Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-11 / 137. szám
1968. JÜNIUS 11., SZOMBAT 3 ™&Cfriap TISZÁN INNEN. DUNÁN TÚL... Június 24-én: honismereti vetélkedő Pest megye és Vas megye között egészen tíz óráig hallgassa a rádióközvetítést, a művelődési házakban és a kultúrintézményekben pedig tartsanak ügyeletet, mert a rádió URH-kocsija meglepetésszerű látogatást tehet a versennyel kapcsolatban ezeken a helyeken. Az elődöntő hat győztes megyéje a középdöntőben mérkőzik, az elsőség azután a középdöntő győztesei között dől el. A csengő élesen jelez. Aztán néhány másodperc s megmozdul, elindul egy egész kályhasor. Persze ha pontosak akarunk lenni, csak a felsorakozott tűzhelyek végét nevezhetjük igazán kályhának. Mert az elején mindusz- sze a tűzteret látni. — így épülnek lépésről lé- ; pésre, hogy egy szalaghossz \ alatt ellcészüljön a Mekalor olajtűzhely. A Mechanikai Művek néhány héttel ezelőtt készítette el legújabb szerelősorát. A próbák után ma már felnőtt sorba léptették, teljes értékűvé avatták. Ki örülhet a változásnak? A vállalat vezetői ezt mondják: — Három percenként egy tűzhely kerül le a sorról. Eny' VIRÁGZIK A KÉK RÓZSA i Sokan keresik fel ezekben a i napokban Gánti Vilmos váci órásmester kertjét, hogy megcsodálják a most virágzó különleges rózsagyűjteményét. Az órásmester minden szabadidejét a virágai között tölti, kertjében szói fajta rózsát nevel. Az angol, francia, olasz, német, svéd, amerikai és afrikai különlegességek között is a legszebb a fénylő míniumoö- rös színű, dr. Albert Schweitzer nevét viselő fajta és a kék árnyalatban pompázó Saint Exuprry óriásvirágú rózsa. Gánti Vilmos annyira szereti virágait, hogy azokból egyetlen szálat sem ad el, a csodálatos szépségű rózsák a tövön hervadnak eL nyi időnként mozdul s gördül tovább egy hellyel. Tavaly — kezdetlegesebb körülmények között — 25 ezer Mekalort építettek iparosaink. Most eljutottunk a duplájához! — Egészségesek-e az itt született kályhabébik? — ÉleterőiSebbek, mint az elődök. Kulturáltabb környezetben, kevesebb erőfeszítéssel, gondosabb munkát végezhetünk. Az igazi megoldást azonban a legújabb Mekalor, a 622-es hozza. — Mit tud? — Hőszabályzója vízszintesen fekvő tárcsa, s az alulra szerelt kihúzható fiók igen jó szolgálatot tesz. Az új olajkályha könnyebben tisz- tántartható, s összeszerelése és javítása is egyszerűbb. T. Gy. Három perc=1 kályha Itt az új Mekalor Mennydörgő Medárd E$w§ kilátások —ia—r——unamw—■n—mbi—hmw—h—■—mm » • • Örül a perono§zpóra Szinte menetrendszerűen érkezett. A különbség talán any- nyi, hogy kaptunk belőle egy kis fagyosszentekkel össze- szőt hideg eső előleget. Ez a mostani zuhogás azonban már tipikusan júniusi. A súlyos cseppek hólyagokat vernek: úgy tartják, hogy ilyenkor huzamosabb . ideig esik. Hogy így lesz-e, azt a távprognózist kutató meteorológussal is megvitattuk. Ez a beszélgetés veleje: — Tulajdonképpen semmit sem tudok mondani... Na persze olyasmit, ami újdonság lenne. Ami bizonyos: néhány napig kapjuk az esőszállítmányt. Európa fürdik a záporokban, zivatarokban. Es a melegben. — (Zuhogni kezd.) És nem maradunk ki mi sem. — Pedig az elmúlt napokban volt rá precedens, hogy csak a mi vidékünk maradt ki a kellemetlen időjárásból. Nyílván erre gondol. Hát most mi sem vagyunk kivétel. Mennydörög. Egyet-egyet serceg a telefonkagyló az égiháború következményeként. Így hallgatjuk az agronómu- sok véleményét. — Szép dús a természet, hajtja az eső fölfelé a sok zsenge növényt. De nemcsak nekik kedvez, hanem — az esős-napos váltakozás — a szőlő kártevőjének is. Egyszóval örül a peronosz- póra. A gazdák dolga, hogy ne hagyják sokáig. Ne feledkezzünk el a permetezésről. . . Éleset villámlik, pattog a szikra a telefonkábelen. Bont a vonal. Reménykedni kezd a peronoszpóra. T. Gy. A másik oldalon Ügy látszik már, lapunk eljegyezte magát Szadával. Januárban három folytatásban közöltünk riportot, talán emlékeznek még rá, aztán áprilisban rövid tudósításban tértünk vissza januári riportunkra. Ügy tűnik, e rövid tudósítás nagyobb visszhangot keltett, mint a három folytatásban közölt riport. Hogy miért? Foglaljuk össze röviden az előzményeket. Oroszi István fejőgulyós volt a szadai Székely Bertalan Tsz-ben. Bérét teljesítménye alapján munkaszerződés szerint kapta. A termelőszövetkezet megváltoztatta a fejőgulyások bérezési rendszerét, s erről Oroszi István csak a bérkifizetés napján értesült. Üj munkaszerződést nem kötöttek vele. Amikor megkérdezte, hogy miért kap kevesebbet, mint amennyi a munkaszerződés alapján megillette volna, kérdését nem sok válaszra méltatták. Ekkor elhatározta, hogy „természetben” fogja kárpótolni magát. Magyarán: lopott. Igaz, nem sokat, két liter tejet és nyolc kiló darát. A termelő- szövetkezet vezetői rajtakapták és vezetőségi határozattal váltották le munkaköréből. És itt összezavarodtak a szálak, egy évi huzavona után a mi közbelépésünkre Oroszi István végül megkapta a neki járó pénzt, régi munkakörébe viszont a tsz vezetői — jogosan — nem helyezték visz- sza. Januárban, amikor ott jártunk, kiderült, hogy nem Oroszi István az egyetlen, aki megkárosítja a termelőszövetkezetet. A munkafegyelem laza, a vezetés gyenge, Molnár András, a tsz elnöke, akit a falu lakói szeretnek, többször benyújtotta lemondását, amit éppen azért, mert szeretik, a közgyűlés nem fogadott el. Április elején felkerestük a Gödöllői Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjét, Kovács Antalt. Tájékoztatást kértünk tőle a termelőszövetkezet helyzetéről. Beszélgetésünkről rövid tudósításban számoltunk be. Eteután levelet kaptunk Szádéról, amiből kiderült, hogy a kis cikk nagyon sokat ártott a termelőszövetkezetnek, 1 ugyanis az abban közölt ada- [ tok — szinte valamennyi — I nem felelnek meg a valóság- | nak. A termelőszövetkezet nem I több mint félmillió, hanem csak 370 ezer forint mérleghiánnyal zárt. Molnár András elnököt a március 6-i közgyűlés nem leváltotta, hanem ismételt kérésére felmentette tisztsége alól, és megválasztotta elnök- helyettesnek és a termelőszövetkezet párttitkárának. A valóságnak nem megfelelő adatok ismét megzavarták a község légkörét. Ezt a termelőszövetkezet újonnan megválasztott elnöke. Kovák László joggal nehezményezte. Az újságírás feladata nálunk nem zavartkeltés, hanem az igazság következetes képviselete. Ezért ismét Szádéra utaztunk. — Merre találom a Bajkainé munkacsapatát? — kérdezek egy asszonyt a határban. — Amerre nevetést hall, arra menjen ... Valóban, nemsokára nevetést hallok, és megyek a hang irányába. Bár cseperészik az eső, s heves szélrohamok törnek át a fákon, a munkacsapatok dolgoznak mindenfelé. Borsót. szednek, kapálnak. Bajkainé brigádja, vagy ahogyan a faluban hívják őket a „Vigyorgok” a cseresznyefákon tanyáznak. Én a fa alatt állok, ők fenn az ágakon. Így beszélgetünk. Eszükbe sem jut, hogy az újságíró „tiszteletére” abbahagyják a munkát. Sokat nevetnek, szeretnek együtt lenni. — ^jVIaga írta azt a cikket? — kérdezi fentről egy asz- szony. — Igen. — Mert nem mindig a vezetőket kell okolni. Ha a népek nem dolgoznak, akkor azt csinálhat az elnök, amit akar. — Az új elnököt megismerték már? — Rendas ember. — És a régi, Molnár András? — Az is rendes fiú. Itt született, itt nőtt fel közöttünk. — Akkor mégis, miért állnak ilyen rosszul? Egy idősebb asszony dühösen szól: — Akkor rontottak el mindent, amikor elengedték a népet a gyárba, mert kérem, aki régen szegény volt, és a földön dolgozott, az ma is dolgozik. akinek meg módja volt rá, hogy ne dolgozzék, az most is a könnyebbet keresi. — És az üzemben köny- nyebb ? — Könnyebb. Ott az az asz- szony, a Chinoinban dolgozott és visszajött. — Miért jött vissza, ha itt nehezebb a munka? — Jobban érzem itt magamat, de itt többet kell dolgozni. Ha reggel négykor kelünk, az már késő. Akkor már az ember csak csetlik-botlik a sietségtől az udvaron . .. — És mikor fekszünk? — kérdezi sóhajtva egy asszony. Novak László is a szövetkezet munkaerőgondjairól beszélt. — Harminc, negyven emberrel meg tudnánk oldani mindent. — Harminc, negyven ember? — Persze olyan, aki dolgozik, mert nem dolgozónk van elég. És óriási bizalmatlansággal kell megküzdeni. Nemcsak a'község lakói bizalmatlanok, a járásnál is kialakultak az előítéletek ... Amikor idekerültem — nem nevezem meg az illetőt — nagyon rosszul éreztem magam, olyan cinikusan mutatta be nekem Szádét ... És az elnök szerint nincs olyan gyenge tsz, amelyről cinikusan szabadna beszélni. — Milyen meggondolásra jutott két hónap alatt, mit lehet tenni? — Ami a bevételi forrásokat illeti — mondja —, jó adottságú a község, viszont rengeteg a nagyüzemi megművelésre alkalmatlan, széttagolt terület. Ezt a helyzetet fel kell számolnunk. Természetesen ez évek és nem hónapok kérdése. A gazdaságban egyébként is úgy van, a beruházások csak hosszú évek múltán térülnek meg. Jövőre például termőre fordul lö hold szőlő, 19 hold spárga, 5 f hold eper ... Aztán a többi... — És a munkaerőgondokon mi segít? — Reméljük, az új társadalombiztosítási rendeletek sokat. Szerintem a fiatalok nemcsak azért mentek el eddig, mert nincs színház meg szórakozás, ez csak" az egyik ok, a másik az, hogy nem volt megfelelő társadalombiztosítás. Sokat beszélgettünk. Terveiből, elgondolásaiból egy aktív, rokonszenves ember képe rajzolódik ki. A határban találkozom egy asszonnyal. — Elégedettek az új elnökkel? — kérdezem. — Azt mondják, rendes ember ez a Laci... — válaszolja az asszony. MERT A MEI.EÍ IDŐT IS CSAI RÉSZLETEKBEN KAPJUK, AZ ÖREG DUNÁNAK NEM VOLT MÖDJA ARRA, HOGY MAGARA SZEDJEN EGY KICSIT A NAP KALÓRIÁIBÓL. EZÉRT A LEGCÉLRAVEZETŐBB A PARTMENTI Üldögélő. ITT A LEGRAGYOGÓBB A TEMPERATU- RA. HŰVÖS VÍZ^ SZÍNÉRE SZÁLL- ^ NI, CSÓNAKKAL ^ SIKLANI, S KÖZ- ^ BEN ÉLVEZNI A& NAP SUGARAIT. & A SÄTORTÄ- ^ BOR SOK CAM-1 PINGEZÖ IDEIG- | LENES OTTHO- $ NA LETT. NAP- ^ PÁL PERSZE NE-| HÉZ MEGMA- $ RADNI ODA- $ BENN, DE ÉJ-1 SZAKA NEM § ART BECSUKNI ^ MÉG A VÁSZON- | AJTÓT IS. 1 Gábor felv. § Oroszi István régi ismerősünk, kerékpárt tol az utcán. Lányához igyekszik, és a kéthetes unokához. Derűs arcán nagyapai boldogság. — A pénzt megkaptam ám. Most csak azt kéne elintézni, hogy elengedjenek a tsz-ből... — Erre csak a közgyűlés illetékes — mondom. — A közgyűlés ... Az mégsem lehet, hogy néhány ember rosszakarata miatt ne mehessek el dolgozni. Igyekszem megmagyarázni neki, hogy itt nem néhány ember rosszakaratáról van szó. — De nem adnak munkát.» — mondja. Erre csak félre hajtom a fejem és úgy nézek a szemébe. Ugyanis én két munkakörről is tudok, amelyet felajánlottak neki. — De a sérvem... — mondja. — És ha iparba menne? Végül kiböki: — Én ebben a tsz-ben nem dolgozom. Addig nyomorga- tom őket, amíg lesz valami... Valamit kell csinálni. Az iparba járók többsége nem keres többet, mint a tsz- ben kereshetne, ha tenne valamit a tsz-ért. Hivatkozásaik, sértettségük persze sok szempontból érthető. Nehéz leszámolni a több százéves beidegződésekkel. De akár megértjük őket, akár nem, akár megértem Oroszi Istvánt, akár nem, nyilvánvaló, hogy ő átkerült a másik oldalra. A mi oldalunkon azok állnak, akik azt akarják, hogy a gyenge tsz-ekből jók legyenek és a jókból még jobbak. Nádas Péter Pest megye járásai és városai nagy izgalommal készülődnek annak a vetélkedőnek az elődöntőjére, amelyet a rádió indított „Tiszán innen, Dunán túl” címmel a két országrész megyéi között. Ezen dől el, melyik megye lakossága tájékozottabb a honismeret széles és változatos területén. A jövő héten kerül sor Nógrád és Fejér megye küzdelmére, és június 24-én, pénteken a Pest megyeiek mérik össze tudásukat a Vas megyeiekkel. A verseny napján a járási és városi csoportok Vácra utaznak és a váci múveCő- dési ház lesz a küzdőterük. Részt vehetnek a versenyen azok a Pest megyeiek is, akik Budapestre költöztek. Ök a rádió hatos stúdiójában vehetik fel a küzdelmet es szerezhetnek tudásukkal értékes pontokat megyéjüknek. Minél több és jól felkészült versenyzőre van szükség. A megyei tanács művelődési osztálya ezért felkéri a megye közönségét, hogy akinek van lakóhelyéről elszármazott, Budapesten lakó versenyképes ismerőse, közölje annak címét a lakóhelye szerint illetékes területi művelődési osztállyal. A megye közönsége június 24-én, pénteken este az festi Krónika végétől 30 FOKON A HŐMÉRŐ VÉGRE ISMÉT A HÁROM TÍZEST KERÜLGETI. DE,
