Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

rtsr UteriI

GfCírlap

1966. JtTNItfS 12., VASÁRNAP

Kl'IJl/dfUB KBONIKA

Bemutatjuk Hemingway egyetlen magyar vonatkozású írását

BEMUTATÓ ELŐTT:

EGY SZÖSZI SZERELME

Rövidesen bemutatják filmszínházaink Milos Forman csehszlovák rendező Egy szöszt szerelme című alkotását A harmincnégy esztendős, tehetséges rendezőnek ez a harmadik filmje,

Az Egy szöszi szerelme élő problémát dolgoz fel: a Sazava folyó melletti Zruc városkában van egy cipőgyár, amelyben kétezer lány dolgozik. Rajtuk kívül csak kevesen laknak a városkában, férfi alig van, aki van, az idősebb, családos ember. A lányok munka után a szerelemről álmodoznak, ez az érzés tölti be gondolataikat, de testet nem ölt.

— Milyen szerelemről szól ez a film? — kérdezte a rendezőt az egyik csehszlovák riporter.

— Olyanról, amilyennel gyakran találkozunk.

— Tehát olyan szerelmi történet, amilyent a néző is szívesen átélne?

— Nem optimista szerelmi történetről van szó.

— Filmje a szerelemben

A tizenkilenc esztendős Hana Brejchova, a film főszereplője.

SIMONÉ DE BAUVOIR:

A körülmények hatalma

A francia írónő két előző életrajzi kötete, a Jóházból való úrilány és A kor hatalma külföldi és hazai sikere után az olvasó most fellapozhatja a harmadikat, A körülmények hatalmát. Sartre élettársa, Simone de Bauvoir napjainkig vezeti életének fonalát. Noha sokkal kevesebb valóban személyes élményt közvetít önéletrajzi trilógiája, mint magyarul is megjelent amerikai útirajza, és egy, a Nagyvilágban olvasott novellája, — mégis, személyes jó Ismerősünkké vált az írónő. A trilógia vállalkozása: megmutatni, hogyan alakult ki aktív cselekvő, baloldali élet- és művészet- szemlélete.

Simone de Bauvoir nagy

Mai francia festők

A közönség egy része nevetni jár most ide a Műcsarnokba. Nem akarom ledorongolni a közönségnek ezt a részét, mindenki úgy szórakozik, ahogy tud. Párizsban is szoktak festményeken nevetni, felháborodni, fejet csóválni. A konzervatív ízlés nem holmi sajátosság. A vendégkönyv bejegyzéseit nézegetve azonban. óhatatlanul eszébe jut az embernek az a már frázisnak tűnő mondat: „Baj van a mi látáskultúránkkal. . .” De erről sokat cikkeznek a szakemberek, a szaksajtó. Csak arról akarok szólni most, hogy belépve a kiállítási termekbe — én örültem.

Az egységen belül (erről még szólok) micsoda változatosság Itt vannak mindjárt hűden Coutand. vásznai, a Föveny és a Nimes-i karosszék. Nem nagyon lehet leírni, mi minden van ezeken a képeken. Félmeztelen, mégis elegánsnak látszani akaró hölgyek, kispolgári képmutatás, és ugyanakkor az élet torz mezítelensége.

Színesek, optimisták ezek a képek. Maréchal Tajtékja, a lilák, rózsaszínek, fehérek és kékek. egyszerre vad és mégis pasztellhatású kavargása. Bolin gyermekrajzra emlékeztető bizar/ utcaképe, amely az irrealitásból any- nyi valóságos hangulatot épít, hogy a néző rábólinthat, igen, a festő a montparnasse-i dombról néz le Párizsra. De itt van rögtön egy egészen más stílus, mintha egy megvadult Mattisse festette volna a Tigrisvadászatot, nyilvánvaló, hogy Charles La- picque az ő nyomdokain jár. Hagyomány és újítás egyszerre mindenütt. Maurice Sarthon mesterműve a Camargue-i tó, már csak a maga nyelvén beszél, egyszerre érzékelteti a vizet és a partot, a hajnalt és a szürkületet, sötétlila világossárgába játszik, a feketét a narancs ellenpontozza ... Kitűnő kép. Es fanyar mosolyra késztet Raymond Moisset Adámja. Meztelenre vetkőzött szerencsétlen hivatalnok áll a híres fa alatt és kezében egy zöld almát tart. Arra kell gondolni, hát ezért a zöld savanyú almáért érdemes volt? Es látható itt szecessziós hatás alatt született mű, és félig Picasso és félig Braque, Leon Gischa Kökörcsinjei olyan élethűek, mintha Noé előtt festették volna. Es megint mesterművek ... Robert Wogens' vászna, a Szürke part, egyszerre idézi a világ szépségét, harmóniáját és a veszett táncot járó iszonyatot. Pierre Soulages képén nincs más, csak sötétbarna és fekete hasábok, mégis meleg, és emberi, anélkül, hogy ember lenne a képen.

Egységes, és szép ez a kiállítás. Mielőtt elmegyek, körüljárom még a termeket, és nem zavar, hogy Adámon kívül csak egy félakt ábrázol embert a maga naturá- jábqn. Az egységet a non- figurativitás adja, ezen belül széles skálán mozognak, mondanak ellent egymásnak a különböző irányzatok, örültem, most is örülök a kiállitáses

nak, mégis dóm napok témaköréből csúszott ki

azon gondolko- óta. a festészet szükségszerűen az ember?

N. P.

jesen mozdulatlanul feküdni, mert a legparányibb gondatlan moccanás elárulhatná a jelenlétét Gedlah kutyáinak.

Még messze volt a hajnal, amikor Guni mo- corgást hallott a házból. Aztán hirtelen keskeny fénysugár hasított át a sötétségen. Gedlah alsóruhában, gyertyával a kezében megjelent, s úgy látszott, keresgél valamit. Aztán nyilvánvalóan megtalálta, amit akart, leült a tűzhely melletti lócára, s a gyertyát maga mellé, a lóca szélére helyezte. Miután kényelmesen letelepedett, hozzálátott a dohányvágáshoz. Guni tisztán láthatta az arcát.

,.A sors küldte ide elém” — gondolta magában.

Sietősen ráfogta a puskacsövét, kioldotta a závárt, és célzott.

— Ez őrültség! Oltsd el a gyertyát! Gyorsan! — hangzott fel a házból Gedlah feleségének ijedt hangja.

— Aludj! Ne félj — nyugtatta Gedlah a hirtelen felriadt asszonyt. — Nincs miért aggódnod.

„Nem számít, hogy most pusztítom el, vagy néhány perccei később” — gondolta Guni, s fokozódó érdeklődéssel hallgatta a házban folyó beszélgetést.

— Gyorsan oltsd ki a világosságot! — erós- ködött Gedlah felesége. — Ott ég a gyertya melletted, ha Guni a közelben rejtőzködik, éppen kapóra jön neki.

— Tévedsz — vetette ellen Gedlah —, ez a lehető legrosszabb időpont.

— Miért? — az asszony hangja elhalkult.

— Azt hiszed, én nem tudom, hogy Guni éjjel-nappal üldöz engem, mert meg akarja bosszulni a bátyja halálát? S azt is tudom, hogy Guni bátor és derék dzsigit...

— No látod, — nyöszörögte a felesége.

— Várjál csak, jól figyeld, mit mondok — folytatta Gedlah nyugodt hangon. — Guni Alias nemes szívű, ő sosem lőne fegyvertelen emberre, aki ágyból kelt föl, s más sincsen rajta, csak az alsóruhája. Most legalább tudod, miért rossz ez az időpont, a Guni Aliashoz hasonlóknak.

GEDLAH ELHALLGATOTT, s tovább vágta a szűzdohányt egyenletes mozdulatokkal.

Guni leengedte' puskáját, visszakattintotta a závárt, elundorodva kiköpött, s nesztelenül elhagyta búvóhelyét.

Fordította: Zilahi Judit

AKI VALAHA IS ÉLT a hegyekben, tudja.

milyen hamar követi az alkonyt a sötétség, s milyen fekete az éjszaka a sziklákkal övezett szakadékokban, s a sűrű erdővel borított völgyekben. i

A húszéves Guni Alias lopakodva surrant elő az erdőből és Gedlah tanyájához osont. Átmászott a kerítésen, észrevétlenül keresztülrohant az udvaron és elrejtőzött a házikó hátsó, ablaktalan fala mögötti bokrok között.

Idáig minden simán ment, és Guni megkönnyebbülten sóhajtott fel. Már éppen ideje volt,, hogy rendezne a számadását Gedlahhal. Két nap, két éjjel múlott el azóta, hogy Kaps 3edlah megölte az ő bátyját, Gudist, s ez dáig a tette bosszulatlan maradt. Kétszer huszonnégy óra pedig nagyon is hosszú idő egy ilyen rettenthetetlen dzsigitnek, mint ő.

Meg kell ölnie Gedlahot, mielőtt a bátyját leeresztenék a sírba. Különben hogy is vehetne részt a temetésen? Guni szinte érezte magán rokonainak átható, szemrehányó tekintetét.

NEM HIÁBA ÉNEKELTÉK faluhosszat az Árgun Szeidről szóló dalt E vitéznek egykor megölték a fivérét, s ő még aznap éjjel megtorolta a tettet, nem engedte, hogy a gyilkos még egyszer láthassa felragyogni a napot, gyorsan cselekedett, s azóta is zengik a dicséretét.

Guniról senki sem fog énekelni. Pedig hát éjjel-nappal állandóan üldözte Gedlahot, de sehol sem lelte, sem a faluban, sem otthon, sem az erdőben, mintha levegővé változott volna. Nagyon ravaszul rejtőzködhetett, ha még őt is sikerült kijátszania. Biztosan tudta, hogy meg kell fizetnie azért, amit tett.

Hirtelen hangokat hallott a házból. Guni fülelt. Felismerte Gedlah hangját.

De vajon, hogyan csalogassa ki az udvar- Da? Nem lőhetett rá addig, amíg a házban tartózkodik, nehogy megsebesítse a feleségét, vagy valamelyik gyermekét. Ez aztán nagy szégyen lenne, a falubeliek előtt.

Rendkívül óvatosan félrehajtott egy ágat, előbbrekúszott, és belesett a házba. A szobáján félhomály volt, egy kicsiny pislákoló fény jött a tűzhely felől, megvilágítva egy szék és egy lóca körvonalait. A beszélgetés ibbamaradt. A család nyilvánvalóan már elfogyasztotta vacsoráját, s most aludni tér.

Guni elhatározta, hogy vár másnapig.

Ügy tűnt, ez az éjszaka sosem ér véget.

EGY PILLANTÁSRA SEM húnyta le a szemét. Figyelt minden zajra, s megpróbált telTAMÁS MENYHÉRT:

Kávéházi csendélet

\ kávéház öblös, magány-szülő csendjében emberi sorsok vesztegelnek: íz egyik homlok boltívén mohásodik a közöny, íz ablaknál ülő redőny mögé hulló fény-bordákra szegzi kétségbeesését, i sarokban egy viasz-arcú nő tömjénfiist- sóhajtással beszél az emberiségről, mellette ihlettől kínba-gyűrt arcon mámor nyirkosodik.

Itt mindenkit csak egyetlen napra balzsamoz je a remény,

és mindenkit a fájdalom gombostűjére ;űz az önemésztés.

Ernest Hemingway:

A MAGYAR

hogy digók, amikor eltrafál- tad őket? — Digók — mondta Boyle — megszagolom a digókat egy kilométerről.

★

1919-ben a vonaton utazott Olaszországban, egy darab viaszosvásznat hozott magával a pártközpontból, amire rá volt írva tintaceruzával, hogy ez az elvtárs sokat szenvedett a fehérektől Budapesten és kérik az elvtársakat, hogy mindenben legyenek a segítségére. Ezt használta jegy helyett. Nagyon zavart volt, félénk és egészen fiatal. A vasutasok egyik szerelvényről a másikra adták át. Pénze nem volt és a pult alól etették a vasúti restikben.

Hajnali két órakor két magyar betört egy trafikba a Tizenötödik utca és a Grand Avenue sarkán. Drevitts és Boyle egy Fordon jöttek a Tizenötödik utcai rendőrőrszobáról. A magyarok éppen egy fasorból rückverceltek ki. Boyle az egyiket lelőtte az ülésről, a másikat pedig kilőtte a kocsiból. Drevitts begyulladt, amikor látta, hogy mind a kettő meghalt. A fenébe is, Jimmy, mondta, ezt azért nem kellett volna. Szép kis zűr lehet ebből. — Vagányok, nem? — mondta Boyle. Digók, nem? — Ki a fene fog ebből zűrt csinálni? — Hát lehet, hogy most nem lesz semmi — mondta Drevitts — de honnan tudtad,

canesi nemirigway nevei nagyon soKan ismerik magyar- országon, olvasóink közül is bizonyára számos rajongója var századunk nagy amerikai írójának. Aligha szükséges a. alábbi írás szerzőjét bemutatni, szóljunk inkább Hemingwaj alkotói stílusának jellegzetességeiről.

A magyar, ez (az apró, tömör remekmű, Hemingway korai korszakának jellegzetes darabja. Ellenpontos, szembeállí- tásos szerkezetre épül fel. A bevezető néhány sorban egy teljes kis dráma játszódik le. Az derül ki belőle, hogy a „digók’ (az új bevándorlók megvető elnevezése Amerikában) és a: őket üldöző rendőrök —, az osztályhatalom képviselői — között tulajdonképpen nincs is különbség. Egyformán bűnözök A tulajdonképpeni novellában, Hemingway egy magyar kommunista alakját jellemzi —, mintegy szembeállítva őt a betörő magyarokkal, éppúgy, mint a kegyetlenül gyilkoló rendőrökkel.

A gyakran „nyersnek” tartott Hemingway az emigráns kommunista alakját gyengéd vonásokkal ruházza fel, leik szilárdságát ezzel még jobban kiemelve.

El vplt ragadtatva Olaszországtól. Gyönyörű ország — \ mondta. És az emberek milyen kedvesek. Sok városban volt már, sokat gyalogolt és sok képet látott. Giotto, Masaccio és Piero della Francesca reprodukciókat vett magának és egy Avantiba csomagolva vitte őket. Man- tegnát nem szerette.

Bolognában jelentkezett és én fölvittem magammal Ko- magnába, ahol meg kellett látogatnom valakit. Szép utunk volt együtt Kora szeptember volt és a vidék nagyon tetszett. Magyar volt, nagyon kedves fiú és nagyon félénk. Horthy emberei alaposan elbántak vele. Erről csak keveset beszélt Magyarország ellenére hitt a világforradalomban.

— És hogy áll a mozgalom Olaszországban? — kérdezte.

— Nagyon rosszul — mondtam.

— Lesz az még jobbért is — mondta ő. Itt minden megvan. Ebben az országban mindenki bízik. Minden újra elkezdődhet itt.

Nem szóltam semmit. Bolognában elbúcsúzott tőlünk, vonaton ment Milánóba és aztán Aostába, hogy a szoroson átmenjen Svájcba. Beszéltem neki a milánói Man- tegnákről. — Nem — mondta nagy zavarban —, nem szereti Mantegnát. Felírtam, hogy hol ehet Milánóban, meg az elvtársak címét is. Megköszönte, de már arra gondolt, hogy hogyan fog átmenni a szoroson. Nagyon szeretett volna addig átme/ini, amíg tart a jó idő. Rajongott a hegyekért ősszel. Utoljára azt hallottam róla, hogy a svájciak börtönbe csukták Sión mellett.

Fordította: Raáb György

szerzett rossz tapasztalatokról szól?

— A szerelemről lehet idealista nézőpontból mesélni vagy pedig a tapasztalatból kiindulva és a kettő között nagy a különbség. Filmen, az Egy szöszi szerelme kísérlet, hogy egyidejűleg a két szempontból meséljek.

— Mi adta a gondolatot, hogy filmje főszerepét az eddig ismeretlen Hana Brej- chovának, Jana Brejchova húgának adja?

— Már évek óta ismerem Hanát, felismertem, hogy ő is tehetséges színésznő. Ezenkívül pontosan megfelel annak a leánytípusnak, akire szükségem volt ehhez a filmhez.

Az Egy szöszi szerelme Csehszlovákiában nagy sikert aratott. Érdeklődve várjuk magyarországi bemutatóját.

1

dern amerikai írók nézetei-^ nek alakulásáig.

Francia írónő, — Európa^ egyik legrégebbi nyugati de- ^ mokráciájában ír, hat, cselek-^ szik. Kiábrándító képet fest ^ erről a demokráciáról: kita- 5 pintja, megmutatja a mindig | sorompóba állítható fasiszta $> erők veszélyét, leírja a német ^ megszállás alatt kollaboráló ^ francia tőke, a Gestapo mód- ^ szereit átvevő OAS szerepét,^ szétfoszlatja elképzeléseinket S á szabad választásokról, s a 5 többi demokratikus látszat- ^ jogról, amely csak addig il- ^ lett meg az embereket, ami« ^ valóban bele nem akarnak ^ szólni a dolgok alakulásába. ^ Simone de Bauvoir évtizede- S ken át kritikával figyeli a§ szocialista világ életét, ese-^ ményeit, — alapvető, aktív ^ együttérzését azonban soha ^ nem tagadja meg a szocializ- ^ must építő országoktól.

p. A. |

III. Dunakanyar | dalostalálkozó

§

Az idén harmadízben ren- ^ dezik meg a Dunakanyar da- ^ lostalálkozót, Vácott, a gép-1 ipari technikum dísztermé- ^ ben. Ma délelőtt fél tizenegy § órai kezdettel a váci Madách ^ Imre Művelődési Ház úttörő- § kórusa nyitja meg az ének- ^ karok immár hagyományos ^ fesztiválját.

Az idei programban hét | kórus szerepel. A dunakeszi $ József Attila Művelődési Ház ^ női kamarakórusát Szakáll ^ Lászlóné vezényli. A biai fér- § fikórus Szakály Mátyás kar- ^ nagy vezetésével lép fel. A ^ vecsési művelődési ház kama- ^ rakórusát Somogyi Lajos, a ^ nagymarosi művelődési ház $ férfikarát Hernádi Ferenc, a $ szentendrei József Attila Mű- ^ velődési Ház énekkarát pedig ^ Kovács Lajos vezényli. Lisz- ^ nyal Gábor és Ella István ve- ^ zényletével mutatja be műso- ^ rát a veresegyházi művelődé- ^ sí ház énekkara.

Hagyomány már az is, ^ hogy a Dunakanyar dalosta- $ lálkozóra vendégkórust is ^ meghívnak. Ez alkalommal a ^ pécsi bányászférfikar vendég- ^ szerepel a váci közönség előtt. ^

A jelentős zenei élményt ^ jelentő váci énekkari feszti- vál egyben országos minősítő ^ jellegű kórustalálkozó is, ami ^ növeli rangját, a zenei élet- § ben elfoglalt szerepét. Sí

írói sikerei nem hogy nem tartották vissza élete folyamán a világ eseményei iránt való aktív érdeklődéstől, — ellenkezőleg, érdeklődése egyre inkább fokozódott, egészen a politikai és írói cselekvésig. Nem történhetett olyan fontosabb esemény a világon, — amelyben az írónő állást ne foglalt volna — s nemcsak a nagy történelmi pillanatokban, a háború alatt, amikor részt vett az ellenállásban, — de a hétköznapiokban is. Lemondott francia- és Európa- centrikus beállítottságáról: szenvedélyesen érdekli minden, aminek köze van az emberiség általános ügyéhez, a kínai nők helyzetétől a mo-