Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-26 / 123. szám

SZELMALOMHARC ? IHÉÍIIÍÉP ■ Áll Csemőben vitorla nél­kül, néma magányában a szélmalom. S egy kicsit gaz­dátlanul is. Tervek, elgondo­lások születtek: mi legyen véle? Hallottunk róla, hogy lebontanak és Cegléden épí­tenék újra — idegenforgal­mi látványosságnak. Az ál­matag ceglédi terv helyett — mint hirdetik — Nagykő­rös tettre készül: maga épí­ti fel a városi múzeum előtt. Jogi alapot formált magának: a harmincas évek­ben jó pénzen Nagykőrös város állította volt helyre az öreg szélmalmot. Indul hát a „szélmalomharc” a két testvérváros között? De jutott-e eszébe valakinek, hogy Csemőben is marad­hatna a „csemői szélmalom”? Ugyancsak idegenforgalmi látványosságnak. Olcsóbb is volna, s — megfelelő pro­pagandával — oda is ki­ruccannának a Ceglédet és Nagykőröst meglátogató tu­risták. pest meííyei hírlap KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM 196«. MÁJUS 36., CSÜTÖRTÖK Megkezdődött a hor$ő«zezon Petit Provencal — exportra T íz-tizen két napon belül jön az újburgonya Vegyszeres gyomirtás a legelőn Egy évre biztos védelmet nyújt a permetezés biztosítunk a legelő számára a káros gyomok ellen. (— ssi) Az elmúlt napokban az abo- nyi körzetből nagyobb meny- nyiségű zöldborsót vásárolt fel a MÉK, melyet Nyugat- Németországba exportált. A jászkarajenöi Új Barázda Tsz a múlt hét folyamán több mint 200 mázsa zöldborsót szállított a MÉK-nek. — A korai expressz borsó után megjelent már a Pe­tit Provencal is, melyet teljes mennyiségben kül­földi megrendelőinknek szállítottunk, — mondotta Írházi Gyula, a MÉK-kirendeltség vezetője. — A zöldborsón kívül egyébként nagyobb mennyi­ségű fehér karalábét vásá­Medárd \ Megbízható é az esőprognózis ? Az elmúlt héten kivonultak n Pest megyei Növényvédő Állomás gépei az Alkotmány Termelőszövetkezetbe, hogy ötven katasztrális hold le­gelőn elvégezzék a vegysze­res gyomirtást. — A gyom, a gaz dédelge­tett kedvence a természetnek. A szél hordja a magját, úton- útfélen kikel, rohamosan sza­porodik — mondja Kákái István, a termelőszövetkezet elnöke. — Mohóságában el­nyom minden hasznos nö­vényt, ha nem törődünk a vé­dekezéssel. — A legelőt is felverik a gyomos, tüskés növények, amik akadályozzák a jószágot a legelésben s az állatok a gyomot kellemetlen íze miatt' elkerülik. Itt van ‘ például' az erősen elszaporodott ku­tyatej, amelynek szárában keserű, tejszínű folyadék van és egyetlen állat meg nem eszi. — Az erőgép által vonta­tott permetezőgép szépen sor­jára végighalad a területen. A szántóföldi permetezőt ala­kítottuk át erre a célra úgy, hogy a felszerelt karok öt métér szélességben szórják a védekező anyagot — Mennyit? — Holdanként kettőtől négy hektoliterig. — Ez a védekezés igen hasz­nos, még akkor is, ha a gyom örökre nem is pusztul el, de erre az évre feltétlenül védelmet fSSS/S/SSSS/SSS/S/SS/SSS/SSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/S/'SSSSSSSSSSSrrSSSSSSSfSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSfSSS/S^ A jelenség tudományos ma­gyarázata a következő: Ma­gyarország és a környező te­rületek éghajlati viszonyai mellett tavasz végén, illetve nyár elején az időjárási for­dulat főleg esőzésekben nyil­vánul meg. Ennek az az oka, hogy miután Magyarország té­len kevés napsütést kap, a föld felszíne lehűl. Tavasztól kezdve a nap mind magasab­ban és hosszabb időn át jár az égbolton, több és melegebb sugarat küld le hozzánk. Egyenlően süti a tengert és a szárazföldet. De ennek a ket­tőnek a melegfelvevő és meg­tartó képessége nem egyforma. Ebből származik az időjárá­si bonyodalom. Ugyanis a felmelegedett szá­razföld átadja a meleget a fölötte levő légtömegnek. A meleg levegő kiterjed, köny- nyebb lesz és felfelé emelke­dik, mintegy öt-tíz kilométer magasságig, onnan aztán az óceán felé áramlik. Helyébe bűvösebb légtömegek tódul­nak az óceán felől. Ennek az a következménye, hogy a szá­razföld fölött alacsony, az óceán fölött magas légnyo­más támad. Ezeket a nyomás­különbségeket légáramlatok egyenlítik ki. Az óceán felől hozzánk tóduló légtömegek felhőket ' hoznak magukkal, amelyekből aztán zivataros esők támadnak. így május második, vagy június első felében — esetleg valamivel későbben — na­gyobb esőzések vannak, de ezeknek semmi közük a Me- dárd naRhoz. Magyarországon az-‘Utolsó hatvan esztendőben a leghosszabb esőzés 1914-ben volt, amikor 26 napon át esett az eső minden nap, de a mindennapos csapadék ritka jelenség. Tény viszont, hogy hazánkban a június mindig na­gyon csapadékos, de ennek el­lenkezőjére is volt példa, ami­kor a gabona megsínylette a júniusi szárazságok roltunk -fel az abonyi ter­melőszövetkezetektől. Az el­múlt héten 364 ezer karalá­bét továbbítottunk exportra az abonyi vasútállomásról. Meg kell említenünk azon­ban, hogy vasárnap hiába vártuk a termelőszövetkeze­tek karalábészállítmányait, pe­dig ezen a napon még leg­alább négy-öt vagonnal szál­líthattunk volna külföldre. Ez az exportkiesés komoly be­vételektől fosztotta meg a termelőszövetkezeteket, már csak azért is, mert karalábét ezután már csak belföldi piac­ra szállítunk. Hétfőn és kedden nyolc, illetve hétezer csomót, szerdán pedig tizenkét­ezer csomót továbbítot­tunk a fővárosba és más városokba. — Mi a helyzet földieper és a cseresznye felvásárlása te­rén? — Tegnapi híradásunk óta komoly felfutás van a földi­eper exportjában. Naponta átlagosan tíz- tizenkét mázsa földieper indul kirendeltségünkről a külföldi piacokra. A jabolai cseresznye viszont már túlérett és ezért csak a belföldi szállításra alkalmas. Nagyobb tételek felvásárlá­sára számítunk viszont majd germersdorfi cseresznyéből. — Mikor jelenik meg az új­burgonya a piacokon? — Raktárainkban jelenleg elegendő mennyiségű óbur­gonya áll rendelkezésre a la­kosság ellátására az újbur­gonya megjelenéséig. Kiren­deltségünk területén egyelő­re még nem történt felvá­sárlás, azonban ha a szükség úgy kívánja — más terület­ről hozunk újburgonyát a helyi piacra. Mindenesetre ígérhetjük a város lakosságá­nak, hogy tíz-tizenkét napon belül az újburgonya is meg­jelenik a helyi piacon — fe­jezte be tájékoztatását a MÉK- kirendeltség vezetője. fzl.i Az ünnepi könyvhét műsora Már kedves hagyománnyá vált, hogy minden év májusá­nak utolsó hetében a könyve­ket ünnepeljük. Az idén is sor kerül az ünnepi könyvhétre. Május 27-én, pénteken este fél nyolckor a városi Kossuth Mű­velődési Ház emeleti nagyter­mében mond megnyitót Patáid Ferenc városi és járási szakfel­ügyelő. A megnyitó szavak után az Ódry Árpád Irodalmi Színpad „Szívesen tapsoltunk” című műsorát mutatja be, ame­lyet öt év legsikeresebb elő­adásaiból állítottak össze. Ez alkalommal ismét színpadra lépnek a csoport régebbi tag­jai is. Szombaton délután három órakor a városi-járási könyv­tárban a hetedikes és nyolca­dikos általános iskolai tanulók szellemi totójára kerül sor. Vasárnap délelőtt tíz órakor a városi Kossuth Művelődési Ház ismeretterjesztő szobájá­ban ünnepi könyvkiállítás és könyvvásár kezdődik, amelyet a városi KISZ-bizottság ren­dez. Az új könyvekből összeál­lított bemutató június 5-ig tart nyitva. ,Kávéház" — kávéház nélkül Május 27-én: Tanácstagok beszámolója Gál Mihályné, a 76-os kör­zet tanácstagja 27-én este 7 órakor a Bajcsy-Zsilinszky úti iskolában, Szelepcsényi Imre tanácselnök, az I-es körzet ta­nácstagja, ugyancsak 27-én, délután tél 6 órakor a városi tanács emeleti, 11-es szobájá­ban, tanácstagi beszámolót tart. Toborzás, sorshúzás 1848-ban A toborzás szép mulatság volt. Szólt a Farkas Jóska ci­gánybandája a városháza előtt, válogatott jó táncos katonák verbunkot jártak, a nép összesereglett hirtelen. Ha belevaló legényt látott a káplár, csobolyóból kínálta vörösborral, az őrmester ke- zetnyújtott, az belecsapott, így lett belőle honvéd. Az­zal az előnnyel, hogy maga választhatta meg a fegyver­nemet. Volt egy másik módja is negyvennyolcban az újonc­szerzésnek, a sorshúzás. Lát­ványos, de nem derűs, ideg­feszítő azok számára, akik nem szánták el magukat a katonaéletre. Abban az időben az or­szággyűlés megszabta a ki­képzendők számát és me­gyénként kötelezte a taná­csokat bizonyos kirótt lét­szám kiállítására. Cegléden akkor kilencvenhárom sor­köteles volt, a vármegye azonban, egy konkrét eset­ben, csak negyvenhetet kö­vetelt. Huszonkilenc már ke­zet adott különböző korosz­tályokból, tizennyolcat so­rozni kellett. Ez pedig a kö­vetkezőképpen történt. Szo­ros abc-rendbe írták a ti­zenkilenc éveseket, de nem az A-n kezdték a húzást, hanem azon, amelyikre a sors jutott, úgy, hogy a bi­zottság az abc betűit egyen­ként papírdarabokra írta és beszórta a régóta ismert, bá­dog dohányos dobozba. On­nan Csizmadia Mihály bíró nagy figyelem közepette ki­emelt egyet, felmutatta, a körülállók aztán megállapí­tották, hogy a P. Akkor a névsor legelső P-betűs fia­talja kezdte a sorshúzást, számokkal. A betűket kiráz­ták a dohánytartóból, helyet­te egytől kilenc -er, . romig számcédulákat helyeztek. A tanácsháza akkor föld­szintes épületekkel övezett udvarán zsúfolódott a fia­talság a szülőkkel, mátkák­kal, testvérekkel, szemben a bizottmány asztalával. Szo­rongásos csend ülte meg a zárt udvart, a pusztázó had­nagyok becsukták a lóistálló ajtaját, nehogy dobbantás, nyerítés zavarjon, a város­háza kapuját a darabontok már előzőleg bezárták a külső lárma elől. Egy írnok ment volna a belső árká­dok alatt valami irattal át a másik szobába, az is meg­állt érdeklődve. A bíró han­gosan szólította Pásztor Já­nost. A zömök, gatyás fiú előlépett a tömegből az asz­tal elé. Kossuth-díjas írónk, hogy bi­zony helyesen cselekedett, amikor elfogadta a ceglédi meghívást; nem akárhova jött, hanem egy olyan városba, ahol még „Irodalmi Kávéház” is van. Egyébként időközben arra is rájöttem, hogy ez megint egy „ceglédi specialitás”. Igaz, nem sok köze van a tisztelet­reméltó helyi hagyományok­hoz, ez nem az „ezerjót” ter­mő ceglédi homokból táplál­kozik. Csupán azért neveztem „ceglédinek” mert végülis itt jött létre századunk e csoda­bogara: a kávéház — kávéház nélkül, „irodalmi kávéház” — — irodalom nélkül. Annak azonban örülnék, ha lenne a mi kis városunkban: iroda­lom — mégha kávéház nélkül is. Egyébként minden vállalat­nak, gazdaságnak joga és le­hetősége is van irodalmi este­ket rendezni, írókat meghívni egy-egy szép és hasznos ta­lálkozóra közösségük iroda­lomkedvelőivel — az olvasók­kal. S ha ez városunkban vég­re szokássá, „divattá" válna — mint erre követendő példát adott a Vendéglátóipari Válla­lat — bizony annak igazán csak örülni lehetne. Ferencz Lajos Ujabb őszi tengeri hajókirándulások Az IBUSZ ez év őszén is szervez hajókirándulásokat a Földközi-tengerre. Szeptem­berben és októberben három ilyen társasutazásra kerül sor a Völkerfreundschaft, illetve a Fritz Heckert nevű német üdü­lőhajókkal. Az egyik társasút résztvevői a Velence — Dubrovnik — Pi­reusz — Athén — Rhodosz — Isztambul vonalon hajóznak végig, a másik kirándulás Warnemündétől Le Havre-on, Tuniszon, Karthágón és Paler- món át vezet el Velencébe. A harmadik hajókirándulás programja Opatija megtekin­tésével kezdődik, majd a tu­risták Rijeka, Dubrovnik, Pireusz, Athén és Isztambul vonalán át érkeznek meg Konstancába. SPORTEREDMENYEK Géza Martru, » __ b ás Cegléd, 3. Arany László Cegléd. Gór István Nemrégiben meghívó érke­zett szerkesztőségünkbe, mely­ben a „ceglédi Irodalmi Ká­véház” és a Vendéglátóipari Vállalat szakszervezeti bizott­sága meghívott arra a klub- estre, melyen Veres Péter Kossuth-díjas írónk május 20-án este hét órakor találko­zott olvasóival, a Kossuth Szálló pálmakertjében. Ez a meghívó kettős megle­petéssel szolgált. Az egyik — az örömet okozó — az volt, hogy az annyira elfoglalt, ki tudja hány meghívásnak ele­get tenni nem tudó Veres Pé­ter eljön Ceglédre — éppen a könyvnapok előtt, melynek megyei megnyitóján több író­társával, ugyancsak jelen lesz Nagykőrösön. Ez már igen! — gondoltam. Elismerés a klub­est rendezőinek: a Vendéglá­tóipari Vállalat szakszervezeti bizottságának és a ... minek? Nicsak, nicsak: Irodalmi Ká­véház Cegléden? Vagy, ahogy írva van: „a ceglédi Irodalmi Kávéház...” Nos, ez volt a második meglepetés! Megvallom, hirtelen zavarba is jöttem. Hogyan létesült a mi kis városunkban ilyen nagy titokban egy kávéház, ráadá­sul „irodalmi” is, amiről ed­dig nem szerezhettem tudo­mást. Nem másért bántott ez a „titoktartás”, csupán azért, mert egy igazi kávéházban bi­zonyára igazi feketét is főz­nek, ami pedig nekem min­dennapi frissítő italom. Mór- mór felvettem a telefonkagy­lót, hogy szemrehányást te­gyek a vállalat igazgatójának, micsoda eljárás ez a város egyik legnagyobb kávéfo­gyasztójával szemben! S mi­csoda eljárás saját vállalatá­val szemben is: tönkre akarja tenni ezt a csecsemőkorban levő kávéházat, ahelyett, hogy reklámozná? Szokásom azonban, hogy tí­zig számolok magamban, mi­előtt főbenjáró ■ dolgokban méltatlankodni kezdenék. Alighogy elsusogtam a tizet, tizenegyediknek — de ezt már fennhangon kimondtam. hogy — irodalmi. Ez aztán meg is nyugtatott egy időre, mert — ismervén némely „helyi” szo­kásokat — tüstént rájöttem: ez a „ceglédi Irodalmi Kávé­ház” azért született meg ilyen hirtelen, hadd lássa a mi — Húzzál, fiam. Az belenyúlt a dobozba, ki­tapogatott egy papírt. A 40-es volt. Felrikkantott örömé­ben. Az öccse füttyentett egy fülsiketítőt, a tömeg mo- rajlott. Csak az maradt benn, aki egytől—tizennyolcig való számot emelt ki, a magasabb számok tulajdonosai egyelő­re mehettek haza. A sorshúzottak nem mind vonultak be, mert „a’kinek módja ’s kedve, hozna magá­val maga helyett alkalmas egyént”, magyarán: akinek pénze van, állítson száz fo­rinton valaki mást katonának. Olyan pedig akadt, gazdale­gény pénzzel, szolgalegény pénztelen. A jobbágyból lett gazda az imént kapta meg örök időre, jóformán aján­dékba szántó-telkét az urada­lomtól. Addig is megvolt bo­rával, búzájával, szárazmal­mával, tömérdek jószágával. Csizmadia Mihálynak, az első nagygazdának, például 151 hold földje, 3 hold szőlője, rétje, legelőrésze, pálinkafőző­je, akla volt. Hombárjában hatezer véka gabonája, pincé­jében háromszáz akó bora és tizenkét akó pálinkája, a mé­nesen, gulyán, nyáján szám­talan lábasjószága, csűrében, góréjában elegendő takarmá­nya és a ládafiában huszon­hatezer váltóforintja abban az esztendőben. A béres kevés gondolkodás után vállalta a fegyvert, a megszabott árért. így történt, Vasárnap a ~. __ is pástra léptek. A női tő- rözők és a kardozók Buda­pesten ifjúsági seregszem­lén versenyeztek. Ere 'mé­| IFJÚSÁGI VÍZILABDA nyék: 2. Herczeg Olga, Ceg­! Ifjúsági vízilabdázóink küz- léd. : döftek itthon vasárnap a Kardvívóink szereplését nem [bajnoki pontokért. ^'"if ’5T‘ ú a < «< máraz ! CVSE—Budapesti . jj ” búcsút : 8:5. Góllövő: Ym e . '£ 6 | ;s«pe, .1, | I g * »fti í f U ff Pás . , '0 & iß XI >«S BS ^ 0 íi ^ !> yfT? I >■— Ui, tei||;i sg­* si «If ff f hogy a negyvennyolcas hon­védek lelkes diákgyerekek, cselédek, mesterlegények, leg­kevésbé gazdafiak voltak. A telkesek inkább a nemzetőri i szolgálatot választották, fo-; golyőrnek, megszálló, terület- j biztosító, járőröző feladatok- [ kai. Honvédek, nemzetőrök, i nagy csaták emlékét belepte i az idők pora, néhány ódon; ház emlékeztet csupán reájuk, | meg egy halom sárgult pa- \ pír. A városi tanács kőkoc- j kás udvarán közömbös unó-: kák sietnek dolguk után, a i kapu előtt, hol a verbunkot i járták, nincs idő megállni, és: azt se igen tudja a fiatalság, \ hogy a Pesti út 4-es számú j házban székelt a városunkban j felállított ceglédi 94-ik hon- ] véd zászlóalj parancsnoksága! 1849. május 9-től június 15-ig, i Balásházy Mihály őrnagy ve- \ zetésével — és hogy a mai is- j kola az akkori uradalmi j számtartóság udvaráról indultj ezerkétszáz Duna—Tisza közi \ bakancsos, hetyke legény a i déli harcmezőkre hármas so- \ rokban, felvirágozott csákó- i val, már ahogy mi megszok-' tűk minden időben. Aki r gyón figyeli az éjszakát, aludni nem bír, az h az olajfák és akácok illatában! felzengeni a régi dalokat régi j honvédekről, kik közt több \ volt a szegény, mint a gazdag, i Hídvégi Lajos !

Next

/
Oldalképek
Tartalom