Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

1966. JÜLIUS 1., PÉNTEK W*»T mterei r&Církm 3 Tisztelegj! Az acélmag kikavácsolódik (4.) A legtöbb baj - önmagunkkal Hat kitűnő, hét jeles.. Ünnepélyes diplomakiosztás Nagymaroson A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem váci tagozatá­nak végzős hallgatói szerdán délelőtt tartották záróvizsgá­jukat, délután búcsúztak el tanáraiktól, és ünnepélyes külsőségek között Nagymaro­son vették át a diplomát. Há­rom évvel ezelőtt harmincán kezdtek tanulmányaikhoz — pártmunkások. pedagógusok, hivatali dolgozók, ipari és me­zőgazdasági szakemberek — s a kitartó tanulás eredménye­ként 29-en szereztek végbizo­nyítványt. Közülük hatan — mint például dr. Monori Ba­lázsáé óvónői szakfelügyelő, Anka József őrnagy vagy Me­rész Mátyás, a váci Forte gyár gazdasági igazgatója — kitűnő bizonyítványt kaptak. Heten jeles, 12-en jó és 4-en közepes eredménnyel végez­tek. Az évfolyam tanulmányi átlaga évről évre egyenlete­sen emelkedett. Első eszten­Ma délelőtt a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem gö­döllői tagozatának végzősei tartják záróvizsgájukat, s az ünnepélyes diploma-kiosztás­ra délután 3 órakor kerül sor. Korok a zene tükrében Hangverseny a Parkmúzeumban Szentendrén. a Parkmú­zeum szabadtéri színpadán négy hangversenyből álló so­rozat kezdődött június köze­pén. A sorozat második hang­versenyére július 2-án, szom­baton este hét órakor kerül sor, Korok a zene tükrében címmel. A hangverseny a ba­rokkmuzsikától századunk ze­néjéig keresztmetszetét adja a különböző korok zenei stílu­sainak. A hangverseny prog­ramjában Corelli, Bach, Hän­del. Mozart, Haydn, Schubert, Dubois, Fasang és Kadosa művei szerepelnek. Közremű­ködik: Békefi Júlia — ének, Dex/ecseri János — hárfa, Né­meth Endre — cselló és Rossa László — zongora. Göndics Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője dr. Burján Gyulának adja át a diplomát. (Foto: Gábor) Airmkor azt kerdem a Me­chanikai Müvek brigád vezető­jét ő! — Bukovenszki elvtárs­tól — mivel, kivel van a leg­több bajuk, mosolygó arccal, de komoly hangsúllyal feleli: önmagunkkal. Érdekes és el­gondolkodtató vonása az acé;l- magot jelentő, új tartalmú kö­zösségeknek, hogy bátran és mindenféle takargatást el­kerülve beszélnek gondjaik­ról, így arról is, milyen ba­jokkal kell megküzdeniük — saját körükben. A harag ismeretlen Sok helyen, elhangzott a kér­dés: ismernek-e haragot? Munkahelyen, munka közben sok minden adódik: nagyobb összekoccanások is. Csak aki belülről nem látott gyárat so­ha, az hiszi, hiheti, hogy „mindenki áll a gépe mellett” s a többiekkel pines dolga. Először is: a munkások több­sége váltótárssal dolgozik, s mennyi vita van amiatt, hogy ki — hogyan — tisztán vagy rendbe'tevés nélkül — hagyja ott a gépet?! Azután: nem vi­szik el időben a kész munkát a gép mellől, nem hozzák az anyagot, háromszor kell hívni a beállító lakatost:.. Apró ügyék? Legtöbb bosszúságun­kat az apró ügyek okozzák! Fültanúja voltam „vérre me­nő” vitáknak, amikor igencsak beolvastak egymásnak a bri­gádtagok: igaz, senki nem ug­rált örömében, hogy na, de jól megmondták nekem, ám meg­sértődni, felhúzott orral távoz­ni sem láttam senkit. Megszok­ták, hogy ennek — a nyíltság­nak, az őszinte szónak — így kell lenni. A Szentendrei Papírgyár Zoja brigádjának tagjai több­féle munkaterületen dolgoz­nak, valamennyien nők. Ahogy mondani szokták, „nők között gyorsan nő a harag”: nos, a brigád évek óta úgy dolgozik, I hogy még átmenetileg sem. is­merik a harag ízét. Vitajk I vannak, s ezt természetesnek \ tartják, de hogy az igazságért valaki is megharagudna? Akik még sietnek A maguk szabta, önmaguk­kal szembeni mérce jóval ma­gasabb itt. mint az átlagos. A diósdi Karikás brigádban épp úgy nincs évek óta késés, iga­zolatlan hiányzás, fegyelmi büntetés, mint a váci kép cső­gyár Zrínyi Ilona nevet viselő közösségében. A fegyelmezett­ség alapfeltétel, s ennek ma nár a szocialista brigádok, nunkabrlgádok nagy többsége maradéktalanul meg is felel. \ gondok inkább ott vannak, logy a tagok egy része „siet”. Sokféle közös rendezvény szí­nesíti a brigádtörténetet: ezek ;gy részén azonban még nincs itt a teljes létszám. Oka ennek :i „bejárásnak” nevezett kü- i önleges életforma is; sokan vannak, akik loholnak a vo­nathoz, buszhoz, mert így is jóval később érnek haza, mint a helyben lakó többiek. És oka az is, hogy még nem minden közösség találta meg a maga számára leginkább megfelelő formákat, lehetőségeket: meg­történik. hogy olyan brigád­ban erőltetik a bonyolult jel­rendszerrel dolgozó modern dráma megtekintését, ahol az meghaladja az adott műveltsé­gi szintet, s ezárt — megtör­tént — szünetben többen ha­zamentek ... Nemcsak a tagok egy része siet tehát: olykor maguk a kö­zösségek. s az őket segítő szer­vek is siettetik azt, ami csak egyenletes, jól megalapozott fejlődés következménye le­het: a szocialista gondolkodás­mód, művelődési igény kiala­kulását. Egy nélkül nincs kettő A gödöllői árammérőgyár Vörös Rózsa brigádjának mun­kájáról beszélgetve hangzott el a közhelynek tűnő, de igazsá­got sűrítő megállapítás: egy nélkül nincs kettő, először azt kellett elérniük. hogy rendkívül stabil legyen a munkafegyelem, a szerelősza­lag mellett stimmeljen min­den, s csak azután kerülhe­tett sor arra, hogy gyáron kí­vül is, az emberi kapcsolatok­ban is közelebb kerüljenek. Tény: nem minden szocialista címet elnyert brigád áll azo­nos szinten. Jelentősek a kü­lönbségek, nemcsak egy-egy munkaterület adottságai, ha­nem a személyi összetétel miatt is. A Csepel Autógyár­ban sokkal könnyebb elér­ni, hogy a szocialista brigád­tagok rendszeresen tájéko­zódjanak politikai kérdések­ről, mint például a Monori Kefegyárban. Éppen ez a von­zó ebben a mozgalomban: nem merevedik sémákba, nem húzható egy kaptafára, még a gondok is egyediek, sok­szor még egyazon műhelyben dolgozó szocialista brigádok­nál is. Megtörtént, hogy az egyet elhagyva akartak a kettőhöz jutni: volt erre példa Diósdon, másutt is, (Diósdon 1964 első félévében.) És ahol ez meg­történt, ott a tanulságot is le­szűrhették: nem szabad eről­tetni semmit, elősegíteni lehA és kell a fejlődést, de mester­séges körülményeket terem­teni — hiba! Ma már mind ritkább az ilyen tapasztalat, s éppen a mesterséges beavat­kozás nélküli fejlődés gyors üteme bizonyítja a szocialista brigádmozgalom vitalitását, s azt, hogy még rendkívül sok rétű, sók ágú gazdagodásra van mód és lehetőség. Mészáros Ottó Bővül a szolgáltatóipar hálózata A lakosság jobb ellátására tovább fejlesztik a K1SZÖV szolgáltatóhálózatát. A me­gyei tanács a rendelkezésükre ál Jó keretből 1966-ban 6 516 00Ó forint felhasználását engedélyezte erre a célra. Uj, méretes szabóságot nyit Vácott a Duna-környéki Ruhá­zati Szövetkezet, a NIVÖ Ruházati Ktsz a méretes rész­legét növeli. Befejezik a szol­gáltatóház építését Leányfa­lun és gépkocsiszervizt kap a Szentendrei Vas- és Kazán­javító Szövetkezet Az építő­ipari vállalatok részére a kor­szerűbb lakásépítkezés előse­gítésére munkagépeket vásá­rolnak. A megye területén ezenkívül huszonnyolc köz­ségben modernizálják vagy bővítik a már meglevő üze­meket, felvevőhelyeket, javí­tóműhelyeket Képző mű vészek nyári tábora A napokban nyílt meg Szentendrén a Pest megyei képzőművészek és szakkörve- zetpk kéthetes nyári tábora. Dániel Kornél megyei képző- művészeti referens vezetésé­vel tnegyvenen vesznek részt ezen a továbbképző tanfolya­mon. A két hél alatt az alko­tómunka és a szakmai viták mellett több érdekes előadás is elhangzik majd. Cörner Eva művészettörténész Vajda János festészetéről tart elő­adást. Bánszki Pál, a Népmű­velési Intézet munkatársa. Képzőművészeti nevelés a mű­velődési házak szakköreiben címmel, s közvetlen gyakor­lati munkát segítő vitaindítót tart. Mizser Pál festőművész előadásának címe: Uj anyagok a képzőművészetben. Ge re Géza, a Pest megyei pártbi­zottság munkatársa kill- és belpolitikai kérdésekről tart tájékoztatót. DUNAKESZI ÜNNEPE: 1000. új személykocsi «Bensőséges ünnepségre invi- tá’ó programot kézbesített a posta. A MÁV Dunakeszi Jár­műjavító Vállalat vezetősége, párt-, szakszervezeti és KISZ- bizottséga július 8-án rendezi meg a XVI. vasutasnap ünnep­ségét. A program keretében Matkó József mérnök-tanácsos, a KPM osztályvezetője tart ünnepi beszédet, majd ezt kö­vetően kitüntetéseket adnak át a vállalat kiváló dolgozóinak. A műsorban a vállalat fúvós- zenekara és férfikara is fellép. Az idei vasutasnapi ünnepség fénypontja azonban az a ritka pillanat lesz, amikor átadják majd az 1000. űj személyko­csit. amely Dunakeszin ké­szült. AZ ORSZÁGBAN ELSŐNEK Fmsz m otorja vító-üzem nyílt Csömörön Mindenki tapasztalatból tudja, hogy az elektromos gépek nemcsak könnyebbsé­get és örömet adnak, hanem sok bosszúságot is okoznak, amikor elromlanák. Márpe­dig olyan szerkezet nincs, amelyikkel előbb-utóbb ne történne valami baj. Ha el­romlik a gép motorja, súlyos gondot okoz, hol javítják, xnennyi ideig tart, a költség­ről nem is szólva. A villamos berendezések karbantartására az országban először rendezett be földmű- vesszöveíkezeti javítóműhelyt Csömörön a Gödöllő és Vidé­ke Körzeti Földművesszövet­kezet. Zentai Ervin üzemvezető felvilágosítása szerint, egyelő­re a nullától öt lóerőig terjedő skálájú elektromos motorok tekercselését vállalják. Az üzem most indult és jelenleg ft földművesszövetkezetek ré­szére javítanak. De rövide­sen — ha a teljes műszaki dőben 4.08, a második évben 4.20, míg az utolsó esztendő­ben 4,23 volt. A záróünnepségen Nagy Imre vezető tanár értékelte a három év tanulmányi munká­ját, s adott hasznos útravalót a végzett hallgatóknak. Ezt követően Qöndics Zoltán, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda-osztályának vezetője üdvözölte a végzősö- Icpt ps átadta a dinlomákat berendezéssel elkészülnek — s harcba indulnak a hibás por- ^ szívók, szivattyúmotorok, ^ padlókefélők és darálók el- 5 len. ^-------------------------- | B AJA l Halfőzőverseny | Csütörtökön Baján a helyig Üj Élet Halászati Termelő-% szövetkezet — a bajai napok $ alkalmából — országos hal- ^ főzőversenyt rendezett. A ve- ^ télkedőre az ország 22 halá- ^ szati szövetkezete küldte el ^ halfőző mesterét. A pálmát a^ bajai halászlé vitte el, ame-i lyet Farkas János, a helyi Űj§ Élet Tsz halászmestere fő-§ zött. Második helyre a Feil\ János által készített paksi, a§ harmadik és a negyedik hely-^ re pedig a Velence tavi, illet- ^ ve a mohácsi halászlé került.** A fóti dalnok Bódy József operaénekest, \ fóti lakost nagy mcgtisztelte- : tés érte: a berni opera igaz- i gatója kétéves szerződést \ ajánlott fel a kitűnő basszis- ; tának ! Budapesten a svájci nagy- : követ már vacsorát is adott j a művész és családja s né- : hány pályatársa tiszteletére. — Azért szerződtettük — 1 emelte meg poharát a nagy- j követ —, mert Bódy úr egye- i siti magában a nemes művész I tulajdonságait: a tehetséget, ! megbízhatóságot és szerénysé- i get. Kint is nagyok a követel- ; menyek, de ismerjük önt. Ha \ olyan becsülettel készül szere- I peire, mint itthon tette, akkor ! Svájcban is öregbíteni fogja a ! magyar opera hírnevét. ; Bódy Józsefhez 15 éves ba- i rátság fűz. A szegedi Nemze- ; ti Színháznál pályáztunk ! együtt. Jóska hangja, müvé- í szete már akkor is hasznárá : volt a színháznak. De egye- I nes jelleme nem volt ínyére \ az igazgatónak. Bódy József ! most 42 éves. Ifjúnak olyan \ volt, mint Petőfi legénye, aki \ ha önérzetében sértik, oda- | vágja, hogy „Ördög bújjék az 1 uradba! Te pedig menj a po- 1 kolba!” Es ha szegény édes- ; anyáról van szó, akkor azok- ! hoz hasonlít, akik „kihörpen- \ tik boraikat, végét vetik a ze- ; nének... * Olyan őszintén ragaszkodott az egyszerű emberekhez, iszo­gatott velük, énekelt nekik, mint valami népi mesehős. A szegedi évek teltek-múl- tak. Jóska elégedetlen lett eredményeivel. Budapestre utazott és az Állami Opera­háznál próbált szerencsét. Felvétele sikerült. A művész látta, hogy a nagy versenyben csak úgy állja meg a helyét, ha maga előtt emeli a mércét. Bámulatos energiával, szívós­sággal tanult: Berg Ottó kar­nagytól, Vargha Pali bácsitól (operai karnagy) éneket, Ná- dasdy Kálmán rendezőtől pe­dig új. közvetlen játékstílust, ami közelebb áll a modern lé­lekhez, a mai emberhez. Jós­ka egyre kevesebbet emelte meg a poharat. Erezte, csak úgy lehet rangos művész, ha teljes átéléssel játssza, énekli a figurát, amely megteremté­se világos színpadi logikát kí­ván. Az akarat, a tanulás, a fegyelem gyümölcseként Bódy Jóska mögött már 16 elját­szott főszerep áll. Emellett, az élet parancsaként és a világ­járó művészek példájához hí­ven nyelveket is tanult. Elég mostoha körülmények között! A „fóti gyorson" közlekedett reggelente a próbákra és éjjel az előadásról haza. Míg haza nem ért, világítottak fóti há­zának ablakszemei. Virrasz­tóit felesége (hű munkatársa) s virrasztottak a kisgyerekek is. Jóskát soha nem sztárolták. De a „szakma" tudja, hogy le­tette a garast. Kedvenc szere­pét, Verdi: Don Carlos című operájának II. Fülöp királyát énekelte legutóbb. Mély orgá­numával nem „öblögetett’, ha­nem érzelmet sugárzott. Mél­tó volt Verdi koncepciójához. Szerény volt, hiteles és aláza­tos. Ezért becsüli minden igaz művész az Operában. Ezt vet­te észre a berni opera igazga­tója, mikor megakadt a sze­me és „füle" Bódy Józsefen. Felvetődik a kérdés, hogy e vadóc, virtusos legényt miért nem vakította el a siker fé­nye? Mert a tehetség rokonságot tart a szerénységgel, és a lel­ki kultúrával. Ahol a lélek csiszolt, ott nem válik öntelt­té a művész. Miért hagyja el az Opera- házat? Talán pénzért? Úgy mondta: Amit kint elsajátí­tok, majd itthon kamatozta­tom. Családját is magával viszi. Kint csak annyit akar meg­takarítani, hogy a kerítetlen fóti háza köré olyan kerítést húzzon, ami 'méltó emléke lesz svájci szereplésének. A követségi vacsorán Jóska, a vendégek kérésére műsort is rögtönzött. Felesége kísérte zongorán. Jóskánk szépen énekelt, de az asszonyka egy- helyütt mellé ütött a billen­tyűnek. A nagykövet a kis hibát észrevette. Az áriát meghitt taps jutalmazta. A tapsot azonban a „fóti dal­nok" megszakította: Elnézést kérek feleségem nevében a kis hibáért. Ö sajnos nem gyakorolt az utóbbi időben, mert mással volt elfoglalva: két hónappal ezelőtt egy új­szülött kislánnyal ajándéko­zott meg. Ismét felcsattant a taps. örömkönny csillogott a sze­mekben. A nagykövet megje­gyezte: szép gesztus Bódy úr, hogy így szereti a családját. — Ezt teszem majd Svájc­ban is. De a nagy családot sem fogom elfelejteni... Galgóczy Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom