Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-30 / 153. szám

196«. JÜNI1T8 39.. CSÜTÖRTÖK ÍJ NÉV - VJ FELAD A TOK Megszűnnek a vegyesipari javító-szolgáltató vállalatok Jelentős változást hajtanak végre ma a lakosság jobb ellátása érdekében. Ma szűn­nek meg hivatalosan Pest megyében a vegyesipari ja­vító-szolgáltató vállalatok. A vegyesipari javító-szolgál­tató vállalatokat a lakosság igényeinek kielégitésére 1 ír­tak létre két évvel ezelőtt. Eddigi működésük 6orán azon­ban bebizonyosodott, hogy céljuknak nem mindenben feleltek meg. A lakosság részére kevesebbet dolgoztak, inkább közületi munkát végeztek kisebb mű­szaki felkészültséggel. A Pest megyei Tanács el­gondolása szerint a nagykőrö­si és váci vegyesipari vállala­tok önállósága mérlegbeol­vasztás útján megszűnik. A nagykőrösi vállalat jogutódja a Ceglédi Építőipari, a vácié a Pest megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat lesz. A megyei tanácsnál az ipari helyett az építési osztály irányítá­sa alá fognak tartozni. Ezt követően a községgaz­dálkodási vállalatokat is át­szervezik, hogy a megszűnő vegyesipari vállalatok munka­körét átvehessék. A nagykőrösi, a ceglédi, a szentendrei és a váci vállala­tok tehát június 30-tól Város­gazdálkodási Vállalat néven működnek tovább. Feladatuk kibővül, ezentúl ők végzik a lakosság számára szükséges munkála­tokat, valamint az állami la­kóházak rendbehozatalát. Az eddig járási irányítás alá tar­tozó Gödöllői Vegyesipari Vál­lalat ettől az időtől kezdve új nevén a város irányítása alá tartozik majd és feladata ki­terjed az utak, közterületek, parkok karbantartására. k. m. Az acélmag kikovácsolódik (3.) A veteránok bölcsessége Korlátlan j exportlehetőség paradicsompaprikából Alsónémedi határában sza­badulnak az újborgonya alól a földek, de ugyanúgy a me­gye többi újkrumplit termesz­tő szövetkezeteiben is. A j MÉK-nél ezzel kapcsolatosan ! elmondották, igen jó kereseti J lehetőség kínálkozik ezeken a helyeken a termesztőknek, ha a burgonya helyére paradi­csompaprikát ültetnek. Ez a növény ugyanis háromszoro­sát termi mint az egyéb pap­rikafélék. A'z ára is maga- i sabb, s korlátlan lehetőségek kínálkoznak a külföldi értéke­sítésre. Szeptemberre elkészül A SZÁZHALOMBATTAI ÚJ ÁLTALÁNOS ISKOLA Az idén a tervek szerint 1900 óvodai hellyel, 400 álta­lános iskolai, 218 középisko­lai tanteremmel, továbbá 480 közép- és 210 általános isko­lai diákotthoni hellyel bővül­nek a közoktatási intézmé­nyek. Az új óvodák többsége — mind Budapesten, mind vidé­ken — az új lakótelepeken épül. Nagyobb általános iskolát rdnak át rendeltetésének szeptemberig Szentlőrincen, Kecskeméten, Százhalombat­tán, Gyöngyösön, Tatabányán, Salgótarjánban, Szombathe­lyen, Ajkán, Pécsett, Deve- cserben, Balatonalmádiban és Zalaegerszegen. Gyulán. Békéscsabán, Szarva­son, Kazincbarcikán, Bicskén, Hevesen, Salgótarjánban, Vá­cott, Vasváron, Debrecenben és Miskolcon nyolc, illetve ennél több tantermes új kö­zépiskolák épülnek. Július elsején kezdi meg működését a Magyar Munkásmozgalom Múzeuma Július 1-461 kezdve új elne­vezés alatt működik a Leg- újabbkori Történeti Múzeum. Az új név: Magyar Munkás- mozgalom Múzeuma, s ez egy­úttal kifejezi az intézmény megváltozott feladatkörét is. Ez a feladat .a—magyar mun­kásmozgalom tárgyi emlékei­nek, írásos dokumentumainak összegyűjtése, tudományos fel­dolgozása, gondozása, amelyet ma már csak önálló, e célra hivatott intézmény tud elvé­gezni. Minden mozgalomnak meg­vannak a veteránjai: a szo­cialista brigádmozgalomnak is. A diósdi csapágygyárban minden brigádvezető tudja, hogy elsőként a Simják Pál vezette, Koncz Imre nevet vi­selő szerszámüzemi brigád nyerte el a szocialista címet; a Csepel Autógyárban ebben az évben három brigád ka­pott ezüst- és 17 bronzjel­vényt, azaz három brigád hat éven át, 17 pedig négy osztea- deje szerzi meg újra és újra a 100 piros rózsa Tán több is nyílik a váci „Gül Baba” kertjé­ben. Hat és fél évtize­det megélt s mester­sége órás. Házkörüli kertjében százféle csodás virág pom­pázik. A legszebbek közé sorolja az ezüstkék színű Saint Exupery-t, amellyel néhány éve a hamburgi kiállítá­son arany serleget nyert. IU bomlanak, születnek s hal­nak meg a tündöklő-bódító virágok, mert Gánti Vilmos egyetlen szálat sem tör le azért, hogy köszöntő, vagy szobadísz legyen belőle — pénzért. szocialista cím viselésének jo­gát Fiatalok maradtak A Nagykőrösi Konzervgyár szakszervezeti bizottságának titkára úgy jellemzi a négy- ezüstjelvényes szocialista bri­gádot, mint akik — tiszteletet parancsoló múltjuk, eredmé­nyeik mellett — megmarad­tak fiatalnak: akaratban és felfogásban. Elsők az újért való küzdelemben, bátran vágnak járatlan útnak, vállal­ják azt is, amire mások csak legyintenek: ezt úgysem lehet. A veteránok bölcsessége ez, s nemcsak a négy nagykőrösi ezüstjelvényest, a Czeczon vagy Dobó Katalin brigádot jellemzi, meg a két József At­tila brigádot — az egyes és a kettes telepen —, hanem a többieket is, a megye más üzemeiben. Említhetjük itt a váci képcsőgyár Zrínyi Ilona brigádját, a diósdiak Karikás Frigyes, Kun Béla, Kállai Éva nevét viselő szocialista brigád­jait, akik „öregek” múltjukat, megalakulásuk dátumát te­kintve, de a legfiatalabbak ma is abban, hogy amit vállaltak — a hármas jelszó teljesítését —, azt becsülettel állják is. Nem mindig kedvesek Van egy másik, jellemző vo­násuk is e veterán brigádok­nak: hacsak ideig-óráig is, -le megtörténik, hogy az üzemve- . zető, a gyárvezetés számára „nem kedvesek". Határozott véleményük van, s ha érzik igazukat, nem tágítanak attól. A Híradástechnikai Anyagok Gyára pártszervezetének tit­kára ugyanúgy pozitív vonás­ként említette ezt, mint a ceglédi KGV párttitkára: az üzemi demokratizmus, a tulaj­donosi szemlélet erősödésének egyik letéteményeseként tart­ják számon a szocialista bri­gádokat, de különösen a négy- hat éve valóban közösséggé kovácsolódott csoportokat. A brigádok szakmai tekin­télyének növekedése is magá­val hozta, hogy nem mindig — kedvesek. Ki mint él, úgy ítél — hangzik a szólás, s ez esetben is igaz. Ezek a közös­ségek az átlagosnál határozot­tabban lépnek fel a termelés- irányítás okozta nehézségek ellen: ha tőlük jobb munkát kívánnak, akkor ezt ők is el­várhatják. A brigádtagokkal folytatott beszélgetésekben a legkevesebb szó magáról a brigádról esett: sokkal több a műszaki fejlesztés lassúságá­ról, az újítások elbírálása kö­rüli huzavonáról, az anyagel­látás fennakadásairól. Olyan dolgokról, amelyekben a bri­gád valóban öntudatos közös­ségként lépett fel, s bármeny­nyire is kellemetlen ez a mu­lasztást elkövetők számára, a gyári légkörre, az összkollek- tíva gondolkodására gyakorolt pozitív hatása mór-már fel­mérhetetlen. E veterán brigá­dok ugyanis sokszorosan bebi­zonyították: kellő erkölcsi alapjuk van ahhoz, hogy akár a legélesebb bírálatot is el­mondják. Ami több, mint a kell A Mechanikai Művek Al­kotmány brigádjának tagja, idős szakmunkás válaszol a kérdésre, mit gondol, mi az a legfőbb, ami őket, szocialista briga-o. megkülönbözteti azoktól, akik még nem érzik szükségesnek az Ilyesfajta összefogást? Azt mondja: — Lehet, hogy másként kellene ezt mondani, dehát csak a magam módján okoskodtam ki. Az, hogy az ember olyas­mit is megtesz, amit már nem „kell”. A ken nagy úr. Ha tetszik a munka, ha nem: el kell végezni. Fizetést kap érte az ember. Kenyeret. És ami már nem kell, csak lehet — ezt adjuk hozzá. Valamit ab­ból, hogy a gyárat valóban a magunkénak tartjuk. Nem­csak a gyűléseken . .. Igen, ez az: a több, ami már túl van a kell-en. a kényszer rűn, ami már valóban akarat, öntudat kérdése! Olyasmi, hogy az elhunyt brigádtag gyerekeit évek múltán is se­gíti a kollektíva — a Híradás- technikai Anyagok Gyárában —; amikor megoldhatatlan­nak látszó nehézséget kell át- < hidalni a szerszámtakarékos- t ság kitűzött összegének eléré- 5 se érdekében, s azt mondja a $ kollektíva, több újítást készí- ^ tünk el, s mégis meglesz — ^ Diósdon például —; amikor a ^ városban több önkéntes rend- ^ őrre lenne szükség, s elsőként ^ szocialista brigádtagok jelent- í keznek — mint a KGV-ben, ^ Cegléden —; amikor export- ^ szállítások határidejének le- $ rövidítését vállalják — a Cse- i pel Autógyárban — s igv to- vább. Ez az, ami — megfizethe- ^ tetlen. És oklevéllel, jelvény- $ nyel is csak elismerni lehet. ^ Amit semmiféle szervezés, § „finom nyomás” sem biztosít- ^ hat. Csak egyetlen dolog. Az, § hogy ezek a brigádok valóban $ az új típusúi ember bölcsői, i Azé a szocialista emberé, aki tudja, érzi: a kell-nél nem 5 állhat s áll meg a világ. § Mészáros Ottó is _________________________ E gy nemzedék vallomásából I. osztályú rostálatian bányakavicsot SÓDERT azonnali határidőre is szállítunk. Vagonba rakvo Kerepes vasútállomáson mV91.— Ft. Vasúti szállítás a kedvezményes díjszabás szerint a megrendelőt külön terheli. Fizetési mód: MNB, incassó rendszer szerint. Magánmegrendelők részére, kérésre csekket küldünk. „Haladás" Mg. Tsz. Csömör ügyintézőnk Juhász Mátyás. Hála jó sorsunknak, mi is j éljük, és talán nem túlzott ön-: becsülés, hogy tettünk is értei valamit. Csakhogy ők vala- ] .melyest másképp élik, léleg-: zik, hitelesítik, és formálják; valóságunkat, mint mi. Ter­mészetes mozdulatokkal, ön­feledten, fesztelenül, bátran és magátólértetődően. Még ak­kor is, ha tanulmányaik — és nem élményeik! — az előz­ményekre is rányitják szemű-: két. A riasztó emlékekre, ame- : lyekből népünknek ki kellett i emelkednie. Mi úgy éljük valóságunkat, i mint tengernyi küzdelem, el- | bukások, mártírumok, meg-j rázkódtatások és történelmi] viharok eredményét, mint a felszabadulás csodálatos mű­vének folyamányát. Innen alkalmasint a néző­pontok, az összehasonlító ala­pok különbözősége, és innen olykor értetlenségünk fiatal­jaink állásfoglalásával, fellé­pésével, kritikusságával és igényeivel szemben. Ne érts félre: semmiképp se akarom menteni és palástolni túlzásai-: Icát, a torzulásokat, a nyese-i getni való vadhajtásokat, de; megítélésüknél és megérté-] sükhöz sohase feledjük el,] hogy tőlük merőben idegen aj szorongás, amelyet mi egy át-: kozott korszak nyomaként i idegpályáinkon hordozunk, i ök már nem összebúvások- i ban melengetik az igazságot és j a tiszta szépséget, hanem sza- ] bad közösségi élményekben, ] gazdagon kibontakozó alko- ] fásokban, harsány vitákban és] abban a módban, ahogy bir- i tokukba veszik az élet — a i magunk által formálható és i szépíthető életünk — örömeit, i LACIKÁM, most már va- ] lóban kiengedlek a bölcsei- ] kedés szorítójából. Bár lehet,! sőt bizonyosra veszem, hogy i az évtizedek határmezsgyéjén i téged is elkapott a töprengés,; a számvetés, az összegezés ] kényszere és szenvedélye. Szívből köszöntelek: Sárközi Andor ; emberségről folytatott meghitt beszélgetések rezdüléseit. Tu­dod, gyakran jár eszemben, hogy még mindig nem rajzol­tuk meg a negyvenes évek szellemi ellenállásának térké­pét, bár már sok mindent be­leírtunk. Emlékszel az 1943- ban Szegeden rendezett Ju­hász Gyula estre? Milyen kü­lönös varázsa volt a szervezett munkások otthonában felcsen­dülő versnek: A munkásotthon homlokára, és milyen hitet sugárzott a holnap lényegét felvillantó kép „Itt nem bol­dogul más, csak aki alkot, aki munkás”. Még a híres, sőt a fasiszta hecclapok jóvoltából hírhedt Hamlet-előadás is a zsarnokság elleni tiltakozássá é^Mött az akkori atmoszfé­rában. Szóval még sok min­dent el kell mondanunk, hogy kitessék: nemzedékünk össze- b vásában nemcsak riadtság, félénkség, önáltatás és bele­törődés rejtőzött, de dac, a szépség és az igazsás fegyve­rének vitézi forgatása, sőt harci készülődés is. amelyből hősi megmozdulások igen. de népi-nemzeti ellenállás — nem bontakozott ki. „Fel kéne szabadulni már!” — Hangunkat a szovjet fegy­verek zajának kellett fel­erősítenie. hogy az óhaj, a vágy történelmi sorsforduló­ban realizálódjék. AZÓTA, KEDVES BARÁ­TOM, hogy hamisítatlanul szenvelgő-szentimentális mó­don fejezzem ki magam: hu­szonegy év pergett le az Idő homokóráján; mondhatod úgyis: elrepült, tovatűnt, az Idő mélyébe hullt, vagy ahogy akarod, mindegy, semmiképp se lesz kevesebb. Ha éppen megfeledkeznél róla, figyel­meztetnek rá sudár fiaink, nemes tartású lányaink, akik keveset szólnak arról, ami a mi összebúvásainkban köz­ponti gondolat, éltető hit és szent bizonyosság volt: a szo­cialista forradalom, ők élik azt, mert az idő megvalósítot­ta bennük. - ■. , ■,, /. pedig bujdosnak, tarstalanul, egyedül. (L. Imrédy Béla cím­szó alatt: Egyedül vagyunk!) Csinált dolog, nyakatekert el­mélet ez, jól tudom; a szel­lemtörténet módszereit igény­be véve micsoda hajmeresztő bűvészmutatványokat lehetett produkálni a bujdosó énekkel, a kuruckodással, a rebellis ter­mészettel és a betyá-rroman- tikával. Hát igen, ködösítő já­tékot űzött ez a Prohászka huszadrangú jelenségekkel. Semmi közöm hozzá! De hát akkor miért hivatkozom rá. Elhatárolásként, mert töpren­gésemre az ő fogalmával ke­restem a megoldást. A mi nemzedékünk valóban bujdo­sott saját hazájában, egy szé­gyenletes korban. Bunkerben élt, jóval a bombázások előtt, összebújtunk, hisz egymás nélkül — mint József Attila írta — sötétben voltunk. Igen, így védekeztünk a ránk zúdu­ló ordas eszmék borzadálya és az ezekben az eszmékben fo­gant el embertelenedés ellen, összebújtunk, egymás szemé­be néztünk és melegedtünk ti-»-’ fényénél, egymás vágyá­ba. hitébe kapaszkodtunk, és gondolatainkból olykor har­sány kiáltás, lázadás, sőt ellen­állás is fakadt: „Emberek, nem vadak — elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” KEZDED MAR ÉRTENI, rég nem látott kedves barátom, mit kutattam én elszállt évek táján? Az erőt adó összebúvá­sok, a szép szó és a tisztes gondolat cseréjének forró él­ményeit, a szabadságról és az a mi nemzedékünk emlékei­nek helyét, szerepét világké­pünkben, s mai gondolkodá­sunk alakításában. Azét a nemzedékét, amelynek fel­nőtté érését és eszmélését görcsök szorongatták: létbi­zonytalanság és belső szám- kivetettség, fasizmus és há­ború. Azét a nemzedékét, amelyre rátenyerelt, ráült, rá­telepedett a történelem, és — kivéve a tisztánlátókat, a forradalmi gondolkodókat, a marxista meggyőződés hí­veit — azt hitték róla, hogy marionett figurái, nem pedig formálói. Azét a nemzedékét, amelyben mégis maradt élet­kedv, jó erő és tennivá- gyás, hogy huszonegy esz­tendővel ezelőtt talpra állt, s a frissen kivirágzott sza­badságban olyasmibe fogott, amit azelőtt sohase ismert: szép terveket szőtt az élet­ről, belefeledkezett a biztos holnapba, országos gondokat vitt haza otthonába, és ott­honi gondjait megmutatta az országnak. No, elkanyarodtam. Látod, barátom, az úgynevezett köz­írónak (emlékszel erre a mi időnkben kétes értékű fo­galomra?) nem szabad leve­leznie. Nyomban bölcselkedik és elviselhetetlenné válik. Bird ki valahogy! SZÓVAL: emlékeink és egy­kori közös élményeink rang­ját, súlyát méregettem. Eszem­be jutottak Prohászka sokat vitatott és joggal támadott fej­tegetései a vándor és a buj­dosó nép koncepciójáról. Esze­rint á történelmi események és az irodalom egyaránt tanú­sítják, hogy a német amolyan vándor nép, a magyar pedig bujdosó; a németek szívesen barangolnak erdőkön, hegye­ken, völgyeken — no és or­szághatárokon át, a magyarok LACIKÁM! Nem vagyok po­raiból megélemedett phőnix- madár, csupán az írás mester­ségének vállalása miatt a ro­koni és baráti levelezéssel haragot tartó ember, aki a betűk tengerébe beleveszve nagyon nem szeretem ezt a fajta toliforgatást, mint Jó­nás a prófétaságot, és búj­nék előle én is a cethal gyomrába, ahol bizonyára csönd van és sötét, és puha­ság és zsíros nyugalom. Szóval: megvagyok, és bi­zonyosan ezt teszed te is. Látom gúnyos fintorodat, és hallom epés megjegyzésedet: mi az öreg fiú, eszedbe ju­tottam? Nosztalgiád van, mi a csuda? Talán megint az elszállt évek után futká- rozol? Valóban, egyszer — sok esztendővel ezelőtti találko­zásunkkor említettem neked, hogy Szegeden járva végig barangoltam a Tisza-töltést, hogy segítsen a varázslat­ban: régi élmények, elhunyt és elporladt arcok felidézé­sében. Nem sikerült. Akkor maliciózusan megjegyeztem: nem baj, a Körösi halász- csárdánál még nem jártam, talán majd ott. MOST BEVALLOM neked, hogy tavaly oda is elve­tődtem, és a jó ízű halász­lé fogyasztása közben eszem­be jutott, hogy — magamra erőltetett tartozásként — itt hajdan volt hangulatos es­ték színes szőttesének szá­lait kgllene bogoznom. Nem esett volna nehezemre, hisz a kellékek mind együtt vol­tak: a szőke Tisza, az isme­rős búboskemence s az íny­csiklandozó illatok. Társasá­gom hamar távozott, egyedül maradtam, és én mégis más­valamit kezdtem el bogozni:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom