Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-03 / 130. szám

Hátra van mse? az üzemszervezés V.zsgáznck a mezőgazdasági technikum hallgatói Szélesre húzódó, mosolygó arccal szinte repül ki az aj­tón Apró Mihály, aztán össze­csapja kezét, s csak annyit mond: sikerült! Akik körül- állják, irigylik is egy kicsit — na persze, csak azért, mert már túl van két közismereti tárgyon is. Mert alaposan fel­készültek valamennyien a 'f,nagy napokra”, amik most itt, a járási tanács földszint­jének szobáiban fejeződnek be. Vizsgáznak *ugyanis a me­zőgazdasági technikum levele­ző hallgatói. Igaz, csak fél évi vizsga még — de a vizsga mindig alapos drukkal jár. A szaktárgyakon már túl vannak, a gyakorlati vizsga is megtörtént, a képen éppen a tehén küllemi vizsgálatát vég­zik. Az eddigi eredmény általá­ban kielégítő, a közismereti tárgyaktól azonban jobban félnek ezek a nagydiákok, kü­lönösen akkor, amikor bizo­nyítani kell, hogy az a! + b2 = c2-tel. A nyáregyházi Apró Mihály épp ezt bizonygatja — a mo­soly már kétkedéssé vált az arcán; hislzeri hátra van még az üzemszervezés is... És az sem könnyű tárgy! Magyarból József Attila három versének elemzését kapta feladatul, a történelmi tétele pedig Az 1905 és 1907-es orosz forrada­lom. Egyébként a Ganz-kap- csolóban dolgozik, a sikeres érettségi vizsga esetleg vissza­édesgeti a földhöz. Szokola Mihály az ajtó mögött a tör­ténelem jelesebb évszámait is­mételgeti. Vasad szülöttje, je­lenleg Budapesten lakik, s az Ingatlankezelő Vállalat szor­galmas dolgozója. A szándék? A válaszban nincs határo­zottság! Esetleg a mezőgazda­ság következhet. A járási KISZ-bizottság na­gyon csinos Giziké je már őszintébb: — A technikum bizonyít­ványt ad, s ez nekem elég. Tíz-tizenöt percenként nyí­lik az ajtó, s aki kilép, annak már vidám a kedve, aki pe­dig befelé indul, az remegő kézzel törli izzadó homlokát. Kiss Sándor Kellemes meglepetés Az iskolai esztendővel égyütt a népművelési évet is zárjuk. A csoportok kiállítá­sokon, más jellegű bemutató­kon bizonyítják, hogy éves munkájuk nem volt hiába­való, többet tudnak, élmé­nyekben gazdagabbak lettek, mint az elmúlt esztendőben. A járási művelődési házban is folynak a beszámolók. Má­jusban a népi táncosok, a ze­neiskola tanulói és a gyer­mekszínpad tagjai mutatták be tudásukat, részben hozzá­tartozóknak, részben érdeklő­dőknek. A gyermekszínpad Ignácz Rózsa feldolgozásában a Csip­kerózsika című mesejátékot mutatta be vasárnap Gyom­ron és Mendén szép sikerrel. Jó ilyenkor számot vetni a fejlődéssel, bevált-e az idei terv? Többet mutatott-e a csoport ez évi munkájában (áldozatkész vezetőjének, dr. Kecskés Kálmánnénak veze­tésével), mint az elmúlt esz­tendőben? Nos, a néző — nemcsak a hozzátartozó, de a kívülálló is — azzal az érzés­sel távozott, hogy érdemes volt fáradozni egy ilyen be­mutató színrehozataláért Különösen a gyömrői be­mutatón volt érezhető a fel­szabadult játékos kedv, már nemcsak a szép szöveg mon­dására való törekvés, hanem az is, hogy a színpad adta légkörben, Csizmás Antal ügyesen összeállított díszletei között életszerűen adva visz- sza a mese hangulatát, való­ban azt produkálják a gyere­kek, amit vártunk tőlük. Érdemes volt. Jó volt látni csintalan kis barátainkat, kik az év folyamán sokat rendetlenkedtek, sok bosszú­ságot okoztak — s most mind­ezt feledtetni tudták fegyel­mezett, szép játékukkal. A csoport bemutatója fel­veti a kérdést, talán mégsem elhanyagolható gyermekszín­padaink, a gyermekszínjátszás műkedvelő szinten történő működtetése járásunkban. A csoport tavalyihoz mérhető fejlődése ezt bizonyítja. Furuglyás Géza MONOBWDffil A P E S T M E G Y E l HIRLA P K Ij l Ö N K I A-D A S Aó VIII. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1966. JÜNIUS 3., PÉNTEK Az aranyat érő eső után A kombájnok aratásra várnak Azt mondják, a májusi eső aranyat ér, s hogy mennyire igaz, azt a hirtelen cseperedő gabona tudná elmesélni. A szikkadt, száraz földben már fulladozott az őszi árpa, a bú­za, rozs. Ha az idő kedvező lesz, ez az eső körülbelül fél, egy mázsa többletgabonát je­lent holdanként. Persze ahhoz, hogy az ara­tás „sikeres” legyen, hogy a termés időben bekerüljön a földekről, az kell, hogy a gé­pek munkaképesek legyenek. Várkonyi József, a járási ta­nács elnökhelyettese elmond­ta, hogy az aratás zavartalan menetének biztosítása érdeké­ben megtették a szükséges in­tézkedéseket. A Monorí Gépjavító Állo­más kombájnjai csaknem mind „egészségesek”, nyolcnak ugyan hiányzik még a sebességváltója, mert pilla­natnyilag ez az alkatrész hiánycikk. A tsz-ek részletes üzemi kampánytervet dolgoznak ki az aratási munkák elvégzésére, hogy — ha az időjárás nem szól közbe — folyamatos le­gyen a betakarítási munka. Persze az aratásig még van tennivaló. A növényápolási munkák folyamatosságát akadá­lyozza, hogy nem lehet rézgálicot kapni. A termelők tavaly a kelleténél többet vásároltak, s ennek tudható be, hogy az idén a ke­reslet és a kínálat egyensúlya megbomlott. Jó néhány éve — amikor utólag elbeszélgetnek az ara­tásról a tsz-ek vezetői, újra és újra megfogadják, hogy a lu­cernakaszáláshoz időben hoz­záfognak, hiszen nem egyszer történt meg, hogy beköszön­tött a csapadékos idő, és a ta­karmány megrothadt a földe­ken. Ebben az évben mindenütt befejezték már a lucerna első kaszálását, még az aratás előtt a rétekről is be kellene takarítani a ta­karmányt, hogy ez a munka ne húzód­jon át az aratás időszakába, hiszen akkor már nemigen lesz munlcaerő az elvégzésé­hez. Június 15-ig befejeződik azoknak a területeknek fel­mérése a járásban, melyek gazdaságos termelésre nem al­kalmasak. A felmérés és a talajvizs­gálat után ezeket — az eddig „meddő” földterületeket — nyárfával telepítik be. Nemcsak népgazdasági szem­pontból fontos a nyárfa ter­melése — finom, fehér papír készül belőle — hanem a tsz- eknek is jelentős pluszjövedel­met hoz majd. Igaz, hogy be­letelik 10—12 év, míg termőre fordul, de akkor 250—300 köb­méter fát tudnak egy holdról kitermelni. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a területek eddig semmiféle jövedelmet nem hoztak a tsz-eknek, s azt a tényt, hogy a nyárfás már nyolc év múlva — ha már ritkítani kell — hoz némi jö­vedelmet, meg azt, hogy az állam komoly támogatást ad, mindenképpen megéri, hogy a ■parlagon hagyott földeket nyárfával telepítsék be. Az elmúlt évek szomorú ta­pasztalata, hogy a belvíz, az esőzések nagy kárt okoznak a mezőgazdaságban. A járási ta­nács — még időben — fel­hívja a tsz-ek figyelmét arra, hogy a saját földterületükön húzódó vízlevezető árkokat tisztítsák meg, hogy a víz za­vartalanul lefolyhasson a fő­csatornába. (dm) Olvasóink írják: Kettős névadó Úttörők sorfala, gimnazista lányok éneke fogadta a ve- csési tanácsházán az elmúlt szombat délután a két újszü­löttet, akiket szülei és a név-r adók vittek el a kedves, csa­ládias ünnepségre. Szentpéteri László tanács­elnök meghatott szavakkal üdvözölte a kis apróságokat, a névadókat és a szülőket: Bach Sándort, Valentsik Ist­vánt és feleségüket. A foga­dalomtétel és emléklapátadás után az úttörők osztályfőnö­küket és tanító nénijüket, a gimnazisták tanárukat, a fér­fikórus tagjai — mert ők is eljöttek — dalostársukat és karnagyukat köszöntötték. De nemcsak' szóban, dalban is. Kiss Lajos Vecsés, a művelődési állandó bizottság elnöke Új ingszabvány A lakosság régi panasza, hogy az ingek a korábbi túl­zott anyagtakarékosság miatt rövidek, sőt az első mosás után néha úgy összemennek, hogy nem lehet hordani. Más a helyzet az egy idő óta for­galomban levő „osztályon fe­lüli” fehérneművel. Ennek mérete megfelelő. Avatott anyagból varrják, s így mosás után nem megy össze. Most új szabványt, dolgoztak ki, amely valamennyi ingnél az osztályon felüli méreteket ve­zeti be anélkül, hogy az árak változnának. Vasárnap sportnap Nyáregyházán Zenés ébresztővel kezdődik majd a nap, ami máris nagy érdeklődést vált ki. Szép prog­ram várható: az óvodások, is­kolások, a fiatalok különböző sportágakban mutatják be az ügyességüket, tudásukat, amit a vezetőség díjazni is fog. Végül a nyáregyházi— mendei labdarúgócsapatok mé­rik össze tudásukat, utána a művelődési otthonban sport­bált rendeznek. Éjszakai gég jármű-ellenőrzésen a 31-es műúton Irány: Soroksár és Nagykőrös Gyömrői tábori előzetes , Év végi hajrá van már a gyömrői gimnáziumban is. Az utolsó napok mindig kissé nehezebben telnek el. Már mindenki nyári terveit szövö­geti. Ennek ellenére élénk az élet most is az iskolában. Pénteken tartja a gimnáziu­mi KISZ-szervezet utolsó tag­gyűlését, amelyen többek kö­zött az évi munkáról és a jövő feladatairól is szó esik. A jó munkát végzett fiatalok oklevelet kapnak. Ez alkalommal osztják ki az építőtáborba menő fiata­loknak a megbízóleveleket. A gimnázium tanulóinak ne­gyedrésze (22-en) megy az Idén építőtáborba. A fiúk ez­úttal is Soroksáron, a Péteri majorban fognak dolgozni, a Kertészeti és Szőlészeti Főis­kola kísérleti gazdaságában. A lányok a nagykőrösi Bagi Ilona leánytábor lakói lesz­nek. A gimnázium tanulóinak jó része ezenkívül egyéb tá­borokban vesz részt. Huszon­ötén augusztus 8-án nagysza­bású túrára indulnak. A 12 nap során több mint száz ki­lométert tesznek majd meg gya­log. Megismerkednek többek között a Vértes- és a Bakony- hegységgel is. A végcél: Káp- talanfüred lesz. Ezenkívül mintegy húszán úttörőcsapatukkal vesznek részt nyári táborozáson. Alig marad tehát itthon a nyáron a gyömrői gimnazisták közül valaki. ★ Borbás Ottó testnevelő, az 1079 számú Körösi Csorna Sándor úttörőcsapat vezetője is már nyári, tábori előzetes­sel fogad. — Negyven tanulót viszünk táborunkba a központi iskola tanulói közül. Az idén csere­tábort szerveztünk Káptalan­füreden, hiszen a falusi és Erzsébet-telepi iskola tanulói is itt ütik fel tanyájukat az idén. A tábor július 13-án indul és augusztus 20-án zá­rul. A csapat évi jó munká­jának az eredménye, hogy tíz darab négyszemélyes cseh sátor és 30 gumimatrac áll majd a táborozok rendel­kezésére. ★ Egyelőre még folyik a taní­tás. A gyerekek körében azonban egyre több szó esik már a táborozásról. Jó uta­zást, kellemes élményeket, gyömrői gimnazisták és úttö­rők. G. J. MAI MŰSOR Mozik Monor: Hétköznapi fasizmus. Vecsés: Vörös sivatag (széles). A forgalmas útvonalak so­rába tartozik a 31-es is, amely a fővárosból indul, és keresz­tülhalad Nagykátán, illetve Jászberényen. Katona István és Sass Gyula közlekedési se­gédrendőrök társaságában gépjármű-ellenőrzési körútra indulunk. Az óra 9-et mutat, amikor Mende felöl farkasszemezik velünk az első reflektorpár. Sass Gyula elemlámpával kö­röz az út közepén, s a sze­mélygépkocsi pillanatokon be­lül fékez is. — Jó estét kívánunk! Gép­jármű-ellenőrzés ... Kérünk egy bal kanyar- és egy jobb­kanyarjelzést! __ Rendben. E gy teljes fényű reflektort és egy fénykürtöt!... Igen. Egy féklámpát!... Köszönjük. A kötelezően előírt első és hátsó világítások működnek, rendellenesség nincs, a kocsi tehát folytathatja útját: — További jó utat, a vi szontlátásra! A motor fürgén kapcsol, az indítás szakszerű. A hátulsó rendszámtábla jól láthatóan meg van világítva. Könnyű a leolvasás: Cl 73—36. Perceken belül megáll mel­lettünk még egy személygép­kocsi. Az ellenőrzés az előb­biek szerint megy. Itt sincs probléma, műszakilag kifogás­talan a kocsi. A következő jármű Buda­pest felöl érkezik. Adjuk ne­ki a megállító jelzést. Éles csikorgással fékez a Moszk­vics, melyben „telt ház” van. Közöljük a sofőrrel, hogy gép­jármű-ellenőrzést végzünk. Biccent fejével, majd sorra kapcsolja a világítást. Tekin­tetében méltatlankodást fede­zünk fel. Különös reagálásá­nak okára gyorsan rájövünk: a fénykürtről még nem is hal­lott! — Ez a kocsi is gyárban ké­szült, nem tudom önök mit ki­fogásolnak benne? Megmagyarázzuk, hogy a fénykürtnek tompított fényű­nek kell lenni, s ha ez nincs műszakilag megoldva a gép­járműnél, akkor azt pótlólag kell megcsináltatni. A tudo­másulvétel — vállrándítás. Egyébként Székesfehérvár­ról Jászberénybe tart az autó. Viszontlátásunkra erős ajtóbe­csapódás a válasz. Felbúgnak a motorok, s a CE 56—60 for­galmi rendszámú személygép­kocsi elindul. Az YA 11—37 rendszámú TEFU-kocsit Tóth Mihály ve­zeti. Pest felé tart. Fuvart szállított vidékre. Amint el­lenőrizzük a jármű világítás­szerkezetét, a sofőr panaszko­dik egy személygépkocsira, mellyel Mende határában ta­lálkozott. Fénytompítást kért tőle, de nem kapott. Nyilván az előbbi Moszkvicsról lehet szó!... Különben a menetle­vél is rendben van, a kocsi mehet. Szabó István az YA 87—80- as rendszámé tehergépkocsi­nak a sofőrje. Maglódról in­dultak, Nádújfalura tartanak méhekért. A ponyva alatt kuksoló kötélkötegek ezt meg­győzően igazolják. Náluk sincs probléma a műszaki dolgok­kal. Azonnal engedjük tehát a kocsit hosszú útjára. Rendben találjuk az EK 39 —03 forgalmi rendszámú mo­torkerékpár rnlágítását is. A jogosítványban sincs hiba. A betétlapok a könyvecskében vannak. Elégedetten ballagunk ha­zafelé Katona István és Sass Gyula maglódi önkéntes köz­lekedési rendőrökkel. Közepes volt ezúttal a forgalom, de még csak közepes szintű rend­ellenességgel sem találkoz­tunk. Sokat nem mondhatunk tehát a szolgálatról. És ennek örülünk a legjobban . .. Velkei Árpád Vízi szakosztály A gombai úttörők csónakot kaptak az országos úttörőel­nökségtől. Ezzel lehetőségük nyílik vízi szakosztály létre­hozására. Cikkünk nyomán Az OfOSZ-fkufMtért című pályaszéli jegyzettel kapcsolatos észrevétel érkezett lapunkhoz a Maglódi Vas- és Fémipari Ktsz-től: „A Pest megyei Hírlap Monor és vidé­ke különkiadásában 1966. má­jus 31-én „Az OKISZ-kupáért” cím alatt foglalkozik a Gyöm- rő—Maglód Ktsz-ek közötti se­lejtező mérkőzéssel. A cikkben foglaltakkal kapcsolatban any- nyi megjegyezni való van, hogy a két ktsz közötti mér­kőzés óvás alatt folyt le, ugyanis a gyömrői ktsz csapa­tában két olyan játékos szere­pelt, akiknek nem volt meg a hathónapos munkaviszonya (tagsági viszonya). A szabályok értelmében az OKlSZ-kupa keretében rendezett mérkőzé­sen csak az vehet részt, aki a szerepléshez szükséges munka- viszonyt igazolni tudja. Az OKISZ Sportosztályának illetékesei felhívták a szövet­kezetek figyelmét, hogy a ren­dezvényeken szigorúan az is­mertetett szabályoknak megfe­lelően járjanak el. A gyömrői vezetők mindezek ellenére sze­repeltették a két játékost (Tó­biás, Péter F.), s ezzel indoko­latlan előnyt szereztek a két csapat vetélkedésében. így tehát a továbbjutás kér­désében felettes szervünk fog majd dönteni, remélhetőleg az erre az esetre vonatkozó sza­bályoknak megfelelően. A jegyzet további részében foglalkozik a kritikus három perccel, amely — ellentétben s cikkben foglaltakkal — nem a játékosok egymás közti vere­kedésével telt el, hanem a gyömrői csapat levonulási kí­sérletével, melyről nincs em­lítés. A zavart az illuminált álla­potban levő Bíró nevezetű gyömrői szurkoló okózta, aki mindúntalan beszaladgált a játéktérre és tettlegességre is ragadtatta magát. Az állítás hitelességét alá­húzza az a tény, hogy ekkor a „veterán” maglódi csapat 1:0- ra vezetett az alaposan meg­fiatalított, jobbára aktív spor­tolókból álló gyömrői csapat ellen. Varga László ktsz-elnök Nagy István sportfelclős A cikkíró megjegyzése: Nem tudjuk, van-e erre va­lóban szabály, de mindeneset­re furcsálljuk az olyan intéz­kedést, miszerint ne játsszon egy öt hónapja dolgozó ktsz- tag például a csapatban ... A levél többi része foglalko­zik a botránnyal is. A vereke­désből alaposan kivette min­denki a részét, főleg Pecznyik, aki nyakonragadta az egyik gyömrői játékost, s így próbált elégtételt venni. Reméljük az illetékesek igazságos döntést hoznak az ügyben. Annyi bizonyos, hogy a továbbjutásnak a pályán kell eldőlnie és verekedés nélkül. Ezt a sportszerűség és a sport­erkölcs is így kívánja. Mindenesetre kíváncsian várjuk az ügy hivatalos befe­jezését. Gér József

Next

/
Oldalképek
Tartalom