Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
Toló-Ioí ló tombola Az OTP totó-lottó tombolát rendez Cegléden. Akik augusztus hónapban a totó-, lottó- szelvényeiket a totózöban vásárolják, díjmentes tombolajegyet kapnak, amelyeket szeptember 8-án, délután 4 órakor sorsolnak ki az OTP fiókjában. A főnyeremény egy villanyborotva, de lehet nyerni kávéfőzőt, kuktafazekat és villanyvasalót is. Premier Szolnokon Nem a Szigligeti Színház egyik parádés előadásáról van ezúttal szó, hanem a csemői Szabad Föld Termelőszövetkezetről, amelynek építőbrigádja takaros elárusító pavilont kanyarított a szolnoki piacon. Csütörtökön hajnalban a termelőszövetkezet gépkocsija alaposan megrakodva zöldáruval és gyümölccsel elindult Szolnokra. Erre az ünnepélyes alkalomra elutazott a szomszédos városba a termelőszövetkezet vezetősége is. Molnár László, a közös gazdaság elnöke örömmel mondotta: — Szívesen vettük azt a lehetőséget, hogy kapcsolódjunk be terményeinkkel a szomszédos ipari jellegű Szolnok ellátásába. Megépítettük a pavilont és ma kezdtük meg az árusítást — Milyen eredménnyel? — Nem is hittük volna, hogy az árut ilyen rövid idő alatt elkapkodják. Már a délutáni órákban itthon voltunk és azonnal megkezdtük a szedést, hogy a hajnali órákban újra tudjunk egy egész autóra való árut küldeni a szolncü pavilonba. rk. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CÉG X. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1968. JULIUS 31., VASÁRNAP Tégla helyett kohósalak Az Országos Helyreállítási Bizottság nemrégiben foglalkozott az idei ár- és belvízkárok helyreállításával kapcsolatos munkálatokkal. Megállapította, hogy az építésügyi szakigazgatási szervek elvégezték az épületkárok felmérését, a típustervek adaptálását és biztosították a munkálatok elvégzéséhez szükséges kivitelezői kapacitást. A városi tanács építési osztályától szerzett értesülésünk szerint a helyreállítási munkálatok további végrehajtásával kapcsolatban a bizottság több fontos teendőre hívta fel a figyelmet Mindenekelőtt újabb kárbejelentéseket csak augusztus 31-ig lehet elfogadni. A helyreállítási munkák meggyorsítása érdekében so- ronkívül kell elintézni az építési engedélyek kiadását. Az anyagok, különösen az országosan rendelkezésre álló téglamennyiség célszerű felhasználása érdekében arra hívta fel a figyelmet, hogy az épületek alapozásához és a lábazat elkészítéséhez mindenekelőtt úsztatott kőbetont vagy követ használjanak, mert kőből elegendő mennyiség áll rendelkezésre. Téglát — A KGV készíti a présgépeket — Kárbejelentés augusztus 31-ig csak a helyreállítási munkálatoknál, az aláfalazáshoz használjanak. A falazatokhoz is minél nagyobb mennyiségben a korszerű kézi falazóblokkokat használják, s tetőfedésre is elsősorban hornyolt cserepeket alkalmazzanak. Az épületkárok helyreállítása jórészt OTP kölcsönök igénybevételével, lendületesen halad városszerte. A TÜZÉP- nél — mint mondották — augusztus 1-től, a városi tanács igazolására, a belvízkárosult építkezők megkapják a szükséges téglamennyiséget. Bitumen és cement is van elegendő. Pillanatnyilag fenyőfűrészáruban van hiány, de az nem lesz tartós. Kész tele- ajtók is kaphatók, ablakból azonban nem tudják jelenleg kielégíteni a keresletet. A legnagyobb hiány szigetelőanyagban mutatkozik most is, amit viszont a mi talajvizes városunkban semmiképpen sem lehet nélkülözni az építkezéseknél. Megkezdődtek az anyagszállítások az állami pénzből épülő 25 „belvizes ház” építkezéséhez is. Gépkocsik hordják Budapestről a cserepet, a falakat viszont kohósalakból gyártják helyszínen. Az ehhez szükséges alapanyagot Dunaújvárosból szállítják. A jövő héten teljes kapacitással meg is kezdődik a falelemek gyártása a tíz présgéppel, amit viszont a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat készít el erre a célra. (fzl) Akik nem végezték el az általános iskolát, azok a dolgozók jelentkezhetnek a lakóhely körzetébe tartozó iskolákban augusztus 3-án és 18-án 9 és 12 óra között. KORA REGGEL CSIGAMESE Az országúton bandukol hat vidám kölyök. Kezükben degeszre tömött sportzsák — de csak az egyikben. A másikban félig elrágcsált, illatos nyári alma. Taliga nyikorog utánuk, bácsika tolja. A taligán láda, a ládában alma, az alma tetején zsák. Azért a zsák, hogy ne lássák a kíváncsiak, mit szállít a bácsi. Igaz, hogy jó az idei termés, de jobb előbb megismerkedni a piaci árak alakulásával, mint mondjuk az alkalmi vásárlókkal így útközben, és csak másnap a piaci árakkal... A bácsinak különben sincs ismerkedő kedve, inkább bosszús. Hát persze! Alig másfél órája fordult az első szállítmánnyal. A fái között ott hagyott egy almakupacot — s mire visszatért, volt kupac, nincs kupac. Elnyelte volna a föld az almát? Mikor a víg társaságot észreveszi, valami az eszébe villan. Áhááá, kirándulók! Csak ők lehettek! S már szól is erélyesen: — Ejnye — szóval, ti almát esztek. Szép borízű almát... No, mutassátok csak azokat a táskákat! A srácok csodálkozó, riadt arccal szabadkoznak. — Látom ám, a kezetekről — így a bácsika. Aztán ellentmondást nem tűrve nyúl az egyik sportzsák után. A táska gazdája vállat rándít. Fő az udvariasság, meg a korral járó tisztelet... Már húzza is a madzagot. Nyílik a sporttarisznya, és az öreg diadalmasan emeli ki a tetejéről a degeszre tömött plasztik zacskót. Na ugye! — Emeli, emeli ... — Pfuj!!! Hát ez ... ez csiga! Mind, mind csiga! Nem alma! — Persze, hogy nem — szól ártatlan képpel a tulajdonos. Mi csigát szedtünk. Tetszik tudni, az idegenforgalom. Holland meg francia vendégek... és nem eszik a paprikást, sem a lecsót, de mondták, hogy a magyar csiga, az jó, az finom — az export ... valamivel etetni kell őket, nem? Hát ezt ni — így, zsák nélkül — csak nem vihetjük, beláthatja a bácsi... A bácsi nem lát be semmit. Csiga, csiga, csigabiga. Sok. Nagyon sok ... brrr... — .s már nyikorog is tovább a taliga, ha lehet tempósab- ban. mint eddig. — De az az illatos, borízű nyári alma, az vajon hová is tűnhetett? — ez nem megy sehogysem a bécsi fejébe... — es Megérkeztek az első „versenyzők' a borok nemzetközi versenyére, az V. budapesti nemzetközi borversenyre. A nagyszabásúnak ígérkező versenyre eddig 27 országból jelentkeztek, míg 1964- ben, a legutóbbi budapesti nemzetközi borversenyen ösz- szesen 26 országból indultak. Máris képviselve van mind az öt kontinens, Japántól Kolumbiáig, Algériától Uj- Zélandig, nem is szólva Európa szinte valamennyi szőlőtermelő országáról. Almákról egy „jelfa" alatt A Szabadság moziban holnaptól szerdáig a Chaplin- kavalkád című amerikai film kerül bemutatásra. miatt ízletes. Almáslepény, rétes, kompót, téli befőzés, almaborkészítés, pálinkafőzés céljaira egyaránt jól hasznosítható. A mi vidékünk egyik legjellegzetesebb gyümölcse volt ez harminc évvel ezelőtt. Az idősebb nemzedék sokat tudna mondani arról, hogy a csemői, zöldhalomi állomásokon hány vagonnyit csomagoltak és szállítottak el annak idején ebből az almaféleségből. Találóan nevezték ceglédi őseink — tájjellegű szóval — „fontos" almának, mert valóban akadtak 1 font súlyú, remek almapéldányok is. (Egy font, régi súlymérték, mely 56 dekának felel meg.) Az alma — évszázadok folytán — mitológiai és költői jelentőségre is szert tett. Ilyen szép almapéldányok láttán válhatott a görög hitregékben az alma a szerelem jelképévé, s az aranyalma menyegzői szimbólummá; a biblia történetében a bűnre csábítás gyümölcsévé. A germán népmesékben az anyai emlő, nálunk a „lánycsecsű” alma a szüzesség jelképe volt. Most és itt, milyen kevés megbecsülés jut ennek az almának. A hivatalos felvásárlási ár kevés. A termelési költségeket is alig fedezi. De bővíthetjük a kört a nyári almákra is, amelyeknek a felvásárlás szempontjából csakugyan nincs becsülete. Érdemes volna összeállítani, hogy az utolsó 15 évben milyen zühanásszerűen csökkent a nyári alma felvásárlása. Lassan elfeledjük a régen közismert és jelentős mennyiségben a mi vidékünkön is termelt nyári almaféleségeket. A hetivásárok alkalmával egy-egy kosárban látunk még a régi jeles almákból mutatóban. Soroljuk csak őket: Cirmos és csíkos vajalma, asztracháni piros, Char- lamovszky, a borízű alma már ritkaságszámba megy, pedig befőzve is milyen ízletes. Margit almából nincs ösz- szesen 50 fa a határban, a szarkafészek koronájú barackpiros is egyre fogy, a nyári parmen már csak mutatóban található, a csörgő alma végleg eltűnt, pedig milyen szép és milyen jó ízű nyári almaféleség volt ez, s a lekvárnak is használható, ananász illatú papalmát ki ismeri már? A felvásárlás igényei rendkívül nagyok. Pedig egyre kevesebb a nyári alma, s a néhány napig, hétig jelentkező dömpinggel is alig tud megbirkózni. Újabban megint felelevenítették azt a rendelkezést, amely Ceglédet zárt körzetnek nyilvánítja. A magánkereskedelem almaféleséget nálunk nem vásárolhat. S erre mi történik? Éppen előttünk húz a Mike- budai úton két gumis kocsi, 100—100 láda alma a kocsikon. Viszik a termelők az almát Monorra, Szolnokra, ► Csütörtök délután. Egy órával ezelőtt szinte az utolsó ítélet fergetege söpört végig a tájon. Dörgés, villámlás, szakadó eső és orkánszerű szél. De most már szerencsére elcsendesedett az idő. A Mike- budai út 369. szám alatt egy terebélyes almafa alatt állunk. 5—6 mázsa pirosló, hamvasodó alma drága terhe húzza az ágakat. De terítve a fa alja is. E csodálatos szép, erőteljes i növésű fa „jelfának” maradt | itt. A társai — tíz, húsz? — e | kis parcellából, s ezernyi a i szomszéd szőlőkből, kipusztul- : tak az elmúlt évek során, i Ilyen egészséges, remek pél- j dányt alig-alig lehet látni a 5 határban. E fa lehet vagy | negyvenéves. i Húsz-harminc évvel ezelőtt j i a ceglédi homokrészek jelleg- ! zetes fája volt a „tükrös” ! vagy ahogy itt közönségesen i nevezték, a „fontos” almafa, ; ez a szabályos koronájára ne- ; vélhető és óriásira is megnövő > almafafajta. Ma már egyre J ritkább, itt-ott maradt belőle J egy-két példány a régi idők g emlékeként. A ceglédi piaco- ^ kon még árusítgatják a ter- J másét. A fa gyümölcse a szak- ^ könyvek szerint is nagy, sok $ esetben 3—4 kitesz egy kilót, $ kissé bordás, alakja laposas, 5 húsa durva, de ennek ellené- 5 re is enyhén savanykás íze év múlva kerül sor, ugyanis a legjobb eredményt elérő diákok számára már biztosították az egyetemi felvételt. Moszkváról beszél. A város monumentális méreteit említi, s adatokat sorol, amelyek egy részét az idegenvezetőtől, többségét útikönyvekből tudja. — Autóbusszal néztük a várost. Szállásunk Moszkva északi részén, az ifjúsági turistaszállóban volt, amelynek tizenkét épületét a VIT-re építették. A szomszédban van a Népgazdasági Kiállítás. Egyik nevezetessége, hogy az űrhajók modelljeit, az űrhajósok műszereit, használati tárgyait is megtekintheti a látogató. Nekem az űrkutatás egyébként is kedvenc érdeklődési területem, így nagyon örültem a ritka alkalomnak. — Megnéztük a Mauzóleumot, a Kreml épületeit, a Puskin Múzeumot, a Tretyakov Képtárat és a Lomonoszov Egyetemet. Jártunk a város új lakónegyedeiben. Moszkvában naponta 350 lakást adnak át tulajdonosaiknak az építők. Voltunk az ifjúsági kávéházban, ahol szovjet középiskolás és egyetemista diákokkal ismerkedtünk meg, s kipróbálhattuk botladozó nyelvtudásunkat is. Vidám ismerkedéssel telt az este. Az élményzuhatag hirtelen megszakad. Elgondolkodik, s tanárjára tereli a szót, aki annyi hasznos tanácsot, útmutatást, könyvet adott. Dr. Márkus Artúrné, a földrajztanár szívvel-lélekkel segített. — Az új tanévben, valószínűleg, ismét kidolgozom valamelyik pályázati témát. Szeretem a könyvtárakat, a szak■ irodalmat, a kutatást. — Az egyetemen a földrajz szakon tanulok majd, esetleg geológiát is hallgatok. De akkor sem lesz baj, ha matematikát vagy biológiát kell vá, lasztanom másik szakul. Egy- . formán tanulom a tárgyakat, jeles vagyok mindegyikből. • Szívem szerint földrajztanár • vagy geológus szeretnék len■ ni. Elhallgat, mint aki befejezte : a mondanivalóját. Mire gondol? Az élményekre, a ver- : senyre, az egyetemre? Halkan búcsúzik és indul. Szerény fia- : talember. (tamasi) A repülőgép ezúttal is simán gördült ki a Ferihegy betonjáról, s puhán emelkedett a magasba. Ezen a napon diákok csapata foglalta el az ülőhelyek egy részét. Harminckét középiskolás diák utazott moszkvai kirándulásra. ”uskás Zuárd halk beszédű, kevés szavú fiatalember. A ceglédi gimnázium diákja, őszszel negyedikes lesz. Ö a kétórás repülőúton is csendesebb volt, mint a többiek, s a jó megfigyelő éberségével szívta magába az élményeket. — Hogyan kerül a Moszkvába tartó TU 104-re egy ceglédi diák? — kérdeztem tőle a napokban, amint visszatért. — Hosszú ez a történet. Még az elmúlt őszön kezdődött, amikor az országos tanulmányi versenyt meghirdették. A földrajz mindig kedvenc tantárgyam volt, így elsőként ennek a pályázati kiírását néztem meg. — Két témakör közül választhatott a pályázó, az egyik tétel így hangzott: A világ ipara alumíniumfelhasználásának gazdaságföldrajza. A másik cím Környékünk vízgazdálkodása volt. Az első témát választottam, az alumíniummal foglalkozót. Ehhez találtam több forrásanyagot. — A ceglédi könyvtárból, a téli iskolai szünidőben pedig Budapesten, a Széchényi Könyvtárból és az Országos Műszaki Könyvtárból vettem kölcsönkönyveket. Sokszor fél napot is ott ültem az olvasóteremben, illetve ott kutattam forrásanyagot a dolgozatomhoz, s februárra beadtam harminc gépelt oldalnyi terjedelmű, huszonnégy oldalnyi statisztikai táblázattal és grafikonnal, valamint tizenkét térképpel kiegészített pályamunkámat. — Először csak azt tudtam meg, hogy a legjobb huszonöt pályázó között szerepelek, később behívtak bennünket az Országos Pedagógiai Intézetbe, ahol zárthelyi dolgozatot írtunk. Tizenhárom kérdést kellett megválaszolnunk. Eredményhirdetéskor eldőlt, hogy országos második helyezeti lettem. — Ennek a sikernek kettős jutalma volt. Az egyiket most élveztem: a felejthetetlen moszkvai utat. A másikra egy Gimnazista _ de már egyetemi polgár Moszkvai út a dolgozatért Martfűre, Szoboszlóra, Pestre, a jászsági falvakba. Úgy látszik megéri! Az ottani eladási ár olyan, hogy bírja a ládánkénti 10 forintos kocsifuvart, bírja a termelő útiköltségét és napszámbérét is. Amit egyetlen „kereskedő”, a MÉK meg tudna oldani, azt a termelők kénytelenek tenni. De mit jelent ez munkakiesésben? Erre még senki sem gondolt? S mindezt azért, mert a nyári almának nincs becsülete. A fákat megviselte a szárazság, gyökérzetüket tönkretette a víz, koronájukat a pajzstetű, levélzetüket pusztítja újabban az atkák légiója. Minden évben százával irtják e fákat, s helyettük nem ültetnek újakat. Pedig rendelet írja elő, hogy minden évben a kivett fa helyébe legalább egy másikat kell ültetni. Ha ültetnek is, de csak téli almaféleségekkel próbálkoznak. Jelenleg a kecskeméti piros vajalma és a piros Belle- Fleure vezet, ebből még nagyobb tételek kerülnek felvásárlásra és a piacainkra. De a jellegzetes ceglédi alma, a „fontos alma” végképp kiveszőben. Délután van ... Lassan al- konyodik. Ez, az utolsó fa jelkép a múltból. Holnap megjelenik ládákkal a gazda, s az almát személyesen viszi valamelyik pesti piacra. Szomorú István
