Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

4 1966. JÜLIUS 211., SZERDA s%^/rlf»p GYURKO GÉZA: A PRÓBATÉTEL I smerik azt a csendet, amely váratlanul, mint a moziban, ha elakad a hang, úgy tör rá a beszélgető tár­saságra. Az imént még neve­tés harsant, négyen is beszél­tek, és most, mintha varázs­lat bénította volna meg az em­berek nyelvét, a cigaretta pa­razsának sercegése is zajnak tűnik. A társaság kicsit kí­nosan, kicsit értetlenül hallga­tott, ki a cigarettáját nézte, ki sürgősen pohár után nyúlt, hogy gyors kortyintás- eal teremtsen alibit maga szá­mára ... — Hja ... van ez így! — je­gyezte meg valaki! — Van ... van — bólint rá lelkesen egy másik, hogy te­het, szólhat, megtörheti ezt az ólomnehézsúlyú csendet. — Hallgatni arany... — mormolta hangosan és alig tit­kolt gúnnyal egy nő és sér­tődötten felhúzott szemöldök­kel mérte végig a megtöp- pent nyelvű férfiakat, s hogy még mindig nem kapott rá választ, néhány üres, udvarias mosolynál, rögtön hozzátette... — De nagyon unalmas ... A háziasszony vékony, szin­te, lányos alakú nő, meg­próbálta továbbgombolyítani a beszélgetés fonalát: — Van beszédes csend is... Hadd pihenjenek a fiatal urak, biztos belefáradtak a nagy udvarlásba ... Hát nem érdekes, addig be nem áll a szájuk a széptevésben, míg meg nem nősülnek ... Utána? Uramisten, mintha elfelejtet­ték volna a szép, a hízelgő, a kedves szavakat. Mint... mint — kereste a hasonlatot a katonák, akik hősök a hábo­rúban, de otthon gyáva nyu- lak... — Ez nem volt éppen ta­láló, hasonlat — legyintett az egyik férfi, társai szemmellát- ható helyeslése mellett. — A háború az egy különleges és természetellenes állapot, ahol ölnek, hogy ne ölessenek meg... Ott az ember sokszor objektí­ve lesz hős, igen, objektíve, pe­dig egyáltalán nem hős tí­pus ... Felesleges ilyen hason­latokat hozni, már megbo­csásson. Hősök csak a hábo­rúban vannak, s szerencsére mind kevesebb a háború, kö­vetkezésképpen a hősök szá­ma is ... Egyáltalán nem apellálok a hősi címre... — Azt hiszem, hogy ez sem helyes megállapítás — szólalt meg egy másik hang. Har­minc körüli férfi volt, inkább sovány, mint izmos, inkább kissé bizarr, mintsem kelle­mes arcvonásokkal. A háziak régi ^barátja volt, kevés be­szédű ember, aki az est fo­lyamán néhány kötelező köz­helyen kívül nem sokat mon­dott. A háziasszony lelkesen kapott az ellentmondás után, amely megtörheti és véglege­sen megsemmisítheti az ilyen összejövetelek legnagyobb el­lenségét, a csendet. — Ez nem vélemény, Laci... Így nem lehet vitatkozni. Tes­sék, mondd el, miért nem he­lyes ez a megállapítás ... A Lacinak szólított férfi kicsit meghökkent, hogy egyetlen pillanat alatt a tár­saság középpontjába került. Megrántotta a vállát, mint­ha csak ezt mondaná: jó, nem bánom, ti akarjátok, hogy be­széljek ... — Hát elismerem, hogy ez így nem megalapozott véle­mény ... De kicsit hosszas k'i- ne kifejezni az ellenkezőjét, amit Páter a hősökről mon­dott. Ha nem untatom a társa­ságot, elmondanék egy rövid történetet.. . Azt mondom, hogy velem esett meg, mert ha másra hivatkoznék, úgysem hinnétek el... Akkor már in­kább legyek én az' esemény hőse, minthogy szerintem az is volt az illető, azazhogy én . .. Nos, a hősök nem a háború szülöttei... Ezt mondom én, s bár a történet katonaruhá­ban játszódik, mégsem hábo­rús történet... Fia nem únjá- tok? — nézett körül a társasá­gon. — Nem, mondjad csak ... — Nyugodtan, Lacikám ... — Meglátod, kinek lesz iga­za, nekem-e, vagy neked? — Na, jó. Szóval, én vagyok a hős, mármint a történet hőse és félig katona. Már nem újonc, de még nem katona. Ügy értem ezt, hogy a rendfo­kozatokat már ismerem, tisz­telegni és díszmenetelni is tu­dok, kis gondolkodás után el­mondom a géppisztoly szerke­zetét ... Ma már különben el­felejtettem ... És többé kevés­bé, ha nem békéltem meg, de tudomásul vettem, hogy kato­na lettem, hogy ez is hozzátar­tozik az életünkhöz, hogy csak egy csavar vagyok valami óriási szerkezetben, amelynek parancsolnak és amely végre­hajtja a parancsot. Alig rejtett unalommal hall­gattam a politikai előadásokat, ti is hallottatok róla, biztos, hogy ki, mikor, milyen hősies tettet hajtott végre és egyked­vűen állapítottam meg ma­gamban, hogy a hősiességet nem nekem találták ki és kü­lönben is a férfit nem a mel­lén sorakozó kitüntetések, ha­nem biológiai tényezők hatá­rozzák meg ... Hogy finoman fejezzem ki magam, s egyálta­lán, soha nem álltam még éle­temben valamiféle válaszút előtt, következésképpen még csak fogalmam sem volt, hogy mi köze az ilyen esetben ho­zott döntésemnek ahhoz, hogy mennyire vagyok ember és mennyire nem ... Igen, hiába csodálkoztok, itt emberségről van, szó, amelynek a költők adhatnak hősiesség nevet, de a lényeg, az emberség. S nem más. Ezt el kellett mondanom be­vezetőnek, hogy megértsétek magát a történetet. H adgyakorlatra vonult ki az alakulat, felmálházva, mint a ló, valamiféle képzelet­beli ellenséggel megküzdeni, aki állítólag meg akar minket támadni, és akiket mi állítólag le fogunk győzni —, ha a pa­rancsot rendesen teljesítjük. Estére valamiféle völgyben ütöttünk tábort, köröskörül er­dők és hegyek, amelyeket el­választhatatlan egységbe ol­vasztott össze az éjszaka sötét­je. Őrségbe küldtek. A többi őrszem csak játékfeladatot ol­dott meg, őrködött, mert ka­tonaság őr nélkül elképzelhe­tetlen, még békeidőben is. Én azonban robbanóanyagot őriz­tem, amely rögtönzött kerítés mögött, furcsa ládákba csoma­golva pihent az éjszaka csönd­jében, meglehetős távolságra a letáborozott egységtől. Mel­lemen a géppisztoly, kezem a zsebemben és lépegettem ti­zet jobbra, tizet balra, tizet jobbra, tizet balra, közbe me­resztettem a szemem a sötét­be, hátha látok valamit, ami egy kicsit elvonja a figyel­mem a robbanóanyagoktól. F éltem. Nem tagadtam, fél­tem a sötétben, hátam mögött a nevén sem ismert robbanószerrel, amelyről fo­galmam sem volt; miért vit­tük magunkkal, de amelyet nekem itt őrizni kell és rob­banószer utóvégre robbanhat is. Azért hívják robbanószer­nek. Halkan fütyörészni kezd­tem, erőltettem a gondolato­mat, hogy ne foglalkozzanak azokkal a ládákkal, amelyek­nek tartalma ... Szóval a kis­lányra gondoltam, az első tá­vozásra, meg arra, hogy két óra múlva leváltanak, csak ne volna olyan sötét... És utó­végre elképzelhető, hogy vala­ki tudatos ártó szándékkal odasettenkedik a hátam mö­gé, vagy egyenesen a ládák­hoz ... S mindennek vége. Hirtelen megmerevedtem, s görcsös kezekkel kaptam a géppisztolyhoz, remegő újakkal keresve a billentyűt, mert óva­tos, halk lépteket hallottam. Mozdulatlanul álltam, szám kiszáradt, szemgolyóm majd kiesett üregéből, úgy meresz­tettem bele a sötétbe, hogy lássam is, ki az, aki itt som­polyog a robbanóraktár körül. Senki. Talán csak egy kóbor macska suhanhatott végig az avaron. Mély lélegzetet vettem és óvatosan újból megkezdtem a körbejárást, időnként riadt, re­megő pillantásokat vetve a robbanóanyagra. Hisz lehet, hogy nem is macska. Lehet, hogy ember, hogy igenis kém, vagy szabotőr, aki azt a pa­rancsot kapta titkos megbízói­tól, hogy robbantsa fel ezt a raktárt. S vele együtt engem ... Nevetséges. Pont ezt a kis va­Elkészült a nagykátai vízmű beruházási programja Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság a közelmúltban megküldte a Pest megyei Ta­nácsnak a Nagykátán épí­tendő vízmű beruházási programját. A nagy jelentő­ségű létesítmény megépítése 20,5 millió forintba kerül. Üzembe helyezését, 1969-re tervezik. A Pest megyei Ta­nács végrehajtó bizottsága átvizsgálta a programot és több fontos észrevételt tett. Többek között megállapítot­ta: a program hiányos, nem tartalmazza a talajmechani­kai szakvéleményt. Ugyan­akkor hangsúlyozta: a vízhálózat telepítése so­rán, több helyen zsák- vezeték alakult ki, amely sem egészségügyi, sem műszaki szempontból nem kívánatos. Kérte ezek számá­nak csökkentését. Felhívta a figyelmet arra: az elő­írt védősávokat és védőte­rületeket már a tervezés so­rán biztosítani kell, ugyan­így a nyomócsöveknek a szennyvízcsatornákkal való kereszteződésénél, az előírt műszaki védelmet is. Az új kutak helyét úgy kell kijelölni, hogy azok sem a régiekre, sem egy­másra kihatással ne le­gyenek. Nagyon fontos szempont: a kutak vizének magas a vas­tartalma, ezért a beruházás megvalósítása során, meg kell építeni a vastalanító be­rendezést is. A végrehajtó bizottság határozata szerint Nagykáta község külső tele­pülésein, illetve külső részén, a közcsatorna kiépítéséig, csak közutak használata en­gedélyezhető. „A vendégség" — vendégségben A hét végén újabb külföldi vendégművészek lépnek fel a margitszigeti szabadtéri szín­padon. Július 30-án és 31-én a genovai operaház együttese vendégszerepei a főváros e ki­tűnő akusztikájú színpadán. Az olasz művészek Cimarosa „A vendégség” című operáját mutatják be. Ezt az operát még nem játszották Magyaror­szágon. A „sötétgalamb Szabadságaid A Szabadság-híd pesti olda­lán a déli és Petőfi-bíd felöli ívek festése befejeződött. Mí- niumréteg fedi a kapuzat déli szárnyát is. A számítások sze­rint július végére, augusztus elejére elkészül a Szabadság- híd pesti oldalának teljes má­zolása. Ugyancsak július végén — augusztus elején látnak »hozzá a budai oldal állványozásá­hoz. A szakemberek úgy szá­molnak, hogy legkésőbb no­vember végéig a Szabadság­iadnak a pályaszint feletti vasszerkezete új, sötétgalamb- színű festést kap, a pályaszint alatti vasszerkezet mázolására pedig jövőre kerül sor. NAGYVÁZSONY A nagyvázsonyi lovasjáté­kok intéző bizottsága ked­den Veszprémben az idei program előkészületeiről tár­gyalt. Augusztus 14-től 21-ig öt alkalommal rendezik meg a hagyományos történelmi lovasjátékokat. A tömegje­leneteken 220 kosztümös szereplő vesz részt. A csa­tákat idéző játékokban 184 lovat vonultatnak jel. ******************************************A ,/////////////////////////,////////////////, Házak állnak a domboldalon cak „ma itt, holnap ott” rak­tárt ... De miért volna nevet­séges? Megrémiszteni egy cso­mó kiskatonát. lélektani had­viselés is van a világon... Én itt járok körbe gyanútlanul, s közbe egy alak ott lapul már a ládák mellett, most helyezi el a gyújtózsínórt... Állok, haza gondolok, a tábor alszik, a gyújtózsínór ég, és egy pil­lanat múlva hatalmas robba­nás ... Én már nem is halla­nám a robbanást... S zinte állati vinnyogás tört fel a torkomon, hogy el­ső pillanatban rémülten fi­gyeltem fel erre a hangra, míg rá nem ismertem, hogy én va­gyok ... én vinnyogok, mint egy ijedt kutya ... Menekülni, innen, gyorsan, rohanni, ordít­va, segítségért kiáltva, a tá­bort felverve rohanni, amig nem késő ... Miért haljak meg oktalanul? Fiatal vagyok, előt­tem az élet és a ládák rögtön robbannak, már csak centimé­terek, már csak milliméterek és a zsinór a ládákhoz ér... Ugrottam egy nagyot... aztán megtorpantam... Gyáva va­gyok? Hát ennyire gyáva? Ka­tona, férfi, szolgálat, köteles­ség, hősiesség... kavarogtak bennem a gondolatok, míg lá­bam állandóan és újra futás­ra, menekülésre rándult. Os-; tobaság itt maradni, hisz vé-j letlenül is felrobbanhat. , Szégyentelen dolog lenne el- j menni, hisz őrségben vagyok, j emberek életére vigyázok ... j Ha tényleg jönne valaki, hát ] van fegyverem, fülem, hogy j félúton megállítsam és meg-: mentsem a többieket, akik: most bennem bíznak, alsza-j nak, otthonról, , kedvesről, i anyáról, szerelemről álmod­nak ... Nem tehetem ... Ha most elmenekülnék, én már soha, de soha és senkibe nem tudnék bízni. Ha magam eny- nyire gyáva vagyok, ha ma­gamban ennyire nem bízha­tok, hogyan bízhatnék más­ban ... Ti?; 1Ő15ŐS jobbra, tíz lépés balra ... erőlködve, hogy ne remegjen a térdem, róttam to­vább a .szolgálat útját a rob­banószeres raktár körül — a váltásig ... M ikor váltás után bevonul­tam a körletbe, hanyatt dobtam magam a rögtönzött heverőn, úgy éreztem, most lettem ember... Ha úgy tet­szik hős ... Igenis hős ... Mert az élet hétköznapjai is próbára teszik az embert, vall­jon szint, hitet, ember-e való­ban? Kicsit hosszú volt a tör­ténet, nem? — S mond már Laci, volta­képpen mire kellett nektek a robbanóanyag? — kérdezte va­laki. — Üres ládák voltak... csak feltételezés ... emberi próbatétel. O Messzire látszanak a gö­döllői környéken. Az új építmények az egyetemi város diákszállói. A munka sürgős, hiszen néhány hét és itt vesz­nek szállást az Európa-baj- nokság résztvevői. Sok lapá- toló-talicskázó kubikos diák, aki önmaga lakhelyét készíti, jó szívvel. O A C-épületbe már a bú­torokat viszik. Igaz, van még néhány nap a nagy ese­ményig, ám sok mindent hely- í re kell tenni, otthonossá va- i rázsolni a kényelmes szobák- ; ban. O S közben szünet nélkül járnak a földegyengető, ; környéket gyaluló gépek. Si- | mák lesznek az udvarok, a ' parkok. A kertészeti vállalat : emberei már dologhoz láttak, i hogy néhány hét alatt virág- ; gal, zöldéi. gycpszőnyeggel : terítsék be az új szállások | környékét. ! (Tóth felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom