Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-28 / 151. szám
fur MÍ.CVU f ifCivltm 1966. JÜNIIJS 28., KEDD TV-FIGYELO Nincs új a... A színházak többségében már megkezdődött a nyári Szünet. Ha nem is szó szerint, de valahogy ez a helyzet a televízióban is. Már hetek óta 5lem került jelentősebb önálló produkció a képernyőre. A néző akaratlanul is felsóhajt: hol vannak azok a régi szép hétvégék, amikor nem is egy, de két önálló műsorral is megörvendeztették azokat, akik a televíziót választották hétvégi programjukul? Ezen a hétvégén sem láthattunk egyetlen önálló, új 'programot sem. Szombaton feste az Angyal jelentkezett, a már megszokott gáláns kaland keretében. Ezt követően a pozsonyi Aranykulcs táncdalfesz- tivált sugározta a televízió, tíyengécske felvonultatása volt fez a részvevő országok tánc- Öaltermésének. Néha úgy érezte az ember, hogy táncdal címén altatózenét sugároznak. Mi magyarok sem remekeltünk. Sem Fényes Szabolcs, sem Bágya András dala nem reprezentálta a magyar tánc- zenét. A vasárnap maradandó élményét a délután sugárzott Halhatatlan garnizon című felújított szovjet film képviselte. Űjra látva is őszinte művészi élményt nyújtott. Jó összeállítás volt a Peng a gitár című zenés műsor kevés prózával. Neves külföldi előadóművészek egész sora kitű- nőbbnél kitűnőbb számokkal szórakoztatta a nézőt. Hogy a számok és a felvételek egy kissé régebbi eredetűek? Elvégre nyár van ... És az esetleges bosszúságért kaptunk néhány kellemes énekszámot Brigitte Bardot-tól. Szintén a láttuk-hallottuk produkciók közé tartozott az est fő műsora, a Felnőtt játszótér, amelyet éppen öt esztendővel ezelőtt tűzött először műsorára a televízió. Róna Tibor azóta is jó humorista, mégha váratlanul össze is zsugorodott ez a műsor az elmúlt évek alatt. Hogy majd kétszer annyi szereplő nevét konferálták le a műsor végén, mint amennyit láthattunk a programban. Ugyan kérem, nyár van... És kárpótlásul két nagyon tehetséges művészt láthattunk viszont a képernyőről, Sennyei Verát és Rozsos Istvánt. P. P. A VECSÉSI SZÍNJÁTSZÓK SZARVASON Június 25-, 26-án Szarvason, Csabacsüdön és Kondoroson rendezték meg az országos „Just Zsigmond” színjátszó napokat, amelyek keretében földművesszövetkezeti együttesek — köztük a ve- csési színjátszók — adtak számot felkészültségükről. Az együtteseket teljesítmény szerint ugyan nem értékelték, nem állapítottak meg helyezési sorrendet, mégis, az előadássorozatot követő ösz- szefoglalóban a nagykállói és a barcsi együttes után a ve- csési gárdáról a legteljesebb elismeréssel nyilatkoztak. A nagymúltú, immár 20 évre visszatekintő öntevékeny színjátszók valóban rászolgáltak az elismerésre. Ideje, hogy nevük túllépte községük és a megye határait. Kétlábú, háromfülű kismalac Különös kismalac jött világra a mözsi Új Elet Termelő- szövetkezetben. A malacnak két lába, három füle és kél farka van. A kis állat máskülönben egészséges és jó étvággyal táplálkozik. Ml A TITKA...? LÁTOGATÁS A GYULAI KOLBÁSZGYÁRBAN Gyulán vagyunk. A magyar Alföld e városa festői tájai, évszázados kulturális hagyományai mellett füstölt kolbászáról a leghíresebb. A ■„gyulai” világkiállításon, nemzetközi vásárokon mindig elő— Röviden megismerhetnénk a gyártás menetét? — A vágóhídról már kettévágva érkezik hozzánk a sertés, de nem mindegy ám, hogy milyen! A legfinomabb kolbász az öregebb, mangalicáMegérkezett a nyersanyag. Megnyúzva, kettévágva, várakozik a sertésszállítmány, hogy a bonyolult folyamatok végén kolbászként hagyja el a gyárat. kelő helyet foglalt el. Keresik, szeretik világszerte. Mi a titka páratlan, s utánozhatatlan zamaténak? Beszélgettünk a gyár hentesmestereivel, vezetőivel, hogy nyomára jussunk ízek és illatok titkának : — Nincsenek boszorkányreceptjeink — mondják. — Nincs hét lakat alatt őrzött titok. Mégis, mi a gyulai kolbász különleges ízének nyitja!? — Itt a főtechnológus egy pillanatra elhallgat, homlokát ráncolja, aztán tréfásan mondja, hogy inkább megcsinálja, minthogy meséljen róla, de aztán mégiscsak folytatja: — Gyulán évszázados múltra tekint vissza a kolbászkészítés. Nagyon sok hentesmester lakott itt, s lassan-las- san kialakult egy sajátos íz, egy különleges készítési mód. Ez az alap. Persze, a nagyüzemi gyártásban sok minden Változott A lényeg azonban, tz eredeti házi íz, megmaradt, í’alán ezért a nagy siker. Bár- hiilyen nagy mennyiségben is gyártjuk, elvünk az, hogy [binden szál egyformán jó minőségű legyen. ból készül. Nálunk 48 órát „pihen” a hús, plusz két-há- rom fokon. Majd 24 órát a hűtőkamrákban fagyasztjuk, nem túl alacsony hőfokon. És csak ezután kezdődik a csontozás, darabolás. — Hogyan töltik és mibe? — Két nagy teljesítményű félautomata töltőgép óránként 80 mázsát tölt a tökéletes tisztaságú sertésbélbe: persze, előbb a fűszert keverjük el a hússal. Tulajdonképpen egyszerű az egész. íme, a recept: 50—60 kg borsot, 250 kg speciális csemegepaprikát, köménymagot, sót, fokhagymát, cukrot, meg még néhány apróságot, keverd el pár mázsa apróra darált hússal, és máris kész a gyulai. Hát nem könnyű? — Mennyi ideig füstölődik? — Három nap és három éjjel, nyaranta. Télen lehet valamivel rövidebb ideig is. Lényeges, hogy milyen fával füstöljük. Legjobb a száraz, öreg bükk. Ezután. következik az érés időszaka. A mesterek lesik a szálakat. Levegőt adnak, és vesznek el, — ha szükséges. Egyszóval olyan dolog ez, amihez figyelem és szív kell. — Milyen a jó gyulai? — Rossz gyulai nincs. Tehát a kérdés helytelen. — Milyen a gyulai? — Tömör, rugalmas, vörösesbarna színű, egy-egy szál h'osz- sza 18—26 cm. Vágásfelülete vörös, kis szalonnadarabkákkal tarkítva. Illata jellegzetes, íze egyéni. Télen 90, nyáron 60 napig áll el — a gyártástól számítva. Szóval utánozhatatlan. Próbálkoztak a világon már sok helyen a hamisításával, de sehol sem sikerült. Mi pedig nagyon vigyázunk, hogy csak kifogástalan áru kerüljön forgalomba. Gondos minőségi ellenőrzésen esik át minden tétel. ízre, külsőre, s bak- teriológiailag vizsgálják. Utazik a gyulai. A magyar élelmiszeripar egyik diplomatája. Huszonnyolc ország asztalain ízletes csemege, Csehszlovákiától az NDK-ig és az NSZK-ig, Franciaország, Svájc, Anglia, a skandináv országok, Lengyelország, mind-mind vevői a gyulai- gyár termékeinek. Tehát mi a titka a gyulai kolbásznak? Ami a tokaji bornak, ami a szegedi szaláminak, ami a kecskeméti fütyülős barackpálinkának! Demográfiai kérdések III. A 2000. év távlatai Végül néhány szót a demográfiai forradalommal kapcsolatos gazdasági kérdésekről. E kérdések összefonódnak azzal a divatossá vált problémával, hogy mi lesz a 2000. évben? A demográfiai forradalmat Malthus késői hívei, korunk neomalthusistái szívesen használták fel arra, hogy az emberiség gyors szaporodásának csupán negatív értelmezését adva, felfrissítsék Malthus 150 év előtti hamis tanításait. Ide s tova 150 éve annak, hogy Malthus megsokallva az emberiség szaporodását, félreverte a harangokat: az emberiség mértani haladványban szaporodik, de az élelmiszerek csak számtani haladványban növelhetők. Ezzel akarta a tömegnyomor valódi okáról, a kapitalista kizsákmányolásról a figyelmet elterelni. De amint Malthusnak 150 év előtt világgá kürtőit „elméletét” a lefolyt másfél évszázad fejlődésének egész menete megcáfolta, úgy pattannak szét és válnak nevetségessé korunk neomalt- husianusainak sopánkodásai a föld eltartó képességét illetően. A gyors népesedés a tőkés országok tudósai szerint sem rejt magában semmiféle veszélyt. Már a meglevő termelőerők jobb, ésszerűbb fel- használásával, valamint a világgazdaságban létrehozott termékek jobb, igazságosabb elosztásával, jelenleg is meg lehet oldani az élelmezési világproblémát, fel lehetne számolni az éhségterületeket. Bebizonyított tény, hogy a világ élelmiszertermelése gyorsabban növekszik, mint a lakosság. Ezt az ENSZ mellett működő Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) többrendbeli ankétja kétséget kizáróan bebizonyította. A baj többek között a kapitalizmusban gyökerező bűnös elosztásban van. A mai tudomány megállapítása szerint, az elkövetkező évtizedekben a tudomány és a technika óriási fejlődésen megy majd át. A ffeltárandó energiaforrások és élelmiszer- tartalékok oly bőségben fognak az emberiség rendelkezésére áltatni, hogy még a demográfiai forradalom ütemének megmaradása mellett is bőven el lehet látni az emberiséget mind energiával, mind élelemmel. Az erre vonatkozó számításoknak is már bőséges irodalmuk van. Itt csak néhány megállapításra szorítkozunk. A mai tudomány számba veszi mind a klasszikus energiaforrásokat (kőszén, kőolaj, földgáz, vízierő), mind pedig az atomenergiának békés felhasználásától várható, ez idő szerint szinte felbecsülhetetlen energiaforrást. A 2000. évre várható, mintegy 6.5 milliárdnyi világnépesség energiaszükségletének biztosításához a klasz- szikus energiaforrások is elegendők lesznek. Még ezeket sem kell olyan ütemben növelni, amilyenben ez az elmúlt évtizedekben történt. A jövő ugyanis a vízierőé, amelyet jelenleg nagyon kis mértékben használnak fel. 1958- ban például a vízierő a világ energiaszükségletének mindössze két százalékát elé- . gítette ki. A vízierő kihaszná- 1 lása a kezdet-kezdetén áll: a legfejlettebb ipari területeken Európában, az Egyesült Államokban is csak 21 százalék körül mozog, míg Afrikában (amely egyébként a föld ! vízierőinek mintegy 40 szá- 1 zalékát egyesíti) mindössze egy ezrelékben van kihasználva. Dél-Amerika pedig csak 1.4 százalékot értékesít. Ily módon fogalmat alkothatunk magunknak a klasszikus energiahordozók beláthatatlan bőségéről. ★ Az élelmiszerellátás terén a helyzet még világosabb. A világnépesség táplálásában ez idő szerint a szárazföldi növénytermesztés és állattenyésztés játssza a döntő szerepet. Kisebb mértékben használják ki kórunkban a halászat adta lehetőségeket. A tenger egyéb élelmiszerforrásai — a jövő leghatalmasabb tartalékai — még úgyszólván érintetlenek. Cikkünkben, nagyon vázlatosan csak a szárazföldi termelés növelésének lehetőségeire térünk ki. A jelenleg szántó-, kert- és ültetvényművelés alatt álló területet, 1.3 milliárd hektárra becsülik. Ez az egész szárazföldnek kevesebb, mint tized- része. Növelni lehetne ezt mindenekelőtt a legelők egy kis részének szántófölddé való átalakításával. Növelni lehetne továbbá azzal a kb. 0.4 milliárd hektár területtel, amely az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) statisztikájában mint „kihasználatlan, de termelésre hasznosítható” van nyilvántartva. Még hatalmasabb tartalékok vannak az őserdőkben és dzsungelekben, amelyeknek mintegy 4 milliárdnyi hektár területéből kb. 50 százalékot szántóvá lehetne átalakítani. Ezek a tartalékterületek művelésbe vétele alapján adódó lehetőségek. De ezeknél nagyobbak és kézzelfoghatóbbak a már művelés alatt álló területeknek intenzívebb kihasználásából kínálkozó lehetőségek, tartalékok. A mezőgazdasági fejlesztés fő technikai útjainak felhasználása — gépesítés, tudományos növénytáplálás (műtrágyák és növényvédelmi szerek széleskörű elterjesztése), biológiai tényezők jobb kihasználása (válogatott magvak, növénynemesítés, fajállatok, stb.), valamint az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése, — sokszorosukra emelné a jelenlegi hektárhozamokat. A szárazföldi termelés különböző tartalékai felhasználásának mérlegét mint „becslési kísérletet” felállítva, Baade ismert közgazdász a különféle terményeknek gabonaértékké való átszámítása útján arra a következtetésre jut, hogy az összesen mintegy 15—19 milliárd tonnányi gabonaértékkel kb. 30, illetve 38 milliárd embert lehetne táplálni. (E mérlegben az emberek jó, bőséges táplálásáról van szó.) Így tehát — a neomalthusia- nusok bánatára — az sem okozna ellátási gondot, ha a demográfiai forradalomnak nevezett szaporodás üteme a 2000. év körül vagy azután is megmaradna. K. H. (Folytatjuk.) Kisállattenyésztés az iskolai szakkörökben Máriabesnyőn, a Török Ignác gimnáziumban szombaton fejeződött be a pedagógusok egyhetes továbbképzése. Tárgy: a kisállattenyésztés. Köztudott, milyen nagy jelentőségű a házinyúl-, galamb- és baromfitartás mind szélesebb körű elterjesztése. A gyerekek politechnikai oktatásában teljes polgárjogot nyert ez a témakör, amelyet a tanárok szakkörökön tanítanak. A jobb felkészülés érdekében hívta össze a tanítókat, tanárokat az ország valamennyi járásából a SZÖVOSZ, s érdekes előadásokon ismertette a legújabb, célravezető módszereket. Az előadásokat egyetemi tanárok és adjunktusok tartották. Tenkes-penge A Fővárosi Finommechanikai Vállalat újfajta borotva- penge kihozatalára készül. A Tenkes pengét — kiváló svéd acélból — kettős éllel, finomabb köszörüléssel és a kö- szörülési szög megváltoztatásával gyártják. Ezáltal az új penge jobb, tartósabb lesz a Figarónál is. Az újfajta penge gyártását a második félévben kezdik meg. A „B n Kolbászerdő: az embernek beleharapni a „fákba”. Irta, rögtön kedve kerekedik fényképétté: Regős István csak Dunakeszin állt meg 1846 júliusában a postakürt elnyújtott dallamos szavába élesen hasított bele egy — Pest városában addig sose hallott — zengzet. Az első magyar gőzmozdonynak, a „Budá”-nak sípja volt ez, s jelezte: a „felnyerítő vasparipa” kigördült a pesti pályaházból Vác irányába. Éppen 120 éve ennek! Petőfi hamarosan szerét ejti, hogy vonaton utazzék. így ír róla: „Azon a vasúton bámulatosan halad az ember. Szeretném ráültetni az egész magyar hazát; néhány esztendő alatt talán kipótolná, amit néhány század alatt elmulasztott a haladásban.” Bezzeg más módon gondolkoztak a vasút felől a maradi táblabíró uraimék: „A gőz- gépely füstje meg- mórgezi a levegőt. A gőzvasút sebességét nem bírja el az emberi szervezet. A vonat szikrája felgyújtja a falvakat és a vetéseket! Az ember nem mer beleülni a gőzkocsiba, a vasút soha nem versenyezhet az olcsó lóvontatású árufuvarozással!” Maga Deák Ferenc se hisz a vasút életképességében. 1840. december 6-án egy megyegyűlésen szegezi le: „Én azt hiszem a Debrecen és Pest közti vonalra nézve, alig van valaki a Rendek közt, velem együtt, tekintve hazánknak ... helyzetét, s a fuvarnak e vidéken való olcsóságát, álomnak ne tartaná azt, hogy itt valaha is vasút létezhessen”. A „Buda” mozdony vontatta vonat, hét vagonnal, mintegy 350 utasával „repült” — mint Petőfi írta. Leszámítva a néhány perces időzést Dunakeszin, 49 perc alatt tette meg Pest és Vác között az utat.
