Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-23 / 173. szám

4 1966. JÜLIUS 23., SZOMBAT Karnevál Velencén Kék csillagok a tónál — Vízijátck-tűzijáték Ernyővégen víz felett Fények gyúlnak az óriás víztükör felett, fentről a hold és a tejút világít, miközben a Kék csillagok lassan muzsi­kálni kezdenek... A romantikus, már-már giccses kép előzetes, gondo- latbeli felvétel a jövő hét vé­gén rendezendő velence-tavi karneválról. A tegnapi, agárdi sajtó- tájékoztatón erről beszél­tek Fejér megye vezetői. Az idézett Kék csillagok kü­lönben a budaörsi gitáregyüt­tes tagjai s ezt a szépen hang­tó nevet viselik. De talál itt a kedves vendég szombat dél­utántól vasárnap estig ezer­nyi látványosságot és szórako­zási lehetőséget. Színpadra lépnek a rövid aradrágos, rövid szoknyás kis állampolgárok: megrendezik a megye kis­diákjainak kulturális és sportseregszemléjét. Táncdal, társastánc és táncze­nei fesztivál a szombat este programja. Vasárnap ökölví­vók, birkózók, kard- és tőr­forgatók mérik össze erejü­ket. A víziszínpadon művészi torna és balettbemutató pereg. A vízen pedig kajak-, kenu-, vízisíbemutató és vitorlásver­seny éri egymást. S eközben a derült égből szép lassan a víz fölé ér az ejtőemyővégen himbálózó légi utas. Odapoty- íyan a strandolok közelébe. — Kajak, kenu, vízisí Mi hiányzik még? Hogy teljes legyen a skála: megjelenik a jól ismert pécsi Bóbita bábegyüttes. S ez még csak egy része a gyermekeknek is szóló műsor­nak. Víziszínpadra lépnek az­tán a műkedvelő tánccsopor­tok s a hivatásos manekenek, akik napjaink divatját vonul­tatják fel a parton. Az est művészi fináléja lesz a Duna művészegyüttes tánccal, zené­vel szőtt Szivárvány című mű­sora és a víz felett magas­ba röppen a tótükörben is­métlődő viliódzó tűzijáték. Az eseményre szombaton és vasárnap az érdeklődésnek megfelelően indulnak MÁ- VAUT-autóbuszok Velencére. T. Gy. SZOLNOK Hat nyelven: német, angol, magyar, francia, orosz és esz­perantó szöveggel megjelent a Szolnok megyei idegenfor­galmi hivatal új, reprezentatív kiadványa. A színes fényké­pekkel, térképekkel illusztrált füzet ízelítőt ad a Tisza-vidék festői szépségéből, bemutatja a modern szolnoki, tiszaligeti kempingtábort, a szenttamási kastélyszállót, lovasiskolát, a megye híres fürdőit, Szolnok és környékének történelmi ne­vezetességeit. Ma kezdődnek a szegedi szabadtéri játékok Ma kezdődnek meg Szege­ién az ország egyik legjelen­tősebb kulturális eseményso­rozata: a szabadtéri játékok. A nyitó előadáson Kodály Zoltán daljátéka, a Háry Já­nos kerül színre. Vasárnap újabb bemutatót tartanak a Dóm téren. E napon Madách örökbecsű remekművét, Az ember tragédiáját láthatja a közönség. A megnyitó előadásra már minden jegy elővételben el­kelt, és telt házra számíta­nak a vasárnapi előadáson is. ÉGIHÁBORŰ Francia—olasz—nyugatnémet film Statisztikailag igazolt tény, iogy a nézők nagy többségét » szereplő színészek neve csá­bítja a moziba. Nagyon jól üudatában lehetett ennek De­nys de la Patellére, az „Égi- íiáború” rendezője, amikor készülő filmjéhez négy vi­lágsztárt — Jean Gabint, Lilli Palimért, Michele Mer- eiert és Robert Hosseint — szerződtette le. Egy ilyen sze­replőgárda biztos siker, már ami a kasszát illeti. Névso­ra nagyszerű, de csak a név­sora. A film igencsak gyen­ge. Az „Égiháború” és a hozzá hasonló kommerszfilmek ké­szítési módját akár receptbe is lehet foglalni. Lássuk csak! Végy egy eredetileg jó szán­dékú, de a lejtőn már meg­indult prostituáltat. Adj hozzá egy idősebb, filozofi­kus hajlamú alkoholista dok­tort, akinek állandó zsörtö­lőd é se, csak hótiszta ideáljait hivatott leplezni. Tedd őket j,igazi” francia környezetbe jazaz minél több bisztróba és vidéki kúriába) és hagyd áz egészet erjedni. Majd csi­nálj úgy, mintha lenne cse­lekményed, bonyolíts közöt­tük egy érzelmes, semmit­mondó mesét, a kölcsönös megértésről. Maszkírozd a Szereplőket élővé, adj hozzá egy öregedő, de nagyon hű­séges feleséget, és egy égből- pottyant férjjelöltet a meg­fért leánynak. Csinálj úgy, fnintha mesédet magad is élhinnéd, ízesítsd jó adag érzelgősséggel és művedet máris tálalhatod, elkészült — a giccs. Az „Égiháború” giccs a ja­jából, ha nem is a rosszabb fajtából való. Szigorúan véve hincs egy igaz jelenet ben­ne, nincs egy hiteles figu­rája, minden csak utánzat, Mesterséges játékvilág. A já­tékvilág, ezt meg kell adni heki, igen precízen van meg­konstruálva. Pontosan ada­golja a sírást és a nevetést, a filozófiát és a sugárzó jó­ságot. Nem zavartatja ma­gát attól, hogy igazságai a létező világgal összehasonlít­va, szánalmas hamisítvánnyá válnak, sőt arra épít, hogy a néző el sem végzi ezt az összevetést. Meg kell mon­dani, hogy ez nem légből kapott elképzelés, sajnos ko­moly statisztikák támasztják alá. A giccs, mint ebben az esetben is, megtanulta már jól álcázni magát. Látszólag, és csak látszólag magára ve­szi a problémát, az összeku­szált emberi sorsok terhét, és látszatgömyedezése az ál- teher alatt, sok-sok embert megtéveszt. Ez nem csoda, mert sokan készségesen hagy­ják magukat megtéveszteni. Szívesen néznek olyan vi­lágot, ahol mindenki jó, ahol a bajok puszta félreértések­ből származnak, ahol nem kell nagyon gondolkodni. És ez az a lényeges pont, ahol meg kell állni. A nemgon­dolkodás teszi ezt a filmet (és minden ehhez hasonlót) társadalmilag károssá, embe­rileg demoralizálóvá. Ebben rejlik a film legnagyobb hi­bája, ami messze túlmegy a szirupos érzelgősség fon­tosságán. Nem sokat változtat ezen a végkövetkeztetésen a ne­ves színészek játéka sem. Főleg azért nem, mert — hírnév ide, vagy oda — nem megy túl a közepes produk­ción az, amit itt nyújtanak. Talán csak Jean Gabin ki­vétel ez alól, akinek — bár utánozza régi filmjeiből ön­magát — sikerült valameny- nyire élővé, emberivé formál­ni figuráját. A film nem váltja be a címben tett „ígéretet”, az „Égiháború” nem háború, csak — vihar egy pohár víz­ben. Elek János Balaton O Az országúton egy fényes Opel Rekord annyi, mint a Balatonon egy karcsú testű vitorlás. De hát sok az eszkimó és ke­vés a fóka, azaz sok az üdülő és kevés a csó­nak. A többség itt is csak az egyszerű gya­logos, akiknek legfeljebb egy gumi-matracra tellik. És akiknek arra sem, azok belegázol­nak a friss vízbe és Móricz Zsigmond szavai­val vigasztalják magukat: Gyalogolni jó. + Ezek a lányok nem félnek a leégéstől. Mint látható) erre nincs is okuk. + O Vannak persze, akik félnek a leégéstől. Ez a hölgy igen praktikusan alkalmazza az újságot. A cipő azt a célt szolgálja, hogy a szél le ne fújja a napellenzővé előléptetett Film Színház Muzsikát. Az újság viszont azért van, hogy legyen mire tenni a cipőt. + A leégéstől — közhit szerint — a nap­olaj is remekül megvéd. Persze csak nappal, mert ha valaki esti szórakozóhelyre megy be — olajjal, vagy anélkül —, az kész leégés. + © Minap valaki rossz sorsát siratva mond­ta: Ügy bánnak velem, mint egy kutyá­val. Ahogy a képet elnézzük, ez nem is lehet olyan rossz. Foto: Gábor Mire számíthatunk? Mi mindenre kell elkészül­niük azoknak, akiknek nincs sem kocsijuk, sem villájuk a magyar tenger partján, és ilyenkor, túl a hónap idusán, a pénzük sem sok, — mégis el­határozott szándékuk, hogy le­ruccannak hét végére a Bala­tonra? ELŐSZÖR: az utazás ké­nyelmetlenségeire. De hát valóban olyan nagyon ké­nyelmetlen lenne három órán keresztül, harminc fokos hő­ségben, hétvégi zsúfoltságban, állva utazni? Á, dehogy, — akad itt ülőhely, ha újságpa­pírt terítünk a földre. Ütitár- sainkkal barátságos szövetsé­get kötünk: csak épp a vi­lágbajnokságot kell megem­líteni, és tíz egymást utáló, széthúzó magyar helyett tíz lelkes, honderűtől és nemzeti büszkeségtől sugárzó hazánk­fia alkot szilárd és egységes tömböt. MÁSODSZOR: mindazok, akik még nem rendelkeznek Balaton-parti villával, készül­jenek fel a szálláskeresés gyöt­relmeire. A legtöbb villa ke­rítésén tábla: SZOBA KIADÓ. Ezek azok a szobák, amelyek már foglaltak. S ha nem, ak­kor sem egyszerű a dolog. Az egyik helyen például már-már tárgyalásba bocsátkozna ve­lünk a háziasszony, de mi­helyt megtudta, hogy csak hétvégi, alkalmi nyaralók va­gyunk, kurta nemet mond. Vaktában indultunk el szál­lást keresni, — de vak tyúk is talál szemet: egy kerékpá­ros férfi megszólít az utcán, és felajánlja a házukat. A sze­mélyenként való ötven forin­tot előre kell fizetni a szép, tiszta, fürdőszobás villában. A szobánkat, ketté választották egy fúrnérlemezzel. A lemez mögül egész éjszaka irgalmat­lan horkolás hallatszik. Őket meg biztos a mi éjfélig tartó1 beszélgetésünk zavarja — de hát személyenként ötven forintért, — azért is beszél­gettünk! A HARMADIK kényelmet­lenség: a szórakozóhelyek zsú­foltsága. Igaz, az előkelő Tün­dében éjfélig lehet helyet kap­ni még szombat este is, de oda estélyiruha, zakó, nyakkendő, miegyéb kellene. Az állomás melletti étteremben viszont, ha nehezen is, de kapunk asz­talt. Az étel hideg egy kicsit, a sör meleg egy kicsit, de azért nem rossz. És néznivaló is akad. Az itt szórakozó, úgy­nevezett egyszerű emberek annyival is egyszerűbbek a tündebeli előkelő társaságnál, hogy őszintébben viselked­nek, tartózkodás nélkül kiad­ják egyéniségüket, nem szé­gyenük pillanatnyi kedvüket és helyzetüket. A mellettünk levő asztalnál két harminc­negyven közötti nő. Az egyik fekete bársony ruhában. Nyilvánvaló, hogy a nő már az elején tévedéssel kezdte az estét: ez a ruha most sehogy- sem illik ide, túl ünnepélyes. A fölötte levő arc is ünnepé­lyesen várakozik a festék mö­gött, várja, hogy kioldódjon a veszprémi, ceglédi vagy rá­kospalotai hétköznapok rend­je. Felkéri egy torzonborz ka­masz, nem illenek össze. Egy ,ány szalmakalapban táncol, mulatságos. Egy férfi amo­lyan dél-amerikai stílust lejt, partnere tömött, lomha nő, ta­tár arccal, felsőbbséges nyu­galommal. A szomszéd asztal­nál csehek, falusiak. Már so­kat ihattak. Most, két élénk hangulat közötti csend üli meg asztalukat. Egy lány, aki min­den értékét magára rakta, és egy kövér fiú már egy negyed órája hallgatnak egymás mel­lett. A NEGYEDIK dolog, ami­vel számolni kell a hozzánk hasonló turistáknak —. hogy a Balaton változatlan tavaly óta, ugyanolyan valószínűtle- nül pasztellkék — a Siót meg­pillantva mindig az a gyanú, hogy festik, — mint az előző esztendőben, és mint száz év­vel ezelőtt, és mint amilyen kétszáz év múlva lesz. És ha Párizs megért egy misét, ak­kor a Balaton megéri a nem éppen zökkenőmentes hétvégi kirándulást annak is, akinek nincs villája, sok pénze, és kocsija. Villanélküliek, fel r fejjel: Padányi Anna k 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom