Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
mtsr MECrtt 'i-fCirinn 1966. MÄJXJS 20., PÉNTEK Csendövezet * Franciaországban, Mulhouse környékén a Hardt erdő hatszázhektár.os területét „csend övezetnek” nyilvánították. A sétálókhoz itt nem hatol el az autók zaja, tilos tranzisztoros rádiókat bevinni, tüzet gyújtani, lármázni, vagy bármilyen módon, megzavarni a pihenni vágyók nyugalmát. A természeti szépségek fokozására vadállatokat is tartanak az erdőben, HOLLÓK Hazánk egyik ritka madárfajtája, a holló néhány évvel ezelőtt tanyát vert a zempléni hegyekben és azóta száma örvendetesen gyarapodik. 1962-ben még csak egyetlen madárpár fészkelt a Kemencepatakhoz tartozó Térhegyen, az idei tavaszon Háromhuta, Kemencepatak és Telkibánya környékén az erdőgazdaság dolgoz'ói már 25 hollófészket vettek nyilvántartásba. A már kipusztulóban levő madár tehát végleg megtelepedett a zempléni hegyekben. Gyarapszik a verőcei szakszövetkezet Idős asszonnyal tárgyalt Varga József, a verőcei Reménység Szakszövetkezet elnöke. Gubacsi néni öregségére hivatkozva kérte, hogy vegyék bérbe földjét, mert már nem tudja megművelni. A papír perceken belül elkészült a megállapodásról. — Eddig mintegy 100 holdat vettünk át a munkaképtelen öregektől a községben — mondotta. — A szakszövetkezet fontos feladata, hogy ne maradjon műveletlen föld a határban. Ebből az elgondolásból született újabb tervük: a juhtenyésztés. A községben megfogyatkozott az állattenyésztő gazdák száma, a legelők jórészt kihasználatlanok. De épül már a szakszövetkezeti juhhodály és hamarosan 200 birkával megkezdik a tenyésztést. A málnás mellett ez lesz az újabb jövedelmező foglalkozási ág. Málnaterületük jelenleg 120 holdas, ebből húsz a közös telepítésű. Tavaly óta a fertő- zöttség miatt csökkent a málnatermő terület. A szerződéses értékesítésre lekötött termés mégis eléri már a tíz vagont. Ez a mennyiség meghaladja a tavalyi felvásárlást. A szakszövetkezet ezenkívül azoknak a termelőknek a málnáját is átveszi értékesítésre, akik nem tagjai a szövetkezetnek. GYULA Sétalovaglás halászatta! és vadászattal egybekötve A fürdővárossá nyilvánított Gyula természeti szépségekben gazdag környéké hazánk minden tájáról, de külföldről is turisták tízezreit vonzza az alföldi városba. Régi kívánságnak eleget téve a Gyulai Városi Tanács az Idegenforgalmi Hivatallal és az IBUSZ-szal együtt most sétalovaglásokat is szervez. Ehhez a gyulai termelőszövetkezetek adnak 12 betanított spörtlövat. A lovasok a gyulai vártól A pátyi könyvtárban „VEGYES ÜDÜLÖK“ A DUNAKANYARBAN Kellemes nyaralás várja a vakációzó gyermekeket 47 ezer fiatal gyermeküdülőkben ♦ 180 ezer pajtás az úttörőtáborokban ♦ Vízitúrák a Szcntendrei- és Csepel-szigetre A nyári vakáció közeledtével minden szülő tervezget: hol nyaraljon a ayerek, kinek bízhatja a gondjaira, tölthet-e együtt néhány hetet a család? A családos üdültetés fejlesztésére, és a felnőttek, családok együttes üdültetésének megvalósítására még 1965. július 31-én hozott határozatot a SZOT elnöksége. Eszerint az e célra alkalmas éves üdülőkben a 13. turnussal kezdődő, és a 18. turnussal befejeződő nyári főidényben együtt nyaralhat kiki a családjával, az úgynevezett vegyes üdülőkben pedig — például Lillafüreden, Pécs- Mecseken. Sopronban, a Dunakanyarban öt helyen, Szilvásváradon, Balatonlellén Siófokon, Galyatetőn, Mátraházán — már január 1. óte elhelyezhetők az igényjogosull felnőtték gyermekeikkel együt is. Régi óhajuk valósult meg s szülőknek azzal, hogy január 1. óta eltörölték a felső korhatárt a gyermekek beutalásánál: így hároméves kortól az iskolai tanulmányokat folytató önálló keresettel nem rendelkező gyermekek együtt üdülhetnek szüleikkel a családos vagy vegyes üdülőkben. Gyermeküdültetést az idér 18 helyen szervez a SZOT, -s múlt évi 40 ezer gyermek üdültetésével szemben az idén 47 ezer gyermek szervezeti nyaralását biztosítják. A fizikailag gyengébb, vérszegény gyermekeket az ország nyolc iskolai gyógyüdülőjében — hegyvidékeken és az Alföldör —, tanítják, gyógyítják az oktatási idényben, egy-egy turnusban 23 napig. Üj gyermek- üdülőt is létesít a SZOT aa idén Balatonzamárdiban ahol 500 férőhelyes üdülőtáborban tölthetik nyári vakációjukat az általános iskolások. As Úttörő Szövetség fennállásának 20 éves jubileuma jegyében rendezi meg valamennyi nyári táborozását. 30 ezer kisdobos és 100 ezer úttörő táborozik az ország 120 járási, megyei, állandó táborában, es 800 csapattáborban. A szaktáborokban a gyermekek érdeklődésének megfelelő programot állítanak össze, szakágak szerint. Esztergomban, i hagyományos regőstáborbán azok a gyermekek töltik a vakáció egy részét, akik az iskolaévben a kultúrmunkában tűntek ki. A vízitáborokban az úttörő-flottillák táborai működnek; több dunai vízitúrát rendeznek majd a Szentendrei- és Csepel- sziget megkerülésével. Az úttörő nyári olimpia járási szinten ma kezdődik. Az országos találkozóra az országos sportnapok keretében augusztus 14—20. között kerül sor Budapesten. A nyáreleji országos úttörőtalálkozó június 7—10 között lesz ugyancsak Budapesten. A szokásos nyári vezetőképző táborok egész nyáron működnek 15 ezer úttörő őrsvezető részvételével a megyék és járások szervezésében. Az idén is Csillebércen rendezik a hagyományos nemzetközi táborozást július közepétől egy hónapon át, a második két hétben a Balaton mentén ütnek tábort 14 ország úttörői. A mag5rar úttörők képviselői hat országba kaptak az idei nyárra meghívást. A táborozásokon kívül sok más program várja a vakációban a kisdobosokat, úttörőket. Négy-ötnapos, egyhetes országjárásokat is szerveznek. A nagyobb úttörők számára pénzkereseti lehetőséget is biztosítanak, — főleg a mezőgazdaságban. Az úttörő- és kui- túrházak tervei is az úttörőkhöz alkalmazkodnak az egész nyári vakáció idején. Varga Aranka indulnak el, majd végighaladva a festőién szép Kőrös-parton, az erdei utakon. A túrát halászattal, vadászattal kötik össze. Budapest—Sierra Leone A posta nemzetközi kapcsolatai egyre távolabbra nyúlnak. Legutóbb Budapest és a nyugat-afrikai Sierra Leone között létesült telex összeköttetés. A levelezéseket, vasárnap kivételével, naponta 8—18 óra között bonyolítja i.e a posta. „Dubnái" bélyeg A posta az „Évfordulók- események 1966” elnevezésű bélyegsorozatban újabb emlékbélyeget ad ki. Május 23- án, a Dubnái Egyesített Atomkutató Intézet alapításának 10. évfordulója alkalmából 60 filléres bélyeget hoz forgalomba. — Megnyílt a medvebocsok óvodája a Fővárosi Állatkertben. — Ha most dicsekednék, azt mondanám, hogy a pátyi könyvtár túlteljesítette a normát — lapozgat a névsorban Bakonyi Lászlóné könyvtárvezető. — A falu háromezer lakosára háromezerötszáz könyv ]Ut. Kölcsönzési nap lévén, nagy a forgalom. Jönnek-mennek az emberek, kezükben két-három könyvvel. Amíg a kicsinyek magabiztosan lépnek a kitárt üveges szekrényhez, a felnőttek inkább kérdezik: mit vigyenek? Az elmúlt évben a 624 bér iratkozott tag 1800 könyvet Lakat alatt a budaörsi víkendház-„specialisták" Budafok és Budaörs környékén „tevékenykedő” tolvajok ügyében hirdetett ítéletet a XI—XXII. Kerületi Bíróság. A három tettes közül a hosz- szabb ideje rendszeresen nem dolgozó Andrejkovics Mihály és a munkahelyétől szintén kilépett Almást Albert italozó életmódot folytatott, Cseh István pedig visszaeső bűnöző, akit korábban ötször megbüntettek. Részben külön-kü- lön, részben kettesben víkendházakat, szerszámos kunyhókat törtek fel, a bennük talált értékesebb holmikat elemelték, s gyümölcsösökből is loptak. A jogtalanul eltulajdonított dolgok egy részét értékesítették:, felélték, a többit elrejtették: ezeket a nyomozás során lefoglalták. A bíróság Cseh Istvánt kétévi és hathónapi, Andrejkovics Mihályt kétévi és négyhónapi, Almási Albertet egyévi és kéthónapi szabadság- vesztésre ítélte. kölcsönzött. Legkapósabbak c mezőgazdasági témával fog lalkozó ’ kötetek. Hatásuk — Bakonyiné szerint — meglátszik a falu termelési kultúráján. A lexikonokat, a humán és matematikai szakkönyveket a fiatalok forgatják — különösen vizsgaidőszakokban. Az as'szonyok az egészségügyi, a: öregek a „királyos”, a férfiak az izgalmas könyveket kérik. S míg évekkél ezelőtt Pátyon is Jókai Mór vezetett olvasottságban, mostanra Berkest András könyvei váltak slágerré. — Fiataljaink között — sorolja tovább Bakonyiné — sok az irodalombarát. Irodalmi kört alakítottunk, s nagy élmény volt számunkra a tavalyi első író—olvasó találkozó a megyei könyvnapi megnyitón, amit a mi községünkben rendeztek. Az idei könyvnapra Juhász Ferenc költőt hívtuk meg hozzánk vendégségbe — mondhatnám úgy is, rokoni látogatóba. Juhász Ferenc ugyanis biai születésű, családja most is ott él a faluban. A villáminterjút befejezzük. Türelmetlenül topog az aprónép, nyújtogatják a cserekönyveket. Márpedig terített asztal mellett éhen várakozni... k. m. Menj a városba, lányom A nyírségi lány sohasem akart városi lakó lenni. A falusi iskolában, ahová annak idején járt, nem mutatott sok kedvet a tudományokhoz, így jóindulatú közepessel vett búcsút a nyolcadiktól. Mivel a ház körüli munkában nagy jártasságra tett szert s a határban is otthonosan mozgott, úgy tűnt, hogy néhány év múlva jó feleség válik belőle, aki rendet tart a ház és a család körül. Akkor úgy tűnt. Közben néhány év eltelt, Giziké tizenhét éves lett, eladó lány. Ekkor váratlan csapás érte a nyolctagú családot. A mama örökre elköltözött tőlük. Fél évvel a 'temetés után pedig megjelent a házban az új asszony, aki nem sokáig bírta elviselni Giziké „anya így szoktá”-it. S az apa, akinek nem volt ereje és türelme a viszályok elcsendesítésére, ezt mondta: — Az lesz a jó, ha elmégy. Nem vagy már gyerek, megélsz magad is, idehaza meg csend lesz. Menj el a városba, lányom. Giziké nem sírt, nem is haragudott. Kisebb testvéreire gondolt, meg az otthoni csendre és vonatra ült. Pénze nem volt, csak néhány ruha lapult szatyrában. Nem sokat törődött vele. Ügy gondolta, hogy befogadja őt valamelyik gyár, s meghúzhatja magát albérletben vagy munkásszálláson. Ám, abban az időben nem volt szükség segédmunkásra, se takarítónőre, s így a lányt csak biztatni tudta a munkaközvetítő. Haza nem mehetett, munkát nem kapott. Egy délután elgyalogolt a Sajóig, és amikor már azt hitte, hogy senki se látja, a vízbe dobta magát. Miután kimentették * és felépült, megpróbálkozott a-fővárossal. És Gizikében megsejtette a nagy lehetőséget egy szép belvárosi lakóház házfelügyelőnője, Erzsébet asz- szony. Havi négyszáz forintot fizet a lánynak, kosztot és szállást, s ennek ellenében Giziké különböző szolgálatokkal tartozik. Ö szedi ösz- sze a szemetet, ő mossa le a hat emelet magas lépcsőházat, ő liftezik, ha történetesen munkaadójának alvásra vagy szórakozásra kerekedik kedve. Ezenkívül még feltétlen hála jár a mindenkit kibeszélő házfelügyelőnőnek, mert hát: „el ne felejtsd, hogy én csináltam belőled embert”. Nem is szólt sokáig semmit. Valóban örült, hogy a kis, hideg, köves vasalószoba teljesen az övé. Nyugalma volt ott, senki sem zavarta, hiszen a pincébe, melynek ajtaja szemben volt a szobájával, nem nagyon jártak. Azt is csendben tűrte, hogy munkaadója lakásába csak zokniban, harisnyában mehetett be, nehogy foltot ejtsen cipője a parkettán, melynek kifogástalan ragyogása ugyancsak Giziké keze nyomán született. Néha felsóhajtott, amikor újra kellett mosnia a lépcsőházat, mert Erzsébet asszony imádja a pedantériát. És ha már havi négyszázat áldoz, s kosztot meg vasalószobát, akkor nemcsak imádhatja, hanem el is várhatja. így teltek Giziké napjai, hónapjai, sőt évei a lépcsőház és a vasalószoba között. Gyarapodott közben két ruhával, egy pántos cipővel, egy ajándék fürdőruhával, melyet Erzsébet asszonytól kapott és amely bő volt rá kissé. Kétszer már beült az Annába is, ahol duplát ivott, de nem ízlett neki és ahol rémülten s gyerekes kétségbeeséssel utasította vissza egy idős úr szemtelen ajánlatát. Amit nagyon szeret, az a mozi. Délelőtti előadásokra jár abból, amit a kapu- és liftpénzből letagad. És szerelmes filmeket néz mindig. Az „Éjszaka” tetszett neki, s máig komolyan haragszik a női főszereplőre: — Mi baja volt annak az asz-- szonynak? Szép férje volt, szép lakása, dolgoznia se kellett. Miért nem szült gyereket, akkor nem unatkozott volna. Hej, ha én lettem volna a helyében. Most ilyeneket mond. Feltéve, ha van kinek. Mert Gizikével nem nagyon beszélnek, hisz az emberek mindig rohannak lefelé a lépcsőn valahová, s nincs arra idejük, hogy meghallgassák „butaságait”. Kedves lány, alázatos, szorgalmas és tisztelettudó, az biztos. De hát ki tudja-e nyitni a száját. „Jótevője”, Erzsébet asszony jobbkeze, akit a vasalószoba és a lépcsők világa nem tanított meg semmire: Filléres örömeire, pinceszagú gondjaira ki kíváncsi? S ki hinné el, hogy sorsa hasonló Édes Annáéhoz? Senki. Emeletről nem veti le magát, sok gyógyszert se kíván beszedni. Giziké nem tervez már merényletet maga ellen. De készül valamire. Ez a valami bosszúféle. „Jótevőjét”, Erzsébet asszonyt akarja megleckéztetni. S ehhez szerinte az kellene, hogy független legyen. Hogy a vasalószoba „tanácsilag is” az ő otthonává váljék, s ne féljen az utcára kerüléstől. Mert ettől nagyon fél. — Akkor leszidnám, nagyon leszidnám, olyankor, amikor többen is hallják. Elégtétel lenne az nekem. De Giziké, csak nincs valami baja? Miért bántaná meg Erzsébet ■asszonyt, a jóságost, a pedánst? Mit mondana neki? Mit? Már sokszor gondolkodott ezen. Néha, fáradtan, elkeseredetten hanyatt fekve kis szobája vaságyán, olyan világosan ért mindent. Elképzeli, hogy hat emelet magasságban a korlátnak dőlve puha papucsokban, házikabátokban állnak a lakók, ő pedig hangosan, jól a szemébe nézve Erzsébet asszonynak, így szól: — Maga rontotta meg az életemet. Csak dolgozni vagyok jó, másra se. Magától megdögölhetnék, annyira sajnálja tőlem a pénzt, mert még az SZTK-ba sem jelentett be, csak a munkakönyvem vette el. Nem hivott orvost, amikor füstmérgezést kaptam a pincében. Kéthavi fizetésem ment el a fogam csináltatására, mert annyira fájt, hogy nem bírtam tovább. Kérterrg hogy télre hadd költözzek be a konyhába, mert a vasalószobát nem lehet fűteni. Nem hagyta. Annyira megfáztam, hogy hetekig feküdtem. Tudja maga jól. hogy milyen betegséget szereztem. Amiért sohasem lehet gyerekem. Amikor az utolsó mondathoz ér, mindig elsírja magát. Mert kinek kell ő már így? Mi lehet belőle? Ezt nem tudja. De azért nagy sokára mindig megnyugszik valahogy. Várja a tanácsi döntést, mely tulajdonává nyilvánítja a vasalószobát: — Akkor keresnék valami embernek való munkát. Higgye el, kiegyeznék az élettel. Ilyen könnyen, ilyen egyszerűen kiegyezne ez az ittfelejtett anakronizmus, ez a huszonnégy éves Édes Anna, akinek szobája ablakán kinézve nem látni sem eget, sem napot. Semmit sem látni. Hankóczi Sándor
