Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

MST «ccm irfflD 1966. JŰNIUS 12., VASÄRNAP Dúsabb volt az akácvirág — jobb lesz az idei méz Odafönn Nógrádban is elvi- rágzott az akác, a Pest megyei vándorméhészek is jönnek már vissza állandó szállásaikra. Bár még nem készült el a fő mézgyűjtési időszak statiszti­kája, annyi máris bizonyos, hogy az átlagosnál is jobb mi­nőségű lesz az idei méz. Az állami gazdaságok vándor méhcsaládjai átlagosan 40—50 kilogramm kipergethető akác­mézet gyűjtöttek. Kora ta­vasszal a nagyüzemi gyümöl­csösök tömeges virágzását is kihasználták, s a táblák szélére telepített méhcsaládok nagy­ban hozzájárultak a jó bepor­záshoz. A méhészek most a mezei méhlegelőket, a különböző mézelő magnövények, és ta­karmányfélék virágzását igyekszenek majd kihasználni. Ezzel kettős hasznot érnek el; a különlegesen finom, vegyes virágméz gyűjtése mellett a méhek — a bő megporzás ré­vén — általában 15—20, a maglucernánál átlagosan 30 százalékkal növelik a termés­hozamokat. Növekszik a peronoszpóraveszély Javul a permetezőszer ellátás Az újabb felmelegedés, de még inkább a gyakori csapadék miatt ismét fokozódik a pero- noszpóra-veszély. Számos vidé­ken — így például Cegléd, Nagykáta és Dabas környékén is a tavalyi erős peronoszpóra kártételen okulva jóelőre be­szerezték a szükséges permete­zőanyagokat, sőt gyakran en­nél többet is. A „túlbiztosítok” máris ellátási nehézséget okoz­tak. Az illetékes kereskedelmi szervek — ahogy az AGRO- TRÖSZT-nél elmondották — néhány napon belül újabb, kétezer tonna rézgálicot im­portálnak, és a szintén jól be­vált fungicid tartalmú, a réz- gáliccal egyező szerekből — orthocid, zineb stb. — további 500 tonnát adnak a boltháló­zatnak. Nyolc nyári egyetem Legnagyobb az érdeklődés az esztergomira Csupán egy hét van még hátra és június 20-án lezárják a jelentkezéseket a TIT nyári egyetemeire. Ilyen kulturális, ismeretgyarapító rendezvény az idén nyolc városban lesz: Sopronban, Miskolcon, Veszp­rémben, Szegeden, Esztergom­ban, Pécsett, Debrecenben és Keszthelyen. Legtöbb vendéget Eszter­gomba várnak. Az idén máso­dik alkalommal rendezik meg ebben a városban a Dunakanyar művészeti nyári egyetemet: július 20 és augusztus 3 között. A tavalyihoz képest a prog­ram bővült: Bartók Béla mű­veinek, munkásságának, egyál­talán a XX. század zenéjének bemutatásával párhuzamosan a közép-európai reneszánsz és humanizmus témáival is fog­lalkoznak. Viszonylag szép számban lehet még jelentkezni a szegedi és a keszthelyi nyári egyetemre, az előbbit a szabadtéri játé­kok idején, az utóbbit pedig a Georgikon-napokhoz kapcso­lódva rendezik július, illetőleg augusztus végén. KINYÍLT A TATÁRFŰ — A HONFOGLALÓ MAGYAROK VIRÁGA A Balaton északkeleti part­ján, a Balatonkenese és Ba- latonakarattya közötti dom­bon kibontotta mézillatú, fe­hér emyős virágát hazánk egyik legritkább növénye, a tá torján. A füves pusztaságoknak ezt a jellegzetes, kórószerű nö­vényét feltevések szerint a honfoglaló magyarok hozták magukkal. Mélyen földbe nyúló gyö­kereit a korábbi századok­ban az ország egyes vidé­kein csemegeként fogyasz­tották. A Káspi-tenger mellett ho­nos tá torján — a nép nyel­vén tatárfű — hazánkban már csak a Balaton partján látható. A néhány évvel ezelőtt védetté nyilvánított tátorján- mezőt bekerítve őrzik és tenyészhelyét táblák jelzik. Ü!g M m ni IÄL Odalenn, a gazos-zsombékos kiöntés szélén gyerkőcök áll­dogálnak, maguk faragta, vágta botokkal kísértik a sze­rencsét, hátha egy oktondi pikkelyes még az U-szögből formált horogra is rákap? A két öreg biccent csak, amikor kérdem, megengedik-e, egyikő­jük elveszi a botját, több le­gyen a helyem. Délután van, népes a sétány, kék köpenyes diáklányok vonulnak csivitel- ve, odébb, a Püspökkert lábá­nál, a város hulladékát terí­tik, egyengetik, ezzel töltik fel az árteret, majd aría folyta­tódik a sétány. Kicsit megnőtt a víz, körül­nyalja a bokrokat, szemben, a Pokol-szigeten most fut a part­ra egy ladik. Melenget a nap, de azért nem az igazi. A jú­niusi. Inkább csak áprilisi, hol előbukkanó, hol elbúvó. — ... látta volna csak azt a lányt. Ügy nyelvelt az anyjá­val, hogy mondtam is: engem az apám agyonvert volna. Hát nincs igazam; nem így volt? — Más világ ez. Csakhogy: melyik a jobbik? Mert az is kutyavilág ám, ahol a gyerek­nek nem lehet szava. Miféle ember lesz abból, akinek húsz­huszonöt esztendeig hallgass a neve? A két öreg nem vet rám ügyet, ott folytatják, ahol ab­bahagyták érkezésemkor. Egyikük pici, töppedt ember, fehér a haja, de dús, ő vette el a botot, s tette jobban maga mellé, a jobb lába fájhat, mert mereven előrenyújtja. A má­sik derekabb, rajta is meglát­szik az idő, de még nem ette le róla a húst, csak inakat, bőrt, csontot hagyva, mint a másikon. Ö az, aki jobban haj­lik a nyelvelő lányka megérté­sére. Bölcsebben szemléli a dolgokat, arcán megértő, meg­bocsátó mosoly bujkál. A pici emberén inkább a száraz szi­gorúság kifejezése. — Látja-e? Semmit sem fogtak. Ahelyett, hogy len­tebb mennének, a ligethez. A pici ember mondja, fel­emelt botjával a pecázó gye­rekekre bök. — Van ott egy hajó. öreg masina. Kihúzták a partra. Minek? A testesebb mondja, s mu­tat is bal kéz felé, valóban, tá­volabbról látszik a váci part­ra kihúzott öreg propeller, a pici csak int: nem lát ő el odáig. Szivarra gyújt a kisebb: büdös, mint a nyű, a másik nem is sokáig bírja, pipát ko­tor elő, komótosan tömi, pisz­mog vele, minek is igyekezne? — Mennyi dög volt itt ta­valy, a nagy vízkor, emlék­szik? Bornyú is. Micsoda kár. A víz, lám. Máskor meg pu­cér a part, lemegy annyira a víz, hogy tán felgyűrt gatyá­ban átlábolhatna az ember. — Azt nem. Mély a közepe. Belefúlna. — Úsznék. — Ha bírná. Nevetnek, öregesen, kicsit kapkodva a levegőt. Az ám, ha bírná az ember. De már nem sokat bír. Úgy tartom a noteszt, ha néznek is felém, ne nagyon lássék, mit csinálok a papíron. Hogy a szavukat jegyzem. A pici kezdi most: — Voltam a boltba az OFO- TÉRTBA. Felírta az unokám, hogy színes diafilm. Az ám, de mondja a boltos, milyen? Milyen? Hát amit a papírra írtak. De a méret? Hát ezt bi­zony nem írta fel a gyerek. Holnap megint mehetek. A papír után kotor, előhúz­za, szemüveget tesz fel, úgy böngészi: — Ideírta a boltos: hatszor- kilences van csak. Bólogat a testes, szívja a pi­pát, szájától elkapkodja a szél a füstöt. Két lány megy el a pad előtt, mögöttük két fiú, egyikük kezében bömböl a táskarádió. — Most vett a fiam — — mondja a testes. — Ilyet? — Tudom én? Nem kell villany hozzá, szól mégis. Mint régen a detektoros. De az csak' csipogott, ez meg-or* dít, a fene ott egye meg. Ebben azután egyetértenek. Minek ez a fene ricsaj? Vagy öregnek kell lenni ahhoz, hogy rájöjjön az ember, szép lehet a csend is? — Hallotta, hogy Varga Pa­ja bement? í — Pestre? — Hát. Azt mondják, vége.: Micsoda ember volt, mi?!; Most meg várhatja, mikor; csukják le a szemét. — Honnét tudja, hogy be-j ment? : — A lánya mondta. A me-; nyemnél volt ott. Pedzette, tán i jól esne Pajának, ha bemen-: nék hozzá. Dehát Pestre?> Nem a pénz, hanem a fárada- > lom. Lökik erre, arra az em- j bért. Meg hát azért nem is ! voltunk cimborák... Elhallgat a testes, mint aki > úgy véli, ezen azért még > gondolkodni kell. Mert Varga! Pálnak biztosan jól esne... j Felhők jönnek most már! sorban: mind hosszabb időre i bújik el mögöttük a nap, a! két öreg unni kezdi, készü-: lödnek. A testes — ő lát job-: ban hozzám — végigmér ki- j ősit, mint aki csak most fe-1 dezi fel, harmadik L ült a pa-! dón. Elkapja rólam a tekinte- i tét, mint aki restelli tolakodó- S sát; távolabb néz, mintha a i korsós lány szobrát vizsgál-1 gatná. A zöld fű közötti ka- > vicsos úton kisgyerekek kér-! getőznek, egyikük a szobor! talapzatának esik, majd szét- ! pukkad, úgy fújtat, a lelkét; is kiszaladta. A többiek rá-; förmednek: — Jössz ki a fűből! Az öreg nézi a gyerekeket, $ arcukat aligha veheti ki a fá- $ radt szem. Mégis, rájuk mo- ; solyog. Talán ez a kellő pillanat; $ mit is kérdezzek? Megtud- $ nák-e mondani, a komp mi- 5 lyen időközönként jár? — Nem idevaló, ugye? — $ kérdi a testes. Már nyújtja is $ a kezét, mondja az adjon is- ^ tent, s míg a kisebb cihelődni ^ kezd, a nevét is hozzáteszi: — Lakics Frigyes. Most már a í kisebb sem térhet ki, ő is ke- ^ zet nyújt, de foga között szű- ^ ri a szót, azt értem csak, hogy ^ Babos, a keresztnevét már ^ nem. A kisöreg már áll, a tes- S tesebb elteszi a pipát, s nyög­ve, fohászkodva feláll. Kö­szönök, újra kezet rázunk, a testes még lelkemre köti, hogy kérdezzem meg a kom­pot, mert ők nem tudják biz­tosan, mikor jön-megy. És elindulnak. A pici a botra támaszkodik, aprókat lép. A testes úgy megy mellette, mint aki azt vigyázza, nehogy a másiknak baja essen. A padokon itt-ott az üldögélőket már a szerel­mespárok váltották fel. Egy­mást nézik, észre sem veszik a lassú léptekkel vonuló két öreget Mészáros Ottó Tengeri csillag a hegyekben Érdekes leletre bukkantak szovjet geológusok a tadzsikisz- táni Zarafshan-völgyben. Sok millió éves, megkövesedett tengeri csillagot találtak 1500 m magasságban. Ez is megerő­sítette azt a régi feltevést, hogy a Pamir-hegyvonulatnál egy ősi félsziget húzódott, amelynek partvonalainál a dagály és apály változásai is nyomot hagytak. Hordozható fóliaágy • Szőlőkötöző Prizma takaró - műanyagból Többször is beszámoltunk már róla: megyénk közös gaz­daságaiban is szívesen alkal­mazzák a kertészetekben a műanyagfóliát. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola kísérle­ti gazdaságában huzamosabb ideje használják a fóliát s a kísérletek során hordozható fóliaágyat készítettek. Előnye a beépített melegágyi üvegab­lakokkal szemben, hogy a fó­liatakarót folyamatosan át le­het helyezni a már kiültetett és az idény szerint soron kö­vetkező növények fölé. A fó­liaágyak eddigi nehéz fémvá­zát pvc-csőből készült keret­tel helyettesítik, s az üvegablakok pótlására már eddig is használt polieti­lén-fóliát műanyagcsipeszek­kel erősítik fel. Egy tizenöt méter hosszú melegágy teljes súlya — kerettel és a fóliával együtt — mindössze harminc­öt kilogramm, két-három em­ber egyetlen mozdulattal bár­mikor a kívánt területre he­lyezheti. A hordozható pvc- keret további előnye, hogy egyúttal öntözőberendezé­sül is szolgál. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola kutatói több Pest megyei termelőszövetkezetet patronálnak. így például a szentlőrinckátai Üj Világ _és a fóti Vörösmarty termelőszö­vetkezetben segítenek „meg­honosítani” a fóliaágyas ter­mesztést. A műanyag egyébként mind­jobban terjed a mezőgazda­ságban. Újabban a műtrágya szabadföldi tá­rolását is a műanyagfólia alkalmazásával akarják megoldani. A prizmákba rakott műtrágyát kísérletképpen különféle mű­anyagfóliákkal borítják be és a gyakorlati tapasztalatok alapján választják ki a leggaz­daságosabb módszert. Sikeres előkísérletek után ugyancsak most próbálják ki nagyüzemi méretekben — az állami gaz­daságokban — a műanyag sző­lőkötözőt. A műanyagból ké­szült szalaggal és kis gyűrűk­kel a külföldről behozott ra­fiát akarják helyettesíteni. Gíjókwa voll Kéket* Mecseki tSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSs Eleven posta AZ ADRIA ÜZE­NETE. HAR­MINCKÉT ÖRA ALATT ÉRKE­ZETT A HUNGA- ROCAMION VÁLLALAT KÜ­LÖNLEGES JÁR­MŰVÉN. EZ A - FÉNYKÉPÉSZ KEDVÉÉRT KÉZ­BEN TARTOTT LANGUSZTA IS 10—12 CELSIUS FOKOS TAR­TÁLYBAN RO­BOGOTT A BU­DAPESTI ÁL­LATKERTIG. TÁRSAI KÖZÜL EMLÍTÉSRE MÉLTÓAK: MACSKACÁPA, POLIP, SZIKLA­HAL, TENGERI­SÜN ÉS TENGE­RI CSILLAG. A TÖBB HÓNAPOS — PÉNZES, BETHEN ÁLTAL VEZETETT — EXPEDÍCIÓ GYŰJTŐMUN­KÁJÁNAK EREDMÉNYE Mecseki Jenő csak pár hete volt még a vállalatunk­nál, de nekem már a harmadik napon gyanús volt. Nem vagyok egy szima­toló típus, de én rögtön láttam, hogy valami nincs nála rendben. Éreztem, hogy zű­rös ember, és fi­gyelni kell. Figyel­ni kezdtem, de semmi gyanúsat nem tapasztaltam nála. Ez újra fel­keltette a gyanú­mat, úgyhogy szól­tam a főnökének, Verbőcinek. — Utána kelle­ne nézni ennek a Mecsekinek — mondtam —, vala­mi nincs nála rendben. — Az anyagával nincs semmi baj — válaszolta Ver- bőci. — Egy pötty sincs az önéletraj­zán. Kitűnő szak­ember, az okleve­lét is bemutatta, és az előző mun­kahelyéről is na­gyon jó véleményt adtak róla. — Annál gyanú- sabb. Ha minden rendben van nála, akkor annál érthe­tetlenebb a visel­kedése. — Miért? Mi baj van vele? — Képzeld el, ez az ember nem iszik! — Egy kortyot se? Ez lehetetlen — hüledezett Ver- bőci. — Egy gyűszű­nyit se — mond­tam. — Biztos vagy ebben? — Sajnos, igen! Amíg szabadságon voltál, Gyula na­pon felköszöntöt- tük Lakner bácsit, de Mecseki visz- szautasította a to­kaji furmintot, sőt Berényi Joli szüle­tésnapján a szür­kebarátból sem ivott. — Talán csak a töményét szereti. — Azt sem itta meg múlt szomba­ton, Alfonz napon, pedig Somogyi fü­tyülős barackot hozatott, és más­nap, Loncika szü­letésnapján Dry Gin-nel koccintot­tunk. — És sörrel pró­bálkoztatok már? — Kétszer is. Hétfőn, Sebes Laci kitüntetésekor, és szerdán, meccs után. Udvarias mosollyal vissza­utasította a Kini­zsit, sőt a Rockyt is. Pedig remekül éreztük magunkat. Szalontai teljesen elázott, F erenczi elvtárs az asztal alatt kukorékolt, és Varga elvtársat úgy kellett betenni a kocsijába. Szóval isteni volt, de ez a Mecseki egy kor­tyot sem ivott. — Érthetetlen — csodálkozott Verbőci. — Ilyen még nem volt ná­lunk. Az egész vállalat rendszere­sen össze jár inni, és akkor egy ilyen jöttment alak, mit sem törődve a jól összeszokott kollektívával, el­kezd itt különc­ködni. — Jellemző, ilyen az utánpótlás — mondtam rezig­náltam — Mit le­het itt tenni? — Figyelni fo­gom őt. liehet, hogy a központ embere, és rend­szeresen jelentése­ket ad az ivásza- tokról. Talán a központban már azt is tudják, hogy ma délután mit iszunk majd az én névnapomon. Olyan príma kecs­keméti rizlingem van, hogy az egész társaság megemle- getv majd. Te , is ott leszel? Persze, hogy ott voltam. És ott volt Mecseki is. Termé­szetesen egy kor­tyot sem ivott, és fél óra múlva an­golosan távozott. Akkor már min­denkinek gyanús volt, csak Bokor Laci vette a védel­mébe. — Ugyan ké­rem, nagyon ren­des gyerek Mecse­ki Jenő. Nekem eihihetitek, mert én húsz éve isme­rem őt. Hála istennek. Bokor Lacinak lett igaza. Másnap minden kiderült. Verbőci megtudta Mecsekiről, hogy csak azért nem iszik, mert jelen­leg alkoholelvonó kúrára jár. Megnyugodtunk mindannyian. Ha csak azért nem iszik, mert alko­holista, akkor tényleg rendes ember...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom