Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-18 / 143. szám

Együtt mennek szabadságra Fürdőköpeny helyett iskolaköpenyt készít a Kézműipari Vállalat Az év elején a Kézműipari Vállalatot összevonták a Ceg­lédi Ruhaipari Vállalattal. Ed­dig Monoron évek óta fürdő­köpenyeket gyártottak — most már Cegléden készítik őket, mivel az elmúlt időben a sza.- bási munkák ott történtek, csak a varrás volt Monoron. Így most megtakarítják a szál­lítási költséget, s a sok köpeny pedig nem foglal el olyan sok helyet, mint a mostani munka­darabok. A mostani munkadarabok az új profil: fiú és leány iskola­köpenyek gyártása, öt hónap­ja készítik a kézműipari vál­lalat dolgozói. Az átállás nyil­ván nem ment zökkenőmente­sen. A dolgozók keresete csök­kent az első időben — nyilván mindenütt megvan ilyen ese­tekben a zúgolódás. A vállalat igyekezett lépcsős normát be­állítani, amely a begyakorlási időre esik — így nincs akko­ra kiesés a keresetnél. Szöllősi Ferencné, a vállalat vezetője elmondotta még azt, hogy a minőséggel meg vannak elégedve. Ezt megerősíti Do­rogi György, a MEO csoport- vezetője is, hogy a minőség el­len nincs kifogásuk, a negyed­évi mutató 97 százalékos. Július elsejétől minden dol­gozó szabadságra megy, hogy az üzem belső tatarozását el­végezhessék. Drabek Károly A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA vni. Évfolyam, 143. szám 1966. JÜNIUS 18., SZOMBAT A gépteremben: Krizsán Józsefné és Csitári Istvánná varrónők Erdélyi Jánosné gombozó és Szabó Jánosné lyukazó (Foto: Péterffy) Jól sikerült a juniális Péteriben Már a kora reggeli órákban .Sürgés-forgásra lett figyelmes Ste, aki a péteri park környé­ken járt. Szokatlan látvány fogadta a járókelőket. Láncon függő üstök alatt égett a tűz. A nagy fa árnyékában szépen elrendezett és letakart aszta­lok sorakoztak. Szemben velük, kis dobogón helyezkedett el a zenekar. Bár délelőtt eléggé gyér látogatósága volt a ren­dezvénynek, annál inkább jött aztán a közönség délután négy óra tájban. A műsör jó és szép volt, di­cséret illeti érte mind a Pé­teri, mind a gyömrői művelő­dési ház vezetőit és szerep­lőit. De külön is dicséret il­leti a Péterieket az ötletért és a rendezésért, a gyömrőieket pedig azért a szíves segítsé­gért, melyet a kisebb Péteri községnek nyújtottak. Az est fénypontja volt a szabadtéri tánc és a tábortűz. Aki megfordult a juniális színhelyén, az biztos fel is ke­reste a péteri kisvendéglő „ki- rendeltségét”. Itt Szabó Sán­dor és felesége gondoskodtak arról, hogy a lehetőségek ha­táráig minden kedves szóra­kozni vágyó csillapíthassa éh­ségét és szomjúságát. Hogy ez így volt, azt bizonyítják a kö­vetkező számok. A juniálison a következő ital- és ételféle­ségek fogytak el: tíz hektó sör, 140 liter bor, 80 üveg bambi, 40 adag birkagulyás, 46 adag marhapörkölt, 43 adag halászlé, 60 sült keszeg, MAI MŰSOR MOZIK Ecser: örök megújulás. Gomba: Patyolat-akció. Gyömrő: Vörös és fekete I—II. Maglód: Tolvajok szigete. Monor: Szárnyas Fifi (széles). Nyáregyháza: Anna Frank naplója Pilis: Az erdők királya. Tápiósáp: A gyilkos halála. Tá- piósüly: Szegénylegények. Úri: A kőszívű ember fiai I. Üllő: Ví­zivárosi nyár. Vasad: Folytassa Kleó. Vecsés: Jelszó; Keresek egy utcát (széles). 100 vagdalt hús, 100 adag kis- bécsi és 220 üveg szóda. Aki csak megfordult a ren­dezvényen, egyöntetűen val­lotta és vallja, hogy máskor is kell ilyen rendezvényt csi­nálni. Reméljük, a következő nem várat sokáig magára. (MJ) Búcsú az óvodától A napokban tartotta meg évzáró ünnepségét a gyömrői Kossuth Ferenc utcai óvoda. A kislányok és kisfiúk a pa­pák, mamák előtt, a járási művelődési házban tartották meg búcsújukat. A kicsik nagyszerű műsorral mutat­koztak be. A vastaps, amit kaptak, teljesen megérdemelt volt. Dicséret illeti az óvónőket, Nagy Istvánnét, Burján Jó- zsefnét és Kiss Erzsébetet, no meg a dadus néniket, akik mindent megtettek a sikerért. A nagycsoportosok megha­tóan búcsúztak társaiktól. Ök már az ősszel iskolába járnak. Pilis pilisi művész szobrát tervezi a főtérre Villanyt minden házba Bölcsőde, strand, pedagógus ösztöndíjak Ritkán van szabad ideje Halasi Jánosnak, a Pilisi Köz­ségi Tanács elnökének. Ebéd­idő alatt kerestük fel, hogy a község gondjairól, terveiről érdeklődjünk. — Éppen jókor jöttek — mondja. — Délután vb-n tár­gyaljuk meg községünk öt­éves fejlesztési tervét. Érde­kesség, hogy ezen részt vesz három, helyi művészünk is: Kecskés Lajos szobrász, Tö­rök Endre grafikus, Balázs Jó­zsef festő. Kecskés Lajos rész­vétele a vb-n annál is inkább érdekes, mert egyik szobrát kívánjuk felállítani közsé­günkben. A szobortervek már ott voltak a tanácsnál. Nekünk az Olvasó nő tetszett a legjob­ban. — Lehet, hogy mi is ezt vá­lasztjuk — mondta Halasi Já­nos. Aztán így folytatta: — Régi problémánk az óvo­da bővítése. Ezt még az idén elvégezzük. Az ötéves tervidőszakban egy új bölcsődét is épí­tünk. A munkálatokat házi építő­brigádunk végzi majd. Bővít­jük a Mária-telepi iskolát. Ez az iskola év közben szép ered­ményeket ért el a tanulmányi versenyben és egyéb területen is. Harmincezer forint értékben vásároltunk iskolafelszerelést számukra. Ennél nagyobb örö­münk azonban az, hogy bővítjük az iskolát négy tanteremmel. Ezzel itt is megszűnik a dél­utáni tanítás. — 1967-ben kezdünk hozzá egy modern könyvtár építé­séhez, az OTP mellett. Köny­vekkel is bővíteni igyekszünk a meglevő állományt. A pilisiek, ha fürödni akar­nak, kénytelenek Ceglédre, Monori-erdőre, vagy a főváros­ba utazni. 1970-ig szeretnénk felépí­teni egy strandfürdőt is, MEKKORA A TÁVOLSÁG? A Vecsési Vízép Vállalat üzemvezető főmérnöke, Viola Ágoston készségesen felkísér bennünket az emeletre, és be­invitál a Pattantyús műszaki brigád szobájába. A helyiségben rajztáblák fölé hajoló fiatalembereket látunk. Nem zavarjuk őket. Leülünk Schiszler Géza szb- titkár mellé, s a brigád életé­ről érdeklődünk. — Brigádunk elnyerte a szo­cialista címet. Nem volt köny- nyű, de sikerült. Varga Gyu­la, Papp Miklós, no meg veze­tőnk: Szálai Imre és a többiek mindent megtettek azért, hogy elnyerjük a megtisztelő elmet. Előveszi a brigádnaplót, s mutatja. Képek, színes írások tanúskodnak a brigád életéről. Havonta összeülnek, s meg­beszélik a soron következő fel­adatokat. Szó esik az elköve­tett hibákról, problémákról egyaránt. Szocialista brigád. A munkafegyelemnek itt különös hangsúlya van. Egyik brigádtag sorozatosan későn érkezett a munkahelyé­re. Eleinte még igazolták neki a késést, néhány héttel ezelőtt azonban betelt a pohár. Há­rom hónapra kizárták öt a bri­gádból. Ügy látszik, jót tett a kizárás, mert azóta egyetlen egyszer sem késett, sőt aktí­vabban részt vesz az egyéb munkákban is. Ha ezután is előfordul késés — még szigo­rúbbak leszünk vele szemben — mondja az szb-titkár. — Reméljük, erre nem kerül sor. A rajztáblák fölött elgondol­kodó, alkotó emberek. Arcuk nem mozdul egy pillanatra sem. Leköti őket a munka szépsége... Kinézünk az ablakon. A tá­volban Budapest. Ök csak né­ha néznek a messze távolba. Akkor, amikor kicsit megpi­hennek, s elbeszélgetnek. Szó esik ilyenkor családi, s egyéb problémákról is. összeszokott, jó hírű brigád. Szeretik őket az üzemben, ami nem is csoda, hiszen ők is megbecsülik az üzem min­den dolgozóját. Mimkanélkiili-stati§ztika Az Amerikai Egyesült Álla­mokban — a munkaügyi mi­A nagybőgős kitüntetése Hófehér a haja, a keze is reszket — igaz, ritkán veszi már kezébe a vonót, hogy a szépen szóló hangszer elzöm- mögje — sóhajtsa: Most van a nap lemenőben... Amikor a cigány leteszi a szívéhez nőtt vonót, akkor már csak ez a nóta járja: Most van a nap lemenőben... Mert a bandatagnak is van nótája, amit minden este el­muzsikál magának. — Nem vígasztal a kitünte­tés sem — mondja az üllői Huszár Károly, a híres prímá­sok híres nagybőgőse, brácsása —, amikor elémtolja a díszes tokot, amelyben ott csillog, fénylik a kitüntetés. A népze­ne terén szerzett érdemei elis­meréséül — olvassuk az okle­vélen ... — Pedig azt hittem, már el­feledtek, mert hiszen ki em­lékszik még a szürke banda­tagra, amikor csak a prímás fürdik a fényben, éri az elisme­rés, s amikor meghal, száz — sokszor ezer hegedű siratja el. A bandatag pedig csak eltű­nik, mint a puszta délibábja, amikor felhőfodor mögé bújik a nap... Ki emlékszik Toll Jancsira, aki pedig talán jobb zenész volt, mint a zenekar élén álló bátyja: Toll Árpád. Amikor zokogni kezdett kezében a brá­csa, még a híres-neves Ková­csé vics-étterem fürge lábú pincérei is mozdulatlanná vál­tak. És emiatt nem hangosko­dott egyetlen vendég sem. Gyászba van a falu népe — húzta esténként, s amikor meghalt, alig kísérték néhá­nyon az utolsó útjára. — Az alacsony termetű, haj­lott hátú Sovánka Nándor bandájában Ritter Ferenc brá- csázott. Jókedvében sokszor megforgatta hangszerét, a nó­tája mégis szomorú volt! „El­törött a hegedűm ...” Nyilas Pista Kozák G. József zene­karában játszik — még a vi­lághírű prímás is félreáll, amikor megszólal a brácsa: Sötét erdő sűrűjében kakukk madár hállik ... Ezer cigány búcsúztatta Magyari Imrét, a banda brácsásának, Klávik Györgynek a nótáját azonban senki nem húzta el, amikor temették, pedig a Hungária éttermében de sokan megtap­solták, amikor eljátszotta: Be­fútta az utat a hó ... — Oláh Kálmán mellett Jä­ger Ferenc cifrázza a Kulacs­ban. Toki Horváth Gyulával muzsikált hosszú évekig, aztán amikor az a hóna alá vette a hegedűt, hogy „odaát” muzsi­káljon, itthon maradt, itthon muzsikálja: A kanyargó Tisza mentén, ott születtem ... ... A híres prímások híres nagybőgőse, brácsása zsebre dugja a kitüntetést és elindul hazafelé. Haza, ahol a fia már zongorán játszik, és régésznek készül. Kiss Sándor nisztérium jelentése szerint — 1966 májusában 3,7 százalék­ról négy százalékra növeke­dett a munkanélküliség, ami az utóbbi esztendő óta a leg­nagyobb havi növekedés. Az amerikai munkanélküliek szá­ma májusban 140 ezerrel nőtt, és 2 900 000-re emelkedett. Különautóbusz Gyömrőről A Gyömrői Spartacus SE vezetősége különbuszt indít a labdarúgócsapat utolsó mér­kőzésére Nagymarosra. Indulás vasárnap délután egy órakor a sportpálya elől. Az útra jelentkezni lehet Ga- ramszegi János sportköri el­nöknél. Ügyeletes orvos Gyömrőn, dr. Balogh Sán­dor, Monoron dr. Koncz La­jos (egészségház), Pilisen dr. Pázmány Elemér, Üllőn dr. Csik Pál, Vecsésen dr. Pauchly Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a Dózsa György úti. PROTONKES A stockholmi Karolinska kórházban Lars Legsell pro­fesszor készítette az első pro­tonokkal működő „sebészkést”, amelyben a sugárnyaláb ener­giáját részecskegyorsító szol­gáltatja. A protonsugárnyaláb rendkívül keskeny és átható, tehát a legkényesebb műtétek elvégzésére is alkalmas. Véleményt kérünk a Vízép néhány dolgozójától. A vála­szok rövidek: — Csak a legjobbakat mond­hatjuk róluk. — Részt vesznek minden közös munkában. — Megérdemlik a megbecsülést. Így beszélnek róluk az em­berek. Pedig a műhely és a műszaki szoba között elég nagy a távolság. Vagy talán mégsem olyan nagy? ... Gér József a volt Gubányi-féle strand he­lyén. Itt minden bizonnyal me­leg víz is van, mivel télen ezen a részen nem fagy be a víz. — Igaz, az idén nem építet­tünk járdát, de jövőre és a kö­vetkező években tovább foly­tatódik majd a járdák betono­zása. Nagy problémánk a villa­mosítatlan területek fel­számolása. Egyre több új ház épül közsé­günkben, s ezekre a helyekre még nem jutott el a villany. Igyekszünk a lehetőségekhez képest segíteni az ott lakóknak, hogy az új házakba is mielőbb eljusson a fény. — Pedagógushiánnyal küz* düiik évek óta. Ezt igyek3 szünk felszámolni a közeljövő3 ben. Jelenleg három ösztön­díjasunk van. Lengyel Ilona a fővárosi tani3 tó, Nagy Mária, a kecskeméti óvónő, míg Molnár Judit a szegedi tanárképző főiskola hallgatója. Ök, ha tanulmá­nyaikkal végeznek, visszajön­nek hozzánk. Őszre is van már egy ösztöndíjasunk. Zentay Beatrix a kecskeméti óvónőd képzőbe megy. Valóban hasznos dolog az ösztöndíj-rendszer. Jó lenne, ha minden község így törőd­ne a pedagógus-utánpótlással. Gér József Olvasóink írják S. 0. S. — rókaügyben Az utóbbi években lakóhe­lyünk környékén — Monor, Felsőtanya — nagyon elszapo­rodtak a rókák. Ennek követ­keztében az apró jószágban* óriási pusztítást végeztek — alig maradt már tyúk és csir­ke a környéken. Sajnos, eddig hiába fordul­tunk bárhová, a rókákat sen­ki nem pusztította ki. Ezúton kérjük az illetékes vadásztár­saságot, amelyhez körzetünk tartozik, hogy a vadállomány védelmében is, de a baromfi­pusztítás megszüntetése miatt is sürgősen szervezzék meg a rókák elpusztítását. Kalocsa József Monor, Felsőtahya Hatsátras tábor UTTOROK A MÁLNÁSBAN Hatvan bényei úttörő szer­ződéses málnaszedést vállalt a helyi tsz-ben. Az 50 hold te­rületű málnásból 25 hold ter­mő, erről a területről kell a gyerekeknek leszüretelniük a gyorsan érő, kényes gyümöl­csöt. Az első nap 161, második napon 308, a harmadikon 456 kilót szedtek le. Ezen a héten még csak fé- lig-meddig táboroznak a gye­rekek, de a jövő héten már felállítják Kisasszonyvölgy­ben a tábor hat lakósátrát, s akkor egymást váltva ott al- hatnak. Naponta hat órát dolgoznak, s ha elkészül a tábor, úgy tervezik, a napi munka után délután ott is főznek. Szórakozás is, romantikus is, hasznos is. A tsz-nek meg a gyerekeknek is. Jó adófizetők a bényeiek Nem sok hiányzik már Bá­nyán ahhoz, hogy teljesítve le­gyen a község 1966. első félévi adófizetési terve. — Jó adófizetők a bényeiek. Tisztelik a törvényeket, eleget tesznek állampolgári kötele­zettségeiknek — dicsekszik Bicskei Sándorné, a községi ta­nács pénzügyi csoportjának vezetője. — Az elmúlt öt évben, mióta Bénye községben dolgozom, még mindig teljesítettük az adótervünket. Végrehajtó már régen nem járt a községben, de nincs is rá szükség. Példa­képül sok jó adófizetőt lehet­ne említeni, de a legjobb tel­jesítők közül is kiemelkedik: Gyebnár János (Attila u. 2.), Boris Jánosné (Fő u. 94.), Szvo- ren Pál (Attila u. 4.), Kalmár Pál (Pilisi u. 5.) és lehetne még tovább sorolni azokat, akik visszatérítést is kapnak azért, mert időben teljesítik adófize­tési kötelezettségüket. Példamutató magatartásu­kért és kötelességteljesítésü­kért mi is dicséretben részesít­jük őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom