Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-19 / 169. szám

GOMBÁN TERVEZIK.. „ Gomba községben az utób­bi időben igen nagy gondot fordítanak a község vezetői a lakosság szórakozásának biz­tosítására. Romházi László ta­nácstitkár örömmel mondja el terveiket, amelyeknek nagy részét még ez évben szeretnék megvalósítani. Megalakult Gombán a ház­kezelő brigád, amelynek a fel­adata lesz a községben levő építési munkák elvégzése. A Patay-féle kastélyban lesz Gomba új művelődési há­za, ahol a szórakozáson kívül a tömegszervezetek is helyet kapnak. Ebben a munkában a fiatalok is vállaltak társadal­mi munkát. A Pilisi Fmsz a régi .ital­bolt helyén cukrászdát és ital­boltot épít, ezzel is szélesítik az emberek esti szórakozását — lesz hová menniök. A köz­ségi tanács figyelme kiterjed a sportra is, hétezer forint értékű sportfelszerelést vásá­rolnak. Megkezdik az MHS- lőtér építését, ahol a község fiataljai a helyi MHS keretén belül részt vehetnek lövésze­ten. A mintegy háromezer lako­sú község szórakozása a jövő­ben részben megoldódik és ha a község lakossága a tömeg­szervezetekkel közösen össze­fogva segít is ebben a mun­kában, akkor még jobban fej­lődhet Gomba kulturális éle­te. Drabek Hibás építkezés Járásunk csaknem vala­mennyi községe rendelkezik már halottasházzal. E téren jóformán csak Tápiósüly ma­radt el. Fontosságát átérez- ték a sülyi tanácstagok is és a községfejlesztési alapból 108 ezer forint értékben még ta­valy hozzájárultak a halottas­ház felépítéséhez. A TÖVÁLL a múlt évben hozzá is fogott a munkához. Ez év tavaszán az épület már átadásra várt. Kovács József tanácselnök azonban kirívó hibák miatt nem já­rult hozzá az épület átvé­teléhez. Ugyanis kiderült, hogy már a tervezésnél nem jártak el kellő körültekintés­sel. így lengő üvegajtót ter­veztek a ravatalozó elé. A szomszédos iskola tantermei­ből éppen oda lehetett vol­na látni, hogy ki fekszik a ra­vatalon. Ez nem lett volna valami szívderítő látvány. Hiányként állapították meg azt is, hogy az ajtók és az ablakok nem zártak tökélete­sen. Ezeket a hibákat már kija­vították. Most már csupán a villany bevezetése van hát­ra. Ez a munka is rövid idő alatt elkészül. Rövidesen a ha­lottasház ravatalozó terméből viszik utolsó útjára az eltá­vozottakat. 00 AZ ALKOTÁS PILLANATAI Király JáBos felvétele HAJNALI CSEVEGÉS Igaz történet két utasról és mese három paciról A napokban hajnalban ép­pen egy teljes órát töltöttem el a sülysápi vasútállomáson. Nem láttam mást, csak a málházót. Szorgalmasan taka­rította az állomás környékét. Munka Ki közben érkeztek meg a buszok a különböző közsé­gekből. Az utasok sietve száll­tak le, s pillanatok alatt szét­rebbentek. Egyik részük a pénztárhoz ment jegyet vál­tani, a másik részük a kis­vendéglőben tűnt el. De vol­tak, akik a váróteremben, vagy a szabadban igyekeztek maguknak helyet biztosítani. Az állomás előtt elterülő há­rom pad hamarosan megtelt emberekkel. Mert hát, vannak rendes padok is a sülysápi ál­lomáson. Kissé távolabb, a vadgesztenyefáknál, a földbe ásott gerendákra, volt, aki rá­támaszkodott, de akadt olyan bátor ember is, aki a hegyibe ült. Nem bírta azonban, csak három percig. Hiába, ilyen furcsa „padok” is vannak a sülysápi állomáson. Hirtelen élesen megszólalt a mozdony füttye. Az utasok sietve felszálltak. A vonat el­indult, és üres lett az állo­más. Azaz, mégis láttam vala­kit. Az állomás másik oldalán megint takarított a málházó. Széles seprűje nyomán meg­tisztult a környék. Az épület innenső oldalán, ahol álltam, furcsa kép tárult elém. Alig egy órája sepertek erre, azon­ban a tisztaságnak nyomát sem lehetett már látni. Lát­tam a földön elhasznált villa­mosjegyeket, csokoládés papí­rokat, széttépett újságdarabo- kat, barackmagokat, de akadt jócskán szétszórva amerikai mogyoró héja is. Ahogy így szemlélődtem, egyszerre csak mellettem ter­mett a málházó és elkesere­detten jegyezte meg: — Borzasztó, hogy a mun­kámnak nincs semmi látszatja. Akár kezdhetem újból a taka­rítást ... Pedig nézze csak ... köröskörül úgyszólván minden öt lépésre ki van függesztve egy-egy hulladékgyűjtő-láda. A málházónak igaza volt. Sajnos, a „kedves” közönség nem valami gondos és nem eléggé figyelmes. Ekkor nyomban elhatároztam, hogy megírom azt, amit tapasztal­tam. Hátha egyik-másik utas olvasgatás közben magára is­mer. „Ejnye-bejnye — mon­dogatja magában majd az egyik —, bizisten én köpköd­tem ki a barackmagokat a földre.” Úgy lehet, mindketten megfogadják, hogy ilyent nem tesznek többé. Sőt, tovább megyek. Azt is elhiszem, hogy ez a két kedves olvasó fi­gyelmesebb lesz ezentúl. Az állomáson, ha látja útitársait szemetelni, igen udvariasan rendre fogja kérni őket. Szinte megfoghatatlan, de valahogy úgy érzem, hogy ez így is fog történni. Nono, ne higgye senki azt azért, hogy én mindenben hiszek! Nem hiszek például a legegysze­rűbb dolgokban. Nevezetese n abban, hogy a sülysápi állo­máson, a vadgesztenyefák alatt az a nevezetes három pad valaha az utazóközönség rendelkezésére fog állni! Vagy talán van valakinek valami e'1 en vél eménye ? Krátky László MOHOB'VIDfKI PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA vili. Évfolyam, i69. szám 1966. JÜLIUS 19., KEDD Csinosítani, bővíteni kellene A pilisi művelődési otthon- ÉS AMIT A KÖRNYÉKÉN LÁTTUNK Közhely ma már arról írni, mennyire megváltozott fal- vaink külső képe — minden település terjeszkedik, új ház­sorok, utcák épülnek, az egész­séges, tágas, nagyablakú házak va’ósággal gomba módra sza­porodnak a peremrészeken — s mindez mindannyiunkat jó érzéssel kell hogy eltöltsön. Mire azonban az ember beér a település magjába, a főtér­re, ez a jó érzés, lelkesedés lecsillapul, majdhogynem lelo­had. Így jártam én is Pilisen, ahogy végcélomhoz, a művelő­dési házhoz érve, széttekintet­tem. A kultúra hajlélca — mond­juk, s ilyenkor egy-egy falu­ban járva két intézményre gondolr.nk: az iskolára és a művelődési otthonra. Azt már valóban nagyon sok helyen el­értük, hogy az iskola a köz­ség legszebb, legkorszerűbb épülete — ugyanezt azonban lényegesen kevesebb helyen mondhatjuk el művelődési ott­honainkról. Egy csúf, magas tűzfal a fő­téren, ez a pilisi művelődési otthon — kívülről. Belépve a főbejáraton, a kis előtérben korláttal ellátott néhány fok lépcső vezet fel a ruhatárba. Itt már-már elfog egy kis jól­eső érzés: tisztaság, a fogasok az utca felöli bemélyedésben, szemben a falon szép nagy ál­lótükör — mintha egy minia­tűr színház előcsarnokában lennénk! A nagyterem — jelenleg a bútorkiállítás színhelye — már lehangolóbb látvány. Fa­lai piszkosak, igencsak rá­férne a festés! És még vala­mi, amin az ember szeme mindjárt megakad: a falak fel­ső részén körben nagy, széles nemzeti színű csík. — Hazafias érzelmű nép lehet a pilisi — jegyzi meg kajánul az egyik lakberendező fiatalember. Ezért — az enyhén szólva — anakronizmusért dr. Szalai Lászióné, a művelődési otthon igazgatója is restelkedik: — Ez még örökség, így vet­tük át az épületet... azóta nem volt festés. És hogy egy kicsit büszkélkedhessen is, a könyvtárba invitál. I*t van a tőszomszédban, két helyiségből áll, 6837 kötetes, éppen ifjúsági kölcsönző óra van. Bognár Józsefné helyet­tes vezetőt találjuk munka közben, iskoláslányok válogat­nak, böngésznek mindkét te­remben. Az asztalnál két kis­lány egy verseskötetben lapoz­gat. — Szabó Lőrinc: Lóri óriás lesz c. versét keressük — mondja Szabó Ibolya, s hogy miért? Mert hallottuk a kul­turális seregszemlén szavalni, s most ő is meg akarja tanul­ni. — Az édesapja tevékeny színjátszónk — szól csendesen dr. Szalainé. Aztán felhívja a fi­gyelmemet arra, hogy a fala­kon elhelyezett színes réz­karcok — vagy hat-nyolc is van belőlük a két teremben — helyi születésű és helyben is lakó festőművészük, Török András alkotásai. Ez ügyben az elismerés a pilisi tanácsé — ők vásárolták a könyvtár szá­mára a képeket. Újra belépünk a főbejáraton, de most egy hátsó ajtón át az udvarra értünk. — Valamikor szabadtéri színpad volt, nem­rég szereltük le a világítási hálózatát — mondja némi nosztalgiával dr. Szalainé. — Nem fizetődött ki, nem is telt az üzemeltetésre a költségve­tésből. Biztosan így ésszerű, de azért valahogy jobban repesne a szí­vem, ha nem egy elhanyagolt, poros udvaron vezetne keresz­tül az utunk. Két hatalmas, málladozó szobor is maradt itt a régmúltból az udvart körül­ölelő .díszlethatású, sűrű lom­bú fák alatt. Az épület másik szárnyé­hoz érünk: itt van a művelő­dési otthon igazgatójának iro­dája. Bekukkantunk egy pil­lanatra: valóságos kis lakó­szoba tv-vei, sok modern, szí­nes ülőalkalmatossággal — ugyanis klubszobának is hasz­nálják. Szemben egy kis terem: a zeneiskolások birodalma, 50 hallgatóval, Madari Gergely zenetanár vezetésével naponta gyakoroltak s igen szép ered­ményeket értek el. Aztán két terem, amely ugyanarra a folyosóra nyí­lik: a fiataloké. — Nagyon hiányzik mind­kettő a művelődési munkál oz, de talán jövőre megoldódik e • a gondunk is: a könyvtár épületbe költözik, helyébe p.?- dig a KISZ — bizakodik ez igazgató. Beljebb van még egy helyi­ség, a színjátszóké, de a né­met nyelvórákat is itt tart­ják. Aztán kilépünk ismét az, udvarra. S hogy ‘ ne kelljen kerülőt tenni visszafelé, a Rá­kóczi utca felőli kijáratát vesz- szük igénybe. Ám ez nem olyan egyszerű, annak elle­nére, hogy csak pár lépés­nek tűnik. Egy ingadozó lép­cső, innen pedig egy mere­dek emeUcedŐTŐl kell lefutni. — Valóban futni kell, any- nyira meredek! — s máris az utcán vagyunk. Hát __ilyen­k or még csak mulatságos, de télen? Sárban, hóban, ól­mos esők idején? (Hej, KISZ- esek, fiatalok, pedig csak egy ásó, egy kapa meg egy kis le­lemény kellene hozzá, hiszen láttunk már mindnyájan olyan lépcsőt, ami földből van.) Ennyit láttunk — s talán túlságosan sokat szenteltünk a külsőségeknek. Hiszen a művelődési házban a mostani körülmények ellenére is — tartalmas munka folyik. Ezt bizonyítja, hogy még a nyári holtszezonban is telik lelke­sedésükből arra, hogy a szomszédos Monori-erdőn ven­dégszerepeljenek egész estét betöltő daljátékkal, a Zeng az erdővel. Fogarasi Olga 'JTan ties ti i»».<>• t tartanak ma Bényén 19 órai kezdettel. Napirenden: az első félévi felvásárlási terv tel­jesítéséről szóló beszámoló, a község művelődési koordi- nális tervének megtárgyalása és egyéb ügyek. Vb-ülést tartanak 14 órakor Ecseren. Napirenden: a NECS munká­ja, a tanács végrehajtó bi­zottságának munkája és tá­jékoztató a tsz munká já­rói. Gombán 8 órakor, Káván 14 órai kezdettel a tanácsülés anyagát tárgyalják. Mendén 14 órakor a járási komplex vizsgálat anyagát, a munkaerő-gazdálkodás, a fel­vásárlás helyzete szerepel a napirenden. Vecsésen fél ki­lenckor a fiatalkorúak és ál­lami gondozottak helyzetéről és a felvásárlási tervek telje­sítését beszélik meg. HÍREK — Járásunkban több mint tízezer holdon aratták le a ga­bonát, s mintegy 600 holdon húzták le és rakták kazalba a szalmát. — A bényei Népfront Tsz- ben eddig mintegy 180 mázsát szedtek le málnából, ami az előirányzott terv háromszoro­sa. — A gombai Uj Élet Tsz­ben megkezdőd et az öntözés 25 szórófejjel. Ezzel a beren­dezéssel 200 hold kukoricát öntöznek. Mezőgazdasági mozaik a monori Kossuth Tsz-ből Nem régen arról adtunk hírt, hogy a londoni állatvédő í egyesület megrendelésére — és a londoni papagájok ré­szére — bugás kölest ter­melnek kísérletképpen a tsz- ben. A köles szépen fejlő­dik, s a napokban végezték el a második sorközművelé- sét. Az új telepítésű szőlő tám- berendezéseit a napiokban kapták meg. Ebben az évben 30 hold szőlőt látnak el tám- berendezéssel. A tehenészetben a takar­mányozás költségei csökken­nek, mert a vizes területe­ken nőtt zöld füvet etetik az állatokkal. A fű önköltsége nulla, hiszen sem elvetni, sem megművelni nem kell, vi­szont az állatok nemcsak szeretik, hanem jól tejel­nek tőle. Tizenhárom liter a fejési átlag. Az állattenyésztés legfris­sebb hírei: a monori Uj Élet Tsz-től megvásároltak tíz darab vemhes üszőt, ösz- szesen 100 ezer forintért. Végül valamit a közeljö­vőről: augusztusban 24 darab exportmarhát adnak át. (d) MAI MŰSOR Mozik: Gyömrő: Vihar Ázsiában. Mag­lód: örök megújulás. Monor: Ki­rálylány a feleségem. Pilis: Foly­tassa Kleó. Tápósüly: A milady bosszúja. Üllő: Werner Holt ka­landjai. Vecsés: Üzlet a korzón. Gyengén játszott a vecsési tizenegy Ceglédi Vasutas—Vecsés 3:2 (1:2) Csak körülbelül?... Vecsés. Vezette: Viczián. CVSE: Hamza (Bodnár) — Cseh, Csontos, Császár (Koz­ma) — Józsa, Tóth (Darázs) — Csurgat, Kökény, Liptai, Pin­tér (Dani), Markó. Vecsés: Bogár — Molnár, Trasszer, Csernyi (Skribek) — Tóth, Kiss, Kari, Szűcs, Schu­bert, Kalász, Szökolyai. szerezte a ceglédi együttes. Csurgói elé pattant a labda, és a fiatal ceglédi gólzsák nem hibázott. A találkozón mindkét együt­tes játéka csalódást keltett. A vecsésiek csatársora fantázia nélkül játszott. A ceglédiek második félidei játéka alapján megérdemelten nyertek. Megint panaszkodik a mag- lódi vásárlóközönség. És megint jogos a méltatlankodás. A ke­nyérről van szó. Amelyből mindenkor elegendő mennyi­ség áll rendelkezésre, s amely­nek súlya egyre csökkenőbb tendenciát mutat. Az egykilós fehér kenyérnél kezdjük. Az ember bemegy az üzletbe, kér egy ilyen egész veknit. Természetesen itt nincs szükség mérlegelésre, minthogy szabott súlyról, 1 kg-ról biztosít bennünket a sütőipari vállalat. Hiszünk a címkének, s azonnal fizetjük is ki a három forint hatvan fillért. Odahaza aztán — csak úgy utólagosan — megmérjük a kenyeret, amely a legszeren­csésebb esetben öt de­kával kevesebb. Megteszik ezt egy másik helyen is, ahol már kilenc deka a különbség. Tudunk súly- hiányrekordról is: az egyki­lósnak nevezett kenyér nyolc­vanöt deka volt. Arra nem volt még példa itt, hogy a kenyér 101 dekás lett volna. Megszabott ára van a kilós kenyérnek. A 3 forint 60 fil­lért tehát feltétel nélkül kell kifizetni. Mi azonban feltéte­lezzük, hogy az illetékes sütő­ipari vállalat nem éppen az előírás szerint készíti a kilós fehér kenyereket! Különben nem szabadna előfordulniok ezeknek a bosszantó súlyhiá­nyoknak. Aztán itt egy másik észrevé­tel. Az ember bemegy az üz­letbe, kér negyed vagy fél kiló kenyeret, amelyet az el­adó nagy gyakorlattal szel le az egész kenyérből. Hihetetlen gyorsasággal mérlegre helye­zi azt, és a skálamutató máris kimozdul a kívánt súlymeny- nyiség irányában. A vásárló még nem is látta pontosan, hogy mennyi, de a fizetendő pénzösszeg már ki is van szá­mítva! Odahaza aztán — csak úgy utólagosan — megmérjük a kenyeret, amely a legszeren­csésebb esetben öt dekával kevesebb. Másutt még ennél is nagyobb a hiány! Az lehetne felületes véle­ményünk: tanulőképesek a mi bolti eladóink. A sütőipari vállalat meg jó tanár. Ennél a gyarkorlatnál aztán ugye mindenki jól jár. A vásárló kivételével! Mielőbb szeretnénk, ha ez a körülbelüli kenyérsúly vég­re pontos, és állandóan pon­tos lenne! Merthogy mit szól­nának a bolti aladók, ha mi, vásárlók egyszer csak úgy körülbelül fizetnénk a kenyé­rért? Velkei Árpád Góllövők: Kalász, Liptai, Schubert, Markó, Csurgat A nagy meleg nagyon sok nézőt távol tartott a mérkőzés­től, és azt kell mondanunk: ez­úttal azok jártak jól, akik nem tekintették meg a mérkőzést. Bosszantóan sok hibával ját­szott mindkét együttes. A ha­zaiak az I. félidőben egyen­rangú ellenfelek voltak. A 15. percben Kalócz húszméteres lövését Hamza, a ceglédi kapus beejtette a hálóba. Csak a 30. percben tudott az NB II-es vendégcsapat Liptai révén egyenlíteni. A hazaiak még- egyszer erősíteni tudtak, és a fiatal Schubert egy kiugrás után "gyesen gurított a kapu­ba. 2:l-es vecsési vezetéssel zárult a félidő. A TI. félidőben kidomboro­dott a ceglédi együttes na­gyebi tudása. Egyre-máisra ve­zették gólveszélyes támadásai­kat. Nagy munka hárult a ve­csési védelemre, különösen Bo­gár kapusra. A vecsési csatár­sor nem tartotta a labdát, kö­zülük egy-kettő láthatóan in- diszponáltan játszott. Schubert előtt adódott helyzet, aki fölé- lőtt. Ezzel el is lőtte puskapo­rát a vecsési együttes. A 80 po-cben Markó közelről lőtt a hálóba. A befejezés előtt 2 perccel a győztes gólt is meg­Jók: Császár, Markó, Józsa, illetve Bogár (a mezőny leg­jobbja), Kiss. Szalontai Attila Városi bajnokság a KISZ Kupáért A monori városi bajnokság­ban befejeződött a két csapat selejtező küzdelme. A nyolca döntőbe az „A” . csapatból: KIOSZ, Kefegyár, Újtelep és Vasad, míg a „B” csoportból: Vásártér, Páskom, SE KISZ és Gépjavító csapata jutott be. A döntőbe jutott fenti csa­patok a kiírt felszerelés díja­zása mellett a járási KISZ- bizottság által felajánlott KISZ Kupáért küzdenek. A döntőben eddig már két fordulót lejátszottak. Eredmé­nyek: Vasad—Vásártér 1:1, Üjtelep—Kefegyár 4:3, KIOSZ —Gépjavító 7:0, SE KISZ— Páskom 1:0. A bajnokság állása: 1. SE KISZ 2 2 _ _ 7 : 0 * 2. KIOSZ 2 2 ____ 11: 2 5 3. Vasad 2 1 1 — 4:2 ■: 4. Üjtelep 2 1 1 — 5: 4 5 Vásártér 2 — 2 — 2:2 2 6. Kefegyár 2 — — 2 4:7 i) 7. Páskom 2 — — 2 2: 5 0 8. Gépjavító 2 — — 2 0:13 ű

Next

/
Oldalképek
Tartalom