Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-25 / 149. szám
Kifizették a négyest Szerdán került sor a nyeremény kifizetésére a gyömrői OTP fiókban (Foto: Somodi) Járásunkban újból volt négyes találat a lottón. Fortuna istennő Úri községbe látogatott el és ezúttal Petrik József kovácsmestert fogadta kegyeibe. Józsi bácsi a Béke Tsz-nek alapító tagja. Csendes, szerény ember. Szavának súlya van. ezért becsüli mindenki. Természetesen nagyon örül a szerencséjének. Nem is kell jóformán kérdezni, összefüggően, szép kerek mondatokkal újságolja a nagy eseményt. — Feleségemmel rendszeresen minden héten három szelvénnyel játszunk. Hogy, hogy- nem, a 23. héten csaknem elfelejtettünk lottót vásárolni. Feleségem az utolsó nap látta meg a postást, és ekkor jutott hirtelen eszébe, hogy lottót még nem is vásárolt. Utána szaladt, és ezúttal csupán csak egy szelvényt vett. Ezután csak ötletszerűen húzta át a számokat. Megtette az egyest, majd áthúzta a 18-as és a 28-as számokat is. Eh! — mondotta ekkor hangosan ... tegyünk egy nagy számot. S ezután a 34-es mellett a 70-es számon akadt meg a szeme. Így értük el a négyes találatot. — Midőn meghallottuk az eredményeket, feleségem igen izgatott lett. Ugyanis tintaceruzával töltötte ki a szelvényt. Ez pedig nem szabályos. A Lottó Igazgatóság azonban értesített bennünket, hogy kivételesen csupán azért fogadja el a négyes találatot, mert benedvesített tintaceruzával töltöttük ki a szelvényt. Felhívták azonban arra a figyelmünket, hogy máskor tintával, vagy golyóstollal húzzuk át a számokat. Közölték egyben azt is, hogy a négyes találatunk, a levonások figyelembevételével 113^32 forintot ér. — Ügy határoztunk, hogy 50 OOO forintot takarékba teszünk. Ezután hat gyermekünknek egyenkét öt-ötezer forintot adunk. A fennmaradó pénzt pedig házunk tatarozásáig fordítjuk. Megfordult a fejemben az is, hogy veszek egy motorkerékpárt Azonban lemondtam hamarosan erről a szándékomról. Ugyanis 60 éves vagyok már és nem sok kedvem van ahhoz, hogy letegyem a KRESZ-vizsgát Krátky László MOHOMIDfn PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM 1966. JÜNIUS 25., SZOMBAT Többel ígér a búza Jól megszervezték a gabonabetakarítást a monorí Kossuth Termelőszövetkezetben Még a borús idő sem tudta kedvét szegni a monori Kossuth Tsz vezetőinek. Az elnök, a főkönyvelő és a főmezőgazdász vidám arccal indul határ- nézőbe a könnyen futó kocsival, hiszen a hétvégi bőven hullott eső jócskán elősegítette a kapások fejlődését, sőt a termés nagyságát is kedvezően befolyásolta. Az őszi kalászosok is nagyobb termést Ígérnek a tervezettnél, pedig az alapos körültekintéssel végzett becslés nagyon szerényen bánt a számokkal. Búzából 11 mázsát vártak, 12 mázsánál nem adja alább a monori határ — árpából is ez a várható arány, a rozs már gyengébb termést ad, a tervezettet azonban még így is fölözi egy mázsával. A szövetkezet vezetősége intézhedési tervet készített, hogy az 1083 hold termése minél rövidebb idő alatt a legkisebb szemveszteség mellett a felvásárló szervek magtáraiba kerüljön. Három SZK—4-es típusú kombájn mellett 14 főnyi kiszolgáló brigád végzi három gép segítségével a szalmalehúzást és a kazalozást. Ötven hold szalmatermc- sét bálákba préselik, hogy a szállítás könnyebbé váljon, aztán ha beválik ez a módszer, a jövő évben már nagyobb területen i>ezetik be. Hat erőgép a szemet hordja, az utak minősége s a távolság szükségessé is teszi ennyi gép mozgatását, inkább a traktor várjon néhány percet, mint hogy a kombájn álljon meg szállítóeszköz hiánya miatt. Vasárnap, amint már beszámoltunk, Ve- csésen rendezik meg a járási spartakiáddöntőt Este hat órakor a nap fénypontja lesz a Vecsés—Járási válogatott labdarúgómérkőzés. A keret a következő: Fekete, Ladies, Szántai, Krajczár (Mende), Gazda (Monor), Maszel, Kra- vecz, Szlama (Nyáregyháza), Takács, Simon, Kákái, Ben- csik (Maglód), Dinnyés, Hegyest, Hajdú, Mondok (Tápió- süly), Hornyák, Simon (Tápió- sáp). Fejlődik a köles A monori Kossuth Tsz-ben szépen fejlődik az Amerikából importált, kísérleti célokat szolgáló köles. Éjszakai körséta Maglódon Rend a baromfitelepen — Üresen hagyott őr ház Verébfészek a poroltókészüléken Vihar előtti csend üli meg a szombat éjszakát, amikor Fejes István, Holbis József, Katona István, Sass Gyula önkéntes rendőrökkel útnak indulunk. Cél: vagyon- és közrendellenőrzés. A Wodiiáner-tanyát gyümölcsfaerdő veszi körül. 1st van a helyi Micsurin Tsz baromfitelepé. Az épületek ajtói zárva vannak. A mázsát viszont szabadban találjuk. Körötte pedig ládák sorakoznak szép számban. (A ládákat is lehetne jobb helyen raktározni, viszont a mázsát kinn hagyni is több mint könnyelműség!) Éjjeliőrt nem találunk, viszont egy 12 éves kisfiú, L. Lacika szívesen felel érdeklődésünkre. Ö vezet a telepen, amikor Z. Nagy Imrével találkozunk. A felesége dolgozik a baromfiaknál, ő pedig a tehenészetben. Egyik helyről sem említ problémát. Pár lépés innen a vasútállomás. A váróteremben sötétség honol. A MÁV-raktár ajtaja nyitva. A petróleumra, s a különböző tüzelőanyagokra nyilván a jószerencse vigyáz. (Sőt nemrégen valaki szálláshelyül is választotta a helyiséget, miint azt az egyik szolgálatos mondja.) A vasút mentén baktatunk a maglód! nagyállomás felé. Bekopogtatunk a vashíd melletti őrházba. Csönd és sötét ablak a válasz. És nyitott ajtó... Néhány percig állunk és várunk valakit. De senki nem jön Még a szolgálatos sem. Gondolkozunk, ásót, lapátot vagy valami belső készüléket vigyünk-e magunkkal zálogként... Vagy esetleg mi álljunk be pótszolgálatosnak? A TÜZÉP-telepen a sok ezer forint értékű tüzelő- és építőanyagokat biztonságosan tárolják. A villanyfény bevilágítja a telepet. Papp Gyula 67 éves éjjeliőr is ébren van. Fürge segítőtársa, a kutya ottlétünkkor is többször „bekarikázza” a telep lerakatait. Minden példás rendben van, tehát elégedetten köszönünk el az idős bácsitól. A tsz-lóistálló a következő állomáshely. A paripák villanyfény mellett „vacsoráznák”. Prüsszögésük néha valóságos hangrobajban tör ki. Az éjjeliőr nagysokára jön be egy üveg friss vízzel kezében. Az ellenőrzőkönyvet kérjük tőle, miközben egy piros színű „izére” mutat. Valóban a poroltó mellett függ a füaetecske. A poroltó koszos is, és szénacsóvával van körülbugyolál- va. Annyit rögvest megállapítunk, hogy a verébfészek mesteri. Viszont azt is tudomásul kell vennünk, hogy a szolgálatos őr még azt sem tudja, hogy tűzoltókészülékkel áll szemben. — En nem értek ehhez, engem ennek kezelésére senki nem oktatott ki! — vallja határozottan. Mi pedig határozottan a tsz-vezetök figyelmébe ajánljuk e megállapításunkat. Azzal a reménnyel búcsúzunk, hogy e kis ellenőrzés is hasznosan járul hozzá a vagyon- és közbiztonság további fokozásaihoz, ha az illetékesek intézkedésekkel reagálnak a cikkben tett megállapításokra! Velkei Árpád MA!MŰSOR Ecser: Hétköznapi fasizmus. Gomba: Volt egyszer egy öregember. Gyömrő: A szisztéma. Maglód: Viharos alkonyat. Mo- nor: Jégkorongozók (széles). Nyáregyháza: Patyolat-akció. Pilis: örvényben. Tápiósáp: Minden kezdet nehéz. Tápiósüly: A kőszívű ember fiai n. Üllő: A mi házunk (széles). Vasad: Baracktolvaj. Vecsés: Minden kezdet nehéz (széles). HOVÁ UTAZIK? — Tavaly hol járt? — Bulgáriában. Rakovszky József és Rakovszky József né pilisi pedagógusok nézelődni, kirándulni és tanulni mennek Csehszlovákiába. A tavalyi kiruccanás nagyon jól sikerült, igaz, az érdem Bulgáriáé. Itt van a szomszédunkban — és mégis más világ. Várnában sok a török, de beszélnek ott románul, oroszul, sőt magyarul is. Hogy a város csodálatos, azt felesleges elmondani — ezt mindenki tudja. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Szófiának van valami varázsa, ami arra kényszeríti az embert, hogy visszatérjen — ha csak néhány napra is — a falai közé. Mi ez a varázs? Talán az, hogy nagyon tiszta. Nem kínosan tiszta, hanem barátságosan, természetesen. Titok, hogy érik el azt a bolgárok, hogy fővárosukban senki nem dobálja el a szemetet. De azt mondják, néhány napi kemény önmegtartóztatás után egy átlag ma-_ gyár turista is meg tudja* már állni, hogy ne szemetelje végig az utcát. ★ — Hány kilométert tesz meg összesen? —- Hová utazik? •— Csehszlovákiába. Kirándulni — Hányadszor? — Először. Ez a válasz nem nevezhető tipikusnak, mert ritkaság- számba megy az a magyar honpolgár, aki először lépi át a határt útlevéllel a kezében. Igaz, a tapasztalat azt mutatja, az útlevelet igénylők tábora ebben az évben nemcsak megnövekedett, de — ha szabad így mondani — minőségileg is megváltozott. A „törzsgárda” — eltűnt. Azok, akik évente 10—12-szer ugrottak át a szomszédos országokba — szétnézni, mit lehet kint kapni — ebben az évben nem nagyon igényelnek útlevelet.'' Ennek nyilván az az egyik oka, hogy szabályozták a külföldi utazásokat, másrészt, nem is nagyon éri meg kintről beszerezni azt, ami itthon néha még olcsóbban kapható. S ha ehhez hozzászámítjuk a „rizikót” is, akkor meg egyáltalán nem éri meg. Maradtak tehát azok, akik azért mennek, amit az útlevélkérelmükben bevallanak: kirándulni. ★ — Hová utazik? — Csehszlovákiába. A simára betonozott gépszínben nagy teljesítményű Ezüst szelektor már tisztítja, szárítja is némileg a magot. A kiszolgáló személyzet gbndos előrelátással itt is biztosítva van. Szükség esetén a most készülő tehénistálló is „kombájnszérűvé” válhat. Három erőgép éjjeli műszakban szánt, hogy a másodvetésként földbekerülő borsós keveréknek, silókukoricának, csalamádénak porhanyős ágyat készítsen. Száz holdon vetnek értékes fehérjékben gazdag takarmányt, azon a területen, ahol már az őszi kalászosok gazdag termést adtak. Egyetlen idegen gép — a gépjavító állomás lánctalpasa — pedig a nyári mélyszántást végzi. Az intézkedési tervben arra is kiterjedt a vezetők figyelme, hogy a kisebb erejű erőgépek a szállítást végezzék, a nagyobb erejű gépekre pedig a kombájnok mögött a szalmalehúzást bízzák, s a tarló alábuktatását. A gabonabetakarítás felelősségteljes munka, összehangolt tevékenységet kíván a tsz minden dolgozójától. Addig nem lehet pihenni, amíg az utolsó szem is a magtárakba nem kerül. Ennék tudatában indul újabb határszemlére Monoron Kovács Béni elnök, Övári Zoltán főkönyvelő és Lánczy Kornél fömezőgazdász. Kiss Sándor Vecsésen a Héfszínvirág öles plakátok hirdetik,' hogy Vecsésre látogat a világhírű Állami Népi Együttes. Nemzetiségeink folklórjából új műsort mutatnak be Hét- színvirág címmel, 26-án (vasárnap) nyolc órai kezdettel a Jókai szabadtéri színpadon (Jókai u. 8.) A műsorban szerepelnek magyar, német, román, szlovák, szerb és cigány népi táncok és énekek. Fellépnek Kossuth-, VfíT- és Erkel-díjas művészek. Jegyek a boltokban kaphatók. Reméljük, hogy az idő kedvez a szórakozni vágyó ve- csésieknek, s engedi, hogy sikeres legyen a szabadtéri színpad idei első előadása. (varga) Klub - csak fiataloknak! A járási művelődési ház és a gyömrői KISZ-szervezet néhány hónapja hozta létre az ifjúsági klubot. Nos, az azóta eltelt időszak bizonyítja, hogy hasznos, jó dolog volt ez. Kedden a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója Orosz András konferansz társaságában látogatott Gyom- rőre. Élénk érdeklődés mellett, igen ötletesen, párbeszéd formájában folyt a műsor* természetesen a tánczenéről. A megjelent fiatalokat főleg a gitárzene érdekelte. Érdekesség, hogy 1965-ben Európában Katherina Valente, német énekesnő lemeze fogyott a legnagyobb számban, megelőzve a Beatleseket, és a többi világnagyságot... — Ki a legnépszerűbb magyar táncdalénekesnő? — Ambrus Kyri. Természetesen nagy számban fogynak Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta számai is. A vállalat igazgatója ezután érdekességként néhány lemezt mutatott be. Az érdekes előadás mindenkinek tetszett Bizonyára máskor is sor kerül majd rá — esetleg lemez helyett tánc- dalénekesek felléptével. G. J. Hogyan kell az ebet elhantolni ? Az értekezlet úgy döntött, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak. Minden köny- nyelműséget elkerülendő bizottság alakult, mely feladatul kapta: 1. megvizsgálni, holt-e az eb, vagy csak tetteti magát, 2. az elliunyás körülményeinek megállapítása után határozati javaslatot terjeszt az érdekelt vállalatok „felé" — melyekben javaslatot tesz a tetem eltüntetésének módjáról. Persze ehhez mellékeli a hozzávetőleges költségf elhasználást. Ettől kezdve nem volt probléma. Sorra születtek a formás kis jegyzőkönyvek, jelentések, időnként ösz- szeült a bizottság megtárgyalni a tényállást. Csak akkor keletkezett egy kis zavar, amikor kiderült, hogy az eb eltűnt. De ezen a kicsiségen túltették magukat, elvégre hol volt akkor már az eb — itt már egy holt eb kapcsán felmerült elvi kérdésről volt szó. Az ebet egyébként Komótos Mihály helyi lakos helyezte örök nyugalomra, egy ásó segítségével, és teljesen elvtelenül. Azóta a bizottság tagjai az eb sírjához szállnak ki bizonyos időközönként, megállapítani, holt ebről van-e szó, vagy alattomos tetszhalottról.- (dm) A történetért nem vállalok felelősséget, mert én csak hallottam. Aki mesélte, ezzel kezdte: nem igaz, hogy ilyen van. A történet hőse egy holt eb. Ez a hűséges jószág végelgyengülésben hunyt el egy húsfeldolgozó üzemtől 15 méterre, és egy jótét lélek az út szélére húzta a tetemét. A helybéli lakosok már a halálát követő napom kigyűltek az útszélre és szemrevételezték. Nem jó, hogy itt van — mondta egy atyafi. Miután ellenvélemény nem volt, megegyeztek abban, hogy levelet írnak az újságnak, intézkedjenek az illetékesek, távolítsák el az agg eb tetemét az élelmiszerüzem szomszédságából. A levél megjelenése után kiderült, hogy az eb a lehető legrosszabb helyet választotta ki elhalálozási célra, ugyanis ez a határrész már nem kerülete a városnak, és nem része a községnek. Semleges terület, melynek bel- ügyeibe senki nem avatkozik be. A vízművek közölte, hogy az árok nem az ő „asztala”, egyébként is messze van attól, forduljanak ahhoz a vállalathoz, melynek hatáskörébe az utak ápolgatása tartozik. Fordultak. Ott közölték, hogy az eb tetemének tartózkodási helye kívül esik az út területén, tehát semmi közük hozzá. A húsüzem oda nyilatkozott, hogy nekik nincs keretük ebek elhantolására, egyébként is kutyahússal nem foglalkoznak. A „keret” felbukkanása alapjában rendítette meg a folyamatos ügyintézést. Egy koncepciózus illetékes azt mondta: megálljának, elvtársak, nem olyan egyszerű a dolog. Ez elvi kérdés. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében, amikor minden fillért meg kell fognunk — megengedhetjük-e magunknak, hogy hűbelebalázs módjára, ötletszerűen hantolgas- sunk elhullott ebeket? Ügyeletes orvos Gyomron dr, Halmay Géza, Monoron dr. Pálfi Ferenc, Pilisen dr. Illanicz Elemér, Üllőn: dr. Csizmadia György, Vecsésen dr. Fodor Etelka. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron az Ady Endre úti, Vecsésen a Dózsa György úti. — Az üllői művelődési otthon társadalmi vezetősége június 27-én ülést tart, amelyen a klubok életének értékelése és a második félév munkatervének összeállítása szerepel a napirenden. — 2500-at, motorral. — S ha esik? — Akkor sátrat verünk és behúzódunk alá. Ök ketten edzett turisták. Tavaly motorral kalandozták keresztül-kasul Németországot. Ebben az évben — a „Pannónia szólóval” Románián keresztül Bulgáriába utaznak, s onnan Jugoszlávián keresztül térnek haza Magyarországra, egész pontosan Pilisre. Kiss József és felesége minden évben más országba utazik — motorral persze. Azt tartják, egyszer kell megnézni valamit, úgy ragad csak meg igazán az ember emlékezetében. Poggyászuk a következő: a motor, mely általában közlekedési eszköz, s csak a pihenés ritka perceiben válik csomaggá, s a csomagtartóra szí- jazva az „összkomfort”: a kétszemélyes sátor, meg a gumimatrac. Ha figyelembe vesszük, hogy 2500 kilométert utaznak — motoron, s ha csak másnaponként esik is az eső — mert a tavalyi túrájukat mindennapos eső tette emlékezetessé —, akkor ez a kirándulás sportteljesítménynek is tiszteletre méltó. Deli Mária
