Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-19 / 117. szám

na T MEGYE1

ir/fíftnn

1966. MÁJUS 19., CSÜTÖRTÖK

FILMEKRŐL

Üzlet o korzón

Az Amikor jön a macska, a Transzport a paradicsomba. A halál neve Engelchen, A vádlott után egy újabb alkotás, amely a csehszlovák filmművészet felfelé íveléséről tudósít. Ján Kádár és Elmar Klos rendezőnek a tavalyi cannes-i fesztiválon kitüntetett, és azóta az amerikaiak Oscar-díját is elnyert Üzlet a korzón című művét Csehszlovákia felszabadulásának évfordulójára mutatták be filmszínházaink.

A történet szlovákiai kisvárosban játszódik. Fő hőse, egy középkorú asztalos, furcsa, zárkózott, elrajzolt emberke, aki leginkább a kutyájában bízik. Felesége törekvőbb, nagyobb hangú, meg- termettebb nála — papucshőst csinál belőle. Amikor megalakul a fasiszta szlovák kormány, s ennek megfelelően a kisvárosi sakktáblán is átrendeződik a figurák helyzete, még inkább félrehúzódik. Fasiszta csúcspozíciót viselő sógorát, bár nem tudja pontosan megfogalmazni, miért, szívből utálja. De mivel ellenszenve átgondolatlan, s félelme növekvőben, gyengeségből elfogadja a családnak kínált sógori protekciót: egy bóvli rövidárubolt árjá- sítója lesz. A zsidó tulajdonosnő neve helyére az ő cégtáblája kerül, s joga van ezután a kasszát is kezelni, a nyereséget is lefölözni.

Lautmann néni, a tulajdonos nagyon öreg, nagyon jóságos, és nagyon süket. Semmit nem ért a változásokból: emberünkről elhiszi, hogy egy távoli rokona és támogatója, aki most segédként állt be üzletébe. És a férfi őszintén megszereti a nénit. Átfesti bútorát, és napról napra jobban félti, hogy megérkezik a deportálásba szólító parancs. De mivel nem tudja rászánni magát arra, hogy elbújtassa — a végén, ha félelemből is, ha szándéktalanul is — árulójává, gyilkosává válik. S mivel sem az egyetlen emberrel szemben, aki valóban rá volt utalva, sem az elem- bertelenedett külső világgal szemben nem tudott emberként helytállni — öngyilkos lesz. Az üzlet, amely a korzón áll, két halottat zár magába: az áldozatot, és a tehetetlent, aki ezáltal egy személyben lett gyilkos és ugyanakkor áldozat is.

A film egy álombéli képpel fejeződik be, amely a szeretetre apellál. Ebben az álomvilágban a kisvárosi korzó felett, békében, a tűzoltózenekar hangjára, lassú tánclépésekkel, karonfogva lebeg át két ember, aki alkalmas lett volna a szeretetre — ha nem jönnek közbe a körülmények, amelyek hősöket kívánnának — holott az emberek többsége nem született hősnek.

Az öreg nénit alakító Ida Kaminska, és .több más szereplő a realista színészi játék magasiskoláját nyújtják. A főszereplő Josef Kroner ennél modernebbet ad: ő nem játszik el mindent, inkább éreztet. A színészek mellett az egész alkotógárdát dicséri a tökéletes atmoszférateremtés — ivászat családi körben, vagy a szlovák nacionalizmus borgőzös megjelenítése, mely távolról ismerősnek tűnik. A film erényei feledtetik néhány túlzott egyszerűsítését és dramaturgiai buktatóját: a néniké hihetetlen süketségét, ezáltal semmi t-sem-értését, amely ellentmond okosságának.

P. A.

VASARNAP

FABRÓ

EMLÉKÜNNEPSÉG

Dr. Fabro Henrik, a magyar gyorsírástörténelem legnagyobb alakja, a magas fokú gyorsírás megalkotója születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége május 22-én vasárnap délelőtt tíz órakor Fabro-emlékünnep- séget rendez.

„Hívja, várja SOPRON“

BO-VIKING

A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében kedden vízre bocsátották az első olyan tengerjáró hajót, amely Magyarországon svéd megrendelésre készül. Az 1650 tonnás hajó vízre bocsátási ünnepségén részt vett a lendő tulajdonos, Soren Pet- terson, továbbá felesége is, aki a névadó anya tisztét töltötte be. A tengerjáró a BO-VIKING nevet kapta.

— A mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák első országos kulturális seregszemléjét május végén Gyulán tartják.

— Csodálatos díszhalak

érkeztek a Fővárosi Állatkert akváriumába: tűzhalak, bohóchalak, különös ormá- nyú elefánthalak és dél-amerikai borzalmas piráják.

Tizennégy bemutató, kétezerszáz előadás

Még hátra van négy bemutató az elkövetkező napok- ban-hetekben, de az Állami Déryné Színház vezetői már az új évad terveit ismertették a Magyar Sajtó Házában rendezett sajtókonferencián.

— Tizennégy bemutatót, kétezerszáz előadást tervezünk az elkövetkező évadra — mondta bevezetőjében Szalai Vilmos, az Állami Déryné Színház igazgatója.

A tizennégy bemutató közül öt dráma, illetve színmű. Az új évad első premierje Mikszáth Ferenc: Mácsik a nagyerejű című művének színpadi változata Bondy Endre átdolgozásában. A második s talán legjelentősebb

bemutató Shakespeare: Otelló-ja.

Eseménynek ígérkezik Vas István—Illés Endre: Trisztán és Izolda című verses drámája csakúgy, mint a G. B. Shaw Pygmalion-jából készített musical, a My fair Lady előadása.

Magyarországi ősbemutató lesz H. Gressieker, Haupt- mann-díjas író Vili. Henrik hat felesége című vígjátéka.

Mivel a színház ebben az esztendőben ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját, ebből az alkalomból augusztus húszadikán Dunaújvárosban, ahol tizenöt éve a színház első előadását tartotta. nagyszabású jubileumi előadást rendeznek. <

Összeállították« az ünnepi hetek műsorát

Hónapok óta leveleztek a soproni üzemek, vállalatok, hivatalok a „Hívja, várja Sop- - ron” feliratú borítékokban. Később azonos felirattal megjelentek szerte az országban a hirdetmények is: soproni ünnepi hetek 1966. július 1— 18. A Hazafias Népfront városi bizottsága, az ünnepi hetek rendezője, befejezte az előkészítő tárgyalásokat, megkötötte a szerződéseket és összeállította a végleges műsort.

Július 1-én este 9 órakor a hagyományos toronyzenével, majd a győri és a soproni kórusok közös hangversenyével nyitják meg az ünnepi heteket.

Másnap este a megye legjobb énekkarainak közreműködésével kerül sor a megyei da-' lostalálkozóra. A soproni szimfonikusok első hangversenye július 3-án este lesz a Petőfi Színházban. A hetek egyik kimagasló zenei eseménye Mozart: Requiemjének előadása. Lehotka Gábor orgonaművész és a soproni kamarazenekar hangversenyét,

majd az Operaház művészeinek előadásában Mozart: Szöktetés a szerájból és Puccini: Pillangókisasszony című operáját is hallhatja a közönség. Lakatos Gabriella, Róna Viktor, Szabó Miklós közreműködésével „Operett és balett-est” címen rendez műsort, mely után

nagyszabású tűzijátékkal zárul a jubileumi ünnepségsorozat.

Af ünnepi hetek elején, július 7-én nyitják meg a 11; soproni nyári egyetemet,

melyre sok külföldi, de nem kevés belföldi is bejelentetté részvételét. Ugyancsak július 7-én nyitják meg a IX. magyar Emissziós színkép- elemző konferenciát. A Sopront meglátogató vendégek az ünnepi hetek idején több kiállítást tekinthetnek meg.

Érdekes sportbemutatók, országos tornaverseny, motoros terepgyorsasági verseny egészítik ki a műsort.

««Mii»*«

Hamarosan az ország ösz- szes idegenforgalmi hivatalában és az IBUSZ-irddáiban kaphatók lesznek az ünnepi hetekre szóló meghívók.

A meghívó a határövezetbe való belépésre jogosítja annak tulajdonosát.

A meghívó mellékleteképpen mindenki megkapja a kiállításokra érvényes belépőjegyeiket is. *

KÖNYVESPOLC

Szabó László:

Bűnügyi panoptikum

^SiSüSS&SSS&SS3^HHn

Hová meredezel, Ágoston?

Korán beköszöntött az ősz, gyorsan sárgállani kezdtek a dombok. Egyik napról a másikra hűvös szelek járták a völgyet.

Ágoston kint ült a grádicson. Hol maga elé nézett, hol a, keringő varjakat figyelte.

— Hová meredezel, Ágoston? — kérdezte Orsolya, a felesége. Ágoston meg se moccant.

— Hová meredeznék, belé a nagy világba — válaszolta lassú szavajárásá- val. Orsolyát elfogta a méreg:

— Amióta nyugdíjas vagy, földneheze lettél. Rest.

Az öreg felkapta a fejét. De aztán * lehiggadt:

— Futja az időmből.

Orsolya szó nélkül továbbállt, a konyhába ment vacsorát főzni. Az öreg visszatért előbbi gondolataihoz, de Orsolya szavai ismét kizökkentették: „Hová meredezel, Ágoston?” Addig mere- dezek, amíg meg nem fázik a lábam, gondolta, s tekintetét végighordozta a domboldal csonkuló fáin.

A komáját várta. Esténként vele szokott beszélgetni, ami éppen eszükbe jutott. S amikor már tusakodtak a szóval, vissza-visszatértek emlékeikkel a múltba.

Az utca felé figyelt. János Antal botja kocogott a járdán. A reuma szüntelen sajgott lábszárában, pedig Pesten is töltött két hónapot. A lányánál lakott, s minden nap kijárt a Lukács be. Rövid időre csillapodott is a fájdalom.

Csakhogy jön már, gondolta ton.

— Agyisten, koma — biccentette meg a kalapját János Antal. Szokása szerint telepedett le a grádicsra s kinyújtotta fájós lábát.

fürdőbenne

Ágos— Agyisten.

— Eső lesz, bolyonganak a varjak — mondta a vendég.

— Ha lesz, lesz — legyintett Ágoston. Kezét lassúdan zsebébe csúsztatta, elővett egy cigarettát.

— Unatkozol egész nap, ugye? — kérdezte Jáno Antal.

Ágoston feléje fordította fejét, felbillenő szemöldökével mintha azt mondaná: tudja a fene. Kezével a térdére ütött:

— Tudod, nem jó, ha az ember körül megsűrűsödik a csend. Valahogy, mintha sorvasztana a tétlenség. Mondja Orsi is, hogy csináljak valamit. Csak azt tudnám, hogy mit. Megette a fene az egészet, ha az ember nem tud mit tenni a kezével.

János Antal csak bólogatott, benne is ezek a gondolatok motoszkálnak.

— Ránk fér egy kis pihenés.

— Csak azt sajnálom, hogy kifelé megyünk ebből a világból — sóhajtotta Ágoston.

— Én nem szeretnék mégegyszer fiatal lenni — mondta János AntaL — Nem bizony.

— Csakhogy másképp kezdeném az életemet — emelte fel a hangját Ágoston. — Ügy, ahogy a mai fiatalok teszik.

Komája nem szólt. A fiatalságról kinek nem jut eszébe a maga ifjúsága? Az ember különben sem menekülhet el emlékei elől. amelyek Olyanok, mint a búvópatak: nem lehet tudni, hogy mikor bukkannak elő. Egy részüket felissza az idő, s a többi, a nagyon mélyről feltörők, végigmossák a jelen perceit.

— Tudod-e, mi jutott eszembe a minap? — szólalt meg ismét Ágoston.

— Mi? — nézett felocsúdva gondolataiból János Antal.

— Az, hogy kilenc évvel ezelőtt ugyanitt ültem, kerek három napot. Tótágast állt bennem a világ.

Itt elakadt benne a szó. Mély lélegzetet vett.

— Tótágast, akárcsak bennem. Ne is beszéljünk róla. Ami volt, volt. Elmúlt.

Ágoston újra rágyújtott.

— Túl vagyunk rajta, az igaz — mondta, s hosszan kifújta a füstöt.

Néhány pillanatra csend szökött közéjük. Ágoston sehogy sem tudott megszabadulni az előbbi gondolattól:

— Hat éve, a tsz szervezésekor is napokat ültem a grádicson. Fel is fágtam, akkor is igencsak őszbe hajlott az* idő. Hallani sem akartam semmiről. Hónapokig nem írtam alá a belépési nyilatkozatot. Aztán télre leülepedett bennem az indulat. Azt fundáltam ki magamban: amit úgy akarnak megvalósítani, hogy mindenkinek jó legyen, abból csak jó származhat. Még akkor is, ha keservesen kell hozzákezdeni. Bementem dolgozni. Lassan összemelegedtünk, mint hó alatt a barázdák.

— Ha akkor aláírom — mondta János Antal —, most én is kapnám a nyugdíjat...

Alkonyodott. A nap mégegyszer megfente sugarait a dombok csontos akácfáin, majd a sötét észrevétlenül dörgö- lődzött a házakhoz.

A konyhaajtóban megjelent Orsolya.

— Ágoston, kész a vacsora — kiáltotta.

— Már megyek is — mondta Ágoston.

János Antal szedelőzködni kezdett. Feltápászkodott, megtapogatta fájós térdét, s kezet nyújtott:

— Jó éjszakát. Kihűl a vacsorád.

— Jó éjszakát.

Ágoston lassú léptekkel ment a konyha felé. Abban a pillanatban zörgés hallatszott a kapunál.

— Ki az? — fordult meg Ágoston.

— Én — mondta Kozák Albert, a tsz elnöke. Ágoston megismerte á hangjáról.

— Ugyan mi járatban?

— Ágoston bácsi, nem lenne" kedve egy kicsit dolgozni, a kukoricamorzso- láshoz kellene segítség. Megfizetnénk.

— Lenne nekem — válaszolta.

— Akkor holnap reggel várjuk — mondta az elnök.

— Ott lesze’ ...

Ágoston úgy érezte, ismét megmoccan fölötte a világ, bár csontjaiban

sajgott az idő ...

Tamás Menyhért

A több, mint négyszázoldalas könyvben valóban panop- tikumi Iá fogató az olvasó:

olyan ügyekkel, s azok főszereplőivel ismerkedhet, amelyek, illetve, akik annak idején élénken foglalkoztatták a közvéleményt, oldalakat foglaltak el a lapok hasábjain. Hírhedt figurák panoptikumba ez: ott van közöttük Hamrák János, aki „eladta a Rotten- biller utcát”, a legnagyobb szélhámosnak tartott Strass- noff Ignác, s ott a különítményes tiszt urak is, akik — ahogy ezt már Horthy mellett megszokták — mint civilek is tovább gyilkoltak, raboltak.

Az évszázad nevezetes bűnügyeiből huszonnyolcat elevenít fel a szerző: mondhatni, mintegy keresztmetszetét annak a törvényen kívüli világnak, amit — ez esetben — alvilágnak aligha nevezhetünk, hiszen hány olyan ügy van, ahol a szereplők „urak”, s bűntársaik is azok?! Szabó jó érzékkel válogatott a bőséges anyagból, s bár nem kommentál, maga a bűnügyek anyaga mindennél többet mond arról a -világról, arról a társadalomról, amelynek talajáról fakadtak. Hiszen miféle igazságszolgáltatás, miféle társadalom az, ahol a panamázást nem tartják bűnnek? És beszélhetünk-e

ELSŐK.

erkölcsről ott, ahol a rablógyilkos Okolcsányi Györgyöt

— volt különítményes tisztet

— pusztán „orgazdaságért” ítéli el a bíróság?!

A könyv erénye ez: nem öncélúan mutatja be a bűnügyeket, nem valami „ponyvapót- ló” olvasmányként, hanem úgy, hogy elgondolkodtatja az olvasót jog és igazság viszonyáról, és arról a világról, ahol a kalandorság, a szélhámosság igen# sokszor egyenlő volt az ügyességgel. (Minerva)

(m. o.)

Szerdán reggel a zászló- és virágdíszbe öltözött siófoki vasútállomáson ünnepélyesen fogadták a szakszervezeti üdülőkbe érkezett első idei nyári vendégeket.

Ugyancsak szerdán érkeztek meg az első külföldi vendégek az NDK-ból a fonyód- bélatelepi Sirály Szállóba. Ezzel megkezdődött az idei nyári üdülési szezon a Balatonon.

A következő napokban újabb üdülőket nyitnak meg. Szerdától szombatig csaknem tízezer beutalt foglalja el helyét az északi és déli part üdülőházaiban. A hivatalos szezonnyitót szombaton és vasárnap tartják meg, az üdülők kulturális és kiránduló programja azonban már a héten megkezdődik.

Ellenség

Ez az ember, ahogy megismertük egymást, már az első percben gyűlölt engem. És azután sokáig, évtizedeken át, szakadatlanul csak gyűlölt. Tehetségemet kétségbe vonta, becsületemet gyanúba vette, jóindulatomat félremagyarázta. Ha csak tehette, ócsárolt, lekicsinyelt, ártott, szememben és a hátam mögött; egyszóval, mint mondani szokták, megfojtott volna egy kanál vízben. Igazi ellenség volt.

Mégsem haragudtam rá, inkább azon fáradoztam, hogy megváltoztassam rólam alkotott véleményét. Hogy meggyőzzem tévedéséről. De bárhogy is igyekeztem, ez nem sikerült. Hajthatatlanul kitartott álláspontja mellett. Gyűlölt tovább, szünet nélkül, változatlan szenvedéllyel.

És most hallom, hogy meghalt.

Örülnöm kellene, ez lenne az egészséges érzés. Minden okom megvan rá. Megszabadultam valakitől, aki fél életen keresztül ártott nekem.

És mégsem örülök. Inkább bánt a dolog, bánt, hogy minden fáradozásom kárba veszett. Nem tudtam őt megváltoztatni. Irántam való gyűlölettel szállt a sírba, s ezzel minden lehetőséget elzárt előlem. Gyűlölete ellen nem harcolok tovább. Le kell tennem a fegyvert.

Ö győzött, a halott.

Fürtös Gusztáv