Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

Mert az pénzbe kerül... A rossz úton az orvos nagyot bu­kott motorjával. Csattant a jármű, a kormány és láb­tartó a’aposan odaverődött. Sze­rencse, hogy az utasa kipottyant a nyeregből. A szemtanúk ijedten futottak össze. A'z orvosi táska után nyúl­tak, majd az elte­rült motort kezd­ték állítgatni. Az orvosnak véletle­nül sem nyújtott „elsősegélyt” egyi­kük sem. — A teremtésit maguknak, jobban törődnek a motor­ral, mint énve- lem! — mondta savanyú humorral az orvos, aki köz­ben a maga erejé­ből igyekezett talpraállni. — A doktor úr majd csak kikú­rálja magát, de a motor javítása pénzbe kerül —. tromf olt vissza va­laki, miközben a motor kormányát igazgatta nagy igyekezettel. —jz— Az OKISZ Kupa eredményei A Ceglédi Vasipari Ktsz dolgozói igen szépen szerepel­tek július 9—10-én Nagyma­roson az OKISZ Kupa sakk- és asztalitenisz-döntőjében. Mindkét versenyágban elhó­dították az első helyet. Sakk­ban az egész csapat, míg asz­taliteniszben Kudelik Géza és Szűcs István érdemel dicsé­retet. 17-én Cegléden lesz a Békéscsaba—Ceglédi Építő­ipari Ktsz teketalálkozója. He­ves küzdelemre van kilátás. Messze van ugyan még a zár­számadás, de a ceglédi Vörös Csillag Tsz építőbrigádja ilhár szorgosan készül a januári eseményre. Erre az időpont­ra kell elkészülnie ugyanis a tsz művelődési otthonának, melyben — a kulturált szóra­kozást nyújtó helyiségek me! lett — helyet kap a tsz iro dája is. Tomcsányi Sándor felvétele PEST MEGVEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1966. JÜLIUS 13., SZERDA Műsor az irodalomórán J ászkarajenőn: közös tervet készít a művelődési otthon és az iskola & A község ezekben a napok- $ ban csendes. Mindenki a föl- ^ deken dolgozik. A művelődési ^ ház termei, szobái is inkább í csak az esti órákban és a hét- ^ végi mulatságok idején népe- S sednek be ilyenkor nyáron. ^ Katona István, a jászkara- ^ Jenői művelődési otthon igaz- ^ gatója azonban már az új népművelési évad tervvázla- | tát is elkészítette. A sűrűn FÉNYEK Tóth István felvétele ^ gépelt oldalakon kibontakozik ssssssssssssssss/s/ssssss/ssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. Befejezéséhez közeledik a betakarítás a ceglédi Petőfi Tsz-ben Jó szőlő- és burgonyatermés - 5050 forint egy mázsa lucernamagért Kedden délelőtt a ceglédi Petőfi Termelőszövetkezetből elindultak az első búzaszállít­mányok a ceglédi malomba. Csala István, a tsz elnöke adott tájékoztatást a termelő- szövetkezet földjén folyó be­takarítási munkákról. Elmondotta, hogy már az első napon 600 má­zsa búzát szállítottak be a termelőszövetkezet trak­torjai és fogatjai. Még a héten végeznek a búza aratásával. A földeken minden erőgép dolgozik, folyik a szalmalehú­zás, á hordás, a tarlóhántás és megkezdődött a vetés. Le­aratták az őszi árpát és a ro­zsot is. Az őszi árpa nagy ré­sze olyan területre került, amelyen fejlődését a talaj­víz erősen hátráltatta, ezért csak 10—11 mázsás átlagter­mést tudtak elérni. Befejező­dött a rozs aratása is. Másodszor is lekaszálták a lucematáblákat, a széna egy része már kazlakban áll. A termelőszövetkezet lucemama­got is értékesít, amely igen jól jövedelmez, mázsájáért 5050 forintot kapnak. Jó ütemben folynak a növény­ápolási munkák. A kukorica vegyszeres gyomirtása mellett kézbe kerül a kapa is. Nagy gondot fordítanak a szőlő munkálataira is. Befe­jeződött a második kötözés, hatszor permeteztek. Az ígér­kező termés közepesnél jobbnak mutatkozik. Az idei gyümölcstermés nem nagy, de jó minőségű. Tíz vagon burgonyára kötöttek értéke­sítési szerződést, de az idei termés úgy mutatja, hogy akár 15 vagonnyit is el tudnak helyezni. Így vetődött fel az a gondolat, hogy azokon a vi­dékeken adják el a termésfe­lesleget, ahol gyengébb a termés. Az elmúlt hetekben az 50 katasztrális holdon termelt borsót kézi erővel lekaszál­ták és a borsófejtő gép mun­kája után 15 mázsás holdan­ként átlagtermésüket átad­ták a Nagykőrösi Konzerv­gyárnak, és ezzel szerződés­ben vállalt kötelezettségüket túlteljesítették. — t — az őszi és téli hónapokra ter­vezett munka. Figyelemre méltó kezdemé­nyezés az iskolával való szo­ros együttműködés, amely a szülők akadémiájának szerve­zésében nyújt segítséget az is­kolának. A jászkarajenői határban tanyai iskolák is vannak. A közelükben lakó tanyai embe­rek számára hat-nyolc elő­adásból álló ismeretterjesztő sorozatot szerveznek a téli hónapokra. Négy helyen kerül sor ezekre az előadásokra, amelyeken általános egészség- ügyi tudnivalókkal, mezőgaz­dasági tárgyú szakmai kérdé­sekkel és világnézeti témájú felvilágosítással tervezik az ismeretterjesztést. Segítséget nyújt a művelő­dési otthon az iskolának a dolgozók iskolája szervezésé­ben is. Elkészültek a felmérő lapok, amelyeket a termelő- szövetkezetekben szétosztanak a tagoknak. Ezek segítségével Arat a családi kombájnos brigád Fő a leleményesség A nagyharang már elkon­gatta a levesnótát. Az ét­termek terített asztallal, íny­csiklandozó illattal várták vendégeiket. A ceglédi Kossuth Szálló éttermében a pincérek szolgá­latkészen, nesztelenül suhan­tak gőzölgő tálakkal a kar­jukon asztaltól asztalig. — Tessék ... jóétvágyat... igen kérem, rögtön... és a vendég még jobb étvággyal falatoz ettől a váratlan, de mindenféleképpen jóleső ud­variasságtól. Az egyik asztalnál — lát­szik, az idén Cegléd is be­kapcsolódik a nagy nyári forgalomba — németül tár­salgó csoport beszélget, a másik asztaltól cseh szavak váltogatják az evőeszközök fémes csengését. Nyílik az ajtó, új vendég érkezik: — két nyúrga, mo­solygás fiatal. Helyet foglal­nak, s már köszön hajlong­va a pincér. — Merci, monsieur, hang­zik a válasz, majd élénken pergő francia vita indul a vendégek közt. Vajon mi le­het ez a sok ismeretlen étel? Bár több nyelvű az étlap, ők csak egy nyelven beszélnek, és ilyen ... hát pont ilyen nincs rajta. Véletlenül. Már tanácstalanul beleegyeznének mindenbe. Mindegy mit, csak ehessenek. A pincérnek mentő ötlete támad. Magasba szökkenti a mutatóujját. — No, várjunk csak! — és elsiet. Pár pillanat, és másodma­gával tér vissza. — Bon jour, madmoiselle — hajol meg társa az asztal­nál. Néhány halkan váltott szó, és az ifjú francia ven­dégek előtt ott gőzölög a tá­nyér. Cegléden is meggyőződhet­tek a magyaros vendégsze­retetről — és leleményesség­ről is. (—es) Esteledik. A Kossuth Tsz rizstáblája szélén egymás mellett két kombájn áll. Ke­resem a gazdáikat. : Zsemlye János jön felém, előbukkanva a gépek társasá­gából. Régi ismerős. Aztán előkerül a vele dolgozó két fiatalember is. Kezet fogok velük. — Jónapot! Zsemlye János .., Zsemlye Gábor... — üti meg a fülem az ifjabb kombájnosok neve. — A fiaim! — mondja Zsemlye János, az idősebbik. — János már tizenhét éves korában a vezetőhelyettesem volt. Ma már önállóan vezet. Ugyancsak mellettem tanult Gábor, aki most a bátyjával együtt dolgozik a közös gépen. A ceglédi kombájnosok versenyére fordítom a szót, különösen pedig arra, hogy si­kerül-e vajon teljesíteni vál­lalásukat, a hétszáz holdas vállalást. — Igyekszünk! — mondja határozottan az apa. — Még eddig minden esztendőben tudtam teljesíteni azt, amit vállaltam. — Mennyi gabonát vár a hétszáz holdról? — Csak úgy hozzávetőlege­sen nyolcezer mázsát. — És ha elfogy a ceglédi határban a vágnivaló? — Akkor megyünk tovább! Eddig még minden évben ide­genben fejeztem be a betaka­rítást. Voltam Úriban, Zsám- bokon, sőt még Győr megyé­ben, Rábapatonán is. Egy egész éjszaka és fél nap alatt mentünk el lábon a dunántúli községbe. — Eddig hogyan áll a telje­sítéssel? — Tíz napja aratunk. Itt kezdtünk a Kossuth Tsz 4-es üzemegységében. Nyolcvan­nyolc hold árpát vágtam le, s mert várni kellett az érésre, átmentünk az Alkotmányba, majd idejöttünk vissza rozs­aratásra. Szerdán a gazdaság 2-es üzemegységében vágjuk a búzát. — Eddigi teljesítmény? — Kétszázharminc hold. A 2-esben háromszáz hold búza vár ránk. — És a fiúk? Nem marad­nak el az apjuk mellett? — Eddigi eredményük száz­húsz hold! Meg vagyunk elé­gedve az eredménnyel. Jól bírják a napi tizennégy-tizen- hat órás munkát — A gépek? — Kifogástalanok. Az idén nem kínoz az alkatrészhiány. — Már hetekkel ezelőtt hal­lottam valami figyelemre méltó újításról, amelyik az idősebb Zsemlye János lele­ményét dicséri. — Igen! A cséplőgépeken igen jól bevált az állítható le­mezes szemfogó. Ezt próbál­tam a kombájnra alkalmazni. Az idén már ezzel megyünk és a tapasztalat az, hogy ki­tűnően viselkedik az új al­katrész. Az üzemegységvezető ellenőrzése mellett szeleltük ma i® a szalmát és a polyvát. Egyetlen szem elszórt gabonát nem találtunk. Remélem, hogy a gépjavító állomás töb­bi gépére is fel fogják szerel­ni. (rossi) megállapítják, hányán van­nak, akiknek hiányzik még az iskolai alapvégzettség, s kik azok, akiknek napi munká­jukhoz feltétlenül szükséges ennek megszerzése. A pedagó­gusok felkeresik ezeket a dol­gozókat, s az ősszel számukra induló hetedik és nyolcadik osztályról beszélgetnek velük. A művelődési otthon irodal­mi szakköre a dolgozók isko­lájában folyó irodalmi okta­tást is segíti. A tanév során négy alkalommal ellátogatnak az órákra, s a tananyag figye­lembevételével összeállított műsor Juhász Gyula, József Attila, Arany János és Petőfi Sándor költészetét illusztrálja a legszebb versekkel. A pedagógusok szakelőadá­sokat vállalnak a művelődési otthon ismeretterjesztő mun­kájában. Segítséget adnak a termelőszövetkezetek szakem­berei is. Elsősorban az aktuá­lis mezőgazdasági termelési kérdéseket helyezik előtérbe. A felsőtagozatos diákoknak képzőművészeti órákat tervez­nek. Ezekre a kultúrházban kerül sor, ahol a Képcsarnok Vállalattól kapott reproduk­ciós kiállítási anyaggal művé­szettörténeti és esztétikai is­mereteket sajátíthatnak el a tanulók. (1—i) Kiállítás nyílik A ceglédi múzeum, képző- művészeti anyagának rendsze­res gyarapítása mellett, gyűj­teményes kiállításokon veszi számba és mutatja be a va­ros és a környék képzőművé­szeit. Az elmúlt évben meg­rendezett — országos vissz­hangot keltett — Benedek Páter parasztíestő gyűjtemé­nyes kiállítása után Prohász- ka József munkásságát mutat­ja be a múzeum a július 17-én nyíló tárlaton. Az idős művész meglepően fiatalos stílusban és modern monda­nivalóval mutatkozik be. A Vásárhelyről nemrégiben Ceg­lédre költözött festő merész megfogalmazású, témagazdag tárlatát nagy várakozás előzi meg. A kiállítást Márky Pé­ter nyitja meg. A múzeum a továbbiakban több neves ceg­lédi származású művész be­mutatására készül. Legköze­lebb a Budapesten élő Cseh István alkotásaival fog talál­kozni városunk közönsége. — i — n Jól szerepeltek at'étáink A népes mezőnyben a me­gyei spartakiáddöntön atléti­kában a ceglédi járás atlétái a várt eredményt adták. Kü­lönösen a férfi 100 m-es sík­futás volt nagyon szoros ered­ményű, ahol azonos idővel ért be a három első. Eredmé­nyek: Nők: Súlyban: 2. Mádi Erzsébet ceglédi járás 10.06 m. (iránát női: 1. Mag Erzsé­bet 47.20 m. Távolban: 2. Tóth M. 470 cm. Magasban: 1. Má­di E. 130 cm. 400 m-es síkfu­tás: Tóth M. 67 mp. 2. Mucsi E. 68.4 mp. Női spartakiád-vál- tó: 1. ceglédi járás 2.40.3 perc. (Mucsi, Füstös, Tóth. Kovács). Férfiak: 100 m-es síkfutás: 2. Patákfalvi J. 11.7 mp. 400 m-es síkfutás: 3. Kovács J. 54.4 mp. 4. Patakfalvi J. 54.5 mp. 800 m-es síkfutás: 2. Szuda Károly 2.05 perc. 4. Turcsek 2.09 p. 1500 m-es sík­futás: 1. Szuda 4.28,1 mp. 5. Czárák 4.41 p. Magasban: 6. Czárák 150 cm. Súly: 3. Lő- rinczi 11.10 m. Spartakiád fér­fi váltó: 1. ceglédi járás 3,35,8 perc. (Szuda, Patakfal­vi, Kostyalik és Dóka). Rácz Miska hazalátogatott Morcos kis ci­gánygyerek volt néhány évvel ez­előtt Rácz Miska. Őszintén megsaj­náltam, amikor szipogva álldogált a vasútállomáson. Kistestvérével együtt búcsúzott a várostól. Árván marad­tak. Állami gon­dozottak intézeté­be kerültek és mindketten valami szörnyű büntetés­nek vélték, hogy el kell szakadni mindentől, ami szívükhöz nőtt, és kedves volt szá­mukra még a nyo­morúságban is. Múltak az évek. Szombaton jóképű fiatalember kö­szönt rám az ut­cán. Bizony, egy kicsit jobban meg kellett nézni, hogy megismerjem. — Én vagyok, a Miska! A Rácz Miska! — mondta széles mosollyal. — Ugye nem is­mer meg? — Hát nehezen! — nyújtottam fe­lé, a meglepetéstől felocsúdva, a jobb kezemet. — Mi van veled? — Ipari tanuló vagyok! Szoba­festő és mázoló — húzta ki magát nagyon büszkén. — Négy egész hat­tized a tanulmá­nyi eredményem. — És hogy még jobban hangsú­lyozza a boldog­ságát, megjegyez­te: — Saját pén­zemen látogattam haza! Talán már nem is gondol arra, hogy évekkel ez­előtt milyen bá­tortalanul, bi­zonytalanul lépett a vasúti kocsihoz. Gyorsan elújsá­golta azt is, hogy hol és mit dolgo­zik. Szereti a szak­máját, szereti a színeket, melyek­kel otthonokat tesz még otthono­sabbá, barátsá­gosabbá. Talán egyszer majd a sajátját is. A ta­nulóotthonban az ellátása kitűnő. Tanárai, kollégái nemcsak szorgal­máért szeretik, hanem barátságos, igazán kollegiális egyéniségéért, tö­rekvéséért. Elköszönt, sie­tett. Fürgén, vidá­man nézelődve in­dult tovább, a Kö­rösi út felé. (— ssi) ZÁRSZÁMADÁS - ÚJ ÉPÜLETBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom