Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-07 / 82. szám
Ml így dolgozunk A ■ járási parasztifjúsági nagyaktíva legutóbbi ülésén néhány küldött felállt és elmondta: ők hogyan dolgoznak. — A kertészetben dolgozó ifjúsági brigádunk tizenöt holdon hetvenhárom mázsás átlagot ért el zöldpaprikából. A tizenhárom hold fűszerpaprikán ötvenkettő, a tíz hold káposztán nyolcvankilenc és a tíz hold paradicsomon százharmincöt mázsa volt az átlagunk. Mi, KISZ-tagok együtt dolgozunk a KISZ-en kívüli fiatalokkal, de a brigád már a múlt évben is kilencven százalékban KISZ-tagokból állt. Nagyon jól megértjük egymást a munkahelyünkön, ennek köszönhetjük eredményeinket is, de barátok vagyunk a munkaidőn túl is. Ennek a tartalomnak meg akarjuk adni az igazi formáját is, ezért az idei ifjúsági mező- gazdasági versenyben a szocialista brigád címért kívánunk küzdeni — mondotta JÓZSA MARIA, a farmosi Uj Élet Termelőszövetkezet IÍISZ-titkára. Tápió mente A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE Sikeres volt a mezőgazdasági szakmunkástanfolyam Tápiószentmártonban ni. évfolyam, 28. szám 1966. ÁPRILIS 7., CSÜTÖRTÖK SZECSŐN, AZ ÜNNEPHEZ MÉLTÓAN Hiába folytak a Zagyvába - ismételniük kellett Százötven órás mezőgazda- sági szakmunkástanfolyamon vettek, részt a tápiószentmár- toni Rákóczi és Kossuth Tsz brigádvezetői. A napokban tartották meg a záróvizsgát a Földművelésügyi Minisztérium és a járási mezőgazda- sági osztály dolgozóiból álló vizsgabizottság előtt. A 4,1-es vizsgaeredmény arról tanúskodik, hogy jól tanultak a szövetkezetek középkáderei. A tápiószentmártoni művelődési házban új szakkör alakult. Az állandó jellegű mezőgazdasági szakkört a tápió- szelei Agrobotanikai Intézet patronálja. Várallyai Béla PARBAJ ZOMBORI JANOS, a szentlőrinckátai Uj Világ Termelőszövetkezet KISZ-tit- kára a következőket mondotta: — Nem dicsekvésként: tavaly elsőnek szerveztük meg a járásban az olyan ifjúsági brigádot, amely a termelőszövetkezetekben a „szocialista” címért küzdött. A brigád kilenc fős, el is nyerték a megtisztelő címet. Az idén összesen két brigádunk száll érte versenybe. Kilencszáz hold őszi gabona fejtrágyázása és tavaszi ápolása fölött vállalunk védnökséget. Hatszáz hold kukorica vetését, kultivá- torozását és fejtrágyázását, száztöven hold gabona vegyszeres gyomirtását vállaljuk még. Létrehozunk egy silózó- brigádot tíz fővel, egy szarvas- marhatenyésztő brigádot hat fővel, és egy rakodóbrigádot három fővel. Terveink része a termelőszövetkezet tervének, a vállalásokat megbeszéltük a szövetkezet vezetőségével. A vállalásokat a KISZ-taggyűlés a közeljövőben még alaposan elemzi, mindent részletesen n;gtárgyalunk. Biztos vágyók ..enne, ismerve a szentlőrincFélejthetetlen élményben volt részünk szombatom este, a tápiószecsői művelődési otthonban. Zsúfolt ház — csaknem 400 ember — jelenlétében ünnepeltük a felszabadulási évfordulót. Az irodalmi színpad nagyon szép műsort mutatott be Dózsa címmel. A műsor rendezője, Ofella Sándor a honvédségtől is kért segítséget, mert a községben nem akadt megfelelő számú jó szavaló. így közösen igazán nívós irodalmi műsort produkáltak. A drámabetét, az új összeállítású forma rendkívül lekötötte a nézők figyelmét, gyakran hangzottak el nyíltszíni tapsok. Külön ki kell emeljem a Dózsát megszemélyesítő Békési Attilát, Rákosi Györgynét, és a Tápióról szavaló Vekety Erzsébetet. Az est második felében egy új népi játékot láthattunk Mesél a Tápió címmel. Az 50 tagú gárda olyan vígságot, táncot csapott, hogy a szünet nélküli másfél órában egy pillanatig nem lehetett unatkozni. Két pöttöm gyerek, a csöpp, de végtelenül ügyes Tusák Ilonka és Hegedűs Pista, mint Alsó- és Felsö-Tápió kezdték a játékot, majd Szenimárton tájékán „összefolyva” örömükben olyan táncot lejtettek, hogy hiába „folytak bele” a Zagyvába, a közönség vastapsára ismételniök kellett. A műsorközlő ekkor esti mesét mondott nekik, s mivel elszunnyadtak, így ő mesélte el a Tápió menti községek történetét, tovább. A szecsőieknek, s különösen a népi együttesnek Tapióbicske hőseit ünnepelte Április 4-e a tápióbicskei- eknek kétszeresen ünnep. Fel- szabadulásunk és az 1849-es bicskei csata napja egybeesik. Engedtessék meg nekem, a krónikásnak, hogy emlékezzem a csatára, s fölelevenítsem az egyik legizgalmasabb pillanatot, a csata fordulópontját, Sebő alezredes és Riedesel osztrák őrnagy párviadalát. VASÚT Húsvétra rakodók kerestetnek Országos viszonylatban is sikeresen teljesítette első negyedévi szállítási tervét a vasút, s hasonló eredményeket értek el járásunk vasútállomásain is. Mindez elsősorban annak az eredménye, Magyarnótaest Tápiógyörgyén A helyi KISZ-szervezet rendezésében Tápiógyörgyén vasárnap este nagy sikerű ma- gyarnóta-est volt a művelődési házban. Vendégként felléptek a budapesti Egyesült Kábel Művek Művelődési Háza zenebarátok klubjának énekművészei, valamint Csőr József, az Operaház tagja, rádióénekes. A művészek a felszabadulási ünnep tiszteletére a műsort Erkel: Hazám-hazám című dalával kezdték; Sándor László adta elő, nagyon szépen. A termet teljesen megtöltő közönség szűnni nem akaró tapsa jutalmazta az egyébként teljes és őszinte odaadással éneklő művészeket. Mindezeken kívül még két érdekessége volt ennek az estének, az egyik, hogy Peszeky Adám konferált, a világszerte ismert „Leszállt a csendes éj, alszik a város” című magyar nóta szövegírója, a másik, hogy a fermet 60—70 százalékban 20 év körüli fiatalok töltötték meg, olyan fiatalok, akik egyesek szerint nem szeretik a magyar nótákat. — tri — hogy a vasút és a szállító felek között megfelelő a kapcsolat. A vasutasok a második negyedévben is hasonló eredményt szeretnének elérni, azonban itt vannak a húsvéti ünnepek, s így aggályaik vannak. Ugyanis, na az ünnepek alatt a kocsik kirakatlanul maradnak az állomásokon, az ünnepeket követő héten nem tudják majd a kocsiigényeket kielégíteni. Hogy ez ne következzék be, a vasutasok azzal a kéréssel fordulnak a járás szállíttatóihoz, hogy az ünnepeken a rakodásokat megfelelően szervezzék meg. Különösen vonatkozik ez a Tápiószentmárton és Vidéke Földművesszövetkezetre, mivel rendszerint címükre érkezik a legtöbb küldemény. LEHET JELENTKEZNI! Kirándulás Dunaújvárosba A TIT járási szervezete és a Nagykátai Járási Tanács vb művelődésügyi osztálya által szervezett őszi és tavaszi kirándulásoknak immár A falu belsejébe nyomuló honvédeket két horvát zászlóalj szuronyrohammal verte vissza a Tápió hídjáig. Ebben a reménytelennek látszó helyzetben Sebő alezredes huszárjaival elszánt rohamra indult. A csata hevében találkozott volt tiszttársával, mint ellenséggel, a horvát lovasok parancsnokával, az óriás termetű Riedesel lovasőrnaggyal. Rie- desel párbajra hívta Sebők A magyar vitéz egy pillanatra megdöbbent, mert Rie- desel Európa-hírű párbajvívó volt. Habozását azonban legyőzte büszkesége. Nem akart huszárjai előtt gyávának mutatkozni, elfogadta a kihívást. Ellenfele kevélyen, hidegen kegyetlen mosollyal fogadta. Az első összecsapás után mindkettő sértetlen maradt, de Sebő észrevette, hogy az ő lova mozgékonyabb és erősebb. A második összecsapást már erre építette. Valóban, lova olyan hevesen rohant ellenfelének, hogy az majdnem leesett. Kardjukkal azonban csak a levegőt találták el. A harmadik összecsapás'Ir- tózatos erejű volt. Mindketten felálltak a nyeregben, nem védték magukat, halálos csapást akartak mérni egymásra. Riedesel kardja lapjával érte Sebő fejét, de így is az ütés erejétől, Sebő lebukott lováról. Sebő kardja sem tévesztett célt. A két ütés szinte egyszerre zúdulk Riedesel kettéhasított koponyával fordult le lováról. A magyarok leesett vezérüket védve, elszántan rohantak a meghátráló ellenségre és üldözőbe vették őket. A magyarok ugyan megtorpantak, 125-en fogságba is estek, a hadiszerencse azonban a párbajjal az ő oldalukra szegődött, és még ezen a napon, április 4-én fényes diadalt arattak. Tapióbicske népe, a falu apraja-nagyja minden évben kivonul az elesett hősök.em- lékművéhez, a Tápió hídjá- hoz. Most április 4-én is elhelyezték a megemlékezés koszorúit. (pápai) hátai tsz-fiatalokat, hogy év végén az eddigiekhez hasonlóan a tervek teljesítéséről, sőt túlteljesítéséről számolhatok be. (Kasnya felv.) Az egykori cseléd, Dillik Józsi bácsi most 60 éves, Szentmártonkátán él. Vele beszélgetek. Meglepően frissen emlékezik vissza küzdelmes életére, tárgyilagosan értékeli a múltat és a jelent, ömlik a szó, alig győzöm jegyezni, vannak helyek, ahol megáll és nagyot sóhajt, látszik, hogy az emlékekbe üröm is vegyül. — Lajostanyán születtem, ott volt az apám juhász, ö hatvannégy évet töltött el egy helyben. Az apám mellett kilencéves koromban kezdtem a juhászkodást, a cselédeske- dést. Tizenhét éves lehettem és otthagytam az uraságot, mert fél kommenciót adott a teljes embert kívánó munka után. Pesten levő bátyám szerzett állást. Ezerkilencszázhu- szonkilencben ismét Katona Lajosné szolgálatába állottam, de mint nős ember is, két évig bírtam a cselédség nehéz sorsát vállalni. Gazdát cseréltem, Keglovich gróf alsóegreskátai birtokán juhászkodtam, de ez a hely sem fogott, mert az intéző nagyon „fakturás” ember volt. Nem bízott senkiben. Fel- mondtam, de nem engedett el, végül olyan elbocsátó levelet adott, hogy sehol sem akartak alkalmazni. így viszPÁND RÉMEI sza kellett menjek a Keglo- vich-birtokra. Mikor nyolcnapos barangolás után megjelentem a főintézőnél, cinikusan megjegyezte: „Tudtam, hogy visszajössz, fiam!” Egy év múlva elbocsátó levél nélkül mentein el Katona Gyula földbirtokoshoz. Itt önálló juhász voltam egészen a felszabadulásig. — Mi volt a legszomorúbb emléke a cselédévek alatt? — Velem nem történt kirívó eset, de bezzeg a béresekkel volt elég baj. A béresgazda úgy beszélt velük, ahogy még a kutyával sem szokás. Én sajnáltam sorstársaimat, de nem szólhattam. Azonban nekem is volt egyszer egy kis ügyem. Egyszer legeltettem a nyájat a forrói határban és Wildburg báró se szó, se beszéd, rámkiáltott: i „Juhász, én úgy kirúgom magát ebből a birtokból, hogy kiszáll!” Elmegyek én magam is, mondtam egykedvűen. De ma sem értem, miért esett nekem. Majd jött a báró apósa, aki rendes ember volt, s annyit mondott: „Ne hallgasson Walter úrra, mert rossz nadrág van rajta.” — Ezerkilencszáznegyvenki- lenc óta vagyok tsz-tag, minróság VI/ számú irányelvének megfelelően a törvény teljes szigorát alkalmazta Fehér Andrással és társaival szemben, akik konokul szembehelyezkedtek a társadalmi együttélés szabályaival. Mindhárman munkakerülők voltak, munkaviszonyban nem állottak, és nagyon rossz volt családjukkal is a kapcsolatuk. (m) MOZIMŰSOR Nagykáta ma: szünnap, holnaptól vasárnapig: Játék a múzeumban. Tápiúszele ma: szünnap, holnaptól vasárnapig: Arséne Lupin. Tápiószentmárton ma: Patyolat akció, szombaton: Tilos a szerelem. Tápiószecsö ma: Martin kalandos ifjúsága, szombaton: Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Szentlörinckáta ma: Halál a cukorszigeten, szombaton: Muhtár. hozzám! Kóka ma: Arséne Lupin, szombaton: A hazug lány. Pánd szombaton: Patyolat akció. Tápióbicske ma: Az életbe táncoltatott leány, szombaton: Folytassa, Kleó! Tápióság ma: Nehéz szerelem, szombaton: A baracktolvaj. Farmos ma: Ütitársak, szombaton: Bolondos história. Tá- piószőliős ma: Vízivárosi nyár, szombaton: Van, aki forrón szereti. egy honvédségi alakulatnál. Hétfőn este zsúfolásig megtöltött nézőtér előtt tartották meg a tánctanfolyam bemutatóval összekötött vizsgabálját. Különösen a francianégyessel remekeltek a fiatalok. Antal Erzsébet rendkívül dicséretére válik, hogy ennyire ismeri járása történetét. Minden község megkapta múltja ismertetése után a maga történetéhez illő műsorszámot. Jó lenne, ha ezt a műsort minden érdekelt község láthatná. Emelte az est ■ színvonalát . Molnár Ferenc Budapestről jött énekes, de nem vallottak szégyent a helyi népi együttes szólistái, Katonka Lászlóné és Bácsics Juliska sem. Az ünnepély és a kiadós műsor az éjszakába nyúlott. Vasárnap este újból telt ház előtt játszották a Mesél a Tápió-t, hétfőn délután pedig ajándékműsor- ként adták elő a Dózsát A cseléd Tavaly hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójára kiállítást rendeztem. A múltra vonatkozó dokumentumokat gyűjtögettem, ekkor került a kezembe az alábbi igazolás: „Igazolom, hogy Dillik József gazdaságomban született. Apja juhászszámadó, mellette volt mindig bojtár. 1929. október 1-től 1931. október 19-ig mint juhász teljesített szolgálatot. Ezen idő alatt magát jól viselte, saját kérelmére távozott. Felsőboldogkáta, 1932. július 21. Katona Lajosné.” A rövid katonás hang, a „magát jól viselte" nem hagyott nyugodni. Valami keserű szájízt éreztem a számban. Kolompár Károly, ifjú Fehér Lajos és főleg Fehér András rémei voltak Pándnak. Lopásért és garázdaságért már többször megbüntették őket. Legutóbb éjnek idején behatoltak az idős Federics Jánosnéhoz, és minden mozgatható ingóságát elvitték. A rendőrség gyors nyomozás után elfogta a tetteseket, minden elrabolt holmit megtalált, még azokat is, amelyeket a tolvajok elástak. A tárgyaláson a vádlottak a legcsekélyebb megbánást sem tanúsították, cinikusak és fennhéjázok voltak. A három fiatalember a bűnözők ama rétegéhez tartozik, akikkel szemben az eddigi nevelő jellegű büntetések nem vezettek eredményre. A bíróság mint' súlyos visz- szaesőket vonta felelősségre őket és Kolompár Károlyt 3 évi, ifjú Fehér Lajost két és fél évi, Fehér Andrást 4 és fél évi börtönre ítélte. A bíróság a Legfelsőbb Bíhagyománya van. Ezek az ország különböző helyeire indított utak különösen a tanulóifjúság körében közkedveltek, de a felnőttek is érdeklődéssel várják az idő- | pontokat. | A legközelebbi kirándulás | helye: Dunaújváros. Indulás: i május 27-én. Budapestig vo- i nattal, Budapesttől Dunaúj- i városig és vissza különhajóval | teszik meg az utat. Az iskolá- i kon és a művelődési házakon i kívül a művelődésügyi osz- | tálynál is lehet jelentkezni. — A népművelők szakmai | továbbképzését hokrap délelőtt i 9 órakor tartják Nagykátán, a i járási művelődési házban. dennapos munkás, így a számításomat megtalálom. A jövedelmemmel elégedett vagyok. Múlt évi munkám után tizenötezer forintot kaptam, bár többre számítottam a szorgalmas munkám után. Persze, ez sem kevés. Akárhogy nézzük, mindenhogy más az élet. A társadalmi különbségek megszűntek, más most a ruházkodás, más az .öltözködés és ami a legszembetűnőbb, hogy Szentmártonkátán ötven év alatt nem épült annyi ház, mint most néhány év alatt. Elgürcölt az ember egy helyen harminc-negyven évet, és alig tudott egy kis kunyhót építeni. Visszaemlékezem a sok foltos ruhás cselédre, az a kép annyira a múlté, legfeljebb néha kísért álmomban. Nekem á múltban sem volt aztán semmi bajom, hét gyér- i meket neveltem fel, azért a mai életemnek mégis más a tartalma, a célja. Jobban be- j leláthatok a körülöttem zajló j életbe, és hangot is adhatokj véleményemnek. Negyvenöt j után építettem egy házat. Hat i éve elvesztettem a feleségem, i ez nagy törést jelentett éle- i temben, de úgy érzem, nem; volt az életem hiábavaló. ] Igyekeztem mindig jól szol-j gálni embertársaimat és csa- j ládomat. Küzdelmes életemet ! mindig kitöltötte a munka, j amely éltetőm ma is. Van egy i tizennégy éves kislányom, még i őt szeretném felnevelni, ez j életem végső célja. Dillik Józsi bácsi munká- j jáért több oklevelet, könyvet j kapott, elnyerte a Kiváló dől- j gozó kitüntetést is. A beszél- j getésünk végén elárulta, hogy i nem szerette sohasem a nyíl- i vános szereplést. De munká- ; 'ját, életét meg kellett írnom, i ne haragudjon érte. Molnár Bertalan i
