Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
rc«r mtcrei '^/Cfriap 1966. ÁPRILIS VASÁRNAP a Ura reneszánsza ÍRTA: SIMON ISTVÁN, KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐ Harmadízben rendezzük meg az idén a költészet napját, melynek időpontja — április 11-e — József Attila születésnapja is egyben. Az egyezés nem véletlen; fölfoghatjuk jelképes értelemben is, hiszen hatvanegy esztendővel ezelőtt nemcsak a világirodalom majdani kimagasló lírikusa látta meg a napvilágot, hanem nagyszerű életműve, a magyar szocialista költészet első s mindmáig legnagyobb teljesítménye is. Alig van az élő világirodalomban példa, mely hasonló lehetne a miénkhez. Nagy nemzeti irodalmakon belül a líra — a kiadások példányszámait tekintve — messze mögötte marad a regénynek, például s élő lírikusok művei hazánkénál többszörös lélekszámú országokban alig fogynak ezer-ezerötszáz Arccal a tengernek... Portrévázlat Nagy László költőről Már szerette a verset s titokban maga is megpróbálkozott gondolatainak rímbe foglalásával, de szerelme továbbra is a képzőművészet maradt. Negyvenhat őszén beiratkozik az Iparművészeti Főiskolára, majd a Képzőművészetire megy át, Kmetty János tanítványa ... Negyvenhét decemberében jelennek meg először nyomtatásban versei, egyszerre hét a Valóságban. — Az egyik kedves főiskolai koillegina, Szemes Piroska kérte el tőlem verseim. Az ő közbenjárására kaptak nyomdafestéket s nyilvánosságot... És két esztendővel később, negyvenkilencben már elsőkönyves költőként — Tűnj el fájá6 — tartja számon az irodalmi közvélemény. Még ebben az esztendőben írói ösztöndíjjal Bulgáriába utazik. Másfél esztendős ott tartózkodása során nemcsak a bolgár nyelvet tanulja meg, de a bolgár költészet avatott műfordítójaként is ismertté lesz neve. — Azóta is majd minden esztendőben egy-két hétre leutazom bolgár költőbarátaimhoz. Szívesen fordítom verseiket, mert őszinték és igazak ... Hat kötete jelent meg eddig. A legutolsó — Himnusz minden időben — az elmúlt év őszén. Szinte napok alatt szétkapkodták a versbarátok. Szeretik költészetét, nemes egyszerű líráját, mély emberségét, gazdag érzelem- és gondolatvilágát, a mát vizsgáló s a holnap felé tartó becsületes felelősségtudatát. Soha nem tartozott a nagyhangú, dörgőszavú poéták közé. Mint ember is nagyon csendes és szerény. Ez a természete. S ez adja költői tartását, ez határozza meg művészi célkitűzéseit. — Kutatni az emberi élet tartalmát, őszintén segíteni a nemes tulajdonságok felszín- retörését, s támadni a rosszat, mindazt, ami hátráltatja az igaz célok megvalósulását, a jó és emberi diadalát... a szebb holnap beteljesülését... Arccal a tengernek... Ez most készülő, s az ünnepi könyvhétre megjelenő gyűjteményes verses-kötetének címe. — A tenger ebben az esetben a jövő szimbóluma ... — jegyzi meg elmerengve. — A jövőé, amely felé feltartóztathatatlanul haladunk ... Nagy László költő mai magyar irodalmunk egyik kiemelkedő tehetsége. Méltán kapott Kossuth-díjat hazánk felszabadulásának huszonegyedik évfordulója alkalmával. Prukner Pál 1966. ÁPRILIS II. Benjámin László; Örök harcát az ember... „Délről betört a meleg levegő, viaskodik az északi hideggel.” Rombolva jön a jó idő, hosszú esőkkel, árvizekkel. Háborúk, elemi csapások — Pusztulunk mindig valahol. De nyílni készülődnek a virágok, hajtja rügyeit a gesztenyesor. A rügy kipattan, az alvó felébred, a halott helyén új sarj születik. Nincs hatalom kijátszani az élet megmásíthatatlan törvényeit. Erővel, bizalommal, szerelemmel telítetten mindig birokra kel — nem adja fel örök harcát az ember a halál szövetségeseivel. Árvizek, bombák közt a meggyötörtek megmentik szétdúlt kertjüket: a Földet és tisztán adják át szelíd utódaiknak a világ szépségeit. Bihari Sándor: LEVEL A szavaimnak, amíg itt vagyok, adjatok helyet, érzékeny talajon napfényt, mozgást., — ha szótanom alkalom és kedv támadhatott. Az idő koordinátái még megjelölnek — jobb s rosszabb én sem vagyok; ^ derülök, szenvedek ahogy kiszabadítok egy-egy igét. ahogy kilélegzek egy-egy fohászt a várható halálból, — jólhangzó eget hiszek nekik s értő unokát. Míg mondhatom, mondom, hogy legyetek szótartók énekeimhez, legalább ezredrészt mint velük én leszek. i ‘i Mihály; Hová lesznek? Mikor a pázsit, mint a gyermek, kócos, — nyár elején villognak a kaszák, a hold fenödik szikrás csillagokhoz. s meg-megsuhognak már az éjszakák, Ó, kaszálás ünnepe! — Távol járatlan ártereken, nyírfák térdinéi, a rétek zöld-ezüst haja ha lángol, beletemeti arcát felzokogva a szőke szél és szerelmet reméL Mit tudtok ti, kis elplántált füvecskék a sztyeppék szelekbe bontott hajáról, a legelőről, mely könnyű eget lehel, az árvalányhajas hegy homlokáról, ahol a fények gulyája legel. Hová lesznek a rendek, szénaboglyák, jászlakba vetett ágyak illata, részegítő sarjuval telt saroglyák álmai, míg a szekér visz haza, s az ájulások, mik szemünk lefogják! A szerelem hová hajtja fejét, hol zokogja ki az ember magát, ha szerelmes és semmi nem elég? Hová lesznek a szénarendek, rétek, — leíratott énekű citerák, amelyeken dalokat vert a lábunk. ha láboltuk a holdfények tavát. O. hova száll a tájakról az illat!? A völgyekből eltűnik keserű tömjénje legédesebb álmainknak, mint húr nélkül kopog a hegedű, s nem legelheti ki lelkét a fű! Ó. hová lesz a sok lehervadt emlék, — a Múlt! — keserű szénaillat! Érzik-e majd, kik géppel kaszálják a rétet, | — éneklő Illatát sok elvirágzott, és szárbaszökkent álmainknak? , Huszárik Zoltán rajza Granada Granadában narancshéjszínűek a napok, és zöldebb a víz. És fehérebbek a hónál a habok. Granadában nem találsz szőke nőt, és grappát isznak a torreádorok. Granadában olajfák közt kúsznak az utak, és sötétpáros a gyalogszeder. Azt mondják Granadában augusztusban nyílnak másodszor a rózsák, Granadában ezerkilencszázharminchat nyarán megöltek két munkást, két torreádort, és Federico Garcia Lorcát. Nagy József Federico Garcia Lorca: Kubai néger s^ong Majd ha a hold kitelik az égen megyek Santiago de Cubába, Santiagóba megyek, fekete víz kocsija fut oda vélem. Santiagóba megyek. Ha a pálma, mint a gólya szállna szépen, Santiagóba megyek. Fonseca szőke feje kísérjen. Santiagóba megyek. Rómeó s Júlia rózsája a vértem. Santiagóba megyek. Ezüstpénzek s papír tengerében Santiagóba megyek. Ó, Kuba! Ö, csörgő magvak, tánc hevében! Santiagóba megyek. Faragott fa-cseppek, csípők, — szenvedélyem! Santiagóba megyek. Kajmán, élő-fa-lant, dohány-virág fehérben. Santiagóba megyek. Mindig mondtam, vár rám Santiago, fekete víz kocsija fut oda vélem. Santiagóba megyek. Szellő és szesz lobban a keréken. Santiagóba megyek. O, égő korállon a sötétben. Santiagóba megyek. Holt gyümölcs a hő fehér füzében. Santiagóba megyek. Cukornádak jószág-hűvösében. Santiagóba megyek. . Garai Gábor fordítása Nagy László: DÉL Rám jöttek virágaid sebnek, égek szerelmem, millió fölösleg fogaddal utamat beültetted, csontig leeszed cipőmet, hiába kérlek, kínommal a delet felhúroztad s pengeted akár a végzet, de én elérlek, erőm az el nem ért szerelem, füstölhet a teljes világ velem, válhatnak talppá a térdek, de én elérlek, de hajad sebemre leszáll, bekötsz vele, fekszem selyemben s félve oldoz el a halál szerelmem, jaj szerelmem! 5 Ahogy ül velem szemben | töprengőn-elmerengve, inkább ! szobrászhoz hasonlítanám köl- j tő helyett. Az anyag, a fa vagy Ja bronz művészéhez, aki hosz- íszan és gondosan szemléli az ; őt körülvevő világot, keresi ) benne az anyagban megfogal- $ mazhatót s az újat, amit ha $ megalkot, előbbre, a holnapba J mutat. ^ Gondolkodó-szemlélődé! típus, $ ! nem a hamar-szavak hirte- ! len-gondolatok embere. ! — Festőnek készültem ti$ zenhárom esztendős korom ; óta ... színekben, hangulatok- j ban, vonalakban álmodtam a J világról, az emberekről s ké- $ pekben fogalmaztam magam- ! ban a holnapot... Anyámtól, äaz egyszerű parasztasszonytól ; örököltem ezt a képességemet, ) őt láttam rajzolgatni gyakran [ falvédőket, hímzésmintákat... jÖ így tette színesebbé, gazda- ! gabbá az életét... Én a vász- ! nakon próbáltam megfogal- ! mazni első gondolataimat, § majd később agyagba formál- ! tam azokat... Pápai középis- S kolás koromban egy kerámia- t műhelyben segédkeztem. Első j keresetemből vásároltam első ! venseskötetemet, József Atti- ! la költeményeit. Tizenhat esz- ! tendőö voltam akkor... rűségnek, mely elsősorban is! a verseskötetek példányszá- ! mának megtízszereződésében i mutatkozott meg. Külön öröm, i hogy az érdeklődés, a megkü- i lönböztetett figyelem épp a; most alakuló, vajúdó, új szó-« cialista lírát, s vele élő kői- j tőinket tisztelte meg. Talán ez! se véletlen, hiszen a leginti-! mebb irodalmi műfajt, mint! amilyen a vers, általában az! értők, az érdeklődők szűkebb ; rétegén kívül nagyobb olvasó-; tömegek csak a legjobb érte-; lemben vett közérdekű, társa- j dalmi indíttatású és proble- j matikájú tartalmáért keresik j és olvassák. Az élet, a társa-! dalom, a mindenapok kérdé-! seire várnak választ, küzdel-1 meikhez keresnek társat. Lí-1 ránkban — úgy érzik — ezt; találják meg egyre jobban, és; a mai magyar verset ez az > olvasói bizalom már önmagá-! ban is szépen rangsorolja,! vagyis ez már magában is va- § lami szépnek, igaznak az elis-: mérésé és pártfogolása egyben.! A múltban — a két háború között j például — jelentős, sőt nagy) költői életművek maradtak j épp azért hatástalanok, mert) nem juthattak él az olvasók-! hoz. Hogy mennyire nem a • közönségben hanem az ország! akkori társadalmi helyzetében! volt a hiba, mutatja az is,! hogy napjainkban ezek az; életművek ugyancsak a széles; olvasói érdeklődés középpont-; jába kerültek. Mondhatnánk, > velük indult el a fölvirágzás.! Tóth Árpád, Juhász Gyula! összegyűjtött költeményeit! négy-öt évvel ezelőtt egyszer-! re harminc-negyvenezer pél-! dányban kapkodták el. Aztán! Szabó Lőrinc két kiadása fo-; gyott el nagy példányszámban ; hetek alatt. Nem is szólva Jó- • zsef Attila úgyszólván csak! csillagászati számokkal kife-! jezhető egyre újabb kiadásai- ! róL Napjainkban eljutottunk) odáig, hogy viszonylag még! fiatal alkotók kötetei is tíz-! tizenkétezer példányban el- * fogynak és újabb kiadásukat) sürgeti az érdeklődés. Ezért) öröm a költészet napja mind-! azoknak, akik hazánk széllé-! mi életének emelkedését fi-! gyelhetik közelebbről is, első-) sorban új szocialista irodai-1 műnk fejlődését Nagy irodalom csak nagy; olvasóközönséggel nevelked-; hét Örök igazság ez s bízvást j mondhatjuk, ami a magyar! líra jövőjét illeti, nem kell! félnünk — értő, szerető, szé-1 les olvasótábor bábáskodik) máris mellette példányban. Igaz, hétévszázados nagy költészetünk történelmi és társadalmi funkciót töltött be s nemcsak kísérője, hanem jelentős tényezője volt a nemzeti haladásnak. Balassi, Zrínyi, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila (s mily bőséges listát sorolhatnánk még nagy nevekből) a politikai történelemnek is kimagasló alakja. Hatásuk a nemzeti tudat formálásában, a mindenkori leghaladóbb világnézet népbe- plántálásában szinte fölmér- hetetlen. Ezzel is magyarázhatjuk a költészet megkülönböztetett helyzetét hazánkban, még ha az iskolán kívüli, tehát az általános olvasói népszerűségének ideje lassan is jött el. De eljött! Épp az utóbbi néhány évben lehetünk tanúi az örvendetes fejlődésnek, a hirtelen népsze-
