Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-19 / 169. szám

rtsi MECYhi K-ffiirítm 1966. JÚLIUS 19., KEDD Forog az idegen, - illetve a jó barát AUGUSZTUS ELSEJEN Megy a levél Szelicére — Egy levelet... ha volna szíves, elnök elvtárs, megcí­mezni ... Szelicére ... Az atyafi félszegen topog, szemmel láthatóan zavarja a jelenlétem. Még majd azt hi­szem, hogy írástudatlan! Pe­dig egészen másról van szó: külföldre megy a levél, Cseh­szlovákiába. S ha sokan ér­tenek is Tárnokon szlovákul, más dolog a beszéd, s megint más a szlovák helyesírás ... Brandeis Alfréd vb-elnök nem kéreti magát: már rója is a sorokat a borítékra. Meg­hívás van a levélben, hadd jusson el mielőbb. — Az elnök elvtárs honnan tud szlovákul? — Odavalósi vagyok, ma­gam is Szelicén születtem. — Gondolom, nem lehet vé­letlen, hogy a tárnokiak ép­pen a tanácselnök falujabe- liekkel kerültek közelebbi ba­rátságba. — Csakugyan nem az: a kapcsolat hivatalos úton kez­dődött, a két községi tanács és a két termelőszövetkezet vezetői között. Három éve já- rogatunk egymáshoz, ismer­kedni, tapasztalatokat gyűj­teni. Közben — amint ez már lenni szokott — az ismer­kedés barátsággá mélyült, s kiszélesedett. Idén nyárra há­rom csoportot is várunk, az első 23-án érkezik. Háromna­pos víkendre jönnek, amibe egy balatoni kirándulás és egy budapesti városnézés is belefér. A következő csoport augusztus elején jön, a har­madik pedig — híven a ha­gyományokhoz — az alkot­mány ünnepére. De nem hiva­talosan is egyre érkeznek a vendégek, s a mieink is men­nek. Méghozzá szívesen: jó barátok várják őket odakinn... ny. c. Helyzetkép Nagykovácsiról A községet bé- fcés, önérzetes emberek lakják. Büszkék, mikor azt hallják hegy- koszorúzta fa­lujukról: kis Svájc. Büszkék virág­zó közös gazdasá­gukra, takaros művelődési ottho­nukra. örülnek egy jó kezdemé­nyezésnek. Hálá­sak az új presszó­ért is. Ugyanakkor ér­zékenyek, ha mél­tatlanság éri őket. Évek óta a KPM-re nehez­telnek. Gidres,- gödrös az út. Már Csanádi elvtárs is intézkedett. De a'z útjavítók csak azokat a gödröket takarták be, aho­va legalább egy ember belefért. A kis gödrök ma­radtak. Azóta nő­nek. Kirázzák a bejárók lelkét. Kérés a KPM- hez: Küldjétek Nagykovácsiba anyagot, hogy az útkaparó javít­hassa az utat. De más kozme­tikára is szükség van: A népbolt már régen tatarozásra szorul, valóság­gal a kályhacső tartja a mennye­zetet. Sajnos — vélekednek a nagykovácsiak — a kereskedelem csak a Dunaka­nyarra áldoz. Ott van a kocsmájuk: szutykos. Ami ilyen helyiségben nem lehet ven­déglátós, csak vendégriasztás. A tanács több­ször kérte a ven­déglátóipart. Le­gyenek tekintettel a község igényei­re, korszerűsítse­nek. Minden ma­radt a régiben. Pár hete a ta­nács megunta a vendéglátóval va­ló huzavonát — étkezdét nyitta­tott a községben. Egy helyi sza­kácsmester nevé­re iparengedélyt szereztek. A Ba- ráth család ottho­nát bocsátotta az étkezők rendel­kezésére. A csa­ládias, tiszta kör­nyezetben, az íz­letes ebédnél ta­lálkozik tanácsi dolgozó, turista, tsz-tag. Baráth Györgyné, a házi­asszony annak öräl a legjobban, hogy már reggel kopognak a bá­nyászok: pohár kakaót kémek, féldeci helyett. Csak dicsérhet­jük a tanács lele­ményét: Azokról is gondoskodtak, akik éppen nem capingeznek, de murvát termel­nek, szenet fejte­nek, könyvelnek, vezetik a tsz-t, formálják a falu életét. Galgóczy Imre Megjelent a Jelenkor balatoni száma Júliusban — hagyományo­san — balatoni számmal je­lentkezett a pécsi Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat. A külsejében is ízlé­sesen, gondosan szerkesztett szám gazdag szépprózával, szép versekkel, számos érté­kes tanulmánnyal és kiváló illusztrációkkal idézi a Bala­tont A szépprózai írások közül kiemelkedik Déry Tibor jegy­zete, Granasztói Pál önéletraj­zi írása, a Vallomás és búcsú kiadatlan anyagából és Ber­tha Bulcsú balatoni témájú elbeszélése: A Channel legen­da. A balatoni útirajzok so­rában Antalffy Gyulának a Bakony vidékéről, Lipták Gá­bornak pedig Keszthelyről szóló írását olvashatjuk. A gazdag versanyagból Be­de Anna, Bihari Sándor. Csorba Győző, Pákolitz Ist­ván, Szabó Lőrinc, Szepesi Attila és Váci Mihály költe­ményei kelthetnek érdeklő­dést. Csorba Győző „Fordított kígyó”-ja az utóbbi évek leg­szebb szerelmi költeményei közé tartozik. Az Élet és Kultúra rovat­ban Takáts Gyula a Nagybe­rekről írt finom lírával át­szőtt. saját rajzaival illuszt­rált szociográfiai jellegű nulmányt, Gertig Béla pedig a Balaton idegenforgalmának fejlődéséről nyújt áttekintést. Két érdekes, igényes irodal­mi riporttal zárul a rovat: Bertha Bulcsú Bartha László­nál, Thiery Árpád pedig Lip­ták Gábornál tett látogatásá­ról számol be. A Mérlegen rovatban olvas­ható Tüskés Tibor Táj és köl­tészet című gondolatébresztő tanulmánya, amely egyben a most készülő dunántúli lírai antológia előszava lesz. A balatoni Jelenkor szín­vonalát értékes és szép képző­művészeti illlusztrációk eme­lik. A félívnyi műmelléklet­tel növelt számban Bartha László, Borsos Miklós, Egry József, Ferenczy Béni és Martyn Ferenc grafikái és festmény-reprodukciói kap­tak helyet. A balatoni jelle­get ízlésesen jelző külső bo­rító Lantos Ferenc festőmű­vész munkája. Különleges virágnap Két hét múlva, augusztus 1-én megrendezik a már ha­gyományos különleges virág- nap>ot. A VIRÁGÉRT üzletei­nek kirakataiban rövidesen megjelennek a feliratok mint­egy figyelmeztetésül azoknak, akik ezen a napon ugyanúgy küldhetnek illatos üdvözlő csokrokat a már elmúlt, s el­felejtett név- és születésna­pokra, mintha azt időben tet­ték volna. Az augusztus 1-én vásárolt, megrendelt virágot díjmente­sen szállítják a megadott cí- $ __1---- ö m ekre. Ut a mocsárban Hamuutakat készítettek § Szovjet-Esztország mocsárvi- $ dékén. Felfedezték ugyanis, § hogy a porszerű palahamu $ olyan tömör takaróréteget hoz"\ létre, amely még a nehéz autó-§ kát is megbír ja. Féléves kisér-$ letek igazolták a hamuutak* kitűnő teherbírását. A BOSZORKÁNY Svéd—francia film Régi film került most vá­szonra a Filmmúzeumban, de nem akármilyen régi film. Ko­ra tíz év, márkája az a világ­siker, ami az 1956-os bemuta­tót kísérte. A boszorkány iga­zi sikerfilm volt minden te­kintetben. A romantikája, a természetfényképezése éppen úgy fogalommá vált, mint ahogy divat lett akkor a bo­szorkányfrizura is, Marina Vlady hajának mintájára. Most megint itt van — i és egy kicsit megöregedett. Per­sze a valóságban a nézők öre­gedtek, de a tény, hogy meg­nőtt a korkülönbség, nem vá­lik a film előnyére. Pedig nem könnyű eldönteni, hogy mi változott. Ma is hatásos a ro­mantikus történet a messzi északra került fiatal mérnök­ről, aki a természet vad leá­nyába, a „boszorkányba” sze­ret, és akinek a szerelmét a szűkagyú, buta, babonás falu változtatja tragédiává. Hatá­sosak a szép felvételek is a ridegen szép északi tájról: a hegyekről, fenyvesekről, a hi­degvízű kis tavakról. Most is megkapó a film lírája, és meghökkentő a misztikusan furcsa légköre. Szóval meg­van benne minden. Mégis mintha a hatóerő, a nézőre gyakorolt varázs kopott volna meg, csökkent volna az eltelt idő alatt. Tárgyilagosadban, kevesebb rajongással nézzük és egy kicsit, csalódunk. Félre­értés ne essék, A boszorkány ma is jó film. Andre Michel- től, a rendezőtől és méltó segí­tőjétől Marcel Grignontól, az operatőrtől ezt nem lehet el­tagadni. Csak éppen, ha ma­gunkban összehasonlítjuk a hírével, méginkább az emlé­kével, akkor érezzük a ki­emelkedőnek a hiányát, azért vált ki hiányérzetet. Az egyetlen, ami nem hogy csalódást nem kelt, de az új­rafelfedezés örömétől kétsze­res élménnyé nő, ez Marina Szomjúság LEVEL FONYODLIGETROL 44 Ötszáz „Pest megyei a nyári városban 67 liáz — 120 lakos — 100 üdülőház — Napi 8000 üdülő A Déli pályaudvaron sze­merkélt az eső. Hideg szél csapott be a vonatba, a le­eresztett ablakokon át. A minden eshetőségre számítók előkotorták bőröndjeikből a meleg pulóvereket, az opti­misták — az osztrák időjá­rásnaptár ismerői — dide­regtek. Reményüket azonban nem adták fel. Székesfehérvárnál megfor­dul az idő — bizonygatta az egyik „naptárismerő”. S va­lóban az István király sír­ját őrző város után felsza­kadtak a felhők. Fonyódlige- ten víz fröccsent lépteink nyomán az állomás peronjá­GODOLLO BŐVÜL A „20-AS •>r> (Tudósítónktól) Gödöllő legnagyobb boltja a 20-as számú Népbolt. A Vác és Környéke Élelmiszerkiske­reskedelmi Vállalat e legna­gyobb üzlete azonban kinőtte önmagát. Évi 18,6 millió fo­rintos tervet teljesít mostoha körülmények között. Az önki- szolgáló üzlet áttekinthetősége nincs biztosítva, s mivel alka­lom szüli a tolvajt, sok itt a társadalmi tulajdon elleni vétség. Ez év III. negyedében meg­GÓLYAUDVAR A BARANYAI KOMBÁJNOK KÖRÜL Különös társaságban arat­nak a baranyai kombájno- sok: gépeik körül egész „gó­lyaudvar” alakult ki. A gabo­naföldeken ugyanis rengeteg a mezei pocok, eddig azon­ban eltalcarta őket a magas ta- j vetés. Most, hogy a kom­bájnok letakarítják a táblá­kat, egyszerre előtűnnek a rágcsálók. Az élelmes baranyai gó­lyák ezért csatlakoznak a kombájnokhoz — nyomukba szegődve összeszedik a tar­lón riadtan futkározó poc­kokat. Egy-egy gép körül gyakran 10—15 madár is lé­peget, s egyáltalán nem za­varja őket az ember közelsége és a kombájnok, teherautók dübörgése. A gólyák nagy­mértékben segítenek a nö­vényvédő szolgálatnak, hiszen egy-egy gólya naponta átlag egy-két kilogramm kártevőt fogyaszt el. kezdődik az üzlet átépítése. Megnagyobbítják a népboltot. Eddig a göngyölegek, ládák, üvegek, oly sok helyet foglal­tak el a boltban, hogy emiatt nem tudtak zöldárut árusíta­ni. Miközben Aszódon és Kis- tarcsán kapható volt a palac­kozott bébitej, Gödöllőn nem. A kenyér- és zsemleellátást sem tudták zökkenőmentesen lebonyolítani. Mindezek a hiányosságok megszűnnek a bolt korszerű­sítése után, sőt az üzlet még egy 8 méteres csemege hűtő­pultot és egy két és fél mé­teres mirelitvitrint is kap. Emellett az „új” boltban még a meleg kolbász és lángos árusítására is biztosítanak he­lyet. Csiba József Divathóbort Háztáji majmok Amerikában most az a di­vat, hogy a nők kis majmocs­kákat vásárolnak, s azokat dé­delgetik gyermek helyett. A statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban „a ház­táji majmok” száma már elér­te a 750 ezret. ra terített homok alól, de az utca aszfaltja már olyan for­ró volt, hogy átsütött ci­pőnk talpán. Ezen a „turnus­váltó” pénteken délután mégis csak a bátrabbja me­részkedett be a Balaton ha­ragoszöld hullámaiba, a Pest megyei Tanács üdülőjébe ér­kezett vendégek közül. A hű­vös szél, a hideg esőcseppek, s a Fonyód felett robbanó — vihart jelző rakéta hamar ki- .parancsolta őket is a vízből. ★ Az idei üdülési szezon jú­nius 10-én kezdődött. Két­hetenként váltják egymást a megyei, járási, városi és köz­ségi tanácsoktól ide beutalt üdülők, csaknem ötszázan ezen a nyáron. Az első „tur­nusban” 47-en, a másodikban 77-en voltak. A harmadik turnus, ez a mostani — ugyan­csak 77 tanácsi dolgozónak nyújt kellemes pihenést a Balatonnak ezen a csendes déli partján. Családosok va­lamennyien, egy-két-három gyerekkel. Több férj önma­gával ékelődve „dicsekszi”, hogy a „felesége jogán” van itt, minthogy a felesége tiszt­viselő a tanácsnál. Itt vannak néhányan a megyei tanács­tól, Szentendre, Vác városi, a nagykátai, a ceglédi, budai járási tanácsoktól. S itt üdül vendégként egy német tanár- házaspár az NDK-ból, meg öt lengyel vendég Krakkó néptanácsától. ★ Fonyódligeti üdülésem első napjaiban mindjárt egy élet­bölcsességgel lettem gazda­gabb. Eddig magam is azt hittem, hogy az üdülő ember időmilliomos. Ez tévedés, amit már ebben az üdülési sze­zonban el kell oszlatni. A Balatonon üdülő ember nem ér ró semmire, amit — mondjuk — a munka hétköz­napjaiban szíves-örömest meg­tenne, s ami munkája közben vagy napi szabad idejében ér­dekelné is. Az üdülő ember szabad ideje — ami az alvás és étkezés után megmarad — nagyon be van osztva. Ha egyáltalán be tudja osztani. Menrvi ideig lubickoljon a mindig hullámzó Balatonban s mennyi ideig sütkérezzen a vízparton? Idő kell a sakk­ra is, a kártyára is. Ha hor­gász, akkor a kora reggel és az alkony óráit ez a szenvedélye ragadja el. Mindent egybevet­ve: ezt a balatoni két hetét annyira leköti a pihenés, a ki- kapcsolódás, hogy nem ér rá például megismerni azt a he­lyet, ahol üdül — Fonyódlige- tet. Pedig sok érdekes meglepe­tést tartogat ez a kis „nyári város” annak, aki ismerkedni akar vele. Nem is kell különö­sebben törnie magát, csak ép­pen egy olyan emberrel kell összetalálkoznia, mint Sík Jó­zsef tanácstag, akinek agyá­ban van felírva minden, ami erre az üdülőhelyre jellemző, múltjára, jelenére s talán a jövőjére is. ★ Fonyódligeten — mely csak egy része az innen három ki­lométerre levő Fonyód község­nek — naponta átlagosan nyo’cezer ember él — az üdü­lési szezonban. De hány „ál­landó lakója” van ennek az üdülőhelynek? Nem több, nem kevesebb, mint százhúsz. Fő­ként nyugdíjasok és néhány fiatalabb család, s háromne­gyedük — nő. Ez a 120 ember 67 lakóházban lakik. Az utób­bi tíz évben viszont mintegy ezer víkendház — pontosab­ban: villaszerű nyaralóház épült. Gazdáik: az ország min­den tájáról s minden foglalko­zásából. Tizenhét villa tsz-to- got vall gazdájának. Akinek pedig nincs saját villája, 20— 40 forintért vehet bérbe egy- egy szobát naponta. S ha épí­teni támad kedve, gazdátlan telkek is adódnak, de már nem a tóparton. Ahogy vége van a szezon­nak, elcsendesülnek az utcák. Becsuk az egyetlen földműves­szövetkezeti vendéglő, a zöld­ség-gyümölcsből t, az önkiszol­gáló csemegebolt, csak egyet­len vegyesbolt van nyitva té­len is. Elmegy a fodrász, meg­szűnnek a cukrászdák, nincs itf egy villanyszerelő, egy sza­bó. mindenért Fonyódra kel! menni, oda jár iskolába a né1 hány gyerek is autóbusszal -1 rr. dja Sík József tanácstag. Ferencz Lajos < I Vlady játéka. 18 éves volt az' orosz származású, egykori pá-; rizsi táncosnő, amikor elját-; szotta A boszorkány címszere-' pét. A film műfaja fiatal ko-t ra ellenére sem volt már is-5 meretlen számára, sőt ez volt; már a 13. filmje. A boszor-; kány Marina Vladynak — sze-$ rencsétlen szám ide vagy oda $ — világsikert hozott, s te-$ gyük hozzá rögtön: teljesen!; jogosan. Érdekesen szép arcá-1 val, finom játékával egyszeri- •! ben világsztárrá nőtt, s ami 5 még ennél is több: kiérett mű- $ vésszé, nagy színésznővé. ^ Elek János í ____________________________ ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom