Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-06 / 106. szám

na r mecrt: t Kr/firtno 1966. MÁJUS 6.. PÉNTEK Május ‘20-ún í/í'/í'/óVí Hold—Nap randevú Május 20-án, pénteken de­rült idő esetén érdekes lát­ványban lesz részünk — mondta Ponori Thewrewk Aurél, az Uránia csillagvizs­gáló igazgatóhelyettese. — Reggel, Budapestről nézve 9 óra 20 perc és 9 másod­perckor a Hold a naptányér elé tolakszik, lassan végig­vonul előtte és a két égitest képe csak 12 óra 1 perc 1 másodperc­kor válik újból szét. Persze, a lassúság csak látszó­lagos; ez alatt a 2 óra 40 perc és 52 másodperc alatt a Hold maga óránként több mint 100 000 kilométeres se­bességével csaknem 270 000 kilométeres utat fut be. A két égitest látszólagos ta­lálkozása a napkorong jobb­oldali alsó negyedében kö­vetkezik be és bal oldali alsó negyedében ér véget. A nap­korongot a nála kisebb hold- tányért természetesen nem tudja teljesen eltakarni. így még a fogyatkozás közepén is csaknem 30 százalék kilát­szik majd belőle, mégpedig egy szarvaival lefelé fordu­ló kifli formájában. A napfogyatkozás tehát nem lesz teljes, de ahhoz mindenesetre elég, hogy észrevehetően megváltoz­tassa a körülöttünk lát­ható világot. Ez a kép nem hasonlít majd sem a hajnali szürkülethez, sem az alkonynak a vörös fe­lé eltolódott színeihez. Az egész környezet egyhangúb­bá válik, a színek elvesztik élénkségüket. A világosság is csökken: a fotósoknak négy­szer akkora megvilágítási idővel kell majd dolgozniuk, mint a Hold—Nap randevú előtt és után. S ezt a csilla­gászati eseményt még a hő­mérséklet is megérzi majd. Az eddigi tapasztalatok alap­ján biztosra vehető, hogy a napfogyatkozás idején leg­alább néhány fokkal keve­sebbet mutatnak majd a hő­mérők. Külföldi kiállításokon a magyar ipar termékei Májusban lesz a magyar ipar nagy seregszemléje, a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár. Emellett azonban a hónap fo­lyamán számos külföldi kiállí­táson és vásáron is részt ve­szünk. Május 5—21 között rendkívül gazdag választékkal magyar hetek nyíltak Párizs­ban. Ma nyílik és 15-ig tart nyitva az egyik legjelentéke­nyebb észak-európai vásár, a göteborgi, melyen ugyancsak 6ok termékünket állítjuk ki. 13—22 között a friedrichshafe- ni vásáron a kiváló * magyar élelmiszerekkel ismerkednek meg a látogatók. Moszkvában 16—22 között mezőgazdasági gépkiállítást rendeznek, me­lyen ugyancsak részt veszünk. 18—30 között pedig Párizsban tartanak vásárt. A hónap utol­só napján nyílik a Páduai Nemzetközi Vásár, melynek szintén hivatalos részvevői le­szünk. Talajtisztítás belvízzel A gyorsan olvadó hóból, hirtelen hulló sok esőből keletkező belvizek — mint köz­ismert — csaknem minden esztendőben több-kevesebb kárt okoznak a mezőgazda­ságban. Most kiderült; ká­ros hatásuk mellett a belvi­zeknek van egy csöpp hasz­nuk is: megtisztítják, szinte „megfürdetik” a talajt. A Középdunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóságon az idén nemcsak elvezették, hanem közben alaposan meg is vizs­gálták a belvizet. A sokol­dalú kémiai analízis — egye­bek között — egy köbmé­ter vízben 60 dekagramm ásványi sót mutatott ki. A Duna—Tisza közének északi Kompozíció — virágból A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán az idén először in­dítottak olyan fakultatív tan­folyamot, amelyen a leendő kertészmérnökök a virágköté­szet és díszítőművészet elmé­leti és gyakorlati alapjait sa­játították el. A hallgatók vizs­gamunkáiból szakmai bemu­tatót rendeztek. Mintegy 50 virágkötészeti alkotást állítot­tak ki: vázába való és alkal- ^ ' mi csokrokat, virágtálakat, ^ koszorúkat, különféle virág- ^ kompozíciókat.------------------- ! r észéről februárban és már­ciusban összesen 45 millió köbméter vizet vezettek le, ami a számítás szerint 27 ezer tonna sót vitt ma­gával a Dunába. Minthogy maga a csapadék csaknem azonos tisztaságú a desztillált vízzel, s nem tar­talmaz semmiféle ásványi anyagot, nyilvánvaló, hogy a belvíz a talajból mosta ki ezt a nagy mennyiségű sót. Figyelembe véve a terület nagyságát, a belvíz minden egyes hold földet 270 kilogramm sótól tisztított meg. Növeli ennek a fürdetésnek — persze csak igen viszonyla­gos — értékét, hogy a kimo­sott sónak jelentős része szóda, vagyis sziksó. Az érintett te­rület ugyanis még nem ^ is olyan régen zömében szi­kes legelő volt, s bár a ta­lajt azóta megjavították, a rizstelepek bőséges árasztó­vizével „kimosták”, még most is hajlamos a szike- sedésre, s a kelleténél több szódát tartalmaz. Ebből, e ká­ros többletből most a belvíz elvitt valamennyit, s ez ugyan „tiszta haszon”, de azért talajtisztításnak kissé drága volt... CSIZMA A televízióba Mikszáth- korabeli képviselő eljátszá­sára hívtak be. Megismer­kedtünk a darabbal, utána ruha- és csizmapróba kö­vetkezett. Az öltöztető se­rényen kikereste és rám­adta a korhű ruhát. Azt rendben is találtuk. De a csizmával baj vöt. Már a hatodik párat próbáltuk, de egyiket sem tudtam fel­húzni. Tanácstalanul néz­tem a derék öltöztetőre. Az széttárta karját és így saj­nálkozott: „Művész úr, visszavesz- szük a behívót, mert szí­nészben akad nagyobb, de csizmában nem.” G. I. REUMÁSOK MEKKÁJA Hazánk egyik gyöngyszeme Hévíz, néhány kilométerre a Balatontól. Minden, ami ter­mészet adta szép, itt megta­lálható. Keletkezése körül évszáza­dok óta legendák keringenek. Mondták, hogy csoda folytán keletkezett. Egy római kis­gyermek, a Caesarok leszár­mazottja élt itt sok száz év­vel ezelőtt. A kis Flauvius bé­na volt. A birodalom orvosai és jósai kipróbáltak minden­féle gyógyszert, kuruzslást, ami csak abban az időben lé­tezett, de hasztalan volt. A legenda szerint a kis Flauvius mégis meggyógyult, mert sze­rető dajkája addig imádko­zott az istenekhez, amíg a földből előtört a gyógyító for­rás. Persze, ez csak legenda. AVASI PINCEBOROZÓ A miskolci Ava­son pinceborozót nyitottak. A váro­siak és külföldi vendégek egyik kedvenc tartózko­dási helyén, a bel­város szomszédsá­gában levő Avason középkori eredetű pinceágat alakítot­tak ki borozóvá. A pince falát a vendéglátóipar történetét megörö­kítő emblémákkal díszítették. A ven­dég megtudhatja belőlük, hogy több mint ezer boros­pince volt a kö­zépkor végén a város határában és a város már a XV. században bekap­csolódott a „mag­na vián”, a nagy úton keresztül a nemzetközi borke­reskedelembe. Az első kocsmát 1700-ban nyitot­ták. Abban az időben kedvelt borozója volt Mis­kolc népének a Koplaló kocsma, a Hóhér kocsmája és több más regényes nevű vendéglő. El­helyezték az új borozóban a Vörös Rák Vendéglő cé­gérét is. A valóságot a tudomány mondja meg: mint a Balaton környékének több hőforrása, ez is vulkanikus erők műkö­dése közben keletkezett A világ egyik legnagyobb hőforrása Hévíz forrása és forrástava világhírű nevezetesség nem­csak nagy gyógyítóereje, ha­nem tudományos érdekessége miatt is. A tó 117 méter ma­gasan fekszik a tengerszint fe­lett, felszíne 10 katasztrális hold. Nem nagy, ha például a Balatonhoz viszonyítjuk, de vízbősége gazdag, a forrás 600—800 liter vizet ont magá­ból másodpercenként. Hévíz hőforrása gazdagabb, mint az összes budai forrásé. A tó legnagyobb mélysége el­éri a 37 métert. Rendkívül kellemes fürödni benne télen- nyáron, a víz hőmérséklete a leghidegebb napokban sem süllyed a 33—37 C fok alá. A gyógyító tó Nagyszerű lehetőségeket je­lent ez a csodálatos tó: 32 üdülő 1554 ággyal várja a be­utaltakat, gyógyulni és pihen­ni vágyókat. Hévíz nem csu­pán „egyműszakos” üdülőte­lep: a meleg víz, a fűthető épületek megteremtik annak a lehetőségét, hogy télen is élvezhető legyen a gyógyvíz és éppoly remélhető a gyó­gyulás. Erényei közé tartozik az is, hogy mindössze néhány kilométerre van a Balatontól. Autóbusszal percek alatt meg­közelíthető. Jönnének is a be­utaltakon kívül ország-világ­ból ide, de egyelőre még ke­vés a szálloda. A kormányzat ismeri a gondokat és a meg­oldás érdekében történtek lé­pések. Hévíz fejlesztésére a következő ötéves időszakra jelentős beruházási terveket hagytak jóvá. Mindennap friss viz A tó azért is vonzza ily nagy számmal a fürdőzőket, mert vize 48 óránként telje­sen kicserélődik Az Egészség- ügyi Minisztérium pályázatot hirdetett a tó környékének, partvonalának rendezésére és bővítésére. Köröskörül emele­tes kabinsorok fogják majd el a szelet. Parkírozzák a kör­nyéket, még szebbé, még ba­rátságosabbá teszik. Egy-egy nyári napon olykor Hévízen több tízezer ember is megfor­dul. A községi tanács, az Észak-balatoni Üdülési Igaz­gatóság elsőrendű gondjának tartja, hogy mind az itt üdülő gyógyulok, mind a látogató turisták kényelmét biztosít­sák, szórakozási igényeit ki­elégítsék. Hévízről nem elég olvasni. Hévízre el kell menni, meg kell fürödni,a „csodatevő” tó­ban, hogy személyesen is ta­pasztalhassák: a gyógyulásról szóló legendának a valóság az alapja. R. I. Csajág Alulj • / p aro Nem vagyok felelős % A Balaton keleti partjához ^ közeli Csajágon szombaton ^ befejezték az állomás új, ^ korszerű aluljárójának az épí- § tését. Elvégezték az utolsó 5 műveleteket a vágányszabá- $ lyozási munkáknál is. A ^ csajági állomáson egymás ^ mellé telepítették a Veszp- ^ rém—Dombóvár és a Buda- ^ pest—Tapolca közötti vas- ^ úti pálya itteni szakaszát, ^ amely eddig 300 méter távol- ^ Ságban helyezkedett el egy- ^ mástól. Ezután az utasoknak ^ átszállásnál nem kell ezt a ^ hosszú távolságot megtenni | egyik szerelvénytől a má- § síkig. EGER Megyei főagronómusok tájértekezlete Egerben csütörtökön dél- előtt megkezdődött az alföldi s és az északi megyék főagronó- ^ musainak kétnapos táj érte- ^------- I — Modern gregorián. A ^ wimbledoni baptista temp - ^ lomban a házasodok je-je-ze- 5 nét kívánhatnak a hagyomá- $ nyos orgonamuzsika helyett. $ Olvasom a riportot, hogy a rend­őrség elfogta Topi Arnold foglalko­zás nélkülit, művésznevén Hasfel- metsző Jakabot, az alsó tízezer illusztris tagját, az éjszaka rémét. A riport részletesen leírja a nevezett viharos életútját. A nyájas olvasó az írásból megtudhatja, hogy bár igaz a tény, miszerint Arnold felmetszett néhány hasat, de ezzel szemben áll Buda bevétele, a szegény, szerencsét­len embertársunk mostoha gyermek­kora, rossz szülei és az őt körülve­vő társadalom jeges közönye. Apja durva, lelketlen ember volt, aki úgy próbálta beleverni a zseb- és hasfelmetszés tudományát, hogy az ifjú Arnold egy lecke után nyolc na­pig nyomta az ágyat. Eme sajátos pe­dagógia következtében Arnoldka el­durvult kissé, és bár vágyott a szere- tetre, de ezt nem kaphatta meg. Sze­retett volna időnként odabújni édes jó anyukájához, de ez teljességgel le­hetetlen volt’ miután az anyukához állandóan ideges férfiak bújtak, akik érthetetlen okok miatt nem hatódtak meg a gyermeki szeretet eme kedves megnyilvánulásain. Akadtak olyanok, akik az amúgyis gyengélkedő kisfiút helyben félhülyére verték. Az igaz­ság kedvéért el kell mondani, hogy voltak közöttük derék, jó emberek is, akik egy tízest adtak Arnoldkának, hogy menjen el a Késdobálóhoz cím­zett vendéglátóipari üzemegységbe. Arnoldka még itt sem volt teljesen elveszett ember. Rendszeresen élénk szellemi tevékenységet folytatott. A második liter után azonban vitáik olyan hevesek lettek, hogy csak a rendőrség és a mentők megerősített alakulatai tudtak igazságot szolgál­tatni. Arnold e vitákról vagy a kór­házba vagy a börtönbe, súlyosabb esetekben a rabkórházba került. Egyszer aztán az egyik duhaj ked­vű szénlehordó egyértelmű megjegy­zést tett szeretett édesanyjára, amit Arnoldka nagyon a szívére vett. Nem volt felvágós fiú, de ez esetben fel­vágta a duhaj szénlehordó hasát. Tö­kéletes munka volt, apja biztos meg­dicsérte volna, ha látja. De nem látta. Éppen hosszabb időre meghívása volt az egyik állami fegyintézetbe. A kez­deti siker megszédítette a fiút és ezentúl kifejezetten a hasfelmetszés- re specializálta magát. Néhány esz­tendő után elnyerte a Hasfelmetsző Jakab büszke előnevet. Az elmondottakból kiderül, hogy bár Arnold nem teljesen hibátlan, de legalább ilyen mértékben hibás a társadalom is, melynek harminchat éve én is egyfolytában tagja vagyok. Ha időben felfigyelünk Arnoldkára,. ha nem vagyunk közönyösek és már abban az időben is magasabb a csa­ládi pótlék, akkor ma Arnoldka ta­lán békés gebines, vagy sekrestyés. A cikkek méltán tesznek nekem is szemrehányást, hogy miért néztem behúnyt szemmel, hogyan rohan egy vérző szívű felebarátom a veszélybe. A hóna alá kellett volna nyúlnom és meggyőzni, hogy a hasfelmetszés he­lyett sportoljon. Fel kellett volna vi­lágosítani, hogy léha szórakozásainál sokkal nemesebb időtöltés, ha részt venne egy kultúrcsoportban, hiszen Arnold jó hangja közismert volt a környéken. Amikor rászállt a művé­szi ihlet, olyan meghatóan bömbölte bele az éjszakába, hogy volt neki egy fehérszárnyú bóbitás galambja, hogy még a szomszédos kerületekben is félreverték a harangokat. A cikk szerzője szerint oda kellett volna mennem Arnoldhoz, és szól­nom, imigyen: — Nézze, kartársam. Tudja, hogy amit maga cselekszik, az elvben tel­jesen helytelen? Hát ilik ez? Még nem késő. Jöjjön el hozzánk. Ma este is remek társaságot hívtam össze. A tv-ben jó krimi lesz, sok gyilkosság­gal és megfelelő erkölcsi tanulsággal. Utána bokszmeccset közvetítenek, majd ismeretterjesztő filmet az alko­holizmus káros hatásairól. Kitűnő meggyborunk van, és a szomszéd át­hozza a kislányát, aki a múlt héten bérmálkozott... Most is elfog a szégyen, ha rágon­dolok, hogy ezt a kötelességemet el­mulasztottam. Persze, ön sem tette meg kedves olvasóm, ezért igazat kell adnia az újságírónak, hogy Arnold a társadalom, a mi közönyünk, kispol­gári befeléfordulásunk áldozata. Eny­hítő körülményként azonban enged­tessen meg, hogy felhozzam: én gon­doltam rá, hogy Arnold kartárs hóna alá nyúlok, de volt egy aggályom. Arnold 100 kiló, én télikabátban va­gyok hatvanöt, ö nem jönne el a Népfront Klubba, ahol ragyogóan le­het eszmét cserélni, én viszont nem merek elmenni a talponállóba, mert egy jó ruhám van és félő, hogy össze- vérezik. Egyébként sem szeretem a törkölyt, és egy féldeci után öcskös- nek szólítanám a szeneskocsisok doyenjét is. Enyhítő körülményeim figyelembe vételével egyezzünk meg abban, hogy a felelősséget fele-fele arány­ban megosztjuk Arnold és köztem. Mint ahogy a nemrégiben elítélt Báj Miéiért sem vagyok százszázaléko­san felelőssé tehető. Az igaz, hogy láttam őt a sarkon állni, de azt hit­tem, hogy buszra vár. Az is igaz, hogy láttam idősebb, kopasz urakkal sétálni, de hát ez minden polgárnak alkotmányosan biztosított joga. Az is valóság, hogy hallottam rossz híreket róla, de hát manapság any- nyi mindent beszélnek a népek. Ezeknek mindenki, akit egy férfiú­val meglátnak, egy ... hogy is mond­ta a hivatalos jellemzés Micire? Értem én, kérem, hogy előbb kel­lett volna, amikor még az út elejém állt. Ezen az alapon megszólíthatnék minden fiatal lányt, aki idősebb urakkal sétál. És hátha az apja? Mert ez is előfordulhat ám! Hóná alá nyúlhatnék számtalan lastex-nadrá- gos ifjú amazonnak, akik hosszú hajú gitáros ifjakkal és tranzisztorom rá­diókkal házibulikra vagy a Gellért­hegy oldalába mennek. Igen ám, de hátha csak szeretik a zenét? Mert ilyen is van és nem mehet mindenki a Zeneakadémiára. Ezért eme lányok esetében sem vállalhatom a teljes felelősséget. Ez annál is inkább lehetetlen, mert magam is bűnös vagyok. A múlt hé­ten nem volt kedvem bemenni dol­gozni, ezért elmentem orvoshoz. Sú­lyos fejfájásra és szédülésre panasz­kodtam. Sikerült. Az orvos kiírt. Egy hétre! Ekkor körülnéztem. Az utcán emberek mentek és jöttek, villamo­sok csilingeltek, mindenki sietett a dolga után. Rám senki sem figyelt. A járókelők közönyösen, sőt néme­lyek hidegen elnéztek a fejem fölött. Senkit nem érdekelt, hogy egy táp­pénzcsaló megy közöttük, aki'gálád módon az ő zsebükből lopja ki a pénzt. Itt kezdődött. Ekkor még meg le­hetett volna állítani a lejtőn. Ha va­laki odajön, ölébe veszi a buksi fe­jemet, és elmondja, hogy 1000 hoz­zám hasonló táppénzcsaló jogtalanul felvett pénzből hány lakás, hány tan­terem épül, akkor még van r^ ény, hogy jobb útra térek. De senki sem jött. Szinte fojtogatott ez a részvét­lenség, ez a kispolgári közöny. Hát lehetek én bűnös? Nem, barátaim, ha egyszer lebukom, vessék fel csak bát­ran, a társadalom felelősségét is, és lássák meg: áldozat vagyok ... Ősz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom