Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-11 / 137. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ulánbátor Bolgár vendégeink a budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A,MEGYEI TANÁCS LAPJA X. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM ÁBA 50 FILLÉR _______1966. JÜNIUS 11-, SZOMBAT H armincezer úttörő látványos szei nléje Befejeződtek a jubileumi ünnepségek A Bolgár Kommunista Párt Szófia megyei bizottságának küldöttsége pénteken délelőtt az Országos Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat budakalászi gyárába látogatott. A bolgár «Ívtársakat Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első tit­kára, Barinkai Oszkárné, a pártbizottság titkára és Gön- dics Zoltán, a pártbizottság «sztályvezetője kísérte. A bolgár pártküldöttséget Nyitrai Ferenc, az Országos Lenfonó és Szövőipari Válla­lat vezérigazgatója tájékoztat­ta, és kalauzolta végig az üze­men. A vendégek találkoztak munkásokkal és az üzem ve­zetőivel, érdeklődtek a szocia­lista brigádmozgalom eredmé­nyeiről, barátságosan elbe­szélgettek Beck Alfréd szocia­lista brigádvezetővel. Képünkön balról jobbra: Trajko Bogdanov, Cservenka Ferencné, Nyitra Ferenc és Koszta Kinov. Pénteken a Dózsa György úton harmincezer úttörő lát­ványos díszszemléjével befe­jeződtek az úttörőmozgalom jubileumi ünnepségei. A meg­megújuló zápor ellenére is jókedvűen, énekelve, hurráz- va sorakozott fel a gyerekse­reg, amely a kék- és vörös- nyakkendősök egymilliókét- százezres táborának, a külön­böző országrészek és Budapest kisdiákjainak képviseletében erősítette meg úttörő} ogadal- , mát, s tett bizonyságot a most felnövő új nemzedék fegyel­mezettségéről, bizakodásáról. Megjelent s a díszemelvény­ről nézte végig a seregszemlét Kállai Gyula, a Miniszterta­nács elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, fi­lc« Pál művelődésügyi minisz­ter, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, Németh Károly, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, továbbá a kormány, a Közpon­ti Bizottság, valamint a társa­dalmi és tömegszervezetek szá­mos képviselője. nyékét, vörös csillagokat s a jubileumi évszámot emelték a magasba, majd a díszszemle résztvevői dallal köszöntötték a 20. születésnapját ünneplő úttörőmozgalmat. A pártkongresszus negyedik napja Pénteken, a pártkongresz- szus negyedik napján tovább folyt a vita a központi bi­zottság beszámolója, az új pártprogram és a Mongol Népköztársaság 1966—1970. évi népgazdasági terve felett. BERLIN Orosz Adél és Róna Viktor sikere Kirobbanó sikert aratott a Magyar Állami Operaház két szólótáncosa: Orosz Adél és Róim Viktor a berlini Német Állami Operaházban tartott önálló balettestjén. A magyar táncosok különböző balettek­ből összeállított egész estét betöltő műsorral léptek fel. A műsor végén a közönség fél­órán át ünnepelte őket. Gessdálkodjssstk ess tsresssyut érő Tanulókra vár még sok szakma Idén cukrász és szakács volt a divat Kevesebben akarnak fodrászok lenni Az általános iskolai tanul­mányait most befejező gyere­kek közül ez idén sem vala­mennyi léphet az általa vá­lasztott pályára; folytathatja tanulmányait abban a közép­vagy szakmunkásképző iskolá­ban, ahol szeretné. — De mindenkinek tudunk továbbtanulási lehetőséget biz­tosítani — közli viszont dr. Takács Éva, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelő­adója, aki a szakmunkásta­nulók ügyével foglalkozik. . Pest megye általános isko­láiban 6518 fiú és 6382 leány, összesen gyereknek kell még módot ad­ni a továbbtanulásra. — Lehet is. Az öntő szak­ma 145 tanulóhelyére csak 67 fő jelentkezett, illetve felelt meg az orvosi vizsgálaton. Ha sok nem is, de van még hely a megyében néhány mezőgazdasági szakmában, továbbá a következő ipari szakmákban: járműlakatos, asztalos, hegesztő, fényező, géplakatos, kőműves és ács. Minden elutasított részére azonban a megye területén mégsem jut hely. vegyipari szakmunkásnak csak jó bizonyítvánnyal vesznek fel. Bennlakásos lehetőség többféle építőipari szakmában is kínál­kozik, tehát megyénk távolab­bi részéből is jelentkezhet, aki ezt választja. Lányok a fővá­rosban a műszövést, a szövést és a fonást tanulhatják ki, a vasipar'pan azonban szintén találhatnak könnyebb, nékik való munkát. Például leányta­nulókat vesznek fel esztergá­lyosnak, szerszámkészítőnek. Fanfárosok díszjele nyi­totta meg a demonstrációt. Felcsendült a Himnusz, majd Kárpáti Sándor, a Magyar Úttörők Országos Szövetségé­nek elnöke lépett a mikro­fonhoz. Kárpáti Sándor szavai után a pajtások zúgó tapsa és él­jenzése közben befutott a térre a jubileumi staféta, s Horváth Attila budapesti út­törő átnyújtotta a párt kép­viselőjének a kisdiákok helyt­állásáról, segítőkészségéről, az elmúlt 20 év eredményeiről tanúskodó tettek könyvét. Zlfcu Pál rövid beszéd kísére­tében vette át az ajándékot. Ezer galamb röppent fel s léggömbök ezrei úttörőjelvé­Komócsin Zoltán a Csepel Autógyárban 12 000 gyerek kezébe adták az élet kapuját megnyitó kulcsot, a nyolcadikos bi­zonyítványt. Közülük a megye középisko­láiban 3304, fővárosi középfo­kú tanintézetekben pedig mintegy 1000 tanulhat tovább. — Természetesen többen je­lentkeztek, de hogy helyhiány miatt hányat utasítottak el, még nem tudjuk, most várjuk a számadatokat. Feltétlenül szükséges, hogy a jövőben a középiskolai felvételek a szak­munkástanuló intézetekbe történő felvételeknél korábban záruljanak. Minden esztendő­ben és nyilván idén is, férő­hely hiányában el kell ugyan­is utasítani a középiskolába fel nem vett és ezért szakmun­kásképzésre csak utóbb jelent­kező számos jó tanulót azokból a szakmákból, amelyekben ép­pen őket várják. . Pest megye területén ez év­ben nehézipari, helyiipari, me­zőgazdasági és kereskedelmi tanulók részére 3786 felvételi lehetőség kínálkozott. De volt túljelentkezés bőven,, . — Különösen egyes szak­mákban. Eddig 260 visszauta­sított jelentkezési lap érkezett be hozzánk, valamennyi eluta­sított — többségük leány — szakács, cukrász, vendég­látóipari felszolgáló és bol­ti eladó akart lenni. Ezek idén a legdivatosabb szakmák megyénkben. Érdekes viszont, hogy a műszerész, az autószerelő, a fodrász divatja­múlt pálya lett. Köztudomású már a gyerekek között, hogy ezek telített szakmák és ezért ezúttal egyikre sem jelentkez­tek sokan. Egyébként még további 40— 50 visszautasításra lehet szá­mítani és a középiskolába fel- ivettek száma is ezer körül jár. Tehát éppen elég Pest megyei — Igaz. Állandó összekötte­tésben állunk a Fővárosi Ta­náccsal. Budapesti szakmun­kástanuló intézetekben szinte korlátlan a felvételi lehetőség megyénkből bejáró tanulók ré­szére a fémnyomó, különböző lakatos, felvonószerelő, gázve­Június 10-én délután, Komócsin Zoltán, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Cse­pel Autógyárba látogatott. Ütjára elkísérte Cservenka Fe­rencné, a Központi Bizottság tagja, a Pest megyei Pártbizott­ság első titkára. Az üzem dolgozóit Komócsin Zoltán elvtárs nagygyűlésen tájékoztatta a Központi Bizottság legutóbbi ülé­sének határozatairól. 40 év tapasztalatával zeték- és készülékszerelő, épí­tőipari gépész és gépészszerelő 'í'''*'"""""""""-"'"""'"""""'""'"""'"""""""""'""""""" cserépkályha készítő szakmák-á ban. ^ Villanyszerelőnek meg | ^sssssssssssssssssssssssssssssssssssSsssssssá. í Túrán Istvánt, a csővári Virágzó Tsz 58 éves sertésgondozóját április 4-én Munka Érdem­renddel tüntették ki. Negyven év óta alapos szakmai tudást szerzett a sertéstenyésztés­ben. Öt éve tagja a Virágzó Tsz-nek. Az idén május közepéig 57 anyakocától 320 malacot választott le, és a süldőkből mintegy 350-et hizlal meg az év végéig sseshíSsdesssesi Nem tartanánk okos em­bernek szomszédunkat, ha azt látnánk, hogy szakkönyveket olvas, s műszaki rajzíanfo- lyamra jár, csak azért, mert kisfiának papírrepülőt akar hajtogatni. Még furcsább szemmel néznénk azt az em­bert, aki egyetemre jár, dip­lomát szerez valamelyik mér­nök-karon, s utána beáll a raktárba, anyagkiadónak. El­ső olvasásra képtelen ötlet­nek tűnik mindez: miért is tenné bárki? A szaktudás, a hozzáértés — kincs. És mígis: nap mint nap két kézzel szór­juk, pazaroljuk. A főmérnök néhány perc türelmet kér: árkus papí­rok előtte, golyóstolla sebesen szalad, az utolsó sorokat ró­va a műszaki konferencia be­számolójához. Az igazgató házon kívül van, a titkárnő, mint Ismerősnek, megsúgja: anyag után szaladgál. A mű­szaki fejlesztési osztály ve­zetője — nagy tehetségű mér­nök — a kilencedik telefont bonyolítja le, időpontokat egyeztet, különböző bizottsá­gok tagjait invitálja, mikor ejthetik meg az új üzem­csarnok ún. műszaki bejá­rását? Az üzemvezető — ugyancsak mérnök — mun­kalapokkal bajlódik, s za­vartan magyarázkodik: „ra­lizták” a műhelyírnokot. Sze­rencsére, a példák nem egyet­len gyárból valók; bár oly­kor egyetlen gyárból is szár­mazhatnának. A felület: min­denki lázasan tevékenyke­dik, lót-fut, annyi a dolga, hogy „meghalni sincs ideje”. És a felszín alatti lényeget érintő kérdés: mindenki a maga dolgát végzi-e?! A főmérnök olykor a gyors­írónő munkáját végzi, az igaz­gató az anyagbeszerzőét, a mű­szaki fejlesztési osztály ve­zetője — kiemelt, ún. szemé­lyi fizetéssel — egy ügyinté­zőét ... És ez csak a kiseb­bik baj: a drágán megfize­tett munka. A nagyobbik, s értékében már-már felmérhe­tetlen kár, az az idő és ener­gia, ami így pocsékba megy. Igaz, e nem kívánatos sze­repcserékben, pontosabban szólva szerepváltásban hibá­sak maguk az érintettek is; miért vállalják, hagyják, hogy így legyen, miért csinálják? Mégis, rovásukra csupán a hiba kisebbik része írható. Az igazi okot a felületességből eredő látszattakarékosságban, s ami még ennél is általáno­sabb: az üzem és munkaszer­vezés alacsony színvonalában kell keresni. Látszatra takarékosság csak, hogy az említett üzemben nem foglalkoztatnak mfihelyírno- kot; a megtakarított ezerkét­száz forint fejében az üzem­vezető nyakába szakadt e munka, s mivel egy ember az egy ember, más, a munkaiap­kitöltésnél jóval fontosabb* értékesebb munkáját hagy­ja el, vagy végzi kapkodva, felületesen. Van, ahol darab­ra kiszám alják a géppapírt, s a korábbinál jóval később cserélik ki az írógépben a szalagot: s ugyanakkor jól képzett műszakiakat foglal­nak le általános adminisztrá­tori teendőkkel, s a rangos konstruktőr, a műszaki fej­lesztés gazdája titkárnői te­endőket végez. Hát hol itt az igazi takarékosság? Ennyire gazdagok, tehetősek va­gyunk, ennyire nélkülözhet­jük, pazarolhatjuk a százezre­ket és milliókat érő szaktu­dást? Ahol a látszat fölibe kere­kedhet a lényegnek, ott már a másik bajtokozót is köny- nyű tetten érni: a szervezet­lenséget. Ahol takarékosság­nak fogadják el a küldönci státus megszüntetését — ott mostohagyerek az üzemszer­vezés is. Érdekes és tanulsá­gos dologba kezdett egyik tex­tilüzemünk: „kölcsönkértek” három üzemszervezőt. Utó­lag bevallották: „lesz, ami lesz alapon”. Az első hónap­ban alig néhány ember akadt, aki ne tette volna szóvá a „sétálókat”, a „mit keresnek ezek iít”-et, ne mondta vol­na el. A második hónapban már nem sok ügyet vetettek rájuk, s kelletlenül válaszol- gattak a mind sűrűbb kérdé­sekre. A negyedév végén — ennyi időre szólt a kölcsönké­rés — a három üzemszervezö elég vaskos, hatvan oldalas tanulmányt, s javaslatterveze­tet tett le az asztalra. Ennek több, mint fele az irányítás átszervezésével, megjavításá­val foglalkozott. Pontosan azzal, hogy mindenki a maga dolgát végezze. És — csak a maga dolgát! Ennek megol­dására gyakorlati módszere­ket is ajánlottak. A javasla­tokat megvalósították, aminek sok más eredménye mellett gazdasági következménye is lett, a gyár terven felüli nye­resége hét százalékkal emel­kedett. Némi túlzással, de mégis igazat szólva, úgy fogalmaz­hatnánk, szinte csodaszere lehet az az egyszerű tény: jól szervezetten mindenki vé­gezze képességével, tudásá­val összhangban álló saját munkáját. Azt a munkát, amiért a fizetését kapja, amire szaktudása, tapasztala­ta, begyakorlottsága a legin­kább alkalmassá teszi, amit kedvvel, szívvel-lélekkel vé­gez. A jó szakember, tudása, magas színvonalú munkája, aranyat ér — mondogatjuk. Biztosítsuk hát annak feltéte­leit, hogy ez a tudás és ez a munka ne csak aranyat érjen, hanem — „aranyat” is termel­jen ... (m)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom