Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-10 / 136. szám
1966. JÜNIUS 10., PÉNTEK Niem 3 Miért barátok bolgár barátaink? I Határjárás aratás előtt Még mindig gond a hibás alkatrészek pótlása A fák, a legelők harsogó Zöldjét csak az őszi árpa sárguló, szelíd színe oldja fel. Éppen ez az a sárga szín, amely az érés biztos jele. Közeleg az aratás. — Témánál vagyunk — mondja a Monori Gépjavító Állomás igazgatója. Az üzemnek 48 kombájnt kell kijavítania és alig többel, mint a felével vagyunk készek. Igaz, hogy a 21 kévekötő-aratógépből már csak 3 vár javításra. A legtöbb gondot az alkatrész okozza. Mihályfi főmérnök már sorolja is: — Dobszíj tárcsa, k aszameghaj tó-ékszíj tárcsa, toklászfelhordó és magcsatorna. meg még sok más alkatrész sem kapható. — A kereskedelemnek az lenne a feladata — folytatja az igazgató —, hogy kellő időre biztosítsa a szükségletet. Nem valami kellemes dolog, hogy sokszor innen Monorról Pécsre vagy Szegedre kell utaznunk egy-egy alkatrészért. Ámi a raktárban van, azt ne tartogassák a központi telepen. hanem adják ki sürgősen az üzletekbe, még az aratás előtt. Néhány szavunk lenne az ÁFOR-hoz is. Az egységes sebességváltó olaj jelenleg olyan, mint a viz. A határozott, szókimondó kritikára ugyanolyan határozott és gyors intézkedéssel kellene reagálniuk az érdekelteknek, a MEGÉV és az AGROKER illetékeseinek. A Monori Gépjavító Állomás már másodszor nyerte el az élüzem címet. A gépszín előtt katonás rendben sorakoznak a már kijavított gépek, de mi lesz a többivel? Utunk következő állomása a ceglédi gépjavító. A 77 kombájn közül már csak 1—2 vár javításra, a 35 kévekötő, arató pedig már készen van. — Hogyan érték el ezt az eredményt? — kérdezzük az igazgatótól. — Összeforrottak már hálunk az emberek. Lelkiismeretesen és szorgalmasan dolgoznak. A járás tsz-ei elégedettek munkánkkal, ezt bizonyítja, hogy a 28 tsz nagyobbik fele valamennyi erő- és Elszaporodott a vaddisznó Silányabb az őzbaktrófea Több mint 100 ezer fácántojás A vadállomány sikeresen átvészelte a telet, de a korai kitavaszodás ellenére, az őzbak- vadászatok — az eddigi egyhónapos lövési időszakban — nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A vadászok körülbelül 900 őzbakot ejtettek eddig, igazán kiemelkedő értékű trófeát nem zsákmányoltak még. Megnyugtató, hogy különösen a Buda környéki hegyekben, a dámvad, a sokévi átlagnak megfelelően fejlődött. Ugyanakkor rendkívül megszaporodott a vadmunkagépét nálunk javíttatja. Érdekes, hogy itt nincs alkatrész-probléma. Az igazgató ezt azzal magyarázza, hogy még kora tavasz- szai beszerezték a szükségletet. Ennek az eredménye, hogy szervezettebben halad a javítás és még arra is jut idejük, hogy a gödöllői járásnak segítsenek. Ez a gépjavító állomás ugyan még nem érte el egyszer sem az élüzem címet, de mostani munkájukkal szeretnék ezt kiérdemelni. Meglátogattuk még a ceglédi Vörös Csillag Tsz-t is, amely 6000 holdon gazdáikon dák, és elért eredményei alapján a jó tsz-ek közé sorolható. A tsz-nek 36 erőgépe és számos munkagépe van. Érdekes, hogy az UE 28 magyar gyártmányú traktorhoz nem tudnak alkatrészt kapni. — Ha az idő nem változik meg, akkor korai aratásra számítunk. Tavaly nem volt semmi problémánk, reméljük, az idén is időben végzünk a betakarítással — mondja Szabó Ferenc, a tsz elnöke. Amikor elhagyjuk a tsz-t, akácos úton fut gépkocsink. Két oldalt hullámzó búzatenger, a táblák szélén égővörös pipacsok és kék búzavirág. A közelgő nyár legszebb virágai. És mégis talán legszebb az aranyló búza, hiszen ebből lesz a kenyér, amelyért a közeli hetekben harcba indulnak a kombájnok és az aratógépek. — demény — Metodi Paunowal értette meg legjobban magát. Jó volt látni a két igazgató élénk eszmecseréjét, tréfálkozásait. Tódor Bozsinov is elemében volt itt az üzemben. Bányamérnök és a Szófia megyei Pártbizottság ipari osztályának vezetője. A küldöttségnek talán ő a legagilisabb tagja. örökké kérdez, mozog, jegyzetel, kamaszos felfedező tekintete gyorsan járja be a környezetet és jól ismeri a magyar futballistákat is. Ott volt Trajko Bogdanov az Elin Pelin-i városi pártbizottság első titkára, szemét nagyon komolyan, szinte dühösen húzza össze, mintha örökké a dolgok mélyére akarna látni, s nem véletlen talán, hogy őt azonnal Szeleczky Mihály, a Ceglédi Pártbizottság titkára vette pártfogásba. Akkor még nem tűnt fel, hogy ezek az önkéntelen kapcsolódások mit jelentenek. Bejártuk az üzemet. Az ütemet Szakali József, a Pest megyei Párt- bizottság titkára diktálta AZTÁN ASZTALHOZ ÜLTÜNK, s jöttek a különböző fogások, csirkepaprikás galuskával, s bár a bolgár elvtársak gyakran hangsúlyozzák: „csak semmi diplomácia”, most mégis diplomata módjára viselkedtek, meg sem rándult az arcuk, pedig harmadik napja, ahol csak asztalhoz invitálják őket, mindenütt büszkén tálalják a paprikáscsirkét galuskával. Rohanva telt az idő, már fél három volt és megérkeztek a Cifrakerti Állami Gazdaság vezetői, hogy továbbvigyék a küldöttséget. Az állami gazdaságban zászló és felirat fogadott, asztalhoz ültünk, hogy meghallgassuk Szabó Elemér igazgató tájékoztatóját. Most Trajko Bogdanov volt a legélénkebb, őt a mezőgazdaság érdekli. Azok voltak a legizgalmasabb pillanatok, amikor a bolgár elvtársak nem értettek valamit, vagy nem értettek egyet valamivel, ilyenkor élénk viták kerekedtek. „Mennyi a sertéshús önköltségi és felvásárlási ára, mennyi a tejé?” ..Hogyan informálják a dolgozókat politikai és gazdasági kérdésekről?”, „Mi a helyzet a munkásvándorlással”. A KfiRDÉSEK MEGLEPTEK. Ez volt a felfedezés. Hogy kérdéseink azonosak, mert azonosak a problémáink is. Mi a barátság? Igen. A bolgár és magyar elvtársak azonos kategóriákban beszéltek, azonos fogalmak, azonos gondok és azonos célok — ez nem több és nem kevesebb — ez a barátság. Ezt a felismerést csak megerősítette a vacsora, amelyet az állami gazdaság rendezett. Természetesen ismét csirke. Volt birka is és főleg jókedv. Szakali elvtárs csendet kért és mosolyogva mondta: — Most pedig Todor Bozsinov fog előadni egy bolgár népdalt. És Todor Bozsinov nem kérette magát, az ipari osztály vezetője, kultúrált, nagyon szép hangján előadott egy macedón—bolgár népdalt. Aztán már együtt énekeltünk ... N. P. Együttműködés külföldi agráregyetemekkel A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tovább szélesíti kapcsolatait a külföldi agrárfőiskolákkal és egyetemekkel. Legutóbb a moszkvai Tyimir- jazev Mezőgazdasági Akadémiával és a berlini Humboldt Egyetem mezőgazdasági és kertészeti karával kötött barátsági és együttműködési szerződést. Utazgatás az ingatlanok körül Ugyan mit oszthatnak itt a megyei tanácsház földszintjének vülanyégővel is csak homályosan megvilágított szűk folyosóján? Nincs mostanában hiánycikk, ha csak nem gépkocsikiutalásért állnak sort ennyien. Csakhogy az ajtók feliratából kiderül, a Pest megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal előtt sorakozik békés türelemmel ez a mindkét nembeli szemmel- láthatóan mindenféle rendűrangú vagy félszáz ember. Vajon mire várnak? — Hogy kiszabják az illetéket — világosít fel a hosszú embersorból egyikük. Ejnye, hát ilyen lassú az ügyintézés? Ezt szóvá kell tenni, tűrhetetlen, ha az állampolgárokkal packázik manapság a hivatal! Rá is nyitunk menten a hivatalfőnökre, erélyesen kopogtatva előbb ajtaján. Le is csillapodunk aztán hamar, mert Árpási Ferenc, a hivatal vezetője szobáról szobára vezet minket és látjuk, hogy a hivatal dolgozói az íróasztaloknál görnyedezve, sebesen rónak számokat, betűket, miközben a soron levő ügyféllel készséges udvariassággal váltanak szót. Végeredményben 15—20 perc alatt végeznek eggyel, jöhet a következő. — Hetvenkét bemutatás volt mostanáig — közük az egyik szobában. — Ma 58 igazolást adtunk ki eddig — mondják a másikban. Délelőtt tizenegyet mutat az óra, igazán jókora forgalom. Már hogyne lenne, amikor az, amit bemutatnak, ingatlan adás-vételi szerződés, az igazolás pedig, amit kérnek, a szerződés után kifizetendő illeték lerovásáról szól. Anélkül szóba se állnak a telekkönyvnél a vevővel, meg még csak tatarozásra sem kaphat engedélyt, nemhogy építkezésre, ha történetesen házhelyet vásárolt. — Ebben az évben az első öt hónap alatt, vagyis május utolsó napjáig 5634 adás-vételi és 1272 ajándékozási szerződést mutattak be illeték kiszabása céljából — mondja a hivatalvezető. — Ez valamivel több az előző évek átlagánál, de nagyjából minden esztendőben körülbelül 13 000 ház, illetve telek cserél gazdát a megyében adás-vétel és vagy 3000 ajándékozás útján. Idén mostanáig mintegy kétezren vettek a megyében házat, a többiek meg házhelyet, hogy építkezzenek. Ugyanez az arány általában az elmúlt esztendő ingatlan- forgalmában is. Szántót azonban senkisem vásárol, néha azonban elő-előfordul kisebb szőlőre vagy gyümölcsösre vonatkozó szerződés. — Az örökséget is illeték terheli, sok az ilyen ügy? — Oh, a hagyatéki ügyek — sóhajt a hivatalvezető. — Akad minden évben tíz-tizenegyezer. De azokat közjegyző intézi,, a hagyatéki leltárt pedig beküldi illetékkiszabásra, nem jönnek személyesen a felek. — És a többinek személyesen kell megjelenni? — Szó se róla. Naponta tíztizenöt ingatlanvásárló postára bízza az ügyét, mi pedig amint megkapjuk kiszabjuk az illetéket és máris küldjük neki az iratot. Igaz, hogy amíg megfordul a posta, három-négy napba beletelik. No lám, hát ezért jönnek annyian és állnak sorba, hogy egy nap alatt elintézzék az ügyet. Sürgősen építkezni akarnak bizonyára. Az ám. Csakhogv a legtöbben felesleges fáradtságot, útiköltséget nem kímélve, idejönnek, elfecséiiik várakozással drága idejüket, aztán zsebre teszik a kiszabást, barátságosan elköszönnek és hazamennek, egy hét múlva meg újra itt vannak, vagy ezúttal mar csak levelet küldenek, „Csütörtököt mondott“ ä puska Nem kikerült a túzok vadászat Apajpusztán is lezajlott a tuzok- dürgés — az óriásmadarak násztánca, s várható, hogy valamelyest ismét növekszik a megcsappant állomány. A Kiskunsági Állami Gaz- flaság birtokán körülbelül 80 óriás vadmadár él s igen kívánatos lenne a szaporodásuk. Éppen ezért a vadászok sem tizedelik az apaji tuzokkaka- sokat. Külföldi vadászokról van szó, akik az idén is öt túzokkakas kilövésére kaptak engedélyt. De bármennyire ügyeskedtek, puskájuk „csütörtököt” mondott, a kakasok elillantak az álcázott vadászok elől. Ez a harmadik esztendő amikor Apajon nem tudják kilőni még a nagyon 6zűkre szabott túzok-„ke- retet” sem. $ rányos sipkám. Csinálhat a tél, amit akar. \ Csizma a tő, mert alulról fázik meg az ember- í fia. | — Hát, aki ilyen gazdag! $ — Minden nyáron dolgozok a juhászaiban,§ amit kapok félretesszük. Horváth Károly bá- $ esi, a juhász rám bízza az etetést. — Akkor te juhász leszel. — Meglehet, Károly bácsi múltkor megdi- ^ csért, azt mondta már „virtigli" vagyok. — A bizonyítványod? $ — Négyes leszek. $ — Bácsi, kérem, feléjük még villany sincs,$ ha így vesszük, szép eredmény — vágott a be- i| szélgetésbe egy kislány. $ — Hát aztán — hárítja el a dicséretet Sanyi ? —, Petőfi is petrol mellett tanult —, mégis jl üstökös lett. % — Biztos segítenek a testvéreid! — mond-i tam. ^ — Enni — vágta ki nagy derültségkeltőn a $ fiú. § — Akkor a jó szüleid ... — Édesapa nem ér rá. Sok a dolga a sző- § tőben. Édesanyámnak meg ott a rengeteg jó- ^ szag a ház körül. — Mennyibe került a kirándulás? — 32 forintba; hajón utaztunk. Láttuk a 5 Tűzpiros virágot az „Opera" Színházban (ope- v rett). 5 — Mi tetszett a legjobban Budapesten? $ — A Jánoshegyi kilátó. Elláttunk Dömsö-\ dig. $ — Szerettetek volna hazarepülni?... mint^ a madár... J — Igen — szólt halkan Sanyi. — Édes-* anyám biztos maga itatta a csürhét. Szerettem volna neki segíteni. rerik a részletfizetési kedve nényt. Hát nem furcsa némely ;mber? Sz. E. Ipari tanulónak jelentkezhetnek 14—16 éves fiúk ács-állványozó és kőműves szakmára u Ceglédi Iparitanuló Intézetnél EM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. ^ ^ C Z-1 VIRTííSÍD Széchenyi-hegyről völgymenet a fogaskerekűn egy csapat leány úgy énekelt, mint az ériéi madarak, a fiúk mókáztak, viháncoltak, lkár a kiscsikók, vagy a szelíd kisgidák. Valamennyit általános iskolásnak néztem. A Fogas megállónál nevetséges öltözékű. egykori naéttóságos matróna szállt fel, olyan feltűnést keltőn, mint hajdan a batárjába. Még a lép- :sőn állt, de már neveletlennek titulálta a jyerekeket és helyet követett. A lányok illően lelyet adtak. A boás, tollas kalapú. muffos isszony elterpeszkedett: Jól van kicsinyeim i „kicsinyei” elfordultak tőle. Kár volt a jó hangulatért. Próbáltam oldali a feszültséget: — Hová valósiak vagytok? — Dömsödiek! élénkült a gyermekhad. — Téged, hogy hívnak, hányadikos vagy? — kérdeztem a legfürgébb kisfiút. — Nagy Sándor a nevem és ötödikes ua- lyok. — Melyik részén laktok a falunak? — Egyiken se — nevetett Sanyi —, kint latunk a tanyán, amerre az „Aranykalász” ju- ászata van. öt kilométerre esik a községtől — Öt kilométerre? Télen biztos sokat hiá- joztál a tanításról? — Még egy napot se. — Beteg se voltál? — Nem. Van jó csizmám, nagykabátom, bádisznóállomány. Gyérítéséhe: mindenütt hozzákezdtek a vadásztársaságok. Az apróvadra, — nyúlra, fácánra és fogolyra — ugyancsak jó idők jártak a tavasszal is, ez valószínű meglátszik majd az idei szaporulaton. A: úgynevezett volier-tenyésze- tekben tavaly 2800 fácántyúkot tartottak, az idei tojók száma már elérte a 3000-et így a tojáshozam lényegesen emelkedett, s valószínűnek látszik, ho-gy az idény végéig több mint 100 ezer tojást keltenek ki. AZ EDDIG MEGJELENT hivatalos hangú közleményekben többször szerepelt a mondat: „Bolgár barátaink ellátogattak”, „Megérkeztek bolgár barátaink”. Ne tagadjuk, sematikus ez a mondat. „Bolgár barátaink.” Hogy mégsem tartalmatlan forma ez a kifejezés, azt hiszem jól bizonyította az egyik nap, amelyet a Bolgár Kommunista Párt Szófia megyei küldöttségével töltöttünk. Erről szeretnék beszámolni. Fél kilencre beszéltünk meg találkozót, de ők már nyolckor elutaztak Ceglédre. Ez a korai indulás kifejezi türelmetlen, kifogyhatatlan kíváncsiságukat. Az üzemben jártak már a vendégek, mire Ceglédre értem. A küldöttség legidősebb tagját, és egyben vezetőjét Koszta Kinovot a vendéglátó üzem, a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat párttitká- ra kísérte. Ágoston Sándor igazgató bolgár kollegájával 4 1 i i • , , Dunavarsány határáArkok „kincse64 ba"» árokban sem vesz kárba az értékes takarmány. Szűcs Lajos és Gazdik Mihály egy szálig lekaszálják a dús szénának valót Foto: Gábor
