Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-08 / 134. szám
FIST HÍCYíf s^fh4tm 1906. JÜNIUS 8., SZERDA Állandóan „mozgásban“ Jön a iasertelefon Hírközlő laserberendezés- eel végeztek kísérletet nemrégiben két moszkvai városrész között. A telefon-összeköttetésnél nyert tapasztalatok szerint a lasersugaras készülék kedvezőtlen időjárás esetén is jól bevált. A szakemberek szerint rövidesen sor kerülhet a Iasertelefon bevezetésére a nemzetközi hírközlési hálózatban. A kísérleteknél a laser- Bugarak energiája nem haladta meg egy normál zseblámpaelem energiájának századrészét, s ennek ellenére tízezer telefonbeszélgetés és egy tucat tv-adás átvitele volt lehetséges. A nők legújabb fegyvere „Pisztolykölcsönzés csak nőknek’’ — ez a hirdetmény jelent meg nemrégen Osaka városban a rendőrkapitányság bejáratánál. Kiderült, hogy le- moshatatlan festéket kilövellő vízipisztolyokról van szó. A városban ugyanis a közbiztonság nagyon gyenge lábon áll, az esti órákban a nőknek nem tanácsos kilépni az utcára. Ezzel a pisztollyal azonban a megtámadott olyan ismertető- jelet hagy a tám/adón, aminek alapján a rendőrség könnyen elfoghatja. Amint hírlik, a pisztolyokat valósággal szétkapkodták. 170 millió éves hal Az észak-olaszországi Bergamo közelében egy elhagyott kőbányában 170 millió éves hal fosszilis lenyomatát találták meg. A paleontológusok szerint, a mintegy 5 kiló súlyú lelet egyike a legszebben konzervált, megcsontosodott prehisztorikus maradványoknak. Cerkófkiá Ili tás Milánóban kiállítást- -fen-- deztek egy cerkófmajom festményeiből. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán jelen volt a „maestro” is, aki bemutatta az egybesereglett vendégeknek, hogy ecsettel ugyan- ügy tud festeni, mint a farkával. NDK-statisztika ' Most nyilvánosságra hozott adatok szerint a Német Demokratikus Köztársaságnak 1966. március 31-én 17 055 400 lakosa volt, ezek közül 9 264 700 nő. a művészeket a megszokott „elfogadott” szerepkörbe skatulyázni. Jó volna a könnyű műfaj területén elsődlegesen jó színészi alakításokat nyújtani. — Sokat hallunk és olvasunk úgynevezett groteszk előadásmódjáról. — Groteszk humor? — húzza kesernyés mosolyra keskeny száját. — Minden humor groteszk. Szeretnék végre otthont találni a próza, tánc és ének varietészínpadán. Mondjuk úgy: tartósan megvetni itt a lábam. — Elégedett? — Azt hiszem. A közönség ismer. Ennél nagyobb népszerűségre nem törekszem, de azért egyet hadd jegyezzek meg: a művész legnagyobb vágya mindig a kifejezés teljessége. Én ezt a musicalben- látom. A karakterisztikus tánc, a színészi játék és ének összessége — ez a jövő. Siet. Várja a munka. Ő az a szerény és hallatlanul erős akaratú művész, aki táncait a kosztümtől kezdve a zenefelvételekig, az ötlettől a koreográfiáig, a dramaturgiai felépítéstől az előadás módjáig sokrétű egységbe forrasztva tálalja a varietészínpadon. Talán több figyelmet érdemelne ... — gáspár — Bolgár étterem az Országház étterem helyén A Belvárosban, a Kossuth Lajos téren Szófia néven bolgár étterem nyílik a volt Országház étterem helyén. Berendezésében hagyományos bolgár népi motívumok díszítőelemeit használják. Étlapján megtalálhatják majd a vendégek a bolgár konyha nemzeti specialitásait, így a különböző salátákat, gyümölcsökön és tengeri halakon kívül, a bolgár juhtúrót, a kebabcset, a parázs fölött sütött húskolbászkát és a mavrud tájjellegű borokat. A bolgár zenekar hagyományos népi hangszereken húzza majd a talpalávaió hórót és a racsenicát. A Szófia étterem a tervek szerint szeptember 9-én, a bolgár felszabadulási évfordulón nyílik meg. Pa rád! csommáríás, sertés becs inti 11 Tízféle új koiizervet gyárt az ipar Mint már hírül adtuk, a nagykőrösi és a dunakeszi konzervgyárban is megkezdték a zöldborsó feldolgozását, sőt a korai gyümölcsök —r a Fürtös Gusztáv: AZ ÉJJELIŐR Hatalmas gyári udvaron ballag az éjjeliőr, lépteivel méri az éjt, s néha fölvilian nála a csöpp kézi fény, és ekkor ijedten rezzen s félre húzódik a gyáva sötét. Gyanús neszeket vallat, s megnyugosEÍk, ha békül a sértett csönd. Több most ő, mint önmaga, kerete kitágult, gyári kerítés lett énje határa; idcgszä.lajb.an ...... .... m eghúzódott a telep közérzete is.'—• Mósf' csönd van, csönd a termek mélyén, a szerszámokban, a gépek motorjában s az udvar fülledt bokrai közt. Csönd lavinája zúdul az éjszaka völgyébe, magával sodorva az éjjeliőr nagyútú szívét. — Olykor az égre tekint föl, a kerítetlen, roppant kék udvarra, hol békésen végzik örök szolgálatukat fényes sorstársai, a nagyobb rangú Hold és csillagok. cseresznye, a földieper — kon- zerválási szezonja is megkezdődött. Az idén a hazai élelmiszeripar tovább bővíti ké- szítményei választékát, tízféle új konzervet hoz forgalomba. Idén nyáron például, háromféle zöldségkrémleves készítését kezdik meg. Ezek tasak- ban, később kockákba préselve kerülnek az üzletekbe. Fűszerezett paradicsommártást is forgalomba hoznak, több készétel: a sertésbecsinált, a magyaros szűzérme, a húsos lecsó, a párolt káposztás és a sertésszelet receptje is elkészült. Ezeket a közönség kívánságának megfelelően gyártják majd. Eltérően az eddigiektől, az újdonságokból csak kisebb mennyiséget, 30— 50 mázsát készítenek, s a boltokban kóstolókkal egybekötött bemutatókon ajánlják a közönségnek. Amelyik étel a legjobban ízlik, azt tömegesen gyártják. Jószágitatás Ha így is van, nem sok látszik belőle. Igaz, ami igaz, körömnyinél nem nagyobb egy-egy szorgalmas fejős állat, így kell nevezni a gyakran járó méhecskéket, „akik” itt, a kaptárban adják le a sűrű, tápláló mézet. Ilyenkor vízzel itatják a hasznos állatkákat. Az a méhész, aki gazdag gyűjtést akar, nem mulasztja el az ilyesmit; sok fölösleges, terméktelen úttól kíméli meg a családot, de a maga pénztárcáját is. Félénk amazon A torontói városi parkban egy bandita megtámadott egy fiatal hölgyet, aki késő este hazafelé tartott. Az ifjú hölgy azonban egyetlen kemény csapással leütötte támadóját, a banditát eszméletlen állapotban szállították a legközelebbi rendőrőrsre. Amikor megkérdezték a leány nevét, szemérmesen így válaszolt: „Nem szeretném megnevezni magam, félek, hogy ezek után nehéz lenne férjhez mennem.” KÖNYVESPOLC Pavel Ovszjanyin: Mussolini vén iái A Kossuth Könyvkiadó Népszerű történelem című sorozatának új kötete e könyv: a magyar olvasó előtt eléggé ismeretlen mozzanatok okos és világos elrendezése, a kulisszák mögött történtek megmutatásának izgal- masságával. Olaszország teljhatalmú diktátora, a Duce „Itália Napóleonjaként” kívánt bevonulni a történelembe: a népek azonban a véreskezű martalócok között jelölték ki helyét, s sorsa be is teljesedett. A hatalma csúcsán levő diktátor alatt hogyan indult meg a föld, hogyan fordult szembe vele a győzelmekig hűséges, de ekkor, a vereség elkerülhetetlenségét felismerő, s abban osztozni nem kívánó fasiszta Nagytanács — itt kezdődik a könyv, s a Duce el- fogatásánál, kivégzésénél fejeződik be. Két esztendő mindössze ez, de benne ott sűrűsödik a második világháború döntő mozzanatainak többsége: a németek veresége a volgai csatában, Rommel Afrika Korpsának megfutása, a Duce megbuktatása, majd a német szuronyokon létrehozott >saloi köztársaság megalakítása, s ugyanakkor az olasz Nem mindig csattan az ostor magam is igazolok.) Végre, a tudomány megtalálta a magyarázatot az én gyerekkori problémámra! Mégpedig aerodinamikai alapon! „A vizsgálatok — olvasom — kimutatták, hogy az ostor vége hangfeletti sebességre gyorsul fel. A hanghatár átlépésekor — akárcsak a nagy sebességű repülőgépek esetében — itt is fellép az ismert hangrobbanás”. Megvallom, ez a felfedezés olyan boldogsággal töltött el, hogy ezért kellett elmondanom az én gyermekkori ostorom készítésének a történetét. Ezt annál is inkább meg kellett tennem, mert éppen az az ostor váltotta ki belőlem is azt a nagy kérdést, ami — mint hallom — évszázadok óta foglalkoztatja az ostorpattogtató emberiséget. De nemcsak ezért elevenítettem fel a gyermekkori ostorfonást. Ennél nagyobb okom van rá. Nemrégiben ugyanis csaknem a szemem előtt játszódott le egy ilyen ostorfonási ceremónia. Amíg azonban az én ostoromnak semmi más célja nem volt, mint a játék, ennek az ostornak meghatározott rendeltetése volt. Történt ugyanis, hogy a Könyökvédőkoptató Egyesülésnél Bogrács Bertalan ellen alapos gyanú merült fel, hogy elsikkasztott egytonnányi könyökvédőt, amiből magának és jövendőbeli népes családjának camping- sátort készíttetett. Tetten is érték sátorkészítés közben, s egyéb bizonyítékokat is felfedeztek, ami kétségtelenül igazolta a könyökvédők elsikkasztását. Meg is született a kemény határozat: Bogrács Bertalant nyilvánosan megostorozzák. Amire megtették a szükséges előkészületeket. Az első lépés az ostorkészítés volt. Ennek megszervezésére Borkérö Bálintot kérték fel, aki történetesen gyámha- tóságilag kinevezett gyámja volt Bográcsnak mindaddig, amíg át nem lépte a nagykorúság határát. Azóta viszont — csak úgy mellesleg említve — csoport- vezetője a Könyökvédőkoptató Egyesülésnél. A szemtanúk azt is mondják — ennek azonban én igazán nem adok hitelt —, hogy a megszólalásig hasonló campingsátra van neki is készülőben, akárcsak a Bogrács Bertalané. Ezek azonban mind csak mellékes körülmények, említésre sem érdemesek. Az ostor — dicséretet is kapott érte Borkérő — váratlan gyorsasággal készült el. Ki is tűzték nyomban Bogrács Bertalan megostoroztatásának az időpontját. Ünnepélyes meghívókat nyomattak, melyek hatására szép számú meghívott sereglett össze az erre a célra feldíszített teremben. Az ítéletet — úgy is mint ítélkező, úgy is mint ítélet- végrehajtó — Borkérö Bálint olvasta fel. Az egybegyűltek vigyorrál az arcukon — o gyengébb szívűek könnyekkel — meghallgatták és helybenhagyták az ítéletet. Borkérő Bálint a terem közepére állította ki Bogrács Bertalant. Szigorú arccal végigmérte, s egyetlen rántással letépte róla a ruháit. Megpörgette feje fölött az ostort, suhintott is visszafelé. A jelenlevők tenyerükkel födték be fülüket, mások a szájukat is kitátották, nehogy a csattanás megrepessze dobhártyájukat. Az ostor pörgött, suhogott. A végén Borkérő — Bogrács nyakába dobta, s intett neki, hogy távozhat. Megkérdeztem a jelenlevőket, ki, hány csattanást hallott? — Hogy is kérdezhet tőlünk ilyent, nem látta, hogy bedugtuk a fülünket! — válaszolták méltatlankodva. Én azonban nem dugtam be a fülemet, ezért tanúsíthatom: Borkérő Bálint ostora nem csattant egyetlenegyszer sem! Ellenben: alig fél óra múlva láttam Bográcsot az egyik étterem egyik sarokasztalánál, amint Borkérő Bálint egy fonott rendjelet tűzött kabátjára. Nyomban felismertem: ugyanabból az ostorból készült, amelyik az imént pörgött, suhogott, de nem csattant rajta. Gondolom, hogy erre a nem mindennapi jelenségre nem évszázadok múltán kapja meg a választ az ostorsuhogtató emberiség. A tudományós kutatáshoz — kiinduló adatként — közölhetem: Bogrács Bertalan és Borkérő Bálint campingsátra tovább épül a könyökvédőkből. Pontosan úgy hasonlít a két sátor egymásra, mint Bogrács hasonlít Borkérőre. Ami pedig az általam leírt jelenség okainak tudományos magyarázatát illeti: ígérem, nem gyanúsítom meg önmaguk plagizálásával a kutatókat, ha ezt a problémát is aerodinamikai alapon oldják meg. Ferencz Lajos Mar a mozgása, a lépése is a mesterségéről árulkodik. Amíg a feketét kavargatjuk, keskeny, kreolos arcát és hunyorgó, mélyen ülő barna szemét figyelem. Mosolyog a szeme és az egész ember valami különös kedvességet hord magában. A neve: Szegő Tamás. — Mióta táncol? — Ahogy mondani szokták, az anyatejjel szívtam magamba a színészet iránti vágyat. Anyám színészt akart belőlem faragni, apám villanyszerelőt. — Mégis, hogyan kezdődött? — Gyerekkoromban zongo-, rázni, aztán harmonikázni és dobolni tanultam. A felszabadulás után, 1946-ban az Egyesületi Színiiskolába jártam. Emellett a Fővárosi Operett- színház tánckarában próbálkoztam a tánccal. Közben önálló zenekart is alakítottam. — Hogyan egyeztette a táncot a zenekarral? — Különös módon — mosolyog. — Egy ízben az operettszínházi előadás fináléján egy barátom helyettesített, mert én már dobszólót produkáltam egy másik műsoros esten. — Aztán? — Aztán ... bevonultam, majd a fővárosi Vígszínház szólótáncosa lettem. Azóta állandóan „mozgásban vagyok”. Újból Operettszínház, epizódszereplőként szerződés a József Attila Színházhoz. — Hogyan jutott el a karaktertáncig? — 1954-ben a színiakadémia színész-diplomájával a kezemben vidékre szerződtem, Békéscsabára. Kisebb szerepek után 1958-ban a Magyar Cirkusz- és Varieté koreográfusa lettem. — És most? — Jelenleg a Kamara Varietében dolgozom. — Televízió, film? Az is volt. Például a „Nyomok a Hetedik Mennyországba vezetnek” táncparódiám, Csala Zsuzsával. Deák István rendezte, és egy sor élvonalbeli művésszel dolgoztunk együtt. — Önállóan is koreografál? — Most forgattuk a „Tánckongresszus” című tv-filmet. Horváth Tivadar rendezésében. Ennek az énekes-táncos filmnek a táncait részben én terveztem. Magam is tánco-| lók benne, partnerem Psota Irén. i — Mire vágyik? — Sajnos, a magyar közön-: ség, de sok rendező is szereti] Gyermekkoromban nekem is volt ostorom. Nem is akármilyen. Magam fontam nyolc ágból, szép négyszögűre, a vége felé vékonyodóan. Az „ágakat” ugyancsak magam sodortam kenderből, amit édesanyám termelt, áztatott, tilolt, és fésült a hosszúfogú gerebennel. Olyan szép volt egy-egy ilyen megfésült kendertincs, mint — jól emlékszem — a Fazekas Anna haja. Én legalábbis mindig a kis Anna hajára gondoltam, amikor a kezembe vettem azokat a szép fényes tincseket, s fontam, fontam az ostort jó két méteresre. Amikor pedig készen volt, a végét kifésültem, s az is olyan volt, mint Anna varkocsa, ha az anyja copfba fonta be a haját. Akkor pedig ráerősítettem jó szorosan az előre már kifaragott ostornyélre, s rohantam is ki az udvar közepére kipróbálni. Megpörgettem a hosszú ostort a fejem fölött, aztán visszafelé suhintottam vele egyet: kígyózott a teste, amíg a végén görcsbe nem rándult, hallatva olyan nagy csattanást, amitől az udvar aprójószága riadtan menekült a szín alatti szekér oltalmába. Haj, de sokszor pörgött karikába fejem fölött az ostor, s hányszor suhintottam vele visz- szafelé, s milyen büszkeséggel töltött el, ha élesen csattant is a vége. Merthogy az ostor vége nem mindig csattan, amikor megsuhintják. Erre már akkor rájöttem, okozott is ám sok gondot nekem, amíg jól megtanultam a fortélyát annak, miképpen kell úgy suhintani, hogy csattanjon is az ostor vége. Egyet azonban egészen a mai napig nem tudtam, hiába tettem szert bármilyen nagy gyakorlatra az ostorpattogta- tásban. Mégpedig azt, hogy miért csattan az ostor, ha megsuhintják. A mai napon azonban megkaptam erre is a választ. Olvasom az egyik napilapban, hogy ez a kérdés: miért csattan az ostor? — évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget. (Négy évtizedet ebből munsassag nagyszerű naica. j 1943-ban egész Európában § Olaszországban volt a legtöbb ^ sztrájk! ^ A szovjet szerző népszerű ^ formában, a nagyközönséghez ^ szólva dolgozta fel a fasiszta ^ diktátor bukásának történe- ^ tét: elhagyva a tanulmányok-^ nál meglevő kötöttségeket, ^ de nem engedve a tényszerű- S ségből, a bizonyíthatóságból, g Különösen érdekesek —, mert ^ nem közismertek — azok a ^ részletek, ahol a fasiszta ha- ^ ■talmi klikk, az ún. „hierar- ^ chák” marakodását, s az olaszt tőkés körök szerepét vázolja | fel a szerző. 1945. április 28-án a milá-§ női Piazza Loretón fejezte S be életét a csillagok magasába S vágyó törpe: a Dúcét a Nem-g zeti Felszabadító Bizottság ^ ítélete alapján kivégezték. A ^ r(ép nemcsak felette — a fa- ^ sizmus felett is ítéletet mon-S dott. És Ovszjanyin könyves — miközben megmutatja ag Duce s egész környezete visz-^ szataszító voltát, leleplezi a^ német fasizmustól semmiben^ nem különböző módszereket^ — e népnek, az olasz parti-^ zánmozgalomnak állít mél tó ^ emléket. § (m. o.) $
