Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-29 / 178. szám

1966. JÜLIUS 29.. PÉNTEK HfCvn ^íiVíup Tataroznak több tanácsházat Pest megye több városában és községében a helyi taná­csok épülete az évek során megrongálódott, s felújításra, tatarozásra szorul. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén 149 ezer fo­rint összeget hagyott jóvá az épületek felújítására központi költségvetéséből. Ebből az összegből Nagykőrösön, Kis- némedin, Rádon, Pencen és Kerepesen tataroznak. Ezeken kívül 59 ezer forintot fordíta­nak Cegléden a járási tanács­háza karbantartására. Abony- ban 80 ezer forint pótelőirány­zat felhasználását engedélyez­ték a tanácsháza renoválásá­ra. NÉGY HÓNAP ELMÚLT... Még mindig szorít a cipői t bőnhányad me'gállapítása, semmi sem történt, hogy ne több száz kilométeres utazgat- tatás után derüljön ki a ke­reskedelmi reklamáció, hanem helyben minősítse a kereske­delmi átvevő — mint másutt ez régóta bevált gyakorlat — a szalagokról lekerülő cipő­ket. Képtelen helyzet az is, hogy bizonyos cipófajtáknái eióirás a bélésbőr bedolgozá­sa, de ugyanakkor a vállalat erre nem kap kiutalást! Azért is lényeges kérdések ezek, mert a vállalat dol­gozói elismerik: korábban a maguk lelkiismerete sem volt tiszta, többféle mulasztás terhelte őket. Most azonban nemcsak a fárahúzó csoport tagjait említjük, mint olya­nokat, akik sósat tesznek a minőség javításáért, hanem például a kettes szalagon dolgozó Panyik János gép­munkást, az Április 4 szo­cialista brigád tagjait — akik az úgynevezett kuicsreszor- tok gepmunkásaiból kerülnek ki — akik a maguk erőfe­szítései mellett tapasztalni szeretnék, hogy másoktól is — értve alatta a bőrgyárak­tól bőrkiutalást intéző szer­vekig — többet, jobbat, gyor­sabb munkát kívánnak. Négy hónap természetesen nem olyan sok idő, hogy egy­szeriben fehér legyen az, ami addig fekete volt. Ám elég idő althoz, hogy a tör­ténteknél többet lehetett és kellett volna tenni, s első­sorban — nem az üzem­ben... Itt, helyben is van még mit javítani, jobbá ten­ni, s örvendetes, hogy ezt maguk sem tagadják. Gond­jaik jó része azonban már olyan, hogy ők csak azok terhét viselik, de megolda­ni képtelenek. És ezárt ért egyet az újságíró azzal, hogy a még mindig szorító cipőt most már elsősorban nem Ceglédén,r hanem másdtt f kell „tágítani”.... Mészáros Ottó Helikopterek a mezőgazdaságnak Újabb repülőgépeket kap a llotta Pest megyében is ismerik már a budaörsi Repülőgépes Növényvédő Állomás gépma­darait. Ezek a fürge repülőgé­pek a vegyszeres gyomirtás­ban, a szőlők permetezésében, a műtrágyaszórásban vesznek részt. Kora tavasztól késő őszig a flotta gépei kitűnő szolgálatot tesznek és milliár­dos értékeket mentenek meg. Jelenleg 35 repülőgépe van a gépállomásnak, de jövő ta­vaszra már valószínűleg 55-re bővítik a repülőgépparkot. A tervek szerint An—2 típusú szovjet gépeket kapunk hama­rosan, amelyek teherbíró ké­pessége és a munkateljesítmé­nye is két és félszerese az ed­dig használt gépekének. Kísérletképpen néhány heli­koptert is kap a mezőgazda- sági repülőflotta. Elsősorban a domboldalakon levő nagyüze­mi szőlők permetezésére, po­rozására használják majd fel őket, ahol a földönjáró nagy­üzemi gépek és a síkban re­pülő légcsavaros repülőgépek egyaránt használhatatlanok. Göcseji napok 1966. augusztusában gazdai programmal — első alkalom­mal — rendezik meg Zala megyében a göcseji napokat. A göcseji napok háromhetes rendezvénysorozata augusz­tus 6-án lovasjátékokkal kez­dődik, majd csaknem minden napra jut egy-egy program. Lapunk március 27-i számá­ban „Valóban szőrit a cipó” címmel riportot közöltünk a Ceglédi Cipőipari Vállalat munkájáról, s igyekeztünk megmutatni azokat az okokat, amelyek _ közrejátszanak a gyerekcipők közismerten rossz minőségében. Néhány hónap telt el azóta: a változás jeleit kerestük most a vállalatnál. Nemrég kezdték' újra a munkát: július elejétől egy­szerre volt szabadságon min­denki, csak a karbantartók dolgoztak. Volt munka az öreg, másutt kiselejtezett, itt még jónak számító gépeken. Évi négyszázezer pár cipőt ké­szítenek a kopott masinákon: naponta átlag 1400-at. I Egy igen — egy nem Jelentős, s elsimerést érdem­lő változás következett be a vállalatnál a műszaki hibák miatt leértékelt cipők arányá­ban. Semmiféle változás nem ] történt ugyanakkor a panaszok • alapvető forrását képező bőr- | minőségnél: ma is ugyanezt a I rossz minőségű, szakmailag Képzőművészeti kiállítás Nagymaroson Először is r vid méltatást a vállalkozásról. A nagymarosi művésztelep 1946-ban nyitott. Eegtöbo vendéget évről évre vissza­hívja a Dunakanyar, iá ha nagymarosi iskoláról nem is lehet beszelni, a táj ültetése sok közös vonást ad több itt dolgozó idősebb és fia­talabb művész festészeté­nek ... Kézenfekvő volt tehát a helyi művelődési otthon ve­zetőinek öt évvel ezelőtt született gondolata, hogy építve a környék, és az át­menő idegenforgalom várha­tó érdeklődésére, kiállítást rendeznek a Nagymaroson alkotó festők munkáiból. A megvalósulás i>eciig egy- eiaiu dicséri a renuezoaei es kiállítókat: a szereplő mű­vészek es a válogatás igé­nyességé elkerült nimdemaj- ta provincializmust — a ki­állítás országos jelentőségű képzőművészeti esemény. Ha a szentendrei testűi, el­sősorban a régi szerb hazak görbéi és derékszögei ked­véért alkotnak varosuk­ban — a Nagymaroson dol­gozók eisősoroan a táj miatt jönnek ide. Ujvary Lajos festményein a viz, a lombok, a házte­tők, a sugárzott és visz- szavert fény, mindez együtt: terhes, gyumölcsérleiő nyár. Böhm Ltpót Tavaszi han­gulata kinyílni készülő, ve- röíényes sejtés. S mintegy ókét folytatva tér vissza a különböző évszakokban és látásokban változó táj Balogn Jenő, Molnár Róza, Demjen Attila, Luzsica I^ajos, Zir­kelbach László, Uhrig Zsigmond, a japánosan pon­tos lágysággal festő Basili- des Barim, Batár zászló ké­pein. Szentgyörgyi Kornél Nagy­maros tárgyi világát hozza közel. Kertvégeket, faragott kapukat, házrészleteket. Göll- ner Miklós grafikáiban szá­zadvégi realizmussal térké­pezi fel a látványt, hogy ké­sőbb festményeiben a kör­nyékbeli települések arcát, részleteit már egy modern festő látásán átszűrve, újra­alkotva adja vissza. Nagyma­ros község akár emblémájá­nak is választhatná Hegyi György Vasút és templom című szép grafikáját, amely acéltesteket, vasvázakat ösz- szegez egységes konstruk­cióba egy XV. századbeli marosi templommal. Gádor Emil mértani rajzzá szer­keszti a látványt. (Nagy­marosi táj, Frontális házak, Marosi házak.) Mac sai István elmegy a látványos, régies, műemlék­szerű házak mellett — a hét­köznapiból, a szürkéből, a je­lentéktelenből, az eddig fel- fedezetlenből formál újat, ér­tékeset, jelenérvényűt. Már láttam ezt az unalmas utca­sarkot, porával, „útépítés miatt zárva” feliratával, vagy az egyszerű falusi házat boroély- muhelyével, a két illedelmes­re fésült úr porU'éjával ajta­ján — el is fogott a hangulata egy villanásra, de nem tudtam megragadni, továbbmentem. Macsai megragadta .. . Aszódi Weil Erzsébet két graiikáját állította ki. Faluvégek, kecs­kék, hegedűsök. A kiállításon szereplő képek nem kötődnek mind Nagyma­roshoz. Szász Endre grafikákkal je­lentkezik. Az első egy krisztu- sian szomorú és hivő vonáso­kat viselő, szakállas, kucsmás férfi portréja. A második a mindannyiunk elfeledett, ko­mor mesevilágából felhozott kép: sötétkék tengerből góti­kus reménytelenséggel nyúlik fel egy szikla (lehet, hogy fa) oldalához vár ragad. Megáll V Letépi a szél? (Alatta vitorlás. Lehorgonyoz? A kőhöz csapó­dik?). Bemutat még három gyönyörű, sokat tudó Kaieva- la-iliusztrációt. Nem tetszett Szigathy Ist­ván festménye: „A vonal el­hagyja Vácot”. A kép re­ménytelenül egyértelmű te­hénfejei, amelyek akár hizla- lási szerződésre szólító plakát­ra is kerülhetnének, erősen és indok nélkül emlékeztetnek Chagall végtelenül sokértel­mű állatfiguráira. Béres Jenő „Dunakanyar” és „Nagymarosi táj” című ké­peiben mintha a szecesszióból merítene — igen egyéni mó­don teszi. Tovább egyszerű­sít: öt-hat elemre, két-három színre osztja képét. A termé­szetben fellelhető legbizarrabb vonalakat, a legfurcsább raj­zolatú házakat keresi fel, — de lehet, hogy ezt látja min­denhol. Érdekes festő. Duray Tibor újabb kiállítá­sainkon megszokott, már ott­honossá vált. szürrealista han­gulatot hoz „Öreg füzek” című képében, a haldokló és mégis görcsösen élni akaró, kifehé- redett fák ágaival, kibomló gyökereivel. Orosz János két mesefigu­rájából, piros koronás, piros arcú, piros testű királya tet­szett. Mikádi Erzsébet egyszintre értékelt, egymásra torlódott tárgyakat, dolgokat bemutató, realista szándékú, színes ké­pein erősen közelít egy mese­világhoz. Szenes Zsuzsa különös, ma­gányos hangulatot éreztet Kinti rnás című szép grafiká­jával. Gross Arnold képei, mint mindig, most is ugyanazokból az elemekből tevődnek: vi­rágszárakon mókás törpefejek, napok, csillagok, szívek nyíl­nak. Furcsa házak, kioszkok ablakában vidor emberek, akiknek madár ül a vállán — s mint mindig, most is kíván­csian bogarásszuk végig eze­ket a rajzokat. Padányi Anna. Méz, galamb, nyúl folyósként” jelölt bőrt kény­telenek feldolgozni. Lehetetlen helyzetet teremt, hogy nincs törzskészlete a vál­lalatnak: nem egyszer a beér­kező bőr azonnal gépre kerül, n;ncs mód arra, hogy minden szállítmánynál megejtsék a bevizsgálást, s ha ez mégis megtörténik, sokszor azért kénytelenek eltekinteni a bőr­gyáraknál való reidamációtól, mert ha visszaküldik a rossz minőségű szállítmányt — leáll az üzem, nincs mit feldolgozni. Mégis: a törzsállomány bizto­sítására irányuló erőfeszítéseik eddig semmiféle eredménnyel nem jártak, s mint mondják, a jövő sem kecsegtet többel! Négyezer méter bőrről van szó: egyik oldalon áll a vásár­ló jogos dühe, mert — állító­lag! — érette van az ipar és a kereskedelem; a másik oldalon pedig a tehetetlenkedés,, amely nem képes 4000 méter bőrt biztosítani, összhangot te­remteni az anyagnormák és a kiutalt bőr mennyisége között, elérni, hogy a bőrreklamációk ne két-három hónap alatt in­téződjenek el, hogy ne egy­másnak ellentmondó szakvéle­mények szülessenek, hogy ... de nem folytatom tovább. A lényeg: az itt — és másutt — készülő gyerekcipők minősége még mindig rossz. És ezen a lényegen nem változtat sem­miféle, bárki részéről is el­hangzó magyarázkodás! Mindig csak egy lábbal? A vállalat dolgozói — stí­lusosan — így érvelnek: az utóbbi hónapokban mindig csak egy lábbal léptek előre. Márpedig furcsa járás az olyan, ahol csak a jobb lábú- j val lép az ember, a bal pe- j dig helyben marad. Hová le- ] hét így jutni? Az „egy láb” ez esetben a műszaki hibák csökkentése volt. A vállalat évi terve — termelési érték szerint — 78 százalékos első osztályú arányt határoz meg. Nos, érdemes részletesebben belebocsátkozni a minőségi mutatók vizsgálatába: sokféle tanulsággal szolgál. Az év első negyedében mindössze 38 százalék (!) volt az első osztályú termék ará­nya; áprilisban 43, májusban 52,1, júniusban pedig 73,2 szá­zalék. A műszaki hiba miatt leértékelt cipők aránya az össztermelésen belül korábban 15—16 százalék volt. Május­ban 13,6 százalékra csökkent, júniusban pedig már csak 8,3 százalék volt, ez megközelíti az országos átlagot. A válla­lat igen sokat tett annak érde­kében, hogy mindez bekövet­kezzék. Nemcsak a beérkező bőröknél vezették be a bevizs­gálást, nemcsak törzsgárda- tanácskozásokon, brigádgyű- léseken foglalkoztak a jobb minőséggel, hanem megvalósí­Árhullám Ausztriából Víz a nyúígáton Másodfokú készültség Elúszik a camping — Még szerencse, hogy a tegnapi villáminterjúban hoz­zátette az újságíró: „csak ak­kor érvényes, ha újabb, na­gyobb esőzések nem töltik fél a vízgyűjtő medencéket”. Az elmúlt 24 óra, sajnos, borüsabbra fordította az előrejelzést. Budapestre 6 méteres szin­A helyi- és a tanácsiparnak 63 millió munkavédelemre Elnökségi ülést tartott teg­nap a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, ahol a helyi- és tanáesipar munkavédelmi helyzetéről, s a textilüzemek bérproblémáiról tárgyaltak! Az általános munkavédelmi körülmények javulása aiig érinti a helyi- és tanácsipar­ban dolgozókat, a balesetek ezen iparágakban emelkedtek. Oka, hogy sokhelyütt a tervek emelésével a zsúfoltság is fo­kozódott. Lassú a korszerűtlen § gépek kicserélése üzembizto- ^ sakra. Továbbra sem megöl- ^ dott: a Zsámbéki Gomb- és Műanyaggyár kitelepítése, a Váci Tatarozó Vállalat új he­lye és a Monori Kefegyárban az életveszélyes tömőüzem át­építése, ami a szociális beru­házásokat egyelőre vitássá te­szi. Az III. ötéves terv során a megyei üzemekben több, mint 63 milliót fordítanak munka- védelmi célokra. tét vártak a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnál. Si­mon iái László főmérnök most kénytelen feljebbvinni a mér­cét: — Ausztriából újabb árhul­lám indul és a felvidéki hoza­mokkal együtt feltehetően to­vábbi egy méterrel növeli a szintet. — Ez már veszélyezteti a nyári gátakat? — Bizony, a nyúlgátak ko­ronájának- -magasságát elért Az elsőfokú készültséget el­rendeltük. s ezt követi hét vé­géig a második fokozat. — Mi lesz a campinggcl? — A papszigeti víz alá ke­rül, a leányfalui tábor mé­lyebb részeibe nyomul a Du­na. A tanácsok dolga, hogy a lakossággal együtt részt ve­gyenek a nyári gáttal védett, értékeket magán hordó föld­területek megvédésében. — Segélyjelzcs nem hang­zott el? — Nem. Reméljük, nem is kerül sor rá. Ahol azonban — akár felszereléssel is — se­gédkezni kell, ott természete­den gyorsan megjelenünk. Változékony, csapadékos időjárásra számíthatunk. tották a selejtbérezést is, s miután tíz-tizenkét embert megbüntettek, alaposabbá vált 4 a gyártási ellenőrzés, az „öo-| meózás” is. | A júniusi, kiugró eredmény- $ ben alapvetően közrejátszott, ^ hogy: mennyiségi tervüket^ nem teljesítették. Ellent-) mondás? Azért tudtak 73,2 8 százalék első osztályú terme- 8 két készíteni, mert nemcsak^ a műszaki hiba miatt leminö-^ sített cipők számát csökken- ^ tették, hanem a jobb minőség ^ érdekében több bőrt dolgoz-8 tált be a cipőkbe. Az anyag norma alapján ugyanis 56 ezer ^ méter bőr járna a vállalatnak: 8 kiutalása azonban csak 48 ezer § méterre szól. Most „beletet-'' ték” azt a cipőkbe, amit az ^ anyagnorma előír: a minőség ^ megugrott, a mennyiségi terv ^ azonban teljesítetlen maradi. ^ Furcsa? Sajnos, a józan ész nek ellentmondó „furcsaság’ ez a tervezésben ... Tárgyalások, jegyzőkönyvek Vita, tárgyalás, jegyzőkönyv | sok született az ügyben. Fog- § lalkozott azzal a Központi ^ Döntőbizottság, a Bőripari ^ Kutató Intézet, s több, orszá- 8 gos hatáskörű szerv. Sajnos, § ennek ellenére jottányit sem $ jutott előbbre a megoldás § megtalálásának ügye. Még § mindig tisztázatlan a minősé-^ gi előírásokkal összefüggő § TIZENHÁROM FOLYTATÁS Ennyire vállalkozik a nagy melegben a filmesek forgató gárdája. A TV és a MAFILM Honvédelmi Filmstúdió közős vállalkozása a „Princ, a katona”. A tizenháromszor félórás sorozat egy ifjú katona első esztendejét viszi képernyőre. A forgatókönyvet Örsi Ferenc­nek köszönhetjük, míg a rendezésre Fejér Tamás, az operatőri munkára Mezei István vállalkozik. Talán ez a biztosítéka annak, hogy az ősszel bemutatásra kerülő tizenh»’- más Princ-sorozatra ne mondhassa a néző: »nem lesz egy kicsit sok?” \ k | Az idén első ízben foglalko- I zik a Pilisborosjenői í’msz a ! galambfelvásárlással. Elsőnek ' Csuhái Lajos kötött szerződést 1150 darabra. Kilencvenkilencet | már átadott. A nyúl t enyésztők ketrecei - ! ben 580 füles rágcsálja a zöl- | det. Ürömön és Piliscsabán i 437 darabra szerződtek. Pilis- : csabán eddig hét és fél ezer to­jást adtak át az fmsz felvásár­lóinak s őszi szállításra 280 kiló hízott libát adnak köz­élelmezésre. Végre, fellendülőben Pilis- j borosjenőn a méztermelés — j állapítható meg a földműves- szövetkezet júliusi számveté- j séből. Fél év alatt több mézet gyűjtöttek be a gazdáktól, mint tavaly egész évben. A pi- I liscsabai központban működő j méhészeti szakcsoport a szer- ! ződés’oen vállalt 1050 kiló mé- [ zet egy kiló híján leszállította. , az úgynevezett szabad faivá- i sáriéiból viszont 378 kilót J szedtek össze. Ez a mennyiség • jócskán meghaladja a tavalyit. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom