Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-18 / 116. szám
MJT Micrtf KJCirlno 1966. MÁJUS 18., SZERDA LÁTVÁNYOSSÁG A BALATONON 100 éves a magyar vitorlázás Lampionos hajófelvonulás ♦ Versenyben a repülő hollandik és kalózok Már a múlt évszázad végén nagy sikerrel büszkélkedhetett vitorlássportunk, mikor Batthyány Ödön első lett a Themzén megrendezett versenyen, elnyerte az angol királynő nagydíját és a Királyi Yacht Klub kapitánya lett. A nagy hagyományokkal rendelkező magyar vitorlázás most ünnepli 100. születésnapját. — Hogyan ünnepük az évfordulót? — Május 21-én és 22-én sportünnepségeket tartunk Bálatonfüreden és Tihanyban — mondják a Vitorlásszövetségben. — Az első napon az esti órákban látványos lampionos vitorlásfelvonulás lesz. Másnap délelőtt a füredi hajóállomáson dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter megnyitó szavaival kezdődnek a programok. A vendégek Tihanyban és Bala- tonfüreden két nagyszabású vitorlásversenynek lehetnek szemtanúi. Külön érdekesség lesz a vízisí-bemutató, a sportág legkiválóbb magyar képviselőinek részvételével. — Milyen hajótípusokat láthatunk? KÖNYVESPOLC Nagy Gábor: PÁNCÉLOS CSATAK — Az ország legrangosabb sportegyesületei az összes olimpiai és hazai osztályokban indítják hajóikat. Szerepelnek a repülő hollandik, a csillaghajók, a finn din- gik és a dragonok. A» hazai osztályban versenyeznek a népszerű kalózok és a nagyhajók. Ezenkívül ifjúsági és női vezetésű kalózhajók is starthoz állnak. A Balatonon kétszáznál több vitorlás vív majd izgalmas küzdelmet. A magyar vitorlássport impozáns seregszemléjére mindenkit szeretettel vár a Vitorlásszövetség! (szitnyai) Oké, mister Kovács Az Állami Déryné Színház művészei új magyar musical próbáit kezdték meg. Az „Oké, mister Kovács” című napjainkban játszódó történetet Hámori Tibor, a verseket Szenes Iván írta, a zenét Nádas Gábor szerezte. A három főszerepet Kalmár Zsuzsa, Jurik Júlia és Zana József játssza. ötven éve, az első világháború hadszínterein jelentek meg először a páncélosok. Az elmúlt fél évszázad alatt hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Szerepük különösen a második világháborúban vált jelentőssé, ami a rakéta-atomfegyver megjelenése óta sem csökkent. A Zrínyi Katonai Kiadó által a napokban kiadott „Páncélos csaták” című munka végigvezeti az olvasót a páncélos fegyvernem történetének érdekes és izgalmas fejezetein. 1916. szeptember 15-én éjszaka először taposták a hadszínterek földjét a dübörgő csikorgó új hadigépek, a páncélosok. Az első bevetések még nem sok sikert hoztak a félelmetes új fegyver számára, de egy esztendő elteltével, 1917. november 20-án a camb- riai csatában a harckocsi-csapatok megmutatták valódi erejüket és lehetőségeiket. A cambriai támadásnál a harckocsik félreérthetetlenül eloszlatták azt a kétséget, hogy nem alkalmasak hadihasználatra. Továbbá világossá vált, hogy a páncélosokat más fegyvernemekkel együttműködésben tömegesen kell alkalmazni. A szerző bemutatja, hogy a harckocsik megjelenését rövidesen követték a páncélostörő fegyverek. A legjelentősebb helyet a harckocsiegységek második világháborús alkalmazásának szenteli. Gazdag — többségében magyar nyelven nem publikált — forrásanyag alapján megismerjük a hitleri Wernnecht „villámháborúit” és a szovjet, valamint az angol—amerikai páncélos csapatok második világháborús szereplését. A könyv lapjain hadműveleti naplók és memoárok alapján megelevenednek a második világháború nagy páncélos csatái, a szovjet harckocsihadseregek fegyvertényei: a sztálingrádi csata, a hurszki ellentámadás, a berlini hadműveletek. Nyomon követjük Montgomery és Rommel páncélosainak küzdelmét az afrikai hadszíntéren. Keserű István Vác nyári kulturális programja Vác város tanácsának végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jóváhagyták a nyári kulturális programot. A gazdag műsorterv júniusban, a német Probst cirkusz előadásával kezdődik. 5-én honvédelmi napot tartanak a Pokolszigeten, a következő vasárnapon pedig a III. Dunakanyar dalostalálkozót és a Dunakanyar Kupáért zajló evezősversenyt rendezik meg. Még ebben a hónapban tartják meg az Állami Zeneiskola tanévzáró hangversenyét és a motoros túraversenyt. Júliusban a váci Duna-sza- kaszon rendezik meg a kajak-kenu bajnokságot, majd az Országos Filharmónia rendezésében első ízben ad hangversenyt szülővárosában Lehotka Gábor orgonaművész. Vasárnaponként a munkásőrség és a fóti Gyermekváros zenekarai adnak térzenét. Augusztusban folyamúszóversenyt rendez a Váci Sport Egyesület. A kultúrházban francia fotókiállítás nyílik. A Pokolszigeten rendezendő szakszervezeti napon sport- és lovasbemutatpkkal szórakoztatják majd a vendégeket. Augusztus 20-án megnyílik a Pest megyei képzőművészek tárlata. A háromhónapos program nagyszabású esztrádműsorral zárul. — A Százhalombatta] önkéntes tűzoltók egy úttörő és egy felnőtt csapattal vesznek részt az ürömi járási tűzoltó versenyen, melyet júniusban tartanak. A csapatok szorgalmasan készülnek az erőpróbára. AZ ORSZÁG KIVÁLÓ KISIPARI SZÖVETKEZETE Házépítőt építenek Immár a másodikat. Alig fejezték be az első házgyár építését, hozzákezdtek a következőhöz. A közismert József Attila lakótelep, és az Illatos út között emelik a falakat. A start máris sokatmondó napjai alatt a készáru rakodótér darupályájának alapjait rakják. Újsághír: „Az ország kisipari szövetkezetei közötti versenyben a Budapesti Fa- és Papíripari KISZÖV-höz tartozó Újpesti Fejlődés Bútor Ktsz elnyerte „Az ország kiváló kisipari szövetkezete” megtisztelő címet és a zászlót, valamint a kitüntető címmel járó pénzjutalmat. A KISZÖV területén „Kiváló kisipari szövetkezet” címet nyert a szövetkezetek versenyében a Lőrinci Ülőbútor Ktsz, az Asztalosok Minőségi Ktsz és a Papírfeldolgozók Ktsz-e.” ★ Kétszázhuszan dolgoznak összesen a Fejlődés Bútor Ktsz-ben, Újpesten — ennek a kétszázhúsz embernek dobogtatta meg szívét az örömhír: az elmúlt év nagy versenyében elnyerték „Az ország kiváló kisipari szövetkezete” megtisztelő címet és a győzelem szimbólumát — a zászlót. Az öröm érthető, hiszen egész elmúlt évi munkájuknak sikerkoronája ez az elismerés. Az 1965-ös év nem volt köny- nyű számukra — de teljesítették a feladatukat, s ma már az idei esztendő megnövekedett tervkövetelményeinek megvalósításán fáradoznak. Á győzelem, a kitüntető cím elnyerése lelkesíti, serkenti őket. Mészáros Sándorral, a szövetkezet elnökével beszélgettünk az elmúlt évről. A rokonszenves megjelenésű, határozott fellépésű szövetkezeti vezető csendes szerénységgel szól — a legkevesebbet önmagáról, a legtöbbet a szövetkezet kollektívájáról, arról a közösségről, amely létrehozta a dicséretes eredményt így is van ez rendjén — szerénysége őszinte és egyben tiszteletreméltó is. Nem mond általános frázisokat, üres szólamokat a „lelkesedésről”, az „öntudatról”, a „harcos szellemről”, hanem az egyszerű tényeket, adatokat sorolja, amelyek mögött az egész kollektíva ereje és teljesítménye húzódik meg. Azután előveszi az elmúlt évről összeállított ismertetőt, azt mutatja: — Ezerkilencszázhatvanöt évi tervünk — termelési értékben — 28 millió forint volt. Az előirányzat fölött a szövetkezetek közötti versenyben még félmillió forintos túlteljesítést vállaltunk. Ezt a vállalást — pontosabban szólva: százezer forinttal többet — a KISZÖV tervesített úgy, hogy végleges termelési tervünk 28 600 ezer forintra alakult. Azt hiszem, ez nem volt kis dolog. S mi lett az év véI gére? Az, hogy az így megemelt tervet 102,2 százalékra teljesítettük. Ez termelési értékben kifejezve 29 251 ezer forintot tett ki. Ezt az eredményt csak szépíti, értékét emeli, hogy mind az eredeti, mind a módosított tervet 180 termelőszövetkezeti tagra kapta a Fejlődés és a teljesítést 177 dolgozóval érték el. A szövetkezetek között folyó országos versenyben ez a tény nagy súllyal esett latba. De nézzük a számokat. Az elmúlt évre az egy dolgozóra jutó termelési értéket 158 900 forintra szabták meg. Az évvégi értékelés szerint a teljesítés 166 000 forint értékű termelés volt, ami százalékban kifejezve nem kevesebb, mint 104,3. Az első számú verseny- feladatot tehát így hajtották végre. A második számú feladat a költségszint csökkentése volt. Ebben a vonatkozásban a Fejlődés Ktsz a tervhez viszonyítva 10,1 százalékos csökkentést ért el — s ez országos viszonylatban is nagyon szép eredmény. Az exporttervek teljesítése, illetve túlteljesítése volt az országos verseny harmadik nagy feladata. A Fejlődét Ktsz exportelőirányzata 18 900 ezer forint volt. Ezzel szem- $ ben a szövetkezet 20 084 ezer ^ forintra teljesítette és ez § 106,3 százalékot jelent. § Egyszerű mindezt így leírná |— ám sokkal nehezebb volt § teljesíteni az elmúlt év mirt- ^ dennapi munkájában. Hogyan sikerült? ^— Olyan kérdés ez, amelyre ^ nem egy riport keretében, ha- $nem egy teljes mérlegbeszá- § mólóban lehetne talán vala- $ melyes választ adni. Bár ez $ a beszámoló sem lenne teljes, ^ hiszen csak a puszta számo- § kát, tényeket és adatokat rög- ^ zítené, s hiányozna belőle a 5 szövetkezet dolgozóinak mun- ^ kaszeretete, reménykedése a $ sikerben — s a sikerek fö- S lötti őszinte öröm is, mert ^ mindezek nélkül végered- $ ményben el sem készülhetett ^ volna a jelentés az elért ered- í ményekről, amelyek meghoz- | ták a tisztes kitüntetést: az | országos kiváló címet. így S vélekedik erről maga az elnök ! is és minden bizonnyal annak a J szocialista brigádnak tagjai is, ! amely az összeépítő gépház- ! ban — a szövetkezet kulcs- I üzemrészében — dolgozik, i Miklós László vezetésével. S ! ugyanígy a többi brigád, I ugyanígy minden üzemrész j és minden műhely dolgozója.... Ez olvasható a szövetkezet 1965. évi munkájáról készített főkönyvelői feljegyzés utolsó oldalán: „Mindent összefoglalva az 1965. év siker gs volt és minden reményünk és feltételünk megvan arra nézve, hogy az 1966. év még ettől is nagyobb eredményeket hoz”... A szövetkezet minden egyes tagjának őszinte gondolatát fogalmazta meg ez a mondat. Dér F 'rpnr Az asszony szerelme N em, a férfiak nem tudnak igazán érezni, ez csak az asszonyok sajátja. Hiába néz rám ilyen csodálkozva, ez bizony így van, ha tetszik, ha nem. Téved, nem az anyai érzésről beszélek, mert arra könnyű kifogást találni, arra könyű azt mondani, hogy ha az apák szülnének, akkor az apai érzés lenne a fogalom, meg az apai szeretet, és akkor a költők nem a mamát, hanem a papát írták volna meg versben. Mindjárt megmagyarázom, hogyan is értem én ezt a dolgot. Nem vagyok sem író, sem újságíró, még csak szónok se, bányászfeleség vagyok, négy gyerek anyja, apám is bányász volt, jártam öt iskolát... Ezt csak azért mondom, hogy ne várjon tőlem valamiféle olyan filozófus dolgot. Persze, hogy a férfi is tud szeretni. Nagyon is tud szeretni, amit én erről olvastam, azt el is hiszem... Értem is öngyilkos lett majdnem egy fiú, mert nagyon szép lány voltam ... Igaz, hogy utána még az a kis vonzódás is megszűnt bennem, mert nem férfihez való az ilyesmi... De úgy szeretni, ahogyan asszony tud, hogy közben saját magát, nyugalmát, szépségét... hogy is mondják maguk? ... igen, egyéniségét feláldozza, hogy egy életen keresztül remeg a férjéért, de mégis mindig arra biztatja, amitől félti, erre csak asszony képes. M ég most se érti? Nehézfejű ember maga, hallja-e! Várjon csak. Képzelje el, hogy maga olyan berepülő pilóta, láttam ilyen szovjet filmet, arról jut eszembe ez a példa ... Él-hal a repülésért, hivatása, célja, mindene. A felesége él-hal magáért, célja, mindene maga. A repüléssel együtt. Pedig mind a ketten tudják, hogy a biztosító nem nagyon kötne magával egyezséget, olyan veszélyes dolog ez, s mégis hagyja, hogy csinálja, engedi, hogy repüljön, meghallgatja mosolyogva, simogatva legutóbbi próbaútja izgalmait. S amikor maga nincs otthon, imádkozik, ha vallásos, hangosan énekel, hogy ne hallja szívének rémült dobogását, minden pillanatban összerezzen, mert úgy véli, hogy az ajtón kopogott a küldönc, aki... Ugyan, mit mondjam tovább, érti biztos... Hogy az más? Hogy a repülés az egy különleges dolog? Hát ide figyeljen, elmondok magának egy történetet ... Nem velem történt, egy másik asszonnyal, annak is bányász a férje, bányász volt az apja is, az egész családja ... Figyel? Na jó, akkor elmondom. Meg is írhatja, ha akarja, maguk úgyis jobban értenek hozzá, és már igazán jó volna, ha bányászasszonyokról is írnának, azokban a könyvekben, meg nemcsak arról, hogyan lesz egymásé két ember, de arról is, hogyan él egymás mellett két ember. A házasság, a szép, békés házasélet is lehetne már egyszer téma. Nem igaz? Akkor mondom! T avasz volt. Már nem kellett fűteni, kezdett köny- nyebb lenni az élet. Mert akkor a bányászok, mint a többi szegényember, együtt éltek a természettel. Télen majd’ meghalt ő is, tavasszal valahogy talpra állt, hogy erőt gyűjtsön őszig az új télre. Mondom, tavasz volt, s együtt ült a család, az anya, a két fiú és a nagylány. Aludttejet ettek kenyérrel. A kenyér kicsit száraz volt, az apa hozta vissza még tegnap a műszakból. Kint már sötét volt, ilyenkor még korán esteledik, és aki teheti, korán is fekszik. A villany drága. Anyám már ágyazott, amikor a konyhába... Rosszul mondtam valamit!? Véletlen volt, mondom nem rólam van szó... Az anya tehát ágyazott, amikor nyílt az ajtó, és a bányamester jött be... Megismertem a hangját. Mire kiért a konyhába, az anya már jajveszékelve, sírva borult a konyhaasztalra ... A temetés szép volt, a bányászok énekeltek, a gyerekek sírtak, az anyának már köny- nye se volt. Mikor mentek haza a temetésről, az anya ezt mondta a lányának: — Inkább megöllek, de bányászhoz nem mész feleségül... Soha! Érted? A lány bólintott, pedig már volt udvarlója, aki bányász volt, szép, barna gyerek, kevés beszédű, erős és nagyon jó munkás. Vájár volt, nem is a legrosszabbak közül való, pedig még igazán fiatal volt. Amikor megesküdtek, az anya csak annyit mondott: — Ez a mi sorsunk lányom ... Bányász mellett élni, csomagolni a sichtára, s izgulni, félni egy egész napon, egy egész életen át __Bárcsak n e lenne sorsod az anyádé. -. Az utolsó szavakat már a fiatal férj is hallotta, és csendesen elnevette magát... E zt a nevetést hallotta éjszakákon át, hogy öklét rágva, sírva, őrjöngve hánykolódott az ágyon a fiatalasz- szony, amikor egy év után bányaomlás temette el a vájárt — Soha ... soha ... soha többé — mondta. Soha többé nem megy férjhez, soha többé nem megy bányászhoz férjhez. Három év múlva feleségül vette egy nagy darab, már nem fiatal, komoly ember. Vájár volt az is, kicsit morgós, agglegény, aki inkább otthont és szeretetet, mint lángoló, filmen látott, nagy szerelmet várt és vágyott. Együtt élnek már lassan tíz éve, békében, boldogságban és igenis szerelemben. Keveset beszélnek, csendes szóból — szemből, egy lágy sóhajtásból is érzik egymást és megelégedettek, hogy egymásra találtak, hogy van egy kislányuk, aki nagyon szép, és olyan aranyos, hogy nagyon. Az asszony csókkal búcsúzik és a férfi mosolyogva jön haza. Miért is ne mosolyogna, amikor rend és tisztaság, terített asztal, lánya csókja, asz- szonya meleg nevetése fogadja. S a felesége bányászasszony, akinek el lehet mondani a napi munkát, el lehet mondani, mi újság a fronton, mi' vei kísérleteznek, milyeT tervei, elgondolásai vannak mert amilyen csendes úgj szemre, olyan nyughatatlar lélekben ez a nagy daral férfi... S az asszony moso lyog, bólogat, szemlátomás Örül, hogy a férje lgy szeret a szakmáját, hogy a férjét becsülik hozzáértéséért... fi senki nem tudja, hogy e; az asszony éjszakánként felébred, felül az ágyban és nézi i férjét, aki szuszogva, időnként aprókat cuppogva, mini valami gyerek, alszik mellette, fél karjával álmában is átölelve asszonyát... S enki nem tudja, hogy e; az asszony mindig ősz- szerezzen, ha valaki kopogtat az ajtón, hogy ez az asszonj azért sírta el magát, arrikoi a múltkor betoppant a2 üzemvezető, aki csak meg akarta nézni az új lakást, mert azt hitte ... Tudja már maga is, hogy mit hitt... Évek teltek el és évek telnek el még, ma már más a bánya, más a munka, minden bizonnyal együtt öregszenek meg, együtt nevelik majd az unokákat, de a férj sohase tudja meg — érti? — soha, hogy asszonya fél és remeg érte, hogy igazán csak akkor lenne nyugodt, ha férje nem a bányában dolgozna. Nyugodt, de nem boldog, mert akkor a férje nem lenne boldog. S igazi asszony, bányászasszony boldogsága, a férje boldogsága... — Nem... a férfiak nem tudnak igazán érezni, ez csak az asszonyok sajátja. Remélem, most már elhiszi ezt nekem? Gyurkó Géza
