Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-21 / 171. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPt JÁRÁS ES CE6ÜED VAROS R X. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1966. JULIUS 21., CSÜTÖRTÖK Segít a föltimüeessaöeeiheaet Minőségi felár a gyümölcsértékesítésben f tuntiesatltís a vegyszerek helyes htusantuMattíról Korszerű permetezőgépek a köicsönzóboitban ÉVAD VÉGI LÁTOGATÁS a szolnoki Szigligeti Színházban A DÁV KÖZLEMÉNYE A DÁV felhívja a fogyasz­tók figyelmét, hogy délután ! négy órától reggel hat óráig és szombaton tizenkét órától reggel hat óráig a Szövetség j utcai alállomáson lehet beje- j lenteni az esetleges hibákat. Telefonközlés esetén a 670-es szám hívható. Az említett idő­szakokban az Ady Endre ut­cai irodán nem tartanak ügye­letet. Lehet egy potkerekkel több?! Orgazdaságért elítélték A Csemöi Állami Gazdaság­ban dolgozott egy ideig Sz. Fe­renc, fiatalkorú ceglédi lakos, alkalmi munkás. Munkahelyé­ről fegyelmi büntetéssel kel­lett távoznia. Egy alkalommal nemrég meglátogatta Cegléden egyik volt kollegáját, az állami gaz­daság vontatóvezetőjét, aki mellett dolgozott. A vontató- vezető távollétét arra használ­ta fel, hogy a lakás előtt ha­gyott gépről leszerelte a pót­kereket, elgurította Nagy Ist­ván fuvaros lakására és hat­száz forintért eladta neki. A Ceglédi Járásbíróság a fia­talkorú Sz. Ferencet a társa­dalmi tulajdont károsító lopás miatt nyolc hónapi felfüggesz­tett börtönre, Nagy István or­gazdát pedig ugyancsak nyolc havi felfüggesztett börtönbün­tetésre, ezen felül 800 forint jogerős pénzbüntetésre ítélte. — esi — A földművesszövetkezet te­lephelyein mindenütt folyik a gyümölcsfélék felvásárlása. A kiskertek, háztáji gyümöl­csösök gazdái hozzák átadás­ra az árut. A szép, egészséges és ízletes gyümölcsért jó árat kapnak, a férges, hullott gyü­mölcsöt, amely fogyasztásra nem alkalmas, csak fillére­kért tudják átvenni, ipari fel- használásra kerül. Czinege Imre, a Földműves­szövetkezetek Járási Köz­pontjának igazgatósági elnök­helyettese, az idei felvásárlás tanulságairól adott tájékoz­tatást. Elmondotta, hogy a földművesszövetkezet tá­mogatja a háztáji gyü­mölcstermelőket, hogy jó minőségű árut tudja­nak átadni a felvásárlóknak. A gazdáknak is előnyösebb, ha magasabb árat kapnak a ter­melt áruért, jelenleg például a vajalmánál, a sárgabarack egy részénél magasabb a ter­melési költség, mint a felvá­sárlási ár, így ráfizetéses a termelés. védekezéshez szükséges vegy­szerek felhasználásának mód­ját. A gazdaboltokban — a réz- gálic kivételével — minden egyéb növényvédőszer besze­rezhető. A kölcsönzőboltból korszerű, megfelelő permete­zőgépeket kölcsönözhetnek a gazdák. — Az elmúlt évben a já­rásban 22 ezer gyümölcsfa­csemetét hoztunk forgalomba. Ez a mennyiség kevésnek bi­zonyult s az idén jobban megszervezzük az ellátást, töb­bet biztosítunk a csonthéja­sok keresett fajtáiból. A színházi évad Szolnokon is befejeződött. A Szigligeti Színház titkárságán most ér­tékelik az elmúlt tíz hónap munkáját. Megyénk néhány városában és községében is rendszeresen szerepelnek a szolnoki művészek. Sánta Ág­nes, a színház művészeti tit­kára tájékoztatott előadásaik­ról. — Tíz bérletes és egy bér­leten kívüli bemutatót tartot­tunk az 1965/66-os évadban. Ebből három darabunkat, a Salemi boszorkányokat, a Bol­dogtalan holdat és az Úton című előadást a televízió is közvetítette. Mind a három előadásért jutalmat kaptak művészeink a Magyar Rádió és Televízió igazgatóságától. — Valamennyi darabunk­kal jártunk vidéken is. Elő­adásaink mindenütt sikert arattak. Szolnok megyén kí­vül Bács-Kiskun megyében és Pest megyében is rendszere­sen tájoltunk. Lelkes közön­ségben sehol sem volt hiány, néhol inkább a korszerűtlen színpad okozott gondot. — Pest megyében hol tar­tottak előadásokat? — Abonyban, Cegléden, Jászkara jenön, Törteién, Nagy­körösön és Nagykátán léptünk fel. Valamennyi helyen nagy szeretettel fogadtak bennün­ket. Különösen Jászkarajenőn volt lelkes közönségünk. E kis községben négy alkalommal jártunk az elmúlt évadban, s mindig telt ház előtt játszot­tunk. Hálás nézőkkel találkoz­tunk Cegléden is. Pest me­gyében összesen tizenkét elő­adást tartottunk, amelyeknek több mint négyezer látogatója volt. A Szigligeti Színház az el­múl évadban 11 felnőtt és 4 ifjúsági bérletet adott ki. Igen népszerű Szolnokon a bérlet­rendszer, ezért esetleges toJ vábbi bővítésére is lehetőség nyílik. A műsorterv összeállí­tásánál figyelembe veszik a bérlettulajdonosok felmérő lapon jelzett igényeit. Tájolási programjaikat pedig előzetes megállapodások alapján állít­ják össze. A színháztársulatnak negy­ven tagja van. A színházi elő­adásokon kívül fellépnek a rádióban is. Időnként önálló előadóesteket tartanak. A jól dolgozó szolnoki művészkol­lektíva több tagja kapott dí­jat kitűnő alakításaiért az el­múlt színházi évadban. Beré- nyi Gábor igazgató a Művelő­désügyi Minisztérium nívódí­ját kapta az Ütőn című szín­mű rendezéséért, Fehér Miklós a díszletek tervezéséért. A szereplők közül Gyöngyössy Katalin, Kozák András, Hege­dűs Ágnes, Horváth Sándor és Upor Péter részesült kitünte­tésben. A szolnoki színház kapcso­latot épített ki a német ank- lami színházzal. Albert Buss- mann igazgató vezetésével a múlt hónapban járt Szolnokon a három tagú színházi delegá­ció. Rövidesen csereturnéra vonatkozó megállapodást köt a két színház. Velkei Árpád Foijf la Ili a&cí&a BESZERZŐ Sági József a Vörös Csillag Termelőszövetkezet beszerzője. Üton-útfélen lehet vele talál­kozni, amint motorkerékpár­ján száguld. Akár Pest megye, akár Szolnok megye vagy ép­pen Bács megye területén jár, mindig sürgős az útja és min­dig halaszthatatlan a dolga. Egymás mellett álltunk teg­nap a vasúti sorompónál. — Mennyit mutat a kilomé­teróra? — érdeklődtem. — Sokat. Az utóbbi három hónap alatt pontosan tizenhat- ezer kilométert tettem meg. — Mindig rohan. — Érthető! — mondotta. — Annyi gép számára alkatrészt, anyagot szerezni — és ott van a központban az a tömérdek építkezés. Három megye A gi­ro 7c er, Autóker, vállalatához, rengeteg üzemhez járok, hogy a munkában ne legyen fenn­akadás. — És az eredmény? A kilométerórára mutatott. — Tizenhatezer kilométer, de még ennél is fontosabb, hogy sikerül minden szükséges anyagot, alkatrészt előterem­teni. (rossi) HOLNAP; Sebes Gusztáv Cegléden Sebes Gusztáv az aranycsa­pat volt szövetségi kapitánya pénteken délután 6 órakor a Kossuth Étterem pálmakertjé­ben filmvetítéssel egybekötött beszámolót tart labdarúgásunk helyzetéről, amelyen a város j labdarúgóin kívül a szurkoló kát is szívesen látják. — Az öteves tervben a gyü­mölcsösök felújítása is sze­repel. A korszerűtlen gyü­mölcsfajták helyett a kere­sett, előnyösebb, ízre, za­matra, érésre, piacképességre megfelelőbb fajtákat kell meghonosítani a kiskertekben is. — A termelő minőségi fel­árat kap, ha a gyümölcs megfelel az előírásos kí­vánalmaknak. Az így kapott többletjöve­delem 100 forintot is jelent­het egy-egy mázsa gyümölcs­nél — mondotta Czinege Im­re. — A megfelelő fajták ki­választása mellett nagy je­lentősége van a növényvéde­lemnek is. Megfelelő propa­gandát fejtünk ki, ismertetjük a termelőkkel az időszerű nö­vényvédelmi munkákat, a — Az előjegyzésekkel már most a termelőkhöz fordu­lunk. „ A földművesszövetkezeti felvásárióhelyeken lehet bejelenteni az igényeket cseresznye, meggy, földi­eper fajtákra. A földieper terület növelése is fontos feladat. Megfelelő pa­lántákat adunk a telepítők­nek, s előadássorozatot is ren­dezünk számukra. Rövidesen az ugyeri iskolánál kerül sor ilyen eligazításra, ahol 5 hold- nyi területen palántáznak sza­mócát. — Fontos, hogy a földieper telepítése szeptember elejéig befejeződjön, hogy jövőre már termést is hozzon ez a hazai és külföldi fogyasztók által egyaránt kedvelt gyümölcs- fajta — tájékoztatott az FJK elnökhelyettese. URGE A PÓKHÁLÓBAN Jajveszékel a telefon. Emelem a hallgatót: — Halló, tessék! Fontoskodó hang a legeslegudva­riasabb fajtából: — Jó napot kí­vánok. Kérem szé­pen, a Pók kar­társsal szeretnék beszélni. — Kicsit hango­sabban szívesked­jék! Kivel? — kérdezem viszont- udvariasan, mert ugye, amilyen az adjon isten, mife­lénk olyan a fo­gadj’ féle is. — A Pók kar­társat legyen szí­ves. öt ajánlották, mondták, hogy nekem csak az tud segíteni. — Nálunk ilyen nevű ember nem dolgozik. Milyen ügyben keresi? Melyik osztályt hívta? Távolról jön a hangja, tanácsta­lan. — Nekem ezt a számot adták meg, hogy kérjem nyu­. godtan ... hogy állítólag ' 'önöknél dolgozik a Pók. Szóval, a Pók kar­társ. — Sajnálom, té­ves lehet. — Elnézést, de nem értem az egészet. Nem va­lami új kollégá­juk, akit mégnem ismer? Nekem egy olyan ürge aján­lotta, aki állítólag régi jó haverja. Nahát — biztosan átrázott! Udvarias hang­ja úgy váltott át zengő fortisszi- móba és úgy csap­ta le a kagylót, hogy csak no. Eltűnődtem. Szegény krapek, hát ezt valami ür­ge jól beugratta a pókhálóba: „Ke­resse csak azt a pókot”... — Hála változatos, gyara­podó szókin­csünknek ... ÚSZÁS Bogár Imre balladája Az év legnagyobb sikerét írték el a ceglédi úszik 1 A szolnoki Damjanich uszo­dában rendezték meg az 1966. területi ifjúsági úszóbaj­nokságot, amelyen Heves, Pest, Nógrád és Szolnok me­gye legjobb ifi úszói vettek részt. A ceglédi úszók hét bajnok­ságot nyertek, ezenkívül ki­lenc második és nyolc harma­dik helyezést értek el. Bajnokságot nyert Tanhof- fer Mária 100 méteren és 400 méteres gyorson, Tukacs Ka­talin 200 méteres háton, Rossi Viktor 400 méteres gyorson, ezenkívül a 4x100 méteres gyors és a 4x100 méteres ve­gyes női váltó. Kitűnően szerepeltek m ég Klementisz Lajos, Csató Mik­lós, Derbaderics Károly, Ozs- gyáni Erzsébet és Benkő Zsu­zsa. Beck Mihály VÍZILABDA Július 21-én, csütörtökön délután 6 órakor a Ceglédi VSC csapata a Magyar Nép­köztársasági Kupa mérkőzé­sen fogadja az Egri Dózsa ki­tűnő OB I-es vízilabda-csa- patát. A Szabadság moziban a mai naptól vasárnapig című francia filmet vetítik. A vonat (eszes) '<Ay//////Z///////////////ZW/////////////Z>ZWW//ZW%^ gár Imre volt, kit egy tűzharcban lőttek agyon a védekező tanyasiak, harmadik­nak a zömök, veres bajuszú Baski György lett a fejük, öngyilkos a szaka­datlan üldözés miatt. Istállókban dőltek le, félig se pihen­vén ki magukat, ijesztgetésül nagy ro­bajjal vágtattak ki a majorokból. A népek nyargaló lovasokat láttak min­denfelől a pusztákon és lövések hanj- jait hallották a nyárfásokból. Betyár Bartusz Miskát közülük elfogták, föl­akasztották, ugyancsak Zsibrita, igazab­ban Zsolnai Sándort, a rögtönítélő bíró­ság kivégeztette. Bogár Mihályt, unoka- testvérüket, valahol elhagyták. Június végére már csak a két testvér maradt a bandából. Utolsó pihenőjük a csongrádi Gút Pintér János tanyája volt. Július tizenegyedikén Bogár Jakab, az öccse, az istállóban, Bogár Imre a ház előtt aludt. Három csongrádi pandúr nyomta el álmában. Egy a haját markolászta, másik fegyvert nyomott a mellének, harmadik zsineggel kötözte. A fölriadt betyár dulakodott velük, a vacokról le­rántották a földre, vállát sarkantyúval véresre vágták. Bogár Jakab a zajra el­futott, Imrét Pestre hozták a bosszuló igazság kezeire, a Gránátos utcai me­gyeházára, ott elzárták a ma is épség­ben levő pincebörtönbe, és a falba erő­sített vaskarikákhoz láncolták. Két nap tartott a rögtönítélő bírósági tárgyalása, második nap este hat órakor, 1862. jú­lius 18-án az üllői országút és a gyáli puszta közötti akasztóhalmon húszéves sudár testét kinyújtották a pribékek, szép piros orcáját Kronberger Mihály. Pest megyei hóhér elsápasztotta, kellő ügyességgel kötél által az élők sorából kivégezte, tízezernyi sokaság jelenlété­ben. Hamarosan megszületett szépséges balladája. Béresek verték dallamát ci- terákon az esti etetés után az istállók­ban, pásztorok, nádvágók, csíkászók, hajóhúzók és másféle szegények énekel­ték bánatosan a kinti rőzsetüzeknél a szomorú véget ért legényről: Kiapadt a Tisza, csak a sara maradt, Meghalt szegény Bogár Imre, csak a híre maradt. Aki csak lopogatott, embereket ütött le, marhát hajtott el titokban: az nem volt betyár, csak tolvaj, betörő, rabló- gyilkos. A betyár: szervezett bandába verődött, céhbeli bűnöző volt, aki ezt a mesterséget nyíltan, iparszerűleg űzte. A betyárság valósággal intézmény volt, élethivatás a maga külön törvényeivel. Az óriási pusztaságok, mocsaras lápvi­dékek, irdatlan erdők szinte kínálkoz­tak rá, hogy ott emberek falkába ve­rődjenek, mint a vadak, társadalmat szervezzenek, melyek tagjai úgy törnek ki zsákmányolásra, mint a farkas a maga sűrű rengetegéből. A sok megalá­zással, embertelen élettel sújtott zsellé­rek egyik útja volt, s ez az út minden esetben tragédiával végződött A nép balladákba formálta történetüket, és a betyárokat elbukott hőseinek vállalta. A bandák rendszerint külön-külön tájakon működtek, minden vidéknek megvolt a maga elhíresedett betyárja. Mifelénk Bogár Imre járt, a ceglédi nép rejtegette, segítette futásában, mert minket nem sarcolt, itt lakott a kedve­se, Vágó Erzsiké, az újvárosi juhász lá­nya. Akárhányszor megfordult nálunk, bántódása nem volt. Mai vén emberek apjuktól tudják, hogy melyik tanyában szokott megszállni, hol ugratta lovát, és megmutatják a Fehér ló fogadót, mely­ben Szaniszló Jani és az öreg Csernus pusztázó hadnagyokat erőszakkal mu­lattatta éjfélig borral, muzsikával. A Bogarakról szóló balladáknak és történeteknek se szeri se száma. Össze­gyűjtögettem belőlük egy csokorra va­lót, majd egyszer sorra vesszük, most azonban az igaz valóságot mondom el, úgy, ahogy a törvényszéki tárgyalás jegyzőkönyve írja. Bogár Imre pásztor volt a gulyások­ból. Tizennyolc éves korában marhalo­páson érték, ezért egy évet súlyos va­son töltött. Talán sose lett volna belőle betyár, ha apja bandába nem áll és fiát be nem csalogatja. Csinos, jóképű le­gény volt, ügyes is, boldogulhatott vol­na Lúdas Matyi módjára, az is zsellér volt, de a puszta és a nádas helyett a várost választotta, ott iparra adta ma­gát és nyelvtanulásra. Magasabb mű­veltségével és polgári furfangjával könnyen megtréfálta az ostoba Döbrö- git, bizonyára nagy vállalkozó lett Ma­tyiből és városi szenátor. A Bogarak bandája éppen a legveszé­lyesebb időben állt össze, az 1862-s sta­tárium esztendejében. Aki az alatt a ti­zenkét hónap alatt egyszer is fegyverrel a kezében ha csak zsarolt is, kötelet ka­pott. A banda februári dabasi rablása után megmozdult a vármegye, a pandú­rok űzőbe vették őket, hat hónapig, el- foigatásáig, szakadatlan futás volt az életük, a komisszárok folyton a nyo­mukban voltak. A bócsai pusztát a táz- lári majort, Ujhartyánt, Páhi pusztát, Pótharasztot, Vacsot, Bőszént, Vadker­tet, Szentlászlópusztát folytonos üldözé­sük közben rabolták, fogták puskák kö­zé a birtokosokat, zsebelték a kereske­dőket, ragadván ezüstkanalakat, posz­tóruhákat, selyempaplanokat, nyíretési pénzeket, puskaporos tülköket, téli rok- kot, kávészín bekecset, duplacsövű pisz­tolyt, mordályt, boltbeli portékát, ban­kót, ezüstneműt, órát aranylánccal, bőr- tárcát, gombom rajthuzlit, fekete mánd- lit, patrontást, bugyellárist, nyerget kantárral, szénát, abrakot lovaiknak, magokat vacsorára, vendégül, erősza­kolván fegyveresen. Jó paripákon jár­tak és vasalatlan süketkocsikon. Fáradt lovaikat frissekre cserélték, mindenkor erősen fölfegyverkezve jelentek meg, széles pántlikákkal lekötött kalapban, kendőkkel elfödött orral-szájjal. Ta­nyákra, kúriákra, csárdákra törtek, a népeket összekötözték, aki nem adott, földhöz verték, megfélemlítésül lövöl­döztek. Első szavuk ez volt: — Van-e fegyver a háznál? A második: — No, most azt a kis költségrevalót! A köpcös, nyájas, bőbeszédű Dönti Péter volt az első vezér, őt erőszakossá­gáért, és azért, mert magának többet követelt, halántékon lőtte a banda és a csengelei kútba vetette. Második ban­dagazda a volt számadógulyás, öreg Bo­Hidvégi Lajos / í

Next

/
Oldalképek
Tartalom