Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

1966. MÁJUS 29., VASÁRNAP rtäi »torzt kJCívIviií A szavak ereje „Jobban esik a szó, ha ott, azonnal megtoldja a má­sik, ha visszhang, válasz, egyetértés vagy akár ellenvetés érkezik, s mindezt különösebb formaságok nélkül, csak úgy, magunk között” — mondja a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyáregysége egyik pártalapszerve- zetének vezetőségi tagja, akivel — jobb szó híján — a csoportos beszélgetéseknek nevezett kötetlen politikai eszmecserék eredményességét, célravezetőségét firtatjuk. Az agitációs munka jó eszköze itt Budakalászon a csopor­tos beszélgetés: összekötő láncszem a szabad pártnapok és az egyéni agitációs munka között. Már nem a nagy nyil­vánosság, ahol nehezebben fogalmazódik meg a kérdés, a vélemény — ..hátha megmosolyognak érte?” —, ahol nem­igen lehet egy-egy részletkérdést alaposan elemezni, s még nem az egyéni beszélgetés, ahol viszont éppen a kö­zösség kialakította józan álláspont ereje hiányzik, s két ember felfogására korlátozódik csak az eszmecsere. Jó eszköz hát a csoportos beszélgetés, valóban „jobb- ban esik a szó” ott, s hogy ez mennyire igaz, azt legjobban alkalmazásának népszerűsége bizonyítja. Mert nemcsak Budakalászon, hanem például a Csepel Autógyár motor­gyárában, a Ganz EKM gödöllői árammérőgyárában, né­hány váci üzemben is élnek ezzel az eszközzel, s ta­pasztalják növekvő eredményeit. Az elmúlt hónapokban észrevehetően élénkebbé, erőteljesebbé vált az agitációs munka üzemeinkben: a párt IX. kongresszusára készü­lünk, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének előfeltételeit teremtjük meg, s e valóban rendkívüli je­lentőségű események nemcsak feltételezik, hanem meg­kívánják a felvilágosító munka elmélyülését, a szavak, érvek erejének fokozódását. Az igazság, ha rosszul érvelnek vele, ha két balkéz­zel választják meg népszerűsítésének, ismertetésének módját, sokat veszít erejéből; az igazság, ha jól, könnyen érthetően érvelnek vele, ha ügyesen, a körülményeket, az emberek igényeit, képzettségét figyelembe véve választ­ják meg a tudtuladás útját, nemcsak meghallgatásra, ha­nem megértésre is talál. A párt politikája, szocialista társadalmunk építésének feladatai olyan igazságokra alapozódnak, melyeket ismertetni, népszerűsíteni sokféle­képpen lehet és kell. Az emberek közül mind többen al­kotják meg a maguk véleményét, s mind kevesebben fo­gadják el a semmitmondó általánosságokat: éppen ezt ér­zékeli, erre reagál a csoportos beszélgetés, ahol mód és lehetőség van arra, hogy bővebben, tartózkodás nélkül kifejthesse bárki a véleményét, sőt, ha annak érzi szüksé­gét, „hangosan gondolkozzon”, s ahol végül is úgy alakul ki a végleges álláspont, hogy mindenki elmondhatta azt, ami benne megfogalmazódott. Sok lehetőség rejlik még e csoportos beszélgetések­ben, s természetesen különösen sok ott, ahol eddig még nem próbálkoztak vele. Az említett gyárak pártszerve­zetei nem féltek a kevésbé járt úttól: jól tudták, hogy az agitációs munka frissebb vérkeringését a módszerek ru­galmassága is elősegíti. A szavak erejének növekedése a holnapi tettek eredményeinél mérhető le: a meggyőző szó a holnapi cselekvéshez kovácsolja egységesebbé az akaratot. M. O. Műanyaghulladékból — hullámlemez Új fmsz-üzem Taksonyban Féléves kísérleti gyártás után kezdte meg két géppel a Taksony és Vidéke Földmű­vesszövetkezet dunaharaszti palaüzeme rendszeres ter­melését. Az ipar által már semmire sem hasznosítható műanyag hulladékokat dolgoz­zák fel tetőfedő hullámlemez­nek Bohó András vegyész- mérnök eljárása alapján. A műanyag pala az Építés- tudományi Intézetben kitűnő bizonyítványt kapott: kiállta a hő és öregbítési, törési-szi­lárdsági próbákat. Egyik leg­előnyösebb tulajdonsága, hogy a tűző napon sem melegszik át, lévén rossz hővezető. Öt­szörösen könnyebb a hagyo­mányos hullámpalánál, tehát jóval egyszerűbb tetőszerke­zetre van szüksége. A kis üzem most felvette a kap­csolatot a Váci Fmsz panel­gyártó részlegével, amely nagyszerűen használhatja az előregyártott újfajta tetőele­met. Sör műanyagládákban Az Országos Söripari Vál­lalat Soproni gyárából néhány nap óta a műanyagládákban szállítják ki a félliteres palac­kos sört. A gyár ugyanis 30 000 PVC sörösládát kap Ausztriá­ból. Nem szélesedhet a tsz tevékenységi köre a mezőgazdaság rovására Új rendelet készül — Megvizsgálják a rohamosan szaporodó új segéd- és melléküzemeket A termelőszövetkezetek se­géd- és melléküzemágainak működését majd négy esz­tendeje kiadott földműve­lésügyi miniszteri rende'et szabályozza. A fejlődés köve­telményei azonban a rende­let módosítását, még inkább új rendelet kiadását teszik szükségessé. Az illetékes kor­mányszervek már meg is kezdték az újabb rendelet előkészítését. Nem titok, számos látható jel mutat rá, a termelőszö­vetkezet tevékenységi köré­nek kiszélesítése a cél. Még­sem lehet vitás, hogy csak olyan tevékenységeket foly­tathat a tsz, amely nem von el munkaerőt a mezőgazda- sági termeléstől. Változatla­nul érvényben kell marad­nia annak az elvnek is, hogy a tsz ne foglalkozzék a me­zőgazdaságtól távoleső, kife­jezetten ipari tevékenység­gel. Feldolgozás — Értékesítés — Szolgáltatás Némely tsz azonban nem veszi figyelembe az e pilla­natban még élő jogszabályt, sem azt, hogy a tevékenységi kör szélesítése csak bővít­heti, de nem teheti határta­lanná a segédüzemek, és kü­lönösen nem a melléküzemek létesítését. A nagyobb lehető­ségek három iránya ez: Feldolgozás. Ide sorol­ható saját, sőt más tsz- ekkel történő megállapodás alapján egyéb helyről szár­mazó növényi, elsősorban ker­tészeti termények és gyü­mölcs tartósítása. Értékesítés. A tsz ön­maga, minden közvetítő szerv kikapcsolásával elad­hatja saját terményeit, nyers vagy feldolgozott állapotban közvetlenül a fogyasztónak. Kivételt kell képezzen azon­ban például a gabona, a ba­romfi és minden vágóállat. Szolgáltatás. Az építő­brigádok, a tsz saját szükségleteinek kielégítése után, ha erejükből telik, egyenesen kívánatos, hogy a tagok, sőt a község egész lakossága részére végezzenek szakmájukba vágó munkát. Ide sorolható még a fuvarozás is. I Alapfeltétel azonban, hogy ezen a három munkaterüle­ten kizárólag a tsz tagjai dol­gozzanak, de mindenkor fi­gyelemmel a gazdaságban szükséges munkaerő biztosí­tására. Szükség esetén mégis megengedhető, hogy az üzem vezetésére, irányítására a tsz egy-két szakembert alkalmaz­hasson. Ám semmiképpen sem engedhető meg, hogy burkolt formában magánvállalkozó te­lepedjen rá a tsz-re, vissza­éljen nevével és busás hasz­not zsebeljen be. Az egész országban és így Pest megyében is sok tsz mint­ha újabban másképp értel­mezné a tevékenységi kör szé­lesítését. Ezért Pest megyében most vizsgálat indult annak megállapítására, vajon az újabb segéd- és melléküzemek működése hasznos-e, nem hát­ráltatja-e a tsz mezőgazdasági termelését és egyáltalán meg­engedhető-e az a tevékenység, amit folytat. Anélkül, hogy a rövidesen befejeződő vizsgálat munkála­tainak elébe vágnánk, nézzük meg ezt a kérdést megyénk egyik járása tükrében. A da- basi járásról van szó, ahol a tizenháromból négy tsz hat új melléküzemet működtet, illet­ve szándékszik a napokban megindítani. Kezdjük a hernádi Március 15 Tsz-szel. Megállapodott a kordélyvállalattal, hogy egye­lőre három, később még két fogatot ad nekik bérbe. Nem helyteleníthető tevékenység, A györgyeifestőlány Született pesti, s mégis, jól érzi itt magát, a tápiógyör- gyei általános iskolában, ahol hatodik éve tanít. .Magas; kar­csú; keze repkedő nyugtalan­ság, Szeme formákat, színeket keres, s rögzít. A gyerekek­nek * tanár néni. a szülőknek tanárnő, az idősebbeknek a föstőkisasszony. Az osztály­teremben lányok — fiúk raj­zai fölé hajol, otthon, a kedve­sen berendezett szobában ma­ga küzd a rajzlap fehérségé­vel, s a tempera makacsságá­val. Iván Máriának hívják, 1960-ban végezte az Egri Ta­nárképző Főiskolát, s azóta itt tanít. fiatalos színekkel, a meditá­ció lilájával, s az önkeresés komorabb árnyalataival. A szekrényből vette ki: ezek voltak ott a kiállításon. Több, mint félezer ember nézte meg a faluból, a környező közsé­gekből. Mert a kiállítás itt, helyben volt, Györgyén. Po­gány ö. Gábor, képzőművé­szetünk vezető egyénisége is részt vett a megnyitón. Ko- necsni György Kossuth-díjas írt előszót a katalógushoz. A Művészet című folyóirat elis­merő méltatást közölt a ki­állításról. Nem „festeget” — jogos viselője a festőművész címnek. És a címnél is többet érnek — képei. otthon felejtette a lemezját­szót, s a gyerekek azt kérdez­ték: zene nem lesz? A györ­gyei nebulók a Michelangelo művészetét bemutató diafilm mellé már a zenét is megkí­vánták. A hiányolt dallam Händel Vizizenéje volt... Opálos fény a víz fölött; eső után. Lámpák fényének sárga késpengéje osztja ré­szekre a sötétet; györgyei ut­ca. Buksi, huncut, leányfej; tanítványa. A kamaszbáj egy fiú tekintetében; az utcán lát­ta meg. Apró, összebújó szentendrei házak: a művész­telepen töltött idő emléke. Képek, képek, kellemes, friss, — Mindig szerettem rajzol­ni, a képzőművészeti gimná­ziumban tanultam. Az egri főiskolán pedig Jakuba János, tanárom irányítása mellett a színek csodálatos világára nyílt rá a szemem. Pesten ne­velkedtem, házak közé zártan, olykor az eget is alig látva. A faluval itt, Tápiógyörgyén ismerkedtem meg: a mezővel, piros cserepekkel a házak te­tején, poros utcákkal, a fákat átölelő — beborító napfény- özönnel. Csendéleteket, tájké­peket festettem, majd — s ennek nagyon örülök — feje­ket. Mindinkább az emberi arc érdekelt: egyetlen arc is hányféle lehet, s mi minden­ből kell összerakni, hogy egyetlen legyen! Az iskola igazgatója idős, bölcs, sokat tapasztalt ember: Faragó Béla. Ö volt az, aki biztatta Iván Máriát, elvitte Konecsni Györgyhöz, mond­jon véleményt képeiről, s mo­delt ült, amikor a művészje­lölt először próbálkozott az emberi arc vonásainak meg­örökítésével. A kollégák elő­ször tudomásul vették a „hobbyt”, azután érdeklődni is kezdtek iránta, s ma már biztosak benne, több ez, mint hobby: hivatás. Nyaranként művésztelepi stúdiumok: Szentendrén, Balatonfüreden, Gyulán. Tanít, imád úszni, szereti nagyon a zenét, éne­kel, de elmegy a labdarúgó­mérkőzésre is, mert „rendkí­vül érdekes arcokat” figyel­het meg. Diafilmeket vetít az órán, s próbaként, saját lemezeiből válogatva, zenét is ad hozzá. Büszke arra, hogy nemrég Dinnye­bokor a villán Hát ennyire rohan az idő, már erre az őszt harangozó gyümölcsre kell gondolni?! Gondolnak is rá az alsógödi Egyesült Dunában. Harminc holdon ültetik s remélik a sárga és zöld dinnyét. Ha jól számolnak, egy vonatra való. Huszonnégy vagon szállíthatja el a zamatos termést. A diny- nyések itt a csányi vidékről való hozzáértők, akik lakásu­kat kora tavasztól őszig a földkunyhóval cserélik fel. Nem térnek haza üres zsebb s a földadók is jól járnak ... — A festés olyan nekem, mint egy pohár víz. Kell. Ügy érzem, csak színekkel, vonalakkal tudom azt kifejez­ni, ami kikívánkozik belőlem. És talán éppen ezért érzem az utóbbi időben, hogy meg kell próbálnom az olajat; a tempera már nem tud min­dent visszaadni abból, aho­gyan én látom a világot. Az olaj mélyebb színei kellenek, az új lehetőségek. — Nagyon megszerettem a gyerekeket, a tanítást. Nyolca­dikosok osztályfőnöke vagyok, nemsokára itthagyják az isko­lát. Arra tanítottam őket, hogy ne menjenek el a szép mellett. A világ annyi csodás dolgot kínál, annyi szépet. Szí­neket és formákat: egy felhőt az égen, bokrok bizarr vonu­latát, fák órákig csodálható alakját, a táj minden pillanat­ban más képét. A gyerekek őszinték, nem alakos kodnak; ezért külön is szeretem, tisz­telem őket. Sokat segítettek nekem akaratlanul is. Lehig­gadni, megnyugodni, magam megtalálni. És talán én is tud­tam adni nekik valamit. A szép igényét A művészet tisz­teletét. A gyerekek az udvaron han- cúroznak, szünet van. Az igaz­gatói szobában, ahol beszélge­tünk, sok mindenről szó esik. A heti óraszámról, s arról, hogy a nyáron Londonba s Pá­rizsba megy. A lakásról, amit az iskola ügyeskedett ki a fia­tal pedagógusoknak, s arról, hogy mennyi még a tennivaló az öltözködési kultúrában, a lakások berendezésénél, az íz­lésformálásnál. Csupa nyugtalan tenniaka- rás, s lehiggadt céltudatosság. Annyi terve van, álma, s úgy érzi, még nem tett semmit. Vagy, ha mégis; nagyon keve­set. Tanít és fest. Az embert formálja, s megörökíti a for­málódó tájat. Kívár.hat-e az ember, huszonhat évesen, en­nél többet? Mészáros Ottó hiszen kívánatos, hogy az iga­erővel rendelkező tsz-ek lovai­kat bérfuvarozással otthon, esetleg a szomszédos községek­ben is hasznosítják. Az ócsai Üj Barázda Tsz két új melléküzemet szándékszik megindítani. Az egyik mar működik is, mégpedig brigád néven Pestről kijáró tagokkal, akik ipari hőmérőkhöz fémto­kokat kovácsolnak. Olyan ipari tevékenységet folytatnak, amely nem tartozik mezőgaz­dasági munkakörbe. Vajon a brigád működését helyesnek találja-e a folyamatban levő vizsgálat? Téglagyártás szénporos égetéssel Egészen más a helyzet az UJ Barázda rövidesen meginduló tégiaüzeménél. Ebben a tsz sa­ját tagjait foglalkoztatná és művelésre alkalmatlan, agya­gos területe szolgáltatná a nyersanyagot. Évente mintegy hét-nyolcszázezer téglát készí­tene, oly mennyiséget, amely a járás tsz-ei építkezéseinek csak nagy nehézséggel besze­rezhető téglaszükségletét kö­rülbelül felerészben fedezné. Bár az ócsai tégla — legősibb módon — szénporos égetéssel készülne, minősége jó lesz. Még ennél is fontosabb, hogy segítséget adhat a tsz-ek fej­lődését szolgáló beruházásokat sokszor megnehezítő építő- anyaghiány leküzdéséhez. Lehet-e a tsz állami vállalat alvállalkozója ? Az Örkényi Haladás Tsz, az ÁFOR-ral kötött szerződés alapjári a kisebbfajta propán­bután gáztartályok ötévenként szükséges nyomásellenőrző próbáját, valamint javítását vállalta el. Kilenc, eddig „be­járó” Örkényi ipari dolgozót alkalmazott a Haladás a nyo­máspróba ellenőrzéséhez. Se­rényen, örömmel dolgozik mind. nem kell utazgatniuk. Csakhogy nem mezőgazda- sági munkát végeznek — és alkalmazottak. Ezenfelül pedig a tsz kifejezetten ipari tevé­kenységet folytat ebben a mel­léküzemben. Ezzel szemben az egyébként gyenge tsz-nek szá­mító Haladás . számára ez a vállalkozás mintegy 80 ezer fo­rint havi tiszta jövedelmet hozna. Mindenesetre merőben új jelenség, hogy állami vállala­tok, gyárak — mint ebben az esetben is — alvállalkozói megállapodást létesítenek tíz­ekkel. Kétségtelen, hogy ezt az egyelői e ugyancsak szórványo­san jelentkező problémát Is jogszabállyal kell rendezni. A gyóni Egyetértés Tsz a múlt napokban megállapodott a Hazai Fésűsfonóval végszám­ra kiadott szövet átvizsgálásá­ban. Kilenc tsz-tag a mező­gazdasági munkában eddig részt nem vevő feleségét alkal­mazza erre, télen pedig egyné­hány, a növénytermesztésben foglalkoztatott asszonynak is munkaalkalmat nyújtana. Az üzem működését kizárlóag tsz- tagokkal nem oldhatja meg, mert a gyár folyamatos mun­kát kíván. Az Egyetértés másik új vál­lalkozása, a bérfűrészelés. A fűrészre a tsz-nek szüksége van egyrészt, mert sokat épít­kezik, és saját erdejéből kiter­melt fát használ fel hozzá. Másrészt a község lakossága szükségletét is ki kell elégíte­nie. Mindez nem elegendő a fűrész állandó üzemeléséhez és éppen ezért megállapodott a budapesti Ládagyárral, hogy részben az általa kitermeit, részben a gyár által rendelke­zésre bocsátott fát feldolgozza. Az összegyűlő fűrészport pe­dig kertészete jövőre megépí­teni tervezett üvegházának fű­tésére használná fel. Vagyis melléküzeme közvetve terme­lése érdekeit szolgálná. A dabasi járásból vett pél­dák bizonyítják, hogy sok tsz, igyekszik új melléküzemága­kat létesíteni, örvendetesebb lenne azonban, ha csakis a termelést támogató üzemek lennének ezek, s még örven­detesebb, ha a mezőgazdasági lakosság téli foglalkoztatásá­nak, megoldására törekedné­nek. Ezzel kapcsolatban tág tér nyílik új ötletek megvaló­sítására is, csak ki kell gon­dolni néhány igazán megfele­lőt. S .koly Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom