Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-21 / 171. szám

fMT Hícrn 1966. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK GYULA JUDIT A gyulai Várszínházban kedden este bemutatták Vi­valdi; Judit című oratóriu­mát. A nagy sikerű elő­adáson közreműködött a bu­dapesti Madrigál Kórus és a budapesti MÁV Szimfoni­kusok zenekara. A főbb szerepeket Hankis Ilona, Barlo,y Zsuzsa, Bende Zsolt, Ráti József, az Állami Ope­raház művészei énekelték. — A norvég vasúttársaság beállította az első turbinás mozdonyt. 1968-ban az összes norvég vonatok ilyen moz­donnyal fognak közlekedni. 32 UJ„JELÖLT' Európa legnagyobb gyümölcsfajta gyűjteménye Érden Tizenöt éves a legnagyobb európai gyümölcsfajta-gyűj­temény, amelyet a Kertészeti Kutató Intézet hozott létre és fejleszt azóta is az Érd-Elvira majorban. A 200 holdas te­lep 20 000 fája 12 gyű möl es­nem 3200 fajtáját és változa­tát képviseli. Mintegy 1000 közülük régebbi, ismert és többnyire nálunk is termesz­tett, további 1000 pedig új külföldi fajta — a többi az ország egyes tájain, többnyire spontán kialakult változat. A legnagyobb, s egyben legtöbbet ígérő munka Fél sorompó, fényjelle Ez is megszüle­tett! A monori kí­sérlet után most már a pilisi vidék felé vezető or­szágúton is meg­jelent a villany­sorompó. Ez is a hajtási irányból az úttest felé zár­ja le, miközben vibrálnak a színes fényjelek. A talál­mány nagyszerű, de még nem elég­gé tökéletes. A napokban Buda­pest felől és a pi­lisi vidékről érke­ző járművek hosz- szú sorban vára­koztak — türel­metlenül. Vonat nem jött, de a so­rompó mozdulat­lan maradt. Mint kiderült, egy kis elektromos rövid­zárlat okozott ga­libát. Sorompóőr nincs, a rakoncát­lan villamos jel­fogókat nem lehet szidni. Milyen kár! ezeknek a tájfajtáknak, változatoknak a felkuta­tása, összegyűjtése volt. A másfél évtizedes gyűjtő­kutatómunka az idei nyárra a szó szoros értelmében meg­hozta gazdag gyümölcseit. El­sősorban a most befejeződött értékelő munka alapján —, de a kedvező időjárásnak is kö­szönhetően — valamennyi gyümölcsnemből kiválaszt­hatták a legjobb tájfajtákat és változatokat. Az idei őszön vagy jövő tavasszal összesen 32 új gyümölcsfajta-jelöltet — 8—8 meggyet és kaj­szit, 6 cseresznyét, 4 birs­almát és 3—3 őszibarackot és naspolyát — jelentenek be hivatalos fajta- elismerésre, illetve elszapo- rításra. Az új fajtajelöltek mind­Üdülési szabadság egyike egyszerre több fontos termelői és fogyasztói köve­telményt elégít ki. A cseresz­nye- és meggyfajták, amel­lett, hogy nagyszeműek, ke- ményhúsúak, aromásak, fő­leg a kora nyári gyümölcssze­zont hosszabbítják, mert olyan időpontokban ér- j nek, amikor eddig gyü­mölcshiány volt. Sárga- és őszibarackból a ko­rán érő, nagy gyümölcsű, édes fajták választéka bővül majd. Az új fajták egy része megfelel a külföldön újabban tért hódító „gyümölcsdivat­nak” is, amely szerint almá­ból is, barackból is a piros hé­jú ak kerülnek előtérbe. (Tóth felv.) Könyvespolc R. PALME DUTT: AZ INTERNACIONÁLÉ Nem recenzensi túlzás: a könyv a maga területén egye­dülálló munka. A neves törté­nész, az Angol Kommunista Párt egyik vezetője nem ki­sebb feladatra vállalkozott, minthogy összefoglalja a nem­zetközi szocialista és kommu­nista mozgalom történetét a Kommunista Kiáltványtól nap­jainkig. Nagyszerű vállalkozás és ahhoz méltó — megvalósí­tás. A szerző valóban olyan művel ajándékozta meg a munkásmozgalom történetének tanulmányozóit, s az érdeklő­dő nagyközönséget, amit mara­dandónak s ugyanakkor úttö­rőnek nevezhetünk. Úttörőnek, mert egyetlen nyelven sem je­lent meg e témakörből hason­ló munka, s maradandónak, mert a feldolgozott anyag megalapozottsága, tényszerű­sége, a tudományos elemzés elmélyültsége a kézikönyvek rangjára emelik Palme Dutt művét. A tizenöt fejezetre oszló kö­tet bevezetőben az intemacio­szociáldemokraták hogyan vál­tak az imperializmus kiszol­gálóivá. Az eseményszámba menő kötet megjelentetése olyan forráshoz juttatta az olvasót, amelyből a világos eligazodás­hoz, korunk döntő tényezőjé­nek, a forradalmi munkásmoz­galom erejének hű megítélésé­hez meríthet fontos ismerete­ket. (Kossuth Könyvkiadó). (m) Kedden zárult a soproni nyári egyetem Kedden hangzott el a sop­roni nyári egyetem utolsó előadása. Dr. Csapody István: „Nyugat-Dunántúl flórája" címmel tartott ismertetőt. Es­te búcsúzott egymástól a 223 külföldi és hazai résztvevő, akik két hét alatt 15 előadást hallgattak meg, és számos ta­nulmányi kiránduláson, hang­versenyen vettek részt. — A szombathelyi Iseum­ban augusztusban bemutat­ják Mozart: A varázsfuvola című kétfelvonásos operáját, Emster Dezsővel, a New York-i Metropolitan tagjával a főszerepben. Higiénikus ter­mészetemnél fog­va mohón szere­tem a vizet, a Ba­latont, a nap­fényt, és ezért úgy terveztem, hogy nyáron ve­szem ki a szabad­ságomat, mert víz és Balaton van ugyan januárban is, de napfény nincs, vagy ha van, csak kevés, és nem befolyá­solja döntően le­sülésemet. A szabadságolá­si terv januárban készült, engem júliusra jegyeztek elő. Epedve vár­tam és ime, el­jött. Klasszikus üdülési idő. Reg­gel kánikula, dél­ben kánikula, este kánikula, az em­ber odaragad a székéhez, a hátára odatapad az ing, a szájpadlása kiszá­rad, a szeme ki­dülled és úgy or­dítja, hogy hajrá fiúk, mert a VB is júliusban van. Tulajdonképpen ma be sem kellett volna már jön­nöm, de bejöttem, hogy megbeszél­jem a tegnapi meccset. Cseng a telefonom, és Király, az osztály- vezető kér, hogy fáradjak át hozzá. Átfáradok, alig vonszolom ma­gam, hű, de meleg van! Király kimérten fogad, de ö is iz­zad. — Azért hívat­tam — kezdi — hogy közöljem, sajnos, most nem mehet el szabad­ságra a munka miatt. Alig kapok le­vegőt. Szólni aka­rok, de folytatja tovább. — Sajnos, a munka nem enge­di meg, hogy most elmenjen, tudja jól, hogy ez a leg­erősebb hóna­punk. Dolgozóink csaknem vala­mennyien a nyári hónapokban sze­retnének elmenni szabadságra, pe­dig jól tudják, hogy ez lehetet­len. — Bocsánat — dadogom —, de én már januárban bejelentettem. — Én azt jól tudom, csaknem valamennyien be­jelentették. De most megy el Há­moriné, Gombos és Vándor Zsuzsi is. — De itt van a zsebemben a be­utalás Siófokra. — Nem baj, be­széltem az szb- vel, vissza lehet adni, elmegy vele más. Le vagyok tör­ve, érzem, hogy most jobban is izzadok. — Csak semmi kétségbeesés, kar­társam — folytat­ja —, meg kell értenie, hogy első a munka, és ha a munka megkíván­ja, üdüljön ősz­szel, lombhullás­kor, mikor a ter­mészet nyugodni készül, s az egész Mátra egy szomo­rú bágyadás. Még egy utolsó kísérletet teszek. — De Király kartárs, nem lesz kiesés a munkám­ból, mert a mun­kakörömet már át is adtam Kovács Gyuszinak. — Helytelenülf nagyon helytele­nül. Felesleges egy új embert be­tanítani. És ettől függetlenül sem mehet el, mert maga is új mun­kakört kap hol­naptól. — Már megint új munkakör? — kérdem esengőn. — Kit kell helyet­tesítenem? Lassan rágyújti kifújja a füstöt, és úgy mondja: — Engem, ugyanis elutazom két hétre — Sió­fokra üdülni. Miklósi Ottó NAGYGYŰLÉS a genfi egyezmények megkötésének 12. évfordulója alkalmából A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa nagy­gyűlést rendezett szerdán az Egyesült Villamosgépgyár mű­velődési házában a genfi egyezmények megkötésének 12. évfordulója alkalmából. Brutyó János, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja nyi­totta meg a nagygyűlést, majd Erdei Ferenc, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után Vajó Péter, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára lépett a mikrofonhoz. Ezután a nagygyűlés részt­vevőinek meleg ünneplésé közben Hoang Luong, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság magyarországi nagyköve­te emelkedett szólásra. Dingh Ba Thi, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti irodájának Vezetője kemény szavakkal bélyegezte meg az Egyesült Államok vietnami agresszió­ját. A nagygyűlés Brutyó János zárszavával ért véget. koriban töltött be Csempeinéi. Monos­tori jó ember volt, nem vitte rá a szíve, hogy most kárörven- dően megkérdezze: mi újság a Papírcsi­szolónál, és ezzel za­varba hozza ezt a ronda Csempéit. És gyáva is volt... Mindig gyáva volt. Ezért így válaszolt: — Köszönöm, jól. Kínos szünet kö­vetkezett: Csempéi biztosan szeretné megtudni, hogy én tudom-e? — villant át Monostori agyán a gondolat. Azután el­döntötte: úgy tesz, mintha nem tudná. A volt igazgató megkérdezte: — Találkozott a ré­giekkel? Most meg kellene mondani. „Igen, hal­lottam, hogy kirúg­ták!’’ De mivel jó és gyáva volt, azt ha­zudta, hogy nem ta­lálkozott senkivel. Csempéi tovább ér­deklődött: — Most hol dolgo­zik? — Az Egyenesítő- nél — válaszolta Monostori. Igen? Milyen hely az Egyenesítő? — kérdezte érdeklő­déssel Csempéi. — Kitűnő! Reme­kül érzem ott ma­gam. Nagyon szeret­nek. Most is kéthetes jutalomüdülést kap­tam. Holnap jár le a szabadságom. — Nem csodálom, olyan kitűnő mun­kaerő, mint maga ... Helyes is, hogy na­gyon megbecsülik. Meg is érdemli. Monostori arca ki­vörösödött a felhá­borodástól. Csempéi még gúnyolódik ve­le, aki kíméletből nem használja ki a lehetőségeket, és nem vágja a szemé­be: „örülök, hogy ki­penderítették!’’ Csempéi olajat ön­tött a tűzre: — Én magát, ked­ves barátom, mindig nagyra becsültem. De tudja, a körül­mények ... Monostori elképedt ennyi cinizmus hal­latára. Ez már sok volt. Gyávasága úgy eltűnt, mintha szél fújta volna el. Élesen kérdezte: ■ — Micsoda körül­mények, ha szabad kérdeznem? — Hát tudja, fúr­ták magát. Most már hős volt. Ráordított Csempéi­re: — Talán nem be­szélne többesszám­ban! Engem maga fúrt! Magánál undo- kabbat még nem hor­dott hátán a föld! — De, kedves kar­társam, én... Monostori bátran félbeszakította: — Nem vagyunk kartársak! Én most főelőadó vagyok, ma­ga pedig tudtommal pillanatnyilag munka nélkül van! Jónapot! Csempéi a fejét csóválta: — Igazán sajnálom, hogy ilyen felhevült állapotban van. Na, viszontlátásra hol­napután. Monostori rosszat sejtett: — Holnapután? — Igen... Szerdán délelőtt tíz órakor ik­tatnak be az Egyene- sítőnél az igazgatói tisztségbe. És elment. Palásti László ESZTERGOM Ma nyílik a Dunakanyar művészeti nyári egyetem Fellegvára volt egykor a magyar reneszánsznak, hu­manizmusnak Esztergom, s a város idén is az egyik közép­pontja a kulturális életnek a nyári időszakban. Sok egyéb rendezvény mellett felidézik a középkori szel­lemi mozgalmak emlékét, kiemelkedő művek elő­adásával belelapoznak a magyar zeneművészet krónikás könyvébe, bemutatják Bartók életmű­vét, a XX. század muzsiká­ját — ilyenképpen tartal­mas eseménysorozattal vár­ják az Esztergomba érkező hazai és külföldi vendégse­reget. A fórum, amelyen élményt adó, gazdag programról gon­doskodnak: a Dunakanyar művészeti nyári egyetem. Má­sodik alkalommal hirdeti meg ezúttal a TIT, az első ren­dezvény tavalyi nagy sikere alapján. Ma tartják a megnyitó ün­nepséget az esztergomi Tech­nika Házában. Az előadá­sok nagy része Bartók Bé­lával foglalkozván, a rende­zőség felkérte a művész öz­vegyét is, hogy vállaljon véd­nökséget a művészeti egye­tem fölött — Bartók Bélán é szívesen vállalta e tisztsé­get. KÁNIKULA Hazánk egyik legnagyobb mesterséges hegyvidéki víz­tárolójának, a Rakacai-tónak környékén 30 fok körüli hő­mérsékletet mérnek ezekben a napokban. A 320 holdas tóból a kánikulában naponta mintegy 15 000 köbméter víz párolog el. Már nem térhetett ki előle, nem mehe­tett át a másik oldal­ra, még csak azt sem tehette meg, hogy fu­tólagosán üdvözölje és tovasiessen. Csempéi, volt igaz­gatója ugyanis a ke­zét nyújtotta feléje, azt a kezet, amely el­bocsátólevelét aláírta. Csempéi most is mo­solygott. De most nem gúnyos volt ez a mosoly, mint régen, és hangja sem volt bántó, amikor meg­szólalt: — Hogy van, hogy van, kedves Monos­tori? Mit feleljen erre? Mondja azt, hogy mit törődik vele? Elkese­rítette az életét, igaz­ságtalanul kínozta fe­gyelmikkel, és most, évek múlva úgy ér­deklődik, mintha szí­vén viselné sorsát. Legjobb lenne azt válaszolni neki, hogy „köszönöm, én jól va­gyok, maga pedig pukkadjon meg.” De nem akarta bántani Csempéit, mert nem- I rég véletlenül hallot- ; 1a, hogy őt is menesz- \ tették, és azóta állí- : tólag nem tud elhe- : lyezkedni. Ö viszont i sokkal jobb állásban 1 van, mint amilyet ak­naiizmus fogalmával, s a nem­zetközi munkásmozgalom kez­deti időszakával foglalkozik, majd sorraveszi és elemzi az I. és II. Internacionálé létrejöt­tét, tevékenységét, hatását a különböző országok munkás- mozgalmára. A továbbiakban igen alaposan feltárja, milyen okok vezettek a munkásosz­tály soraiban bekövetkezett szakadáshoz, hogyan jött létre a Kommunista Internacioná- lé, s hogyan alakult a kommu­nisták és a szociáldemokraták viszonya a fasizmus hatalomra jutása, a második világháború időszakában, illetve az azt kö­vető években. Igen érdekesek és gondolatgazdagok azok a fe­jezetek, melyek a háború utá­ni időszak, az elmúlt húsz esz­tendő eseményeit ölelik fel. Dutt mértéktartóan elemzi a nemzetközi munkásmozgalom­ban ma meglevő nézeteltéré­seket, s ugyanakkor megmu­tatja, hová süllyedtek a refor­mista pártok, a jobboldali Esztergom művészeti kincseit, valamint a Dunakanyar festői szépségű tájait tekintik meg. A tápiószecsői szakmaközi I bizottság és a művelődési ház a bejáró dolgozók kultüráló- : dása érdekében augusztus | 7-én, vasárnap, egész napos I sporttalálkozót rendez a he­lyi és Kőbányai Téglagyár sportolóinak részvételével. A program keretében délelőtt termelési tanácskozást, este pedig bált rendeznek. Néhány nappal később a szolnoki Szigligeti Színház társulata vendégszerepei a j község művelődési otthoná- j ban. Fényes Szabolcs: Duna- | parti randevú című háromfel- | vonásos zenés vígjátékát mu- I tátják be. A tápiószecsői Damjanich művelődési ház kapujára nem kerül ki a szünet feliratú tábla ezen a nyáron. Ma, csü­törtökön este filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadást rendeznek Harcol­junk a nyári fertőző betegsé­gek ellen címmel. Vasárnap este kerül sor az immár ha­gyományos, reggelig tartó Anna-bálra, amelyen a nép­szerű Kék Vénusz zenekar szolgáltatja majd a talpalá- valót az Annáknak és part­nereiknek. Egy héttel később egész na­pos tanulmányi kiránduláson vesznek részt a művelődési ház ifjúsági művészeti aka­démiájának hallgatói. Autó­busz-túra keretében Visegrád, Nyáron sincs szünef Tápiószecsőn KÉNYELMETLEN találkozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom