Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-21 / 145. szám

Físf HEGYES írtán 1966. JÜNIUS 21., KEDD Vas megye? Pest megye? Ki lesz a győztes? Hetek óta tart a készülődés a megye járásaiban, városai­ban a nagy vetélkedőre. Még néhány nap és pénteken este 20.20-kor felcsendül a Kos- suth-rádióban a jól ismert szignál: Tiszán innen, Du­nán túl... Ezúttal Pest és Vas megye csapatai találkoz­nak az elődöntőben, hogy megküzdve egymással, el­döntsék, ki jut tovább. A váci művelődési ház lesz a vetélkedő egyik szín­tere. Az előkészületek már megtörténtek. A művelődé­si ház telefonja az adós ideje alatt is a segíteni tu­dók rendelkezésére áll. Ezen­kívül telefonügyelet műkö­dik majd a vetélkedő ideje alatt a pártbizottság és a Báthori utcai iskola épüle­tében is. A Pest megyei Ta­nács művelődésügyi osztálya ezúttal kér minden megyei lakost, aki segíteni tud, je­lentkezzen majd ezeken a telefonszámokon. A művelő­dési házakban és intézmé­nyekben pedig tartsanak ügyeletet a vetélkedő ideje alatt, mert a rádió URH- kocsija meglepetésszerű láto­gatásokat tehet ezeken a he­lyeken. Balatoni találka STRANDIDŐ CSAK IFIKNEK ♦ SZÍNES ERNYŐ A VÍZEN ♦ HALÁSZKERT BORKÓSTOLÓVAL Ez a vasárnapi találka ugyan nem volt intim, de na­gyon vidám, és emlékezetes. Almádiba tizenegy külöiwonat futott be, 12 ezer fiúval és lánnyal. Vasutasok, postások, közlekedési fiatalok érkeztek ide a hagyományos nyári bé­ketalálkozóra. Köztük váciak, ceglédiek... A program komolyabb, hiva­talosabb részét délelőtt bo­nyolították. Nagygyűlésen emlékeztek meg a távoli vietnami nép példátlan erőfeszítéseiről. Hollo, iff Radio Novi Sad A jugoszláv vendégművészek sikeres bemutatkozása A Novi Sad-i rádió nálunk is sokak által kedvelt művé­szei az Állami Déryné Színház meghívására szombaton ha­zánkba érkeztek. — Egy esztendeje járt együttesünk először Magyar- országon — mondja Szimin Magda, az együttes vezetője. — Tavalyi vendégszereplé­sünk nagy élmény volt. Bízom abban, hogy az idén is ha­sonló teljesítményt nyújtanak művészeink. — A tavalyihoz hasonló vidám, szatirikus, zenés mű­sorral lépünk a közönség elé — beszél a programról Cellér Tibor rendező. Az együttes népszerű kon- feransza, Balázs Pál, ezúttal sem tagadja meg önmagát: — Engedjék meg, hogy mű­soron kívül bekonferáljam: egy hete fejeződött be Jugo­Csepel Autógyár művelődési otthonában három és fél óráig tartott. Annyiszor kellett újra ismételni egy-egy műsorszá­mot. És ugyanez megismétlő­dött este a nagykátai műve­lődési házban. A műsor fele — kabaré. Vil­lámtréfák, monológok, jelene­tek váltják egymást. Bátor, szókimondó, frap­páns csipkelődés. Árakról, bé­rekről, bürokráciáról, kiskirá­lyokról, állampénzen rende­zett bankettekről, szaktudás nélküli szakemberekről, az építőipar visszásságairól és a modernkedő irodalmárokról. Mindez történhetett volna nálunk is. Pedig a történeteket nem magyar humoristák írták. Ezek után, azt hiszem, nem szükséges kommentálni a siker pedig a legtöbb, amit csak szí­nész elérhet. Bogdan Dimitrievic zenekara az európai élvonalba tartozik. Az énekesek közül Petrovic Ljiljana és Gubik Mira aratta a legnagyobb sikert. Megérde­melten. A két Petrovic Ljilja­na nem véletlenül képviselte már Jugoszláviát a San Re- mo-i táncdalfesztiválon, kel­lemes hangjával, jó előadó- készségével meghódította a magyar közönséget is. Gubik Mira temperamentumával, kulturált énekével aratott nagy sikert. A két fiatal: Francz Szilvia és Majoros De­zső biztató ígéret. Balázs Pál konferansza re­mekül fogta össze az egyes műsorszámokat. Gellér Tibor rendező legna­gyobb erénye, hogy pergő rit­must tudott diktálni. A nézők figyelme a nyitánytól a záró­képig nem lankadt egyetlen pillanatra sem. Prukner Pál zw*vssssssssssssssssssssssjrsn Aztán következett a gazdag programú időtöltés: reggelről műsorzárásig ezen a vidéken egy csepp eső sem esett, strandidő volt: csak fiatalok­nak. A szép tó más tájain bi­zony zuhogott. Megjelentek a repülők, előbb különböző gya­korlatokkal, majd ejtőernyő­söket szórva a Balatonba. A sornyitó ifjú, színes ernyővel ereszkedett, s a víz színétől négy-öt méterre kioldotta ma­gát az övből, s úgy csapódott a hűs hullámok közé. A töb­biek célja a lebegő színes er­nyő volt.., Megállás nélkül szólt a zene, műsort adott mind­egyik színpad. A sátrakból frissen sültek il­lata szállt, jó ebédet ígért, s adott a halászkert borkóstoló­val. Az esti vonatok elégedett fiatalokkal, jól sikerült ünnep megnyugtató érzésével zakatolt hazafelé. Hídroncsok kiemelése a Dráván Nehéz munka kezdődött a Dráva magyarországi alsó szakaszán. A jugoszláv szer­vekkel történt megegyezés alapján a hídépítő vállalat különleges vízi és robbantási egysége kiemeli a folyóból a második világháború idején felrobbantott drávaszabolcsi, zalátai és barcsi vasúti híd roncsait. Jelenleg felderítő, előkészítő munkálatok foly­nak. Jól vizsgázik a burgonya-G és a K-64-es gyomirtószer Az idén tavasszal Pest me­gyében alkalmazták először üzemi méretekben a Gödöl­lőn kikísérletezett és a dr. Vi­rág Árpád, neves növény­egészségügyi kutató által ké­szített burgonya—G. és a K— 64 elnevezésű gyomirtószere­ket. A burgonya kelése előtt 5—6 nappal végigpermetezték a táblákat az új szerrel, majd az utóbbi napokban ellenőrző szemléken mérték föl a ha­tást. A szakemberek szerint a burgonya—G üzemi méretek­ben is bevált. Különösen ott értek el vele teljes gyomirtó hatást, ahol a kipermetezést követő napokban a mezők bő csapadékot kaptak. Ahol vi­szont hetekig tartó szárazság követte a permetezést, a ható­anyag nem jutott kellő mély­ségbe, ott a gyomtalanítás ke­vésbé sikerült. A K—64 nevű szelektív gyomirtószer ugyancsak be­váltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. Óriási előnye a hun- gazinnal szemben, hogy hatá­sa csupán a kukorica tenyész- idejére terjed ki. Palócnapok Hollókőn Az országban egyre terjed a mozgalom, hogy a helyi ha­gyományok felelevenítésével több napos, sokoldalú és szí­nes kulturális rendezvénye­ket szervezzenek. A legjobban sikerültek az országos, sőt a külföldi érdeklődésre is szá­mot tartható „Baranyai Va­sárnapok”, köztük is a mohá­csi busójárás és a napokban megtartott „siklósi várfeszti­vál”. Most újabb, hagyomány­ápoló rendezvényről érkezett hír. A Nógrád megyei Tanács végrehajtó bizottsága elhatá­rozta, hogy az idén először megrendezik a nógrádi pa­lócnapokat. Augusztus 20. és 21-én a palócnapok legna­gyobb eseményére Hollókőn kerül majd sor. Nógrád, He­ves, Borsod és Pest megye pa­lóclakta községeinek legjobb művészegyüttesei, öntevékeny kultúrcsoportjai vetélkednek a hollókői vár alatt felépített szabadtéri színpadon. Csendben és fényben PERCZ JÁNOS ÖTVÖSMŰVÉSZNÉL SZOMBATHELY Véget ért a jubileumi országos dalostalálkozó A hetvenéves szombathelyi Haladás kórus jubileumi ün­nepségei az országos dalosta­lálkozó vasárnap folytatódott Szombathelyen. 14 városból 22 kórus 1200 részvevője zászlók­kal vonult végig a városon, a művelődési és sportházhoz. Itt hangversenyt rendeztek. Modem ház Budán. A zárt télikert ágasbogas növényei között kerámia vázák és figu­rák. A nyers színű asztalkán nagy vörösréztál. Támlátlan kanapén ülünk és koccintunk Perez János öt­vösművésszel. Szemben velem munkatársa — a felesége. Ö a bőbeszédűbb. — A Kollányi-film óta so­kat dolgozik a férjem. Akkor a függönyök mögül világítot­tak a Jupiter-lámpák és néz­tek a kamerák. Ö a munká­ba feledkezett és szinte észre se vette a forgatást. — És most? — Most és mindig a mun­ka. Ez az élete. No meg a csend. Itt az egész várost lát­hatjuk, ha kinézünk az abla­kon. Felmegyünk a falépcsőn és benyitunk a műterembe. Könyvállvány fut körbe a fa­Ion. Tanulmányok, albumok, szépirodalom. — Kedvenc olvasnivalói? — Festészet. Ez a fő —szó­lal meg most már a művész. — Harmincöt éves koromig festő voltam, csak aztán je­gyeztem el magam a kovácso­lással. A szobrászat, építészet a második kedvencem. Nézze — emel ki egy vastag albu­mot —, ez Constantin Bran­cusi tanulmánya. Körülnézek. Egy sereg is­merős és ismeretlen ember­ke és állat. — Újdonságok? — Ez itt a következő kiállí­tás köszönő emberkéje — mu­tat egy kitárt karú fityulás vörösréz kislányra. — Itt a csipogó vastyúk, szobatiszta és kedves jószág. — És ők? — kérdem egy kis vörösréz családra felfi­gyelve. Az apa felemelt kar­jára támaszkodik a gyermek apró lába, míg két kis keze az anyja nyakára kulcsolódik. — Ök az összetartozás. A család misztériumát a gyer­mek jelenti. A csigalépcsőn a műhelybe indulunk. A világos falú terem rende­zett rendetlenségében néhány fali domborítás, kerek és ová­lis arcok vörösrézből, amott a sarokban furcsa, gondolkodó, hajlotthátú, guggoló emberkét látok, előrebiccenő fejjel, fel­húzott lábakkal. No meg az elmaradhatatlan szerszámo­kat. Fúrógépet, fafúrót, kü­lönféle reszelőket, lemezol­lót, kis asztalkán grafit kré­tát, pitt krétát és rajzlapokat. Fel kell tenni a szokványos kérdést: — Hogyan születik a mű? — Amikor megérlelődik bennem az ötlet, leskiccelem. aztán állványra feszített pa­pírra rajzolom. Utána a réz­lemezt a rajz alapján sza­bályszerűen kiszabom ollóval szurokra olvasztom, kikalapá­lom a megfelelő formára. Fő­leg vörösrézzel dolgozom amit esetenként ezüstöztetek. — Csak figuralista? — Nem mondhatnám. Váza és tál, néha gyertyatartó is kerül ki a kezem alól. A fali domborítások, a figurák és a kisplasztikák már a követke­ző kiállításra készülnek. Kihúz egy nagy fiókot és elém szórja az ékszereket Akad itt nyaklánc, kitűző, bross bőven. Jellegzetes hal­figurák, emberi és állati ala­kok, modern mintázattal. Na­gyon ötletes egy twistelő pár­függelék. — Melyik tetszik a legjob­ban? — kérdi a felesége. Sugarait szóró ezüst napfi­gurára mutatok. A műterembe mindig besüt a nap. A fény, a napsugár él­teti Perez János művészetét Gáspár Judit Francz Szilvia szláviéban a X. rádiójáték­fesztivál. A nyolc jugoszláv rádióállomás nemes vetélkedé­sében jól szerepeltünk. A gyermekhangjáték kategóriá­ban Ruskuc Szvetiszlav: A nagyapa nagyapja című hang­játéka elnyerte a legjobb elő­adás és a legjobb szöveg­könyv díját. A rádiójátékok kategóriájában Nagygellért János a legjobb színészi ala­kítás díját, Gellér Tibor pedig a rendezés díját kapta rheg. A Hallo, itt Radio Növi Sad kél cs fél órás produkció. A kifogásaik? — kí­váncsiskodtam. Barátom legyintett. — Bagatell dolgok, úgy mondjam, apró- cseprő esetek... És ezekért hármas ma­gatartást akarnak neki adni! — Felháborító! — mondtam. — Persze, hogy az!... Nem is nyug­szom bele. Felme­gyek a... — Jól teszed ... De mégis, miket kennek a fiadra? — Hogy mondtad? Kennek? — Nem tit­kolt büszkeséggel elmosolyodott. — Az a Pistike szokása ... Tudod, olyan eszes, találékony gyerek, hogy kirándulások alkalmával, persze éjjel, cipőpasztával bekeni alvó társai arcát... Hát nem le­leményes?! — Meglepően! — szóltam őszintén. — De hát ez csupán apró csíny. — Persze, hogy az... Ezt a Márton tanár úrnak is meg kéne értenie. — Ö az osztályfő­nök? — Nem ... Csak véletlenül az ö arcát is bekente a Pisti­ke! — Tévedni emberi dolog — nyugtattam meg. — Ezt mondtam én is. És egyáltalán, mi­nek alszik egy ta­nár a diákokkal egy szobában?! Még éj­jel is bakterkodni fö­löttük? Aludjon kü­lön, és hagyja, hogy bekenjék egymást! — Hát persze. — És hogy bokán rugdossa a lányo­kat?! __ Édes iste­n em! Minek kezde­nek ki vele? — Úgy. Elvégre férfiméltóság is van a világon... És csak ennyi a kifogásuk el­lene? Barátom nagyot lé­legzett, majd meg­törölte izzadt homlo­kát. — Van még egy­két apró eset, de szóra se érdemes. — Gondolom... De azért csak jólesik, ha kipanaszolja magát az ember. — Igazad van.. Hogy milyen megér­tő barát vagy! — s a kárvallott panaszos férfiasán megrázta jobbomat. — Egyszóval? — Tudod, milyen régi iskola az övék. Valami mindig el­romlik. Pisti ilyen­kor azonnal beveti magát. Hiszen ezer­mester! Például a múltkor is rendbe­hozta a vécét. — Brávó! — lelke­sedtem. — És már ez is baj? — Nagyon finnyá­sak ... Míg Pisti ki­javította a vécét, egy kis víz kiszaladt a folyosóra. — Ebben a hőség­ben! — legyintettem. — Ezt mondtam én is ... Talán baj volt, hogy egy-két órán át mezítláb mentek be az osztályba?!... Bo­káig érő vízbe kü­lönben sem fulladt még bele senki! — Csak ennyi az egész? — Hát van még, amit nagyon fel­hánytorgatnak... Tudod, Pistikém igen gyakorlatias ember. Nem szereti a fölös­leges cuccokat. Na­gyon unta már, hogy a megmaradt ron­gyok, egy zsákba gyömöszölve, ott fog­lalják a helyet az udvar egyik sarká­ban. Az az ötlete tá­madt, hogyha a MEH-nek már nem kell, hát égessék el!... Egyik hűvös napon i ez meg is történt... i Hogy közben szél tá-i madt, és a lángok be- \ lekaptak az iskolá-\ ba? ... Erről a fiam ; igazán nem tehet!...] De azt meg kell\ hagyni, hogy most is! talpraesetten viselke-l dett. Rögtön riasz-! tóttá a tűzoltókat! ! — Bámulatos!! —j mondtam. — No ugye!? ... Es\ még ilyen nagyszerű$ fiúnak akarnak ma-! gatartásból hármast 5 adni! \ I • Az egyik este, úgy ! kilenc óra tájban, de- \ rék barátomba, Ke- ! lemenbe ütköztem. ; Sietett, s rohantában i majdnem fellökött az ! utcakereszteződés- \ nél. ; — Ó, te vagy? — l torpant meg. — Kép- ! zeld, most jövök az i év végi szülői érte- \ kéziéiről. — No és? — Hogyhogy és?! > — méltatlankodott.- — Persze, neked \ nincs gyereked, könnyen beszélsz. — Nem egészen — világosítottam föl. — Ma már a pedagógia közügy, drága bará­tom ... Hogy úgy mondjam, társadalmi •kérdés... Csak nincs megint baj a fiacs­káddal? Kelemen mérgesen nézett rám: „Ug­ratsz?" — Világért se . Kíváncsi lennék. — Hát akkor hall­gass ide — kezdte megenyhülten. — Te ismered a Pistit? — Pólyáskorától. — És mi a véle­ményed róla? — Hát __ hogy is m ondjam ... Élénk. Igen élénk ... amo­lyan fürge fiú —ud­variaskodtám. — Na látod... És ezt nem értik meg. Elképesztő! — És mégis, mik a titkát. A jó politikai kabaré \ nálunk mindig jó közönségre \ talál. És a jugoszláv vendég- $ művészek jó politikai kabarét J prezentáltak. A számokat tehetséges színé- : szék játszották. Egyről közü- í lük azonban külön is szólni $ kell, s ez Nagygellért János. \ Nemcsak azért, mert szinte ki- j vétel nélkül játszott minden $ jelenetben, de azért is, mert ez $ a nagyon tehetséges színész $ sokoldalúságával, őszinte ko- $ médiázásával, bensőséges já- S tékával mindent el tud hitetni $ a nézővel, amit csak akar. Ez S Nagyszerű fiú

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom