Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

1966. MÁJUS 22., VASÁRNAP r^£hdm> 7 Az ember megfertőzi a tengereket MEDARD Megbízható-e az eső prognózis? Erre a megállapításra jutott a California Egyetem három kutatója. Mintákat vettek San Francisco, Seattle, Havaii- és a Galapagos-szigetek környékén és kimutatták, hogy a víz mindenütt a halállományra veszedelmes, nagy mennyiségű vegyszert, elsősorban rovarirtó szereket tartalmaz. A biológusok kimutatták, hogy például a DDT nem ol­dódik fel és nem vész el a tenger mérhetetlen vízmeny- nyiségében, hanem öblökben és torkolatvizekben koncent­rálódik. Ez kiváltképpen ve­szedelmes, minthogy sok fon­tos halfajta kicsinyei éppen ilyen helyeken nevelődnek. A jelenség tudományos ma­gyarázata a következő: Ma­gyarország és a környező te­rületek éghajlati viszonyai mellett tavasz végén, illetve nyár elején az időjárási for­dulat főleg esőzésekben nyil­vánul meg. Ennek az az oka, hogy miután Magyarország télen kevés napsütést kap, a föld felszíne lehűl. Tavasztól kezdve a nap mind magasab­ban és hosszabb időn át jár az égbolton, több és melegebb sugarat küld le hozzánk. Egyenlően süti a tengert és a szárazföldet. De ennek a ket­tőnek a melegfelvevő és meg­tartó képessége nem egyforma. PLASZTIKREPÜLO Egy francia cég bejelentette, hogy megépítette és si­keresen kipróbál­ta a teljes egész­ben plasztikból készült, igen könnyű repülőgé­pet. A Wassmer re­pülőgyár szerint, ha ezt a gépet so­rozatosan gyárt­ják, lényegesen könnyebben és ol­csóbban állítható elő, mint a hagyo­mányos anyagok­ból. Ráadásul a poliészter, amely­ből a gép készült, sokkal könnyebb is, mint a fém és gyorsabbá teszi a repülést. A plasz­tik repülőgép el­nevezése W. A— 50; prototípusa tu­risták számára készült négyüléses masina; 150 ló­erős motorjával mintegy 300 kilo­méteres sebesség­re képes óránként, összsúlya az uta­sokkal együtt nem haladja meg az egy tonnát. Ebből származik az időjá­rási bonyodalom. Ugyanis a felmelegedett szá­razföld átadja a melegét a fölötte lévő légtömegnek. A meleg levegő kiterjed, köny- nyebb lesz és felfelé emelke­dik, mintegy öt-tíz km ma­gasságig, onnan aztán az óceán felé áramlik. Helyébe hűvösebb légtömegek tódul­nak az óceán felől. Ennek az a következménye, hogy a szá­razföld fölött alacsony, az óceán fölött magas légnyomás támad. Ezeket a nyomáskü­lönbségeket légáramlatok egyenlítik ki. Az óceán felől hozzánk tóduló légtömegek felhőket hoznak magukkal, amelyekből aztán zivataros esők támadnak. így május második, vagy június első felében — esetleg valamivel koráb­ban vagy későbben — na­gyobb esőzések vannak, de ezeknek semmi közük a Medárd-naphoz. Magyaror­szágon az utolsó hatvan esz­tendőben a leghosszabb eső­zés 1914-ben volt, amikor 26 napon át esett az eső minden nap, de a mindennapos csapa­dék ritka jelenség. Tény vi­szont, hogy hazánkban a jú­nius mindig nagyon csapadé­kos, de ennek ellenkezőjére is volt példa, amikor a gabo­na megsínylette a júniusi szá­razságot. Indiában az időjárás hirte­len változását nem Medárd- naphoz kötik, hanem egy al­lsten tevékenységét látják benne. Mivel a melegégövi or­szágban a tavaszi, nyáreleji esőzés sorsdöntő, ezért az esőhozó napot babo­nás hit veszi körül, hiszen milliók tápláléka függ a kedvező időjárástól. A sze­szélyes alistent pedig külön­böző mesterkedésekkel akar­ják rávenni az esőcsinálásra. Amerikai őslény Londonban Az amerikai őslény, a világ legnagyobb húsevő állata, tu­dományos nevén Tyranno­saurus Rex, mintegy ,70 mil­Öngyilkos bálnák A BIOLÓGIAI SZAKKÖ­RÖKET évek óta foglalkoz­tatja az a kérdés, hogy miért lesznek „öngyilkosok” a bál­nák, mi ösztönzi őket arra, hogy a tengerpartokon pusz­tuljanak el. Az elmúlt eszten­dőben 32 bálna vetette ki ma­gát az ausztrál partokra, kö­zülük 24 elpusztult, míg 8, a környékbeli lakosok segítségé­vel nagy nehezen visszaevic- kélt a tengerbe, és így meg­menekült a biztos pusztulás­tól. Ezt a kérdést egy szovjet biológus boncolgatja a Priroda egyik legutóbbi számában, egy holland zoológusnak azt az elméletét vizsgálva, amely a bálnák „zátonyra futásával” foglalkozik. A holland kutató abból indul ki, hogy akárcsak a delfinek, a bálnák is ren­delkeznek természetadta ult­rahangos készülékekkel, ame­lyek segítségével képesek mérni a különféle, víz alatti céltárgyak, sziklák, halak stb. távolságát. AKUSZTIKAI SZAKEM­BEREK szerint a bálna a ta­pogató ultrahanghullámokat mindig vagy egyenes irány­ban vagy felfelé bocsátja ki, lefelé tehát nem működik a berendezés. Mélyebb vízben nem okoz különös problémát a pontos mélységmérés hiá­nya, csekélyebb parti vizeken azonban hamar homokot ér­het. Ott azután elkezd ver­gődni, teljesen elveszti tájéko­zódó képességét, „zátonyra fut” és a partra vetődik. Nincs tehát szó szándékos ön- gyilkosságról, biológiai szem­pontból egy állatnál ezt nem is lehetne megmagyarázni, pusztán az egyik tájékozódó­szerv hiányosságáról beszélhe­tünk. Ezt a hihető feltevést, Szovjet vélemények szerint mindaddig fenntartással kell fogadni, amíg részletesebb is­meretek nem állnak a kutatók rendelkezésére a bálna ultra­hangos szervének felépítésével és mechanizmusával kapcso­latban. ★ A FENTI MEGÄLLAP1- TÁSSÁL vitatkozni kell. Nem ilyen egyértelmű például a fehér ceteknél tapasztalható I „öngyilkossági hullám”. Ezek­nél az élőlényeknél az ember : mentőakcióba kezdett, s a ha­'■/////////////////////////////////////////// talmas testeket visszatette a tengerbe. Nem telt bele sok idő, ismét a parton vergőd­tek. Valószínűleg valamilyen biológiai indítéka van ennek a ma még érthetetlen öngyil­kossági hullámnak. A kuta­tókra vár a feladat, hogy megtalálják a magyarázatot. (A szerk.) lió esztendővel ezelőtt élt, nagyjából azon a vidéken, ahol manapság az amerikai Wioming állam van. A tudó­sok szerint minden élő és döglött húst megevett, főleg más dinosaurusok húsával táplálkozott. Csontjait 1900-ban fedezte fel az amerikai természettu­dományi múzeum expedíciója. 1959-ben a múzeum eladásra kínálta fel a rekonstruált csontvázat, amelyet egy angol geológus vásárolt meg a lon­doni természettudományi mú­zeumnak. A rekonstrukción hat muzeológus négy évig dol­gozott. 100 kilométerrel a folyón szik ki” a partra, ahol az uta­sok megkívánják. Az évad végéig több ilyen hajót in­dítanak a Jenyiszej en, a Vol­gán, és az Irtis folyón. Egy kellemes „sétahajó­zás”, például Moszkvától Asztrahányig (1530 km) első osztályú fedélzetes 43 rubel­be kerül. A tavaszi—őszi Ágyúval jég ellen Ezen a fronton olyasmit láttam, ami egy hivatásos tü­zér arcába vért kergetett vol­na. Lokátoremyő előtt ül egy tarkaruhás lány, szan- dálos lábát lóbálva mondja a telefonkagylóba: ......azi­m ut 35—40, tartózkodási hely szöge 7—94, 67. Kérem ismé­telni!”. Miután közlését visz- szahallgatta, kissé unottan kiadta a parancsot: „Tűz!”. A lokátortól 100 m-re fény villant, lövés dörrent s a lég­védelmi ágyú 32 kg-os löve­déke vijjogva a felhőbe vá­gódott. Vologya három éve fejezte be a főiskolát és most három lokátor, négy ágyú, egy rá­dióállomás, néhány motor és terepjáró felett parancsno­kol. Most 25 éves, abban a korban van, mint szakaszá­nak fizikus, meteorológus, mérnök, technikus és — mint ahogy ők mondják — „légi- ^ fúrós beosztottjai”. Szulak- ^vidze professzor, a geofizi­kai főiskola tanára ugyanis $ előszeretettel vonja be a tu- ^dományos munkába a lelke­sedésben és bátorságban ha­ltért nem ismerő fiatalokat. $ Szemtől szemben nyílt harc­iban állnak a természet erői­ivei. Ugyanakkor mindenki- Í nél jobban láthatják az ex- ipedíciójuk során szerzett ta- Í pasztalatok jelentőségét, azt, ihogy bebizonyíthassák: a had- Í serestől kapott légvédelmi ^ágyúkkal meg lehet óvni a Í jégesőtől több száz hektár- ^ nvi vetésterületet Grúziában ^és Örményországban, ahol 5 ilyen osztagokat elhelyeztek. i Mikor kell lőni a felhőkre? $ Í A lövedéket ólom — vagy iezüstjodid reagenssel töltik ' meg. Ez a hatóanyag „ker­eti szét” a kialakuló vihar­felhőket, miközben a felhő­ből jelentéktelen mennyisé­gű jégdara hullik, ami még _. földet érés előtt elolvad. A ' felhők ágyúzását gondos el­méleti és kísérleti munka előzi meg. Szovjet tudósok kidolgozták a jégfelhőképző­dés új hipotézisét. Felfedez­tek egy ú. n. nedvesség-fel- halmozódási zónát, mely 1/100- ad részét képezi annak a felhőnek, amelyben lezajlik a jégképződés és -növekedés. És éppen ide, a viharfelhők szívébe küldik lövedékeiket az osztag ágyúi. Mindez ta­lán túlságosan egyszerűnek tűnik. A helyzetet bonyo­lítja azonban, hogy vala­mennyi adott esetben meg kell határozni, hogy jégve- szélyes-e a felhő, meg kell találni a nedvesség-felhalmo- zódási zónát és végül „el kel1 kapni” a jégképződés kezdetét. Telitalálat ... Az egyik napon szokat­lanul nagy jégeső volt ki­alakulóban. Ezen a napon 102 lövedéket lőttek fel, a szokásos öt-hatszorosát. A Vé­dett területen azonban egyet­len hektárnyi vetésterület sem szenvedett jégkárt. A múlt évre jellemző volt a rendkívüli sok jégeső. Meg­történt, hogy az osztag egész nap tüzelt. És mindössze két esetben érte jég az ágyúk­kal védett területet, de ott is csak jelentéktelen káro­kat okozott. Az expedíció fenntartási költségei meg sem közelítik azt a hasznot, melyet az állami biztosító és a kol­hozok magukénak mondhat­nak. Két éve dolgoznak. Előre­láthatóan erre az évre a vé­delmezendő területet több­szörösére növelik. Az expe­díció minden tagja biztos ab­ban, hogy a jégesőn aratott gvőzelem csak a kezdeti lé­pést jelenti abban a munká­ban. amelvet a tudósok ma' gukra vállaltak, hoev irá< nyithassák az időiárást. Anatolij Arhlpenko idényben az utasok 40 száza- i lékos kedvezményt kapnak.; 1965-ben Oroszország fo- \ lyóin 106 milliós utasforgal- ^ mat bonyolított le a folyam- \ / hajózás. Ez a szám idén előre- £ láthatóan 113 millióra növek- $ szik. j Százharminchét vonalon köz-; í lekednek ezek a kényelmes ; szárnyashajók. i A Gorkij—Kujbisev fo­lyamhajózási vonalon új szár­nyashajót indítanak, amely óránként 90—100 km-es se­bességgel szállítja utasait. A 63 személyes Diesel-hajó kis merülése következtében se­kély vizű folyókon is járhat és nem lesz szükség stan­dardkikötőre. A hajó ott „csú­Tizenkét lépcső az égbe... Tizenkét „lépcső”, tizenkét fecskefészek formájú erkély kapaszkodik az ég felé a podmoszkovjei 300'méter magas meteorológiai kutatótornyon. A képen az égretörő „fecskefé­szekből” a meteorológusok és a fizikusok tanulmányozzák az atmoszféra tulajdonságait. A megfelelő magasságban elhe­lyezett erkélyről kényelmesen megfigyelhető például az ala­csonyan szálló felhőzet, a jégképződés, a szél jelleme, áramlá­sa, a levegő nedvességtartalma stb. Az itt nyert adatok töb­bek között segítséget nyújtanak a gyári kémények magassá­gának és tartósságuk együtthatójának pontos meghatározá­sához. Maga a torony eredeti mérnöki konstrukció. Viszonylag kis átmérőjű, egymáshoz forrasztott acélhengerekből áll. A többtonnás súly betontalapzatba épített gömbcsapágyon nyugszik. A nagyobb biztonság érdekében a tornyot négy kü­lönböző metszőponton acéldróthuzalok tartják rugalmas, de megbízható ölelésükkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom