a Búvár Andráséké, amikor a régi élet­módot a megváltozott helyzet­be is át akarja menteni az ember. Márpedig a bérházzal nem tér össze a gazdálkodó élet. Nehéz ezt tudomásul ven­ni. Ha a termést kell elásni, vagy az ebédre való tyúkot kell hazahozni a piacról, már nem kimondják, hanem el­fogadják a feltételeket. Per­sze, azok, akik aktív tagjai a tsz-nek, könnyebben boldo­gulhatnak, rendes jövedelmük van. Csak az öregeknek nehéz már ez az elvárosiasodás. Vasárnap van. Ülnek a ge­rendarakáson, a kényelmes, modern bérház előtt és tűtik, hogy nincs semmi dolguk. Sem baromfigondozás, sem kert. 0 A házuk mellett már eme­lik a másik épületet. Beton­elemekből állítják össze a fa­lakat. Előre bekerülnek a kész szerkezetek. Még nincs beva­kolva a ház, átlátni a szürke, lazán illeszkedő betonlapok között. Olyan így, mintha gye­rekek félbe hagyott kockajá­téka lenne. Fölé magasodnak a falak a köröskörül elszórt ren­detlen településnek. Hamaro­san lebontják ezeket az ócs­ka, kertes házakat. Onnan köl­töznek ide az emberek. Ez még nagyobb épület lesz, mint az első — és ehhez sem építe­nek tyúkólat. Dozvald János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom