Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-22 / 146. szám

A járásban elsőként az Április 4. Tsz ben megkezdődött az aratás A szentendrei Április 4. Termelőszövetkezetben — a járásban elsőként — meg­kezdték az őszi árpa aratását. Ez az első esztendő, amikor a tsz-ben kizárólag saját erő­vel történik az aratás. Gyurtsi Antal büszkén ül a kévekötő aratógépen. A gép vágja a rendet. Hétfőn nyolc pár ka­szás is nekilátott, mert néhol megdőlt az árpa és a rozs. Itt, mintegy hetven holdon, csak kézi erővel lehet majd arat­ni. De így sem fog húsz nap­nál tovább tartani a munka. Mihalik Kálmánnal, a szö­vetkezet elnökével és Bajna István agronómussal beszélge­tünk. — A takarmányszénával sem állunk rosszul az idén. Csaknem tíz vagon első osz­tályú réti és pillangós áll már az istálló melletti szárítón. A boldogtanyái területen is most folyik a kaszálás, ott is lesz vagy tíz vagon. Ezzel si­kerül évi tervünket — mely mindössze tizennyolc vagon — túlteljesítenünk. Most már úgy látszik, a gabonatermelési tervet is si­kerül túlteljesíteni. A vető­A 8. Sobieski János Dunai Emlcktúra Az elmúlt hét vége egyik leg­jelentősebb nemzetközi sport- eseménye a 8. Sobieski János Dunai Emléktúra részvevői­nek táborozásokkal tarkított háromnapos túrája volt. Az Esztergomban összegyűlt 66 lengyel és 152 magyar vízitú­rázó a Sobieski emlékműnél tartott ünnepség után szombat reggel kezdte meg útját. Első állomásuk a Sólyom-szigeti camping volt, ahonnan áfcrán- dultak Visegrádra. Ott megte­kintették a fellegvárat, a Sala- mon-tornyot, Mátyás király palotájának romjait, majd tá­borukba visszatérve a nagy­marosi kultúrotthon, a gödöllői Agrártudományi Egyetem, és a Magyarországom élő lengyelek Bem József Egyesületének szín­vonalas műsorában gyönyör­ködhettek. A vasárnapi zápo­rokkal terhes időben kissé megkésve, de elindultak Szent­endre felé, ahol a campingben töltötték az éjszakát. A város­néző séta természetesen itt sem maradt el. Másnap foly­tatták útjukat a Római partra, majd a főváros látványossá­gainak megtekintése után az Ifjúsági parkban tartott kul­túrműsorral zárult program­juk. — A Dunakanyar valóban méltó hírnevére — nyilatkoz­ta a lengyel Misiak Jerzy, aki Bydgosczból két napig utazott egyfolytában, hogy részvevője lehessen ennek, a magyar— lengyel sportkapcsolatok elmé­lyítését célzó szép túrának. — Szeretnék jövőre Is eljönni tár­saimmal együtt. Akkor talán ötször annyian is lennénk. (horányi) ZENGETT AZ ERDŐ A beázott sátrat orkánnal „toldozták" vet a pajtásokkal. Kőhegyi menedékház a cél, a védők ott helyezkednek el. Az előre tolt megfigyelők rádión már jelenthetik is, hogy a körzet­ben ismeretlen személyek gyanús „hadmozdulatokat” tesznek... Az izgalmas csatát, a sok­sok ügyességi és szellemi fel­adat megoldását kívánó két­napos versenyt így összegez­hetjük: jól sikerült, emléke­zetes volt, méltó a huszadik születésnaphoz. N. D. L. magfelügyelőség szerint ná­luk a legszebb a rozs az egész megyében. Persze nemcsak aratnak a közös gazdaságban. Most fo­lyik o kukorica kultivátoro- zása is. — Az idén szerencsés volt az időjárás, és úgy látjuk, a szép termés láttán nagyobb a munkakedv is. — Ez természetes. Három nagyszerű brigádunk törek­szik a szocialista címért. A héttagú Kovács, a tizenkét- tagú Mihák és a tizenöttagú Kálósi brigád. — Ha így elnézi az ember a munkát, úgy érzi, mintha min­den eddigi baj megszűnt volna a tsz-ben. — Sajnos, ez csak látszat. Nagy gondot okoz, hogy az övcsatornát, melynek a he­gyekből lefolyó vizet kellene a Dera patakba vezetni, a víz­ügyi igazgatóság már évek óta nem tisztíttatja. így csaknem háromszázötven holdunkon bi­zonytalanná vált a termelés, mert elönti mindig a víz. Száz holdunkra rá sem tud menni a gép. Lassan lemegy a nap. Este­ledik. A gép szorgalmasan, do­hogva vágja a rendet. Horváth Levente Lajősforrás jövője Strand a hegyen - Panorámaút Új szálloda, meleg vízzel Látszólag alszik szép La- j ősforrásunk, minden válto­zatlan. Ám ahogy feljutunk oda, lázas munkát látunk, és megtudjuk a következőket: Folyik a törpe vízmű épí­tése, amely majd Lajos- forrás, Bodzaforrás és a többi kisebb forrás vizeit összeköti. (Csak a Bodzás percenkint 360 liter vizet ad nyáron!) A turistaháztól vagy háromszáz méternyire épült egy víztáro­ló, amely magas fekvése okán helyettesíti a víztornyot. Mindez a Turistaházakat Kezelő Vállalat egymillió forinton felüli beruházá­sában. A csatornázást már teljes egészében be­fejezték, az Országos Hídépítő Vállalat kivitelezésében. Megtudtuk még, hogy június huszonötö­dikére elkészül a transzfor­mátor-állomás is. A helyszíni informálok sze­rint ezekkel a további fejlő­dés alapjait rakták le. A tu- turistaház bővítésének első üteme októberben kezdődik: megépül a második épületben Mielőtt a hatóság intézkedik Vízgondok a hegyen A kútnál hárman is állnak. Nyomják a fogantyút, de a víz nem jön. Csak csöpög a csap. — Sajnos, így van ez min­den nap, ha jó az idő. Sokszor tíz-tizenkét órán át is hiába járunk a kútra. A legutóbbi tanácsülésen el­hangzott interpellációk kész­tettek arra, hogy meggyőződ­jek róla magam is. A felszó­lalások mind igaznak bizo­nyultak: a város magasabb pont­jain vízhiány van. Sok­szor még ivóvíznek sem elég, amennyit a hálózat szállít. Mi ennek az oka? Túlságo­san nagy ütemben fejlesztet­tük a hálózatot, s meglévő kútjaink nem bírják az igénye­ket kielégíteni? 'SSS/^SSSSS/rSSASSSS^ASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/^ CSEREBERE Sakan azt tartják, hogy a megszokás, megszokottság unalmas, lélekölő. Persze, nem mindig. Van, amikor ki­mondottan jó, ha az ember megszokhat, megismerhet va­lakit. Például a postást. Aki nap mint nap újságokkal, leve­lekkel jelenik meg nálunk. Először idegenkedünk tőle, aztán kezdjük megszokni és fokozatosan amolyan távoli baráti kapcsolat alakul ki közöttünk. Érdeklődünk egy­más hogyléte felől — és né­hány barátságos mondat váltása nélkül már szinte nem is tudunk elválni egy­mástól. Megszokjuk az idő­pontot, amikor érkezik, megszokjuk a hangját, a mo­dorát, ismerősökből kedves ismerősökké válunk. És ami­kor már így megy ez jó ide­je, mindkettőnk kölcsönös örömére, akkor egy szép na­pon más körzetbe helyezik. Új postás jön helyette — es kezdhetünk mindent elölről. És mire ezt az újat is meg­szoknánk, megkedvelnénk, ezt is elhelyezik — és így megy ez szinte végtelen kör­forgásban. elhelyezett új szálloda, állan­dó melegvíz-szolgáltatással. A~ épület „üveglépcsőházá- ból” látható lesz az egész csodálatos pilisi táj. A bővítés második ütemére jövőre kerül sor. Körülbelül két és fél mil­lió forint beruházással modern, új konyha és hatvanszemélyes presszó épül, ezenkívül a teraszt is bővítik. A források összekötése — az étterem és szálloda ellátá­sán kívül — a hatalmas he­gyi strand megépítését is le­hetővé teszi. A strand még ebben az ötéves tervben meg­épül. Következő kellemes megle­petés, hogy a KPM az oda­vezető út átépítési tervét a Műegyetemmel elvégeztette, s a jövő évben a Lajosforrásig felvezető, hét és fél méter széles, a visegrádihoz hason­ló panorámaút építése kezdő­dik meg. LÓVÁSÁR Szombaton késő délután az­zal a szándékkal indultam út­nak, hogy riportot írok a szentendrei kocsmákról. És mi lett belőle? Majdnem vettem egy lovat. Ne tessék csodálkozni, va­lódi, négy lábon járó, kocsi­húzó állatról van szó. A Vasúti villasor „italbüfé­je” előtt ugyanis valóságos ló­vásárba cseppentem. Már messziről valami külö­nös zaj ütötte meg a fülemet. Ahá — gondoltam —, itt va­lami nagy dolog lehet, és már előre hegyeztem a ceruzámat. Amikor a sarkon befordultam, éppen akkor vágtatott el mel­lettem egy fogat, amolyan igazi texasi módon. A kocsi bakján nagy kurjongatás kö­zepette unszolta a hajtó a lo­vakat. Jó, hogy el nem gá­zoltak. Az italbüfé előtt nagy cso­portban, söröskriglivel a kéz­ben álltak a nézők, és elége­detten bólogattak. A kocsma bejárati korlátjánál egy asz- szony ült a földön, az ő kezé­ben is söröspohár, s közben a gyermekét szoptatta.il) — Akár hiszi, akár nem, nincs több az a lú kétévesnél — magyarázza az egyik hosz- szú bajüszú férfi. — Kétéves? Tizenkét éves! — Kettő, ha mondom — erősködik az előbbi, nyilván ő az eladó. Mert lóvásár van itt, kérem. Na nem hivatalos, csak amo­lyan alkalmi. A felhozatal elég szép, van vagy tíz eladó „paripa” is. Először folyik az alku, csak úgy szárazon, aztán jön a ló­vizit, amolyan kupec módra, majd leöblítik a vita utáni kiszáradt torkokat, s jön a próbafuttatás. Vagy kötőféken vezetve, vagy kocsiba fogva. Hogy kívánja a „kedves ve­vő” — ez attól függ. Időnként a paripák is „hozzászólnak” a vitához, ettől van olyan piszok az utcán. — Mit tátja itt a száját, ha nem vevő — löknek arrébb (bevallom finomabban idé­zem). Hát félre is állok, mert jobb a békesség. — Nézze meg ezt — invitál egy kilógó ingű tulaj. Körül­nézek — ez nekem szól. — Mennyi? — kérdezem fölénnyel. — Fizessen egy sört, akkor megmondom. Hű, ebből baj lesz, ez ko­moly vevőnek tart, de leg­alábbis baleknak, aki fizet. Inkább odébb állok. Időköz­ben az italbolt bezár. A vá­sár azonban még tart. És ek­kor odajön hozzám egy itt­lakó. — Tessék nézni, ez így megy már vagy két hete. Nincs nyugtunk tőlük. Hiába kö- nyörgünk, nem mennek el! Az ablakokat nem lehet nyit­va tartani, olyan nagy a zaj* meg a por. Itt az óvoda mel­lettünk, a gyerekeket nem le­het egyedül elengedni még az óvodába sem. Félünk, hogy elgázolják őket a lovak. Itt állnak naphosszat az ablakok alatt, azt mondják, vigyük arrébb a kocsmát. Elátkozott hely ez kérem, míg a környe­ző helységekből is idejárnak a lóvásárra. Tessék mondani, le­het ezt? Mit mondjak? Nem lehet. De mit ér az, ha csak én mondom? — ff Vigyem c Duna-partra? A Jókai utcai csatornázási előmunkálatok hat hónapig el­húzódtak. Ügy látszik, mintha a Dumtsa Jenő utcában már gyorsabb tempóban haladna a munka. Ám, mit látunk egyik reggel? A lakásunk előtti, már betemetett útszakaszt ismét felbontották, majd másnap még egy árkot nyitottak mel­lette. A munkások megmagya­rázták, hogy tervezési hiba miatt nem sikerült a kiöntött szennyvíz levezetése, ismét meg kell nyitniuk a már le­zárt szakaszokat. Azóta rémülten várom nap­ról napra, hogy a Jókai utcát is újból megnyitják. Űjabb hal hónapra. Addig is időnkint kedvesen közük velünk, hogy a szennyvizet nehogy leöntsük a kiöntőnkbe, mert az egyelőre nem használható. De akkor mit csináljunk? A napi mosdóvizet és egyéb szennyes vizet naponta vigyem utcákon keresztül valahová a Duna partjára? H. L. Sikeres importműsor Halló, itt Rádió Növi Sad Jól sikerült, vidám, zenés műsort láthatott szombaton este a kisszámú közönség Halló, itt Radio Navi Sad cím­mel. Az öttagú Combo zenekar játékát, Gubik Mira, Petrovic Ljiljana, Franc Szilvia éne­kesnőket és az összes közre­működőket vastaps jutalmaz­ta a szép, kulturált előadá­sért. Az est jól sikerült. De egy­szer már pontosabbak is le­hetnének. Másfél órai késés­sel kezdeni egy ilyen műsort — nem éppen szerencsés do­log- ___________ p — 4WVAKÖNYVi HÍREK Született: Miletlcs Erzsébet, Guzsloványi Mihály, Farkas Gyön­gyi, Gál Miklós, Pusztai Zoltán, Szabó János. Chyba Ildikó, Pál Il­dikó, Baranyi-Bujdosó Gábor. Herr János, Király László, Zeller Esz­ter. Szadeezky Ferenc. Meghalt: Keszeg Ferenc 66 éves szentendrei lakos. A Magyar Uttörőszövetség megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából járá­sunkban is lezajlottak az ün­nepségek, versenyek. Most a járás úttörőinek a Lajosfor- rás—Kőhegy végcéllal rende­zett akadályverseny-kirándu­lásáról számolunk be. Mintegy százötven úttörő indult el — természetesen minden csapat más-más hely­ről — a raj vezetők, ifi vezetők, csapatvezetők segítségével, Sipos Árpád járási úttörőtit­kár (a verseny védnöke) irá­nyításával. A fordulatos, ér- v dekes program első részeként ^ kellett időben elérnie minden ^ pajtásnak Lajosforrásra. Ott a ^ sátorveréssel ismerkedtek. ^ — Az ifivezetők — gimná- ^ ziumi KISZ-titkárok, egyete- ^ mi hallgatók — a gyerekekkel í együtt derekas munkát vé- ^ geztek. Demeter Ibolya, a po- ^ mázi gimnázium KISZ-titkára § így nyilatkozott az esti tábor- ^ tűz mellett: — Az úttörőélet romantiká- ^ ja, itt a fák között teljes. A ^ tűz ropog, magasra csap a ^ láng, énekelnek, játszanak a 5 pajtások. A programban sze- repel a főzés is, mindenki ^ magának készít vacsorát. A tábortüzet szétverte az ^ eső, de sebaj, ez is hozzá tar- ^ tozik az úttörőélethez. Néme- ^ lyik sátor beázott — a gyere- ^ kék orkánnal „foldozták” ^ meg. § Másnap reggel hat órakor $ van az ébresztő, a program ^ szerint — de a csodálatosan \ tiszta levegő, a madarak esi- \ vitelése már négy órakor ki- ^ csalogatta a pajtásokat egy ^ kis teref erére. Úgy, hogy éb- ^ resztőt nem is kellett tartani. ^ A második nap legizgalma- sabb része a számháború. § Zengett az erdő. A védőcsapat ^ elindult három zászlóval, ^ amiket védeniök kell. A támadó csapat ifi.vezetői ^ most beszélik meg a haditer- ^ De igy van ez, mondjuk aj Népbolttal is. Általános je-', lenség, hogy mindenki, egy-: két rendkívüli esettől elte-\ hintve, a lakásához legköze-\ lebb eső Népboltban szerzi be ] napi élelmiszerszükségletét. ] A mindennapos látogatás so-] rán fokozatosan megismeri ] egymást az eladó és a vevő. ] Egy-két hét után már isme-! röskéní üdvözlik egymást,] arcuk mosolygósabb, hang-', juk közvetlenebb, a kiszolgá-\ lás, a vásárlás elveszti me-] rév, kötött formáit, szinte ba- ] rdti érintkezéssé szelídül. És ■ amikor már az eladók és a j vásárlók megszokták, meg- j kedvelték egymást, szinte kö- ! zeli ismerősökké váltak, egy! szép nap arra ébrednek,! hogy ezért vagy azért ezj egész bolti személyzetet áthe- j lyezték egy másik üzletbe. A:] új bolti személyzet, akárcsak] a vásárlók pedig kezdhetnek ] mindent élőiről — míg egy] szép napon újból lecserélik] az egész garnitúrát. K Miért kell ez a sok csere-] here? Hogy ne éljünk unal-] másán? Horányi Sándor ! A látszat valóban ez. De mégis más az igazság! A hálózatfejlesztés nem lé­pett túl a megengedett miérte­ken. Ellenben arra senki sem számított, hogy a vízbeköté­sek után ilyen nagymértékű vízpazarlás fog történni, mint azt most tapasztaljuk. Városunkban ugyanis sok a virágkertész. A virág is vizet kíván. A boldog víztulajdonosok pedig „áttértek” a „csor- dogálós, elárasztásos” módszerre. Egyes helyeken egész nap folyik a víz a virágágyások között. Igaz megfizetik, de nem is ez a baj. Száraz idő esetén annyira le­terhelik a hálózatot, hogy a magasabb helyekre már nem jut víz. Nem akarok itt hangulatot kelteni a virágkertészek ellen, csupán arra kérem őket legye­nek belátással, mások is sze­retnének vízhez jutni. Sajnos a meglévő víztáro­lóink kicsik. A tervek szerint | idővel újak fognak épülni. De j erre még várni kell. És addig? — Átkötéssel igyekszünk segíteni a bajon. Remélhe­tőleg egy-két héten belül ez meg is fog történni ] — mondta Vágvölgyi elvtárs a ] tanácsülésen. ] Reméljük így is lesz. Az át- ] kötés időlegesen enyhíteni i fogja a vízgondokat. A nagy- i fogyasztók pedig belátják, : hogy nemcsak a virág, de az | ember is inni akar vizet — s j nem kell hatósági intézkedése- i két vagy vízkorlátozást életbe | léptetni. ZÁRVA LESZ A RÁBY MÁTYÁS GYÓGYSZERTÁR i Holnaptól zárva lesz a Pap- i rikabíró utcai gyógyszertár, i egészen a jövő hét csütörtö- : kéig, június 30-ig. Ez alatt ] az idő alatt a városi gyógy- i szertár reggel nyolctól este ] hétig állandóan nyitva tart. ] Az éjszakai ügyeletet is ez a i gyógyszertár látja el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom