Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-03 / 103. szám

Figyelő GWIátásunkról Nemrégiben örvendetes hírt kaptunk arról, hogy járásunk butángáz-tulajdonosainak szá­ma jelentős mennyiségű ké­szülék biztosításával nő. Az­óta a készülékek kiosztásra kerültek, ám a boldog tulaj­donosok nagy része ott áll a gyömrői cseretelep előtt, he­tenként több esetben is. Nagyon jó lenne, ha az ille­tékesek is felfigyelnének a jelenségre, és kérnék a Gáz- értékesítő Vállalatot, illetve az engedélyen számát megha­tározókat: csak annyi palac­kot, pontosabban engedélyt adjanak ki, amennyit azután gázzal megfelelően el tudnak látni. Ügy gondolom, most a túlzott fogyasztás nem lehet kifogás, hiszen a csaknem nyá­ri melegben nem hiszem, hogy valaki is fűtésre használná a gáztűzhelyet. f. g. 0H0B<°T1DÉEC Hatezren a főtéren így ünnepelt 3Innnr..» A PEST MEGYEI .HÍRLAP L ÓNK I AP A S A Vili. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1966. MÄJUS 3., KEDD Szocialista brigádokat a mezőgazdaságba! Nem szégyen a szomszédoktól tanulni Járásunk tsz-elnökei, agro- nómusai, párttitkára, brigád­vezetői — mintegy száz fős csoport — az elmúlt pénteken Tápiósüly nagy szeretettel fogadta lengyel vendégét Tápiósüly szombaton dél­után Köszöntötte május el­sejét. A művelődési ház hom­lokzatán a vörös és nemzeti­színű zászló mellett ott dísz­lett a baráti lengyel nemzet lobogója is. Minőén jel ar­ra mutatott, hogy a község vezetői nem mindennapi ven­dég érkezését várják. Hamarosan megérkezett a Lengyel Kultúra • helyettes igazgatója, dr. Stanislaw Andrzej Scohaki. Kíséreté­ben megjelent a megyei népfrontiroda képviseletében Hegedűs Istvánná, továbbá a járási népfrontbizottság tit­kára: Neumann Mihály, Fo­dor Péter járási népműve­lési felügyelő és Furuglyás Géza, a járási művelődési ház igazgatója. A kedves vendégek üdvöz­lése után a lengyel vendég mindenki meglepetésére ma­gyar nyelven köszöntötte a jogadására njegjelent bizott­ságot. Elmondotta, hogy tíz éve van már Magyarországon es nagyra értékeli a testvéri magyar nép barátságát. Lengyél barátunk és kí­sérete először az óvodát te­kintette meg. A hatalmas udvar közepén felpántliká­zott májusfa állt. A lengyel nép képviselőjét magyaros kis ruhában egy aranyos csöppség: Kormány Margitka fogadta. Ezután Teleki Jó- zsefné, Zentai Tiborné és Bencsik Ferencné betanítá­sában a kicsinyek igen ked­ves műsort mutattak be, majd piros szegfűkkel hal­mozták el a kedves lengyei vendéget. A következő állomás a Vi­rágzó Tsz központi irodája volt. Az üdvözlések után Benkó József tsz-elnök po­hárköszöntőjében éltette a lengyel—magyar barátságot és a pártszervezet nevében egy értékes Lenin-mellszobrot adott át a lengyel küldött­nek. A lengyel vendég cse­rébe díszes albumokat és brosúrákat nyújtott át, melyek szép szavakban és képekben a lengyel kultúrát propa­gálják. Felszólalt itt Fodor Péter is. Örömét fejezte ki, hogy a já­rás 21 termelőszövetkezete közül éppen a legjobbak egyi­kébe látogattak el. Találóan megjegyezte, hogy ez a tsz állandóan virágzik, sose her­vad el. Borbás Rudolf fő­mezőgazdász ezután ismer­tette a tsz fejlődését és vá­zolta a jövő feladatait. Erre a napra a művelődési ház is ünnepi díszt öltött. Az előcsarnokban köröskörül eredeti fényképek és rajzok szemléltették a közönségnek Lengyelország állat- és nö­vényvilágát. A nagyteremben zsúfolt né­zők jelenlétében, a Himnusz elhangzása után először Benkó József tsz-elnök emelkedett szólásra. Többek között el­mondotta, hogy a sülyi fo­golytáborban ismerte meg és szívből megszerette Tá­piósüly közönsége a hazá­jukból kiüldözött lengyele­ket. Három úttörő fiú és út­törő kislány következett ez­után. Köszöntő szavaik után orgonavirág-csokrokkal ked­veskedtek. Ezt követően a lengyel kiküldött rövid be­szédet tartott. Előadta, hogy a háború alatt hatmillió len­gyel hazafinak oltották ki a fasiszták az életét. Közöl­te végül, hogy igen sok len­gyel látogat el évről évre Magyarországra. Viszonzás­képpen minden lengyel szí­vét kitárva várja hazájába kedves magyar barátait. A rövid előadás után Besz­tercei Imre csúcstitkár ün­nepi beszéde következett, majd két lengyel filmet per­gettek le. Utána műsor kö­vetkezett. Mindent összevetve, vége­zetül megemlítjük, hogy a baráti lengyel nép fiát Tá­piósüly közönsége nagy sze­retettel fogadta. Krátky László NEM AZONOS Hajdú Sándor Monor, Ady Endre út 4 szám alatti lakos (anyja neve: Csatai Erzsébet) nem azonos azzal a Hajdú Sándorral, akiről április 30-i szombati számunkban rendőr­ségi tudósítást közöltünk. MA!MŰSOR MOZIK Gyömrő: A nap és az óra. Mag­lód: Keserűség csillaga. Mende: Nyúl kolléga házassága. Monor: Vérrel megpecsételve (széles). Pi­lis: Hamlet I—II. Tápiósüly: Egy gyilkosság krónikája. Üllő: A lord és bandája. Vecsés: Királylány a feleségem. RADIOFELVETEL tapasztalatcserén voltak a szomszédos járásban lévő dánszentmiklósi Micsurin Tsz- ben. A szocialista brigádmoz­galom terén ebben a tsz-ben nagyon szép eredményekkel büszkélkednek, a választás ezért esett rájuk. Délelőtt a művelődési ott­honban Székely István, a dán­szentmiklósi Micsurin Tsz el­nöke és Papp Andrásné párt­titkár számoltak be szocialista brigádjaik alakulásáról, ered­ményes munkájukról, vala­mint arról: milyen segítséget, támogatást nyújtottak a moz­galom kibontakozásához. — 1961-ben határozták el a gyümölcstermesztők, hogy szocialista brigádot alakítanak — mondotta Papp Andrásné. Azóta már hat szocialista brigádunk van, s az első: a Gagarin című már öt­ször érte el a szocialista címet. A Tyereskova brigád érdekes­sége, hogy 25 nőből áll — vezetőjük: örsi Edit mezőgaz­dasági mérnök. Nehéz munkát végeznek, ők a tsz vagyonvé­delmi brigádja, permeteznek, s nagyrészt rajtuk múlik, hogy a termés milyenné ala­kul a gyümölcsösben. Nem kis büszkeséggel mon­dotta el Papp Andrásné, hogy a múlt évi 162 vagon al­mából 139 exportképes volt, s hogy így lett, eb­ben nem kis részük volt a Tyereskováknak. Székely István arról beszelt a vendégeknek, hogy a szocia­lista brigádoknak az a leg­nagyobb eredménye, hogy az emberek tudatának fejlődését siettetik. — 'Az embereket szeretni kell, igénylik a fi­gyelmességet, a velük törő­dést, s ha megkapják ezt, ma­guk is viszonozzák, egymás­sal is törődni fognak. A szocialista brigádok nyo- mány kialakult új munkastí­lus szemléltetésére elmondott egy példát: — A mi tsz-ünk főleg gyümölcs- és szőlőter­mesztéssel foglalkozik, a leg­nagyobb munkák ideje az ősz. Az almát, a szőlőt nem lehet adott időnél tovább kint hagyni, így történt, hogy a kukorica törésével elmarad­tunk. A legnagyobb hidegben, fagyban ott volt a szö­vetkezet minden tagja, a munka motorjai a szocia­lista brigádok voltak, de meg kell említenem, hogy ott volt a konyhánk, főztük a forró teát, forraltbort. A továbbiakban a monori járás küldöttei tanulmányoz­ták a Micsurin szocialista bri­gádjainak szerződéseit, bri­gádnaplóit és közvetlen be­szélgetés formájában érdek­lődtek a brigádtagok életéről, munkájáról. A látogatás célja tulajdon­képpen, ahogy Kovács Gyula, a Monori Járási Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője elmondotta, az volt, hogy já­rásunk tsz-eiben is megala­kuljanak a szocialista brigá­dok, s ehhez kapjunk — a jó példa nyomán — segítsé­get. A látogatás további napiren­di pontjairól következő szá­munkban számolunk be. F. O. Üllőn — mint látható- nagy sikere volt a rádió felvevő­kocsijának (Kiss Sándor feiv.) Pályaszéli jegyzet Öt hete veretlenül Gyömrő—Isaszeg 4:3 Mind cl 11 játékos Jclétde­A gyömrői labdarúgók a Vá- melte. a szurkolók szeretetét. A ci Honvédtől elszenvedett ve- vendégek sportszerűen, s külö- reség óta nem vesztettek mér- nö$en csatársoruk jól is ját kőzést. Azóta ötször játszottak, (( védelmük azonban nem s a mérleg négy győzelem egy döntetlen. tudta megtörni a gyomroi csa­Vasárnap mintegy 700 néző társor lendületét, előtt Isaszeg csapatát fogadták. (g.) A múlt heti gyenge játék után ______________________________ a közönség gondolni sem mert volna arra, hogy ragyogó já­tékot láthat a 90 perc alatt. Az idény legszínvonalasabb mérkőzése volt, pedig ez a mérkőzés. 4:3-ra győzött a hazai csa­pat, teljesen megérdemelten. Végh K. ravasz közvetett sza­badrúgásgólja volt az első, majd nemsokkal később ugyanő volt eredményes. A félidei 2:0 után azt gondol­tuk, fölényes győzelemnek le­hetünk szemtanúi. Nem így történt. A gyömrői védelem jó­voltából 2:1-re alakult a mér­kőzés, majd Péter F. a meccs legszebb gólját lőtte. Utána az isaszegi csapat kiegyenlítette a kétgólos hátrányt, s azt hittük döntetlen lesz az eredmény, de Péter, aki a mezőny legjobb­ja volt, megszerezte a győztes gólt. Eddig a mérkőzés rövid kró­nikája. Szólni kell azonban a játékosok határtalan lelkese­déséről. Végh és Péter Ferenc egymást múlta felül. Péter, a jobbösszekötő helyén nagyon jól játszott. Dohnál is megtet­te a magáét. Szóval, a csatár­sorra semmi panasz nem le­het . ., A /védelem azonban a má­sodik félidőben gyengébb volt. Fitos, aki mellesleg a legjobb védő volt, kétszer hibázott, s abból két gól született. Baracs- kay és Ver^eczki inkább az el­ső, illetve második félidőben játszott jól. Fehér a balfedezet posztján nyújtott jó teljesítményt. Tóth formán alul játszott. Ragyogó napsütésben szín­pompás májusi menet vonul végig Monor utcáin a főtérre. Valamennyi helyi iskola, üzem, termelőszövetkezet, társadalmi és tömegszervezet képviseltette magát. A menet élén a járás és a község párt-, tanácsi és tömeg- szervezeti vezetői vonultak. „Békét a világnak! Éljen a béke!” jelszavak szerepeltek csaknem valamennyi felvonuló egység tábláin. Hatalmas tömeg gyűlt össze a főtérre. Dr. Vészi Béla, a pártfőiskola igazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet. Galambok röppentek a! ma­gasba — a langyos szellő meg- meglobogtatta a vörös és nem­zetiszínű zászlókat, s a tömeg fölött kimagaslott, körbenfor- gott egy tábla: „Békét Viet­namnak!” Ez a jelszó, a béke gondolata hatotta át azokat, akik végig­hallgatták az ünnepi szónokot, akik jelenlétükkel is hitet tet­tek ezen a szép májusi vasár­napon a béke mellett. Délután a járási KISZ-bi- zottság rendezésében zsúfolásig megtelt nézőtér előtt rendez­ték meg a Ki mit tud? járási döntőjét, s 2500 ember övezte délután a labdarúgó pályát is. A monori nagygyűlés elnöksége Foto: Somodi és Gyömró Méltóképpen ünnepelte Gyömrő is május elsejét. Csak­nem háromezer fiatal vett részt a felvonuláson, amely a járási művelődési ház elől in­dult. Ott voltak a helyi üzemek képviselői, az iskolák tanulói. Az ünneplő menet a tanácshá­za elé vonult fel. Itt Furuglyás Géza, a járási művelődési ház igazgatója mondott ünnepi be­szédet. Utána Mikula Mária szava­latát, a járási művelődési ház népi tánccsoportját és a szö­vetkezeti énekkart hallhatta, illetve láthatta az ünneplő kö­zönség. A kézilabdapályán villámtor­nákat láthatott a közönség. Es­te a járási Ki mit tud-on győz­tes katonai zenekar szolgáltatta a zenét a jól sikerült utcabá­lon. Vagy józanon, vagy gyalog Jávor Pál Vasad külterületi lakos Monoron a MÁVAUT ál­lomáson ittasan szállt be a Monor—Pánd között közlekedő buszba. Amikor a kocsiról le akarták szállítani, durván szi­dalmazta a MÁVAUT dolgo­zóit. A botrányos jelenetnek a rendőri beavatkozás vetett vé­get. Jávort — botrányt okosó ré­szegségért 400 forint pénzbír­ságra ítélték. 360 hektoliter szóda A jó idő megjöttével nagy a sürgés-forgás a péteri szóda- vízgyárban és a fmsz szóda- árusító helyein is. Legendi Mihálynétól, a pé­teri „szódavízgyár” vezetőjé­től érdeklődtünk a fogyasztás iránt. Mondani sem kell, hogy örült a növekvő forgalomnak és máris mondta az ez évi adatokat. Január: 8260, feb­ruár: 7830, március: 9510, áp­rilis 26-ig: 10 490 literre nőtt a fogyasztás. Kisüzemileg, kézzel behordva ennyi szódavíznek való alapanyagot, nem volt könnyű feladat. De hát a ne­heze még hátra van: a foko­zatosan melegedő idő egyre több szóda gyártását követeli meg. Na de ezen a téren nincs hiba. Szorgalmas emberek Le­gendi ék. Igyekszenek a lakos­ság igényeit kielégíteni. (MJ) Levél a helyi ipar pártolásáról Kedves Néném! Régen nem jelentkeztem már, ennek oka nem pusztán lustaságomban keresendő. Bokros teendőkkel telnek napjaim, nemigen van időm az írásra. Hogy most mégis tollat ragadok a kezembe, annak sajátos oka van. A körzetünkben, melyben élek, a lakosság ellátását hatszáz' kisiparos, becsületes mindennapi kenyerét, többsé­gében jó munkával kereső ember él. Most úgy hívják őket, hogy „maszek”. Szük­ség vár rájuk, a lakosság, mely ebben a körzetben mintegy százezer fő, igényli becsületes, jó minőségű szol­gálataikat. A dolgok megértéséhez jó a történelmet is idézni. A kereskedő tőkés manufaktusz tulajdonos kétféleképp szer­vezte a munkát. Részben sa­ját épületében, saját gépeivel oda bejáró munkásokat dol­goztatott, részben az üzembe bedolgozókra bízta a termelés kivitelezésének egy részét. Jó nevű kisiparosaink is rá­térnek a bedolgozó rendszer­re. A kihelyezett munkákat egy-egy szakmában jártas is­merőssel végeztetik el, aki azután a velük való elszámo­lási viszony alapján biztos közli a munkavégzés eredmé­nyét. Így javították meg, kedves Néném, a napokban lakóépü­letünk egy ablaknyilászáró részét, a manapság rolónak nevezett valamit. A javítás elvégzéséhez meg­jelent egy tiszteletre méltó manufaktúrába, illetve ma­szekhoz bedolgozó bácsi. Ki­fogásolta a szoba berende­zését, helytelenítette, hogy a Zongoránk az ablak mellett, a rossz ablákzáró szerkezet alatt helyezkedik el. Meg- döbbenten vette tudomásul, hogy a lakóépületben nincs a feladat elvégzéséhez szüksé­ges kétágú létra, melyről tud­valevőleg könnyebb dolgozni. Minősége fontosságának tuda­tában jelentette ki, hogy az ilyen proliknak teljesen fe­lesleges a roló, mert nem ér­tenek a kezeléséhez, elront­ják, minek is nekik. Dohogása közben, nyilván hogy saját személyének je­lentőségét kiemelje és beosz­tásának lealacsonyító voltá­ról meggyőzze a megrendelő „prolikat*’, közölte, miszerint egyik rokona országos veze­tőszervnél teljesít szolgálatot, melyet ma minisztériumnak neveznek. Közben egy darabka vá­szondarabot helyezett a sza­kadt rész fölé, két helyen azt egy-egy szöggel megerősítet­te, és nyilván a kioktatásért, kért ötven forintot. Miután ezt némiképp kifogásoltuk és mindössze harminc forint­tal honoráltuk áldozatos be­dolgozó tevékenységét, sértő­dötten távozva jelentette ki, keressük fel a manufaktura- tulajdonost és beszéljük meg vele a kérdés anyagi oldalát (a pénzt azért eltette). Minden bizonnyal, kedves Néném is derűsen fogja fel a dohogó bedolgozó esetét. Biz­tos vagyok benne, tekintetbe veszi tiszteletre méltó korát, ősz haját és azt a szívessé­gét, hogy miniszteriális csa­ládtagok megléte ellenére le­ereszkedik a munkához és prolik megrendeléseinek is eleget tesz. Mi is így tettünk, de azért tanácsként, jóakaratúan kö­zöltük a történelmet jól is­merő, régi szokásokat felújí­tó, tiszteletre méltó masze­kunkkal, hogy a jövőben egy kevésbé „újnemesi’’ szárma­zású bedolgozóját küldje hoz­zánk, kivel a magunk egy­szerű nyelvén és egyszerű eszközével talán jobban meg tudjuk értetni magunkat. Zárom soraim és kezeit csókolva várom válaszát, sze­rető unokaöccse: Mikes Kelemen helyett Minekes írókén

Next

/
Oldalképek
Tartalom