Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-25 / 149. szám

Kifizették a négyest Szerdán került sor a nyeremény kifizetésére a gyömrői OTP fiókban (Foto: Somodi) Járásunkban újból volt né­gyes találat a lottón. Fortuna istennő Úri községbe látogatott el és ezúttal Petrik József ko­vácsmestert fogadta kegyeibe. Józsi bácsi a Béke Tsz-nek alapító tagja. Csendes, szerény ember. Szavának súlya van. ezért becsüli mindenki. Termé­szetesen nagyon örül a szeren­cséjének. Nem is kell jófor­mán kérdezni, összefüggően, szép kerek mondatokkal újsá­golja a nagy eseményt. — Feleségemmel rendszere­sen minden héten három szel­vénnyel játszunk. Hogy, hogy- nem, a 23. héten csaknem el­felejtettünk lottót vásárolni. Feleségem az utolsó nap látta meg a postást, és ekkor jutott hirtelen eszébe, hogy lottót még nem is vásárolt. Utána szaladt, és ezúttal csupán csak egy szelvényt vett. Ezután csak ötletszerűen húzta át a számo­kat. Megtette az egyest, majd áthúzta a 18-as és a 28-as szá­mokat is. Eh! — mondotta ek­kor hangosan ... tegyünk egy nagy számot. S ezután a 34-es mellett a 70-es számon akadt meg a szeme. Így értük el a négyes találatot. — Midőn meghallottuk az eredményeket, feleségem igen izgatott lett. Ugyanis tintace­ruzával töltötte ki a szelvényt. Ez pedig nem szabályos. A Lottó Igazgatóság azonban ér­tesített bennünket, hogy kivé­telesen csupán azért fogadja el a négyes találatot, mert be­nedvesített tintaceruzával töl­töttük ki a szelvényt. Felhív­ták azonban arra a figyelmün­ket, hogy máskor tintával, vagy golyóstollal húzzuk át a számokat. Közölték egyben azt is, hogy a négyes találatunk, a levonások figyelembevételével 113^32 forintot ér. — Ügy határoztunk, hogy 50 OOO forintot takarékba te­szünk. Ezután hat gyerme­künknek egyenkét öt-ötezer forintot adunk. A fennmaradó pénzt pedig házunk tatarozásá­ig fordítjuk. Megfordult a fe­jemben az is, hogy veszek egy motorkerékpárt Azonban le­mondtam hamarosan erről a szándékomról. Ugyanis 60 éves vagyok már és nem sok ked­vem van ahhoz, hogy letegyem a KRESZ-vizsgát Krátky László MOHOMIDfn PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM 1966. JÜNIUS 25., SZOMBAT Többel ígér a búza Jól megszervezték a gabonabetakarítást a monorí Kossuth Termelőszövetkezetben Még a borús idő sem tudta kedvét szegni a monori Kos­suth Tsz vezetőinek. Az elnök, a főkönyvelő és a főmezőgaz­dász vidám arccal indul határ- nézőbe a könnyen futó kocsi­val, hiszen a hétvégi bőven hullott eső jócskán elősegítette a kapások fejlődését, sőt a ter­més nagyságát is kedvezően befolyásolta. Az őszi kalászo­sok is nagyobb termést Ígér­nek a tervezettnél, pedig az alapos körültekintéssel végzett becslés nagyon szerényen bánt a számokkal. Búzából 11 mázsát vártak, 12 mázsánál nem adja alább a monori határ — árpából is ez a várható arány, a rozs már gyengébb termést ad, a tervezettet azonban még így is fölözi egy mázsával. A szövetkezet vezetősége in­tézhedési tervet készített, hogy az 1083 hold termése minél rövidebb idő alatt a legkisebb szemveszteség mellett a felvá­sárló szervek magtáraiba ke­rüljön. Három SZK—4-es típusú kombájn mellett 14 főnyi ki­szolgáló brigád végzi három gép segítségével a szalmale­húzást és a kazalozást. Ötven hold szalmatermc- sét bálákba préselik, hogy a szállítás könnyebbé vál­jon, aztán ha beválik ez a mód­szer, a jövő évben már na­gyobb területen i>ezetik be. Hat erőgép a szemet hordja, az utak minősége s a távolság szükségessé is teszi ennyi gép mozgatását, inkább a traktor várjon néhány percet, mint hogy a kombájn álljon meg szállítóeszköz hiánya miatt. Vasárnap, amint már beszámoltunk, Ve- csésen rendezik meg a járási spartakiáddöntőt Este hat órakor a nap fénypontja lesz a Vecsés—Járási válogatott labdarúgómérkőzés. A keret a következő: Fekete, Ladies, Szántai, Krajczár (Mende), Gazda (Monor), Maszel, Kra- vecz, Szlama (Nyáregyháza), Takács, Simon, Kákái, Ben- csik (Maglód), Dinnyés, He­gyest, Hajdú, Mondok (Tápió- süly), Hornyák, Simon (Tápió- sáp). Fejlődik a köles A monori Kossuth Tsz-ben szépen fejlődik az Amerikából importált, kísérleti célokat szolgáló köles. Éjszakai körséta Maglódon Rend a baromfitelepen — Üresen hagyott őr ház Verébfészek a poroltókészüléken Vihar előtti csend üli meg a szombat éjszakát, amikor Fejes István, Holbis József, Katona István, Sass Gyula önkéntes rendőrökkel útnak indulunk. Cél: vagyon- és közrendellen­őrzés. A Wodiiáner-tanyát gyü­mölcsfaerdő veszi körül. 1st van a helyi Micsurin Tsz ba­romfitelepé. Az épületek ajtói zárva vannak. A mázsát vi­szont szabadban találjuk. Kö­rötte pedig ládák sorakoznak szép számban. (A ládákat is lehetne jobb helyen raktároz­ni, viszont a mázsát kinn hagyni is több mint könnyel­műség!) Éjjeliőrt nem találunk, viszont egy 12 éves kisfiú, L. Lacika szívesen felel érdeklő­désünkre. Ö vezet a telepen, amikor Z. Nagy Imrével talál­kozunk. A felesége dolgozik a baromfiaknál, ő pedig a tehe­nészetben. Egyik helyről sem említ problémát. Pár lépés innen a vasútál­lomás. A váróteremben sötét­ség honol. A MÁV-raktár aj­taja nyitva. A petróleumra, s a különböző tüzelőanyagokra nyilván a jószerencse vigyáz. (Sőt nemrégen valaki szállás­helyül is választotta a helyisé­get, miint azt az egyik szolgá­latos mondja.) A vasút mentén baktatunk a maglód! nagyállomás felé. Bekopogtatunk a vashíd mel­letti őrházba. Csönd és sötét ablak a válasz. És nyitott aj­tó... Néhány percig állunk és várunk valakit. De senki nem jön Még a szolgálatos sem. Gondolkozunk, ásót, lapá­tot vagy valami belső készü­léket vigyünk-e magunkkal zálogként... Vagy esetleg mi álljunk be pótszolgálatosnak? A TÜZÉP-telepen a sok ezer forint értékű tüzelő- és építőanyagokat biztonságosan tárolják. A villanyfény bevilá­gítja a telepet. Papp Gyula 67 éves éjjeliőr is ébren van. Fürge segítőtársa, a kutya ott­létünkkor is többször „beka­rikázza” a telep lerakatait. Minden példás rendben van, tehát elégedetten köszönünk el az idős bácsitól. A tsz-lóistálló a következő állomáshely. A paripák vil­lanyfény mellett „vacsoráz­nák”. Prüsszögésük néha va­lóságos hangrobajban tör ki. Az éjjeliőr nagysokára jön be egy üveg friss vízzel kezében. Az ellenőrzőkönyvet kérjük tőle, miközben egy piros színű „izére” mutat. Valóban a por­oltó mellett függ a füaetecske. A poroltó koszos is, és szé­nacsóvával van körülbugyolál- va. Annyit rögvest megállapí­tunk, hogy a verébfészek mes­teri. Viszont azt is tudomásul kell vennünk, hogy a szolgála­tos őr még azt sem tudja, hogy tűzoltókészülékkel áll szemben. — En nem értek ehhez, en­gem ennek kezelésére senki nem oktatott ki! — vallja ha­tározottan. Mi pedig határo­zottan a tsz-vezetök figyelmé­be ajánljuk e megállapításun­kat. Azzal a reménnyel búcsú­zunk, hogy e kis ellenőrzés is hasznosan járul hozzá a va­gyon- és közbiztonság további fokozásaihoz, ha az illetékesek intézkedésekkel reagálnak a cikkben tett megállapításokra! Velkei Árpád MA!MŰSOR Ecser: Hétköznapi fasizmus. Gomba: Volt egyszer egy öreg­ember. Gyömrő: A szisztéma. Maglód: Viharos alkonyat. Mo- nor: Jégkorongozók (széles). Nyáregyháza: Patyolat-akció. Pi­lis: örvényben. Tápiósáp: Min­den kezdet nehéz. Tápiósüly: A kőszívű ember fiai n. Üllő: A mi házunk (széles). Vasad: Ba­racktolvaj. Vecsés: Minden kez­det nehéz (széles). HOVÁ UTAZIK? — Tavaly hol járt? — Bulgáriában. Rakovszky József és Ra­kovszky József né pilisi peda­gógusok nézelődni, kirándulni és tanulni mennek Csehszlo­vákiába. A tavalyi kirucca­nás nagyon jól sikerült, igaz, az érdem Bulgáriáé. Itt van a szomszédunkban — és mégis más világ. Várnában sok a tö­rök, de beszélnek ott románul, oroszul, sőt magyarul is. Hogy a város csodálatos, azt feles­leges elmondani — ezt min­denki tudja. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Szó­fiának van valami varázsa, ami arra kényszeríti az em­bert, hogy visszatérjen — ha csak néhány napra is — a fa­lai közé. Mi ez a varázs? Ta­lán az, hogy nagyon tiszta. Nem kínosan tiszta, hanem barátságosan, természetesen. Titok, hogy érik el azt a bolgárok, hogy fővárosukban senki nem dobálja el a sze­metet. De azt mondják, né­hány napi kemény önmegtar­tóztatás után egy átlag ma-_ gyár turista is meg tudja* már állni, hogy ne szemetelje végig az utcát. ★ — Hány kilométert tesz meg összesen? —- Hová utazik? •— Csehszlovákiába. Kirán­dulni — Hányadszor? — Először. Ez a válasz nem nevezhető tipikusnak, mert ritkaság- számba megy az a magyar honpolgár, aki először lépi át a határt útlevéllel a kezében. Igaz, a tapasztalat azt mutat­ja, az útlevelet igénylők tábo­ra ebben az évben nemcsak megnövekedett, de — ha sza­bad így mondani — minőségi­leg is megváltozott. A „törzs­gárda” — eltűnt. Azok, akik évente 10—12-szer ugrottak át a szomszédos országokba — szétnézni, mit lehet kint kap­ni — ebben az évben nem na­gyon igényelnek útlevelet.'' Ennek nyilván az az egyik oka, hogy szabályozták a kül­földi utazásokat, másrészt, nem is nagyon éri meg kint­ről beszerezni azt, ami itthon néha még olcsóbban kapható. S ha ehhez hozzászámítjuk a „rizikót” is, akkor meg egy­általán nem éri meg. Maradtak tehát azok, akik azért mennek, amit az útle­vélkérelmükben bevallanak: kirándulni. ★ — Hová utazik? — Csehszlovákiába. A simára betonozott gép­színben nagy teljesítményű Ezüst szelektor már tisztítja, szárítja is némileg a magot. A kiszolgáló személyzet gbndos előrelátással itt is biztosítva van. Szükség esetén a most ké­szülő tehénistálló is „kom­bájnszérűvé” válhat. Három erőgép éjjeli műszak­ban szánt, hogy a másodvetés­ként földbekerülő borsós ke­veréknek, silókukoricának, csalamádénak porhanyős ágyat készítsen. Száz holdon vetnek értékes fehérjékben gazdag ta­karmányt, azon a területen, ahol már az őszi kalászosok gazdag termést adtak. Egyet­len idegen gép — a gépjavító állomás lánctalpasa — pedig a nyári mélyszántást végzi. Az intézkedési tervben arra is kiterjedt a vezetők figyelme, hogy a kisebb erejű erőgépek a szállítást végezzék, a nagyobb erejű gépekre pedig a kombájnok mögött a szalmalehúzást bízzák, s a tarló alábuktatását. A gabonabetakarítás felelős­ségteljes munka, összehangolt tevékenységet kíván a tsz min­den dolgozójától. Addig nem lehet pihenni, amíg az utolsó szem is a magtárakba nem kerül. Ennék tudatában indul újabb határszemlére Monoron Kovács Béni elnök, Övári Zol­tán főkönyvelő és Lánczy Kor­nél fömezőgazdász. Kiss Sándor Vecsésen a Héfszínvirág öles plakátok hirdetik,' hogy Vecsésre látogat a vi­lághírű Állami Népi Együttes. Nemzetiségeink folklórjából új műsort mutatnak be Hét- színvirág címmel, 26-án (va­sárnap) nyolc órai kezdettel a Jókai szabadtéri színpadon (Jókai u. 8.) A műsorban sze­repelnek magyar, német, ro­mán, szlovák, szerb és ci­gány népi táncok és énekek. Fellépnek Kossuth-, VfíT- és Erkel-díjas művészek. Jegyek a boltokban kapha­tók. Reméljük, hogy az idő ked­vez a szórakozni vágyó ve- csésieknek, s engedi, hogy si­keres legyen a szabadtéri színpad idei első előadása. (varga) Klub - csak fiataloknak! A járási művelődési ház és a gyömrői KISZ-szervezet né­hány hónapja hozta létre az if­júsági klubot. Nos, az azóta eltelt időszak bizonyítja, hogy hasznos, jó dolog volt ez. Kedden a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat igazgatója Orosz András konferansz társaságában látogatott Gyom- rőre. Élénk érdeklődés mel­lett, igen ötletesen, párbeszéd formájában folyt a műsor* természetesen a tánczenéről. A megjelent fiatalokat fő­leg a gitárzene érdekelte. Ér­dekesség, hogy 1965-ben Európában Katherina Va­lente, német énekesnő lemeze fogyott a legnagyobb számban, megelőzve a Beatleseket, és a többi világnagyságot... — Ki a legnépszerűbb ma­gyar táncdalénekesnő? — Ambrus Kyri. Természe­tesen nagy számban fogynak Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sa­rolta számai is. A vállalat igazgatója ez­után érdekességként néhány lemezt mutatott be. Az érdekes előadás min­denkinek tetszett Bizonyára máskor is sor kerül majd rá — esetleg lemez helyett tánc- dalénekesek felléptével. G. J. Hogyan kell az ebet elhantolni ? Az értekezlet úgy döntött, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak. Minden köny- nyelműséget elkerülendő bi­zottság alakult, mely feladatul kapta: 1. megvizsgálni, holt-e az eb, vagy csak tetteti ma­gát, 2. az elliunyás körülmé­nyeinek megállapítása után határozati javaslatot terjeszt az érdekelt vállalatok „felé" — melyekben javaslatot tesz a tetem eltüntetésének módjá­ról. Persze ehhez mellékeli a hozzávetőleges költségf el­használást. Ettől kezdve nem volt probléma. Sorra szület­tek a formás kis jegyzőköny­vek, jelentések, időnként ösz- szeült a bizottság megtárgyal­ni a tényállást. Csak akkor keletkezett egy kis zavar, amikor kiderült, hogy az eb eltűnt. De ezen a kicsiségen túltették magukat, elvégre hol volt akkor már az eb — itt már egy holt eb kapcsán felmerült elvi kér­désről volt szó. Az ebet egyébként Komótos Mihály helyi lakos helyezte örök nyugalomra, egy ásó segítségével, és teljesen elv­telenül. Azóta a bizottság tagjai az eb sírjához szállnak ki bizo­nyos időközönként, megálla­pítani, holt ebről van-e szó, vagy alattomos tetszhalottról.- (dm) A történetért nem vállalok felelősséget, mert én csak hal­lottam. Aki mesélte, ezzel kezdte: nem igaz, hogy ilyen van. A történet hőse egy holt eb. Ez a hűséges jószág végel­gyengülésben hunyt el egy húsfeldolgozó üzemtől 15 mé­terre, és egy jótét lélek az út szélére húzta a tetemét. A helybéli lakosok már a halálát követő napom kigyűl­tek az útszélre és szemrevéte­lezték. Nem jó, hogy itt van — mondta egy atyafi. Miután ellenvélemény nem volt, megegyeztek abban, hogy le­velet írnak az újságnak, in­tézkedjenek az illetékesek, tá­volítsák el az agg eb tetemét az élelmiszerüzem szomszéd­ságából. A levél megjelenése után kiderült, hogy az eb a lehető legrosszabb helyet válasz­totta ki elhalálozási célra, ugyanis ez a határrész már nem kerülete a városnak, és nem része a községnek. Sem­leges terület, melynek bel- ügyeibe senki nem avatkozik be. A vízművek közölte, hogy az árok nem az ő „asztala”, egyébként is messze van at­tól, forduljanak ahhoz a vál­lalathoz, melynek hatásköré­be az utak ápolgatása tar­tozik. Fordultak. Ott közölték, hogy az eb tetemének tartóz­kodási helye kívül esik az út területén, tehát semmi közük hozzá. A húsüzem oda nyilatkozott, hogy nekik nincs keretük ebek elhantolására, egyébként is kutyahússal nem foglalkoz­nak. A „keret” felbukkanása alapjában rendítette meg a folyamatos ügyintézést. Egy koncepciózus illetékes azt mondta: megálljának, elvtár­sak, nem olyan egyszerű a dolog. Ez elvi kérdés. Nép­gazdaságunk jelenlegi hely­zetében, amikor minden fil­lért meg kell fognunk — megengedhetjük-e magunk­nak, hogy hűbelebalázs mód­jára, ötletszerűen hantolgas- sunk elhullott ebeket? Ügyeletes orvos Gyomron dr, Halmay Géza, Monoron dr. Pálfi Ferenc, Pi­lisen dr. Illanicz Elemér, Ül­lőn: dr. Csizmadia György, Vecsésen dr. Fodor Etelka. — Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron az Ady Endre úti, Ve­csésen a Dózsa György úti. — Az üllői művelődési ott­hon társadalmi vezetősége jú­nius 27-én ülést tart, ame­lyen a klubok életének ér­tékelése és a második félév munkatervének összeállítása szerepel a napirenden. — 2500-at, motorral. — S ha esik? — Akkor sátrat verünk és behúzódunk alá. Ök ketten edzett turisták. Tavaly motorral kalandozták keresztül-kasul Németorszá­got. Ebben az évben — a „Pannónia szólóval” Romá­nián keresztül Bulgáriába utaznak, s onnan Jugoszlá­vián keresztül térnek haza Magyarországra, egész ponto­san Pilisre. Kiss József és fe­lesége minden évben más or­szágba utazik — motorral persze. Azt tartják, egyszer kell megnézni valamit, úgy ragad csak meg igazán az em­ber emlékezetében. Poggyászuk a következő: a motor, mely általában közle­kedési eszköz, s csak a pihe­nés ritka perceiben válik cso­maggá, s a csomagtartóra szí- jazva az „összkomfort”: a két­személyes sátor, meg a gumi­matrac. Ha figyelembe vesszük, hogy 2500 kilométert utaznak — motoron, s ha csak másna­ponként esik is az eső — mert a tavalyi túrájukat minden­napos eső tette emlékezetessé —, akkor ez a kirándulás sportteljesítménynek is tisz­teletre méltó. Deli Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom