Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-04 / 104. szám

1966. MÁJUS 4., SZERDA 3 Megyei vállalatok a BNV-n A május 20-án nyíló Buda­pesti Nemzetközi Vásáron gazdag választékkal jelennek meg a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Pest megyei vál­lalatai. A többi között a Csepel Autógyár bemutatja a D—455 típusú billenő rakfelületű te­hergépkocsit. Kiállítják a D—720—071 típusú cement­szállító kéttartályos nyerges­vontatót is. A 15 tonna hasz­nos terhelésű vontató fel- használásával a házgyárak, betonelemgyárak és nagyobb méretű építkezések cement­szállítása oldható meg gaz­daságosan. A gödöllői Ganz Elektromos Mérőkészülékek Gyára bemu­tatja a kapcsolótáblába épít­hető, lágyvas mérőművel, át­világítható skálával ellátott, rezgésálló kivitelben készült áram- és feszültségmérőket. Ezek jól alkalmazhatók jármű­vekben, elsősorban mozdo­nyokban és hajókban. A Mechanikai Laboratórium alagi gyárában készült STM— 200-as stúdiómagnetofon is lát­ható lesz a BNV-n. Ez a mag­nócsalád legmodernebb tag­ja. Magasabb összegre biztosíthatók az állatok Odakint már a jószág, bené­pesültek a legelők, friss zöld takarmányhoz jutnak az álla­tok. Eszel azonban nem csök­ken a gazdák gondja, hiszen ®z együtt legeltetett szarvas- marhák nagyobb veszélynek vannak kitéve, hamarabb elő­fordulhat valamilyen megbete­gedés, fokozódik a baleset, a mérgezés lehetőségié. Tavaly Pest megyében is jóméhány ál­lat elhullott s a biztosító sok százezer forintot fizetett a ká­rosultaknak. Ezekben a napok­ban — úgy gondoljuk — nem árt emlékeztetni az állattartó­kat, hogy a legeltetési idényre szarvasmarhát, lovat, juhokat lehet biztosítani. A biztosítás az első közös kihajtási naptól a végleges bekötésig érvényes akár útközben, akár az istál­lóban éri baj a biztosított ál­latokat Minthogy a szarvas- marha felvásárlási árát fel­emelték. a biztosító lehetővé tette, hogy az eddiginél ma­gasabb összegre: 1500, vagy 2000 forintra biztosítsák a le­gelőre terelt marhákat Habszivacs zakók — három fazonban A Dunaújvárosi Ruhagyár­ban habszivaccsal bélelt, úgynevezett laminált zakók gyártását kezdték meg. Há­rom j fazonban varrják a csíkos mintás ruhadarabot, amely kirándulásra igen al­kalmas viselet. Az első so­rozatban tizezer zakót varr­nak a belkereskedelemnek. ALLAMI GONDOZOTT GYEREKEK IL Tizenöt lány Nagykőrösön TIZENÖT LÄNY KÖLTÖ­ZÖTT Nagykőrösre néhány hónappal ezelőtt. Tizehöten jöttek PomázTÓl a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetből, munkát vállalni a konzerv­gyárban. De mert tizenhat-ti­zenhét évükkel tulajdonkép­pen még gyerekek, erkölcsi, anyagi gondnokuknak személy szerint Varró Dénesi, a kon­zervgyár művezetőjét bízták meg. Varró Dénes pedagógus. A konzervgyár válamennyi 18 év alatti dolgozóját ő irányít­ja. A lányok kettesével, hárma­sával, úgynevezett nevelőszü­lőknél laknak. Hatórás mun­kával körülbelül 600 forintot keresnek havonta, ennek fe­lét fizetik ki lakásra és teljes ellátásra. Többi pénzüket fel­ügyelőjük Varró Dénes kezeli, s ha -valamire szükségük van, ő ad elszámolásra. A lányok tehát bekerültek Nagykőrös társadalmába, ez a társadalom eléggé eltérő ma­gatartással fogadta őket. Akadtak fiatal konzervgyári munkások, akiket elsősorban a könnyű préda érdekelt, gyak­ran fordul elő, hogy „javító­soknak” — javítóintézetesek- nek — csúfolják őket az ut­cán, holott egyszerűen csak rossz családi körülmények miatt kerültek állami gondo­zásba. A hűvös tartózkodástól a vállveregető bizalmaskodá­sig, sokféle hatás érte őket Nem igazodtak ki az új vi­szonyok között honnan is tud­nák megítélni, ki az aki ja­vukat akarja, ki az aki esz­közként használja tapasztalat­lanságukat MEGLÁTOGATTAM KÉT LÁNYT. Rosszul világított konyhában tánczene szólt. A diványon ülnek. Az alacso­nyabbik maga elé húzott szé­ken levelet ír. Fekete hajú, barna bőrű — Joli. A másik kislány csak^ jil, feltűnően--fe­hér bőrű arcában nagy - teák szem ragyog — Irén. A beszél­getés nehezen indul, és mind­végig akadozik. Mintha vég­telen fáradtsággal küszködné­nek. — Hogy érzik itt magukat? — Itt Nagyéknál? — kér­dez vissza Irén. — Igen, és úgy általában ... — A háziakkal jól kijövünk — mondja Irén, de Körösön nem jó. — Miért? Sokat mondó sóhaj. — Hát... a csúfolódás miatt Nem folytatják. — Itt hárman laktak régeb­ben, ugye? — Négyen. — És a másik két lány? — Az egyik hazament szü­leihez ... A másik... Szét­robbantottak bennünket — Miért? — Mert botrányok voltak. — Milyen botrányok? Kuncognak és nehezen vá­laszolnak. Műrepülés, harcászati bemutató Járási úttörotalálkozó - a laktanyában ízléses meghívót hozott a posta, amelyben járási út- törőtalálkozóra invitál ben­nünket a budai járási KISZ- bizottság úttörőelnöksége. Járási úttörőtalálkozó volt már ebben az országban, nem is egyszer. De ilyen ér­dekes, izgalmas — talán soha! Ezen a május 8-i vasár­napon ugyanis nem csu­pán egymással találkoz­nak a pajtások, hanem — katonákkal is. Sőt ők lesznek a házigaz­dák, a budaörsi Vasvári Pál laktanyában. Van az úttörőindulónak egy sora, amely így hang­zik: „Ej, haj, úttörőnek ked­ve mindig jó...” Hát, ha mindig az, gondolhatjuk, mi­lyen lesz ezen a vasárnapon, amikor minden őértük tör­ténik?! Délelőtt 10 órai kezdettel díszünnepségen köszönti őket Bori Rudolf, az MSZMP já­rási bizottságának titkára, az úttörőmozgalom 20. „szü­letésnapja” alkalmából. Utana modellező- és műrepülő-be- mutató dobogtatja meg majd az úttörőszíveket, sőt, telje­sül a legnagyobb álom is: kívül-belül megnézhetik a repülőgépeket! Ebéd előtt még arra is nyL lik lehetőség, hogy a pajtások különböző szakági vetélkedő­kön mérjék össze tudásukat. Jól kezdődik a délután is: a legjobb úttörő és honvéd­ségi művészeti csoportok kö­zös műsorával. Ezt követi majd a katonák harcászati be­mutatója, s végül a nap meg­lepetése: a rádióforgaímazás Ha jól meggondoljuk, nem is volna rossz dolog — legalább erre a napra — úttörőnek lenni... ny. é. — Éjjel fiúk másztak be az ablakon, és egy idő után a há­ziak is észrevették. — Magukhoz is jártak fiúk? Tiltakoznak és nevetnek. — Varró Dénesi szeretik? A kérdés ismét válasz nél­kül marad. — Varró Dénes szokott ma­gukkal beszélni? — Ha fizetéskor elszámo­lunk, akkor __ — Máskor nem mennek hoz­zá? — Ha nagyon muszáj... Valahogy a pénz kerül szó­ba. Azt mondják, nem tudnak a pénzükről. — Anna meg a rendőrségre jutott — mondja Irén. — Rendőrségre? — Lopásért Pénzt lopott A RENDŐRSÉGEN töré­keny, fekete hajú lányt ve­zetnek be. A vele együtt lakó lányoktól 850 forint értékű ruhaneműt és 1800 forint készpénzt lopott. Tizenegy testvére van, ne­velőapja gorombá, ideges em­ber. Anna 12 éves korától dolgozik. Tanítás után nap­számba járt az erdőgazda­ságba, közepes eredmény­nyel végezte el az általános iskolát és segédmunkás lett a Telefongyár bugyi üzemé­ben. 450—500 forintot kere­sett, és 350 forintot kellett fizetnie az albérletért. Nem sokáig bírta. Pestre utazott. Állást kapott volna, de la­kást nem. Egy másik kislány­nyal csavargóit míg a pén­zükből futotta, aztán az isa- szegi rendőrségen jelentkez­tek. így kerültek Pomázra. S onnan jött Anna is a többi lánnyal Körösre dolgozni. — Miért lopott? — Hogy javítóba mehessek. Látja, hogy nem értem. Naiv természetességgel ma­gyarázza: — Ha javítóba visznek, ott szakmát......tanulhatok. Cuk­r ász szeretnék lenni... — És Varró Dénessel nem beszélt erről? — Ugyan, avval minek be­szélni? — Hát nem szoktak beszél­getni? — Ha muszáj... ISMÉT MEGKERESEM Var­ró Dénest, a lányok felügyelő­jét. Mielőtt a lányokkal be­széltem volna, már jártam nála. Ö akkor megnyugtató szép dolgokat mondott ne­kem. Hogy persze a lányok­kal van probléma, de na­gyon jó eredményeket értek el. Mondhatnám nyomdaké­szen beszélt: — Rendkívül sokat foglal­kozunk velük. Úgy a szak- szervezet, mint a KISZ-bi- zottság. öt hónap távlatá­ból megállapíthatjuk, hogy eredményes munkát végez­tünk. Vannak természetesen akik túl sokat presszóznak, és az ő tevékenységük nem a legszerencsésebben hat a töb­biekre. Bizonyos értelemben megértem őket. Ahol nincs tv, természetes, hogy unat­koznak. Ma már a tv olyan tömegkulturális fórum, amely nélkülözhetetlen. — A lányok nem tudnak a pénzükről — mondom. — Ezen őszintén csodálko­zom — mondja. Külön füzetet vezetek, amiben bevételi és ki­adási rovat van. Ha öt forintot kémek, azt is alá kell írni. Men jen le nyugodtan az üzem­be és kérdezze meg tőlük. Lemegyek az üzembe és megkérdezem, hogy tudnak-e a pénzükről. Azt válaszolják, hogy nem tudnak, öt-hat lány viszi a szót, a többi helyesel. Megállapodunk, hogy munka után találkozunk Varró Dénes lakásán. DÉLUTÁN Varró Dénes ka­tonásan irányítja a dolgokat. Nem hagyja a lányokat beszél­ni. Nevelő és neveltjei — veszekednek. Aztán egy kis­lány, Szabó Erzsébet azt mondja nagyon halkan, de nyomatékosan: — Megkérném Dini bácsit, számoljon el velem. Varró Dénes mutatja és kommentálja az elszámoláso­kat. Szabó Erzsi arcán tétova zavar. Én sem értem az elszá­molást, a lányok meg is mond­ják neki: — Hiába mondja el a Dini bácsi még hangosabban, akkor sem értjük ... — Akkor kislányom te nem vagy tisztában az elemi mate­matikával — válaszolja a pe­dagógus. Miközben arról veszekednek, hogy ki mihez ért és ki mihez nem, csendben lemásolom az elszámolást. Az elszámolások­ból kiderül, hogy nem azért nem lehet érteni, mintha azok­kal valami baj lenne, Varró Dénes egyszerűen képtelen megválasztani a megfelő hang­színt. A lányok tüskésen vé­dik érdekeiket. Követelik, hogy bánjanak velük úgy, mint fel­nőtt dolgozókkal. — Permázon a posztógyárban is én kaptam meg a kerese- temet, — mondja Szabó Erzsi. — Én meg úgy nem válla­lom értetek a felelősséget, ha ti veszitek fel a pénzt — vála­szolja erre Varró Dénes. A konzervgyár KISZ-titkára. aki szintén részt vesz a meg­beszélésen egyre ezt ismételge­ti: — Kétezer forintból nem le­het 2200-at költeni édesem. Felállók. A lányok is indul­ni készülnek. Varró Dénes ezt mondja: — Dehát maradjon még egy kicsit... Lassan kiürül a szoba. — Kiváncsi vagyok az őszin­te véleményére —, mondja Varró Dénes. Állunk egymással szemben és nem tudom, mit mondjak neki. Pedig amíg a lányokkal vitatkoztak, átnéztem az elszá­molásokat. Stimmelt ott min­den fillér. A pénzen való vita helyett inkább arról kellene beszélni, hogyan tanulhatná­nak a lányok szakmát, hogyan biztosíthatnák jövőjüket. — Nézze — válaszolom vé- gülis Varró Dénesnek. — Amit délelőtt elmondott az rendkívül megnyugtatóan hangzott, de ez az előbbi veszekedés ... Ügy látszik, ön nem találta meg a hangot a lányokkal. Egysze­rűen nem szeretik magát, pe­dig, azt hiszem, ez pedagógiai­lag .. — Van, akivel nem is lehet hangot találni — vág közbe. — Nem szeretnek senkit. — Andónét szeretik. Andóné a lányok csoportve­zetője. Szülők nélkül nevelke­dett, őt is sokfelé hányta az élet. Érti a lányokat. Ezért sze­retik. ELBÜCSÜZOM Varró Dé­neStől. Kérdésére most nem tudok mást Válaszolni csak azt, amit akkor válaszoltam. És még annyit: olyan ember kel­lene melléjük, aki a hivatalos elszámolási viszonyon túl is lát, aki nemcsak a megélheté­sükről, hanem bizonyos érte­lemben a sorsukról is képes gondoskodni. Mert ezeket a lá­nyokat nem az unalomtól kell megmenteni, hanem az élet­nek kell megnyerni. Például úgy, hogy akár a konzervgyár­ban, akár másutt sorra szak­matanulási lehetőséget szerez­ni nekik. Célt és értelmet adni mindennapjaiknak. Akkor va­lószínű, hogy ők is többre be­csülik majd önmagukat, s ha úgy tetszik — kevesebb gond lesz velük. Nádas Péter Ceglédi bútorok — exportra A Ceglédi Járási Faipari Szö­vetkezet ez év január 1-én egyesült a tápiószelei faipari szövetkezettel, s felvette a „Stílus” nevet. A ceglédi szö­vetkezet idén, immár harmadik alkalommal nyeri el — 1965-ös munkája alapján — a kiváló címet. Szolgáltatási tervüket évek óta túlteljesítik, ezenkí­vül pedig exportra — a Szov­jetuniónak — gyártanak labo­ratóriumi bútorokat. A mindig népszerű kolóniái bútorokat a szelei és kecske­méti szövetkezetekkel meg­osztva készítik. így: Tóth László faszobrász 30 éve mestere a fafaragásnak. Keze alatt alakulnak a „rózsák” politúrral bevont bútoralkatrészeket koronggal dörzsö­lik fényesre Kialakul a kolóniái karosszék (Foto: Gábor) ..HA BETARTJÁK, ÚGY JO Még egyszer a böicsődeligyről A törökbálinti óvoda és böl­csőde problémájával lapunk február 17-i száma már fog­lalkozott „Az ígéret szép szó __’’ című cikkében. M egírtuk, hogy az óvodát és bölcsődét magába foglaló épületszárnyat kiürítették, mert tavaly októberben el kezdték renoválni. A probléma ott kezdődött, hogy a bölcsődének egyálta­lán nem tudtak helyiséget biztosítani, az így hoppon ma­radt negyven apróság a mai napig is vándorol ide-oda — aszerint, hogy melyik család­nál tudnak vigyázni rájuk, persze súlyos pénzekért. Az óveda azóta a községi kultúrházban üzemel — aho­gyan tud. Annak idején a helyszínen megállapítást nyert — amit Csajtai József, a Pest megyei Építőipari Vállalat eb­ben az ügyben illetékes veze­tője is alátámasztott — hogy három-, esetleg négyhetes munka után a bölcsőde helyi­ségeit át tudják adni. Konk­rét dátumot is mondott az épí­tésvezető; március 15-öt Bizony az idő elfutott, de még kilátás sincs az átadásra. A falak festetlenek, a terme­ket öltözőnek, műhelynek ren­dezték be. Lehetséges volna, hogy a vállalat nem rendelkezik fes­tő és mázoló szak- és segéd­munkásokkal? Ha így van, tanácsos lenne érintkezésbe lépni a törökbá­linti tanáccsal. Szívesen vál­lalnák a munka elvégezteté­sét. Így rövid időn belül meg­oldódna negyven család hete­dik hónapja húzódó prob­lémája. Saint Sándor — Fennállásának 50. évfor­dulóját ünnepli a Pester­zsébeti Vasas Művelődési Ház. Az évforduló alkalmá­ból május 7-től kezdve egy hétig tartó programsorozat kezdődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom