Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-13 / 112. szám
nai mtcrtf kJ€MtiD 1966. MÁJUS 13., PÉNTEK Fajtakiserleti szinipozion Június 6. és 11. között rendezik meg Magyarországon az első nemzetközi fajtakíséri éti szimpóziont. A szimpózion iránt máris igen nagy a külföldi érdeklődés: eddig 14 országból több mint 100 szakember jelentette be részvételét, s nagy részük előadást is tart. A szimpózion első három napján a Magyar Tudományos Akadémián a fajtakísérletezés 7 témaköréről tanácskoznak, a másik három napon a külföldi részvevők fajtakísérleti állomásokat és mezőgazdasági üzemeket tekintenek meg. A lángos sikere Zsámbékon Zsámbékon közkedvelt reggeli csemege a friss lángos. Erről tanúskodik a földművesszövetkezet főtéri lángos- sütő „üzeme”. A régi kérést január végén teljesítette az fmsz. A sütöde hajnali fél hatkor nyit, így a tsz-be induló dolgozók azon frissiben ehetik az első sütést. Egyik kezükben lángos, másikban kapa. Az első háromhavi fogyasztás 36 ezer forint lett. Ha lenne jármű, a környékre is szívesen szállítanának belőle, ott is kapós csemege volna. Ugyancsak a járműhiány miatt akadozik a cukrászsütemény- és a fagylaltszállítás. 4 nap a Dunakanyarban 56 kemping, sok élmény és szórakozás várja a nemzetközi nagytáborozás résztvevőit a Balatonon Betyárarckép, pandúrpisztoly, kaloda A hortobágyi pásztormúzeum újabb értékes emlékekkel gyarapodott. Kiállították a hortobágyi betyárok történetét bemutató anyagot, közte a híres Soós Pista állítólagos arcképét. Tárlóba került Debrecen város pandura, Barcza Dani pisztolya is. Ezenkívül korabeli büntetőeszközöket, köztük a debreceni kalodát is. — Rizsesített búza. Hongkongban új eljárást próbálnak ki, amelynek következtében a búzát elfogadhatóbbá teszik a rizsevéshez szokott ázsiai lakosság számára. A búzamagvakat lúgos hámozá- si eljárással a rizshez teszik hasonlatossá, hogy rizs módjára lehessen elkészíteni. A híres magyar vendégszeretet talán még soha nem állt akkora próba előtt, mint a világ kempingezőinek az idei nyáron sorra kerülő nagy találkozóján. A 22 tagországot egyesítő Nemzetközi Kemping és Karaván Szövetség (FICC) évtizedek óta minden esztendőben nyugat-európai országokban rendezte nagytáborozását. A kempingezők, a karavánkocsik több ezer utasukkal az idén először indulnak szocialista országba: elsőként a magyar tájakat keresik fel. A szövetség 27. kongresszusát és nagytáborozását fontos nemzetközi megbízásként az alig egyéves Magyar Kemping és Karaván Klub szervezi meg, hónapok óta dolgozva a nagy idegenforgalmi esemény sikerén. Balatonfüreden, a nagytáborozás színhelyén is megkezdődtek már az előkészületek a kempingezők fogadására. Augusztus 7—14. között lesz itt a hivatalos nagytábor, a négynapos előtáborozás után, amelyet Budapesten és a Dunakanyarban rendeznek. A balatonfüredi építkezést azonban nemcsak erre az eseményre, hanem a következő évekre is tervezik és a kibővített kemping később is ötezer sátorlakót fogadhat be. A szép sátortábor úthálózata épül, szerelik a világítást és a tábor mellett új benzinkút szolgáltat majd üzemanyagot a gépkocsiknak. A kempinghez tartozó strandon uszodát építenek, ahol úszóversenyeket rendeznek. A készülő sportpályák a következő években is nemzetközi találkozók színhelyei lesznek. A kemping területén élelmiszerboltok, nép- művészeti bolt, önkiszolgáló étterem, játékterem várja majd a vendégeket. A gyorsan fejlődő magyaros kempingélet szépségeit, örömeit nemcsak a Balaton mentén, hanem az egész országban tapasztalják majd táborozó vendégeink, akik az előtáborozás, és a balatonfüredi egyhetes program után háromnapos alföldi túrán is részt vesznek. Megismerkedhetnek majd folyó és tóparti kempingjeinken kívül a hegyvidékiekkel is, a strandok és gyógyfürdők mellett tanyázó sátor lakók életével’ hiszen nem kevesebb, mint 56 kempinget számlálhatunk országszerte: 30 tábor található a Balaton és a Velencei-tó partjain, kilenc a folyók — a Duna és Tisza — mellett, nyolc hegyvidéki kempingünk a Mátra, Bükk, Mecsek erdeiben fekszik, és a Római-part, Debrecen strandjai mentén, a hajdúszoboszlói gyógyfürdő szomszédságában összesen hét, egyéb helyeken két sátortáborunk nyújt pihenést a szabad , levegőre vágyóknak. Az idei magyarországi nagykemping — a Magyar Kemping és Karaván Klub irodájához érkezett sok száz érdeklődő levél szerint — az utóbbi évek Iegna- gyobbszabású FlCC-tábo- rozása lesz. Angol, francia, olasz és a nemzetközi szövetség más tagországaiban várakozó és útra készen álló kempingezők írják a leveleket. Nemcsak a vendéglátók, hanem a vendégek között is nagy tehát az izgalom. A magyar vendéglátók vá.akozáson felülit szeretnének nyújtani, ezért olyan változatos kulturális és sportprogramot állítottak össze, amelynek megvalósulása emlékezetes élményt nyújt majd a sok- nemzetiségű táborozóknak. A kulturális programban szerepel a többi i.ózott a Magyar Állami Népi Együttes, a Budapest Táncegyüttes, bemu tátják a nagyvázsonyi lovasjátékokat, és orgor._.,angver- seny lesz a tihanyi székesegyházban. Az alfödi túrán Debrecen és a Hortobágy két napig látja vendégül a kempingezőket, Debrecenben kempingbál is lesz — szépségkirálynő választással, Hortobágyon az elmaradhatatlan lovasbemutató és esti tábortűzzel egybekötött ökörsütés teszi még emlékezetesebbé a programot. Varga Aranka Szentendrén rendezik a magyar néphadsereg járőrbajnokságát Országszerte szorgalmas edzéssel készülnek a katonák a magyar néphadsereg járőrbajnokságára, amelyet idén az Egyesített Tiszti Iskola rendez, május 19-én, Szentendrén. A teljes felszereléssel erőltetett menetből, futásból, s különböző ügyességi számokból álló, fizikailag nagy megterhelést jelentő bajnokságot eddig már kilenc alkalommal nyerték meg az Egyesített Tiszti Iskola növendékei. A tisztjelöltek most a tizedik győzelmi trófeát is szeretnék hazavinni iskolájuk falai közé. Ex libris: „Schopenhauer" Új kabinsor a gödöllői strandon Fejlesztés Máriabesnyőn is Gödöllő strandfürdője már régen nem alkalmas arra, hogy kielégítse az igényeket. A városi tanács elhatározta, hogy a fürdőt jelentős költséggel korszerűsíti, új kabinházakat építtet hozzá és kibővíti a medencéket is. Az építési munkálatok a közeli napokban már meg is kezdődnek. A szezon előtt egy új kabinsor épül fel a strandon, kijavítják az erősen megrongálódott fürdő- medencét is, de a nagyobb szabású munkálatok megkezdésére csak ősszel, a fürdőszezon lezárása után kerül sor. A medencét teljesen átépítik, mégpedig olyan méretekkel, hogy úszóversenyek rendezésére is alkalmas legyen. Az idei városfejlesztési tervekben végre Máriabesnyő is helyet kapott. Orvosi lakás és rendelő, fogászati rendelő, gyógyszertár és gyógyszerész lakás épül Gödöllőnek ebben a részében, de készül egy új perembolt is, és a település főútvonalán hidegaszfaltburkolatot kapnak a gyalogjárdák. Miskolc Kétnapos ankét kezdődött A III. miskolci filmfesztivál alkalmából csütörtökön megkezdődött a népszerű tudományos filmek alkotóinak kétnapos ankétja. A tanácskozáson Roman Wozniakowski lengyel filmrendező tartott bevezető referátumot. Csütörtökön 18 kisfilmet vetítettek a zsűri előtt Az Országos Széchényi Könyvtár raktárában — régi, idegennyelvű könyvek rendezése közben — érdekes „leletre” bukkantak: egy 1825-ben megjelent, spanyolra fordított Lesage-regény kötéstábláján Schopenhauer nevével ellátott ex librist fedeztek fel. A különben nem jelentős értékű kötet tulajdonjogát jelző könyvj egyen egy címer látható: ferde aranycsíkkal átszelt kék mezőben ké ezüst csillag. A vizsgálódások Kiderítették, hogy a könyv valóban a filozófus könyvtárának tartozéka volt egykor, nem pedig — mint sokan gondolták — más hasonló nevű tulajdonosé. BNV-történelem A címben csak a Budapest szó túlzás — hiszen Pestet, Budával és Óbudával csak 1873-ban egyesítették — országos, sőt nemzetközi vásáraink azonban már gyakoriak voltak a mohácsi vész előtti időkben is. Velenceiek selymet, a flandriai Cand takácsai posztókat, Kijev és Regensburg között járó távolsági kalmárok szőrméket szállítottak szárazföldi és vízi utakon. A budai jobb part első nagy vásárterét — a hukácsfürdő táján — tálán még az öreg Géza .fejedelemről „Gézavá- sárának” nevezték. Magyarország — a XI—XIII. századi orosz és nyugati évkönyvek szerint — főként aranyat, ezüstöt, sót és triászt, később szarvasmarhát exportált Nyugat- Európa piacaira. Kemény fojtogató ja volt a régi kereskedésnek a temérdek országos és helyi vám, meg az „áru megállító jog”. (Ez azt jelentette, hogy például a Brassóból Pozsonyba igyekvő kereskedő köteles volt útbaejteni Esztergomot, vagy Budát, hogy portékáját ott megvámolják.) Egy 1148. évi oklevelünk szerint a mai Nagy-Budapest térségének legfőbb vámszedője a XI. századi alapítású óbudai káptalan volt. Később, amikor az 1240-es években IV. Béla felépítette a várhegyi Buda városát, az ide özönlő polgároknak szabad, vámmentes kereskedést ígért (persze csak kutyabőrön), ám a budai piac vámját a margitszigeti apácáknak adta. Támadt is aztán ebből annyi perpatvar, ahány vásár csak volt. A Duna vízjogát dézsmáló óbudai vámszedőket a feldühödött révészek, halászok, kalmárok jobbára megmártogatták a Dunában; a verekedés a vámszedőkkel szinte programszerűen hozzátartozott az országos sokadal- mak vigalmaihoz. Verték és márto- gatták a szigeti apácák vámosait is, 1294-ben pedig az esztergomi érsek egyik fináncát olyan „orribiliter” vágták orron, hogy még oklevélben is megörökítették kegyetlen orrsebét. Esztergomban az érsekek kincstárába vándorolt a vásárok sápja: Egyre nagyobb méretű nemzetközi vásáraink közvetlen ősükül az 1842-ben megtartott ipari vásárt vallják, ennek a Kossuth Lajos kezdeményezésére megtartott pest-budai vásárnak 213 kiállítója és 14 000 látogatója volt. Pusztai jószág, előkelő vendégségben Bizony ez idáig csak a hortobágyi pusztaságon láttuk a magyar marhát. Gödöllőn az Agráregyetem kísérleti mintagazdaságában csupa nemesített, többszörösen keresztezett (Gábor felv.) Etel néni, legidősebb nagynéném, mosónő volt egész életében. Sokáig, tíz, vagy tizenöt évig, a Sirály Étteremnél dolgozott; mosta az asztalterítőket, szalvétákat, pincérek és más alkalmazottak szolgálati ruháit. A konyháról bőséges és változatos ételeket vitt haza, magának és a férjének, Pista bácsinak, akit „papuskám”-nak nevezett. Szép férfi volt ez valamikor; magas, karcsú, szabályos arcéllel, keskeny, fekete bajusszal. A nők bolondultak érte. Etel néném, gyermekkorában, fekete- himlőn esett át, s e betegség elmúlhatat- lan nyomokat hagyott az arcán. Ripa- csos lett, vagy ahogy ő mondta magáról: „rücskös”. Boldog büszkeség töltötte el, hogy ilyen jóvágású férfi jutott neki. De meg is becsülte. Állandóan a kedvét kereste, elnéző volt, ha pityóká- san ment haza, ha kevesebb pénzt adott; meglepte ajándékokkal, s általában úgy kiszolgálta, mint egy gyereket. Vasárnap finom és nehéz ételeket főzött, a kacsa, liba, vagy a csirke elmaradhatatlan volt, úgyszintén a bor, vagy a sör, és a sült tészták sem hiányoztak az asztalról. Ha ráért, hogy szórakoztassa a papuskát, könyvből, vagy újságból fölolvasott neki; de meg is borotválta, megmosta a lábát, kifényesítette a cipőjét. Egyszóval: a szolgálatkészség minden változatát alkalmazta nála; dédelgette, babusgatta. Cselédje volt, rabszolgája volt. S ezt a súlyos ön- feláldozást önszántából tette, saját akaratából, hogy „szerencséjét”, a papuskát, örök időkre megőrizze magának. Pista bácsi ezt a hódolatot uralkodói nyugalommal és fölénnyel fogadta. Felismerve kivételes helyzetét, igyekezett is teljes egészében kihasználni. Kárpitos mestersége volt, de hamarosan abbahagyta. Nem csinált semmit, egész nap heverészett, aludt, cigarettázott, olvasta az újságot, vagy valamelyik Jókai regényt, s várta, várta az estét, mikor hazaérkezik a felesége, és hozza a zsíros és bő vacsorát, sóletot, tele hússal, disznó- vagy marhapörköltet, s beszélgetnek, étkezés után meg olvasnak, kártyáznak, tizenegy óráig, vagy sokszor éjfélig. Így éltek hosszú éveken keresztül. Pista bácsi egyre kényelmesebb, egyre kövérebb lett, Etel néni pedig egyre soványabb, megtörtebb és kedvetlenebb. Elmúlt több mint tíz esztendő. Etel néni mintha belefáradt volna az önfeláldozás szakadatlan gyakorlásába. Kezdett panaszkodni. — Jaj, hogy únom már ezt az életet! Egész nap ott a mosóteknő mellett!... Dolgozom, mint egy állat, ez pedig dög- lik a díványon, és várja, hogy vigyem neki az ennivalót! — Mért nem küldi dolgozni? — kérdeztük tőle. — Azt hiszitek nem mondtam neki? Azt felelte, hogy nem tud a hasától hajolni. Csak már az úristen megszabadítana tőle! És ez egy napon, váratlanul, be is következett. Az történt, hogy Pista bácsi egyik kora hajnalon rosszul érezte magát. Felesége orvost hívott, aki azonnal kórházba utalta. Kiderült, hogy a hatvanéves, erőteljesnek látszó férfi szíve „el- zsírosodott”, erőtlenné vált, nem bírta a roppant testet szolgálni Néhány napig még próbálkozott, erőlködött, de aztán föladta a harcot, s mint egy túlterhelt motor —, egyszerre megállt. 'Hirtelen jött ez a fordulat. Etel néni szerette, megszokta, sajnálta férjét, mégis megkönnyebbülést érzett. Mintha rabszolgaságból, börtönből szabadult volna. Nem kellett most már senki körül cselédeskedni, robotolni, senki szeszélyét, zsarnokságát elszenvedni. — No, most már jobb lesz neki! — mondtuk mindannyian. Nemsokára azonban egészen más következett. Kezdte magányosnak, elhagyatottnak érezni magát „Rossz volt a rosszal —, mondogatta —, de rosszabb a rossz nélkül!” Nem találta a helyét. Sorra látogatta a rokonokat, ismerősöket, de nyugtalansága, belső elégedetlensége nem csillapult. Már aggódtunk érte. Féltünk, hogy beteg lesz. Az is lett. Néhány hónapig kórházban feküdt, azt hiszem „gyomorral”. Megoperálták, s mikor gyógyultan hazajött, az volt legelső teendője, hogy ágybérlőt keressen. Egy nyurga, műveletlen, külvárosi fickó került hozzá, aki ivott, sűrűn cserélgette munkahelyét, de az ágybért, ha kisebb-nagyobb késedelemmel is, mégis csak kifizette. Csodálatos, hogy Etel néni állapota ettől a naptól kezdve szemlátomást javult. Megjött az étvágya, frissebb, vidámabb lett. Az, hogy valakit megint kiszolgálhat, helyreállította egyensúlyát. Mert, mint ahogy tudomásunkra jutott, most őt ápolta, dédelgette, az ágybérlőt, az idegent. Neki hordta az ételeket, otthon neki főzött, vart, mosott, neki pucolta a cipőjét, olvasta az újságot. És tette mindezt nem pénzért, s nem is szerelemből, hiszen ötvennyolc éves volt már Etel néni, az ágybérlő pedig harmincöt —, hanem kifürkészhetetlen lelki szükségletből. Hiába mondtuk, hogy mire való ez? Nem volt elég a Pista bácsiból? Bolondság, amit tesz! — Ö csak hümmö- gött: — Hát... olyan rossz egyedül!... Aztán meg megszoktam már. Nem értettük ezt akkor. Én sem értettem. Ma már világos előttem, ma már tudom, hogy az emberi lélekben van valami gépiesség, amely kívánja az ismétlődést. A szeretet is, ha elveszíti a tárgyát, gyakran újat keres, tán nem is nagyon válogatva, mert valakit, ha leplezetten is, de kell szeretnünk. Fürtös Gusztáv Az ágybérlő fajtát találni. A szabadtartásű i állat most a modern istálló: vendége. Sőt több annál: a > növendék bika új generációk ! alapítója lesz. *
