Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

JVyercségyre hét és fél millió Városunk hat legnagyobb ipari üzemében ebben az évben — az elmúlt évi ter­melési tervek teljesítése alap­ján — töbh mint kétmillió­hatszázezer forintot fizettek ki jutalom, prémium és nye­reségrészesedés címén a vál­lalatok dolgozóinak. A leg­több nyereségrészesedést — 1 millió 634 ezer forintot — a Közlekedésépítési Gépja­vító Vállalat fizette. Dózsa György Cegléden Hozzászólás Pataki Ferenc helytörté­nész a Ceglédi Hírlap június 23-i számában néhány ész­revételt tesz Dózsa György ceglédi tartózkodásával kap­csolatban. Dr. Hübner Emil, dr. Oppel Jenő és dr. Már­ki Sándor történészekre hi­vatkozva kétségbe vonja, hogy Dózsa György már május 17-én Cegléden lett volna, amikor bizonyított tény, hogy a parasztvezér május 16-án még Pest alatt volt. Ellentmondást vél dr. Már­ki Sándor munkájában, ami­kor is a történész szerint Dózsa május 17-én Cegléd­re érkezik, május 18-án megtartja a népgyűlést, és még aznap megérkezik a 37 kilométerre levő Tiszavár- konyba. Úgy tűnik, Pataki Ferenc kétségbevonja, hogy egy gya­logosokból álló hadsereg ké­pes lenne egy nap alatt 37 kilométeres utat megtenni. (Aki katona volt, tudja, hogy egy gyalogos egység nem 37, hanem 70 kilométer meg­tételére is képes egy nap alatt.) Érdekes, hogy Pataki Fe­renc csak Cegléd és Tisza- várkony között sokallja Dó­zsa seregének teljesítményét — a továbbiakban egyetért dr. Márki Sándorral, hogy a sereg május 19-én Túron, május 20-án Dévaványán és 22-én Mezőberényben van (!). Ennek alapján Pataki Ferenc feltételezi, hogy Dózsa csak május 19-én kelhetett át a Tiszán. Szerintem Pataki Ferenc is ellentmondásba kevere­dik: egyik megállapítása sze­rint sokallja Dózsa György seregének „menetidejét” Ti- szavárkonyba egy nap alatt — később viszont azt írja: -„A sereg május 20-án Déva­ványán van, 21-én átkelnek a Hármas-Körösön, s 22-én Mezőberénybe érkeznek”. Te­hát, a Tiszán később keltek át — Pataki szerint —, mint ahogy azt dr. Márki Sándor írja, ennek ellenére a sereg „menetideje” termé­szetszerűleg felgyorsult — figyelembe véve a földrajzi távolságokat. A különben igen sok prob­lémát felvető cikk így nem oldotta meg dr. Márki Sán­dor „Dózsa György” című munkájában feltételezett el­lentmondásokat, hanem azo­kat újabb ellentmondások­kal tetézte. Márky Péter PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉD» JÁRÁS ES CEguEDVAgÖSRÉSZERE X. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1966. JUNIUS 26., VASÁRNAP Javult a város közegészségügyi helyzete Korszerűtlen a tejüzem és a tejkezelés — Kilencven népi ülnököt választott a tanácsülés A pénteken megtartott ta­nácsülés fő napirendi pontja a város közegészségügyi hely­zetének megtárgyalása volt. A dr. Kósa Miklós egészségügyi osztályvezető által előterjesz­tett jelentés részletesen elemzi a város élelmezési-, települési-, munka- és iskolaegészségügyi problémáit, számot ad az egészségügyi felvilágosítás, va­lamint a város járványügyi helyzetéről. Alapvető hiányosságként ál­lapítja meg az egészségügyi osztály jelentése, hogy az ellenőrzött vállalatok, gazdaságok késve vagy egyáltalán nem tesznek eleget az egészségügyi ha­tóság felhívásának az ész­lelt higiéniai mulasztások megszüntetésére, s nem egy esetben előfordul, hogy egyes létesítmények épí­tésénél, üzembehelyezésénél nem kérik ki az osztály szak- véleményét. Az élelmezésegészségügy te­rén fokozatos javulás észlelhe­tő, kivéve a tej gyűjtőknél és a Tejipari Vállalatnál tapasz­talható súlyos egészségügyi hiányosságokat A vállalat épülete korsze­rűtlen, s az üzem helye is súlyos kifogás alá esik közegészségügyi szempont­ból. A tejgyűjtők közül különösen a kecskéscsárdai és a Vörös Csillag Tsz tejbegyűjtőjénél tapasztalhatók kifogásolni va­lók. Nem kielégítő általában a tejkezelés a termelőszövetkeze­tekben, minthogy nem tartják be a kötelező egészségügyi elő­írásokat. Örvendetes megállapítása a jelentésnek, hogy a Sabin- cseppek alkalmazása óta az utóbbi hét évben váro­sunkban gyermekbénulás nem volt, aggasztó viszont, hogy ebben az évben jú­nius 1-ig 523 kanyarós megbetegedés fordult elő. Ezen a tanácsülésen válasz­tották meg az üzemek, gazda­Aki hatvanöt éve forgatja a korongot Hatvanötödik esztendeje forgatja a korongot, alakítja az agyagot Balogh Lajos kor­sókészítőmester. Ebből az egész emberi életnek is beülő hosz- szú időből csaknem félév­század — pontosabban negy­venöt év — Cegléden telt el. A korsékészítés. A régi aratásoknál elmaradhatatlan volt az agyagkorsó, mely olyan jól megtartotta magá­ban hidegen az ivóvizet, s amelynek kis szopókáján ke­resztül magam is sokszor eny­hítettem szomjúságomat a tarló feletti rekkenő hőség­ben. Ez a szakma — az agyag- korsó-készítés — manapság azonban kihalófélben van. Ahogyan megszűnt a ké­zi aratás, úgy szűnt meg az igény is az agyagkorsó iránt. S bizony kiment a divatból a cserépkulacs is. Pedig mi­lyen szépen kicifrázták, fes­tették — egy-egy ilyen kor­só vagy kulacs valóságos népművészeti műremek volt. Hasonlóképpen a tejesköcsög is, amit ma már fémkannák- kal helyettesítenek. A csirke­itató sem kell a nagyüzemi baromfitenyésztésben. Cserép­tálat, cseréptányért is már inkább csak falidísznek hasz­nálnak az előszobában. Lát­ni ugyan egy-egy feketeká­vés, teás, likőrös készletet ajándékboltok kirakatában, s bizony azoknak ára manap­ság idegenforgalmi szinten mozog. Balogh Lajos bácsi azonban nem ezeket készíti, hanem főleg formás virágcse­repeket gyárt, amiből viszont a modern otthonokban meg­növekedett a kereslet. Hogyan is készülnek ezek a virágcserepek? < Valamikor lábbal hajtotta a korongot, ma azonban, — a | lábai sem bírnák —, hogy a i kereslet megnövekedett, ő is ; halad a technikával: ! > villanymotor hajtja már a j formázógépet, s a virágcsere- ! pék is kész formák után ké- ! szülnek. j Van azonban még valami. ! amit Lajos bácsi ma is a régi J technikával végez: lábbal ta- ; possa és kézzel gyúrja szép- 5 finomra az agyagot. ^ A korongról lekerült tár- 5 gyak gondos szárítás és eset- ! leges festés után, felül nyi- t tot.t szájú körkemencébe ke- 5 rülnek kiégetésre. Ez S $ az utolsó munkafolyamat, $ talán a legnagyobb gondos- $ ságot igényli, minthogy hely- 5 télén tüzelés esetén a már el- $ készített tárgyak tönkremehet- t nek. A jó égetéstől függ nagy- í részt a cserépedények és dísz- t tárgyak minősége is. v Városunk öreg fazekas mes- J terétől, aki Dezső Péter mező- ^ túri fazekastól tanulta az ^ agyagformálás művészetét, mát 5 aligha veszi át valaki a koron- S got. Bálint Ervin Megy a vonatom*‘-akció... Figyelték már? Tavasz óta moz­galmasabbak a napok. Közléke­nyebbek vagyunk. Talán a nap egy­re érezhetőbb su­garai csalják ki a szavakat? Egy­re több a ráérős, a nézelődő em­ber. De csak bizo­nyos időpontok­ba és helye­ken. A parkban például kényel­mesen napfür- dőznek a pado­kon ücsörgők. A kirakatok bámu- lói se sodorják el egymást a nagy sietésben. Más viszont a helyzet például a boltokban. Néz­zünk csak be: a ráérős emberek­ből egyszerre für­ge, sietős hon­polgárok lesznek. — Igyekezzen kérem, ne szösz- mötöljön, mert el­megy a vonatom! Vegye már el a blokkot! Tíz per­cem van, és még az állomásra is ki kell érnem! — Hogy én to­lakszom? Ne kö­tekedjen, én jöt­tem előbb! Kü­lönben is, leké­sem a buszt... — Kérem, en­gedjen előre, a vonatom... Igen: egyszeri­ben mindenkinek indul a vonata, megy az autóbu­sza, elkésik in­nét, lemarad on­nét. Fodrásznál, orvosi rendelő­ben, értekezleten, mindenütt. S mindezt udvaria­san, ingerülten, behizelgően, tár­gyilagosan, ki-ki ságok, intézmények és hivata­lok által kijelölt kilencven já­rásbírósági népi ülnököt is az elkövetkező három évre. A megválasztott bírósági ülnökök közül harminchárom nő, több mint az előző időszakban. A tanácsülés jóváhagyta a végrehajtó bizottság által elő­terjesztett ütemtervet a városi tanácstagok második félévi be­számolóinak megtartására. Ezenkívül állást foglalt az elő­terjesztett indítványok, javas­latok ügyében, s jóváhagyta a napirenden szerepelt ügyek­ben előterjesztett határozati javaslatokat. fal. Új jelölt: a Kállai-brigád Cegléd, Kossuth Tsz Előttem simul az asztalon a szerződés. Alján ott látom Halász Mihályné brigádveze­tő aláírását, utána sorakozik hat lány kézjegye, akik Kál­lai Éva néven munkabrigá­dot alakítottak. Aláírásával erősítette meg a szerződést Tokaji András, a termelőszö­vetkezet elnöke, Körösi Gyula főmezőgazdász, Tóth Ferenc párttitkár és Kistamás Olga, a közös gazdaság KlSZ-titká- ra. Néhány héttel ezelőtt ünne­pélyesen kapta meg a szocia­lista brigád címet a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet hat brigádja. Az ünnepélyes alkalommal a Kállai Éva bri­gád tagjai még csak mint „vendégek” vettek részt, de már azzal az elhatározással, hogy a legközelebbi ünnepé­lyen ők is ott állnak az elnöki asztal előtt, hogy átvegyék a címet. Március végén a kertészet­ből hat lány bejelentette szán­dékát, hogy munkabrigádot akar alakítani. — Szocialista módon élni, dolgozni és tanulni — mond­ja a vállalás első sora. Utá­na szép rendben következnek a konkrét vállalások: Május 23-ára vállalta a bri­gád, hogy a kertészetben min­den palántát kiültetnek. Vál­lalták azt is, hogy biztonsági tartalékképpen tíz százalékkal több palántát nevelnek az esetleges pótlásokra. A brigád valamennyi tagja beiratkozott az Időszerű poli­tikai kérdések tanfolyamára is. A brigádnapló első oldalán gondos írással találom Kállai Éva élettörténetét. Az április 19-én kelt bejegyzés elmond­ja, hogy a brigád tagjai azon a napon tartották első megbe­szélésüket, amelyen a terme­léssel összefüggő kérdéseket tárgyalták meg. A következő bejegyzés arról tanúsít, hogy testületileg meglátogatták a Budapesti Nemzetközi Vásárt és megtekintették Budapest nevezetességeit... Folytatódnak a bejegyzések, jólesik őket olvasni. Látszik, a lányok komolyan veszik, hogy megszerezzék a címet. Rik. A növénytermesztés kézikönyve Uj, nagyszabású művel gazdagodott a mezőgazdasági szakirodalom. A napokban jelent meg A növénytermesz­tés kézikönyve, ez a hiány­pótló szakkönyv a nagyüzemi gazdálkodásban. összefogla­lóan ismerteti a legkorsze­rűbb növénytermesztési eljá­rásokat, módszereket, korsze­rű ismereteket A kéziköny­vet a Mezőgazdasági Könyv­kiadó jelentette meg, gazda­gon illusztrált kivitelben. A Láng Géza szerkesztésében megjelent könyvet az ország legkiválóbb — negyvennél több — szakemberei írták. Fényképezőgéppel a város utcáin (3) Új családi házak épülnek - megújulnak a régiek Nem előre kiszabott útirányt követek. Egy-egy utca torkola­tában megállók, körülnézek, akad csaknem mindenikben célom szerinti látnivaló. Akár omladoznak, akár szépülnek, vagy éppen emelkednek a fa­lak — mind messziről integet. S az természetes, hogy a fel­tűnőbbek felé fordítom a gép lencséjét is, hiszen az élet „át­lagai” mindig a Végletek ha­latot, s nedves szobalevegő lopja be csontjaikba az izületi fájdalmakat, tüdejükbe pedig a tbc alattomos csíráit. — Az OTP-től vettünk fel ötvenezer forint kölcsönt. Fér­jem gépkocsivezető a Kossuth Tsz-ben, s magam is ugyan­csak ott dolgozom a könyve­lésben — mondja Tarkó Ist­vánná. Évek óta erre gyűjtöt­tünk, míg végre 1964-ben szét­ibwPlSB A fiatal házaspár a napokban költözik új otthonába tármezsgyéi között sorakoz­nak. Az is törvényszerű, hogy az élet szinte lépten-nyomon „ellenpontozza” önmagát. Lám, a letarolt liget helyén abbamaradt építkezésre ráfe­lelt ez a már befejezett, mely az utca torkolatából invitált magához a Szarka utca 14. szám alá. Aki nem ismeri, mi­lyen ellenséges szándékkal lappang alig néhány arasznyi­ra (vagy annyira se) a talaj­víz a ceglédi házak falai alatt, az talán először az építkező ízlését dicsérné az új ház lát­tán. Érzem ezt magam is, mégis súlyos tanúlság összege- ződik bennem a ház előtt: mi­nél magasabbra emelni talaj­vizes városunkban a házak lá­bazatát, s jól szigetelni alatta is, fölötte is. (Későbben az épí­tési osztály főmérnöke így fo­galmazta meg szakszerűen: legalább hetvenöt centiméte­res legyen a lábazat, s az épít­tetők ne sajnálják a szigetelőt, mert az erre költött kétezer forinttal kétszázezret takarí­tanak meg.) Tarkó Istvánék ismerik a házépítés eme ceglédi törvé­nyét. Kétszázhúszezer forintot — ennyibe került ez a két szo­ba, konyhás, fürdőszobás, te­raszos lakás — nem azért épí­tettek be új otthonukba, hogy néhány éven belül a salétro- mos fal majd ledobja a vako­dobtuk a múlt század végén épült vályog és vertfalú házat, melynek falába bizony kiűzhe- tetlenül bevette volt magát a talajvíz. A fiatal házaspár a napok­ban költözik be új otthonába, amelyet, évek küzdelme árán szereztek meg maguknak. Va­jon hogyan csillan fel a há­rom és féléves Zsuzsikájuk szeme, amikor először lép be a szépen berendezett új szo­bákba? ★ Szomorú a kép a Puskin ut­ca és a Sajtó utca találkozásá­ban, a Puskin utca 21. számot viselő házban. A szalmatető jó részét elhordta már a szél. A roskatag szarufákra felagga­tott nylon lepedők se fénytől, se esőtől nem védik már a szűk szóbáCska födémjét. Itt lakit négy gyermekével Tár­csa Bálint és élettársa, Oldal Alice. A legnagyobb gyerek tizenkét éves, a legkisebb hat­hónapos. A mellette levő nagyobbacs­ka helyiség hajlott gerendáját bizonytalan teherbírású rúd tartja a vállán. Alatta él Úcsai Teréz, a töpörödött öreg­asszony-házigazda. Nem is a rúd tartja már a gerendát, ha­nem Teréz néni hite, mely vé­delmébe is veszi nyomban: „jól tartja az még!” Nem e kalapnélküli ház ré­sze, de a közös kapubejáróból nyílik Zsiga Mihályék csapott fedelű lakrésze. A tapasztott födém horpadt hasa alatt — a fejemet lehajtom, hogy belép­hessek — két gyermekével él Zsiga Mihály és felesége. Ahogy a Puskin utcából még visszanézek a szélben len­gő nylon lepedőkre, akkor ve­szem észre: kitűzött' fehér zászlók azok, jeléül annak, hogy az alatta lakók feladták már a küzdelmet, pedig fiata­lok. ★ Az OTP ceglédi fiókjában mondják: ebben az évben 91 házépítési kölcsönt folyósítot­tak ceglédi, csemői és törteit lakosoknak — négymillió fo­rint összegben. Ezen felül a belvízkárosultak több, mint egymillió forint kölcsönt vet­tek már igénybe. Ferencz Lajos (Vége) A szalmalető jó részét elhordta már a szél a maga módján • adja tudtul a \ környezetének, amelynek tag- j jai természetesen i szintén sietnek, i mert megy a vo- | natuk, buszuk. í Szóval, egyszeri­ben minden in­dul, ami jármű, ami mozgatható. Mintha valami nagy utazómoz­galom keletkezett volna a városban, pontozással ellen­őrzött, külön dí­jakkal jutalma­zott mozgalom. Még az is „uta­zik”, aki csak tíz deka parize- rért szalad le a boltba a második emelet kettőb"!. Miért ne? Csak az élvezhessen előnyöket, akinek „megy a vona­ta”? — es K —

Next

/
Oldalképek
Tartalom