Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE III. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1966. JŰLIUS 31., VASÁRNAP Vállalás a pártkongresszus tiszteletére Nagyüzem a pándi malomban Telve a raktárak liszttel — Nincs fennakadás a szállításban Vezet a szépirodalom Látogatás a szentmártonkátai könyvtárban A pándi malom bejáratánál autók és traktorok állnak, hordják a búzát, viszik a lisztet. — Le kellett állítanunk a malmokat, olyan sok a lisztkészletünk — mondta Mala- tinszky László, a malom vezetője. — Most újra dolgozunk. Raktáraink fertőtlenítve, kimeszelve várják az új kenyérgabonát. Dolgozóink a pártkongresszus tiszteletére 50 nap társadalmi munkát vállaltak, amiben a raktárak javítását végezték el. Ebben a munkában még az adminisztrátor is részt vett. — A napi behozatal búzából a tervezett 6 vagon helyett 20 vagon körül van. Ennek ellenére nincs fennakadás a munkában. A tervezett 250 vagon gabona helyett mintegy 320 vagont veszünk át tárolásra. — Az új gabona tisztasága, fajsúlya jobb az előző évekénél. Ez az új őrleményeknél is javulást fog eredményezni. Igaz, hogy a pándi malomhoz az elmúlt évben minőségi kifogás egyetlen egyszer sem érkezett. — Most néztük ót a félévi munkatervet, amely szerint mintegy 100 óra a kiesés. Ennek nagy részét a nagyjavítások alatti áramszünet okozta, de az éves felméréskor is volt pár nap kiesésünk. — Múlt évi gabonából őrölt liszttel raktáraink teljesen teltek, így a lakosság és a sütőipar részéről jelentkező minden igényt ki tudunk elégíteni. — Hamarosan elkezdjük az új búza őrlését is, amelyből először próbasütésre a monori sütőiparnak szállítunk. A malom több termelőszövetkezettel kötött olyan megállapodást, hogy a tagoknak járó fejadag búzát is egyenesen a földről a malomba szállítják, és a tagok tőlünk már őrleményt kapnak. — Több tsz már learatta a rozsot is. Ennek a gabonafajtának az átvételét éppen úgy megszerveztük, mint a búzáét. Fennakadás itt sem lesz. (pápai) Minden hétfőn és csütörtökön késő estig neonfénytől világos a szentmártonkátai kultúrház könyvtárszobája. Bízó Erzsébet pedagógus végzi itt nagy szeretettel könyvtárosi munkáját. Immár kilenc éve. Barátságosan csalogat engem is az ablakon kiszűrődő fény, be a könyvek közé. Benn remek a hangulat. Ezt az okozza, hogy kétezerötszáz jobbnál jobb könyvben válogathat itt az olvasó. Lassanként oszladozni kezd a felnőtt és iskolás kölcsönzők serege, van tehát idő. hogy a könyvtár és a könyvtáros munkájáról egy kicsit elbeszélgessünk. ÚJ ZÖLDSÉGBOLT NAGYKÁTÁN SPORT A területi csapatok szomorú Vasárnapja volt a Magyar Népköztársasági Kupa járási selejtezőinek első fordulójában. Egyedül Nagykáta tudta ’ colni a továbbjutást. A . sdbajnokságban szereplő patak izgalmas mérkőzése- .» bizonyították, hogy na- „yobb ellenfelek ellen is képesek eredményesen szerepelni. Eredmények: Szentlőrinckáta—Nagykáta 2 ;5, Tápiógyörgye—Tápiószele 5:1, Pánd—Tápióbieske 1:2, Tápiószentmárton—Farmos 1:1, Tápiószőllős—Tápióság 1:1. A kupaszabályok szerint továbbjutott csapatok ma az alábbi párosítás szerint játszanak. Tápióbieske—Tápiószentmárton 16.30 Játékvezető: Koncz (Marton). Tápiószőllős—Tápiógyörgye 16,30 Játékvezető: Téglás (Le- dacS). Az elől állók a pályaválasztók. Nagykáta, mint az egyetlen magasabb osztályú csapat, a második fordulóból ellenfél nélkül jut tovább. Érdekes labdarúgó-mérkőzés lesz ma 16.30 órai kezdettel a nagykáta! sportpályán. A múlt és a jelen találkozik a Nagykátai Öregfiúk— Nagykáta I. összecsapáson. Előmérkőzés: Nagykáta —Nagykáta Ifi. 15.00. II Farmos Az ellenforradalom után néhány tehetséges és lelkes farmosi sportoló elhagyta a községet, az országot. A vezetőség azonban hamarosan munkához látott és gyors fejlődésnek indult a sportélet. A labdarúgócsapat ismét bekapcsolódott a járási bajnokságba, és más sportágakban is részt vettek a járási versenyeken. A labdarúgópályát bekerítették, csaknem teljesen társadalmi erőből. A sportolók száma a kezdeti időkhöz képest megnégyszereződött, a sportegyesület ma mintegy másfélszáz tagot számlál. A mennyiségi fejlődést minőségi követte. A labdarúgók a járás legjobb csapataival vetélkedtek az elsőségért. A sakkozók a járás legjobbjainak bizonyultak hosszú éveken keresztül. Az asztaliteniszezők is jelentős eredményeket értek el. Kezdett hallatni magáról a női röplabda- és kézilabdacsapat is. A fejlődés azonban újabb követelményeket támasztott a sportkör elé. 1961-ben a falu központjában elterülő nádas, mocsaras terület feltöltésével egy újabb sportliget létrehozásán fáradoztak. E munkában a falu apraja- nagyja egyöntetűen, igen nagy lelkesedéssel vett részt, és egy hónap alatt csaknem százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. 1961-ben bekerült a labdarúgócsapat a megyei bajnokságba. Egy év múlva — leginkább a rutin hiánya miatt — kiestek. 1964-ben ismét járási bajnokok és a megyei osztályba kerülnek. A labdarúgók felkészítését egy lelkes sportember, Káplár Mihály végzi, aki közel két évtizede dolgozik megszakítás nélkül a község sportjáért. Kiemelkedő eseménynek számított a kis község sportéletében NB I-es és NB I/B-s csapatok vendégszereplése. A farmosi csapat a Budapesti Vasast háromszor, a Honvédőt egyszer és Budafokot ugyancsak egyszer látta vendégül. Farmoson a sportbarátok száma megközelíti a félezret. A tyúkól helyét ma négy helyiségből álló öltöző foglalja el, hideg-meleg zuhanyozó áll a sportolók rendelkezésére. A létesítmények és a felszerelések értéke meghaladja a százezer forintot. A község párt- és állami vezetői mindenkor készségesen támogatták a sportkör munkáját. Külön ki kell emelni Kenyó József, Varga Béla és Kun Ferenc régi sportbarátok támogatását. A község megelőzött sok, öregebb sporthagyományokkal rendelkező községet, s ma egyik erőssége a járás sportéletének. Terek Attila (Vége) Nagykátán, az állomás község felőli oldalán előregyártóit elemekből készül egy épület. A bejáró dolgozók és a környék lakossága kíváncsian figyeli, hogy vajon mi készül ott? Egyesek úgy vélik, hogy autóbuszállomás, mások azt mondják, hogy biztosan étel-ital büfé lesz, de ugyanakkor azt mondják mások, hogy akkor miért van a resti és a szomszédban levő cukrászda? No, oszlassunk el minden kételyt! A helyi földművesszövetkezet vezetősége régóta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a bejáró dolgozók és az állomás környékén lakók zöldség- és gyümölcsellátását minden körülmények között meg kell oldani. Az fmsz karöltve az állomásfőnökséggel, hozzáfogott az építkezéshez, miután a vasút biztosította a területet. Az építkezés eléggé előrehaladott állapotban van, és úgy néz ki, hogy augusztus elején már árusít az üzlet. Ezzel Nagykáta ismét gazdagabb lesz egy igen ízléses, korszerű, higiénikus bolttal, ahol a bejárók és a környékbeli lakosok ízlésük szerint válogathatnak a különböző zöldség- és gyümölcsfélék között. Most már csak az a fontos: az fmsz úgy ^határozza meg a nyitvatartási időt, hogy az minden tekintetben megfeleljen az igényeknek. Kaposi István Már az új terméshez , *" J ‘itf pltm, Vv-' • ;: AMPiWpgP Berényi Ferenc, a tápiósági Kossuth Termelőszövetkezet traktorosa már a következő évre készíti elő a talajt. Gergely László felvétele. Mindjárt meg is kérdezem, hogy milyen vonzása van a betűnek Szentmártonkátán? — Az olvasók száma minden évben gyarapszik, de a falu körülbelül ötezer lakosához képest viszonylag kevés a négyszázhuszonötös olvasói létszám. — Miben látja az okát, hogy nincs több érdeklődő? Talán nem elég változatos az állomány? — Ezt nemigen lehet okként felhozni. Hiszen az ismeret- terjesztő és á tudományos könyvektől kezdve a műszaki és a mezőgazdasági kiadványokon keresztül a gyermek- és szépirodalomig mindenfajta könyvet megtalál itt az olvasó. Az érdektelenség oka inkább a közönyösség. — Hány olvasó fordul meg egy-egy kölcsönzési napon vagy éppen havonta? — A havi átlag télen, amikor az esték hosszabbak, gyakran százharminc fő, nyáron lecsappan sokszor ötvenhatvan főre. — Milyen könyvet olvasnak a felnőttek? —* Azt lehetne mondani, hogy mindenféle természetű könyvnek megvan a maga olvasótábora, de a mérleg • szépirodalom kedvelőinek aá oldalára billen. A szerzőket illetőleg pedig inkább a magyar írókat keresik. — Ki a legolvasottabb író? — Jókai. — Kik a legszorgalmasabb látogatói a könyvtárnak? — Elég régi és szorgalmas olvasónk KeZe Károlyné, Rada Józsefné és Hajnal Ferencné tsz-tagok. De a gyerekek sem maradnak el a felnőttek mögött. így például Hegyi Jolán és Lajkó Margit. Sorolhatnánk még másokat is, mint például Pornói Ferencet, akinek már szűk a könyvtár, s már szinte nem tudok olyan könyvet adni, amit ne olvasott volna. — Mi a legnagyobb problémájuk? — Kevés a szekrény. De még inkább olyan külön helyiségre lenne szükség, ahol polcos elhelyezéssel lehetne tárolni a könyveket, s csak könyvtárként használhatnánk azt. Hiszen évről évre gyarapszik a könyvek száma. Kilenc évvel ezelőtt még csak nyolcszáznyolcvan könyvünk volt. Szabó István Fecskék a kovácsműhelyben A tóalmást Kiss János bácsi ez évben tölti be 70. életévét, de mintha dacolna korával, naponta kovácsolja a vasat, patkót és szeget. Középtermetű, vékony ember, aki kora ellenére is, igazi kovácsosan forgatja a kalapácsot, mesterien csengeti az üllőt. Kora reggeltől késő estig dolgozgaf, persze, nyugodt, szünetet tartó tempóval. Ilyen a nyugdíjas, munkáját szerető ember. Nem tud megválni attól a munkától, ami hosszú éveken át kenyere, élete volt. Ügy érzi ezért született, és az utolsó egészséges lélegzetig elengedhetetlenül szükséges a tüzes vas, kemény, goromba kovácsolása. Meglátogattam a jó öreg mestert. Munkájának nem technikája, művészete van. Észre sem vettem az idő haladását, csak csodáltam a lassú, de magabiztosan ügyes kezet. Már búcsúzni készültem, mikor János bácsi titokzatos érdekességet ígérve maradásra kényszerített. — Maradjon még egy kicsit. Bemutatom a műhelyem két lakóját —, mondta és egy újabb munkába kezdett. — Vigyázzon, jönnek! — hallottam egy izgalmasan csendes suttogást, de bármenynyire erőltettem a szemem, nem láttam senkit. Egyre csa- lódottabbnak éreztem magam, mikor néhány kisebb tiszte- létkor után két fecske berepült az ajtón, egy gerendához épített fészekbe. — íme, ez a fecskepár az én két lakóm. Három éve észrevétlenül felépítették a gerenda és a villanyégő közé kicsi, sárházikójukat. Költöttek, ősszel elmentek, s azóta is minden évben visszatérnek. Örökbe fogadtam őket. János bácsi meleg szereteté- vél egészen elkényezteti kedvenceit. Reggelenként korán kel, mert a lakóknak ki kell repülni eledelt gyűjteni. Minden este későn fekszik, mert nagyon csavargók a fecskéi. Állandóan sötétedés után repülnek haza pihenőre. Napközben órákig elnézi, hogyan tanítják repülni fiókáikat. S ha valamelyik kis ügyetlen kiesik a fészekből, féltve, szeretettel ő teszi vissza. Urbán László Huligánvicc A nagykátai vasutasok igen nagy gondot fordítanak az állomás virágosítására, állandó csinosítására, hogy az utasok minél kellemesebben tölthessék el a várakozás perceit. Megnyugtató és kellemes a szemnek a forgalmi iroda melletti parkban a szökőkút, és benne a díszhalak. A szö- kőkútban kínai fátyolhalak úszkálnak és nagyon jól érzik magukat, immár három éve. Nagyon sok látogatója van ennek a szökőkútaak, fiatalok, idősebbek egyaránt élvezik a halak vidám ficánkolását. 1 Egyik nap, késő délután a vasutasok arra lettek figyelmesek, hogy egy háromtagú társaság a szökőkút körül, összedugva a fejét; izgatottan tárgyal. Közülük az egyik művészhajú fiatalembernek papírcsomag volt a hóna alatt és a csomag végén sötétszürke valami kandikált ki. A vasutasok a társaságot figyelve észrevették, hogy amikor mindenki eltűnt a láthatárról, a művészhajú fiatalember azt a bizonyos valamit a szökőkút- ba dobta. S ezzel ő és társai nagy vihogva távoztak. Az egyik vasutas lerúgta a cipőjét és belépett a szökőkútba. Fél perc múlva kiemelt onnan egy nagyon szépen fejlett — mint később, a mérés során kiderült — egy kiló húszdekás csukát. Ismeretes, hogy a csuka ragadozó halfajta és ha a vasutasok nem elég figyelmesek, elpusztítja a szökőkút díszhalait. (k. i.)-----a-----------------MO ZIMŰSOR Nagykáta ma: Az első esztendő. Tápiószőllös ma: Mit csinált felséged 3-tói 5-ig? Szerdán: Halál a cukorszigeten. Tápióság ma: Gyerekbetegségek. Farmos ma: Muh- tár, hozzám, szerdán: Egy gyilkosság krónikája. Kóka ma: ítélet Nürnbergben, szerdán: Kéz kezet mos. Tápiószentmárton ma: Az „I” akció, szerdán: Cartouche. Tápiőszele ma: Az ég kulcsa, hétfőtől szerdáig: Az első esztendő. Tápióbicske ma: Szökésben. Pánd ma: Butaságom története., Szent- lörinckáta ma: A gyilkos halála, szerdán: Szép családok. Tápiósze- csö ma: Fény a redőny mögött* szerdán: Üjra élünk. — Mondd, Buksikám, te nem félsz? — érdeklődött remegő hangon a vékony Györgyi. — Hát, kérlek szépen ... — Nézd, Buksikám, eddig én aludtam a heverő szélén, most úgy lenne igazságos, ha te is kipróbálnád, hogy milyen kívül aludni. — Kedves Györgyi! Megmondom neked őszintén, nem értelek egészen téged. Hogy lehet egy nő ilyen határozatlan? Eddig minden éjszaka te aludtál kívül, ragaszkodtál hozzá, s: most egyszerre ... — Mondd, Buksikám, te nem félsz ettől a ] csúnya időtől? i — Hogy mondtad, kérlek szépen ? Csúnya i idő? Hol van itt csúnya idő? Egy kicsit dörög, I egy kicsit villámlik, és kész. i — Hát, ha nem félsz, Buksikám, akkor kér- i lek szépen, aludj ma te kívül. j Buksi keze megállt egy pillanatra a levegőben. átható szemekkel nézett Györgyire, majd elbiggyesztette a száját, meghúzta a vállát és metsző hangon csak ennyit mondott: i — Hát, kérlek szépen, parancsolj oda fe- ‘ küdni, ahová neked jólesik. És kék szájszéllel, lepedőfehér arccal, liba- ' bőrös háttal lefeküdt a heverő szélére, kívül, és fejére húzta a takarót. Deregán Gábor Buksi vendéget fogad Buksi vendéget fogadott a nyár elején. Unokatestvére, a hasonló korú Györgyi tette tiszteletét Szegedről, néhány hétre. A napok teltével sort kerítettek arra, hogy meglátogassák Éváékat. A rövid pár óra helyett három napig tartott ez a látogatás. Külön szobájuk volt, széles heverővei, s talán mondani sem kell, az önállóságot rendkívül élvezték. Percek alatt átformálták a szobát, saját ízlésűn szerint, belépni hozzájuk csak diszkrét kopogtatás után lehetett. A szellemi vezér Buksi volt. Minden alkalmat megragadott, hogy kinyilvánítsa unokatestvére előtt azt, hogy ő pesti. Rendkívül választékosán beszélt, nagy- ; vonalú volt és udvarias a végtelenségig. Kér- ; lek szépen így. parancsolj úgy, légy szíves, csak utánad, kérlek, stb. stb. Egyik este azonban nagy magabiztossága megingott. Orkánszerű szél kerekedett, hajlí- | tóttá a fákat, széles villámok világították be ! az eget, a villámokat kísérő csattanások meg- ; remegtették az ablakokat. Buksi ágyazott, I szavát sem lehetett hallani.
