Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-21 / 145. szám

1966. JÜNIUS 21.. KEDD

HEC*

v'/l írlup

Gondolatok a Imxaimgról

(HAZA ÉS HALADÁS)

mus között pedig már több mint fél évszázaddal ezelőtt Ady Endre is éles különbséget tett: „A nacionalizmus: a dühödt hazafiság. De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták mar, ie még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A nacionalizmus nem hazafiság ... Aki ellensége a haladásnak, a iobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli”.

A NACIONALISTA IDEOLÓGIÁT a régi uralkodó osz- látly fejlesztette ki. Fertőző gócai. azonban távolról sem ve-, szítették el életképességüket, közöttünk is bőségesen meg- alátjuk a továbbélő naeiona- izmus mikrobáit. S ez annál veszedelmesebb, mert nemcsak országon belül fertőz, életre u'v hasonló tüneteket más népeknél is. A nacionalizmus nacionalizmust szül.

Térjünk vissza azonban a nazafiasság kérdéséhez. Senki ne gondolja, hogy akkor, ami- sor — a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendű- ségére hivatkozva — a „régi” értelemben vett hazafisá.got, a polgári hazafiság-fogalmat túlhaladottnak nyilvánítjuk, ezzel a hazafiság minden eddigi vonását elvetjük. Hiszen a szocialista társadalom a megelőző társadalmi alakzat talajából1 nő ki. A szocialista kultúra is értékeli a megelőző évszázadok minden kultúrkincsét. azokból sarjasztja ki az új kultúrát. Bízvást állíthatjuk: a magyar múltnak, benne a magyar kulturális múltnak, sosem volt még olyan megbecsülése, mint ma van. A múlt legjobb eredményei részei egyben az új. teljesebb szocialista kultúrának is.

A szocialista Magyarország polgárai méltán büszkék arra, hogy a művelődés, akár a leg- magasabbfokú képzettség elsajátítása, nem a nép kisebbségének kiváltsága többé, hanem betű szerinti értelemben: közkincs.

Magyarországot a világ művelt fői évtizedeken át olyan országnak tekintették, mint amelyben tehetséges, jobbra hivatott nép lakik, de amely elmaradott társadalmi berendezkedése miatt nem foglalhatja el méltó helyét a művelt népek családjában. Az utóbbi két évtizedben ez megváltozott „Hírünk &. világban” ma más. Űjból — 1848 és 1919 után — a fejlődés országa lettünk, a népek élvonalában haladunk.

A SZOCIALISTA TÁRSADALOM hozta meg, hogy azoknak, akik szívükön viselik a nemzet javát, ne az elkeseredés hangján kelljen szólniuk a földről, amelyen annyi szeretettel csüggtek. A „haza ostorozása” régente szinte a költői hivatás velejárója volt —, hogy a nemzeti kultúrának csak ezt az egy ágát említsük. „Hol nevét rút ferdítésben Ismerik ' csak átoikképpen .. .Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok” (Vörösmarty). Milyen keservesen lehetett Ady Endrének hat évtizeddel ezelőtt megállapítania: „ötven—száz évtel

hátrább ballagunk még a kultúra külsőségeiben is nyugatibb népeknél” és mennyi- előrelátással írja: „Nálunk, ahol kultúra nincs, egyetlen megváltás volna, ha az alacsonyak fölkerülnének.” És még ezt követően harminc esztendővel is „Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény... Nem adna jogot a parasztnak ki rág a paraszt kenyerén S a sommás sárgul mint az asz'az. de követelni nem serény” — szólt József Attila panasza.

Jól tudjuk: sok, nagyon sok dolog még m.a sem olyan, mini lehetne, kellene. A harc a káros jelenségek ellen jogos: éppen a szocialista hazafiság nevében. Minden negatívumon átüt azonban a tény, hogy a káros jelenségek visszaszorítására éppen a szocialista társadalmi rend — és csak az — adja meg a lehetőséget.

Farkas Sándor

Hogyan derült ki?

Alsónémedi Pest megye legöregebb községe

már lakott hely volt. Számos, j a földjéből előkerült lelet iga- j zolja, hogy már évezredekkel | előbb. De a honfoglalás ide- - jén minden bizonnyal az Al- | sónémedivel szomszédos köz- j ségek, például Taksony, Üllő 1 szintén betelepült hely volt, ! hiszen Árpád fiainak nevét viseli mind a kettő. Hátha valamelyik régibb Alsónémedi- nél?

— Meglehet. A történelem- í tudomány azonban nem lehe- ! tőségeket mérlegel. Még az okmányokat is csak alapos forráskritikai vizsgálat után fogadja el.

Garay Zsigmond, amint meghallotta, milyen régi írásos adat bizonyítja faluja életkorát, sietett haza. Akkoriban már mindenütt folyt a honismereti mozgalom, főleg pedagógusok vettek és vesznek részt benne, kutatják saját falujuk múltját, Alsónémediben is. Velük beszélt tehát először az öreg Garay, sarkallta őket, nyomozzanak tovább fáradhatatlanul, aztán velük együtt vitte a hírt a tanácsházára és rövidesen tanácsülés is foglalkozott a történelemmel. Határozat született, felkérték Lakatos Ernőt, írja meg Alsóné- medi történetet.

Sötétpiros vászonba kötött, tizenhatodrétű könyv kerül most közénk az antik asztal lapjára.

— Hét esztendő munkájába került, amíg minden fellelhető adatot felkutattam, ellenőriztem, megvizsgáltam és megírtam. A kötéssel most lett kész a könyvkötő.

Hét nyomtatott ívet kitevő száznegyvenhét gépelt oldal, teli adatokkal, iratmásolatokkal Atsónémedi életéről napjainkig. A község köztörténete mellett nem hanyagolja el a szerző a gazdaságtörténet részleteit sem.

— Számomra a legérdekesebb ebben a munkában az volt, hogy ismét tapasztalhattam, nem alaptalan soha

a szájhagyomány,

csak éppen nem mindenben pontos.

A némedi parókia és a református egyház — mintegy kétszázéves egybehangzó, feltehetően apáról-fiúra seállt — hagyományt közlő emberek bemondása alapján készült feljegyzése szerint a törökök elől szétfutott Alsónémedi népe és a községet 1606-ban négy családfő, Szőri István, Kiss Jakab, Józan Mihály és Garay Márton — egyenesági őse Garay Zsigmondnak — alapították újra a falut. Igán magas sort kellett megérjenek, mert nevük a török járom alól 1692- ben bekövetkezett felszabadulás utáni első, 1696-beli ösz- szeírási ív élén is szerepel. A szájhagyomány tehát a község ujjáalapításának dátumában tévedett, mert az újraalapítok csak a török hódoltság után költöztek Alsónémedibe.

A falu különben még egyszer elnéptelenedett 1706-ban, a kuruckorban is. Lakosságát a kurucok kényszerítették távozásra, hogy az előnyomuló labanchadak Pest közelében ne találhassanak élelmet. Két év múlva, amikor elhagyott házaikat ismét birtokba vették, alaposan megtizedelve tértek vissza a némediek. Sok lett közülük a háború meg a pestis áldozata.

Pénzben éveken át adózott Alsónémedi kurücnak meg labancnak, vért azonban

csak a szabadságért

adott. Előkerült a kurucseregbe állt fial listája is. Másik lajstrom a 48-ban honvédnek bevonulok nevét közli. Egy harmadik pedig 1919-ben keit

Ebben 23, a csendőrök által letartóztatott férfi és nő neve szerepel. Mindegyik neve mellett ott áll, „milyen cselekményt követett el”. Némelyikük bűne ez: „direktóriumi tag volt”, másoké pedig: „veszedelmes agitátor volt”. Egyebet tizenkileneükkel

szemben fel sem hoztak, de a huszadik bűne még szörnyűségesebb. Ez az ember helybeli pék volt és az okmányra neve mellé rávezették az általa elkövetett, cselekményt: „Varga Jenő volt népbiztos testvére.” A következő megrögzött bűnös, az előbbi felesége neve mellett az áll, hogy a népbiztos sógornője. A házaspár két, szintén pék fiának a bűncselekménye is súlyos, odaírták. hogy a volt népbiztos öccsei.

Egy magyar falu története Árpád-házi királyainktól Horthy Miklósig.

Alsónémedii történelmének vannak azonban még későbbi fejezetei és ezek sem hiányoznak Lakatos Ernő munkájából, aminek gépelt kéziratába sajnos csak belelapozni volt alkalmam. Alsónémedi tanácsa ki akarja nyomtatni, szeretné megjelentetni 1967 elejére, a kilencszáz éves jubileum alkalmából. Érdekes olvasmánynál több lesz, ’adalék a magyar nép tör éne'méhez.

Székely Endre

Először Bemecebaráti jubilált létezése hétszázadik évfordulója alkalmából. Aztán Cegléd következett, várossá emelkedése hatszázadik évfordulóját ünnepelte két esztendeje. Jövőre Alsónémedin a sor, túltesz mind a kettőn, fennállását kilencszáz évesnél régibb okmánnyal igazolhatja.

És ez a történelemtudomány nemzetközileg elfogadott Íratlan törvénye szerint az emberi települések életkorának megállapításában csontoknál, cserepeknél, sírokból előkerült csecsebecséknél döntőbb.

— Garay Zsigmond alsónémedi idős parasztember fordult hozzám talán

tíz esztendeje.

Engedélyt kért a kutatásra a levéltárban, faluja és ősei múltja érdekelte — jegyzem Lakatos Ernő, a megyei levéltár vezetőjének szavait. Kék munkaköpenyére régi okmányok pora tapad, most jött fel a megye egykori tömlöcéből, a levéltár raktárából, hogy szobájában egy mestermunkának beillő vaspántos, politúros céhláda meg egy finom vonalú ódon íróasztal közé állított régi zöld garnitúra foteljébe velem szemközt leüljön. Ebben a szobában, ahogy mi ketten, a bútorok is a múltról beszélnek.

— Felkeltette bennem Zsiga

bácsi az érdeklődést Alsónémedi iránt. Elővettem Bártfai Szabó László 1938-ban megjelent Pest megye történetének okleveles emlékei című művét, amely 1002-től 1599-ig

terjedő időből fennmaradt okmányokat ismertet és ezek között találtam egyet, amelyben IV. Béla király 1267-ben Aba nembeli Pued ispán kérésére megerősíti Péter ispán monostoralapító oklevelét és abból több részletet idéz.

Eszerint Péter ispán 1067- ben megalapította a Borsod megyei szárdi monostort és több birtokot adományozott neki egyebek között „Cha- barakosch, Gubach és Nywyg” falvakat Rákoscsaba, Gubacs azóta beolvadt a fővárosba. A régi helyesírással Nywyg, később Nemegy, vagyis Némedi azonban most is önálló község, a mai Alsónémedi. Péter ispán eredeti alapítólevele nincsen meg, IV. Béla megerősítő okmányát viszont az Országos Levéltár őrzi. Az abban idézett szöveg egyes kifejezései a tatárjárás utáni időkben már nem voltak használatosak, éppen ezek a szavak igazolják, hogy az elveszett kilencszáz éves okmány hétszáz esztendős másolata hiteles.

— Vagyis Alsónémedi ki. lencszáz éve kétségtelenül létezett a

$

Ez dönti el

s

tehát a jubileum dátumát. ^ Természetesen a falu, mielőtt^ Péter ispán eladományozta, ^

S

^fsssssfsssssssssssssssssssss/r/rsssssssssssssssssssss/sssssss/sssssssysssssssfss/ssfsssss*

&

Csendélet a kempingben

Nyitva áll már hetek óta és teljes komforttal várja a hazai és a külföldi turistákat Szentendrén, a Pap-szigeti kemping is. A korszerű mosdó és zuhanyozó épületek, a Lengyelországból importált és a helybeli kocsigyárban készített piros házacskák mellett —, talán azért is, mert olcsóbbak —, kedveltebbek a tarka sátrak.

(Foto: Gábor)

erők összecsapása. A polgári forradalmak idején például a haladó angol, vagy francia burzsoázia véres harcokban védte meg az általa teremtett új rendet a rátörő feudális ellenforradalommal szemben.

Melyik fél volt a haza oldalán? Ma már egyetlen tájékozott ember előtt sem kétséges: azok voltak a valódi hazafiak, akik a polgári átalakulás mellett álltak, s azok, akik azt ellenezték, a haza, a társadalmi haladás ellenségének bizonyultak. még ha szubjektíve a haza híveinek érezték is magukat. Franciaországban a forradalom idején a citoyen — polgártárs — és a patriot — hazafi — kifejezés egyértelműnek számított. Az „átkos testvérharc” tehát, ahogyan a konzervatív történészek nevezték, sem nem magyar sajátosság — „turáni átok”, sem nem véletlen: a történelmi fejlődés parancsa.

Mily könnyű ezt a múltra vonatkoztatva megállapítani, és mennyivel nehezebb a jelenre alkalmazni. Itt mutatkozik meg igazán, milyen szívósak a múltból hozott, tudatunkban és érzés világunkban megtapadt gondolatok. A következtetést azonban már most levonhatjuk: az igazi hazafiasság elválaszthatatlan a társadalmi haladás gondolatától.

ÉS EZ NEM ÚJ FELFOGÁS, több-kevesebb tudatossággal ott élt elődeink gondolatvilágában is. Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének a reformkor egyik legtu- datosabb gondolkodójának írásai számos példáját szolgáltatják ennek. Bátran szembe- szállva a nemzet hamis egységét prédikáló konzervatív-feudális előítéletekkel figyelmeztet: ,Mívelt embernek a hazát legfőbb gondjSNá kell tennie, s ez mindenekfeíett oly hazákról értetik, hol az egyes polgárnak a közdolgok folyásába tekinteni joga s kötelessége van.” A maga idejében ennek kimondásához nem csekély erkölcsi bátorságra volt szükség! Ugyanő bátran kimondta, hogy a haza, vagyis a nép érdeke nagyon különböző lehet. Népérdek alatt legalább iárom különböző érdek él: — írja — a nemesség, a polgárság és a parasztság érdeke. Még azt is leszögezi, hogy „a harmadik (tehát a parasztság érdeke, mint népérdek) a maga kiterjedésében még soha ki nem mondatott, kimondatni még most is nehezen fog”. Mai nyelvünkre lefordítva ez annak felismerését jelentette, hogy korának vezető társadalmi rétege a parasztságot gyakorlatilag kizárta a nemzetből.

A polgárság természetesen elvetette (pontosabban: túlnőtte) a megelőző társadalmi rend haza-fogalmát. A polgárság haza-fogalma történelmi- . leg magasabbrendű völt, mint a feudalizmusé. Vajon (pusztán logikailag is) nem önként értetődő-e. hogy amikor a tör- L ténelem színpadára új vezető ‘ osztály lép: a munkásosztály,

1 amikor új társadalmi rend va- ' lósul meg: a szocializmus, ak- ‘ kor bizonyos értelemben el- ' avulttá válnak a megelőző 1 társadalom (jelen esetben a ' polgári társadalom) eszméi,

' vagy legalábbis azok jó része?

’ Itt azonban nemcsak erről van szó. Arról is, hogy a bur- : zsoázia „hazafiassága” az utol- r só évszázadban lényeges tartalmi változáson ment át. Va- , lamikor, az egységes nemzeti államok kialakulása idején, a * burzsoázia természetében rejlő törekvés — minél nagyobb piac megteremtése — haladó jellegű volt, s a polgári nem- . zet kialakulására vezetett. Ám l’ ugyanez a törekvés a későb- 1 biekben már az új, hódító, nacionalista ideológia objektív 8 bázisává lett. Sokan ma sem ’ tudnak éles szemmel különb- ” séget tenni hazafiasság és na- cionalizmus között. Az utóbbi a — a burzsoázia nemzet-szem- ;i lélete — olyan felfogás, amely a maga felsőbbrendűségét más - népek leaiacsonyításával, lené- y zésével igyekszik bizonygatni, ó A hazafiasság és a nacionalizA HAZA, A HAZAFISÄG FOGALMA magától értetődő, csak egyféleképp értelmezhető gondolatnak tűnik. A futó történelmi visszapillantás is meggyőz azonban róla: nem egyértelmű, s vitathatatlan tartalmú kifejezésekről van szó. Mindenekelőtt: különböző korokban mást és mást értettek hazán. Az ókorban a törzs által lakott terület, a hűbériség idején egy-egy főnemesi birtok vagy birtokcsoport határolta a „hazát”, a polgári nemzet kialakulása idején a nemzeti államok fogalmához kapcsolódik a haza gondolata.

Ha még alaposabban vizsgálódunk, azt tapasztaljuk, hogy a hazafiság fogalma egyazon korban is eltérő, sőt ellentétes értelmezést takarhat. Ki vonhatná kétségbe,, hogy Petőfi hazafiassága merőben más tartalmú volt, mint például a Zichy grófok hasonló érzése, de fontos kérdésekben eltért Széchenyi István vagy Görgey hazafiasság- értelmezésétől is. Ady Endre, Móricz Zsigmond, József Attila hazafisága merőben mást jelentett, mint Herczeg Ferencé vagy Pékár Gyuláé, sőt: a kettő majdnem kizárta egymást

A példákat folytathatnék, de talán ennyi is elég, hogy feltegyük a kérdést: van-e a hazának, a hazafiasságnak időt álló, ha úgy tetszik, tudományos meghatározása? A felelet nem könnyű, hiszen mélyen beivódott, érzelemmé sűrűsödött hagyományokkal kell számolnunk, amelyek sokak gondolkodásában már- már ösztönné kristályosodtak.

A modem marxista társadalomtudomány három olyan lényeges tényezőt említ, amelyek összhatásából a haza és ezzel a hazafiasság jellemezhető. Az .első ilyen tényező a terület Hazát az ahhoz kapcsolódó földrajzi egység nélkül nem lehet elképzelni. (Sok embernél éz az érzés egy-egy tájhoz, környezethez kötődik.) A második, szintén magától értetődő ismérv: a nép évszázadokon át kialakult kultúrája, nyelve, hagyományai. szokásai. Anélkül, hogy a kérdés mélyére hatolnánk, említsük meg, hogy itt már minden társadalomban ellentétek jelentkeznek. Az előbb említett nevekre utalva: Adyt, Móricz Zsigmondot, a Nyugat című. haladó polgári folyóirat egész körét a maga idején hazafiatlannak bélyegezték. A szocialistákat a „hazátlan bitangok” jelzővel tüntették ki. És kik? A kor hivatalos politikusai, irodalmárai: Tisza István, Herczeg Ferenc és a többiek.

Lehet-e itt tiszta képet, teremteni? Ehhez segít a harmadik ismérv. A haza teljes fogalmához tartozik a társadalmi, politikai berendezkedés is. Annak igenlése — vagy tagadása — nem nélkülözhető eleme a hazafiasság helyes megközelítésének. („Haza csak ott van, ahol jog is van.”)

HA VISSZATEKINTÜNK A TÖRTÉNELEMBEN, nem nehéz felfedezni, hogy minden kornak, főleg társadalmi átalakulások idején, megvan a maga — különösen hangzik! — kétféle hazafisága. Nem lehet kurucokat és labancokat, Rákóczit és Károlyi Sándort egyformán hazafinak nevezni. Kossuthot és Hám Jánóst, az akkori hercegprímást sem, aki Windischgrätz elé járult hódolni. Lenin ír arról, hogy minden nemzetben, minden kultúrában voltaképpen két nemzet és két kultúra él: a reakciós, kizsákmányoló osztályoké és a'z elnyomott, történelmileg haladó osztályoké. Láttuk fentebb, hogyan vált el ez a két tendencia a magyar nemzeti múltban is. Az. amil ma fenntartás nélkül magunkénak vallunk, az a haladáí fő vonalát képviselő irányzat a Balassik, Bessenyeik, Berzsenyije. Csokonaik, Kazinczy! és utódaik — folytathatnék s sort József Attilával, Radnót Miklóssal — kultúrája.

Minden eddiri forradalomban megi.o-’* Pdött az égj nemzetben, de szem-benálh