Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

A CEGLÉDI JARAS ES CE6UÉD VÁROS RÉSZÉRE X. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM 1966. JÜNIUS 1., SZERDA 1886 nyarán elfagytak a kalászosok Hideg napokat hozott Orbán Orkán helyeit télikabát — Vígan füstölnek a kémények PSZT! — Bedöglött a hőforrás kút­ja — méltatlankodtak hárman is. Az egyik azért, mert éve­ken át onnan hordta a mosás­ra kitűnően használható me­leg vizet. A másik arra eskü­dött, hogy a reumáját a hőfor­rás vize gyógyította meg, a harmadik pedig váltig bizony­gatta, hogy nagyon használt a gyomorbajának, ha egy pohár­kával felhajtott belőle éhgyo­morra. Vizeskannát lengetve indul­tam a kúthoz. Igazat mondott a három ember, hasztalan biz­tattam én is a kutat. Az utca .sarkán két öregasz- szony beszélgetett. Az egyik megszánt és közelebb jött. Jó­indulattal magyarázta: — Nem folyik! Két hétig tart az átszerelés. S mert az öregasszonyok ki- váncsiskodása végtelen, meg­kérdezte: — Talán a reumájára viszi? Bólintottam. — No, két hétig valahogy csak kibírja. Az én reumámmal két hétig csakugyan ki lehet bimi. Azt viszont el nem viselhetem, hogy ne folyjon az az áldott meleg víz, amikor én vinni akarok belőle. Merthogy én életemben se vittem vizet er­ről a kútról. Hát persze, hogy nem! S hogy miért akartam most vizet vinni, amikor ép­pen rossz a kút? Pszt! Elmondom, de el ne áruljanak a feleségemnek, aki a mi választott tanácstagunk, s akit megválasztása óta nem mertem — úgy istenigazából — leteremteni. Bezzeg, csak menjek haza! Micsoda tanácstag vagy ked­vesem, azt se tudod elintézni, hogy soronkívül megjavítsák a kutat. Adok én neki, meg­látja a világ! De, igazán ké­rem, el ne árulják neki... Rik. Hétfőin reggel a rádió riasz­tó hírt közölt: A Kékes-tetőn a hőmérséklet mínusz egy fok s a magasabb helyeken hava­zik. Lássuk csak, mit mond Va- róczi Imre, a Meteorológiai Intézet ceglédi előrejelzője? — Sok mindent mondottak a régi öregek az időjárásról évtizedes, évszázados tapasz­talat alapján. Hallottunk ar­ról, hogy hét aszályos eszten­dő után hét csapadékos esz­tendő következik. A hét esz­tendő hozhat igen forró nya­rat és ezt váltja hét olyan év, amely szokatlanul hűvös. A példák érdekesek, némelykor a gyakorlat igazolja is őket, bár lehet, sőt valószínű, hogy az öregek a hetes számot a népmesétől kérték kölcsön. A tanulság az, hogy az időjárás nagyon szeszélyes és nincsen olyan tapasztalat, amit az idő­járás meg ne cáfolna. Június­ban általában nagy meleg van, s ez természetes. A régi öre­gek viszont emlékeznek az 1886-os esztendőre, amikor június 4-én az Alföld minden kalászosa és kapása elfagyott. Csak a későn elvetett kenyér­gabonák vészelték át a csa­pást, amiknek nem volt kalá­szuk. A szörnyűséges takar­mányhiány következtében ha­lomra pusztultak az állatok. Az. uraságok a szegényparasz­tok hajlékáról leszedték a zsúpszalmát, csakhogy vala­hogyan kiteleltessék a jószá­got. — Mintha valami rendkívü­lit tapasztalnánk néhány év óta az időjárásban. Gondol­junk csak a három-négy év előtti aszályra, a tavalyi és idei szokatlan mennyiségű csapadékra. Ki emlékszik az ideihez hasonló szokatlanul enyhe februárra? cadikán reggel ismét hat fo­kot mutatott a hőmérő. — Mi várható? — Egyelőre felhős az ég, a szükséges levegőmozgást az egyre melegebb szél biztosítja. Ez a két tényező kizárja a fagyveszélyt. Ha azonban reg­gelre kiderülne és megállna a szél, akkor dér és a mélyen- fekvő területeken talajmenti fagy lehetséges. Ennek azon­ban ellene szól a rádió jel­zése, mely felmelegedésről beszél. Május 31-én szép nap­sütéses napiunk volt. Ez pedig véleményem szerint már be­vezetője annak a derűs idő­nek, amire a mezőgazdaság­nak ebben a szokatlan eszten­dőben igen nagy szüksége van. (—ssi) Miért csattan az ostor? A MAGYARORSZÁG legújabb számában a nemzet­közi helyzet legfontosabb ese­ményeit ismerteti. A cikkírók kommentálják az egyes orszá­gok politikai törekvéseit. Kis Csaba NATO-szemle cím alatt az USA NATO-politiká- jával foglalkozik. A cikk szerzője így ír: „Az Egyesült Államok nem haj­landó engedni a francia köve­teléseknek, nem akar alap­vető változásokat megenged­ni a NATO struktúrájában.’’ A francia belpolitikai élet­ben egyre jelentősebb helyet kap a Francia Kommunista KITÜNTETÉS A kis Glasz Karcsira már csak kevesen emlékeznek. Ro­konai ugyan még itt élnek a városban, ő is hazalátogat né­ha, hivatása azonban régen el­szólította és mindennapi mun­kája ma a fővároshoz köti. Még pöttöm iskolás volt, amikor már kijelentette, hogy színész akar lenni. A szeren­csések közé tartozik, aki gye­rekkorától kezdve készülhetett hivatására és egész életét a festett kulisszák világában él­te le. Kolozsvárott kezdte, majd Szegedre került, később fővá­rosi színpadok műsorán talál­kozhattunk Garamszegi Ká­roly nevével. Számontartottuk sikereit és kedves emlékünk volt, amikor egyik szegedi táj- előadáson találkoztunk vele, valahol az átokházi tanyavi­lágban. Tíz esztendeje annak, hogy Garamszegi Károly — felesé­ge Garamszegi Mária is ismert színésznő — a rádióhoz szer­ződött, majd onnan átkerült a televízióhoz. Jelenleg ő a televízió szí- nészegyeztetője. Tudvalevő, hogy ma a színésznek sok he­lyen kell fellépnie. Játszik ab­ban a színházban, ahová szer­ződött. Naponta próbák. Sze­repel a rádióban, televízió­ban, filmgyárban, a szinkron- stúdióban. Garamszegi Károly feladata, hogy ezt a sok köte­lezettséget a televíziószerep­lések szempontjából úgy han­golja össze, hogy sem a pró­bák, sem a műsor idejét ne zavarja más elfoglaltság vagy késedelem. Hatvanadik születésnapján a Szocialista Kultúráért Em­lékéremmel tüntették ki Ga­ramszegi Károlyt, s ehhez most sok ceglédi nevében szív­ből gratulálunk. Párt. Léderer Frigyes írása a francia kommunisták törekvé­seiről szól, amelynek célja egy valóban demokratikus kormányzat létrehozása. Nagy cikkben foglalkozik Lindner . László a magyar— szovjet kapcsolatokkal. A Ma­gasabb színvonal, közös érdek című írásban a két szocialis­ta állam gazdasági, műszaki és tudományos együttműködé­sének történetéről ad áttekin­tést. Kenya belpolitikai esemé­nyeinek magyarázatát adja Makai György írása, aki Odinga és Kenyatta államel­nök politikai ellentétének kö­rülményeit tárja fel. A méter diadala című cikk­ben arról ad hírt Korolovszki Klári, hogy hosszú idő után most az angolok is hajlandók elfogadni a decimális (tize­des) és méterrendszert. E hír kapcsán a szerző ismer­teti a méter és yard történe­tét, a tizes számrendszer ere­detét. A lapszemle rovat többek között a Fiat az Urálban cí­mű cikket közli, amely a Po- lityka című lapban jelent meg. Foglalkozik még a Magyar- ország az egyiptomi színház- és filmművészettel, az ünnepi könyvhétre megjelenő Hét évszázad magyar verseinek harmadik kiadásával és a Balaton üdülési lehetőségei­nek távlati fejlesztési tervei­vel. — A mezőgazdaság aggoda­lommal várta a fagyosszente­ket. Ennek az idén semmi je­lét nem tapasztaltuk. Május 12-én nyolc fok volt a mini­mális hőmérséklet, tizenhar­madikán kilenc fok volt a legalacsonyabb, 14-én pedig tíz fok. Déltájban azonban már huszonegy-huszonnégy fok meleget mértünk. Egész hónapon át szép, napsugaras időnk volt. Az átlagos hatvan milliméteres csapadékkal szemben huszonötödikéig csak tizenkét milliméter csa­padék hullott. Még huszonhe- tedikén is tizennyolc fok me­leg simogatta a könnyű ru­hákba öltözött járókelőket. — Másnapra azonban vá­ratlanul megeredt az eső. Az­nap és másnap huszonöt mil­liméter csapadékot kaptunk. Hozzájárult ehhez még az erős északnyugati szél, amely hi­deg levegőréteget hozott. Hu­szonnyolcadikén már csak öt fok meleget mértünk. Huszon- kilencedikén ugyan emel­kedett két fokot, de harmin­Ez a mindennapi jelenség évszázadok óta sok fejtörést okozott az embereknek. Nem tudtak kielégítő magyarázatot adni arra, hogy a megsuhin­tott ostor vége mi^rt ad csat­tanó hangot. A problémát vé­gül is aerodinamikai alapon sikerült megmagyarázni. A vizsgálatok ^kimutatták, hogy az ostor vége hangfeletti sebességre gyorsul fel. A hang­határ átlépésekor — akárcsak a nagy sebességű repülőgépiek esetében — itt is fellép az is­mert hangrobbanás jelensége. A repülőgép nagyobb távol­ságban lejátszódó hangrobba­nását mélyebb hangúnak hall­juk, mivel a robbanás maga­sabb hangjai nem jutnak el hozzánk. A nagy távolságú mennydörgés is mélyebb han­gú, mint a közeli. Az ostor- csattanást tehát közelsége miatt halljuk sokkal élesebb­nek, magasabb hangúnak, mint a repülőgép hangrobba­nását. Becslések szerint az os­torvég a hangsebesség másfél- szeresét is elérheti. Kossuth Lajos pipája Szabadkán A Szabadkán megjelenő ma­gyar nyelvű újság cikket kö­zöl arról, hogy Szabadkán van Kossuth Lajos pipája. Tudomásom szerint a ceglé­di Kossuth Múzeum is őriz egy tajtékpipát a nagy magyar hagyatékából, és miután Ceg­lédet — úgy látszik — még a határon túl is úgy tartják nyílván, hogy gondosan ápol- gatja Kossuth emlékét, elju­SPORT Kitűnően szerepeitek a tornászlányok A hét végén mind a nők, mind a férfiak számára Tata­bányán, illetve Győrben ren­dezték a vidéki bajnokságot. Szombaton és vasárnap az if­júságiak Tatabányán verse­nyeztek. Itt már az idei ne­gyedik versenyén kitűnően szereplő Kratochwill Erzsi ló­ugrásban ezüstérmet nyert, összetettben pedig az ötödik helyet szerezte meg. Martino­vics és Raffay a tőlük várt tel­jesítményt nyújtották, beju­tottak az országos döntőbe. A felnőtt nők közül Sárik Gyön­gyi nyújtotta a legjobb telje­sítményt: három éremmel tért haza a versenyről. Összetettben vidéki harmadik lett, geren­dán győzött, korláton pedig bronzérmet szerzett. Jakab Márta összetettben nyolcadik lett. A férfiak kellő felkészü­lés hiányában tudásuk alatt szerepeltek, de ez a teljesít­mény is elég volt ahhoz, hogy az országos döntőbe kerülje­nek. Kosárlabda A Kossuth Gimnázium ko- sárlabda-csapiata vasárnap idény fináléjaként Nagykátán szerepielt és győzelmet aratott. A Ceglédi Gimnázium— Nagykátai VMSK 84:63. A gimnázium csapata Len­gyelfalvi és Vass vezérletével megérdemelten hozta el a két pontot nagy riválisának ottho­nából. A ceglédiek a tavaszi idény befejezése után a tabella har­madik helyén tanyáznak. Gór István tott Ceglédre ez a szabadkai újságkivágás. A művészi kidolgozású taj­tékpipa, amit pompás dom­borművek díszítenek, igen ér­dekes pályát futott be, amíg eljutott Szabadkára — olva­som a testvérlap cikkét Kossuth Lajos kapta annak idején egy Szeged környéki pa­rasztküldöttségtől. Emigrálá- sa után a család őrizgette. A család egyik tagja az első világháború alatt mint önkén­tes ápolónő egy hadikórházzal végigjárta a Balkánt és a csa­ládi ereklyéhez annyira ra­gaszkodott, hogy a pipát ka­nyargós útjain is magánál hordta. Így történt, hogy a neveze­tes ereklye nemcsak a 48-as forradalom alatt volt nagy események színhelyén, hanem még az 1914-es háború idején is. Csodálatos véletlen, hogy teljes épségben átvészelte az idők viharát és még ma is használható állapotban van. A művészien faragott pl-1 pán levő kardos vitézen kívül jól látható egy bástya meg egy mozsárágyú. A pipát Lippay Etelka, sza­badkai író őrzi, aki minden bizonnyal szívesen látogatna el hozzánk, mint annyi más Kossuth-rajongó, hogy megte­kintse a múzeum látványos­ságba menő Kossuth-gyűjte- ményét. r. k. Sikeresen szerepeltek a ceglédi termékek a BNV-n Akkor érzi meg igazán a lá­togató, milyen hatalmas ez az idei vásárváros, amikor több­ször is ráesteledik anélkül, hogy azt mondaná: mindent láttam, ami engem érdekel. Napok kellenének ehhez, nem egy-két röv!d délután. A lát­nivaló sok, s akármennyire „megszűri” nézelődési terveit az ember, felborul az tüstént a „kihagyásra ítélt” legelső pavi­lonnál, hiszen mindenhová becsalja napjaink technikai csodáinak ez a gazdag kiraka­ta. S még ennél is nehezebb csak ízelítőt is adni róluk. Amiről azonban nekünk sem­miképpen sem szabad megfe­ledkeznünk, azok a ceglédi üzemek gyártmányai. A ceglédiek közül elsőnek az ÉVIG bemutatóját kerestük fel. Kutató szemmel kerestük a sok kiállított villamossági termék közül azt a két kis „szerszámgépet”, amit a ceg­lédi gyáregységben gyártanak. Amíg rátalál az ember, köz­ben meg kell néznie az Egye­sült Villamosipari Gépgyár számtalan új gyártmányát. Az egész EVIG-bemutatóról itt csak annyit jegyzőnk fel, hogy ebben az évben több korszerű, félvezetők felhasználásával ké­szült terméksorozat gyártását kezdték meg. A félvezető tech­nika alkalmazása mellett azonban nem feledkeztek meg a hagyományos gyártmányok fejlesztéséről sem. Ezek között találkoztunk a Cegléden ké­szült CsH6 típusú villamos csavarhajtógéppel és az F6 tí­pusú villamos kézifúrógéppel. A másik ceglédi kiállító — a Szeszipari Vállalat — termé­keivel az élelmezésipari pavi­lonban találkoztunk. Erre már könnyebb volt ráismerni: ott sorakozott az egyik fordulóban az ismert műanyag dobozok­ban, műanyag hengerekben a szárított burgonyacsík, a sár- garépapehely, a zöldbab, a ka­ralábé-, kelkáposzta-, a para­dicsompaprika-, a hagymape­A ceglédi Szeszipari Vállalat termékei a BNV-n hely, a paszternák-csík. Olyan magakelletően kínálgatták magukat a reflektorfényben, hogy egyáltalán nem meglepő az a sok külföldi megrendelés, amit régi és új megrendelőitől kap ez a vállalat, nem kis di­cséretére az üzemben dolgozó ceglédi asszonyoknak. ★ Ahogy — kapuzárás előtt — kiléptem a vásárvárosból, mo­zogni kezdett az a hatalmas, kettős gépkocsisor, mely — mint felvételünk is mutatja — végei álhatatlanul otJt sorako­zott a Városliget egyik széles útján. Ma már — a BNV — 1966 hivatalos berekesztése után egy nappal — már csak a kiállítók gépkocsijai parkolnak itt, akik hazakészülődnek, hogy újból visszatérjenek egy év múlva a BNV — 1967-re. S befejezésül annyit: a vá­sáron nem kellett szégyenkez­nünk; a ceglédi termékek si­keresen szerepeltek a BNV-n. (ferencz) Végeláthatatlan gépkocsioszlopok a Városligetben Néhány szó a sóról Eleinte kérdésünkre, hogy van-e még Sóhivatalunk, fa­nyalogva, mosolyogva, talán egy kicsit el is értve a kérdést válaszolták az illetékesek: nincs. Valóban nincs. Ma már hiába keresnénk a Sóhivatal táblát, nem találnánk. Pedig hosszú időt élt meg ez a hiva­tal, hiszen a só — s itt idézzük a lexikont — Magyarországon a legrégibb időktől regálé (ki­rályi jövedelem) volt. Ezt bi­zonyítja az Aranybulla XXIV. és XXV. cikkelye is. Márpe­dig, ahol van regálé, ott van hivatal, s volt is. Egészen 1948. december 31-ig, amikor a 60 456. számú PM-rendelet megszüntette a sóhivatalokat. Ha Sóhivatal nincs is, sófo­gyasztás van, mégpedig bámu­latosan nagy, olyan nagy, hogy erre aztán igazán irigykedhet­nének az egykori sóvámsze- dők. 1951-ben 13 800 vagon sót vásároltak az országban, 1965- ben már 24 900 vagont. No nem mintha a háziasszonyok alaposabban megsóznák a le­vest, mutatva, hogy szerelme- sebb természetűek elődjeiknél — bár a háztartások is többet fogyasztanak. Az 1951. évi 6900 vagonnal szemben 7400 va­gont. A többit az ipar igény­li, s a legtöbbet nem is az élel­miszeripar, mint várnánk, ha­nem a nehézipar. A nehézipar évente 9053, az élelmiszeripar 2667, a könnyűipar 2410 vagon sót használ fel, az üvegkészí­tők, a hótakarító munkások, a ktsz-ek összesen 3111 vagont. Aki azt hinné, hogy a só egy­formán sós, az téved. Külön böző minőségű sót vásárolun a Szovjetuniótól, Romániától, Lengyelországtól, az NDK-tól. Például extra minőségűt a la­kosságnak, aknaszlatinait az iparnak. A Kőbányai Sóüzem­ben pedig jódot kevernek a só- j ba, hogy a jódszegény vizű ! tájakon ezzel is fokozzák az egészségvédelmet. Pest megyei kiadványok A Pest megyei Könyvtáros második negyedévi száma képben és írásban népszerű­síti az ünnepi könyvhét al­kalmával a megye helységei­be látogató írókat, költőket. Ladányi István kedves riport­ban mutatja be Magyar Lász­lót, Móra életrajzregénye megjelenése alkalmából. Komárom és Pest megye ta­nácsainak művelődési osztá­lyai közös kiadványaként je­lent meg A Dunakanyar nyári programjából című füzetes útmutató, amely a Dunaka­nyar városainak és községei­nek június—augusztus hóna­pokban rendezendő műsorait tartalmazza. A hazai vendé­geknek és a külföldi turisták­nak az esztergomi nyári egye­tem, a szentendrei kulturális napok, a visegrádi Szőnyi István emlékkiállítás és a váci III. Dunakanyar dalos­találkozó nyújt gazdag kultu­rális programot. » l A

Next

/
Oldalképek
Tartalom