Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

rT^MiiP 1966. JULIES 26., KEDD A SZOBORKERTBEN MISKOLC Gömbvillám A szentendrei szoborkert szélesre tárt kapuja mögött jobb kéz felől a Kelet Ázsiai Múzeum megteremtője, Hopp Ferenc síremlékének másolata fogadja a látogatót: lehunyt szemű hindú nő szobra. Jobb kezének mutatóujját szájára téve, áhítatra int, mintha csak Horatiust idézné: — Favete linguis! Hallgas­satok! Intelme nélkül is elhall­gatna a látogató, amint átlép­ve a tágas park küszöbén, a szobrok néma és mozdulatlan, mégis annyira beszédes és mozgalmas világa tárul eléje. Nagyszerű gondolat volt ez a szoborkert, egy Szentendrén élő és alkotó művész, Kucs Béla vetette föl. Megvalósítá­sához lelkes támogatókra ta­lált a Duna-parti műemlék- városka vezetőiben is. A gyö­nyörű kertben a benne föl­állított szobrok száma már tavaly megközelítette a százat. A legkiválóbb magyar szobrá­szok alkotásaiban gyönyör­ködhet itt a közönség, azokban a szobrokban, amelyeknek eredetije az ország különböző városaiban és községeiben ékesíti a köztereket. A szo­borkert ma már Szentendre egyik legvonzóbb látványossá­ga, jelentős idegenforgalmi té­nyez», igen sok túrista azért keresi föl Rab Ráby hangula­tos városkáját, hogy abban gyönyörködhessék. A város vezetői is fölismer­ték az újszerű intézmény je­lentőségét, és továbbfejleszté­séhez készségesen biztosítják az anyagi támogatást. Az idén hozzácsatolták a szomszédos Ábrányi villa hatalmas kert­jének egyik részét is, azt gyö­nyörűen rendbe hozatták. A bejárat közelében gyors ütem­ben most épül a környezetbe illő pavilon, amelyben a láto­gatók megvásárolhatják majd a kiállított szobrok kicsinyí­tett másolatait is. Kucs Bélával szeretnénk be­szélni, hogy tőle tudakoljuk meg a szoborkert fejlesztésé­nek részleteit. A pavilont épí­tő kőművesek azt mondják, hogy nem régen eltávozott hazulról, valószínűleg a váro­si tanácsnál van valami dol­ga, de hamarosan visszajön. Addig bejárjuk a lejtős ker­tet és nézegetjük a szobrokat. Az egyik fordulónál kis le­gényke szegődik hozzánk. In­gének mellzsebéböl jegyfüzet kandikál elő. — Te vagy a szoborkert igazgatója? — tréfálkozunk vele. — Csak a pénztárosa. — Kucs Bélát várjuk. — Az előbb még itt láttam. Lehet, hogy a városba ment. — Van-e sok látogató? Adsz-e el sok jegyet? — Vasárnap majdnem há­romszázat adtam el. — Mennyit keresel rajta? — Harminc százalék a ju­talékom. — Hogy hívnak? — Kucs Béla. Ifjabb Kucs Béla. így derül ki, hogy a kis pénztáros fia a szoborkert alapítójának és vezetőjének. Maga a művész késik, pe­dig múlik az idő, sietnünk kellene. — Akkor veled csináljuk meg az interjút — aondjuk tovább tréfálkozva. — Tessék kérdezni — ajánl- 1 kozik a legényke, igen ko­molyan. Hamarosan kiderül, hogy pompás interjúalany. Pon­tos választ tud adni vala­mennyi kérdésünkre. Tőle tudjuk meg, hogy a már felállított szobrok száma kö­zel jár a százhoz, de további száz szobor már a helyszí­nen várja az elhelyezését. Meg is mutatja a park felső felében épített színt, amely­nek széles födele alatt hal­mozták fel az új anyagot. Különös látványt nyújt ez a töméntelen, összevissza he­verő szobor. .Hatalmas....kain-.. pozíciók is akadnak köztük,“ nagy méretű szoborcsopórto- zatok, természetesen nem egyben, hanem kisebb-na- gyobb részekben. Itt egy fej, ott a törzs az egyik ] I karral, amott a lábak. A legérdekesebb köztük az Európa elrablása című csoport — mondja a gye­rek és mutatja Zeus fő- istent, aki bika alakjában rabolta el szerelmét, a fö­níciai király lányát, Európát. Hibátlanul élsorolja, hogy az utcai kerítés melleit elhe­lyezett portrék kiket ábrá­zolnak. — Kossuth, Madách, Ja­nus Pannonius, Kossuth Zsu­zsa, Graham Bell, Dózsa, Ivá- nyi Grünwald Béla, Gábor Áron, Ferenczy Károly, Tóth Árpád, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor. — Úgy látszik, te- is szere­ted a szobrokat. — Szeretem, de azért én nem leszek szobrász. — Hát mi? — Erdőimérnök. Apja művészetére mégis büszke. Áhitattal mutatja meg a hátsó udvarban azt a hatalmas nőalakot, amelynek kőbefaragásán most dolgo­zik az édesapja. Magyar László Na, nem az emberi társbér­letekre gondolok, ezek ritkán irigylésre méltó lakások. Ke­vesen tudják azonban, hogy az állatvilágban is gyakoriak, hogy különböző fajú egyedek élnek közös „lakásban”. Gyak­ran ideiglenesen, amíg az erő­sebb végérvényesen hatalma alá kényszeríti a gyengébet, vagyis egyeduralkodóvá válik. De sok esetben évek hosszú során át élnek békében — az emberi társbérletek számára iß példát mutatya. Bizonyára ilyenek ismeretében rendelte el egykor a lakáshivatal az el­ső emberi társbérletet. A szakirodalomban legtöbb­ször a borz és a róka kotorék­járól esik szó. Ebben az eset­100 ÚJ MŰALKOTÁS Nem mindennapi természeti jelenség okozott majdnem végzetes tragédiát hétfőn, a déli órákban Miskolcon, a sa- jószentpéteri kapui új város­rész építkezésén. A derült kék égből hatal­mas dörrenéssel hirtelen fénylő gömbvillám csa­pott le. Az építkezést előkészítő mun­kások egyik háromtagú cso­portja ebédjét fogyasztotta egy fa árnyékában, amikor a villám lecsapott. Két ember­nek semmi baja nem történt, harmadik társuk. Lovas Pál, azonban villámsújtottan te­rült el. Társai azonnal a pár száz méterre levő megyei kór­ház baleseti sebészetére szállí­tották. Az orvosi megállapítás szerint a beszállítás pil­lanatában Lovas Pál a klinikai halál állapotában volt, de mintegy húszperces, meg­felelő berendezésekkel vég­zett mesterséges lélegeztetés­sel sikerült újra életre kelteni. A 22 éves fiatalember túl van az életveszélyen, légzési zava­rok miatt azonban továbbra is kórházi ápolásra szorul. ben a szálláscsináló a borz, a róka a betolakodó. Gazda: a gyöngybagoly Éveken át megfigyeltem egy galambdúc üresen álló odúját, amelyre csak a holdvilágos esték adtak magyarázatot. Ek­kor jelent még az „üresen” álló fészek gazdája, a gyöngy­bagoly. öt — a világosság elől háttérbe húzódó ragado­zót — becsülték a galambok annyira, hogy inkább egymás­sal küzdöttek meg a fészkelő- odúért Házunk tornyának geren­dáin éveken keresztül vörös- vércse fészkelt. Ugyanakkor békésen megtűrte a csak né­hány méternyire levő gerin­cen az elvadult házigalambo­kat Odvas fákban, sziklaüregek­ben egyre nagyobb hiány mu­tatkozik, ezért odulakó mada­raink „kulturálódnak” az em­beri települések közelébe hú­zódnak. így figyelhetjük meg a templomtornyokban „társ­bérletben” élő csókákat ga­lambokat, vörösvércséket, de­nevéreket és gyöngybaglyokat. Házunk padlásán például bé­kében neveli fiait egymás mel­lett a macskabagoly és a nyest. Nem bántják egymást, sőt gyakran hallani a bagoly sze­relmi ömlengését a padlásról, miközben a nyestek viháncol- nak. Kutya és a sün Puli kutyámnak is akadt | társbérlője. Kutyaházul a régi ! kemence alsó része szolgál, I ebben hozta világra a szuka I éveken át kölykeit. Idén fel- ; tűnt, hogy csak az üregnek i egyik felében szoptat. A másik i oldalon szalma- és harasztku- i pác volt. Nemsokára megoldó- I dott a rejtély, a kupac néha ! megmozdult. Kiderült, hogy j egy sün hozta ott — a kutya : védelmében — világra fiait. ! Bár általános tapasztalat. ! hogy a kutya győlöli, és ha te- ! heti, elpusztítja a sünt — az ! enyém nem így járt el. A leg- ! teljesebb jószomszédságban j élnek egymás mellett. A fia- 5 tál sünök — alig nagyobbak ! egy kis tojásnál — esténkén! 5 szinte gurulnak elő a vadá- !szatra. Békében élnek \ Nem emlékszem most meg 5 azokról az együttélésekről, j amelyeket az emberi beavat- J kozás hozott létre, amikor fia- ^ talon szoktattak össze fajo- ! kát, neveltettek más fajhoz 5 tartozó kölyköt az anyaállat- $ tál. Csak a természetben ön- 5 ként adódó „tárbérleteket” so- $ roltam. ^ A természetben nemcsak el- $ kerülhetetlen harc folyik az $ életért, békésen is élnek egy- 5 más mellett. Ezt eltanulhat­juk tőle. Urbiin sándor * Tahi Művészet és hobby ! A domboldalra épült sárga ház manzardszobájának abla­kából csodálatos panoráma tá­rul elém. A mediterrán tája­kat idéző magas tetejű házak s alattuk a vén folyó hömpö­lyög méltóságteljesen. Festő ecsetjére-vásznára kívánkozó látvány, de ezúttal csak meg kell fordulni s máris élénk színekben pompázik előttem az imént látott szépség: a fes­tőállványon a művészre vár a megkezdett s befejezést sürge­tő alkotás. Ilosvai Varga István munkásságának középpontja a tájkép. Nemcsak a messzi horizontú róna, a sejtelmes zsúfoltságú erdő. Képein tá­jakká szélesül a város zeg­zugos sikátora, kényszerű ka­nyarba torzul szűk utcája. Vonzó tájjá bomlik a gyúró- deszkányi virágos kisudvar s nyájas távlatokba terjed a fö­lülről szemlélt háztetők szö­gekbe torlódó színes sokasá­ga. A természeti motívum szá­mára alkalom és ürügy csupán mondanivalójának, érzelmei­nek kivetítésére. Borús tájai­ban önmaga félelmei fenye­getnek, napfényes ragyogásai­ban önmaga örömei ujjonga- nak. Teherhordóinak fáradtsá­gát önmaga verítékezi. de még az utcák és közök kényszerű hajlataiban s a tetőgerincek megtört, szögletes ütközései­ben is önerőinek küzdelme tükröződik. Rippl-Rónai volt a mestere, s harmincnyolc esztendeje mutatta be először lírai han­gulatú képeit. Azóta haja megezüstöződött, de magas, szikár alakja változatlanul egyenes. — A közelmúltban kellett volna megnyílni önálló tárla­tomnak az Emst Múzeumban — mondja csendesen —, saj­nos, a betegség még az ősszel levert a lábamról, elmaradtam a felkészüléssel, így aztán el­tolódott a kiállítás időpontja is. A tervek szerint csak ko­ra tavasszal kerülhet sor rá. Mintegy hetven—nyolcvan képemet szeretném bemutatni. A legújabbak mellett azt a harminc képet is, amely a Nemzeti Galéria tulajdona. Betegsége nemcsak mun­kájában vetette vissza. Ké­sőbb, amikor a ház udva­rán, kertjében sétálgatunk, panaszolja csendes szomo­rúsággal. — Meg kellett válnom leg­szebb kaktuszaimtól... Ta­valy még ezer fajta ter­mett itt a kertben. Három­száznál alig valamivel több fajta maradt meg belőle. Ezeket is csak nagy ségek árán tudtam gondozni. Melegágyak sorakoznak egymás mellett a kertben. Sorra felnyitja tetejüket: alattuk a déli föld­teke különös, egzotikus vi­lága. Tűzvörös és sárga vi­rágú. a legkülönbözőbb for­rni jú kaktuszok sorakoznak egymás mellett. Talán öt­vennél is több virágzik egy­szerre. Csodálatos látvány ... — Régi hobbyjaim egyi­ke... — mondja mosolyog­va, aztán magamra hagy, be­megy a házba s fényképal­bumokkal tér vissza. — Néz­ze, milyen csodálatosak vol­tak közöttük... — mutatja sorra a képeket, amelyeket ő örökített meg. Mert a fényképezés is a hobbyja. A legújabb. IVAN YAZOV- az új bolgár iroi AZ ÜJ BOLGÄR IRODA­LOM történetében Ivan Vazov központi helyet foglal el, mint a szépirodalom legkiemelke­dőbb művelője, mestere. Gazdag és változatos alkotó életműve kedvezően befolyá­solta a felnövő fiatal nemze­dékek nevelését és példaképül szolgált hazája írástudói szá­mára. Az irodalmi kritika jog­gal nevezi őt az új bolgár iro­dalom megteremtőjének, Ma­xim Gorkij pedig azt írta ró­la, hogy ő a bolgár nép „meg­újhodásának harcos költője”. 1850. július 7-én született a Balkán-hegység egy kis vá­roskájában, Szopotban. Ivan Vazov mint egyénis^v költő és író a bolgár nép történel­mének legviharosabb idő­szakában nőtt naggyá. A for­dulat a nemzeti felszabadító harcok évei ezek, amikor öt évszázados török rabság után a bolgár nép fegyverrel a ke­zében felkelt és harcolt nem­zeti szabadsága és állami füg­getlensége kivívásáért. Küz­delmét az orosz nép testvéri segítségével a történelmi je­lentőségű orosz—török felsza­badító háború idején (1877— 1878) siker koronázta. A sza­badságharcban Ivan Vazov maga is részt vett. E FORRADALMI KOR­SZAK fennkölten hazafias, demokratikus és humánus eszményein nevelkedve, olyan írók, költők és forradalmárok hatása alatt, mint Hriszto Bo­tev és Ljuben Karavelov, Va­zov már ifjan ráébredt mű­vészi felelősségére. Ezért, kü­lönösen írói pályája kezdetén, művei eszmeileg és tematikai­lag egyaránt a korszak hősi nemzeti-felszabadító küzdel­meit tükrözik. A szabadság- küzdelemnek szentelte ver­seit, amelyeket a Lobogó és hegedű, Bulgária búja és Me­nekülés című verseskötetei tartalmaznak, s Az elfelejtet­tek eposza című lírikus-epikai ciklusát, a Halom és a Zagor- ka című elbeszélő költemé­nyeit, Elhagyottak—kitaszí­tottak és Bácsikák című no­velláit, számos elbeszélését, Bujdosók című drámáját, az egész világon Ismert Iga alatt című regényét stb. Sokat írt a szép bolgár tájakról és a hangzatos bolgár nyelvről. Ivan Vazov az első bolgár író, aki csaknem minden iro­dalmi műfajt művelt. Ö rak­ta le a bolgár irodalomban a rövid elbeszélés és regényírás alapkövét. Különösen nagy mestere a lírának és a szép prózának. A nagy bolgár forradalmár-költő, Hriszto Botev után ő a polgári-haza­fias költészet legkiemelke­dőbb képviselője. Egész éle­tében betartotta ígéretét, ame­lyet 1875-ben írt Újból fel­hangolt hegedű című költemé­nyében tett; haláláig hű ma­radt a szabadságáért és füg­getlenségéért harcoló néphez. AMIKOR A MÜLT SZAZAD VÉGÉN a felszabadult Bulgá­ria megindult a kapitalista fejlődés útján, az Iga alatt író­ja bátran kifejezte keserűsé­gét az új, és nem kevésbé sú­lyos „szociális iga” felett, amely a bolgár népet gyötri. Ugyanazzal a bátorsággal és hazafias pátosszal kel ki a tár­sadalmi igazságtalanságok el­len, igazi gondoskodásra és igazságosságra hív fel a széles megteremi« je népi tömegekkel szemben és ostorozza a nép új leigázóit és kizsákmányolóit. Olyan költe­ményeiben, mint a Jertek és lássátok! és a Nem lehet kiol­tani azt, ami nem alszik ki! a költő kérlelhetetlen harcra szólítja fel a népet a kizsák­mányolok ellen. Ivan Vazov gazdag alkotó munkájából különösen Iga alatt című regénye vált híres­sé. Ezt a müvet a bolgár nép ma is nemzeti eposzának te­kinti. Mély realizmussal és forró, hazafias romantikával rajzolja meg a bolgár nép éle­tét és nemzeti felszabadító harcát az Áprilisi felkelés (1780) idején. Regényében nemcsak világosan látjuk a két politikai tábort — a sza­badságért harcoló népet és ide­gen rabtartót, de az akkori bolgár társadalom két ellensé­ges szociális táborát is, a vá­rosok és falvak haladó népi tömegeit és a reakciós vagyo­nos köröket, a török földes­urak segítőtársait és tanácso­sait. Az Iga alatt egyike a leg­kiemelkedőbb bolgár szépiro­dalmi műveknek, amelyet szá­mos idegen nyelvre is lefordí­tottak és külföldön is kiadtak. Irodalmi munkásságának második szakaszában, amely magába foglalja a huszadik század első két évtizedét is, Ivan Vazov a történelmi múlt mellett korunk valóságából meríti az anyagot alkotásaihoz. Számos költeményen és elbe­szélésen kívül (különösen a Láttam és hallottam, és a Szí­nes világ című elbeszélésköte­tek) ebben az időben írja meg A kazalári királynő című re­gényét is, amelyben az új tár­sadalom erkölcsi-szociális problémáival foglalkozik, A szakadék felé és Ivajlo című történelmi drámáit és Álláske­resők című vígjátékát stb. 1921-ben, negyvenöt esztende­je hunyt el. IVAN VAZOV IRODALMI HAGYATÉKÁNAK jellegzetes vonásai, a népi realizmus, a társadalmi aktivitás, a lángo­ló hazafiság és magas művészi színvonal. Teljes joggal neve­zik őt népe élete „élő történel­mének” és humanista eszméi hű szószólójának. Műve nem­csak a bolgár nép és a bolgár irodalom szempontjából jelen­tős, de idegennyelvű fordításai és kiadásai által hozzájárulás az egész emberiség kultúrájá­hoz. G. I. SZEGED Tragédia — késéssel Szegeden vasárnap délután kedvezőtlenre fordult az idő­járás. A Dóm térre 19 óra után esernyők védelme alatt érkezett a közönség. Az ember tragédiájának idei első előadását azon­ban nem kezdhették meg a tervezett időben. Csak amikor a felhőzet fel­szakadozott, 21 óra után hang­zottak fel a fanfárok. A kö­zönség a teret övező árkádok alatt csaknem teljes számban kitartott, megvárta az elő­adást. Adámot Nagy Attila, Évát Ruttkai Éva, Luci­fert Gábor Miklós alakí­totta. Az Ür, Péter apostol és több más szerepben lépett fel Bes­senyei Ferenc. Az előadás fél 2 körül fe­jeződött be. A Dóm tér kör­nyékéről villamos különjára­tok vitték ki a pályaudvarok­ra az embereket. Minden kü­lönvonat és autóbusz megvár­ta az előadás végét. — „Villámvonatok” New York és Washingtoni, között. 1967 októberétől kezdve órán­ként közlekednek majd New York és Washington között a villámvonatok, amelyek több mint 160 kilométeres sebes-1 séggel nem egészen három óra alatt teszik meg az utal a két amerikai város közöt 1 reiveie-ieiiei. es színes tei- ^ tételek. Valamennyi e külö- $ lös, délszaki növényeket $ jrökítette meg. 5 s — Sajnos, öregszem... — 5 mondja csendes öniróniá- 5 zal később. — Már nem jut i mindenre időm. A lepke- ! gyűjteményemre már csak a 5 legszükségesebb megőrzés, $ konzerválás munkáját for- $ díthatom. Lepkegyűjteménye: tizenkétezer darab, ezer fajta ; lepke. Megtalálható bennük ! valamennyi lepke, amely a ! Dunakanyar flóráján megél. ! Csodálatosan szép gyűjte- ! mény. ! A kérdés ezek után akarat- s lan: j — Van más hobbyja is? — Csak volt — legyint le- ; mondóan. — A bélyeg. Meg- i van valamennyi magyar bé- j lyegsorom. De hónapok tel- ; nek el, hogy percek sem jut- i nak rá ... A festészet mégis i csak fontosabb. Az az igazi j szenvedélyem. A többi csak \ amolyan pihentető, meg- j nyugtató, ha munka közben j elfáradok... Kivételes egyéniség. Sike- j rés művész: derűs, az élet j szépségét, az ember győzel- i mét hirdető alkotásait sze- i rétik a kiállítások látoga- i tói. Nem dolgozik gyorsan, de nincs híján a szorgalom­nak: ezt bizonyítják újabb és újabb képei, amelyek már szinte múzeummá for­málják szentendrei házát mint ember is a legjobbak közül való: valamiféle nvm- ka, elfoglaltság nélkül talán egyetlen óráját sem tudja elképzelni életének. P. P. Társbérlők a természetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom