Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-10 / 109. szám

4 1966. MÁJUS 10., KEDD "T^irlnp Tulajdonviszonyok a termelőszövetkezetekben ÍTÉLET a Pestimre és Ócsa közötti vonatösszeütközés ügyében ban mintegy 350 000 forint kár 5 keletkezett. A bíróság foglalkozás köré-!; ben elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetésben és a társadalmi tulajdonban külö­nösen nagy kárt okozó gondat­lan rongálásban mondta ki bű­nösnek a vádlottakat, s Csernus József mozdonyvezetőt négy évi, Mohácsi László vonatveze­tőt két évi és nyolchónapi sza­badságvesztésre Ítélte. Cser- nust és Mohácsit ezenkívül öt­öt évre eltiltotta a mozdony-, illetve vonatvezetői foglalko­zástól. EGY TUCAT BOCS... , Éppen tizenkettő szaladgál- ^ hat a budapesti állatóvodá- ^ ban. Igaz, hogy más-más ná­ciókból valók, de közeli ro- ^ konok. Két jegesmedve, hat § barna- és négy örvösmedve ^ kapott belépőt a vadállat- ^ csöppségeknek fenntartott ját- ^ szótérre. Itt aztán nemcsak ^ önmagukat, de a szemlélődő embereket is elszórakoztat- S ják. ? VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/J KÖNYVESPOLC Madeleine Riffaud: VIETNAM LÁNGOKBAN A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK gazdasági ereje első­sorban a tulajdon nagyságán mérhető le. E tulajdon meg­erősítése és megszilárdítása alapvetően egy-egy termelő- szövetkezeten belül megy vég­be. Ennek a célnak mielőbbi elérését nagymértékben elő­segítheti a termelőszövetkeze­tek közötti egyre szélesedő termelési kooperáció megho­nosodása, a termelőszövetke­zetek gazdaságilag és politi­kailag megalapozott egyesü­lése stb. Hangsúlyozni kell, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődésének jelenlegi szaka­szában ezek az intézkedések alapvetően a meglevő terme­lőszövetkezetek megerősítését szolgálják. Erősítik a termelő­szövetkezeti tulajdon szocia­lista jellegét, de egyben le­hetővé teszik és elősegítik a kétfajta társadalmi tulajdon — az állami szocialista tulaj­don és a termelőszövetkezeti szocialista tulajdon — egy­máshoz való közeledését is. A termelőszövetkezetek kö­zötti termelési kooperáció egyébként általános jelenség minden szocialista államban, ahol már befejeződött a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése. Ez a kooperáció érte­lemszerűen kihatással van a tulajdonviszonyokra is. Ezek a közös vállalkozások fejlő­dést jelentenek a szocialista tulajdonjogi rendszerben. A termelőszövetkezeti tu­lajdonhoz kapcsolódva a szov­jet és a népi demokratikus fejlődés között formailag kü­lönbség mutatkozik — a földre vonatkozó tulajdonvi­szonyokban. A Szovjetunióban a tömeges kollektivizálás semmiféle változást nem ho­zott a földtulajdon vonatko­zásában, mert ott minden föld állami-társadalmi tulajdon­ban volt már a kollektivizálás előtt. A népi demokratikus fejlődés során a kisárutermelő gazdálkodás kollektivizálása jogi formában másként érinti a földet, mint a mezőgazdasá­gi termelés alapvető jelentő­ségű termelőeszközét, azért, mert itt a föld paraszti ma­gántulajdont képez a magán- gazdálkodás idején. A kollek­tivizálás eredményeként ez a paraszti magántulajdon a to­vábbiakban a közös gazdálko­dás céljait szolgálja, anélkül azonban, hogy az egyéni föld- tulajdon jogi értelemben meg­szűnne a termelőszövetkezet­ben. A gazdálkodás szempont­jából ez lényegében ugyan­olyan tartalmi eredményt hoz, mintha a föld társadalmi tu­lajdont képezne. MÁSKÉPPEN KIFEJEZVE ez azt jelenti, hogy a föld jogi­lag változatlanul a termelő­szövetkezeti tag, vagy a ter­melőszövetkezeten kívül álló személy tulajdona, de a föld a termelőszövetkezet birtokában van, a föld használati joga a termelőszövetkezetet illeti meg. A termelőszövetkezet te­hát termelési céljainak megva­lósítása érdekében úgy rendel­kezik ezekkel a földekkel, mint a saját tulajdonával. Így a ter­melőszövetkezeti közös gazdál­kodás célját szolgáló, de egyé­ni tulajdonban levő földeket egészében véve szövetkezetesí- tett egyéni tulajdonnak tekint­hetjük. Ez az elnevezés azt igyekszik kifejezésre juttatni, hogy ez a földtulajdon tartal­mát illetően a társadalmi tu­lajdonra jellemző módon léte­zik és érvényesül, de formáját illetően egyéni jellege a földjá­radékban, a haszonbérben és az öröklési jogban jut kifeje­zésre, valamint a jogszabá­lyokban meghatározott módon és körben: a földkiviteli jog­ban. A földtulajdon egyéni jel­legének ilyen érvényesülése azonban már nemigen tekint­hető „magán”-jellegű érvénye­sülésnek, mivel ez az egyéni jelleg alárendelt szerepet ját­szik a közösségi érdek érvé­nyesülése mellett. A paraszti földmagántulaj­don ily módon végbemenő kollektivizálása jogi formáját illetően következetes tulajdoni változást eredményez a föld­del tartósan egyesített dolgok (épület, fa, kerítés, kút stb.) esetében. Ez a földdel tartósan egyesített dol­gok (alkotórészek) eseté­ben alanyilag és tartal­milag egyidejűleg bekövetke­zett változás abban jelentke­zik, hogy a termelőszövetkezet közös használatába került ún. szövetkezetesített egyéni föld- tulajdonnal tartósan egyesített dolgok általában a termelőszö­vetkezet tulajdonába kerülnek és a továbbiakban minden ilyen dolog a földtulajdon jogi helyzetétől függetlenül a ter­melőszövetkezet tulajdonát ké­pezi. Ennek megfelelően a ter­melőszövetkezet ezekkel a dol­gokkal, mint saját tulajdonával gazdasági és egyéb céljainak megvalósítása érdekében sza­badon rendelkezik. TULAJDONJOGILAG erő­sen problematikus ebben a körben a termelőszövetkezetbe bevitt erdőkben, gyümölcsö­sökben levő fák, valamint a szőlőkben levő szőlőtőkék hely­zete. Problematikus azért, mert a termelőszövetkezet ezekért magasabb földjáradék fizeté­sére kötelezett, mint a bevitt szántóföldi ingatlanokért. A magasabb föld járadék pedig formailag azt juttatja kifeje­zésre, hogy az erdő, gyümölcsös és a szőlő esetében a földdel tartósan egyesített ilyen dol­gok tulajdonjogi helyzete ugyanolyan, mint a bevitt föl­dek tulajdonjogi helyzete. Ez a formailag helytálló jogi szem­lélet lényegében annak a ma­gántulajdoni szemléletnek a maradványa, amely a föld tu­lajdonjogának ilyen megoldá­sát és ezzel kapcsolatban a föld járadék létezését eredmé­nyezte. Természetesen. a leghe­lyesebb megoldás az volna, hogy a termelőszövetkezet — ha az erdő esetében nem is, de a szőlő és gyümölcsös eseté­ben fizesse ki annak felbecsült ellenértékét; s ezzel annak tu­lajdonjogát formailag is sze­rezze meg. Lényegében az a megoldás ma ismeretes a még nem termő szőlő és gyümöl­csös esetében, amikor a terme­lőszövetkezet az ún. telepítési költségek megfizetésével meg­szerzi a földdel tartósan egye­sített szőlő és gyümölcsös tu­lajdonjogát, s ezzel megbontja a föld és a földdel tartósan egyesített dolog jogi egységét. Ez az egység azonban már a jelenleg érvényes jogi megol­dás mellett sem tartós, mivel csak addig áll fenn, amíg a föld tulajdonosa által bevitt —, tehát már a bevitel előtt létrejött — egység fenntartá­sáról van szó, de ha a termelő- szövetkezet gazdálkodó tevé­kenysége eredményeként ez a régi egység (a fa kitermelésé­vel, a szőlő kipusztulásával stb.) megszűnik és helyette a termelőszövetkezet gazdálko­dása eredményeként jön létre természetileg azonos egység, (a termelőszövetkezet telepít fát, szőlőt a tag tulajdonát ké­pező földön) abban az esetben már a földtulajdonjogi helyze­tétől függetlenül a termelőszö­vetkezet által telepített fa, szőlő stb. a termelőszövetkezet tulajdonát képezi. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a termelőszövetkezeti szocialista nagyüzemi gazdál­kodás megvalósítása érdeké­ben a termelőszövetkezet bir­tokában levő összes földterü­letet nagyüzemi gazdálkodás­ra alkalmas parcellákba von­ják össze, amelynek eredmé­nyeként a termelőszövetkezet­ben minden földtulajdon esz­meivé válik abban az érte­lemben, hogy meghatározott konkrét földparcellához jogi­lag nem kötődik, akkor még- inkább igazoltnak kell tekin­teni azt, hogy a szövetkezetesí­tett egyéni földtulajdon a ter­melőszövetkezetben ugyanúgy a termelőszövetkezeti közös gazdálkodás érdekeit szolgál­ja, mint az állami, illetőleg a termelőszövetkezeti földtulaj­don. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI TULAJDON probléma­köréhez hozzátartozik az al­sóbb szövetkezeti formációk­ban meglevő tulajdonviszo­nyok ismerete is. Az alsóbb szövetkezeti formációk — bár nem döntőek — termelőszö­vetkezeti mozgalmunk jelen­legi fejlődési szakaszában sze­repet játszanak azzal a hatá­rozott fejlődési tendenciával, hogy ezek a fo'n-ációk mi­előbb megerősödve mezőgaz­dasági termelőszövetkezetekké alakuljanak át. Ennek követ­keztében fokozatbeli eltérés­sel, de lényegében azonos, vagy hasonló tulajdonviszo­nyok találhatók az alsóbb szö­vetkezeti formációkban is, mint a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben, de azzal a lényeges eltéréssel, hogy míg a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetben a termelőszövet­kezet tagjainál is szocialista tulajdonviszonyok uralkodnak a termelés területén (háztáji gazdaság személyi tulajdona), addig az alsóbb szövetkezeti formációkban a szövetkezeti tagoknál a mezőgazdasági ter­melés területén a személyi tu­lajdon inkább kivétel és álta­lánosabb a magántulajdon. Ez a magántulajdon azonban már nagyon szorosan kötődik az alsóbb szövetkezeti formáció­ban meglevő szocialista tulaj­donhoz és fejlődése, perspek­tívája az, hogy átalakuljon teljes egészében szocialis­ta tulajdonná. Az alsóbb szö­vetkezeti formációknál a szö­vetkezeti tulajdon a formá­ciók jellegétől függően vagy ugyanolyan csoporttulajdon, mint a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetben vagy pedig ún. osztható közös tulajdon. Az osztható közös tulajdon ebben az esetben, ha mutat is bizonyos magánjelleget abban az értelemben, hogy osztható­sága nem szocialista szerveze­tek között érvényesülhet, ha­nem magánszemélyek között, a mezőgazdasági termelés te­rületén játszott szerepe szo­cialista jellegű, s ennek kö­vetkeztében ezt az osztható közös tulajdont már helyesebb szövetkezeti tulajdonnak te­kinteni. A mezőgazdasági termelés területén a tömeges kollekti­vizálás befejezése után az ál­lami tulajdon és a szövetkezeti tulajdon mellett szerepet ját­szik a személyi tulajdon is. Ez a személyi tulajdon tár­gyát illetően kiterjed megha­tározott mennyiségű földterü­letre (maximálisan 1 kát. hold), e földterület megműve­léséhez szükséges kisebb gaz­dasági felszerelésekre, vala­mint korlátozott számú ha­szonállatra. A személyi tulaj­don tárgyköre és tárgyainak természetes jellege azt mu­tatja, hogy bár ezek megtalál­hatók a kisárutermelő parasz­ti magángazdaságban is, ke­reteinél fogva nem alkalmas arra, hogy magángazdasággá alakuljon át. A MEZÖGAZDASÄGI TER­MELÉS területén a személyi tulajdon túlnyomórészt a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekhez kapcsolódik a terme­lőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága formájában. Emel­lett azonban lehetséges önálló formában is, részben a mun­kaviszonyhoz kapcsolódva, il­letőleg annak függvényeként (pl. illetményföldhasználat), részben pedig attól függetle­nül (pl. ipari stb. munkások háztáji jellegű gazdálkodása). A mezőgazdasági termelés te­rületén a személyi tulajdon — ha nem is kapccelódik na­gyobb szocialista mezőgazda- sági termelési eevsé’hez (me­zőgazdasági termelőszövetke­zet, állami gazdaság) — ter­melési szerepe lényegében ugyanolyannak te..intendő, mint a termelőszövetkezete ta­gok háztáji gazdaság esetben. MEZŐGAZDASÁGUNK je­lenlegi fejlődési szakaszában a termelés területén az álta­lánosság és uralkodóvá vált szocialista tulajdonviszonyok mellett kismértékben ugyan, d- még szerepet játszik a ma­gántulajdon is, lényegében ugyanolyan módon és formá­ban, mint közvetlenül a tö­meges kollektivizálás befeje­zése előtt. E korlátozott ma­gántulajdon szerepe és jelen­tősége azonban egyre inkább szűkül, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy e magántulaj­don túlnyomó része a terme­lőszövetkezeti közös gazdálko­dás útjára való lépéssel átala­kul szocialista tulajdonná, il­letőleg szövetkezetesített egyé­ni tulajdonná, kisebb része pedig személyi tuladonként szolgál a továbbiakban mező- gazdasági terme'°s céljára. Dér Ferenc A Központi Kerületi Bíró­ság hétfőn hirdetett ítéletet a Pestimre és Ócsa között január 21-én este történt vonatössze­ütközés ügyében. Az összeütkö­zés következtében egy személy meghalt, 109 pedig megsérült. A járművek megrongálódása folytán a társadalmi tulaj don­Beethoven Évről évre egyre több láto­gatót vonzanak a nyári hang­versenyévad közkedvelt szín­foltjai, a martonvásári Bee- thoven-koncertek. A Magyar Állami Hangversenyzenekar ezen a nyáron három hang­versennyel adózik Beethoven emlékének. Az első koncerten, június 25-én, Komor Vilmos vezényli a zenekart. A máso­dik koncertet Ferencsik János vezényli július 30-án. A záró­koncerten, augusztus 27-én, Kórody András áll a zenekar élén. Rendszeresen figyelve a televízió adásait, az utóbbi hetekben jelentős javulás történt — a hétvégi adások­ban. A szombati és vasárnapi programok gazdagabbak, tar­talmasabbak. A szombati program Pong- rácz Zsuzsa anyáknapi Jcorye- ranszával kezdődött. Kedves, melegnangú írás volt. Az ezt követő Peng a gitár zenes műsort ígért, kevés prózával. A próza valóban kévés volt a vidám, kellemes muzsika kö­zött, de ami volt, tetszett. Elsősorban Balázs András Séta című kisfilmje. A de­rűs, lírai hangvételű alkotás egy fiatalasszony képzelet­beli sétáját örökíti meg, aki arról tűnődik: milyen érzés is, ha valaki új életet hord a szíve alatt. A fiatalasszonyt Meszléry Judit formálta meg tehetségesen. Kedves köszön­tője volt ez a kisfilm is az édesanyáknak. Dicséret illeti a műsor szerkesztőjét: más­kor is megbonthatják a vi­dám zenei műsorokat egy- egy ilyen lélegzetvételnyi, tar­talmas mondanivalóid prózá­val. Az. est főműsora, a csak tizenkilenc éven felülieknek címzett Róka fogta csuka cí­mű zenés komédia kellemes produkció volt, bár keveseb­bet nyújtott, mint ahogy be­harangozták ... Emlékszem előzetesekre, amelyek rendkí­vüli produkciót ígértek. De még a komédia prózai beve­zetője is azt bizonygatta: azért kellett a tizenhetedik századi környezetben elját­szani ezt a témát, mert túl­ságosan merész és ugyebár.,. A Róka fogta csuka — So­mogyi Pál írta — kellemes komédia volt, de nem volt benne semmi merészség. Né­hány kisember erkölcsi bot­lása — férj és feleség, csalás, sikkasztás és panama. Még az újságok is merészebben ír­nak ma már ezekről a témák­ról, méghozzá konkrétan, ne­Két olyan újságíró van, aki eljutott a dzsungelek mélyére, s hosszú ideig élt a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási vekkel... Ez tehát nem tette szükségessé sem a tizenkilenc éves korhatár megjelölést, sem az idő kerekének vissza­forgatását. Inkább csak mint ötlet volt érdekes. Bán Róbert rendezésében pergő ritmusú előadást, jó színészi teljesítményeket lát­hattunk. Tetszett Márkus László csaló férje, a kikapós asszonyt alakító Váradi Hédi, a csábító barát szerepében Bárdi György, valamint a két betörő: Garas Dezső és Kazal László játéka. Psota Irén ci­gányasszonya erőltetett volt. Vasárnap nagy szerencse érte a televízió nézőit. Nem láthattuk a magyar labdarúgó­válogatott csúfos zágrábi ku­darcát. A történtek után már nem sajnáljuk, pedig a mér­kőzés előtt még ugyancsak bosszankodtunk a közvetítés elmaradása miatt. A Köszönöm, Virginia néni! című francia kisfilmet szíve­sen nélkülöztük volna. Az est főműsora a Memen­to című. a fasizmus feletti győ­zelem 21. évfordulójára ren­dezett összeállítás volt. Szi- netár Miklós rendezésében az évfordulóhoz valóban méltó, művészi rangban is kitűnő, színészi tolmácsolásban is si­keres műsor-összeállítást lát­tunk. Nehéz lenne valamiféle mércét felállítani, mi tetszett jobban, A vizsgálat című, Pe­ter Weiss-dráma részlete, a Sarkadi Imre novellája nyo­mán készített A szökevény cí­mű kisfilm, Psota Irén — Mit küldött haza a katona —, vagy Mezei Mária — Mondd, hol van a sok virág — san­zonja. Egészében is mara­déktalanul tetszett az össze­állítás, amelynek legnagyobb érdeme: valóban hozzásegí­tette a nézőt, hogy ne felejt­se el a háborút, ne feledkez­zen meg a háborúk veszélvé- -W. Mert feleiteni annyit is ielent. mint lemondani arró’ hoev küzdiünk a háborúk (H bóli kirobbant*"’ ellen. Prukner Pál Front katonái között: Wilfred Burchett — akinek könyveit, riportjait nagy érdeklődéssel olvasta a magyar közönség is — és Madeleine Riffaud. Tö­rékeny, vékony asszony, még­is mindig ott van, ahol hi­hetetlenül nehezek a körül­mények, ahol állapottá válik az életveszély. Tudósított Al­gériából és ott járt Vietnam­ban: mindig ott van, ahol az igazság küzd az igazságta­lansággal, ahol egy nép fog fegyvert szabadságáért. Érdekes könyv ez: csendes, s ezért hiteles szenvedélyes­séggel mutatja be a harcoló országot, mellőzve a riport- könyvekben megszokott sok­sok adatot, a fő hangsúlyt a harcoló, küzdő emberre he­lyezi. Nem maga a történés érdekli, hanem a történés mozgatója, az ember. A ti­zenhat éves partizánlány és a veterán, aki mióta él, har­col. A gyermekét a dzsungel­ben megszült anya, s a saigo- ni színház első számú művész­nője, aki mindent odahagy­va ment el a felszabadítási front katonáihoz, hogy őket szolgálja művészetével. Ma­deleine Riffaud a nőírók utá­nozhatatlan finomságával, ér- zelmességével rajzolja meg a portrékat, könyve lapjain e nemes és szenvedésekkel teli, de végső soron győzelmes harc részvevőinek állítva ma­radandó emléket. Ez a francia újságírónő könyvének fő mondandója is: a szabadságáért küzdő ember legyőzhetetlen. Ha elesik, tí­zen állnak a helyébe, s hihe­tetlen leleménnyel, önfelál­dozással harcolnak az ame­rikai zsoldosok anyagi-tech­nikai túlereje ellen. Kegyet­len háború ez, de a hazafiak — s a könyvben közölt be­szélgetések is jól hangsúlyoz­zák ezt — mindenre elszán­tak; hazájuk szabadságáért, jövőjéért harcolnak. (Magvető Könyvkiadó.) (m. o.) — Főiskolai napokat ren­deznek május 12-e és 15-e között Pécsett. A pécsiek vendégei lesznek Növi Sad-i, lipcsei és pozsonyi főiskolá­sok. — Fiatalok a fiataloknak címmel nyílik meg pénteken Salgótarjánban az öt észak­magyarországi megye képző­művészeinek kiállítása^ TV-FIGYELŐ Sokszínű hétvégi program 370 eb a kutyakiállításon Vasárnap a budapesti üge­tőpályán 370 ebet vezettek gazdáik az idei második or­szágos kutyakiállítás zsűrije elé. Negyvenkét fajtacsoportban versenyeztek az első helyezé­sért, majd a fajtagyőztes cí-i mért. A szépségverseny sztár­jai az első ízben versengő; magyar agár, francia buli-1 dog és az újfundlandi voltak,; de szép számmal akadtak; vizslák, pulik, boxer ek és! tacskók is. — 800 éves ezüstdénárokat! találtak Fedémesen gyű- i mölcsfaültetés közben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom