Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-25 / 149. szám
1966. JÜNIUS 25., SZOMBAT 9 Iskola, bölcsőde, óvoda Törökbálinton szeptemberre, de mindenesetre még ebben az évben szeretnék befejezni az általános iskola felújítását. 450 OOO forintot irányoztak elő erre a célra. Építkezés közben kiderült, semmiképpen nem lesz elég, hiszen ebből az ösz- s'zegből nem oldható meg az ugyancsak abban az épületben elhelyezett bölcsőde és óvoda helyiségének felújítása, amit pedig egy füst alatt kell megcsinálni. Ugyancsak többletkiadást jelent az épületnek a szokásostól eltérő szerkezeti megoldása is. A Pest megyei Tervező Iroda számításai szerint a teljes felújításhoz további 170 000 forint szükséges. Amint az összeget a megyei tanács vb folyósítja, megkezdik a munkálatokat. I — A nagykőrösi zeneóvoda j vasárnap délután tartja év- | záró vizsgáját a helyi művelődési házban. MAGYAR Egyszerű kijelentő mondat: Varsótól Berlinig hány helyen, mennyi embernek feleltem ezt a kérdésre, ki vagyok, hol a hazám?! Magyar vagyok — mondtam, s beszéltünk vagy beszédesen mutogattunk tovább; magamban mégis mindig elhallgattam egy pillanatra. Magyar vagyok — tartozom valahová. A föld egy meghatározott darabjához kötődik a sorsom, s társaim azok. akik ugyanezt a nyelvet beszélik, akiknek költői, zenéje, történelmi ismeretei. tegnapi emlékei és holnapi tervei ugyanazok, mint az enyémek. Magyar vagyok — mondtam, s restelltem a prágai Vencel téren az üzletelő magyarokat, a drezdai képtár előtt cigarettát kínálgató- kat, az orkánkabátokért sza- ladgálókat; jóleső érzéssel hallgattam a varsói egyetemista lelkes szavait József Attiláról, a francia turista lel- kendezését a Csontváry-ké- pekről, s az olasz szakemberek elismerését a Dunamenti Hőerőmű szabadtéri kazánjainak láttán. Magyar vagyok: más népek történelmét megismerem, megtanulom, a magunkét magamban hordom. A jobbágyősök szenvedését, megaláztatását. A kisemmizettség fájdalmát. Cegléd nemcsak egy város nekem, hanem Mészáros Lőrinc és Kossuth, Táncsics emlékének idézése. Gödöllőn még ma is úgy megyek el „a nagy kastély” mellett, hogy forr bennem a méreg, pedig hát hol vannak már az ott valaha pöffeszke- dő urak?! Váchoz nemcsak tizenegy ipari nagyüzem köt, hanem 1919 sok-sok emléke is. És ez csak szűkebb hazánk: az országban bárhová is megy az ember, emlékek élednek benne, s érzések tolulnak fel: fájdalmak vagy örömök. A mienk — mondom. Az enyém — ezt érzem belül. Csak ha ezt kimondanám, sokan mosolyognának. Valahogy nem „divat” mostanában ez. A nacionalizmus zavaros vizének visszaszorításával mintha a nemzeti büszkeség is apadt volna: mennyire más, elütő, egymáshoz nem fogható e két dolog! Atvitatkoztam éjszakákat — sokszor a tolmács már halott fáradtan, suttogva fordította a szavakat — arról, mit jelent a társadalmi tulajdon, a népképviseleten alapuló . hatalom, hogy mi választja el a demokráciát a népi demokráciától. Szégyelltem magam, amikor testvéri szemrehányással elfuserált magyar terméket mutattak a barátok, s kaján mosollyal azok, akik nem barátaink, de vásárolnak tőlünk. És örültem, amikor láttam, hogy kapkodják a magyar epret, kilószám veszik őszibarackunkat, féltve viszik haza a jó vásárfiát, a magyar cipőt, s hibátlanul működik a húsz ország kínálta választék közül kiemelt magyar televíJégverem — Anno 1966 Épül. de miért ? Eléggé lagymatagon dolgoznak a MÉK szentendrei hűtőháza építkezésén, de azt állítják, idén szeptemberre mégis elkészül. — Még a tél beállta előtt jó nagy jégvermet építünk ide — mutat a telek végébe Dömötör József, a MÉK igazgatója. — Jégvermet, manapság a légkondicionáló és mélyhűtő berendezések korszakában? — Igen. És meg is töltjük a Duna jegével. Miért? — Szentendréről nyaranta nemcsak a város határában, de az egész környéken termett sok gyümölcs és zöldség indul vasúton exportra, természetesen hűtővagonokban. Teljesen érthető, ha a MÁV nem minden alkalommal küldhet hűtőberendezéssel ellátott vagont. Majdnem mindig a régebbi jégtartályos kocsikat állítja a szentendrei HÉV teherpályaudvarra, előtt kell jéggel megtölteni ezeket a kocsikat. — A MÁV szabályzata szerint ugyanis jeget 30 kilométeres távolságon belül nem szállít a vasút. Tehát teherautóval fuvarozzuk, s az megdrágítja az exportárut, holott fillérekre menő harc folyik a világpiacokon. Ha lesz jégvermünk, mintegy felére csökkenthetjük a hűtési költségeket. — Vácra. másik jelentős ex- portállomásunfcra szintén jég nélkül érkezik a hűtővagon — közli dr. Horváth Gyula, a MÉK termelésszervezési osz- tálwezetője. — Oda viszont a MÁV — 30 kilométernél nagyobb a távolság — szállítja a szükséges jeget. Mégpedig nem a külföldi útra szánt hűtővagonban, j hanem másik kocsiban. Időt, költséget, munkát lehetne megtakarítani, ha a külföldi útra készülő vagont már jéggel feltöltött tartályokkal indítanák a váci állomásra. • • Ot nap alatt negyedmilliós forgalom Meghosszabbították a bútorkiállítást Pécs környékével ismerkednek a Pest megyeiek Hetven Pest megyei ktsz- dolgozó indul el háromnapos autóbuszutazásra Pécs környékére. A kiránduló^ a biztosítási és önsegélyező csoportok költségén ismerkednek a Dunántúl egyik legszebb vidékével, Pécs, a Villány, a Mecsek és Harkányfürdő szépségeivel. A programot városnézés, fürdés és kirándulások tarkítják. Ráckevén a kultúrotthon termeiben mutatja be ezekben a napokban a környező községek lakosságának a Kis- kunlacháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a legújabb típusú modern bútorokat. A kiállítás -— amelyet ötletesen és gondosan rendeztek meg — június 16-án nyílt, s a nagy érdeklődés miatt június 30-ig tartja nyitva kapuit. Érdekessége, hogy a bemutatott típusokat a ve- i vők a helyszínen megvásárolhatják — egyes típusokat OTP-hitelre is. A legnagyobb sikert — eddig — az A—65 garnitúra aratta. A vendégkönyv tanúsága szerint tetszik a látogatóknak a Nagykőrösön készülő Kőrös garnitúra, a Varia, a Csobánc és a Velence dolgozószoba. Dulcz Gusztáv, a kiállítás ügyintézője elmondotta, hogy öt nap alatt a forgalom elérte a 250 ezer forintot. Hogy rövid ebb legyen a zöldség A termelő és a felvásárló a közvetlen szállításról mégpedig üresen. Berakodás VAGYOK ziókészülék. Szégyelltem magam vagy örültem, de mindig azonos alapról: magyar vagyok. Közöm van hozzá, személyes ügyem, hogy mit mondanak rólunk, hazánkról. Rólam, hazámról. Láttam más népek gazdagságát, de — nem irigyeltem. Azon dühöngtem, hogy lehetnénk mi is gazdagabbak, de sok dolgot nem ügy csinálunk, ahogy kellene. Laktam luxusszállodában, s a csillogó étteremben egy magyar parasztkonyha kapott asztalánál elköltött ebéd íze idéződött fel bennem: de finom volt. Tiszteltem és tisztelem más népek kultúráját, de számomra mindenkor csak ismeret- anyag marad: a magyar költészet, hazánk pfkturája személyes élmény. Itthon vagy külföldön, a gótika csodái előtt vagy ultramodern vasbeton paloták tövében, felhők felett repülve vagy fújtató, füstős gőzmozdony húzta vonaton: magyar vagyok. Magamban majomnak nevezem a gépkocsi „csodákat” áhítattal bámulókat, s neki tudnék menni a pincérnek, aki az udvariasságot összetéveszti a szolgai alázattal, s földig hajlong a külföldi előtt, s buta vigyorral vágja zsebre a fene nagy borravalót, a csomag Pali Malit vagy Chester- fieldet. Egy nép csak önmagát becsülve tisztelhet másokat. Ha magát nem becsüli, mások iránti tisztelete nem lehet más, mint szolgai megalázkodás. És szolgának nem született egyetlen nép sem; a rabszolgának elhurcolt afrikai sem, a tőrök igát nyögő magyar sem. A török várfogságban szenvedő magyar — magyar maradt, s a milliószám elhurcolt afrikai megláncolva is a maga dalait énekelte. Mindez már történelem? Az is. De múlt is. amit minden nép ott hord magában, most is. Kitörölhetetlenül, megmá- síthatatlanul. A törvényesített szolgaság ellen hányán ragadnak ma is fegyvert a világ sok táján, s a lelki szolgaság ellen mennyivel kevesebben küzdenek! Huszonegy éve a magunk urai lettünk, de hányán és hányszor döbbenünk rá, hogy mennyi mindenben szolga, alázatos, ostoba maradt a lelkünk. Hányszor nem ismerünk mást, mint a — has- raesést...?! Milyen sokszor kimondjuk, leírjuk: magyar vagyok, állampolgársága — magyar. Csak cím lenne? Csak annyi, hogy a földön minden ember tartozik valahová? Kerülhetne a helyébe más? Mindegy, hogy hol él az ember, milyen nép fiának hívják? Ubi bene, ibi patria? Ahol jól megy sorom, ott a hazám? Hányszor feleltem a kérdésre, ki vagyok, hol a hazám: magyar vagyok. És ha vannak is, akik mosolyognak rajta: büszke vagyok, hogy ezt felelhettem rá! Mészáros Ottó Nem új gondolat: hogyan lehetne megrövidíteni a zöldség útját, a termelőtől a fogyasztóig? Jónéhány éve vitáznak ezen, különösebb előrehaladás nélkül. Azaz, az idén tavasszal kezdődött valami. Kereskedelmi nyelven úgy mondják: közvetlen áruszállítás. A termelőszövetkezet áruját közvetlenül a Nagyvásártelepre, a Budapesti Zöldség Gyümölcs Nagykereskedelmi Szövetkezeti Vállalat raktárába szállítja. Ha csupán a kilométerekre gondolunk, az áru az esetek többségében most is azt az utat futja be, mint korábban, de ha figyelembe vesz- szük, hogy ezt a közvetítő kereskedelem nélkül teszi, akkor a távolság mindjárt kisebb. De beszéljenek a zöldségfelvásárlás új formájáról maguk az érdekeltek, a termelő és a felvásárló, azaz a kereskedő. — Ez a mi véleményünk is — állapítja meg Juhász János, a MÉK áruforgalmi osztályvezetője —, éppen ezért már sokszor kértük a MÁV-ot, alkalmazza ezt a megoldást, de mindig hiába. Azt mondják, a vagon hűtése nem a vasút feladata; Napokon belül megkezdődik Pest megyében az őszibarack- export. Javarészét szokás szerint Nagytétény—Diósd vasútállomásról bonyolítják le hű- tővagonoklcal. Ez az állomás a főváros területén fekszik, tehát ide még külön vagonban sem szállít jeget a MÁV. A hűtővagonok üres tartállyal sínen gördülnek az állomásra, s a sínek mellett meg 10— 14 teherautó viszi a szükséges jeget. — A múlt héten ismét tárgyaltunk a MÁV-val, kértük, hogy megfelelő tarifa ellenében küldje a hűtővagonokat jéggel teli tartállyal az állomásra. Kérésünk elől mereven elzárkóztak. Hiába, exportunk fejlesztéséért, kivitt árunk versenyképességéért megtesz mindent valamennyi szerv, intézmény, vállalat. A MÁV... ? — udvariasan még át is enged némi exporttámogató tevékenységet a TEFU-nak, nehogy valahogy kimaradjon belőle. Sz. E. Halásztelek nagymúltú zöldségtermelő község. A Szabad Május Tsz 70 holdon kertészkedik. Pénzügyi terve több mint kétmillió forintot irányoz elő a zöldségfélékből. Hogy teljesül-e a terv, az csak részben múlik rajtuk. A termés ugyanis, még nem minden, értékesíteni is kell. Évekig ezzel volt a baj. A gazdák sehogyan sem tudták megérteni: Budapest határán gazdálkodó szövetkezet miért nem szállíthatja áruját közvetlenül a piacra. Ha pedig mégis sikerült vevőt találni, miért kellett százalékot fizetni, a közvetítő kereskedelemnek. Ezekről beszélgettünk Kánai Lajossal, a szövetkezet elnökével. Ez azonban a múlt, mert ez év tavaszától a szövetkezet valamennyi árujára a Zöldség, Gyümölcs Nagykereskedelmi Vállalattal kötött szerződést. — Az eltelt rövid idő is meggyőzött bennünket, hogy a közvetlen áruszállítással zavartalanul értékesíthetjük a jó néhány vagont kitevő zöldségféléinket — mondotta a tsz elnöke. — Úgy látjuk, hogy ez a vállalat, jó üzletfél. A saláta például anélkül futott le, hogy komolyabb ellentétünk lett volna. Pedig ez nem kis dolog, ugyanis egymillió fej salátát kellett elszállítani. — Hogyan történik az áru- szállítás? — A lehető legegyszerűbben! Minden héten szerdán jelentjük a vállalatnak, hogy a következő héten — napokra bontva — mennyi árut szállítunk. Ezt a mennyiséget minden körülmények között fogadják. Nemegyszer előfordul azonban, hogy kiszólnak telefonon: ebből vagy abból a zöldségféléből nem tudunk-e többet szállítani. Mi elkövetünk mindent, hogy ezeknek a kéréseknek is eleget tegyünk. A termelőszövetkezetben délután leszedett zöldségféle, reggel az elárusító pultján van. — Van-e valami különbség a korábbi árrendszer és a mostani között? A vállalat nagyvas ártelepi irodájában Szigeti István igazgatóval és Földes! Mihály igazgatóhelyettessel beszélgettünk az eddigi tapasztalatokról. Szigeti István elöljáróban elmondotta, hogy a vállalat a fővárosi termelőszövetkezetekkel már évek óta szerződéses kapcsolatban van, Pest megyei termelőszövetkezetekkel azonban csak az idén kötöttek szerződést. Szám szerint tízzel mintegy 700 hold zöldségtermő területre és körülbelül 600 vagonnyi árura. — Mi a célja a közvetlen áruszállításnak? — kérdeztük a szakemberektől. — Mindenekelőtt az, hogy megrövidítsük az áru útját — mondotta az igazgató. — Mi kereskedelmi vállalat vagyunk — folytatta a gondolatot az igazgató helyettese. — Naponta 600 szakboltot, 100 földművesszövetkezeti boltot, 300 KÖZÉRT-üzietet és 600 üzemi konyhát, vendéglőt, kórházat látunk el áruval. Mi tudjuk igazán, hogy miből mennyi a szükséglet. Az áruellátás szempontjából előnyösebb. ha közvetlen kapcsolatot tarthatunk a termelőüzemekkel. — Milyen előnyöket biztosít a vállalat a termelőszövetkezeteknek? — A szövetkezetek azt az árat kapják árujukért, ameny- nyit a MÉK-nek fizetünk. Ez lényegesen magasabb az úgynevezett limit-áraknál. A zöldségfélét a termelőszövetkezet behozza a raktárunkba, tehát a szállítás költségét a termelőszövetkezet viseli. Ha mi Július i: országos borverseny 33 PEST MEGYEI BOR „INDUL“ Lezajlottak a megyei borvetélkedők, s a legkiválóbbak július 4-én vizsgáznak Budapesten az országos borversenyen. Pest megyéből 33 borminta indul az országos döntőn, s amelyik tovább jut, az részt vesz majd az ugyancsak Budapesten megrendezésre kerülő V. nemzetközi borversenyen. Az V. CONCOURS INTERNATIONAL DES VINIS-t szeptember 5—15 között rendezik a Vajdahu- nyad-várban. Az előkészületek már megkezdődtek, eddig 18 ország jelentette be részvételét — 81 cég, 321 fajtával. A borok mellett bemutatkoznak a legkiválóbb vermuth, pezsgő, és konyak fajták is. — Amíg a MÉK-nek szállítottunk, a limitárakat kaptuk. Most a vállalat ugyanannyit fizet nekünk is, mint amennyit a MÉK-nek. Magyarán: nincs árrés. — Van-e valami panaszuk vagy olyan észrevételük, amelyen javítani kellene? — Talán annyi, hogy az árakról későn értesítenek bennünket — válaszolta az elnök. r/SSSTSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. % Díszkút a tv előtt EZ AZ ÜJDON- 5 SAG BIZONY $ MAR ÉVTIZE- $ DES. MÉG SZE- $ CHENVI ISTVÁN § KEZDEMÉNYE- $ ZÉSÉRE A MAI $ SZABADSÁG $ TÉR TERÜLETÉN § KÉSZÍTETTÉK $ AZ ELSŐ PESTI RET. KÉT HIRDETŐ ^ VÖRÖSGRANIT $ KÜT A HÁBORÜ* ALATT SÜLYO-* SAN MÉGSE-1 RÜLT. MOST * ÚJJÁÉPÍTVE RÉ-$ GI HELYÉRE $ TETTÉK. § BUDA- $ SÉTATE- 5 AZ EMLÉ-' küldünk teherautót, az érvényben levő rendelkezések értelmében 40 százalékkal kevesebbet fizet érte, rrnníha maga rendelné meg. Előnyös lehet a termelő üzemeknek, hogy tájékoztatjuk, a piaci helyzetről. Azt is eláruljuk, hogy az átvételnél előnyben részesítjük azokat a gazdaságokat. amelyek veiünk szerződtek. — Van-e lehetőség arra, hogy újabb szövetkezetek kapcsolódjanak be a közvetlen szállításba? — Szívesen kötnénk a jövőre még ennyi, vagy esetleg több szövetkezette! is szerződést. A piacokon kialakult verseny bennünket is arra kötelez, hogy minél frissebb és minél jobb áruval lássuk el a vásárlókat — válaszolta Föl- desi Mihály. — Csak a legjobbat mondhatjuk a vecsési Zöldmező, a halászteleki Szabad Május 1 tsz-ekről, a szigetszentmiklósi Csepel-sziget termelőszövetkezeti csoportról. Megbízható, folyamatos áruszállítók. Nem ugyanez a véleményünk a halásztelek! Egyetértés tsz-ről, valamint a sződi Haladás Tsz- ről. Ezek a gazdaságok csak akkor adnak nekünk árut, ha másutt nem tudták értékesíteni. Az ilyen kapcsolatnak nincs sok értelme. Az idén tavasszal kezdődött valami új. Az első tapasztalatok kedvezőek. Érdeklődve várjuk, milyen lesz a folytatás. Mihók Sándor
