Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
ft ^Mírlap 1966. JULIUS 3., VASÁRNAP uvmmiMmm JZINHÄI Mi szükséges egy kellemes nyáresti szórakozáshoz? Egy mulatságos, fordulatos, szellemes vígjáték, amely ez esetben a magyar származású Vidor Clement Kracska Pur- ka című darabja, amelyet az elmúlt napokban mutatott be az Állami Déryné Színház társulata Törteién, s játssza KRACSKA PURKAl , , $ Az Állami Déryné Színház bemutatója azóta a megye különböző helyiségeiben. A Kracska Purka színlapja ezzel biztatja a nézőt: vidám öldöklés két részben, zenével. Vagyis előre elárulja, hogy valamiféle krimiparódia részesévé, vagy ha úgy tetszik, cinkosává avatja a nézőt. Nem nagyigényű játék, de szellemes. Gondoskodik erről Kamilly Judit, Várad! Vall és Haraszin Tibor a darab egyik jelenetében. A fehér asszony Csehssloixik film flít történik egy csehszlovák községben, ha valami előre nem tervezhetett és engedélyezett esemény, jelenség vág be a hétköznapok illedelmes rendjébe? Mondjuk, ha a műemlék kastély egykori úrnője, „Fehér asszonya” — a jóságos Perchta Von Bornstein, akiről a babonás öregek ma is azt rebesgetik, hogy holdtöltekor hazajár — valóban kilép az olajfestményből és jótetteivel megtréfálja a községet? Ugye, senki nem hiszi el az úrnő kísértetjárását a kastélymúzeum ügyefogyott kis gondnokának — aki minden évben más Városba, más állásba kényszerül, mivel szereti megmondani azt, amiről a sajat szemével győződik meg? A kísértő várúrnőt is saját szemével látja: de választhat: vagy elmebetegnek nyilvánítják, vagy letagadja. (A gondnok levonja a tanulságot. $ gyerekeit a következőképpen oktatja az életre. Megkérdezi tőlük, milyen színű a fal. Amelyik rá vágja, hogy fehér, azt felpofozza, amelyik azt mondja, fekete, azt megdicséri: még vi heted valamire!) De mit szóljon akkor a község, amikor von Bornstein asszonyság vízcsapot varázsol a víz bevezetéséért a tanácsnál évek óta könyörgő takarító néni konyhájába? A falu úgy véli, csoda történt: gyertyákkal, szentképekkel • díszítik a csapot. A tanácselnök harcot hirdet az idealizmus, és a kísértet ellen. Az iskola igazgatója felajánl egy saját szerzésű materialista drámát a fehér asszony féle babona A vezeték jó ideig mozdulatlan maradt. Kavicsokat szerzett, és repítette a macska után. A drót besáklott. a végét a fiú már nem tudta elkapni. Az alagút kijáratához szaladt. Nem volt ott a macska. Bent maradt a mélyben. FÖLDESI MEGTUDOTT MINDENT. Nem ordított, mint a többiek. Szótlanul nekivetkőzött, feltűrte az inge ujját és átmászott ez alagúton. Amikor elvégezte a munkát, lepucolta a nadrágját, és azt mondta a fiúinak: — Köszönöm, hogy segítettél. A szeplős sajnálta aiz embert. A párttitkár délután elhívta a fiút Sörözni. A kölök szomorúan billegette a korsót, és azt mondta: — Nem lesz belőlem semmi, soha... — Nem a csudát, csak akarni kell. A szeplős beleivott a sörbe, tenyerével megtörölte a száját. — Á, Földesi bácsi... Nem élet ez így... A bátyámnak már kitüntetése van, otthon őt szeretik... Másnap Földesi így szólt a művezetőhöz: — Megtudtam, miért ilyen a fiú. Akarja, hogy más legyen? — Akarom hát — mondta Szlicsák. — Akkor ki kell tüntetni. Szlicsák bel ever esed ett. — Kitüntetni?! Azt a!?... Hej! Megmondaná, hogy milyen alapon? Szó szót követett. A párttitkár végül azt mondta: — Tudja, sokszor taktikára van szükség, hogy visszaadjuk az emberek hitét. Szlicsák kezet adott. — Na, jó. De kicsit várjunk, amíg a munkában mutat valamit Ebben maradtak. . A JAVÍTÓMŰHELYBEN szeptember végén tartották a termelési értekezletet Titokban mindenki tudta, hogy mi készül, csak a szeplős nem. Szlicsák behozta az éhnunkáis kitüntetést — hozzájárulással — igazolást hamisítottak. Amikor megtárgyalták, ami soron volt, Szlicsák felállt és ünnepélyesen köhintett: — Kedves szaktórsak — mondta —, örömmel közlöm, hogy egyik dolgozónk kitüntetést kapott. Az emberek kipirultak, tapsoltak. Szlicsák leintette őket és folytatta: Ma már nem titok, megmondhatom ..; — és itt boldogan hunyorított —, a mi szeplősünk mától kezdve ólmunk ás. Kérem, vegye át a jelvényt és az igazolást. Nagy taps volt megint. A kis Vendel a satupadra ugrott, onnan hurrázott. A fiú zavartan lépkedett előre, és amikor Szlicsák megszorította a kezét, akadozva mondta: — Köszönöm, majd megszolgálom ... Az arca egész vörös lett, a szeplők egy pillanatra eltűntek. Tját így volt. A kölök bői azóta kiváló ■ka munkás lett. A hamisított oklevelet meg otthon őrzi, örök emlékül ... Hát ez a srzepJős •hu tortenete — fejezete be Józsi, a műhelyfonok, aztán a műhely falán lógó órára pillantott és felállt. ~ Na, fiúk, fogjunk munkához. Ránéztem. A nap arcára világított. Most láttam eüoször: szeplős. '^m':m""*'"rswssssssss,sss,,sssfsMss,ssss*msssssssssssi I § HAJNAL GABOR: Tavi dalok Ibolyákkal teli rét gyenge ágú sárga fűzfa jöhet ujjongva eléd szíved táncra nem tanítja. Villoghat feléd a tó fáradtnak aludni jó bevánszorgok hát szobámba minden tagom álmom vágyja. Sötét konturú erdős hegy alatt mezítlen törzsű fenyő áll sötéten zöld csúcsa meg se mozdul a homályban. Az ibolyáról csak tudom, hogy ül a fűben rámnéz figyel de én nem látom öt. A csend mely észrevétlen dől szívembe a parkon átsuhan s hogy érthetőbb legyen kutyák ugatnak egykedvűen az estbe. 3 A víz hátán ideges remegések futkároznak fakó súlyos a tó a lélek boltozódik rá a tájra hegyen és vízen egyként ott vacog. A szomorúfűz leszegi fejét zilált fürtjei már a vízbe lógnak emlékek borzongatják testemet míg sűrűsödik körülöttem az este. 4 Toporgok nem találom a helyem Nem vagy velem Édes, szerelmes verset írni hozzád mondják fonák huszonkét év után de hiányzol veszettül tétován indul mégis a versem s nem illik bár: Szerelmem jó volna megölelni téged — mondom az éjnek. Ez a hebehurgya változékony szeles reggeli ragyogás felhőket hurcol és az égbolt minden órában más ez a hebehurgya indulattal teli gyönyörű ragyogás játékos tünékeny szavakkal — az újra kísértő ifjúság. 1 * Adhat-e újat napjainkban az olvasónak a hitleri borzalmakat tárgyaló lágerirodalom, annyi eddig megjelent dokumentum, napló, regény, történelmi munka után? (Még ha egy kitűnő, világhírű szerző írta Is, és olyan meghökkentően újszerű tormába öntötték. mint ezt a drámát. A szöveget az író a közelmúltbeli frankfurti Auschvvitz-per irataiból szó szerint másolta, — verses formába foglalva, ezáltal általánosabb, történelmi-erkölcsi síkra átszerkesztve a tárgyalóteremben elhangzott, legtöbbször hűvös, néhol már-már bürokratikus színezetű mondatokat.) A darab híre és hazai, színpadi bemutatása megelőzte könyvalakban való itthoni kiadását. Ősbemutatója a modem drámatörténelemben egyedülálló körülmények között, egyedülállóan nagy nyilvánosság előtt zajlott le: 1965. október 19-én 17 rzínpadon játszották egyszerre mindkét Németországban. A művet október 26- és november 21. között 9 nyugatnémet rádióállomás sugározta. Ha művészi alkotás elősegítheti, akkor Peter Weis drámája minden bizonnyal elősegíti a német nemzeti lelkiismeret- vizsgálat folyamatát. Magam azonban, nyugodtan ki merem jelenteni, jóval inkább ismerem a láger- irodalmat egy német átlagpolgárnál — s igy olvasás közben most nemcsak a könyvre, de -magamra is figyeltem: mi lesz a legnagyobb döbbené- sem? „A vádlottak nevetnek” — másolta ki a szerző a vizsgálati jegyzőkönyvből. Milyen tanúvallomásokra, védekezésre, szövegekre nevettek? „Elnök úr ez rágalom Nekem egyáltalán nem volt speciális ütésem” „De néha összeestek ha már felemeltem a kezemet De ezt csak szimulálták” „Elnök úr Minket megfosztottak a gondolkodástól Azt mások végezték el helyettünk” „Hogy én 16 000 embernek adtam volna injekciót, amikor az egész tábor csak 16 000 emberből állt? Hiszen akkor csak a zenekar maradt volna életben.” Mert ezeknek az embereknek van humoruk. Volt akkor is. Amikor egy fogoly, Kurt Pachala — zsidó, cseh, lengyel, német? — megszökött, és elfogták: „El kellett vonulnia a foglyok előtt Tábiát kötöttek a nyakába HURRÁ ÜJRA ITT VAGYOK Aztán állóbunkerba tették.” „kiabálhatott, átkozódhatott ahogy akart Az ajtót soha ki nem nyitották Az első öt éjszakán hangosan kiabált Aztán megszűnt az éhség de annál nagyobb lett a 6zom jóság Jajgatott kért és könyörgött Megitta a vizeletét és lenyalta a falakat 13 napig tartott a szomjúság ideje Aztán semmit sem lehetett a cellájából hallani.” Megszámoltam: kilenc helyen állt ez a bejegyzés: „A vádlottak nevetnek.” Pedig Weis bizonyára sokat húzott a tárgyalás anyagából. A vádlottak tehát többször nevettek. Padányi Anna H atan ülünk félkörben. Előttünk Józsi, a mühelytónök. Szemünk a száján. Délidőben, jókedvűen, történetet mond: — PETYES ÖRDÖG — így hívta mindenki. Akkoriban, l!)49-ben egyedül ő volt a javító- műhelyben ipari tanuló. Az arca szeplős és veres, a viselkedése meg olyan, hogy a kis Vendel sokszor mondogatta: „Ennél jobbat akasztottak már”. Az első napon délután eltűnt. A művezető Szlicsák, verte az asztalt, a szerelők meg ugráltak, mint a szöcske, keresték mindenütt. Három órakor Vended fújtatva jött: — Megvan a kölök! Fekszik a tetőn. Szlicsák megugrott. — Hol fekszik? — A tetőn. Fürdőnadráglban sütteti a hasát. ^ Aduit a karaván. Elől Szlicsák, utána a többi. ....likőr meglátták, pukkadtak. A fiú a munkaruhából .csinált párnát, az orrán nagy, barna napszemüveg és fütyül. Szlicsák ráordított: — Maga! Mit csinál?! A szeplős mozdulatlan maradt és halkan mondta: — Napozok. — Aztán megint fütyült. Szlicsák veres lett — Az istenit! Ki engedélyezte ezt? A fiú lassan homlokára tolta a szemüvegét, és felült: — Olvastam, hogy a szeplőket a forró nap eltünteti. Másnap ezen röhögött az egész gyár, Szlicsák meg idegrohamot kapott, és a fiút Vendel gondjaira bízta. „Semmi lazaság! Erély!” — ezt parancsolta a szerelőnek. Vendel izzadásig dolgoztatta a szeplőst De a kölök túljárt az eszén ... A negyedik napon, amikor már tudta, hogy mennyire smucig a mester, még a csikkből is új cigarettát csinál, ezzel állt elő: — Vendel úr, kéne magának arany? A szerelő rábámult: — Arany?! — Az. Van itt a föld alatt... Még briliáns is — mondta, és mint akinek már nem is fontos az egész, folytatta a miunkát Vendel visszarántotta: — Te!... Honnan tudod ezt? A fiú hunyorítva felelt: — Hát. csak úgy... Tudom. Vendelt elkapta az izgalom. — Beszélj! A SZEPLŐSNEK hirtelen jött a gondolata: — Régen a vodt gyári gazgatónál inas volt , a nagyapám. Mielőtt megtudták, hogy vége... j szóval államosítás, az épület jobb sarkától : négy méterre elásták az ékszereket Kazetta- i ban. — Ne járasd velem a bolondját! Ha ott j lenne, már magad is kiástad volna! — Ki is akartam előbb. De aztán eszembe | jutott, ha én el akarom adni akkor mindjárt : lebukok. Egy felnőtt — az mégis más. Gondol- : tarn, majd maga részeltet engem is, amiért i megmondtam. Cigarettára gyújtott Amikor visszanézett, Vendel már eltűnt j Ásóért, lapátért a raktárba szaladt. A kölök ] meg felment a tetőre, süttetni a szepl óikét Kis idő után lelesett. Vendel nem vodt egye- i dűl. Szlicsák állt mellette. Félmeztelenül la- j pátolta a földet. Szuszogott és sokszor meg- : kérdezte: .— Mondd, Vendel, biztos ez? — Esküszöm — mondta Vendel, és a szí- ] vére tette a kezét — Fix helyről tudom. Amikor már jó mélyre ástak, Vendel fel- i kiáltott: — Megvan! Mindketten lehasaltak a földre és cibálni j kezdtek valamit. Egy lyukas lavór volt a ke- j zükben ... Szlicsákot egy hét múlva kórházba vitték. : Gyomorfekéllyel megoperálták. Sokáig azt : beszélték: az idegességtől kapta. HOSSZÜ IDEIG úgy látszott „az ördögöt j megfékezni nem lehet”. Vendel kijelentette: i „Ebből a fiúból minden lesz, de szerelő soha”, i Szlicsák azt mondta: „Ha ez így megy tovább, : megmondom a munkaügyin — válasszanak, | vagy ő, vagy én”. FöLdesi, a párttitkár jelent- ; kezett: — Adjátok mellém. A szeplős itt is bemutatkozott Földesi azt mondta neki: — Most önálló munkát kapsz. Harminc mé- ? tér vezetéket áthúzol a föld alatti alagúton. ( Mire megvagy, szólj. A raktárban leszek. — 5 Indult, aztán még visszaszólt: — Négykézláb $ másszál és vigyázz a fejedre! Vaskampók ; vannak lent ; A fiú megvizsgálta az alagút bejáratát és $ mivel nagyon vizesnek és szűknek találta. $ úgy döntött, hogy nem mászik be. Leült és $ valami újszerű gépezeten törte a fejét, ami $ átviszi a vezetéket Végül az üzemi konyhá- $ ró! elcsente a macskát Savanyú cukrot adott í neki ét? a drót végét rákötötte a farkára. — Na, cicuskám — mondta —, most szé- $ pen elindulsz, és az alagút kijáratánál talál- $ kozunk ... Na, sicc! ^ Miveti a macska nem mutatott hajlandósá- $ got a munkára, bedobta a sötétbe. a tutyi-mutyi öregedő férj s kikapós, fiatal felesége, az ügyefogyott szolgálólány és a kétbalkezes vizvezetékszerelő, a bandavezér: A1 és a banda: Chicago Bili. A nagy tét: százezer dolláros életbiztosítási szerződés, amely a férjet arról biztosítaná, ha elhalálo- zik a felesége, övé a pénz, a feleséget pedig ugyanezen remény kecsegteti. Csak kölcsönösen meg kell, hogy öljék egymást s a busás haszon máris a banda kezébe kerülne, hiszen A1 szegről-végről rokona az öregedő férjnek. Hogy mégis minden másképpen sikerül? Azért vígjáték a vígjáték... A darabot Király Dezső és ifj. Kalmár Tibor dolgozta át, díszleteit Fehér Miklós, jelmezeit Vágvölgyi Ilona, koreográfiáját Hegedős Györgyi tervezte. Rendezője: Csongrádi Mária. A kikapós feleséget Kamiiig Judit, férjét Hara- szin Tibor, a bandavezért Bíró József, a bandát Papp Zoltán alakítja. Az együttesből kiemelkedik a szoigálólányt játszó Váradi Vali és a kétbalkezes vízvezetékszerelőt alakító Somodi Kálmán életteli komédiázása. P. Pmegcáfolására — s miután a község vezetői a szavát veszik, hogy ez nem az a darab, amit 30 évvel ezelőtt egy kormányfőtanácsos fogadására szerzett, már elő is adhatnák. Ám a főpróbán a tanácselnök ki akarja töröltetni a kisértetet a színről. „De hát erről szól a színműf” — siránkozik a szerző —, az előadás mégis elmarad. És így tovább. Mese, maró, j szellemes, fordulatos mese — j már-már naturalista módon j természethű figurákkal, hogy : nem is tudjuk, honnan te-: remtettek ennyi kitűnő szí- i neszt, főszereplőt és statist- ; tát a csehszlovák rendezők. • p.a. j PETER WEIS: A vizsgálat
