Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

yállomás a szülővárosról Ma nyílik Prohászka József kiállítása a Kossuth Múzeumban A Kossuth Múzeumban ma délelőtt 11 órakor nyílik Prohászka József kiállítása. A név ismeretlen, pedig tu­lajdonosa itt született és hosszú évek hivatali teendői­vel terhes napjai után ide tért vissza, hogy Ősz utcai la­kásának falát teleaggassa meglepően fiatalos, modern vásznaival. Hivatali zöld pa­píron hosszan sorakoznak a művészeti bizottság által jó­váhagyott képek címei és a múzeum földszinti termében — a művészhez hasonló — szerény csendességben függ­nek a bemutatkozást váró mú­zeumban 1962-ben rendezett kiállítás már nagy sikert hoz. És most itthon van, szülővá­rosát köszönti első hazai, me­rész technikát, új gondolato­kat tartalmazó képeivel. Is­merős tájak, házak, virágok, emberek rajzolódtak élmény- nyé és mondanivalóvá az ecset nyomán. Hat évtized művészi álmainak megvaló­sulásai ezek. A nem végleges, de határozott irányú művészi út határkövei. Színei élénkek, témái frissek, változatosak és — ceglédi szemmel — külö­nösen modernek. Az alföldi festészet nagyjainak méltó Cegléd télen vek, az utóbbi két év ered­ményei. 1917-től, alig, hogy kibo­csátotta a város gimnáziuma Prohászka Józsefet, a katona­élet három szomorú esztende­je következett, majd a mű­egyetemi, iparművészeti fő­iskolai évek. Az élet 1933-ban kezdődik számára. Építészeti hivatalok sora követi egymást — és sehol az álmodott és tervezett festészet gyönyöre. Az ellopott percekben csupán néhány vonal és vázlat szüle­tik. A kemény munkától ter­társa, munkájuk folytatója Prohászka József. Most, hogy köszöntjük a bemutatkozó művészt és ol­vasóink figyelmébe ajánljuk a Márky Péter, járási népmű­velési felügyelő által meg­nyitott kiállítást, sietve je­gyezzük meg, hogy ezzel új lapot nyitunk a város kép­zőművészeti életében. Mara­dandó élményt azonban csak annak fog jelenteni ez a ki­állítás, aki azonosulni akar — és azonosulni tud a művész látásmódjával, és meg akarja Tél a tóaljban hes idő nem engedett többet. Az újabb háború után megint felépült már az ország, ami­kor a vásárhelyi és szegedi évek alatt — képzőművész kö­röket látogatva — vászonra kerülnek az első, a különböző megyei tárlatokon bemutatott képek. A környező, szürkén gomolygó világ témáinak rea­lisztikusan fogalmazott ábrái ezek a képek. Ezután egyre nagyobb lendülettel szabadul ki a hétköznapok gondjaiból. Felesége halála, a nyolc gye­rek gondja sem tántorítja ei a lassan már egyedüli élet­örömet jelentő festéstől. Most. nyugdíjas napjaiban pedig az élmények egyre modernebb megfogalmazású vásznait öle­li szobájában a barna, kopott íestőállvány. A vásárhelyi mú­érteni a kor nyelvén közölt mondanivalóját. (Tárlatok szá­zain, művészeti cikkek soka­ságán, állandóan ébrentartott képzőművészeti érdeklődés­sel kell nevelnie mindenkinek saját látáskultúráját, hogy teljes értékű legyen egy-egy kiállítás adta élmény, s meg­győzően alapos legyen a bí­ráló szó.) Prohászka József most be­mutatásra kerülő munkássága korántsem tökéletes és kifor­rott, de a piktura őszinte alá­zata, szerénysége és a most megmutatkozott tehetsége biz­tosítéka a további, felfelé íve­lő művészi pályájának. — i — n — UJ CIGARETTÁK A dohányipar idei gyárt­mányfejlesztési terve néhány újdonságot ígér. Finom do­hánykeverékből készítenek majd két-háromféle gyengébb cigarettát. Ezek a cigaretták hosszabbak, karcsúbbak lesz­nek a mostaniaknál. A filte­res változat füstszűrője 30 izázalékkal nagyobbodik, s ■,v szűrőképessége is növek- Lik. Az újfajta cigaretták recept­jét összeállították, nevük egyelőre még nincs. — A Ceglédi Vendéglátó­ipari Vállalat cukrászata naponta 350 kilogramm fagylaltnak való alapanya­got szállít a cukrászdák és presszók számára; a mozgó, utcai fagylaltárusok napon­ta 180—200 kilogramm fagy­laltot hordanak szét. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Élelmiszerboltok, mikrobüfék a ceglédi üzemekben A Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat szinte a város minden nagyobb üzemében, — többek közt a kórházban is kihelye­zett élelmiszerárusító pavi­lont tart. Ezek az árudák igen sok segítséget, könnyítést je­lentenek elsősorban a műsza­kokban dolgozóknak. X. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 19Ö6. JÚLIUS 17., VASÁRNAP MÁR ORSZÁGOS 3ÍOZGALOM Harminc liter vér Satkaötven önkén tes jelcntkcsö a Mn jns M. Ruhagyár ceglédi telepén Nincs olyan hét, hogy vala­melyik napilap ne adna hírt az országban folyó, életmen­tést, gyógyítást segítő akció­ról, a véradómozgalomról. Nagyobb településeken vér­adónapokat, heteket tartanak — mint például legutóbb Szombathelyen, Dunaújváros­ban, Kecskeméten.. Cegléden még ugyan nincs kialakult, rendszeres, nagy mozgalma a térítésmentes véradásnak, de alkalmanként egyik- másik üzemben, mun­kahelyen megtartják — éven­te egyszer — a véradónapot. A vér életet mentő tulaj­donságáról egyre többet hal­lani. Nemcsak vérátömlesz­tésre használják fel, hanem mintegy harmincféle gyógyszert készítenek belőle, — többek közt az újszülöttek halandóságát jelentősen csök­kentő gamma-globuiint. Az égési sebekkel kórházba kerü­lők és vérátömlesztésre szoru­lók számára a vérplazmát használják fel. Ma már szin­te minden nagyobb műtét után infúziót kap a beteg, és nem gyógyíthatatlan a vérzé­kenység a homofiüa sem. A Május 1. Ruhagyár ceg­lédi üzemébe is évente egy­szer kivonul a kórház véradó­állomásának egészségügyi cso­portja. Legutóbb most rendez­tek az üzemben térítésmentes véradónapoi. Az akció ered­ményesen zárult. Egyre több ember érzi lelkiismereti köte­lességének, hogy önzetlenül adott három deci vérével az életeket mentő akcióba kap­csolódjék. Ez alkalommal az orvosi rendelőt alakították át vérvé­Iríják a szúnyogokat és a legyeket a Húsipari Vál­lalat környékén levő mocsa­ras részen, a Fürdőszél és a Gyep utca által bezárt terüle­ten. Kéthetenként mérgező vegyianyaggal permetezte1; a városi tanács egészségügyi osztálya. teli hellyé az üzemben, tizen­két óra hosszára. A két műszak dolgozói közül százötvenen jelent­keztek önkéntes véradó­nak. A nap befejeztével mintegy harminc liternyi életmentő vérrel tért vissza az egészség- ügyi csoport. Hamarosan ilyen kihelye­zett élelmiszerárudát nyitnak a szűcstelepi Cipőgyárban is. Az új bolt berendezése, el­látása napok óta folyik, és hétfőn reggel ajtót nyitnak a vásárló dolgozók előtt. Meg­oldódik a cipőgyári munká­sok egyik problémája: élel­miszereket, felvágottfélét, hű­sítő italokat, édességet és pék­árut vásárolhatnak akár tíz­óraira, akár azért, hogy mun­ka végeztével háztartásbeli gondjukat egyszerűsítsék. Az új, kihelyezett élelmi­szerrészlegben egy korszerű kávéfőzőgép is helyet kapott, és hamarosan azt is üzembe helyezik, hogy a.z itt dolgozók kávét is fogyaszthassanak, mint ahogy ^ bármelyik kor­szerű üzemi büfében, kis élelmiszerboltban szokásos régóta. Megkerüli ers igfgtsi testvér Az élet néha nem fukarko­dik a tragédiákkal. Van aki­nek bőven kijut. Különösen szomorú, mikor családokat, testvéreket szór szerteszét az élet Nem egyszer, nem is tíz­szer fordultak a városi ta­nács illetékes szerveihez, vagy a Vöröskereszthez apák, gyer­mekek, testvérek — húsz, hu­szonöt év távlatából keresve, kutatva egymást. A legna­gyobb erő hajtotta őket min­den esetben: a szeretet — a valahová, valakihez igazán tartozni akarás. Nemrég egy levelet hozott a posta: valaki N. I. nevű, ne­velt fia nevében érdeklődött, hogy hogyan lehetne megta­lálni a fiatalember N. T. ne­vű húgát? Csak any- nyit tudtak róla, hogy a leány 1938—42 körül született, és anyja neve (aki 1945-ben bűn­tény áldozata lett) a leány ne­vével megegyezett. Egy közel 40 ezer lakosú városban bizony nehéz vala­kit megtalálni — hát még ak­kor, ha az illető nő, és az el­telt évek alatt férjhez is me­hetett. Megesik, hogy maga a vé­letlen siet az ember segítsé­gére. Most is ez történt. Az anyakönyvi hivatalban megle­pődve fogadtak. — N. T. nevűt keres?! De hisz egy N. T. épp tegnap járt nálunk! A fivérét keres­te. Vagy jó óra hosszat nyo­moztuk a nevüket, mert a hölgy nem tudta, hogy bátyja mikor is született — újságol­ta a hivatal alkalmazottja. — Sajnos — folytatta — mikor végre ráakadtunk egy N. I. névre, akinek az anyja az N. T. nevet viselte, az érdek­lődő hölgy szépen megköszön­te a segítséget és távozott. A meglepetéstől még arról is megfeledkeztem, hogy az ő asszonynevét megkérdezzem, mert, mint mondta, férjhez ment. Következő állomás tehát a rendőrség. — Igen, N. T. létezik. D ... községben lakik, és most K. S.-né a neve ... Ezek után már indulhatott a levél. Három nap sem telt el. már meg is érkezett K. S.- né. Mikor megtudta, hogy az öccse megkerült, váratlanul elkomolyodott az arca. Csak nincs mégis valami baj? Vég­re megszólalt. — Nincs baj, csak nagyon nehéz helyzetbe kerültem hir­telen. Hisz én évek óta levele­zek állandóan egy N. I. nevű fiatalemberrel, akivel a Vö­röskereszt útján ismerkedtünk össze. De tudtam, nem lehet ő a testvérem, hisz anyánk neve nem egyezik. — Akkor mégis, miért leve­leztek? — Mert... mert olyan jó érzés volt úgy levelezni, mint testvérek... még ha nem is ő volt az igazi... hát nem furcsa? Most hogyan írjam meg neki, hogy megtaláltam az édes-fivéremet? Egyáltalán, megírjam? ... K - y Tóth István felvétele, Szénsav-meditáció A citromszörp, a narancsszörp — köztudott dolog — enyhén szénsavas üdítő ital. Ez, amit most töltöt­tem a poharamba, abszolút enyhén szénsavas. Mond­hatnám, sehogy- sem. Ráadásul ter­málvízhez inkább hasonlít, mint hűsítőhöz. Citromszörp. Át­látszó, édeskés- savanylcás, forint hatvanért. Cím­kéjén olvasható a bélyegző: nem járt még le a sza­vatossági ideje, alig kétnapos. Az üveg szája ép, fémkupakja is alig akart lejönni. És szénsavasnak kell lennie, mint ahogy a címkéje jelzi. Valamikor ta­nultam, hogy a gáz légnemű és a folyadékokból könnyen, hamar távozik. No, de ennyire ?! Világos: ha a folyadékba keve­sebb gázt töl­tenek, akkor idővel keve­sebbnek kell majd távoznia. Szávai, nem kell mindig a cserebo­garak halhatat­lanságán elmél­kednünk. Azon is lehet esetleg, hogy vajon hol léphetett meg idő előtt az a virgonc szénsav a légmen­tesen, fémmel zárt üvegéből? (—es) A magyaron kívül hét nyelven beszél Mit igényelnek a külföldiek? Az étterem elé külföldi au­tók gördülnek. A járókelők néha érdeklődéssel mustrál- gatják a kevésbé ismert tí­pusú kocsikat. A külföldiek rendszerint a déli időszak­ban és az esti órákban érkez­nek. Reggelig alig néhány kocsi tulajdonosa marad, hi­szen a szálloda nagyon ki­csi. Este kilenc óra lehet. Öszes hajú, sötét ruhás szi­kár férfi fogadja az étterem előcsarnokába érkező idege­neket. Egy holland csopor­tot előzékenyen asztalhoz ve­zet, szól a pincérnek, étlapot fordít, megfelelő ételt segít választani a vendégnek. Né­hány perc udvarias szóvál­tás és már másik társaság­gal foglalkozik. Bokor György új ember a városban. Tol­mács. — Feleségemmel évtizede­ken át jártam a világot. Tánc­művészek voltunk, szerepel­tünk Furópa színpadain, be­barangoltuk Amerikát és Ázsiát. így az iskolában ta­nult német és francia nyelv mellett elsajátíthattam az angol, olasz, spanyol, görög és arab beszédet is. Igaz, ezek­nek a nyelveknek nem isme­rem a nyelvtanát, s olvasni sem tudnék minden szöveget, de a vendégek kívánságát mindig tolmácsolom. — Munkám igen változa­tos. A Kossuth Étteremből gyakran hívnak a Délibáb Cukrászdába, néha a Magyar Étterembe is. Szinte minden percben más nyelven kell be­szélnem. — Rendszerint segítséget kémek az ételek kiválasztá­sában. Ilyenkor legtöbbször valamilyen igazi magyaros ételfélét szeretnének fogyasz­tani. Szívesen adok tanácsot, mivel eddig még mindig elé­gedettek voltak a magyar konyhával. Elmondja, hogy nyugdíja­zása előtt az egyik építőipari vállalat osztályvezetője volt. Most nyugdíjkiegészítésként vállalta itt ezt az állást. Két évig a Royal Szállóban töl­tött be hasonló munkakört. Május óta segíti Cegléden az egyre növekvő idegenforga­lom kibontakozását. — Az ide látogató külföl­diek rendszerint meglepőd­nek, nincsenek ahhoz szok­va, hogy ilyen kisvárosban több nyelven értő vendéglátó kalauzolja őket. Ilyen kül­földön is csak a nagyobb ét­termekben, szállókban fordul elő. Itt jó segítséget nyúj­tok a pincéreknek is, akik nem beszélnek idegen nyel­veken. — Vendégeink az árakkal elégedettek. Dollárban szá­molnak, s gyorsan kiderül, hogy „odaát” egy levest ha kaprának azért a pé. irt, amiért itt kedvükre megebé­delhettek. Amit a szállóvendé­gek hiányolnak, az a fürdő­szoba. ök az általános euró­pai igényeket keresik. — Ezért volna hasznos, ha minél több olyan magánházat találnának a városban, ahol az igényesebb vendégeket is el lehetne helyezni. Kellene még egy emelet a meglevő szállodára, hiszen így sem győzi a forgalmat — mondja. Nagy kedvvel beszél az ide­genforgalomról. Azt szeretné, hogy a vendég, aki csak né­hány órát, esetleg egy éjsza­kát tölt a városban, jól érez­ze magát, s ha folytatja az utazást jó emlékkel gon­doljon vissza. (tamasi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom