Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-22 / 94. szám
M»r Micrftf t^rrfap 1966. ÁPRILIS 22., PÉNTEK Hordozható víkendház A soproni Épületaszíalos- ipari Vállalat dolgozói hordozható víkendház mintadarabját készítették el. A kis nyaraló előregyártott faelemekből áll, és bárhol könnyen összeszerelhető, felállítható. Berendezése igen egyszerű. A szobában kis asztalka, négy szék és három ágy van. Az egyik ágy emeletes, nappal lehajtható, így az alsó ágyat kényelmes. támlás ülőhellyé lehet alakítani. 1 FILMEKRŐL MAMMA RÓMA KARDOK Talaj munka közben r.égy bronzkardot találtak Tiszalök határában. A szakemberek megállapítása szerint a kardok körülbelül háromezerötszáz évesek, a bronzkor végéről származnak. Ez a film az olasz neorea- lizmus kezdeti legjobb, már- már szociográfikus hagyományaihoz nyúlik vissza. Lélektani kérdést feszeget társadalomtudományi felkészültséggel: a slum rétegek felemelkedési lehetőségeit egy nyugati mintájú, modern ipari társadalomban. Harsánjr, vaskos kezdő képei falusi esküvőbe vezetnek: darabos arcú, merev parasztmenyasszony és szép olajos nézésű vőlegénye az asztalfőn, Mamma Róma, a kiöregedett utcalány a végében. A menyasszony és ő, a régi szerető trágár strófákat olvasnak egymás képébe a lakodalmas népség nagy derültségére, és a jelenet is kerüli a tragikumot: Mamma Róma tulajdonképpen örül, hogy túladott Eladó ez a kép... és még sok más értékes alkotás a Bizományi Aruház képaukcióján. A beérkezett munkákból május közepén kiállítást nyitnak s tíz napra rá vásárolhatják meg az érdeklődők a selyemfiúján. Űj életet akar kezdeni: lakást és piaci standot vásárol, felhozatja faluról fiát és magánál boldogabb embert nevel belőle. Lehet az egyik kasztból egy lépcsőfokkal feljebb vándorolni, ha erre mindössze egy rossz élet alatt összegyűjtött némi vagyon a fedezet? Megvalósítható ilyen felemelkedés az olasz gazdasági csoda új lakásokat, kétségtelenül több munkaalkalmat és olcsó robogókat biztosító világában — ha nem kivételes tehetségű emberekről van szó? Mamma Róma kamaszfia csak az anyja Szemében sikerült gyerek. Valójában elrajzolt vonásaiban, beteg szervezetében nemcsak saját kedvezőtlenül indult életét, de apja, nagyapja sorsát is hordozza. Tanulatlan. Buta. Lusta. Beteges. Az etikai, erkölcsi törvények iránti érzék hiánya nála az élet iránti eredeti tompaság. Ha véletlenül valami jobbat akar — például a maga módján szerelmes lesz —, szerető anyja és siheder barátai egyforma otrombasággal veszik el kedvét az ilyesmitől. Turistaszálló a Kálvárián A Szekszárdi felett emelkedő Kálvária-szőlőhegy oldalában május 1-re elkészül az ország egyik legszebb és legkorszerűbb turistaszállója. A gyönyörű tájra és a város minden részébe pompás kilátást nyújtó egyemeletes turistaház tíz szobájában 70 személynek adhatnak szállást. Őstulok Érdekes látnivalókkal gazdagodott az alapítása 100. évfordulóját ünneplő Fővárosi Állatkert. Megérkezett, s a bölények szomszédságában már látható is, Bécs város centenáriumi ajándéka, a három őstulok. A Szovjetunióból ugyanekkor két szép sivatagi hiúz, s két különleges, úgynevezett sárga foltos nyest érkezett. Az akvárium újdonságai a compók medencéjébe telepített cifra rákok. TV.FIGYELŐ AKNAMEZŐ Végre ismét mai mondani- valójú televíziójátékot láttunk szerdán este. Galgóczi Erzsébet már ismert és sikeres műve nyomán készült az Aknamező című tv-játék, amely azt bizonyítja, hogy a háborúk sohasem fejeződnek be a győzelem napján. Hosszú esztendők múlva is kísértenek, akár úgy, hogy a háborúból visszamaradt lőszerek, aknák robbannak fel nem várt pillanatokban, akár pedig úgy, hogy az emberi lelkek mélyén kísértének még nagyon sokáig. Egy parasztasszony a tv-játék hőse, akit bíróság elé állítanak, mert a fiát akarta megölni. Vajon miért? Tettének indítóoka az volt csupán, hogy a fiú engedélye nélkül belépett az alakuló termelő- szövetkezetbe, ahová magával vitte földjüket is? A tárgva- lás kezdetéig logikusnak látszik ez az érvelés, ám á tárgyalás során sok minden más is kiderül. Anya és fia mindig szere- tetben éltek egymás mellett. Hogyan juthatott mégis a gyilkos szándék megvalósításáig egy édesanya? A tanúk sorra vallanak, anyáról, fiáról, de egyre több szó kerül az gpáról is, aki eltűnt a háborúban, s akit az asszony tizenöt esztendő után is beteges ragaszkodással visszavár. Ez a fixa idea, hogy férje egyszer mégis csak visszatér, teszi lelkében beteggé, nyomorékká az asszonyt." Mert nemcsak a föld alá rejtett aknák veszélyesek, azok a sebek is, amelyeket a háború ütött az emberek lelkén. Olyanok, akár a föld alá rejtett aknák: elég egy elhibázott mozdulat... A becsületes szándékú, igaz mondanivalójú tv-játékot Kazán István vitte képernyőre. Sikerült mindvégig feszült légkört, őszinte drámaiságot teremtenie a játék egy órája alatt. P. P. A fiú nem kimagasló tehetség, tehát nem juthat előbbre annál az életnél, amelyre ítéltetett. Az új lakótelep — amely hozzá hasonló fiatalokat ereszt minden nap az utcára — nem old meg egy-két generáción belül semmit, mivel csupán napfényes lakásokkal, tehát felületi megoldással nem lehet elérni mélyreható változtatást — mondja a film. A Filmmúzeumban bemutatott Mamma Róma legnagyobb érdeme, hogy a realista szándékot kitűnő lélektani ábrázolással párosítja A rendező tudja, hogy a filmben a főszereplő kamaszszínész járása többet mond tíz sornyi kisérő szövegnél vagy egy ötperces jelenetnél. (S valóban, a film azokban a ritka percekben esik vissza, amikor magyaráz.) A Mamma Róma a sikeres olasz kritikai realista filmek — Válás olasz módra, Elcsábítva és elhagyatva stb. — sorát szaporítja. P. A. Kettétört pátya? O Nem lehet mindenkiből atomfizikus, űrhajós, vagy éppenséggel miniszterelnök. Pedig a kisiskolások nagy része ilyen válaszokat adogat a „mi leszel, ha ...” kérdésre. Farkas Júlia, amikor ebben a korban volt, szintén „határozott” célt tűzött maga elé, csakhogy ő boltos akart lenni, amiben egyedül az a meglepő, hogy valóban az is lett. Még hozzá nem is könnyen. Szülőfalujában, Bagón nem volt szükség tanulóra, szülei gimnáziumba Íratták, de ő anyja-apja tudta nélkül mégis kereskedelmi tanulónak jelentkezett a fővárosban. Tizenhét éves korára meg is kapta a szakmunkás-bizonyítványt: az oklevélen az áll, hogy kitűnően felelt meg a követelményeknek. Legyünk meggyőződve arról, hogy amikor először állt a pult mögé, legalább olyan örömet érzett, mint egy űrhajós a sikeres leszállás után. Még nem volt húszéves sem, amikor kinevezték boltvezetőnek, szülőfalujában, az eszpresszóba. Néhány bizonyíték arra, hogy hivatásnak tekintette munkáját: 1963-ban jó eredménnyel elvégezte a kávé- főzőgép-kezelői tanfolyamot, egy évre rá jeles érdemrendű oklevéllel igazolhatta, hogy képesített hűtő- és fagylaltgépkezelő. Hamarosan leteszi vizsgáit a vendéglátóipari szakiskolán és jelenleg másodéves hallgatója az Aszódi Közgazdasági Technikumnak. Hogyan lett mégis munka- nélküli Balázs Istvánné? (Közben férjhez ment, de már jogerősen kimondták a válást.) Ismerik őt a faluban, egy vasutasruhás férfi nyomban útbaigazít. Szülei házában lakik, ami semmiben sem különbözik a kanyargós kis utca épületeitől. Bolondos április Van-e aki nem olyan magyar állampolgár, szereti a gulyáslevest? Az igazi gulyáslevest. Nem amit csak marhahúsból, vagy pedig csak sertésből főznek. Ez már nem igazi. Erre a kunságiak elhúzzák a szájukat, s legyintenek: nem ér egy marék kakukkfüvet sem, hamis! Mert az egyszerű jó gulyás kövér, húsos birkából készül, a jaj, de finom pedig éppen úgy, mint a halászlé, vegyeshúsból. Egy rész birka, egy rész marha, s végül pedig a disznó. Aztán jöhet hozzá a fűszer, a paprika, köménymag és az ínyencek kedvéért zöldséget is lehet bele tenni. Aratáskor, szüretkor a szabadban kondér- ban főzve mily felséges eledel! De jó ez ilyenkor tavasz táján városban is, kuktában főzve. Egyszóval a gulyásleves, az mindig ünnep. Azaz pardon! Nem mindig. Vannak kivételek. Méghozzá olyan kivételek, amikor az illatos piros lé veszedelmet jelent. Orvul belebéget a szerelembe. Ez történt a minap is. Rosszkedvű volt Andris. Morcosán panaszkodott Annának. Egy perc alatt elmondta nagy baját. Zavartan, restelkedve, de azért kinyögte. Éhes. Nincs pénze ebédre. Ebben a hónapban nincs viháncolás, az öreglány — aki Andrisnak gondját viseli, mármint a töpörtyű Tánti, nagyon meghúzta a derékszíját. Hízelgőn, kedvesen mondta neki: április a bevásárlás, az évi kosz kitakarításának ideje. Ki kell festeni a lakást. Májusban majd minden pénzt magadra költ- hetsz, az én kis nyugdíjam elég lesz kettőnknek kosztra. Csak azt tartsd most meg, ami az ebédre kell. Andris meg is tartotta, annál jóval többet, mert azért a héten többször is elment moziba. Elég lett volna a pénze szombatig, de pechére régi ismerősökkel futott össze és azt meg kellett ünnepelni. Ráadásul Tánti az utolsó százast is elkérte hidrogénre, meg VIM-re. Így hát aznap a fiú nem ä la carte-ot, de még menüt sem evett. Mástól kölcsönkérni pedig restelit. Megsajnálta Anna a fiút. Gondolta: most az egyszer kedves lesz vele. Ünnepi vacsorát főz neki, méghozzá gulyáslevest. Azt nagyon szereti Andris. Sokszor elmondta: míg szegény anyja élt, úgy megadta az ízét, olyan jól elkészítette. De Tánti? Az életben sosem tudott főzni, gulyást meg különösen nem. Keze alatt minden odakozmásodott, odaégett. Munka után szaladt Anna a húsboltba. Kettőbe, háromba. Szerencséje volt, mert a negyedikben birka diójára lelt. Vett is belőle. Aztán még hozzá egy kis disznót, marhát ízesítőnek. Csurgóit a hátáról a víz, úgy sietett, hogy minél hamarabb otthon legyen, s főjön gyorsan a leves, mert jön Andris éhesen. Hét órára készen volt a gulyás. Illata nemcsak a kis lakást, de még a lépcsőházat is betöltötte. Andris vidáman, vigyorgó szemmel érkezett. — Ez aztán meglepetés Szivi! — kiáltotta és ment egyenesen a szag után a konyhába. Letelepedett az asztal mellé. — Adjad, adjad gyorsan! Hogy te milyen rendes vagy, milyen kedves! Ugye, mindig ilyen leszel? — Uhüm ... — Kajmós orrú vénasszony korodban is? — Akikor is. Csordultig rakta Anna a tányért. Sok húst, meg zöldséget bele. Andris meg sem várta, hogy hüljön, kanalával beletúrt. Nyalogatta, ízlelgette, s arcáról eltűnt a mosoly. — Nem ízlik? — kérdezte Anna félszegen. A fiú megint csak kóstolgatta. Arca vörösödött, aztán sápadt lett. — Rosszul vagy? — Még kérdezed? Te önző! Te gonosz lélek! — Én? — dadogta Anna. — Miért? — Miért? Mintha nem tudnád! Te nem törődsz mással, csak magaddal. Mindenkire rá akarod kényszeríteni az akaratod. Nem vagy tekintettel senkire. Te, beste Szirén! Te! — Szirénke! Jól hangzik. Ezután ez lesz a becenevem? — Ez! De nem lesz benne köszönet — fortyogta a fiú, s ellökte maga elől a tányér levest. A finom, illatos piros lé egyszerre megmintázta a fehér abroszt. Andris nagyon mérges volt, szeme szűkén iz- zott. Először Anna azt hitte tréfál, játszik vele, ám a szúró tekintet észhez térítette. Érthetetlen volt számára ez a viselkedés, érthetetlen volt kedvességére egy ilyen felelet. — Mi történt? Mi bajod? Kérlek, mondd meg! — Tudod, te, nagyon jól. Akkor kértél volna meg, amikor főzni kezdték Csak magaddal törődsz, azért mert te szereted, nem biztos, hogy én is megeszem. — Ügy tudtam, te is szereted a gulyáslevest ... mondtad. — De nem birkából te! Be-e-e ... Ha a feleségem lennél, most jól elvernélek. — Még szerencse, hogy nem vagyok a feleséged. — Ami késik, nem múlik. Majd megtanítalak én téged figyelemre. Így kitolni velem. Üres gyomorral idemászok és korgó hassal mehetek továbl> El is megyek. Egyébként sincs jól elkészítve. Ha tudni akarod, borban kell főzni a húst, nem vízben. — Miért nem mindjárt pezsgőben? Aztán Anna csak nézte, nézte Andrist. összekuporodva. Tudta, hogy Andris ül vele szemben, az a kedves fiú, akit úgy szeret, de amit mond, azt nem ő mondja, r.em mondhatja igazán. Jaj, de közönséges. Ez Andris? Nem! Nem. — Kérj bocsánatot a rossz tréfa miatt! — parancsolt rá vadul Andris. — Ugyan! Nem kérek! — válaszolt komolyan Anna. Farkasszemet néztek. — Akkor elmegyek! — Ég veled! Felállt Andris. Anna nem marasztalta, pedig látta a fiú arcán: már — Tessék, itt az első felmondó levél, aztán a második, — teszi az asztalra az iratokat. Ö is éppen olyan, mint a korabeli lányok és asszonyok, csakhogy viselkedése reménytelenséget tükröz. Az első felmondást hatályon kívül helyezték, mert amikor azt kiadták, betegállományban volt, de ezt hamarosan követte a már érvényes „útila- pú”; az indoklás mindegyiken ugyanaz: leltárhiány. — Az elsőt tavaly augusztusban fedték fel — ismerteti tárgyilagosan a helyzetet. — 1172 forint. Tessék a nyugta arról, hogy visszafizettem. Ott a nyugta. — Hát a második — matat a papírok között —, az a kávé... 2573 forint, de azt is visszatérítettem. Ha egy üzletvezetőnek 500 forintnál nagyobb a leltárhiánya, akkor az érvényes rendelkezések szerint, el kell bocsátani. — Ez jogos intézkedés — mondjuk. Bólint. f — Hát akkor? $ Tulajdonképpen nem a kér- 5 désre válaszol. ! — Most nyit a presszó. Taj tarozták. Az én terveim sze- ! rint, s így jóval több asztalt ! lehet elhelyezni — rajzolni ! kezdi a régi és az új elrende- ! zést. © • i > — Mit gondolnak? — tesz- j szűk fel a kérdést négy em> bernek —, talán lopott az a • fiatalasszony? ! A megkérdezettek a községi j tanács tagjai, egy ülés szüne- I tében ugrottak ki egy üveg I sörre az átalakított presszóba. ! — Hogy mondhat ilyet — : tiltakoznak. i — Az én lányom — mondja ; Katona János — szintén ! presszóban dolgozik. Ö is rá- i fizetett arra. hogy nem vigyázott Jobban a szállítókkal. Katona Vince, aki a község párttitkára is: — Fiatal még, hiába a sok iskola, ha tapasztalatlan, hát így történhetett... A MÉSZÖV budapesti központjának vendéglátóipari osztályán is ismerik az ügyet. Illetve nekik nem ügy, rendelkezés van az 500 forintos határra, azt be kell tartani. Sikkasztást ők sem feltételeznek, nekik is az a véleményük, ha nincs meg a kellő tapasztalat, akkor könnyen adódhatik leltárhiány. © — Nagv lecke volt ez nekem, nagyon nagy — rakosgatja el a sok oklevelet, bizonyítványt Balázs Istvánná. Kell is. hogy az legyen, valóban. de a Túra és Vidéke szövetkezet központja sem zárhatja le az ügyet egy elbocsátó levéllel. Benedek B. István bánja, hogy ilyen csúnyán kifakadt. Az ajtóból visszaszólt: — Ami a szívemen, azt én kimondom. Ilyen a természetem. Ehhez tartsd magad. Majd, ha bocsánatot kérsz, jövök. Addig nem. Jó darabig ült Anna az asztal mellett. Azon gondolkozott, mi volt ez? Nesze neked, dolgozó nő! Na, jól nézek ki, ha majd esküvő után ilyen lesz. Mint egy basa! Kicsit azért sajnálta Andrist, hiszen ő sem eszi meg azt, amit nem szeret, de jelenetet nem rendez miatta. — Megállj, ba- rátocskám, majd megtanítalak én tisztességesen viselkedni! — feneke- dett. Levelet írt. Kedveset, amelynek minden szava bocsánatért esdekelt. Régi vágya volt már Andrisnak, hogy egyszer bocsánatot kérjen tőle. Mindegy, hogy miért, csak megtegye. Másnap reggel mindjárt hívta Andrist, s a levelet tettetett szomorúsággal olvasta fel. A fiú pedig hallgatta, aztán kétszer is elmondatta magának a szöveget. A végén Anna már majdnem elnevette magát. Alig tudta komolyan kimondani: — Ne haragudj, alázatos, de szörnyen buta rabszolgádra. — Rendben van, ha főzöl egy jó gulyáslevest. De el ne rontsd megint, mert elverlek. — El ám a kutya farkát — mondta volna Anna, de alázatot mímelve csak annyit jegyzett meg. — Soha többé az életben. Mindig csak a te kedvedre teszek. — Na látod, tudsz te rendes is lenni. Este hétkor ott leszek! Pont hétkor csengetett Andris. Jókedvűen, kipirultam Szentül elhatározta: ő is bocsánatot kér a gorombaság miatt, de nem alázatosan, hanem férfi módjára. Keményen, hogy Anna érzézze: ő lesz a család feje. Már harmadszor nyomta meg a csengőt, amikor észrevette az ajtó közé beszorított levelet. Csak ennyi állt benne: — „Elmentem a Kis-Duna rév- csárdába birkagulyást vacsorázni. Mert, hogy azt én nem tudok főzni... Ha akarsz, . gyere utánam. Be-e-e-!... András Ida
