Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-27 / 124. szám

«ST wem r/fírinti 1966. MÁJUS 27., PÉNTEK MIK, MIK, MIK... — Halló! Mikor tart nyitva az aquincumi múzeum? — Halió! Széchenyi portré­juk van? — Halló! A gyermekrajz- kiállítást hol lehet megnézni? — Halló! Halló ... Szinte szünet nélkül csöng a telefon a MIK, a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ propaganda osztályának Jó­zsef Nádor téri irodájában. — Itt mindenről tudnak? Vizi Ottó, az osztály veze­tője nehéz helyzetben van, mert kevés kivétellel vala­mennyi magyar múzeum ide tartozik. Itt árusítják a mú­zeumok legújabb kiadvá­nyait, itt készítik elő az egyes kiállításokat megelőző sajtófogadásokat, itt készítte­tik a plakátokat, meghívókat, s itt állítják össze kiadásra a múzeumi évkönyveket és egyéb kiadványokat. Vándorkiállítások irányítói Érdeklődés: két-három évig Vallástörténeti kiállítás — Ezenkívül — folytatja a felsorolást — az ismeretter­jesztő központban készülő vándorkiállításokat is innen irányítjuk. Vidéki. múzeu­mokba, művelődési házakba, tanácsokhoz és honvédségi alakulatokhoz egyaránt kül­dünk teljes kiállítási anya­got. Jelenleg 23 vándorkiállí­tást mozgatnak az országban, s e vándorkiállítások a mú­zeumi terület, majd vala­mennyi szakágazatából ízelí­tőt adnak. A „400 év ipar­művészete” Győrből Kapu­várra, „A XVIII—XIX. szá­HEJ HAJ! A Beatles-fri- zurák körüli vi­ták idején nem érdektelen bele­lapozni a hajvi­seletek történeté­nek — megírat- lan — kódexébe. A férfiúi hajza­tot — amely hosz- szúság dolgában már világszerte eléri a nők haj­hosszát — Euró- pa-szerte alig száz éve vágják. Hon­foglaló eleink hajzatukat rövid­re nyírták, a ke­reszténység felvé­tele idején azon­ban újra' a hosz- szú hajviselet ka­pott lábra. A haj lenyírása ez idő­ben — mint a testcsonkító bün­tetések jelképes utóda — büntetés- számba ment. Ám XII. századi kró­nikáink szerint — épp 920 évvel ez­előtt — a pogány szokásokért felke­lést szító Vatha vezér pogánymód beretváltatta fe­jét, s maradék hosszú hajfona­tait három var- kocsban fonatta össze. A XVIII. században hazánk­ba települő kánok is tar fejűek vol­tak, s 1279-ben a kereszténnyé lé­tet csak úgy vál­lalták, hogy meg­engedik nekik szakálluk, s hajuk nyírását. A hosszú, varkocsba font férfiúi hajzat ré­gi, népi neve — s ezt Beatleseink figyelmébe ajánl­hatjuk —: csim- bók, csicsa, bö- työk, csülök, kákó, csurka, varkócs volt. Somogyor- szágban még szeb­ben, búbótánák hívták. 1848 a honi haj­viseletnek is for­radalma volt: a honvédsereg ka­tonáinak hosszú hajzatát ugyanis rövidre nyíratta a szolgálati szabály­zat. Utoljára, vagy 40 éve, a zólyomi szlovákság, s a kolozsi románság öregei viseltek a mai divattal ve- tekvő hosszú ha­jat. A bajusz a fér­fiúi szépségnek s erőnek valóságos hatalom jelvénye volt. Régente, hogy jobban áll­jon, viasszal, faggyúval hegyez­ték s kacskarin- tották. Fél száza­da még minden otthonnak kellé­ke volt a bajusz­pedrő, s a hajle­kötő. (Csakúgy, mint a Gáspár-fé­le bajuszkötő, amelyből úgy lett vagy százezer, hogy, felirata sze­rint „csak egy van a világon...”.) A szakáll a tisztes kor ékessége volt, a rendiség korá­ban azonban job­bágy nem minde­nütt növeszthetett szakállt. A 48-as forradalom és sza­badságharc ked­velt Petőfi-, Kos­suth- szakállát 1867 után a Fe­renc Jóskát maj­moló, úgynevezett császárszakáll váltotta fel. A Kossuth-, avagy császárszakállról ország-világ lát­hatta, ki a 48-as, ki a pecsovics. Ma a világ fér­fiúi ifjúsága — új nem lévén a nap alatt — ismét erő­sen közeledik a csicsák, csimbó- kok eszményképé­hez. A férfiúi s női hajzatok di­vatingadozását a lányok kurta haj­viselete hozza egyensúlyba, s bi­zony, ha ifjaink itt-ott szakállat, bajuszt ereszte­nének, egy-egy nadrágos párocska láttán könnyebb lenne eldönteni: melyikük a lány, melyik a fiú. Autó eladó! Csütörtökön a Semmelweis teremben befejeződött az al­koholizmus elleni országos bizottság tudományos ankét- ja. A tanácskozás második napján Boór Károly, a Terv­hivatal főosztályvezetője is­mertette az alkoholizmus, il­letve az alkoholfogyasztás népgazdasági kihatásait. A szeszes italok forgalmazá­Az alkoholfogyasztás népgazdasági kihatásairól sából eredő állami bevétel összesen mintegy hatmilliárd forintot tesz ki. Ezzel szem­ben két-két és fél milliárdra tehető az alkoholfogyasztás­ból származó balesetek ál­dozatainak orvosi kezelése és táppénze, az alkoholistái? gyógykezeltetése, gyermekeik gondozása, valamint a ter­melési kiesés. VITASPRINT ÉS VITASPORT Csütörtökön a Vörös Me­teor Klubban bemutatták a Vitasprint nevű szörpöt a sportszakembereknek. A szörp alapanyaga a csip­kebogyó, s ezt olyan ásványi sókkal, — nátriummal, ká­liummal és foszforral — dú­sították, amelyeket a na­gyobb erőkifejtés, illetve iz- zadás következtében a szer­vezet fokozott mértékben vá­laszt ki. Ezeken kívül többféle vi­tamint és — mint a leg­gyorsabban felszívódó szén­hidrátot — mézet is tar­talmaz. A Vitasprintet kétféleképpen hozzák forgalomba. A tömény szörp, félliteres palackokban már kapható, s nemsokára az üzletekbe kerül a már szén­savval hígított, tehát köz­vetlenül fogyasztásra Szolgáló változat is, valószínűleg Vita­sport néven. Az Álktkertben Kimentem, vagy inkább bementem az Állatkertbe. Eredetileg a Vidám Parkban akartam sétálni, de az Állat­kert megállított: „Gyere be, itt elszóra­kozhatsz!” Jól van, gyerünk be. Az öt­letszerű dolgok rendszerint a legsike­rültebbek. A képzeletnek, mely jó, vagy rossz irányban túlozni szokott, ilyenkor nincs ideje működésbe lépni. A valósá­got kapjuk, amely —, ha tüzetesen szemügyre vesszük — mindig érdekes. Itt van mindjárt az elefánt. Ö a leg­népszerűbb, őt bámulják a legtöbben. Nem csoda, mostanság ő a leghatalma­sabb állat a földön. Ha élnének még saurusok, azokat bizonyára még többen néznék. De a méretén kívül megkapó az or­mánya is. Szinte mulatságos. Egyetlen állat sem rendelkezik ilyen különleges nyúlvánnyal. Mintha örök időkre sza­badalmaztatta volna. Az elefánt és a zsiráf láttán arra gondol az ember, hogy a természet ősi állat-tervező osz­tályán olykor bohém hangulat is ural­kodott. Hihetetlennek tűnik, hogy az elefánt, melyet még az oroszlán sem merészel megtámadni, fél az egértől. Az ormá­nyát félti. Ha beszalad egy egér az or­mányába, nem egykönnyen tudja ki­rázni onnan. Elnézem, hogy milyen gyengéden ve­szi el a neki nyújtott pereederabokat. A látogatók szünet nélkül kínálják. Éz szórakoztatja az elefántot is, a nézőket is. Eszembe jut, hogy egyszer egy cirku­szi birkózó , paprikás szalonnát adott egy elefántnak, amitől aztán ez prüsszögni, köhögni kezdett. Egy hét múlva a po­rondon megismerte bosszantóját, és or­mányával a földhöz teremtette. A bir­kózó majdnem életével fizetett csínyte­véséért. Szóval az elefánt nem is egé­szen veszélytelen állat. Pedig olyan nyugodtnak, békésnek látszik. És mint­ha állandóan mosolyogna. De ez ne té­vesszen meg senkit. Ki van írva, hogy vigyázzunk, néha vizet fröcsköl, és kö­veket dobál. Többnyire akkor, ha bosz- szantják. Igaza is van, mit háborgat­ják? O rab és nem bohóc. A víziló is fura állat. Mikor nagy, ot­romba testét kivonszolta a (vízből, egy csöpp lányka megkérdezte: — Mondd, apu, ez igazi? Bizonyára nem gondolta, hogy ilyen állat is létezik a világon. Létezik bi­zony, és ezt huszonöt-harminc mázsájá­val bizonyítja. Jó súlyos bizonyíték, nem lehet letagadni. De az ára sem csekélység: 100 000 forint —, olvasom a tábláról. Nem, nem fogok venni vízilo­vat, most már bizonyos. Víziló nélkül élenl le az életemet. Teljesen érthetetlen, hogy a vízilovat mért hívják vízilónak, mikor a sertések családjába tartozik. Azt hiszem, a lo­vak, ha tudnának beszélni, sértődötten tiltakoznának. — Semmi közünk, ehhez a csúnya, lusta, cammogó állathoz. Nem hasonlít ránk, egy szemernyit sem hasonlít ránk, kérjük, vegyék el tőle a nevünket! Valóban, a vízilovon semmi sem lát­szik a lóból. Kocsi húzására sem hasz­nálják, és nem vózilovagol rajta senki, sem szárazon, sem vízen. És ez a logikátlanság még messzebb­re is kiterjed. A víziló kicsinyét nem vízicsikónak hívják, mint várná, az em­ber, nem is vizimalacnak, ami legin­kább megilletné, hanem borjúnak, vízi­ló-borjúnak. Egyszóval az elnevezések körül teljes a zűrzavar. De mit bánja ezt a víziló? Közönyö­sen sütkérezik nagy behemót testével, a meleg napfényben. Az ismertető tábla felhívja a figyel­münket, hogy már csak 300 bölény van a világon. Ejnye, ejnye, csak ilyen ke­vés? Jól szemügyre veszem a ritka ál­latot, s magamban ezt mondom neki: — Kihalóban vagytok, pajtás, tu­dod-e? Egyszer csak elfogytok, mint az őshüllők, s még hírmondótok sem ma­rad. Talán már nem is lennétek, ha mi, emberek nem avatkozunk be a magán­életetekbe, s nem házasítunk közétek olykor egy-egy amerikai bölényt, bi­zont, hogy restauráljuk rozzant fajtá­tokat. így hát még egy darabig, két— háromszáz évig eléltek, aztán kipusztul­tok, nem segít a bízón, bizony. De vi­gasztaljon meg —, ha ez egyáltalán vi­gasztalás lehet —, hogy a legtöbb vad­állat halálra van ítélve. Az ítéletet a civilizáció mondta ki, s a végrehajtása folyamatban van... Azért csak fel a fejjel, neked még nincs mitől tartanod, de még az unokádnak sem; éljetek is, a bölényélet legvégső határáig! Olvasom a plakátról, hogy az idén 100 éves az Állatkert. Nagyon örülünk, hogy már ennyi idős, nagyon örülünk. De talán meg kellene kérdezni az álla­tokat, hogy ők is örülnek-e? Fürtös Gusztáv 1983. január tizenhetedikén két különös „elhalálozás” tör­tént a Német Szövetségi Köz­társaságban. Állítólag szív- infarktusban meghalt Döring képviselő, a Szabad Demok­rata Párt képviselő csoport­jának elnöke, a párt elnökhe­lyettese, a parlamenti védel­mi bizottság elnöke és egy független újságírónő, Irene Siska, a Süddeutsche Rund­schau munkatársa. A képvi­selő egy gépkocsiban halt meg, a riporter pedig a bonni Vénusz-dombon épült villájá­ban. A két haláleset között könnyen megtalálja az össze­függést a nyugatnémet bűn­ügyi rendőrség, ha egyáltalán keresi'... Egy ponyvaregény írója így kezdené: „A két ember sorsa összeforrott”. Igaz, mikor Dö­ring őrnagy — második vi­lágháborús német páncélos­tiszt — hat heti továbbképzés után leszerelt a Bundeswehr- től, nem is akarta fogadni az interjút kérő újságírót. De a bonni parlament éttermében mégis megtörtént a rendevu és az újságírónő .elkezdheti legújabb cikksorozatát, már megvan a címe is, „Fertőzött múlt”. Alighogy hazaér, hoz­záfog az íráshoz. Még délután, írás közben hallja a hirtelen kanyarodó gépkocsi fékjének csikorgását, máris szól az ajtó csengője, és elptte áll a hívat­lan vendég, aki néhány órá- . val azelőtt még le akarta ráz- i ni: Herr Döring. Most a hölgy I bosszankodik, szívesebben I maradt volna kettesben a té- i mával. És milyen pimaszul i magabiztos a hívatlan vendég. S „Ha ilyen témát választ, tud- \ nia ketl, mire megy a játék. ! Nem közlekedési fegyelemről ! van szó”. És egy új dossziét ! tesz az asztalra. „Ha már el- j olvasta mindezt, ami itt van, ! akkor valóban írhat erről a : folyamatról, amelyen a mi \ hadseregünk átmegy.” i A dokumentumok rendkívül I becsesek: egy amerikai kém- ; elhárítótói származnak. | A cikkek telibe találnak, i nagy a megdöbbenés, megle- I petés, csak a Gehlen-szerve- ! zetet nem éri. Ott már meg- ; fejtették a cikkek titkát, tud- j ják, ki áll a háttérben, tud- ; ják, hogy a spiritus rector I Irene Siska új barátja Döring képviselő. Az izgága Döring sugalmazására két nappal ké- : sőbb a Spiegel támad, ezúttal : Strauss a céltábla. És máris í új témával jelentkezik a ri- ; portemél. A nyersanyag ugyan ! még Londonban van, a Bank ; of England trezorjában. Kitű- i nő cikktémák. Az első címe jaz lenne: „Hogyan lettem kan- j cellár?” Alcímek: „Egy több- \ arcú ügynök emlékiratai, Ade- > nauer a színen, Egy másik \ sok arcú úr pályafutása, | Himmler és a franciák ámyé- \ kában: Herr Hans Marie Glob- ! ke és az élet, Soha nem lá- 5 tott tanulságok Bonnból: Ho- ! gyan készül a kancellár?” 5 Ezek a dokumentumok pil­lanatok alatt politikai földren­gést idéznének elő Bonnban, ebben a máig vidékies, Rajna- parti kisvárosiban, ahol a teg­napi nácik és mai nyárspolgá­rok sündörögnek a politika körül. De egyelőre még titok! Értékes titkok, különösen most érnek sokat. A választá­sok után a kereszténydemok­raták keresik a szabad demok­raták szövetségét, őket Döring képviseli a koalíciós tárgyalá­son — egy előkelő luxusvillá­ban, a volt külügyminiszter palotájában. A felek sértege­tik egymást, indulatoskodnak, a tárgyalás nem halad. A poli- tizálgatással nem mennek sem­mire, zsarolni kezdik Döringet. A magnó Döring titkos tele­fonbeszélgetéseit játssza. Ez­után film következik, egy étte­remben mutatja Döringet. A rejtett kamera azokat a perce- • két örökítette meg, amikor a képviselő egy amerikai ripor­terrel Straussról tárgyalt. Utolsó aduként a sajtótiszt megnevezi a becses dokumen­tumok rejtekhelyét, az angol bankot. Döring nem hajlik az érvek és zsarolás előtt, a kocsiját kéri. A kocsi szervizben van, de kéznél a pártfrakció Mer­cedesé, az is elviszi a barátjá­hoz. Előtte még telefonon csör­geti Irénét. Nem veszik fel a kagylót. Még nem tudja, hogy a lány halott, nem is sejti, hogy ne­ki is csak két órája van hát­ra. Irénéről gondoskodott Schmücke ezredes, aki a ri­porternő nyugtató pirulái közé kevert néhány tablettát... Indul a kocsi Düsseldorf fe­lé. A sofőr ismerős, de nem túl előzékeny. Bezárja az autó ablakát, pedig a képviselő na­gyon szereti a friss levegőt. A hátsó üléstől elválasztó abla­kot is felhúzza, nehogy a ve­zetőfülkébe érjenek azok a gő­zök, amelyek a virágvázából ágaskodó üvegcséből szivárog­nak ... Az üvgecse megteszi hatását. Az orvosi jelentésbe ezt ír­ták: A halál oka: szívinfark­tus. Ki nézett utána? Csak­ugyan az volt? . Vagy itt kezdődhetne a nyu­gatnémet politikai ponyavre- gény következő kötete? Krajczár 3100 új pedagógus A Művelődésügyi Miniszté­rium tájékoztatása szerint eb­ben az oktatásoi évben a tu­dományegyetemekről, a főis­kolákról, a tanító- és óvónő­képzőkből összesen 3109 új pedagógus kerül ki. Közülük 280 óvónő, 682 tanító, 985 ál­talános iskolai tanár, 1162 pedig középiskolai tanár. zadi ötvösművészet” Szen-j tesről Mezőtúrra indul ép-i pen most, és hosszan sorolja! még, hol milyen kiállítás i van jelenleg. — Egy-egy kollekció ! mennyi ideig mozog? — Amíg kérik. Általában; két-három évig. Egy-egy vá- j rosban egy-két hónapra nyit-! juk meg ezeket a vándorkiál-i lításokat, amelyek rendsze-i rint az illető múzeum állan-! dó kiállításának látogatott-! ságát is emelik. Aztán gép- j kocsira kerülnek a tablók és; a vitrinek, s elindul az anyag j a következő állomáshelyre. — Mi készül most? — Bőd Éva kerámikus leg- i újabb munkáiból állítottunk; össze vándorkiállítást. Elő-; szőr Szegeden mutatjuk be.; Vallástörténeti kiállítást is; készítünk, amelyet először a! Nemzeti Múzeumban, majd! néhány nagyobb vidéki mú-i zeumban szándékozunk be-! mutatni. (sz. g) ! Bonni politikai ponyvaregény Páncéiostiszt a Mercedesben Nem is egy — tucatszám. Nap mint nap hozzák-viszik a sokféle járművet Budapest­re, a Röppentyű utcai és Ecse- ri úti autóbörzére. A kocsi gazdát cserél. Kérdés, ki örül­het jobban: a vásárló vagy az eladó ... VNXW.X^XXWX^XXXNXXXN>XXXXXNV,XXX\XXX^X

Next

/
Oldalképek
Tartalom